Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
SmS^o® s^srén^let (Folytatás az 1. oldalról.) telte egy kommunista kormány rákényszerítését Dél-Vi- etnamra”. Ilyen „levezetéssel” próbálta az amerikai elnök meggyőzni hallgatóságát, hogy „a gyakorlatban nem volt más választása” mint az általa bejelentett katonai intézkedések. Nixon azt állította, hogy ezek a háborús cselekmények „nem irányulnak egyetlen más nemzet ellen sem”. Ennek „igazolására” közölte: értesítették azokat az országokat, amelyeknek hajói a VDK kikötőiben tartózkodnak, hogy három napjuk van e kikötők elhagyására. Bejelentett intézkedéseinek ;,megszüntetését” az amerikai elnök a következő ultimátum- szerű követelésekkel kapcsolta össze: a) Minden amerikai hadifoglyot vissza kell szolgáltatni; b) Nemzetközi ellenőrzés alatt, tűzszünetet kell létrehozni egész Indokínában. Ezek teljesítése esetén, mint mondotta, az USA „megszünteti a katonai erő alkalmazását egész Indokínában” és a feltételeinek teljesítésétől számított 4 hónapon belül „befejezi az amerikai erők teljes kivonását Vietnamból”. Nixon szerint „ezek nagylelkű feltételek, amelyek nem követelnek megadást és megalázkodást senki részéről sem” és ezek lehetővé teszik az USA „tisztes kivonulását”. Befejezésül a „hanoi vezetőkhöz” fordulva a sokat szenvedett észak-vietnami nép kínszenvedéseinek fokozásával fenyegetőzött, a Saigont bábrezsimet viszont az USA további szilárd támogatásáról biztosította. Nixon a Szovjetunióhoz Intézett szavait így fejezte be: Az USA és a Szovjetunió új kapcsolatok küszöbén áll, amely nemcsak országaink, hanem a világbéke érdekeit is szolgálja. Mi készek vagyunk tovább építeni ezt a viszonyt. A felelősség az önöké, ha kudarcot vallunk ebben. lelőtt amerikai repülőgépek száma 3542-re emelkedett. A VDK erői Thanh Hoa tartomány partjainál felgyújtották a 7. flotta egy hadihajóját. A keddi hadijelentések szerint továbbra is heves harcok folynak Dél-Vietnam frontjain. A felszabadító erők reguláris csapatai az elmúlt három nap alatt Binh Long tartomány területén az ellenség 400 katonáját és tisztjét tették harcképtelenné. Ugyanott ez idő alatt a 13 számú főútvonal mentén lelőtték az ellenség 11 repülőgépét és helikopterét, köztük 3 csapat- szállító helikoptert. Kien Phong tartományban a felszabadító erők megsemmisítették a saigoni csapatok egy zászlóalját. Tra Vinh tartományban a partizánok felszabadítottak egy járást, elűzték onnan a bábhadsereg egységeit, s leszerelték az úgynevezett népi önvédelmi egységeket. így látja a TASZSZ Nixon amerikai elnök a rádióban és a televízióban nyilatkozott a vietnami helyzetről. Azt állította, hogy az Egyesült Államok jelenleg nehéz választás előtt áll: három cselekvési irányvonal között kell választania: — vagy haladéktalanul kivonja az ösz- szes amerikai csapatokat, további kísérleteket tesz a tárgyalásokra, vagy pedig, mint mondotta, döntő hadműveletekbe bocsátkozik, hogy véget vessen a háborúnak. Nixon beismerte, hogy az amerikaiak többsége a tárgyalások mellett áll. A többség szerint — mondotta az elnök — a háború befejezése céljából az Egyesült Államoknak távoznia kell Vietnamból, az ott maradó amerikai csapatok veszélyzeteté- sét pedig egyszerűen kivonásukkal kell megszüntetni. Mindezek ellenére Nixon bejelentette, hogy parancsot adott az észak-vietnami kikötők bejáratainak elaknásí- tására, utasította ,az amerikai fegyveres erőket* hogy mérjenek csapásokat a VDK belső vízi, vasúti és egyéb közlekedési vonalaira. Az amerikai légierő és haditengerészet pedig, mint a nyilatkozatban elhangzott, utasítást kapott a levegőből és a hadihajókról mérendő csapásokra. Ezek a leplezetlen agresszív cselekmények, amelyek, a vietnami amerikai beavatkozás elmélyítését jelentik, megsértik a nemzetközi jog szabályait. Nixon megtételük szükségességét azzal próbálta alátámasztani, hogy meg kell menteni 60 000 amerikai katona életét, hogy fennáll a Dél-Vietnamot fenyegető kommunista veszély, vagyis azzal, amivel az amerikai propaganda mind előhozakodott, valahányszor igazolni kellett a vietnami nép elleni háború eszkalációs cselekményeit. Nixon beszédében azt állította, hogy ezek a cselekmények nem irányulnak egyetlen harmadik ország ellen sem. Kijelentette, hogy amint a hadifoglyokat szabadon bocsátják, és amint életbe lép a nemzetközileg ellenőrzött tűzszünet, az Egyesült Államok minden hadműveletet beszüntet Indokína területén. És akkor — mondotta Nixon — az Egyesült Államok megkezdi és négy hónap alatt befejezi az összes amerikai csapatok teljes kivonását Vietnamból. Ezek a feltételek — hangsúlyozta az elnök — nem követelik meg egyik fél kapitulációját vagy megalázkodását sem. Ezek a feltételek lehetővé teszik az Egyesült Államoknak a becsületes távozást. Az elnök beszédében hemzsegtek a biztosítékok, hogy az Egyesült Államok véget akar vetni a vietnami háborúnak, és haza akarja vinni katonáit. Ugyanakkor a gyakorlati lépések, s köztük azok az intézkedések, amelyeket bejelentett az elnök, másról tanúskodnak. Kambodzsában Keddre virradó éjjel újból támadás érte Kambodzsa fővárosát, Phnom Penht es annak repülőterét Egy katonai szóvivő bejelentette, hogy a főváros középpontjába, a hadügyminisztérium közvetlen közelébe négy rakéta csapódott, míg a repülőtéren három rakéta robbant. Az AFP szerint a főváros helyzete egyre aggasztóbb. Az ellátás akadozik, és — miként a sorozatos támadások is bizonyítják — a védelmet dilettáns módon, hevenyészve szervezték meg. A kormányerők számára a katonai helyzet még súlyosabb az ország délkeleti területein. Az itteni tartományok többségét a hazafias erők már elfoglalták. (MTI) Harcok Vályi Péter Katowicében Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese, aki lengyelországi magyar gazdasági napok alkalmából érkezett vasárnap Varsóba, kedden délelőtt a fővárosiból a felső-sziléziai iparvidék közipontjába, Katowicébe utazott A kormány elnökhelyettese Katowicében részt vett a „Magyar áruházi hetek" megnyitásán. Este beszédet mondott a magyar gazdasági napok katowjcei megnyitóünnepségéin. Vályi Pétert útjára Németi József, hazánk varsói nagykövete is elkísérte. (MTI) India Változatlan a helyzet Itáliában Véget ért minden idők legzajosabb és kétségtelenül legdrágább olasz választási hadjárata. Hála a kellemes, napos időnek, vasárnap és hétfőn az 1968. évinél jóval többen járultak az urnákhoz. A 37 millió választó 93,1 százaléka élt jogával. Mintegy 34 milliónyian — a 25 éven felüliek — a szenátus listáira is szavazhattak. Időszerű néhány tanulságot levonni. Az olasz választások mindenekelőtt azt tükrözték, hogy a baloldal mögött megingathatatlan tömegek állnak. Hasztalan adta a neofasiszta párt lapja vezércikkének kedd déli különkiadása ezt a címet: „Itália, jobbra át!” — a szavazatok mást mutatnak. Az Olasz Kommunista Párt és a szenátusi listákon veie közösen induló PSIUP— az utóbbi némi visszaesés miatt — bizonyos mértékig kevesebb voksot mondhat ugyan magáénak, de lényeges változás nem történt. Jelentéktelen az alig több mint egyszázalékos visszaesés a szenátus listáin, amit alaposan ellensúlyoz a képviselőházi győzelem. A parlamenti listákra leadott szavazatokkal ugyanis az Olasz Kommunista Párt 1968-hoz képest tetemesen megerősödött. Amire még nem volt példa: Toucanában a kommunista jelöltekre több mint egymillió választó szavazott. Milánóban, Torinóban, Bolognában és Firenzében is gyarapodott a baloldali szavazatok száma. A kommunisták és az olasz baloldal ellen meg-megújuló támadások pergőtüze tehát nem járt sikerrel: a választókat még a rágalmazások sem vezették félre és a közelmúlt provokációi sem rendítették meg. Figyelemreméltó az Olasz Szocialista Párt további megszilárdulása, amely már a korábbi tartományi választásokon is érződött. A szociáldemokraták ezzel szemben súlyos vereséget szenvedtek: választóik tekintélyes hányada, mindenekelőtt a kereszténydemokraták, de a szocialisták felé is fordult. A választási hadjáratban sokan azt jósolták: a kereszténydemokraták kárára elsősorban a jobboldal erősödik majd. Ez nem következett be. Lényeges változás szavazataik számában nincs. A négy évvel ezelőttihez képest a legfrissebb — még nem végleges — adatok szerint a szenátusi listákon mindössze 0,2, a képviselőháziakon 0,3 százalékos veszteséget szenvedtek. Egész Itáliában, de talán Európa-szerte aggodalommal várta a haladó közvélemény a neofasiszta párt választási eredményeit. Nos, Almirante álmai nem váltak valóra. Minden mesterkedésük és 15 milliárd lírára becsült választási kampányuk ellenére nem sikerült politikai földcsuszamlást előidézniük. Közös listáikon a monarchistákkal gyarapították ugyan mandátumaik számát, Rómában és Reggio Calabriaban, de korántsem olyan mértékben, mint ahogy szerették volna. Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy „új felállás” egyelőre nem várható az olasz politikában. Rómában a legnagyobb esélyt egy átmeneti, egyszínű, csupán kereszténydemokratákból álló „strandkormánynak” adják. Ez a kabinet őszig maradna a helyén. Addig ugyanis megtartják az Olasz Kereszténydemokrata Párt és a szocialisták — a továbbiakra nézve bizonyára döntő fontosságú — kongresszusait. SsamaataaámTétlás után: Nixon elnök végül az amerikai nép „eltökélt, céltudatos támogatását” kérte, azt állítva, hogy ő éppúgy békét akar. mint az amerikai nép, de „a háborút ránk kényszerítették". Befejezésül azt mondotta, hogy a katonai in- t.ézekedéseknek szerinte nem a háború eszkalálása, hanem a tartós béke az egyetlen célja. Harcok Dél-Vietnamban A VDK és a DIFK párizsi küldöttségének nyilatkozata A párizsi Vietnam-konfe- ta: Nixon most messzebre rencián. részvevő VDK kül- ment el, mint elődei az ag- döttség szóvivője Nixon be- ressziós háború eszkalációjá- szédéről nyilatkozva kijelen- nak útján. Nixon ezzel az tette: Nixon most az eddigi ultimátumával megalázó ka- legnagyobb lépést tette meg pitulációt akar rá kényszer! te- a háború eszkalációjának út- ni a vietnami népre, mely jén, A vietnami nép mélysé- függetlenségéért és szabadsá- gesen ragaszkodik a békéhez, gáért küzd, s amely sohasem s éppen ezért változatlanul a tárgyalások útját javasolja, Kedden már a kora reggeli hogy békésen rendezhessék a órákbanamerikai gépek be- vietnami problémát. De Viet- rep ülését jelezték délkeletié- nam népe sohasem fogadja úgy. mint lói Hanoiban, Nyolc óra után el Nixon ultimátumát, Mind- alapelvet, pár perccel néhány kalózgép addig, amíg a Nixon-kormány A DIFK küldöttsége élesen megközelítette a fővárost is, folytatja agresszióját Viet- elítéli a Nixon-kormány e namban, folytatja a háború rendkívül súlyos háborús cse- „vietnamizálását” és a hábo- lekedeteit — hangsúlyozta vé- rús eszkalációt a VDK ellen, gül a szóvivő —, s követeli, az egész vietnami nép egy hogy Washington vessen véget emberként folytatja majd el- az Észak-Vietnam és Dél-Vi- légvédelem két amerikai re- lenállási harcát mindaddig, etnam ellen irányuló háborús pülőgépet lőtt le. Ezenkívül amíg ki nem vívja alapvető akcióinak és lépjen a komoly vasárnap és hétfőn Quang céljait, vagyis a függetlensé- tárgyalások útjára. (MTI) Binh, Nam Ha, Thanh Hoa és gét, a szabadságot és a bé- Ninh Bing tartományok te- két rületét támadták az amerikai . repülőgépek. Közülük ötöt le- Á DIFK párizsi küldöttsé- lőttek, s ezzel a VDK fölött gének szóvivője hangsúlyozártott az amerikai népnek. Nixon lábbal tiporja a nemzetközi jog szabályait, a nemzetközi megállapodásokat épp- minden erkölcsi ezért riadót rendeltek el. Hétfőn a kalózgépek a főváros szomszédságában fekvő Ha Thai tartomány egyik járását bombázták, s itt a kezdeményezte a tűzszünetet Dasagasivan Ram Indiai hadügyminiszter kedden a parlamenti képviselők előtt bejelentette, hogy a pénteken Kasmírban kirobbant pakisztáni—indiai tűzpárbaj az indiai fél kezdeményezésére ért véget. Mint mondotta, a tűzszünet beállta után a két fél képviselőinek találkozóját tervezték, erre azonban mindeddig nem került por. Ram szerint az indiai hadsereg 24 halottat és 56 sebesültet vesztett az összecsapás 6orán, míg pakisztáni részről az áldozatok száma lényegesen magasabb. A hadügyminiszter kifejezte reményét, hogy az incidens nem befolyásolja Indira Gandhi indiai miniszterelnök és AU Bhutto pakisztáni, elnök tervezett találkozóját. (AP) Kissinger most is mást okolt Dr. Henry Kissinger, Nixon csak ..nagyon vonakodva és elnök nemzetbiztonsági főta- fájlalva” hozta meg bejelén- nácsadója kedden rendkívüli tett döntéseit... sajtóértekezleten kérdésekre A külpolitikai főtanácsadó válaszolva kijelentette: az nagy erőfeszítéseket tett,' hogy amerikai kormány „még nem a közfigyelmet a háború eszkapott jelzést a Szovjetunió- kalációjáról az elnök „nagytól” arra vonatkozólag, vajon vonalú” javaslataira irányítsa, a terveknek megfelelően sor amelyekben szerinte „semmi kerülhet-e Nixon elnök olyan sincs, amit a másik moszkvai látogatására. „Mi folytatjuk az előkészületeket* a magunk részéről nem látunk okot arra, hogy lemondjuk a látogatást" — mondotta. fél ne fogadhatna el.” Kissinger tagadta, hogy a ..vietnamizáláei” politika teljes csődje késztette az elnököt a háború eszkalálására, bár elismerte, hogy „máskülönben az USA alkudozás ütőkárlás^erőfeszftosetoek" ’hosszas' *yf_k ^élkül^marad^^volna; a felsorolásával próbálta igazolni azt az állítását, hogy a másik fél „makacssága” miatt jutottak holtpontra a nyilvános és bizalmas megbeszélések, továbbá, hogy az elnök Hotven százalék munkásgyerek 1 (Folytatás az I. oldalról) zeneiskolások gyakran és szívesen adnak hangversenyt a gyár területén A végrehajtó bizottság javasolta kihelyezett tagozatok létesítését is, olyan nagyobb ^ av községekbe, ahol erre igény Deiui is. az mutatkozik. Hamarosan egyenamely egyre többször és egyre nagyobb sikerrel szerepel. é Szó esett arról a nagyon szép c p tervről, hogy a zeneiskola felveszi Balassagyarmat szülötte, Rózsavölgyi Márk ne- egyben a zeneiskola falán emléktáblát lepleznek egy zenei klubot, amely lehetőséget ad a zenei alapismeretek terjesztésére, a és igényes muzsikára. A jó eredmények, a szép sikerek, a megbecsült munka .. , nem jelenti természetesen X azt, hogy a zeneiskolának ne, . , , , , ,, lennének gondjai. Elsősorban £ * „ „ 7 ‘„í1ka „íiAZniii. méltó megünneplésének tér egyre szukebbé váló épület vét támogatta a végrehajtó bizottság, a részletes progra mot ezt követően meg. ' vitatják HZ okozza a legnagyobb „fejfájást” az iskola tanárainak és a városi tanács vezetőinek egyaránt. A háromszázhúsz gyerek kinőtte az iskolát, egyes csoportok kénytelenek másutt tartani az órákat. Bár a tegnapi végrehajtó bizottsági ülésen biztató ígéretek is elhangzottak, hogy hamarosan kintetben betölti — ez év végére, vagy jövő hivatását a zenei nevelésben. Az elhangzott felszólalások igazolták, hogy a mati zeneiskola vélemények, egyöntetűen balassagyar- minden te- szerepét és év elejére oldást. keresnek meg- a város kulturális életének alakításában. NÓGRAD - 1972. május 10., szerda Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszter- elnök Conakry bői Algírba érkezett. Az algíri repülőtéren Huari Bumcdien fogadta a magas rangú vendéget saigoni rezsim összeomlása esetére. A tanácsadót emlékeztették rá, hogy a Pentagon-okiratok tanúsága szerint a Johnson-kormányzat elvetette a Nixon elnök által most foganatosított intézkedéseket, mert a szakérők megítélése szerint ezek „elfogadhatatlan kockázatokkal járhatnak a Szovjetunió és Kína vonatkozásában." Kissinger elismerte, hogy í,vannak bizonyos kockázatok, de a kormány legjobb megítélése szerint ezek nem elfogadhatatlan kockázatok.” Egy tudósító megjegyezte: minthogy a vietnami háború egész története egyszersmind az amerikai szakértők téves helyzetmegítéléseinek története, mi a biztosíték arra, hogy most nem tévedtek-e? „Gondosan mérlegeltük a helyzetet és csak az események fogják bizonyítani, hogy helyes volt-e megítélésünk”, — válaszolta Kissinger. Kissinger bevezetőjében és válaszaiban ismételten a Szovjetuniót próbálta felelőssé tenni a Nixon-kormányzat „vietnamizálási” politikájának csődjéért, mondván: „Nem lehet elfogadni, hogy egy nagy ország megfeledkezzék barátainak cselekedeteiről”. Ugyanakkor hangoztatta, hogy ,.az Egyesült Államok és a Szovjetunió új kapcsolatok küszöbén áll” és a nagyhatalmak „kritikus döntések elé kerültek”. „Továbbra is lehetségesnek tartjuk, hogy új korszak kezdődjék a keletnyugati kapcsolatokban” — jelentette ki Kissinger, majd befejezésül ismét az Egyesült Államok „tárgyalási készségét” hangsúlyozta. (MTI)
