Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
Ügyeskedő kezek 'Alig van már olyan iskola, ahol valamilyen formában ne működne a „nebulók” kézügyességét, esztétikai képzését segítő szakkör. Balassagyarmaton, a városi úttörőházban is létrehozták a kis képzőművészjelöltek stúdióját. Lengyel tanár úr vezetésével húszegynéhányon ismerkednek hetente a rajzolás alapelemeivel A város szinte valamennyi iskolájából jönnek a gyerekek a szakköri foglalkozásra, ahol kedvükre készíthetik alkotásaikat. Az alkotókor fiatal tagjai gyakran mutatkoznak be tárlatokon. Megyei kiállítások alkalmával többen kerültek már „dobogóra” is, tehát nem eredménytelen a stúdióban eltöltött idő 'Az elkészült alkotásokat közösen értékelik, zsűrizik a fiatalok a vezető tanárral. Ez a legjobb alkalom a tanulásra, hogy legközelebb, mire kell majd vigyázni! Kulcsár József képriportja B úzás Lajosné egyedülálló salgótarjáni asz- szony, szigorúan nevelt fel három fiút. Ügy bánt velük, hogy korán megtanulják, mi a munka és a kötelesség. Egyszer a szomszédasszony meg is jegyezte : — Mondja Búzásné, mikor szereti maga ezeket a gyerekeket? — Amikor alszanak, megsimogatom őket... Mélységesen tisztelem ezt a munkásasszonyt, ezt az édesanyát. Legszívesebben verset írnék róla, a takarítónőről, akiről, ha rágondolok, József Attila jut eszembe: .,Már egy hete csak a mamára gondolok...” A mamára, aki mosónő volt. Búzásné nem hajol a teknő fölé, nincsen nyikorgó kosár a kezében. Porszívó géppel, ablaktisztító szerszámokkal, vegyszerekkel, esetleg seprűvel, lapáttal bánik. Takarít, és éppen a József Attiláról elnevezett megyei művelődési központban. A munkaköpenye fakókék, mint eső előtt fölöttünk az ég. ez a hullámzó, fordított óceán. Fakókék, mint néha a tenger, amelyet nem látott soha. Ha rajtam múlna, lehetővé tenném számára, hogy megnézze a tengert, felhívnám a figyelmét, hogy milyen magasan van felettünk az ég. Vagy csak azt mondanám neki egy Külpolitikai fórum dr. Pálfy Józseffel szép, csöndes délutánon, munka után, otthon: tessék egy kicsit pihenni, ő leülne akkor egy székre, megfésülné a haját. És később látnám, hogy — ismét a költő szavaival élve —: csöndesen elmosolyodott. De nem mondok neki semmit, mert tudom, hogy úgy sincs ideje erre. Virágot is adhatnék neki az édesanyák ünnepén, de ő úgyis kap ajándékot a fiaitól, ebben biztos vagyok. — Nem szeretem, ha levágják a virágot — mondja. A fiai könyvet vesznek neki. Amikor mondom, hogy írni akarok róla, szabadkozik. — Mindent megbeszélünk együtt a gyerekekkel. Mit szólnak hozzá, ha most meg nélkülük nyilatkozom. Mindent együtt csinálunk, tizenöt éve. A fiúk? Sándor tizenhat éves, a salgótarjáni Madách Gimnázium és Szakközép- iskola tanulója, építőipari szakközépiskolai osztályba jár. Lajos egy évvel idősebb, gépipari szakközépiskolás. László húszéves, a budapesti Kandó Kálmán Villamossági Főiskola elsőéves hallgatója. Ez így egyszerűen hangzik: a fizikai dolgozók gyermekei előtt is nyitva állnak a kapuk, ki-ki választhat, bemegy-e egy- egy kapun, vagy sem. De Búzásné ösztökélte is a fiait, lépjenek csak be a kapukon. Azt is mondhatta volna nekik, hogy kell a pénz. dolgozzatok, szerezzetek szakmát. ö mégis azt mondta, tanuljatok, legyetek többek, mint én. Annak idején ő négy polgárit végezhetett, többre nem futotta, apja acélgyári munkás volt, ennyire tellett egy élet munkájából. Pedig a havi 1200 forintból Búzásnénak sem tellett sokra. Most sem telik. Múlt év őszén, takarítás közben sírva fakadt. László nem mehetett kollégiumba. Az iskolának nincs önálló diákotthona, számára nem volt hely. Akkor már egy hónapja mindennap vonattal járt Salgótarjánból Budapestre az előadásokat hallgatni, s közel volt a kimerüléshez. És akkor történt valami. * Jók az emberek. Mert igaz. hogy a közömbösséget, bár utálatosan szürke, hamarább észrevesszük. Érezzük a bőrünkön. A jók, éppen azért, mert ilyenek, csöndben segítenek. Feltűnés nélkül. Segíti Búzásnét az intézmény, ahol dolgozik, fiait a városi tanács, a megyei pártbizottság, a vízválasztói erőmű, ahol a főiskolás fiú eky évig dolgozott, hogy egy kis pénzt gyűjtsön a továbbtanuláshoz. Nem méltatlan embereknek jut a jutalom, az ösztöndíj, a lakbér-kiegészítés. És Búzás László megérdemelten lehetett kollégista. Búzásné nem is tudja mindig, hogy kinek kellene megköszönni a segítséget, pedig szívesen tenné. Zavarban van, gyakran arca elé kapja a kezét. Ismerős mozdulat, azt jelenti talán: nem kell erről annyit beszélni, nincs abban semmi rendkívüli, amit teszünk, él az ember. Ha mégis van ideje, verseket olvas, Petőfit, Radnótit. Vagy legutóbb két regényt: Akiért a harang szól. Hideg napok. — Él az ember — mondja ki hangosan is. Ettől a rövid kijelentő mondattól valahogy ez a csoda magától értetődik. Tóth Elemér El az ember Deák a falarossza — Futó és a juhok csengője Külpolitikai fórummal kezdődik holnap a József Attila Megyei Művelődési Központ jövő heti programja. A fórum meghívott vendége dr. Pálfy József, a Magyar- ország főszerkesztője, a külpolitikai kérdések avatott szakértője. Claude Chabrol Unokafivérek című filmje után ezúttal jugoszláv filmet mutat be a filmklub. Dimitre Oszmanli rendező Szomjazok című alkotását május 12-én, pénteken vetítik. A film egy is- tenhátamögötti kis macedóniai faluban játszódik, három szép, fiatal tanítónőről szól. A hét záróprogramjaként 14-én, vasárnap megnyílik a fiatal művészek fóruma. — Mióta áll rendőri felügyelet alatt? — 1969 óta. — Azóta? — Már letettem, 1971. szeptemberében. — Két évig? — Két évig. — Miért? — Miért? Nagy mértékben fogyasztottam italt. — Megszegte a rendőri felügyeletet? — Meg. — Hányszor? — Ötször, vagy hatszor. — Miért? — Megfogadtam, addig meg. szegem, amíg le nem veszik. — Hogy lehet magát jó útra téríteni? — Levették, azóta nem iszom. — És a borlopás, amikor a pincébe betörtek ... — Nem egyedül csináltam, — védekezik a fiú. Itt a jellemzés is a falujából. Ebben is az áll; munkakerülő, részeges és erőszakos is ha iszik. Kétszer ítélték el, kétszer került a Szécsényi Járásbíróság elé. Kerékpárlopásért négy hónapot kapott, aztán az egyik pincéből két vödör bort akart lopni az egyik társával. Ezért hat hónapra ítélték. Nem kellett mind letölteni, kedvezménnyel szabadult. Tizenhármán szabadultak május 2-án hajnalban. Pestig együtt jöttek. A Keletiben féldeciztek. A fiú a borsodiakkal jött és Aszódnál le akart szállni. Gyere tovább — kérlelték. Ment, és többször meghúzta a borosüveget. Hatvantól Tarjánig szunyókált is, de zákányos volt a feje. Az autóbusz- megállónál történt a baj. A busz vezetője nem vette fel a részeget, aki leszállt a buszról és feldühödött. Ne- kitámadt a vezénylőtisztnek. Hozzávágta a batyuját, megragadta a kabátja vállpántját és szitkozódott _A tizenhárom szabadult közül egy nem tért haza szüleihez. Itt, a tárgyaláson csak részben érzi magát bűnösnek a fiú és nem emlékszik — semmire — legalábbis nem akar emlékezni semmire. Fiatal még, mégis az ilyen emberre mondják: falurossza! A Salgótarjáni Járásbíróság hivatalos személy Nem kell komolyan venni Hogyan lesz valakiből híres és érdekes ember? Lehet például kitartóan és szorgalmasan dolgozni. Bár állítólag a becsületes munka végül is elnyeri méltó jutalmát, egyesek nem átallják azt állítani, hogy ez meglehetősen parlagi taktika. Ráadásul nem eléggé látványos, és a kimenetele is bizonytalan. Hiszen a szorgalmas embernél sokkal hamarabb szemet szúr az izgága, a lógós, a bajkeverő. Rögtön ráterelődik a figyelem, találgatni kezdik, hátha örömtelen gyerekkora volt, vagy családi problémái vannak, meg ilyenek. De minek odafigyelni arra, aki úgyis tisztességgel elvégzi a dolgát? Híres és érdekes emberré válhat, ha valami kiemelkedő dolgot csinál az ember. Felfedezi a rák ellenszérumát. Esetleg ír egy ötkötetes családregényt. Vagy kitalálja például az önjáró pogácsa- szaggatót. Tessék azért csak jól belegondolni! Hát megér nek el lázas munkával, s ki tudhatja előre, egyáltalán siker koronázza-e valamikor a sok-sok erőfeszítést? Minek is ez a nagy felhajtás, amikor ennél sokkal egyszerűbben is érdekes emberré lehet válni? Itt van mindjárt az a megoldás, hogy meg kell próbálni olyat csinálni, amit mások nem tudnak. Mire gondolok? Szinte kimeríthetetlen a „repertoár”. Csak egy példát mondanék. Igencsak közelebb vihet a népszerűséghez, ha valaki a „Ki mit tud?”- on képes egy kötélen féllábon egyensúlyozva megfesteni a zsűri elnökének portréját és közben Abodi Bélát utánozza. Mit lehet erre mondani? Díszlépés és glória, aki utána tudja csinálni. j Meg kell adni, hogy ehhez a produkcióhoz még mindig nagyon sok gyakorlás és tehetség szükségeltetik. A legeslegegyszerűbb hirnévszerzési lehetőség pontosan az ellenkezőjét tenni annak, amit között, vagy fordítva. Kiállni a Pécsied teraszára és napraforgómagot köpködni a járókelőkre. Reggel jó estét kívánni, este meg jó reggelt. Célravezető még lábbal enni és kézen járni. Az a fontos, hogy fordított magatartásunkkal minél nagyobb megütközést keltsünk. Magam is úgy határoztam, hogy az érdekessé válásnak ezt a könyebbik útját választom. Holnaptól hátra fogok előre menni és előre hátra. Pizsamát öltök a színházi előadásra, s hogy még jobban kitűnjek a többiek közül, megkísértem a fejemet a hátam közepén viselni. Az érdekessé válás kedvéért már ezt az írást is fordítva írom alá, ráadásul két felesleges betűt is elrejtek benne. A legjobb megfejtők között értékes vásárlási utalványokat sorsolunk ki, amelyek a legközelebbi dohányboltban két csomag export rágógumira beválthatók. Rodnás Eőssi K. elleni erőszakért egy év fegy- házra ítélte Deák József 25 éves nógrádsipeki lakost. Feltételes szabadságra sem bocsátható és a közügyeket sem gyakorolhatja három évig. Le kell tölteni a korábbi büntetésből megmaradt hónapot _ is. Deák letartóztatásban' marad a másodfokú tárgyalásig. ★, Űjra itt van a tárgyalóteremben, ezúttal kilencedszer! Igazi nehéz fiú, súlyos évekkel a háta mögött. Tavaly december 15-én szabadult. Kótaj ugyan az állandó lakása, de csak papíron. Futó Tibor 33 éves és nyugodtan rámondhatjuk, hogy csavargó. Ha be is áll dolgozni, két-három nap után kereket old, mert jobb szereti a tekergést, a kocsmá- zást. Így tett a szabadulás után is. Éjszaka talált még helyet a váróteremekben, de a nappalokhoz, az élethez pénz kellett. Futó nem zavartatta magát, és végeredményben nevetséges dolgok miatt került újra bíróság elé. Karancslapujtőn járt március 22-én és ellopott egy női kerékpárt, amelynek 350 forint volt az értéke. Ka- rancsberényig kerekezett és ott megvételre kínálta a járművet 50—100 forintért. Ki vesz ma használt kerékpárt? Visszament, jött, a faluba s, hogy leöblítse az út porát, betért a Dézsába, azaz, hogy betért volna, mert a kocsma falánál megpillantott egy jó állapotban lévő kerékpárt. Gyors csere és már úton volt, de csak 200 méteren át, mert a másik vendéglátóegységnél, a Hangyánál egy még jobb kerékpár pihent a fal mellett. Üjabb csere és Futó elkerekezett a községből. Ezt a kétkerekűt már sikerült elpasszolnia 550 forintért. Hihetetlen, hogy mi minden eszébe nem jutott a pénzszerzésért. Kicsalt az egyik férfitől egy tangóharmonikát és ezzel 1400 forint kárt okozott. Bemászott egy juhhodályba és ellopta a juhok csengőjét, eladta 60 forintért. Futó csak ül, hallgat és tudomásul veszi a bíróság ítéletét. A Salgótarjáni Járásbíróság halmazati bünte-' tésül két év négy hónap fegyházra ítélte Futó Tibort és három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. öt is kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményből. Szokács László egy kis hírnév ennyi fárad- mások elvárnak. Kopaszra , ságot?. Évek, évtizedek telhet- nyiratkozni a hosszúhajúak ] NÓGRÁD — 1972. május 7-, vasárnap 5 L
