Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

SmS^o® s^srén^let (Folytatás az 1. oldalról.) telte egy kommunista kor­mány rákényszerítését Dél-Vi- etnamra”. Ilyen „levezetéssel” próbálta az amerikai elnök meggyőzni hallgatóságát, hogy „a gyakorlatban nem volt más választása” mint az általa be­jelentett katonai intézkedések. Nixon azt állította, hogy ezek a háborús cselekmények „nem irányulnak egyetlen más nemzet ellen sem”. Ennek „igazolására” közölte: értesí­tették azokat az országokat, amelyeknek hajói a VDK ki­kötőiben tartózkodnak, hogy három napjuk van e kikötők elhagyására. Bejelentett intézkedéseinek ;,megszüntetését” az amerikai elnök a következő ultimátum- szerű követelésekkel kapcsol­ta össze: a) Minden amerikai hadi­foglyot vissza kell szolgáltatni; b) Nemzetközi ellenőrzés alatt, tűzszünetet kell létre­hozni egész Indokínában. Ezek teljesítése esetén, mint mondotta, az USA „megszün­teti a katonai erő alkalmazá­sát egész Indokínában” és a feltételeinek teljesítésétől szá­mított 4 hónapon belül „be­fejezi az amerikai erők teljes kivonását Vietnamból”. Nixon szerint „ezek nagy­lelkű feltételek, amelyek nem követelnek megadást és meg­alázkodást senki részéről sem” és ezek lehetővé teszik az USA „tisztes kivonulását”. Befejezésül a „hanoi veze­tőkhöz” fordulva a sokat szenvedett észak-vietnami nép kínszenvedéseinek fokozásá­val fenyegetőzött, a Saigont bábrezsimet viszont az USA további szilárd támogatásá­ról biztosította. Nixon a Szovjetunióhoz In­tézett szavait így fejezte be: Az USA és a Szovjetunió új kapcsolatok küszöbén áll, amely nemcsak országaink, hanem a világbéke érdekeit is szolgálja. Mi készek va­gyunk tovább építeni ezt a viszonyt. A felelősség az önö­ké, ha kudarcot vallunk eb­ben. lelőtt amerikai repülőgépek száma 3542-re emelkedett. A VDK erői Thanh Hoa tarto­mány partjainál felgyújtották a 7. flotta egy hadihajóját. A keddi hadijelentések sze­rint továbbra is heves har­cok folynak Dél-Vietnam frontjain. A felszabadító erők reguláris csapatai az elmúlt három nap alatt Binh Long tartomány területén az ellen­ség 400 katonáját és tisztjét tet­ték harcképtelenné. Ugyanott ez idő alatt a 13 számú főút­vonal mentén lelőtték az el­lenség 11 repülőgépét és he­likopterét, köztük 3 csapat- szállító helikoptert. Kien Phong tartományban a felsza­badító erők megsemmisítet­ték a saigoni csapatok egy zászlóalját. Tra Vinh tarto­mányban a partizánok felsza­badítottak egy járást, elűzték onnan a bábhadsereg egysé­geit, s leszerelték az úgyne­vezett népi önvédelmi egysé­geket. így látja a TASZSZ Nixon amerikai elnök a rá­dióban és a televízióban nyi­latkozott a vietnami helyzet­ről. Azt állította, hogy az Egyesült Államok jelenleg ne­héz választás előtt áll: három cselekvési irányvonal között kell választania: — vagy ha­ladéktalanul kivonja az ösz- szes amerikai csapatokat, to­vábbi kísérleteket tesz a tár­gyalásokra, vagy pedig, mint mondotta, döntő hadművele­tekbe bocsátkozik, hogy véget vessen a háborúnak. Nixon beismerte, hogy az amerikaiak többsége a tár­gyalások mellett áll. A több­ség szerint — mondotta az elnök — a háború befejezése céljából az Egyesült Álla­moknak távoznia kell Viet­namból, az ott maradó ame­rikai csapatok veszélyzeteté- sét pedig egyszerűen kivo­násukkal kell megszüntetni. Mindezek ellenére Nixon bejelentette, hogy parancsot adott az észak-vietnami ki­kötők bejáratainak elaknásí- tására, utasította ,az amerikai fegyveres erőket* hogy mér­jenek csapásokat a VDK bel­ső vízi, vasúti és egyéb köz­lekedési vonalaira. Az ame­rikai légierő és haditengeré­szet pedig, mint a nyilatko­zatban elhangzott, utasítást kapott a levegőből és a hadi­hajókról mérendő csapásokra. Ezek a leplezetlen agresszív cselekmények, amelyek, a vi­etnami amerikai beavatkozás elmélyítését jelentik, megsér­tik a nemzetközi jog szabá­lyait. Nixon megtételük szük­ségességét azzal próbálta alá­támasztani, hogy meg kell menteni 60 000 amerikai ka­tona életét, hogy fennáll a Dél-Vietnamot fenyegető kom­munista veszély, vagyis azzal, amivel az amerikai propagan­da mind előhozakodott, vala­hányszor igazolni kellett a vietnami nép elleni háború eszkalációs cselekményeit. Nixon beszédében azt állí­totta, hogy ezek a cselekmé­nyek nem irányulnak egyet­len harmadik ország ellen sem. Kijelentette, hogy amint a hadifoglyokat szabadon bo­csátják, és amint életbe lép a nemzetközileg ellenőrzött tűz­szünet, az Egyesült Államok minden hadműveletet beszün­tet Indokína területén. És ak­kor — mondotta Nixon — az Egyesült Államok megkezdi és négy hónap alatt befejezi az összes amerikai csapatok teljes kivonását Vietnamból. Ezek a feltételek — hangsú­lyozta az elnök — nem köve­telik meg egyik fél kapitulá­cióját vagy megalázkodását sem. Ezek a feltételek lehető­vé teszik az Egyesült Álla­moknak a becsületes távozást. Az elnök beszédében hem­zsegtek a biztosítékok, hogy az Egyesült Államok véget akar vetni a vietnami hábo­rúnak, és haza akarja vinni katonáit. Ugyanakkor a gya­korlati lépések, s köztük azok az intézkedések, amelyeket bejelentett az elnök, másról tanúskodnak. Kambodzsában Keddre virradó éjjel újból támadás érte Kambodzsa fő­városát, Phnom Penht es an­nak repülőterét Egy katonai szóvivő beje­lentette, hogy a főváros kö­zéppontjába, a hadügyminisz­térium közvetlen közelébe négy rakéta csapódott, míg a repülőtéren három rakéta robbant. Az AFP szerint a főváros helyzete egyre aggasztóbb. Az ellátás akadozik, és — miként a sorozatos támadások is bi­zonyítják — a védelmet di­lettáns módon, hevenyészve szervezték meg. A kormányerők számára a katonai helyzet még súlyo­sabb az ország délkeleti terü­letein. Az itteni tartományok többségét a hazafias erők már elfoglalták. (MTI) Harcok Vályi Péter Katowicében Vályi Péter, a kormány el­nökhelyettese, aki lengyelor­szági magyar gazdasági napok alkalmából érkezett vasárnap Varsóba, kedden délelőtt a fővárosiból a felső-sziléziai iparvidék közipontjába, Kato­wicébe utazott A kormány elnökhelyettese Katowicében részt vett a „Magyar áruházi hetek" meg­nyitásán. Este beszédet mon­dott a magyar gazdasági na­pok katowjcei megnyitóün­nepségéin. Vályi Pétert útjára Németi József, hazánk varsói nagy­követe is elkísérte. (MTI) India Változatlan a helyzet Itáliában Véget ért minden idők legzajosabb és kétségtelenül leg­drágább olasz választási hadjárata. Hála a kellemes, napos időnek, vasárnap és hétfőn az 1968. évinél jóval többen já­rultak az urnákhoz. A 37 millió választó 93,1 százaléka élt jogával. Mintegy 34 milliónyian — a 25 éven felüliek — a szenátus listáira is szavazhattak. Időszerű néhány tanulságot levonni. Az olasz választá­sok mindenekelőtt azt tükrözték, hogy a baloldal mögött megingathatatlan tömegek állnak. Hasztalan adta a neofa­siszta párt lapja vezércikkének kedd déli különkiadása ezt a címet: „Itália, jobbra át!” — a szavazatok mást mutatnak. Az Olasz Kommunista Párt és a szenátusi listákon veie közösen induló PSIUP— az utóbbi némi visszaesés miatt — bizonyos mértékig kevesebb voksot mondhat ugyan magáé­nak, de lényeges változás nem történt. Jelentéktelen az alig több mint egyszázalékos visszaesés a szenátus listáin, amit alaposan ellensúlyoz a képviselőházi győzelem. A parlamen­ti listákra leadott szavazatokkal ugyanis az Olasz Kommu­nista Párt 1968-hoz képest tetemesen megerősödött. Amire még nem volt példa: Toucanában a kommunis­ta jelöltekre több mint egymillió választó szavazott. Milá­nóban, Torinóban, Bolognában és Firenzében is gyarapodott a baloldali szavazatok száma. A kommunisták és az olasz baloldal ellen meg-megújuló támadások pergőtüze tehát nem járt sikerrel: a választókat még a rágalmazások sem vezet­ték félre és a közelmúlt provokációi sem rendítették meg. Figyelemreméltó az Olasz Szocialista Párt további meg­szilárdulása, amely már a korábbi tartományi választásokon is érződött. A szociáldemokraták ezzel szemben súlyos ve­reséget szenvedtek: választóik tekintélyes hányada, minde­nekelőtt a kereszténydemokraták, de a szocialisták felé is fordult. A választási hadjáratban sokan azt jósolták: a keresz­ténydemokraták kárára elsősorban a jobboldal erősödik majd. Ez nem következett be. Lényeges változás szavazataik számában nincs. A négy évvel ezelőttihez képest a legfris­sebb — még nem végleges — adatok szerint a szenátusi lis­tákon mindössze 0,2, a képviselőháziakon 0,3 százalékos vesz­teséget szenvedtek. Egész Itáliában, de talán Európa-szerte aggodalommal várta a haladó közvélemény a neofasiszta párt választási eredményeit. Nos, Almirante álmai nem váltak valóra. Min­den mesterkedésük és 15 milliárd lírára becsült választási kampányuk ellenére nem sikerült politikai földcsuszamlást előidézniük. Közös listáikon a monarchistákkal gyarapították ugyan mandátumaik számát, Rómában és Reggio Calabria­ban, de korántsem olyan mértékben, mint ahogy szerették volna. Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy „új felállás” egyelőre nem várható az olasz politikában. Rómában a legnagyobb esélyt egy átmeneti, egyszínű, csupán kereszténydemokratákból álló „strandkormánynak” adják. Ez a kabinet őszig maradna a helyén. Addig ugyanis megtartják az Olasz Kereszténydemokrata Párt és a szocia­listák — a továbbiakra nézve bizonyára döntő fontosságú — kongresszusait. SsamaataaámTétlás után: Nixon elnök végül az ame­rikai nép „eltökélt, céltuda­tos támogatását” kérte, azt állítva, hogy ő éppúgy békét akar. mint az amerikai nép, de „a háborút ránk kénysze­rítették". Befejezésül azt mondotta, hogy a katonai in- t.ézekedéseknek szerinte nem a háború eszkalálása, hanem a tartós béke az egyetlen célja. Harcok Dél-Vietnamban A VDK és a DIFK párizsi küldöttségének nyilatkozata A párizsi Vietnam-konfe- ta: Nixon most messzebre rencián. részvevő VDK kül- ment el, mint elődei az ag- döttség szóvivője Nixon be- ressziós háború eszkalációjá- szédéről nyilatkozva kijelen- nak útján. Nixon ezzel az tette: Nixon most az eddigi ultimátumával megalázó ka- legnagyobb lépést tette meg pitulációt akar rá kényszer! te- a háború eszkalációjának út- ni a vietnami népre, mely jén, A vietnami nép mélysé- függetlenségéért és szabadsá- gesen ragaszkodik a békéhez, gáért küzd, s amely sohasem s éppen ezért változatlanul a tárgyalások útját javasolja, Kedden már a kora reggeli hogy békésen rendezhessék a órákbanamerikai gépek be- vietnami problémát. De Viet- rep ülését jelezték délkeletié- nam népe sohasem fogadja úgy. mint lói Hanoiban, Nyolc óra után el Nixon ultimátumát, Mind- alapelvet, pár perccel néhány kalózgép addig, amíg a Nixon-kormány A DIFK küldöttsége élesen megközelítette a fővárost is, folytatja agresszióját Viet- elítéli a Nixon-kormány e namban, folytatja a háború rendkívül súlyos háborús cse- „vietnamizálását” és a hábo- lekedeteit — hangsúlyozta vé- rús eszkalációt a VDK ellen, gül a szóvivő —, s követeli, az egész vietnami nép egy hogy Washington vessen véget emberként folytatja majd el- az Észak-Vietnam és Dél-Vi- légvédelem két amerikai re- lenállási harcát mindaddig, etnam ellen irányuló háborús pülőgépet lőtt le. Ezenkívül amíg ki nem vívja alapvető akcióinak és lépjen a komoly vasárnap és hétfőn Quang céljait, vagyis a függetlensé- tárgyalások útjára. (MTI) Binh, Nam Ha, Thanh Hoa és gét, a szabadságot és a bé- Ninh Bing tartományok te- két rületét támadták az amerikai . repülőgépek. Közülük ötöt le- Á DIFK párizsi küldöttsé- lőttek, s ezzel a VDK fölött gének szóvivője hangsúlyoz­ártott az amerikai népnek. Nixon lábbal tiporja a nem­zetközi jog szabályait, a nem­zetközi megállapodásokat épp- minden erkölcsi ezért riadót rendeltek el. Hétfőn a kalózgépek a fő­város szomszédságában fekvő Ha Thai tartomány egyik járását bombázták, s itt a kezdeményezte a tűzszünetet Dasagasivan Ram Indiai hadügyminiszter kedden a parlamenti képviselők előtt bejelentette, hogy a pénteken Kasmírban kirobbant pakisz­táni—indiai tűzpárbaj az in­diai fél kezdeményezésére ért véget. Mint mondotta, a tűz­szünet beállta után a két fél képviselőinek találkozóját ter­vezték, erre azonban minded­dig nem került por. Ram szerint az indiai had­sereg 24 halottat és 56 sebe­sültet vesztett az összecsapás 6orán, míg pakisztáni részről az áldozatok száma lényege­sen magasabb. A hadügymi­niszter kifejezte reményét, hogy az incidens nem befo­lyásolja Indira Gandhi indiai miniszterelnök és AU Bhutto pakisztáni, elnök tervezett ta­lálkozóját. (AP) Kissinger most is mást okolt Dr. Henry Kissinger, Nixon csak ..nagyon vonakodva és elnök nemzetbiztonsági főta- fájlalva” hozta meg bejelén- nácsadója kedden rendkívüli tett döntéseit... sajtóértekezleten kérdésekre A külpolitikai főtanácsadó válaszolva kijelentette: az nagy erőfeszítéseket tett,' hogy amerikai kormány „még nem a közfigyelmet a háború esz­kapott jelzést a Szovjetunió- kalációjáról az elnök „nagy­tól” arra vonatkozólag, vajon vonalú” javaslataira irányítsa, a terveknek megfelelően sor amelyekben szerinte „semmi kerülhet-e Nixon elnök olyan sincs, amit a másik moszkvai látogatására. „Mi folytatjuk az előkészületeket* a magunk részéről nem lá­tunk okot arra, hogy lemond­juk a látogatást" — mondot­ta. fél ne fogadhatna el.” Kissinger tagadta, hogy a ..vietnamizáláei” politika tel­jes csődje késztette az elnököt a háború eszkalálására, bár elismerte, hogy „máskülön­ben az USA alkudozás ütőkár­lás^erőfeszftosetoek" ’hosszas' *yf_k ^élkül^marad^^volna; a felsorolásával próbálta iga­zolni azt az állítását, hogy a másik fél „makacssága” mi­att jutottak holtpontra a nyil­vános és bizalmas megbeszé­lések, továbbá, hogy az elnök Hotven százalék munkásgyerek 1 (Folytatás az I. oldalról) zeneiskolások gyakran és szí­vesen adnak hangversenyt a gyár területén A végrehajtó bizottság ja­vasolta kihelyezett tagozatok létesítését is, olyan nagyobb ^ av községekbe, ahol erre igény Deiui is. az mutatkozik. Hamarosan egyen­amely egyre többször és egy­re nagyobb sikerrel szerepel. é Szó esett arról a nagyon szép c p tervről, hogy a zeneiskola felveszi Balassagyarmat szü­lötte, Rózsavölgyi Márk ne- egyben a zeneiskola falán emléktáblát lepleznek egy zenei klubot, amely le­hetőséget ad a zenei alapis­meretek terjesztésére, a és igényes muzsikára. A jó eredmények, a szép si­kerek, a megbecsült munka .. , nem jelenti természetesen X azt, hogy a zeneiskolának ne, . , , , , ,, lennének gondjai. Elsősorban £ * „ „ 7 ‘„í1ka „íiAZniii. méltó megünneplésének tér egyre szukebbé váló épület vét támogatta a végrehajtó bizottság, a részletes progra mot ezt követően meg. ' vitatják HZ okozza a legnagyobb „fejfá­jást” az iskola tanárainak és a városi tanács vezetőinek egyaránt. A háromszázhúsz gyerek kinőtte az iskolát, egyes csoportok kénytelenek másutt tartani az órákat. Bár a tegnapi végrehajtó bizott­sági ülésen biztató ígéretek is elhangzottak, hogy hamarosan kintetben betölti — ez év végére, vagy jövő hivatását a zenei nevelésben. Az elhangzott felszólalások igazolták, hogy a mati zeneiskola vélemények, egyöntetűen balassagyar- minden te- szerepét és év elejére oldást. keresnek meg- a város kulturális életének alakításában. NÓGRAD - 1972. május 10., szerda Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszter- elnök Conakry bői Algírba érkezett. Az algíri repülőtéren Huari Bumcdien fogadta a magas rangú vendéget saigoni rezsim összeomlása esetére. A tanácsadót emlé­keztették rá, hogy a Penta­gon-okiratok tanúsága szerint a Johnson-kormányzat elve­tette a Nixon elnök által most foganatosított intézkedé­seket, mert a szakérők meg­ítélése szerint ezek „elfogad­hatatlan kockázatokkal járhat­nak a Szovjetunió és Kína vonatkozásában." Kissinger elismerte, hogy í,vannak bi­zonyos kockázatok, de a kor­mány legjobb megítélése sze­rint ezek nem elfogadhatat­lan kockázatok.” Egy tudósító megjegyezte: minthogy a vietnami háború egész története egyszersmind az amerikai szakértők téves helyzetmegítéléseinek törté­nete, mi a biztosíték arra, hogy most nem tévedtek-e? „Gondosan mérlegeltük a helyzetet és csak az esemé­nyek fogják bizonyítani, hogy helyes volt-e megítélésünk”, — válaszolta Kissinger. Kissinger bevezetőjében és válaszaiban ismételten a Szovjetuniót próbálta felelős­sé tenni a Nixon-kormányzat „vietnamizálási” politikájának csődjéért, mondván: „Nem lehet elfogadni, hogy egy nagy ország megfeledkezzék barátainak cselekedeteiről”. Ugyanakkor hangoztatta, hogy ,.az Egyesült Államok és a Szovjetunió új kapcsolatok küszöbén áll” és a nagyhatal­mak „kritikus döntések elé kerültek”. „Továbbra is lehet­ségesnek tartjuk, hogy új korszak kezdődjék a kelet­nyugati kapcsolatokban” — jelentette ki Kissinger, majd befejezésül ismét az Egyesült Államok „tárgyalási készsé­gét” hangsúlyozta. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents