Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám
I Ez torsén! Haipfronghan és Hanoiban Konzultációkat kezdett az ENSZ főtitkára, Szerdán hajnalban a Hanoiban akkreditált külföldi tudósítók egy csoportja Haiphong- ba utazott, ahol Hoan Thao, a városi tájékoztatási hivatal elnöke ismertette a haiphongi kikötő ellen kedden reggel Intézett kalóztámadást. Az amerikai 7. flotta hajói kedden egész délelőtt lőtték Don Son üdülőtelepét, valamint An Thuy járás három községét. A parti őrség azonnal tüzet nyitott a támadókra és két torpedórombolót felgyújtott. A hadihajók támadásával egyidejűleg repülőgépek támadták a kikötőt, majd helikopterről aknákat telepítettek a kikötőbe és az úgynevezett 0 pontra, a hajók várakozási helyére. Felkerestük a ' vietnami csehszlovák barátság kórházban fekvő szovjet sebesülteket. Közülük Naumov hajóorvos és Lukacsov szakács könnyebben sérült, a 20 éves Drogajcsev matróz állapota igen súlyos. A látogatás után visszaindultunk Hanoiba. Alig hagytuk el a várost ismét megjelentek Haiphong fölött a Phantomok. A támadókkal több vietnami vadászgép vette fel a harcot. Még el sem értük Hanoi határát, amikor a főváros fölött is megjelentek az amerikai repülőgépek. A bombázás ellenére kénytelenek voltunk bemenni a városba. így tanúi lehettünk, hogy a főváros lakossága fegyelmezett rendben fogadta az újabb terrorbombázást. A város védői légvédelmi tűzzel árasztották el a támadókat, s a város fölött légi csata bontakozott ki. A szerda délelőtti bombázások idején légi csatában és légelhárító tűzzel Yen Bai tartomány felett kettő. Haiphong felett három. Hanoi fölött kilenc amerikai gépet lőttek le és több pilótát elfogtak. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden „a legna- gyobbfokú mértéktartásra” szólította fel az indokínai háborúban résztvevő feleket. A világszervezet főtitkárának egyik szóvivője szerint azonban Waldheim csak akkor fog élni jogával, hogy összehívják a Biztonsági Tanácsot, ha biztos lehet afelől, hogy ,.a találkozóból valami békés dolog alakul ki”. A szóvivő tájékoztatása szerint egy órával Nixon beszédének elhangzása előtt George Bush, az Egyesült Államok ENSZ nagykövete tájékoztatta Waldheimet az északvietnami kikötők elaknásítá- sára vonatkozó amerikai tervekről. A világszervezet főtitkára kedden délután Jakov Malik nagykövettel, a Szovjetunió állandó ENSZ-kép viselőjével tárgyalt. Azt tervezi, hogy Nixon döntéséről konzultálni fog Huang Huával a Kínai Népköztársaság ENSZ-küldött- ségének vezetőjével is. (MTI) Bundestag — ratifikációs vita Jövő hétre halasztották a döntést A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés jóváhagyását kérte Willy Brandt szövetségi kancellár a Bundestag szerdán délelőtt második olvasásban menyílt ratifikációs vitájában. A kancellár beszédét a parlament külügyi bizottságának rövid beszámolója előzte meg. A szovjet—nyugatnémet szerződés jóváhagyásának szükségességét Achenbach szabaddemokrata képviselő indokolta meg, a lengyel—nyugatnémet szerződését pedig Dieter Haack szociáldemokrata képviselő. A bizottság kereszténydemokrata kissebbségének nevében Bruno Heck fejtette ki a joboldal jól ismert fenntartásait. Csaknem másfél órás beszédében Willy Brandt kancellár rámutatot arra, hogy a második világháború — amely tízmilliók életébe került — keserű kérdéseket vetett fel, amelyekre a szerződéseknek kell választ adniok, (Folytatás az 1. oldalról) vékenységét. Ez utóbbiak között 112 nyugdíjas található. Nyolcvankilencen másutt helyezkedtek el. Nehezíti a helyzetet, hogy a szakmunkástanulók száma állandóan csökken. Az igényelt 73 szakmunkástanuló jelölt közül eddig 42-en jelentkeztek. E témával kapcsolatban Ur- bán Ottó, Bacskó Ferenc, Kerepesi János, Kralik Andor kisiparosok, Krenács Sándor, az MTH iskola képviselője és Neményi Endre, az OK1SZ elnökhelyettese i® részletesen kifejtette véleményét. Elmondták, hogy ipari tanulóknak elsősorban a gyenge eredményt elérő általános iskolát elvégzettek jelentkeznek. Ezek az emeltszintű oktatási követelményekkel nehezen tudnak megbirkózni. Javaslatként hangzott el, hogy a másodállásban tevékenykedők közül kellene többeket megnyerni az önálló iparosságra. Felvetették továbbá azt is, hogy a kontároknál is szorgalmazni kellene az iparengedély kiváltását. Az utánpótlás szorgalmazása mellett nagy gondot fordítottak a szakmai továbbképzésre. le kell zárniok a múlt emlékekbe zárt gyötrelmeit. Felhívta a parlament figyelmét újólag arra, hogy a ratifikálás nyitja meg a nyugat-berlini rendezés életbelépéséhez is az utat, és a két német állam viszonyában is javulás következik majd be. Kormánya nevében kifejezte készségét arra, hogy szerződésben rendeződjenek az NSZK és Csehszlovákia kapcsolatai is és ezt követően lehetővé válik a diplomáciai kapcsolatok rendezése Magyarországgal és Bulgáriával is. Ezek az összefüggések arra intenek — mutatott rá Brandt —, hogy a most ratifikálásra kerülő szerződéseket teljességükben kell szemlélni, és nem szabad megfeledkezni arról, hogy jóváhagyásukkal Nyugat-Németor- szág továbbléphet a népek megbékélésének útján. Hosszú részt szentelt a nyugatnémet kormányfő a koalíció és az ellenzék kívánatos összefogásának és Három szakmában szerveztek mestervizsgára előkészítő tanfolyamokat, amelyekre 45 fő jelentkezett és 27-en vizsgáztak le. A szakmai oktatás mellett nagy gondot fordítottak a politikai oktatásba való részvételre. Fejlődött a szervezeti élei. Azok az új, friss erők, amelyek a választások során kerültek a vezetőségbe, lendületet vittek a munkába. Különösen a nők állták meg a helyüket. Szó volt még a különböző szervezetekkel való kapcsolat alakulásáról is. A vitában szóvá tették az építőanyag-ellátásban mutatkozó gondokat a tanulóiskolával való szorosabb kapcsolatot. Az eszmecsere visszatérő motívumaként szerepelt az a gondolat, hogy a megye kisiparossága a jövőben jobban lássa el feladatát. Dr. Padányi Zoltán, a Könnyűipari Minisztérium kisipari főosztályának képviselője a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át Králik Andor szécsényi fényképész kisiparosnak. A vitában felmerült kérdésekre pedig Sándor István, a KIOSZ megyei titkára válaszolt, majd jutalmakat adott át a legjobbaknak. bejelentette, hogy a jobboldal állásfoglalása ellenére továbbra is kész közreműködni egy közös platform kialakításában, ami lehetővé teszi a ratifikáláshoz szükséges, minél szélesebb többség kialakítását. Brandt hangsúlyozta, hogy kormánya és a szovjet kormány között nincs semmiféle véleménykülönbség és meggyőződése, hogy a szövetségi gyűlés három frakciójának közös határozatát a szerződő felek is elfogadnák. A DPA gyorshírben jelentette, hogy a „keleti szerződések” ratifikációs vitájának folytatását május 17-ére, szerdára halasztották. A Bundestag május 17-i ülése 14 órakor folytatja a ratifikációs vitát. (MTI) Amitől okkal tartottunk, bekövetkezett: Nixon amerikai elnök a vietnami probléma megoldási lehetőségei közül a legrosszabbat választotta: parancsot adott a népirtó háború eszkalációjára. A józanság eme teljes hiánya ismét leleplezi a Fehér Ház indokínai politikájának lényegét, megmutatja mennyire hazugok a békekeresésről hangoztatott szólamok. Ma már tiszta sor: az Egyesült Államok hallani sem akar semmiféle politikai rendezésről, az Indokínában kialakult realitásokat, nullának tekinti, s csak a katonai erő alkalmazását tartja egyedül üdvözítőnek. Ez a felfogás nagyon veszélyes. Az a blokád ugyanis, amit a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen életbe léptettek, nemcsak Hanoi, hanem a világ nagyobbik része szempontjából is veszedelmes bonyodalmakhoz vezethet. Tegnap tömegével hullottak a bombák a VDK fővárosának lakott területeire, s a légitámadások felújítása óta amerikai harci repülőgépek először támadták a VDK-t a Kínai Népköztársasággal ösz- szekötő vasútvonalat. A kikötők bejáratainak elaknásítá- sával, a bombázások fokozásával a Nixon-kormányzat olyan helyzet elé akarja állítani Vietnam harcoló népét, amelyből a kivezető út — szerintük — csak a megadás lehet. Sokféle információ futott be szerdán arról, milyen szélességű ez az újabb akció. Ezekből az derül ki, hogy Washington az atomon kívül most már mindenféle fegyvert alkalmaz Vietnamban. Kétségeink vannak azonban afelől, vajon a nemzet- biztonsági tanács nem fontolgatta-e valamilyen tömeg2 NóGRÁD - 1972. május 11,, csütörtök Megyei választ mányi ülés Svoboda Moszkvába utazott Szerdán a délelőtti órákban Moszkvába utazott Ludvik Svoboda hadseregtábornok, a CSKP KB elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. Rövid látogatása során az SZKP központi bizottsága meghívásának tesz eleget. A repülőtéren az elnököt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, valamint a pártelnökség más tagjai, Lubomir Strougai, Vasil Bilak, Alois Indra és Josef Kempny búcsúztatták. (MTI) Nemzetközi szeminárium az európai biztonságról A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt mellett működő Sozialistische Bil- dungsgemeinschaít Bochum és az Osztrák Szocialista Párt oktatási központja szervezésében 1972. május 5— 10-e között a Bécs melletti Brunn am Gebirge-ben nemzetközi szeminárium volt Az európai biztonsági konferencia előestéje címmel, amelyen a szervező országokon kívül szovjet, csehszlovák, NDK, lengyel, bolgár, román, jugoszláv, amerikai és magyar politikusok, tudósok és újságírók vettek részt. A szemináriumon a résztvevőkön kívül felszólalt Otto Probst, az osztrák parlament alelnöke, és Rudolf Kirshschläger külügyminiszter is. A magyar küldöttséget Lakos Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének igazgatója vezette, aki előadást tartott A békés egymás mellett élés és az ideológiai harc összefüggései címmel. A résztvevők hasznosnak értékelték a szeminárium munkáját, amely hozzájárult az európai népek közötti jobb megértéshez, együttműködéshez. „Veled vasrynnú Vietnam!” (Folytatás a2 l. oldalról) mi gonosz mesterkedés nem csökkentheti a vietnami nép harci akaratát. Tudjuk, hogy ebben a harcban nem vagyunk egyedül. A szocialista országok népei — köztük a Trau Khoan magyar nép —, a világ haladó erői, a vietnami nép mellett állnak és segítik harcát. Ennek a harcos szolidaritásnak egyik megnyilvánulása a salgótarjáni nagygyűlés is. Meggyőződésünk, hogy a testvéri magyar nép, a szocialista országok, és a világ haladó erői azon vannak, hogy megakadályozzák a barbár, háborús cselekedeteket. Végezetül az elnöki. tisztet betöltő Szabó Ferenc, a Hazafias Népfront városi titkára javaslatára a tiltakozó nagygyűlés résztvevői táviratot küldtek az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségére a következő szöveggel: „A salgótarjáni nagygyűlés résztvevői megdöbbenéssel és mélységes felháborodással fogadták annak hírét, hogy az Egyesüli Államok katonai egységei Nixon parancsára elaknásították a VDK kikötőit, fokozzák a bombázásokat az ország belső területein. Az Egyesült Államok elnökének döntése súlyos merénylet a nemzetközi béke ellen, amely az utóbbi évtized legsúlyosabb nemzetközi válságát idézte elő. Az intézkedés súlyosan sérti a nemzetközi joggyakorlatot, újabb kalóztámadás egy független ország szuverenitása ellen, további kiterjesztése a hadüzenet nélküli háborúnak és felrúgása az egyezményekben lefektetett jogszabályoknak. Nagygyűlésünk résztvevői, a salgótarjáni ipari üzemek dolgozói, a város egész lakossága nevében felháborodással tiltakoznak az indokínai háború totális eszkalációja ellen. El a kezekkel Vietnamtól! Békét Indokínának, békét a világ népeinek!" Salgótarján munkásainak gyűlése az Internacionálé hangjaival ért véget. Tömeges dezertálások A dél-vietnami frontokon változatlan hevességgel folynak a harcok a saigoni bábrendszer ellen. Mint arról a dél-vietnami Felszabadulás hírügynökség beszámol, a hazafiak támadó hadműveletei nyomán egyre szélesedik az elégedetlenség a saigoni hadsereg katonái között. A beszámolóból kitűnik, hogy mind nagyobb méreteket ölt a bábhadseregben a dezertálás és a parancsok megtagadása. A saigoni hadsereg stratégiai tartalékához tartozó 5.) 6. és 7. zászlóaljakat Bien Hoa tartományban büntető expedícióra vezényelték kiJ A három zászlóalj a parancs teljesítését a helyszínen megtagadta és teljes felszerelésével szétszóródott a tartomány területén. Az ellenük kivezényelt katonai rendőrség hiába állított megerősített őrségeket az utak mentén a dezertált katonák és tisztek közül senkit sem tudtak elfogni. Amit a vihar pusztító fegyver bevetését. Gyanúnkat erősíteni látszik egy Tokióból érkezett jelentés, amely szerint Nyugat-Japánban, az iwakuni légitámaszponton amerikai hadgyakorlatot hajtottak végre, amelynek során atombombákkal szerelték fel a repülőgépeket. Valószínűnek tartják azt is, hogy hasonló atomgyakorlatot tartottak az utóbbi hetekben a japán fővároshoz közel fekvő Vokota légitámaszponton is. Ügy véljük: ez már nem egyszerű kardcsörtetés, hanem egy minden eddigi pusztításnál nagyobbra való tervszerű készülődés. Ismerjük Amerika agresszivitását, s azt is, hogy gyarmatosító terveinek végrehajtása érdekében semmilyen eszköztől nem riad vissza. Hét évvel ezelőtt, 1965-ben, amikor Johnson elrendelte a VDK tömeges bombázását, MacNamara hadügyminiszter a Pentagon komputerei segítségével riasztó képet festett a világméretű összecsapás várható következményeiről. Hogy akkor nem vált végzetessé a helyzet, az nem az Egyesült Államok kormányán múlt, hanem a Szovjetunió és a szocialista országok mindent felmérő békepolitikáján, valamint a vietnami háborút elítélő és a politikai rendezést követelő haladó világközvélemény állhatatosságán. Az emberiség nagyobbik fele most is Vietnam népe mellett áll. Ma már Amerikában se szükséges magyarázni, ki vietnami hozhat volt a támadó, melyik hatalom volt az, amelyik fegyverek óriási arzenálját összpontosította az Indokínai félszigeten. Éppen azért volt szükség a vietnamizálási program kidolgozására, mert az évek, a pusztító háború során megdőlt minden olyan érv, amelyik a vietnami népet próbálta támadónak beállítani. Nos, Nixon kortesfogása, amivel újraválasztásának próbált zöld utat biztosítani, a történelem szemétdombjára került. Törvényszerű volt ez, mert az olyan súlyos konfliktus, mint amilyen az indokínai, nem tűr semmiféle félmegoldást. Az kétségtelen: Washington vont ki Vietnamból csapatokat, közben azonban a hátsó ajtón tulajdonképpen visszalopta őket. Amerikai katonák — állítólag — nem vesznek részt a szárazföldi harcokban, ugyanakkor azonban soha nem látott méretűvé duzzasztották a saigoni csapatokat támogató légierőt, s megduplázták a 7. amerikai flotta tengerészgyalogságának állományát is. A kép tehát világosabb se lehet: a Fehér Ház soha nem mondott le arról, hogy katonai erővel kényszerítse térdre a vietnamiakat. Korábban céloztunk rá, mennyire veszedelmes lehet Nixon újabb intézkedése. Nem szeretnénk találgatásokba bocsátkozni, a jóslás sem kenyerünk, a helyzet miatt támadt szorongásunk azonban indokolt. Az a veszély áll fenn ugyanis, hogy az amerikai lépés következtében lángba borulhat Délkelet-Ázsia nagyobb része. Innen aztán már csak egy lépés a még súlyosabb konfrontáció. Akinek kedves a béke, aki híve az emberi haladásnak, az ezekben a napokban nem lehet tétlen. Sok tiltakozó tüntetésről tájékoztatnak a hír- ügynökségek: milliók és milliók követelik az amerikai kormány agresszív intézkedéseinek visszavonását. Tokiótól New Yorkig mozgásba jött a haladó világ. A követelések konkrétabban minden eddiginél, s abban összegezhetők, hogy az USA vonja ki fegyveres erőit Vietnamból teljesen, szüntesse be a VDK bombázását, üljön tárgyalóasztalhoz Párizsban, s a hanoi kormány, valamint a DNFF ismeretes javaslatai alapján lásson hozzá a teljesen elmérgesedett, nagy veszélyeket magában hordozó probléma rendezéséhez. Talán nem tűnik pesszimizmusnak, ha azt mondjuk: ne számítsunk a Nixon-kormány valamilyen józanságára. Lépéseiből az derül * ki, hogy vietnami agressziójával a gyarmatosítási törekvések mellett, zsarolni akarja az egész világot. Közeledik az elnök moszkvai t látogatásának időpontja. Nixon első számú tanácsadója nem lát okot az utazás elhalasztására. Ezek azonban csak szavak, fedezetük kevés. Kérdés: vajon nem jön e közbe valami „váratlan akadály”, aminek felidézésében Washington nagy mester. Már csak azért is várható ez, mert a Fehér Ház legutóbbi intézkedései azt bizonyítják : Amerika hallani sem akar konstruktív megegyezésről. Szolnoki István 1 i
