Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
A sző és a tét mindig azonos A nemzedékváltás gondjai A nó^rúdmarrali kommunisták a közéletben — Nálunk tekintélye van a pártnak. Betölti vezető és szervező szerepét, a kommunisták ott vannak a közéletben. Példamutatásuk vonzó a pártonkívüliek számára. Magam is egyetértek a párt politikájával, ezért kértem felvételemet az alapszervezetbe. A taggyűlés már jóváhagyta, s így én leszek az első nő a nógrádmarcali kommunisták között. Így vallott Gáspár Andrásié, aki a Nógrádmarcali községi Tanács VB titkára, aki még fiatal, s akit most vettek fel a párttagok sorába. Ezt azon a beszélgetésen tudtam meg, amit az alapszervezet két vezetőségi tagjával folytattam, s arról érdeklődtem, hogy gyenge-e egy kis létszámú pártszervezet. Ahhoz, hogy sok mindent megértsünk, érdemes néhány szót először a községről, később az alapszervezetről ejteni. A községről: Valaki úgy fogalmazott, hogy „kopik a a közésg”. Valamikor több mint ezer ember lakta a falut, most alig nyolcszáz ember él benne. Az öregek lakják inkább, a fiatalok kijárnak, elsősorban a „fogd meg emberek”, a legjobb munka- bírásúak. A termelőszövetkezet ennek ellenére erős, jól gazdálkodik. A pártszervezetről: Taglétszáma nem nagy, Gáspár Andrásnéval, az új taggal most már húszán vannak. Közülük 19 a férfi. A megoszlás viszont jó. A tagok közül 13-an a termelőszövetkezetben dolgoznak, ketten a tanácsnál, ketten az ÁFÉSZ-nél. Egy pedagógus, egy pedig nyugdíjas. A párttagok átlagos életkora 30—40 év között van. Ez pedig nagyon jó! Vajon akkor betölti-e hivatását Nógrád- marcalon a pártszervezet — tettem fel a kérdést Markó Antalnak, az alapszervezet párttitkárának. — Igen! Ha kevesen vagyunk is, az alapszervezet betölti szerepét a községben. Ügy is fogalmazhatnék, hogy a kommunisták mindenütt ott vannak, ahol szükség van rétjük. Hallatják hangjukat, véleményt mondanak, s véleményt formálnak ... Vagyis nálunk a szó és a tett mindig azonos! — Meggyőződésünk, hogy nálunk szinte valamennyi területen érvényesül a párt vezető szerepe — veszi át a szót Sisa József, az alapszervezet egyik vezetőségi tagja. — A párttagok ott Vannak a tanács választott testületéiben, a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ vezetésében. Előre megvitatjuk a tennivalóinkat, az állásfoglalásunkat, s már kialakított állásponttal megyünk az ülésekre. így a cselekvés egysége is érvényesül a párttagok soraiban. Szót váltottam néhány párttaggal is. Kökény István, de mások is úgy fogalmaztak: — Ebben a községben bíznak az emberek a vezetésben, mert még nem érte őket csalódás. Ez pedig annak tudható be, hogy a pártvezetés nagyon is tervszerűen, meggondoltan végzi munkáját. Ügy is mondhatnám, hogy a párttagok mindenütt ott vannak, s a pártszervezet nélkül talán semmi sem történik ebben a kisközségben. S, hogy ez jó dolog-e, vagy sem, arra is a községben kapom meg a választ. — Ha elégedettek az emberek, mert itt azok, akkor feltétlen jó a párt politikája, jó a helyi alapszervezet tevékenysége. Ebben a faluban minden munkaterületre jut egy párttag, aki felelős az ott végzett munkáért, s a taggyűlés be is számoltatja őket a pártmegbízatás teljesítéséről — hangzott a válasz. Egy kis alapszervezet Is lehet erős. Erről kellett meggyőződni Nógrádmarcalon. Persze, csak úgy, ahogyan ezt ebben a községben csinálják. A párttagok példát mutatnak szinte mindenben. De az is igaz, hogy például a nagy tömegeket érintő kérdésekben még a döntés hozatala előtt a pártonkívüliek véleményét is kikérik. Álláspontjaikat a párttagok úgy alakítják ki, hogy abban a falu közvéleménye is benne legyen. Bár néhány esetben előfordult, hogy egy-egy döntés előtt a pártonkívüliek azon tanakodnak, vajon milyen álláspontot képvisel majd az alapszervezet, de a döntés után egyetértéssel beszélnek a hozott határozatról, állásfoglalásról, vagy döntésről. Ez pedig nagyon is lényeges. A helyes döntésekhez pedig mindenképpen hozzájárul az, hogy a párttagok, akik a munkában is tekintélyt szereztek maguknak, sokat beszélgetnek az emberekkel, ismerik véleményüket egy-egy témáról, s rendkívül jó információs csatornát jelent ez az alapszervezet vezetésének. S mivel a pártonkívüliek is érzik, hogy a döntésben az ő véleményük is benne van, ez feltétlen növeli az alapszervezet tekintélyét. — Azért még van tennivalónk — folytatja a beszélgetést Markó Antal, aki 15. éve all a pártszervezet élén. — Előbbre kell lépnünk az ideológiai munkában, a tagépítésben. Marcal tudvalévőén vallásos község. Az emberek tudatformálása a legnagyobb feladatunk. Szeretnénk megerősödni. Becsületes munkásemberek lakják a községet. Kitartó munkára van szükség. A tagépítés terén a termelő- szövetkezet három fizikai dolgozójával már beszélgetünk. Ók részt vettek a pártoktatásban, ismerik a szervezeti szabályzatot. A termelőszövetkezetben is sok becsületes nő dolgozik, megérettek arra, hogy párttagok lehessenek. Velük szeretnénk az alapszervezetet erősíteni. A fiatalok? ök kijárnak. Mégis az az elképzelésünk, hogy közöttünk élnek, mi párttagokká tudjuk nevelni az arra érdemeseket, s legfeljebb ... mint eddig is tíz, a többiek is átigazolják magukat ahhoz a vállalathoz, ahol dolgoznak. — Még valamit megjegyeznék. Nálunk is nagy a tét, nagy a feladat. A gondok és örömök nálunk is ugyanúgy jelentkeznek, mint a nagy termelőszövetkezetnél, vagy a nagyközségeknél. De meggyőződésünk, hogy ez a párttagság képes betölteni szerepét. Kiállnak, agitáljak a párt politikája mellett. TERMELŐSZÖVETKEZETI vezetőket, tagokat, állami és pártszerveket egyaránt foglalkoztat a nemzedékváltás, amely a mindennapi gondjainkkal függ össze. Vannak termelőszövetkezetek, ahol kedvezően alakul a helyzet, de vannak olyanok is, ahol gyors a tagok elöregedése és fiatalok nem, vagy csak elenyésző számban lépnek az idősebbek helyébe. összességében viszont megállapítható, hogy a nemzedékváltás folyamata a megyében meggyorsult, az új, fiatalabb munkaerő biztatóan áramlik a termelőszövetkezeti üzemekbe. A mezőgazdasági termelésben sajnos, nekünk sajátos a helyzetünk. Közös gazdaságaink közel háromnegyede kedvezőtlen feltételek között gazdálkodik. A beáramló fiatal munkaerőt jobb munkafeltételekkel és technikailag fejlettebb termeléssel kellene párosítani, de ezt éppen a kedvezőtlen feltételekből adódó szegénység miatt csak kis mértékben tudjuk biztosítani. Az amortizációs alapok költségeként felhasználható forrásai a nagy mértékben elöregedett és technikai elavultságot szenvedett géppark felfrissítését, mennyiségi szinten tartását tudja csak megoldani. Üj, korszerűbb, a holtmunkaráfordítás arányát növelő gépcsoportok, gépsorok, a nagyobb teljesítményt adó, a dombos vidékeinken jól hasznosítható órdástraktorok beszerzése nincs biztosítva. EZEK A NEHÉZSÉGEK, a viszonylag jól tájékozódott fiatalabb nemzedék körében ismert dolgok és egyben visszatartó hatással van rájuk, amikor arról kell dönteniük, hogy munkahelyül a mező- gazdaságot választják-e. Ha ennék ellenére mégis belépnek a közös gazdaságba, akkor olyan, problémák keletkeznek, hogy sajátos kényszerpálya alakul ki, amelynek az a lényege, hogy új munkaerővel, de a régi módon gazdálkodunk. Ilyen vonatkozásban a kedvezőtlen adottságú tez-ek kerülnek különösen hátrányos helyzetbe, mert a meglevő gondok mellett a talajvédelemnek is eleget kellene tenniük. Sajnos, _ezt nem tudják megtenni. Élő példája Karancsság, hogy milyen hatással vannak ezek a tényezők az ifjúságra. Fiatal szakmunkások egy időben itt dolgoztak legnagyobb számban. Ma már csak egy maradt a tez-ben, az is tejkezelőnek. Kis alapszervezet a nógrádmarcali. Meggyőződésünk, hogy ebben a községben nem a tagság létszáma határozza meg a végzett munkát. Ahol a szó és a tett mindig azonos, ahol megvan a cselekvési egység, ott nagyobb feladatra is képes a kisebb alapszervezet is. _ Somogyvári László A munkaerő szerkezetének alakulásánál abban is sajátos a helyzetünk, hogy szerte a megyében ipari üzemek sokasága várja, hívja, anyagilag viszonylag jól dotálja a fiatalokat. Nem is szólva a nyolcórás munkaidőről, a fürdőről, az öltözőhelyiségekről, a szórakozás biztosításáról és még számtalan más olyan kedvezményről, amelyet a mezőgazdasági üzemeink egyelőre — éppen a nehéz anyagi helyzetükből adódóan — nem tudnak biztosítani. Ennek ellenére az ifjú nemzedék mezőgazdaságba áramlása tart. Két esztendővel ezelőtt 1600- an léptek a termelőszövetkezetekbe. Ezek 27 százaléka 26 évem aluli, 36 százaléka 27 és 40 év közötti volt. Egyesek a magasabb jövedelem reményében hagyták ott az ipart és választották a mezőgazdaságot. Többségük csalódott és visszatért eredeti munkahelyére. MEGYÉNK élelmiszer-gazdaságának hosszú és középtávú tervében a munkaerő- szerkezet, várható alakulására a következők lesznek jellemzőek. A negyedik ötéves terv végére a mezőgazdasági ágazatban dolgozók az összes kereső 24 százalékéit képviselik. A közös munkában foglalkoztatottak száma 5—6 ezerrel csökken. A teljes létszám kb. 26 ezerre alakul. A szakmunkás-szükségletünk 2800. Ezenkívül ezer új szakmunkás kell a termelésbe. A fejlődő technika újabb jól képzett szakembereket igényéi, ezért az egyetemet és főiskolát végzettek számát 250—260 főre kell emelni. Mindezek megvalósítása nem ids gondot jelent. Csak az ifjúság mezőgazdaságba való áramlásával oldhatók meg. Ez viszont azt jelenti, hogy napjainkban versenyt kell folytatni más ágazatokkal a fiatalok megszerzéséért. Mindenekelőtt a mezőgazdasági szakmák szépségét, fontosságát, népgazdasági jelentőségét kell megmutatni a fiataloknak. Ehhez viszont arra volna szükségünk, hogy iskolapolitikánkban ennek megfelelő súlya legyen. Gyakran mondják az illetékes szakmunkásképzők, hogy mindennél fontosabb a tsz-vezetők hozzáállása a fiatal nemzedék fogadá- sáhöz. Itt nem arról van szó, hogy kedvesen rámosolygunk az érkezőkre és ezzel el is intéztünk mindent. Ennél sokkal többet, tartalomban gazdag intézkedést várnak. A munkahelyi feltételekről azért kell beszélni, mert sok helyen, ahol már létrehozták a szociális épületet, ott sem teszik használhatóvá. Sokszor elmondják a fiatalok, hogy azért idegenkednek a szarvasmarha-tenyésztéstől, mert munka után nem tudnak tisztálkodni, átöltözködni. El kell kerülniük a többieket a ruhájukat átjáró istállószag miatt. A fiatalok igénye lényegesen különbözik a közös gazdaságokat alapító tsz-tagoké- tól. Ezt tudomásul kell vermi. Azzal is számoljunk, hogy a mezőgazdaságban munkát vállaló fiatalok többsége a termelőszövetkezetet mo6t már munkahelyének tekinti, éppen úgy, mint az ipari dolgozó a gyárat. De fokozatosan olyan feltételeket is igényel, mint amilyent az ipar nyújt dolgozóinak. Ezen sem szabad megbotránkozni, mert éppen az idősebb nemzedék tanította a fiatalokat az igényességre. Legfeljebb arról lehet szó — mert az anyagi körülményeink ezt meghatározzák —, hogy mértéktartásra neveljük őket A NEMZEDÉKVÁLTÁS mindennapi gondunik. Biztató, hogy az új munkaerő bár lassan, de folyamatosan áramlik a termelőszövetkezetekbe. Pedagógusok, üzemvezetők, szülők, politikai és társadalmi szervek összehangolt munkájára van szükség, hogy ez a folyamat meggyorsuljon. Bobál Gyula SB Vöröskereszt uílögnapfa Szerte a világon, hazánkban is az emberiség egyetemes se- gelymozgalmára emlékeznek. Május 8 — a Vöröskereszt világnapja. A Vöröskereszt, a Vörös félhold, a Vörös oroszlán és Nop csak jelzések, szimbólumok. Mögöttük azonban olyan tartalom húzódik meg, amely összetart nemzeteket, nemzedékeket. Ezek a jelzések mindannyiunk számára közöset jelentenek: segíteni a bajbajutottakat, elhárítani a nélkülözést, a betegségeket, megfékezni az erőszak tombolását, felszámolni a tudatlanságot, megszüntetni az emberiséget fenyegető minden veszélyt. A Vöröskereszt, a Vörös félhold, a Vörös oroszlán és Nao minden körülmények között összekötő' kapocs azok között, akik szenvednek és akiket a baj elkerül, akik nélkülöznek és akik jólétben élnek, akik nincsenek a nehézségek leküzdésére felfegyverezve és akik megtalálják problémáik megoldását, összekötő kapocs a bajbajutottak és a segíteni készek között. Jean <3. Lossier svájci író így ír: A Vöröskereszt csak egy állampolgárságot ismer, amelyet mindenki magáénak vallhat: a szenvedést. És minden szenvedés felhívás, senkinek sincs joga érzéketlennek maradni. Megszüntetni az elszigeteltséget, akár szegénységből, akár betegségből, fizikai vagy szellemi fogyatékosságból, vagy más tényezőből adódik. Gondoskodni a nélkülözőkről, az idősekről, a betegekről. A területek, amelyeken az embereknek ez a segélymozgalom működik, nagyon változatosak. Elsősegélynyújtási, balesetmegelozési tanfolyamokat szerveznek. Egészségügyi ismereteket, kultúrát nyújtanak azoknak, akiknél az egészséges életmód még nem szokás, nem mindennapos gyakorlat. Véradásokat bonyolítanak le, hogy megmentsék a súlyos betegek életét. Foglalkoznak az anya- és csecsemővédelemmel, a betegápolással kapcsolatos feladatokkal. Megyénkben is egyik legnépszerűbb tömegszervezet a Vöröskereszt. S nemcsak népszerű, de nagyon eredményes, országos viszonylatban is élenjáró. A véradásban évek óta nagyszerű eredményeket ér el a me* gyei Vöröskereszt szervezet. Közkedveltségnek örvendenek az egészségügyi nevelő előadások. Egészségügyi szakemberek, orvosok járják a falvakat, üzemeket, termelőszövetkezeteket, hogy átadják a legkorszerűbb egészségügyi ismereteket, hogy a helyes életszokásokról, a kultúrált magatartásról beszélgessenek az emberekkel. Évről évre szép eredmények kísérik a tisztasági mozgalmat. Egyre több lakóház falán díszeleg a Tiszta udvar - rendes ház táblácska. Versengenek a tisztaságban az iskolák, a tantermek, az üzemek, a műhelyek, a tsz-ek. A fiatalok is bekapcsolódnak a mozgalomba. A Vöröskereszt örömmel látja érdeklődésüket, hívja őket. s a felnőttekével egyenértékű megbízatásokat ad nekik. Megtanuljak az elsősegélynyújtást, az egészségügyi kultúra alapvető ismereteit. S ami ma még csak elsajátítandó tananyag, az holnap, a felnőttkor éveiben már mindennapos szokás lesz. Ma, a Vöröskereszt világnapján az emberek szerte a világon arra a mozgalomra emlékeznek, amely támogatást nyújt, emberségre, megértésre, az emberek közötti közeledésre nevel. Szendi Márta NŰCRÁD — 1972. május 7-, vasárnap 3 » t
