Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
A közelmúltban számos nagy sikerű író-olvasó találkozó za jlott le megyénkben, így többek között Csanádi János köl tő Terénybe látogatott el. A fenti képet a balassagyarmati Madách Imre járási könyvtár küldte be szerkesztőségünkn ek a terényi találkozóról. A kép bal oldalán Csanádi Ján os költőt láthatjuk Pontokat gyűjtögetnek A Társadalmi Szemlében Rátki András érdekes fejtegetést közölt (1972. évi első szám) arról, hogy vajon a művelődési intézmények közös fenntartásának ^igényét csak a szűkös anyagi lehetőség szülte-e, vagy valami más is. Arról van-e szó, hogy a szükségből erényt csinálunk, vagy kulturális politikánkból adódó igényről? A tanácsok hatáskörének bővülésével gazdaság- irányításunk mai rendszeréből következik, hogy a művelődés ben is nőtt és nő a decentralizáció mértéke, egyúttal az intézmények is közelebb kerülnek ahhoz a közösséghez, amelyhez tartoznak. A ZIM salgótarjáni gyárába látogattunk el, ahol Téglái Antal szakszervezeti titkár tájékoztatott a szociális és kulturális alapról, a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasz- , nálásáról. Nagyvállalati szinten a Zománcipari Műveknek 8100 dolgozója van, Salgótarjánban csaknem háromezer ember, mintegy negyven százalék. Ennek ellenére itt a legkevesebb az egy főre eső ilyen juttatás. A budafoki gyárban 305, a vegyigépgyárban 350, a ZIM vezérigazgatóságán 490, Salgótarjánban pedig csupán 162 forint jut egy főre. A ZIM salgótarjáni gyárában 1971-ben 372, idén 479 ezer forint jut a szociális és kulturális alapra. Az idei tehát több a tavalyinál. Ez örvendetes, annak ellenére, hogy e téren még van tennivaló nagyvállalati szinten. (Természetesen, most nem vizsgáljuk a más juttatásokat, például a vállalati segélykeretet, amelyből a nagycsaládosoknak, vagy azoknak juttatnak, akik egyedül nevelik gyermekeiket; a jutalmat, amelyet a szocialista brigádok kapnak, vagya lakásépítés támogatását.) Hogyan oszlik meg ezen alap a gyárban? Sok mindenre kell a pénz. Legtöbbet sportcélokra fordítanak, 155 000 forintot, az egész összeg mintegy 32 százalékát, a felnőttek és gyerekek üdültetésére 29 százalékot. Ebből a pénzből még tömegszervezeteket támogatnak, egyéb jóléti keretet képeznek, például a nyugdíjasok ingyen üdültetésére, és így tovább. Kulturális célra mintegy 14 százalék jut, ötvenezer forint. Ezt az összeget a ZIM művelődési otthona megkapja, az intézmény önálló költségvetéssel gazdálkodik, az SZMT-től kap még támogatást, továbbá a büfé forgalmának három százalékával, mintegy harmincezer forinttal számolhat évente. Az intézmény Merlák Mihály vezetésével működik, aki tiszteletdíjasként látja el feladatát. A művelődési otthonban szakkörök (például fotó- és bélyegszakkör) működnek, KISZ-klub várja a fiatalokat, népszerű a nyugdíjasok klubja is. A játéktermet ugyancsak sokan látogatják. Évente körülbelül 25—30 ezer ember fordul meg az intézményben. Az említetteken túl, oktatási célokra, ismeretterjesztésre, előadásokra használják a művelődési otthont. Egyébként, most újítják fel a berendezését, felszerelését, tavaly pedig a gyár támogatásával felújították az épületet. A gyárban 57 brigád indult a különböző címek elnyeréséért, a Szakma Kiváló Brigádja címért kettő, a Vállalat Kiváló Brigádja címért ugyancsak ennyi, s például negyven brigád az arany fokozatot, négy az ezüstöt kívánja elnyerni. Tíz brigád indul a városi jubileumi vetélkedőben is. A szocialista brigádok kulturális vállalásai körül azt látjuk, hogy sok még a bizonytalanság, bár folyik a pontok gyűjtögetése. Valamennyi brigádtag részt vesz például valamilyen oktatási formában, tanfolyamon stb. Színház-, mozi- és tár latlátogatás is szerepel a programjukban, s még a könyvtári tagság. Igen nagy helyet kap a családtagokkal való közös kirándulás, évente száz alkalommal indulnak közös kirándulásra a gyárból. Ezeknek a programoknak egy része azonban esetenként mechanikusan zajlik: a pontért. A gondok — persze — nemcsak ebben a gyárban érvényesek. A kulturális vállalások tartalommal való megtöltése körül még bőven lesz tennivaló. T. E. Szilbako éneke Vérfürdő Amaxé niában A Modern Könyvtár új sorozata indul ezzel a kötettel, egy olyan sorozat, amely aktuális társadalmi-politikai dokumentumokat, a széles olvasóközönség érdeklődésére számottartó kérdéseket tár fel. Az első kötet címoldalán ott áll a lelkiismeretet ébresztő mottó: „Aki belenyugszik, hogy ilyen bűntények történnek, maga is cinkossá válik.” Két francia szerző Jacques Meunier és Anne-Marie Savarin mondják el ebben a kötetben a dél-amerikai kontinens halálra ítélt és pusztuló indiánjairól az etnológus tárgyilagos, de egyáltalán nem szenvtelen, a tudomány tárgyilagosságába burkolózó véleményüket. Dél-Amerika áthatolhatatlan őserdői még ma sem teljesen ismertek a tudomány előtt. Részint a kedvezőtlen éghajlati és terepviszonyok, részint az indiánok elkeseredett ellenállása okozta, hogy a spanyol—portugál hódítás óta eltelt ötszáz esztendő ellenére újból és újból ismeretlen, vagy csak névről ismert törzsekre, korábbi, azóta elpusztult magaskultúrák emlékeire bukkan a néprajztudós vagy régészeti kutató. Ilyen kevéssé ismert területnek számított a kontinenst átszelő hatalmas folyam, az Amazonas forrásvidéke, vagy a nyugat-brazíliai Mato Grosso nagy része. A két francia etnológus három évet töltött az indiánok között és azt kellett ta- pasztalniok, hogy az Amazonas vidékén élő indiánok története Kolombusz partraszállása óta egy szűnni nem akaró vérfürdő története is. A tudós szerzők ismertetik a Dél-Amerika földjén élő indián nyelvcsaládokat: az aruak, guarani, karib, pano, tupi és zse családokat, az ezen a területen élő törzseket, szám szerint harminckettőt, de szó esik más törzsekről is, egy híján száz törzs neve szerepel a kötetben, ami már maga is mutatja, hogy legnagyobb gyengeségük ez a roppant nagy széttagoltság. A fehérek elől az őserdők sűrűjébe visszahúzódó indiánok ugyanis többnyire megőrizték törzsi egységüket, eredeti kultúrájuk viszonylagos „tisztaságát”. Ez a kultúra mintha a pusztulásba való belenyugvásukat is tükrözné. Nyomorúságukat sorsszerűnek tekintik, a magasságbéli részére járó köteles adónak Az indiánok mítoszai „mindvégig cinkosai voltak a jogfosztásnak”, mert igazolták a fehérek érkezését: Cortes, mikor partra szállt Mexikóban, nem lehetett más, mint a Tollas Kígyó, akinek visszatérésétől féltek Csak kevés olyan mitológia van, amely az igazságosabb rendhez való visszatérést hirdeti. Ilyen a guate- malai maja indiánok vallásos-történeti jellegű szövegeinek gyűjteménye, amely kimondja: „De eljő a nap, amikor az indiánok könnyei elérik az Isten trónusát, s egyik napról a másikra leszáll a földre az isteni igazságosság. Mert az Istennek az az akarata, hogy egy nap visszatérjen Ah Kanténál, a Sárga Oltár papja és Is Pusziola, a Víz Szívének El- pusztítója, hogy eltöröljék a föld színéről a kizsákmányo- lókat!” Ugyanezt a lázadást fogalmazza meg a címadó Szilbako legendája is. Huari a tumanok törzsének szép, fiatal és erős főnöke egy vadászat alkalmával súlyosan megsebesül, a fehérek egy csoportja sebesítette meg. A fájdalomtól félőrülten imádkozik a halálért, amikor megmenti őt egy szép indián lány Nihuana. De nem élhet boldog szerelemben a szép szőke lánnyal, mert Karajana, a Fehér Ember, aki vadabb a pumánál, rettegésben tartja a vidéket. Az indiánok elszántan védték ellenük földjeiket, Huari részt vett minden csatában, de túlságosan is bátor volt, és egy alkalommal a fehérek golyói halálra sebezték. Nihuana nem tud belenyugodni szerelmese elvesztésébe. Gyűlölete olyan engesztelhetetlen, hogy lelke végül is elszállt a testéből. „Az erdei tisztás különös fényben égett, s az elszállt lélekből tűzgolyó lett, mely egy furcsa madár formáját, vette fel, s fekete volt, mint egy rettenetes viharos éjszaka.” Azóta pedig járja Szilbako madár az erdőket, megrémíti az utazókat és fáradhatatlanul hirdeti a fehéB urak végét. Jellemző ez a történet — mondják a szerzők — melyben az áldozatok azzal vigasztalódnak, hogy elképzelik zsarnokaik pusztulását, de ellenük egyetlen fegyverük egy mitikus madár. A civilizáltak kezében pedig ott vannak a pusztító fegyverek, amelyeket a kau- csuk és egyéb természeti kincsek kiaknázása érdekében kegyetlenül használnak.1 „A halott indián a jó indián” cinikus jelszava azt eredményezi, hogy ha valami külö4 nős „csoda” nem történik néhány évtized alatt ténylegesen az egész ma élő indi- ánságról meg lehet írni „az utolsó mohikán” szívszorító regényét. A szerzők jól érezhet^ szándéka az ismeretterjesztés és az olvasók érzelmi felrázása. Ezért mutatják meg a mai Brazília társadalmi ellentmondásait, mondják el a kaucsukszedők regényét. „Az indiánt ölni nem gyilkosság” brutális jelszava még az agresszív hittérítésben is valóságot ölt. A gazdasági rablás, a szervezett népirtás mellett szólnak a szerzők az „Indiánvédelmi Szolgálat” krónikájáról is, leírják a tehetetlenség történetét 1968-ban a Nemzetközi Jogászbizottság kijelentette, hogy Brazíliában valóságos fajírtás folyik, olyan bűn- cselekmények történnek, amelyeket, a nürnbergi alapokmány 6. szakasza tájirtásnak minősít. A múlt feléledésének réme is kötelez hát bennünket, hogy együtt valljuk a szerzőkkel: Emberek, mentsétek meg az indiánokat! Csukly László Spektrozonális filmek A mezőgazdasági kutatásban az utóbbi években sikeresen alkalmazzák a spektrozonális filmeket. Ezeket a filmeket nemcsak a légi fényképezésnél lehet hasznosítani, de a földről felvett képek is sokat mondanak a szakember számára. A spektrozonális film két fényérzékeny rétegből áll. Felvételnél egy vörös szűrő segítségével a látható spektrum rövidhullámú sugarait kiszűrik. Legelőről vett felvételeknél azok a helyek, amelyeknél gyenge a nitrogén- és vízellátottság intenzív színt mutatnak. A jó nitrogén- és vízellátottságú növények színe viszont vöröses lesz a képen. A színek köGyógyító Az orvostudomány egyre eredményesebb harcot folytat a rosszindulatú daganatok ellen. Az idejekorán felfedezett belső daganat sok esetben még elpusztítható, visszafejleszthető a sugárterápia mai modem eszközeivel és módszereivel. A sugárforrás megfelelő megválasztásával elérhető, hogy a sugárhatás a kívánt helyen és a szükséges intenzitásban érvényesüljön, az egészséges szövetek és az egész szervezet messzemenő megkímélése mellett. Abetatzött a tónusok jól érzékeltetik azokat a finom átmeneti fokozatokat is, amelyek egy fekete-fehér képen nem látszanak. Ezzel a módszerrel tehát gyorsan kiértékelhető egy legelő vízellátása és nitrogénszükséglete. Ennek alapján meg lehet tenni a szükséges intézkedéseket. Egészen új lehetőséget nyitnak a spektrozonális filmek a levélanatomiai vizsgálatoknál is. A levélmetszetek mikroszkópi felvételein a tehén részére emészthetetlen részek zöld, az emészt- hetőek vörös tónusokban látszanak. Ennek megfelelően a takarmány minősége gyorsan kiértékelhető. sugarak ron — elektronok gyorsítására alkalmas berendezés, mellyel ún. kemény röntgensugárzás állítható elő — a csehszlovák ipar új büszkesége. Bonyolult és drága szerkezet, melyből alig száz található az egész világon. Nagy előnye a sugárterápia más eszközeivel (kobaltágyú stb.) szemben az, hogy felületi és mélységi hatása egyaránt kedvező. A gyulladásos megbetegedések gyógyítására éppúgy alkalmas, mint a daganatos panaszok kezelésére. 4 NÓGRÁD — 1972. május 7-, vasárnap Sugár István: 38. Miután igen alaposan ráadta az ijeszt, az eredmény nem várat soká magára. A begyulladt néni visszavonja Dőry Katalin elleni vallomását. Bár részben hamisan tanúskodott az özvegy, de mindenképpen az egyházi bíróság arculcsapá- sa ilyen módszer használata és igénybevétele, — kivált rokoni peres fél érdekében. A tanúk tengeréből kimagaslik szendrői Kovách Ferenc, a hajdani erdőtelki plébános, később főesperes, a válóper idejében pedig kunszentmártoni prépost-plébános. A főtisztelendő úr koronatanú, hiszen az esküvőt megelőző egyházi bonyodalmak egyik kulcsfontosságú szereplője. A válóper során Buttlert támogató nyilatkozatban azt állítja, hogy mielőtt a gróf elment volna esküvővel megpecsételt tragikus girincsi útjára, úgy nyilatkozott neki vacsora utáni kártyázás közben, hogy „gróf Dőry Gábor úr őnagysága egy leányát erővel akarja vele elvétetni!” „Az erőszakos házasságról nem tud semmit, de bizonyossággal állítja, hogy ő nem hirdette ki templomában János gróf házassági szándékát Dőry Katalinnal. házasság igaz Erről tehát nem is adhatott semmiféle igazolást sem. Sőt az esküvő megtartásáról sem értesült előre, és puszta véletlen, hogy arrafelé utaztában hallott földesura menyegzőjéről, ezért tért csak be Girincsre, hogy üdvözölje a fiatal párt. Amikor azután a plébános úr világos hazugságán felháborodott Buttlerné, részletesen emlékezteti a történtekre, előmutatva sajátkezűig írt levelét, a plébános úr csak hímez-hámoz:” „nem emlékszem”, és „úgy volt-e nem-e” bizonytalankodik. De a Sors keze lecsap Kovách Ferenc prépost-plébánosra is! A Buttler contra Dőry válóper egyik botrányhőse lesz! Előkerült 1792. augusztus 18-án írt sajátkezű levelében ugyanis így írt: „ ... Hála légyen Isten Ő Szent Felségének, hogy már célját Nagyságod megérte, oly örömöm volt... Szent István napján a szabadságról szóló levelet elküldöm Nagyságodnak. .. a három kihirdetésről is kelletik bizonyítvány levelet küldenem ... magam személy szerint elviszem és mindjárt szentmise után útnak indulok, hogy estvére Girincsen , lehessek Nagyságtok udvarlására és a méltóságos grófnémat a kedves úri Szüléiknek úri házokban köszöthes- sem...” A hamis tanúzáson fogott prépostról a káplánja még azt is elmondja a bírósági vizsgáját során, hogy Buttler még vesztegette! A fiatal pap elmondja, hogy egy késő este érkezett a gróf a préposthoz. A válóperben kedvező nyiltkozatot kért és kapott volt tőle. Másnap azután a káplán ott találja a plébánosa asztala sarkán a bűnjelet, melyről így vall: — „A gróf a prépost asztalán egy papírosba bétakar- va 295 forintot hagyott. Ezt magának a prépostnak szájából tudom. Magának a prépostnak kellett dicsekednie némely helyeken, hogy 300 forintot kapott a gróftul. Ez azonnal közhírré lett a városban ... Egy ebéd alkalmatosságával asztalára egy butélia ménesi bort felhozatva, azzal dicsekedett, hogy ezeket és még 300 forintokat gróf Buttler ajándékozta néki...” így hát semmit érő papírronggyá foszlik Buttler kezében az oly értékes tromfnak vélt és szánt nyilatkozat. A megfizetett és hamis tanúvá aljasodott Kovách prépost-plébánosra a legmeg- alázóbb csapást paptársa, a szentszéki bíróság puritán házasságvédője méri, ami-' kor a szemébe vágja: „Nem tulajdon tudományából, hanem a méltóságos gróf utasításából adta bizonyítványát... Micsoda ereje lehet a törvény előtt ezen bizonyság levélnek a házassági kötelmek felbontásában?” A leleplezett hamis tanú távol az érsekség sok tornyos székvárosától, a poros Kunság szívében, szégyenében le- forrázottan hallgat. De bizonyára eszébe jut Buttler gróf, valahányszor a poharába tölt abból a csillogó ménesi nektárból, — hazugsága béréből... Benkő doktor, a békeaogyal A válóper egyre magasabbra csapódó hullámai, istentelenül magas perköltség képében, ólomsúllyal nehezedik Dőry Katalin meglehetősen lapos erszényére. A nagy igényű, s pénzzel amúgy sem bánni tudó asszony a per tartamára a tűz közelébe, Egerbe telepszik, s a város főutcája egyik legelőke-’ lőbb háza első emeleti traktusát árendálja. De egyre nehezebben tudja tartani a grófnői rangjához méltó főúri életszínvonalát. S már arról panaszkodik egy beadványban, hogy ruhagondjai is vannak. Mint akit akarata ellenére rántottak bele ebbe az áldatlan pörbe, azon mesterkedik, hogy valamiképpen kikecmeregjen belőle. (Folytatjuk) [ 4
