Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

Képernyő e!5tt Komlós János csatornája Mfisortemetés és műsorava­tás volt a múlt pénteken a té­vében. Komlós János nyomós indokok kíséretében elparen- tálta több esztendőt megélt népszerű sorozatát, Az érem harmadik oldalát. Kétségte­len, hogy a sajátos egyéni vállalkozás az utóbbi időben némiképp „elfáradt”, nem mintha nem akadna szóvá- tennivaló, az élet nap nap után kínálja a szatirikus meg­tárgyalásra kívánkozó témát. És persze az sem való, ami Az érem harmadik oldala utóbbi megritkulása, el-elma- radozása kapcsán szárnyra kélt, hogy tudniillik „meg­szüntették” volna a műsort. Hiszen a hibákat sem szün­tették meg — közölte, adta most nyilvánosan tudtunkra Komlós. Méltó szellemes meg­felelés volt ez a „rémhírter­jesztőknek”. Tehát a mór, illetve Az érem harmadik oldala minden tekintetben megtette köteles­ségét, s most az történt, hogy átadta helyét egy energiáktól és lehetőségektől duzzadj új műsorformának, mellyel a to­vábbiakban Az én csatornám címen találkozhatunk alka­lomról alkalomra. A cím — tekintve, hogy a televízióműsorok egyikét jel­zi — stílszerű is, és ugyanak­kor személyhez kötődő. Az ötlet szülője, Komlós János nevéhez. Első bemutatkozása rop­pant ígéretesnek tűnt. Tulaj­donképpen arról van szó. hogy Komlós „Az érem... konferanszkereteit megnyi­totta, a felvetett témát a ri- portázs elemeivel dúsítja, „utána megy”, végére jár a problémáknak — már ameny- nyire végükre lehet járni, mint az első vállalkozás ese­tében is láthattuk. Mindenesetre az eddigi té­mafelvetéseknél jóval mesz- szebbre jutunk így, és élveze­tesebb is az ellentmondások szembesítése. A témában ér­dekeltek és érintettek párbe­szédre provokálása életszerű mozgékonyságot ad a műsor­nak. Ezúttal Az én csatornám — ebben is szellemes stílszerű­séggel — a budapesti csator­názási „dzsungelén” és prob­lematikáján igyekszik átvág­ni — megismerni és megis­mertetni a városlakók által gyakran érthetetlennek, sőt értelmetlennek tűnő jelensé­gek hátterét, okait. A Komlós-csatorna további jelentkezéseit, a bemutatkozó nyomán bizalommal várjuk. Kik futottak a megyei döntőbe? Lezajlottak a járási vetélkedők (barna) Úttörők turizmusa Együttműködés intézményekkel, vállalatokkal Április utolsó péntekjén tartotta soron következő ülé­sét a megyei úttörőelnökség. Vemesz Ernőné előterjesztésé­ben megtárgyalta A próbakö­vetelmények, a tanulmányi munka és az akciók kapcso­lata a kisdoboscsapatok te­vékenységében című anyagot. Az elnökség megállapította, hogy az iskola nevelési fel­adatait a kisdobospróbák tel­jesítése nélkül csak részben tudná megoldaná. A próbák telj esitésekar a kisdobosok olyan szép emberi tulajdonsá­gokat gyakorolnak, amelyekre a mozgalmi tevékenység nél­kül nem lenne lehetőség. Az életkori sajátosságoknak meg­felelő tanulmányi versenyek, kulturális szemlék, játékos sportvetélkedők, Ki mit tud? vetélkedők, portyák, kirándu­lások, akadályversenyek, a tömegkommunikációs eszkö­zök nyújtotta lehetőségek mind-mind hozzájárulnak a kisdobosmunka tartalmának megfelelően — az ismeretszer­zésen túl — a pajtások sze­mélyiségének kedvező alakítá­sához. Az ^elnökség — Dolnegó Pál előterjesztésében — foglalko­zott a turisztikai szakbizott­ság feladataival, az úttörő tú­ramozgalom fellendítésének lehetőségeivel. Megállapítot­ták, hogy az ifjúsági termé­szetjárást szervezni kell. Az úttörőkirándulások nem ter­mészetjárások. Az őrsi por­tyák, akadály versenyek elvon­ják a természetről a figyel­met. Éppen ezért az elnökség célszerűnek tartja, ha a tu­risztikai szakbizottság tagjai speciális, megyei jellegű túra­terveket készítenek, s azokat eljuttatják a megye vala­mennyi ' úttörőcsapatához. Az elnökség ajánlja az úttör öve­zeteknek a túravezetőképzés­ben való részvételt. Nógrádi pajtások sikerei Április végén ünnepélyes keretek között befejeződött A mi Leninvárosunk úttörő­akció. Az akció keretében út­törőink megismerkedtek új, szocialista városunkkal és fejlődő vegyiparával. Több Nógrád megyei úttörőcsapat tagjai szereztek új ismerete­ket Leninváros vegyipari ter­mékeinek felhasználásáról, a mezőgazdasági termelés fej­lődésére gyakorolt hatásáról, a termelékenység és az élet- színvonal emelkedéséhez való hozzájárulásáról. Az akció feladatainak tel­jesítéséből tevékenyen kivet­te részét a nagybátonyi 308. sz. József Attila Úttörőcsa­pat. Az egyik hatodik osztá­lyos raj választotta ezt az ak­ciót. A nagybátonyi pajtások nem mindennapi eredménye­ket biztosított. Bakos Mária első helyezést ért el az iro­dalmi pályázaton. Dósa Zsu­zsa második lett. a címerpá­lyázaton. A mi Leninváro­sunk csapatvetélkedőn a Kli- mó Hedvig, Kirják Ágnes, Gyenes Marianna összetételű hármas vett részt. A nagy­bátonyi pajtások derekasan helytálltak. Tizennyolc csa­pat közül a hatodik helye­zést érték el. A sikerben nagy része volt Bakos Mar­git osztályfőnök-rajvezetőnek, aki lelkiismeretesen végezte irányító munkáját egész év­ben. A leninvárosi akció részt­vevői megismerkedtek új szo­cialista városunk létesítmé­nyeivel, elsősorban a Tiszai Vegyi Kombináttal. Talál­koztak az ott élő pajtások­kal. Az akció segítette Lenin életének, munkásságának megismerését szolgáló mód­szereink gazdagodását. F olyóiratszemle Gazdag tartalommal jelent meg a Nógrádi Szemle idei első száma, s ezzel a mind népszerűbbé váló folyóirat immár harmadik évfolyamá­ba lépett. A Gazdaság és po­litika rovat négy hozzászó­lást közöl Maruzs Józsefnek, a múlt évi negyedik szám­ban megjelent értékelő ta­nulmányához Illés Miklós: A középtávú tervek értékelésé­nek néhány problémája, Szőcs Gyula: Hatékonyabb közép­távú tervezés, Telek Imre— Lukacs Gábor: A nyereség és a hatékonyság a tervezésben, Wilwerger Ferenc: A műsza­ki megalapozottság és a fej­lesztési feladatok címen ad­ta közre hozzászólását. Ak­tualitásával kiemelkedik az Évforduló rovat. amelyben dr. Szabó Béla: A szénből és vasból lett város címmel Sal­gótarjánról, a fiatal, ötven­éves városról írt tanulmányt. A Pártoktatás rovatban fi­gyelmet érdemel. Újlaki Ist­ván: Csendes jubileum, Tóth István: A falusi téli politikai tanfolyamokról és Kovács Já­nos: Tükör és eszköz című tanulmánya. A Pártmunka rovatban Sára János: Szem­lélet és pártirányítás. Tolnai Gábor: Nem revizor, hanem segítőtárs címen írt cikket. Az Időszerű jegyzetekben Maruzs József a munkaerő­tartalékokkal, a Konzultáció rovatban dr. Földi Pál fejlő­désünk ellentmondásaival foglalkozik. Induló anyag­ként a Nógrádi Szemle leg­újabb száma a megyei párt- bizottság állásfoglalását és feladattervét közli, az MSZMP Központi Bizottságának 1971. december 1-i határozatához kapcsolódva. NÓGRÁD - 1972, május 3., szerda Az elnökség ezután Együtt­működés a társadalmi kapcso­latok kialakításában, erősíté­sében címmel tartott vitát. A vita résztvevői megállapítot­ták: fokozottabban kell töre­kedni a társadalom felnőtt közösségeivel való együttmű­ködésre, a gyermekek és a felnőttek közötti közvetlen kapcsolatokra, ezeknek él­ményt adó tartalmára. Nem lehet közömbös az úttörőszö­vetség számára, növekszik-e avagy csökken a csapatért tenni kész lelkes szülők, dol­gozók, a pártoló tagok szá­ma. A tapasztalat az, hogy tartósabb az olyan kápcso- lat, amelynél sikerül megta­lálni a pártoló tag érdeklődé­si területét és azt figyelembe- véve kérd meg a csapatveae- tőség úttörőtevékenységre a patronálót. A megyei elnökség arra ösztönzi az úttörőveze­tőket, hogy továbbra is ke­ressék azokat a módszereket, amelyek alkalmasak a csapat és a pártoló tagok jó együtt­működésére, a pártoló tagság — mint társadalmi bázis — megerősítésére. A rétsági járás Röpülj páva köreinek bemutatóját április 29-én rendezték meg Nógrád községben. A műsorban hat együttes lépett fel és több szó­lóénekes. Elsőként a szátoki menyecs­kekórust láthattuk a színpa­don, amely magyar népdal­csokrot mutatott be. Előadás­módját némi elfogódottság jel­lemezte, ám ezt nyilvánvalóan indokolta, hogy „nyitószám" volt az együttes. őket követte a nézsai ÁFESZ-kórus: magyar és szlo­vák népdalfeldolgozásokkal. Műsoruk igényesen válogatott, összeszokottan egységes hang­vételű volt. Különösen tetszet­tek a több szólamú dalaik és kánonjaik. A szátoki citeratrió versenyen kívül, bemutató jel­leggel lépett fel. Saját készíté­sű, jól felhangolt citeráikon előadott dalaik méltán nyer­ték meg a zsűri és a közönség tetszését. Varga Istvánná dalait cite- rán adta elő, ugyancsak ő biztosította a citerakíséretet Szabó Istvánnénak. Az első nagy közönségtapsot a nőtincsi Röpülj páva kör kapta. Műsorukban régi lako­dalmi szokásokat, rigmusokat mutattak be. Látványos, han­gulatos, szívvel-lélekkel elő­adott műsorban gyönyörköd­hettünk. A berkenyéi nemzeti­ségi kórus magyar és német népdalfeldolgozása jól kidol­gozott volt. A kórus tagjai különösen a német dalok elő­adásakor mozogtak otthono­san, ezeknél érződött igazán az átélés, az összeszokottság. A járási bemutatót a nógrá­di menyecskekórus zárta. Szép sikerüket a jó hanganyag mel­lett, temperamentumos elő­adásmódjuknak, vidámságuk­nak, és biztonságos éneklésük­nek köszönhetik. balassagyarmati és a szécséni járás Röpülj páva köreine járási döntőjére. Föllépett mohorai, karancssági, nógrád szakáit, galgagutai, érsekvad kerti, terényi és herencsén\ együttes, valamint a cserhál surányi citerazenekar és nép dalkórus. A színvonalas dön tőn a karancssági és a heren csényi Röpülj páva kör, vala mint a nógrádszakáli menyecs kekórus érdemelte ki a zsüi legnagyobb elismerését. Di cséretben részesült a cserhát surányi citerazenekar, vala mint az érsekvadkerti és mo horai Röpülj páva kör is. A nógrádsápiak egész mű­sorblokkal készültek a bemu­tatóra. A Piros rózsa menyecs­kekórus nem régen alakult, ezért a színpadon kicsit bá­tortalanok, bizonytalanok vol­tak. A nógrádsápi szólóéneke­sek közül kiugróan szépen szerepelt Szabó Ferencné. Ma­gyar és szlovák dalait, csengő hangon, árnyaltan adta elő. A többi szólóénekes Német Ist­ván, Grenács Józsefné, Széke­st István és Sztankó Ferenc is élvezetes perceket szerzett a közönségnek. A bemutató után az eddigi gyakorlatnak megfelelően a zsűri nem hirdetett eredményt a továbbjutást illetően. A be­mutató tapasztalatait ’ az együttesek vezetőivel vitatták meg. A zsűri tagjai elismerés­sel szóltak a színvonalas be­mutatóról, a jó felkészültség­ről. Külön kiemelték a nézsai- ak és a nógrádiak szerepléséi, a szólóénekesek közül pedig Szabó Ferencnét. Április 30-án, vasárnap Má- gyarnándorban került sor a Ezzel a Röpülj páva mozga lom járási döntői befejeződtek s lapzártakor érkezett hír sze rint a zsűri most már összeál lította a május 7-i, Pásztói megrendezésre kerülő megye döntő résztvevőinek névsorát Ezek szerint 12 együttes ju tott a döntőbe, mégpedig a. ecsegi, az erdőkürti, a tari, t ceredi, a nemti, a karancsla pujtői, a karancskeszi, a nézsai a nógrádi, a karancssági, t herencsényi és a nógrádsza káli. Meghívást kap továbbá < cserhátsurányi citerazenekar, < mátramindszenti Fonó-játék valamint, mint házigazda, t pásztói Röpülj páva kör. A megyei döntőt május 7-én, 1; órakor a pásztói Lovász Jó zsef Járási Művelődési Köz­pont színháztermében rende­zik. Sugár István: A Különös házasság igaz 31. Agyafúrt íii*káli?ok — agyafúrt tanúk Az egymással szemben ál­ló, életre-halálra küzdő felek perbeli hadműveleteinek ve­zérkari főnökei: az ügyvé­dek. A jő fiskálisnak komoly ázsiója van. Keresik is mint a cukrot. hant botrányok továbbgyű- rűzésétől pere sikerét a szi­gorú főtisztelendő szentszéki bíróság . előtt. Így hát, a szent cél érdekében, két esz­tendei hűséges jogi szolgálat után, feláldozza az oltáron Sávoly uramat, és megvonja tőle ügyvédi megbízatását. Ügy érzi, hogy ezt meg kell tennie, s nem is haragszik meg érte Sávoly Sámuel pró­kátor, oly sok jogi csalafin­taság és agyafúrt mesterke­dés jeles bajnoka. Igen! A tét óriási, s éppen ezért az ügyvédi honorárium is magas summára rúg. E kor ügyvédeinek jövedelmé­re némi fényt derít, .hogyv például éppen Sávoly fiská­lis úr rövid öt esztendő alatt két nagy házat is vásárolt Egerben, nem kevesebb, mint huszonhatezer csengő forint értékben. rintot adni, ha csak a pa­rókiára megy...” — vallja egy girincsi paraszt. Sávolyék tengernyi fáradt­sággal és nem megvetendő költséggel felépített akciója szép sikert látszik ígérni. Az egész légiónyi tanú kö­zött sikerül végre három kincset érő „koronatanú”-' szerezni, akik részletes val­lomást tesznek Buttler szá­ja íze szerint, az esküvőt megelőző kényszerítés körül­ményeiről is. Ilyen keresett prókátor hírében áll Nagy János is, az egri érseki jogakadémia professzora. Buttler János nyomban rácsap, s iparkodik válópere vitelére megnyerni, de a kétes ízű feladatot a ta­nár elutasítja magától. A helyzet pikantériája viszont az, hogy végül is, négynél több esztendőn át, ebben a perben forgatja pennáját — de Dőry Katalin védelmé­ben. ­De az erőtelki gróf új ügy­védje is nagy gyakorlatú jo­gász: Janicsád László ung­vári ügyvéd, „több úri nem­zetségnek törvényes jogigaz­gatója” és táblabíró. Jani­csád oly odaadó hűséggel szolgálja Buttler Jánost, hogy még kerek húsz éven át, egészen halála percéig in­tézi bonyolult jogi és peres ügyeit. Buttler „barna prókátora”, nagyidai Sávoly Sámuel uram derekasan jeleskedik, még hozzá olyan túláradó buzgalommal, hogy a váló­per során több súlyos jogi túlkapására, visszaélésére is fény derül, mely bizony nem túlzott örömmel töltheti el a grófot, mert félti a kirob­E minden hájjal megkent prókátorok kezében fut ösz- sze a bonyolult per minden finom szála, ök kutatják, mozgatják, s preparálják a tanúkat, s tüzelik további küzdelemre a már-már lan­kadó feleket. A szentszéki bírósághoz lankadatlan buz­galommal körmölik újabb és újabb válaszaikat, viszont­válaszaikat, megjegyzéseiket és észrevételeiket... Az ügyvédek a bizonyítási eljárás során minden válo­gatás nélküli eszközzel ipar­kodnak védenceik győzelmét kicsikarni. Gátlástalanul küzdenek tűzön-vizén át, döntő iratok eltüntetésével, vagy ilyeneknek illegális megszerzésével, megvesztege­téssel, hamis tanúzásra való felbújtással... De a több, mint négy eszetendőn át dúló per során egyetlen eset sem adódik, amikor egyik fél akár csak hajszálnyit is elismerne a másik igazából. Ezt megkívánja e kor pró­kátorainak szelleme és gya­korlata. A bírák feladata az, hogy ezután eligazodjanak ebben a mesterségesen ka­vart sűrű zűrzavarban... Jól jegyezzük meg a ne­vüket: Vékony János, a haj­dani girincsi halászbíró, puskás- és szilvásgazda Tölnay János volt Dő- ry-béres, valamint Cset- neki János, aki az esküvő idejében kerülője volt a gi­rincsi birtoknak. A tanúskodást biz’ nem ingyen kívánják. Az eltöl­tött idő minden napjára 1 forint fizetség dukál. Na, meg egyebek is ... —„Az apámtól hallottam, hogy ő néki akartak 50 fo­Személyesen maga Butt­ler gróf szállítja Girincsről Erdőtelekre mindhármóju­kat, ahol „jól ment dolguk; ettek, ittak, heverésztek.” Négy hét múltán pedig nem üres kézzel kullogtak haza Girincsre; 50—50 forint üti a markukat. Csetneki még egy sárga paripát is haza­vezet az erdőtelki kirándu­lásról. Tolnay meg karácsony­ra kap még 20 forintot és 3 köböl búzát, mert „tanúsága miatt kimaradván a csordás- ságbul, megfosztatott volt kenyéréiül.” (Ez tehát azt je­lenti, hogy Dőry Katalin nyomban kirúgta a nyomo­rult parasztot szerény ke­nyérkeresetéből!) Vékony­nak is felviszi a jólfekvő tanúskodása a dolgát. (Folytatjuk) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents