Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-03 / 102. szám
A brigád legfiatalabb tagja „Aranyccö” az Öblösüveggyárban Élüzemavató a munka ünnepén — Egymillió forint |utalmazá?ra Éjszakába nyúló ünnepség és majális ' Homokot fejtett a bányában, de gondolatai a családnál jártak. Az asszonyt a hárombetűs régi magyar betegség kínozta, majd el is vitte. A gyerekekre gondolt, akiket fel kell nevelnie, eltartania. Ha megnőnek, vajon melyikből mi lesz? A veszélyre nem gondolt, pedig ott volt felette. Megmozdult a' bánya és a leszakadó, hatalmas tömb maga alá temette. Mentették, de már csak a halált állapíthatták meg, amikor kihúzták. Itt hagyott mindent. A gyerekeket is. Az árvák állami gondozásba kerültek. ///////////////////////// Fekete birodalom ez. Hátul a tátongó omlás, elöl a vastag szénfal. Kérges kézzel szorítják a lapát nyelét. A kaparó nyekeregve továbbítja a terhet. Néha annyi van rajta, hogy több nem is férne. Az emberek szótlanok, csak a lapát surrog, ahogy ütemesen merítik, ürítik. Itt-ott egy- egy ácsolat is pattog, alkal- mozkodik a nyomáshoz. Jó a levegő, a szellőzés, a verejték mégis folyik. A tapadó szénpor feketére festi a bőrt, ragad a nedves ruhához. Kemény munka ez, izmok kellenek hozzá. A nyolc csille fejenként kevés is a normához. Ezt a szocialista brigád minden egyes tagjától elvárják. A három műszakban kilenc- venen dolgoznak, ha az egyik kevesebbet ad, a másiknak kell pótolnia. Mostanában nem fordult elő, hogy ne teljesítették volna túl a tervet. Egységes szocialista brigád Kocka Sándoré. Itt is, és másutt is mindenkor lehet rájuk számítani.’ Az üst alatt mér ég a tűz, « gulyás illata betölti a szorospataki futballpálya környékét. Ez is kell a brigád- értekezletre. Érkeznek a családok. Asszonyok, sőt, gyerekek is. Valaki azt mondta, ha a 90 tagú brigád gyerekeit egy helyre hoznák össze, taMíelőtt a kutyatulajdonosok és kutyabarátok eléggé népes táborának haragját a fejemre vonnám, előre kell bocsátánom, hogy nem vagyok ellensége a kutyáknak. Igaz, nem is szeretem őket különösképpen. Elviselem e tisztes négylábúakat, mint ahogy az ember sok mindent elvisel és tudomásul vesz az életben. Mért kellett ez a bevezető? Mert ismét a kutyákról és gyerekekről lesz szó. Nemrégiben mór írtunk róla éppen e lap hasábjain, köntörfalazás nélkül állást foglalva a gyerekek érdekében. Szerintem nagyon helyesen. Hogy most ismét napirendre kerül ez a csöppet sem hálás téma. annak oka. hogy Salgótarjánban a tanácstagi beszámolókon nemegyszer felvetődött: döntsük el végre, valóban, melyik a fontosabb, a gyerek vagy a kutya? Sokszor esett már szó arról. hogy az egyre épülő-szé- pülő megyeszékhelyen gyerekeinkről elfeledkezünk, nincs helyük a játékra, focizásra. Az épülő nagy ablakos, nagy erkélyes, nyugodtan mondhatni azt is. hogy országos hírű házaink mellett a gyerekeinknek alig-alig jut valami kis játszóterecske a mozgásra. Ez pedig semmiképpen sincs jól. Az egyik tanácstag mesélte. hogy körzetének lakói ugyancsak éles hangnemben fogalmaztak, amikor erre terelődött a szó. Elmondották, hogy Salgótarjánnak jelen pillanatban egyetlenegy sétánya van, a patak és a vasúti sínek közé szorítva. Ez alkalmas hely lenne arra, hogy az anyukák, nagymamák és az éppen ráérő apukák idehozzák ki a gyerekelán egy kisebb iskola is megtelne velük. Ismerkednek egymással a családtagok. Kisebb csoportokban beszélgetnek az asszonyok. A pályán pattog a labda, néha egy-egy ünneplő cipő is röpül utána. — Kezdjük, vagy még várjunk? — kérdezi Kocka Sándor, a brigádvezető, de úgy, hogy abból érezni lehet, a legszívesebben még ő is várna. Ma ugyanis itt valakit nagyon is várnak. Erre a találkozásra már hetek óta készülnek. Nagyon kedves vendégről van szó. Róla beszél itt mindenki, és mintha csali őérte lenne most minden. Vajon, ha idejön, megérti-e mindezt?-///////////////////////// A termelési tanácskozás már korábban megvolt. Itt most csak a brigád életéről tájékoztatják a családtagokat ég a közvetlen sajátos tennivalókról beszédnek. Mert nagy dologra készülnek. Ehhez még a maróhenger üzembe helyezésének feltételeit kell megteremteni. Mrázik Zoltán, a műszaki patronáló is erről beszél. Többen szót kérnek, közöttük Zsuffa Miklós aknavezető. Dicsérd a brigád munkáját, elért eredményét. Búcsúztatásra kerül sor. Balázs József, Ráduly Márton és Adorján József brigádtagoü nyugdíjba mennek. Ebből az alkalomból átadja a brigádajándékot Kocka Sándor es a jól megérdemelt pihenéshez hosszú életet kíván a három idős brigádtagnak. Néma csend lesz a teremben, amikor megérkezik Nagy Béla alezredes, a politikai patronáló és egy kis, szőke gyereket vezet magával.-//////#////////////////, — Elnézést kérünk a késésért, de hosszú volt az út a nevelőintézettől idáig. Engedjék meg, hogy bemutassam brigádunk legifjabb tagját, a 11 éves Bátor Pityut. Amikor a két. hadd totyogjanak, futká- rozzanak erre-arra. Igen ám, de hogyan? A sétányt ugyanis kisajátították a kutyák. Valóságos kutyakorzó van a fák alatt, a padok között. A kutyákról lekerülnek rendszerint a pórázok is, és mivel nekik is kell a mozgás, futkározni kezdenek, ijesztgetve gyerekeket és szülőket. Van olyan helyzet is, hogy a gyerekeket alig lehet elvonszolni a kutya közeléből. De, ha még csak ennyi lenne. Mert az állatok természetadta dolgaikat is a sétányon, vagy a füvön végzik el. A kutyák egy idő múlva elmennek, de a nyomok ott maradnak... Arról már nem is beszélek, hogy aztán a játszadozó gyerekek is kénytelenek ugyanarra a területre menni. Azt hiszem, ehhez igazán nem kell bővebb kommentár. Hasonló helyzetnek tanúja voltam már magam is a Narancs előtti téren, a vele szembeni parkban, a Lenin téren, vagyis mindenütt, ahol egy kis zöld-, vagy szabad terület van. Hogy a szülők mi mindent kívánnak és mondanak a kutyákra, illetve tulajdonosaikra, azt nem kell részleteznem... Ügy érzem, teljesen igazuk van. Nemcsak azért, mert nekem is van gyerekem, és én sem szeretném, ha kutyák nyomait viselő területen játszana. Nemcsak azért, mert esetleg bepiszkolja magát, hanem azért is, mert egészségtelen. Ezen nem kell különösképpen vitatkozni. Es azon sem, hogy a gyerekeké az elsőbbség Mert ők a fontosabbak, nem pedig a kutyák. A tanácstag azt is elmondszocialista brigád vállalta, hogy árva gyerekről gondoskodik, még nem tudtuk, hqgy ő lesz az. Most már itt van közöttünk. Tőle ne várjanak most szavakat. Ugye megértik, nehéz lenne beszélni. A szemek kifényesednek, és egyre több helyen a zsebkendő is előkerül. Aki szót kér, annak is nehezére esik a beszéd. Egy kis csomagot tesznek a gyerek elé. Jelképesen a brigád első ajándékát. Nemcsak jelképről van szó, annál sokkal többről: emberibbről. Nemcsak arról, hogy Pityu betétkönyvében havonta csaknem félezer forinttal szaporodik a betét. Az is sokat jelent majd. De a szeretetet, ami most körülvette. pénzben megfizetni, forintban kifejezni nem lehet. //x//w//z////yz//zw/< Amikor a hivatalos résszel már végeztek, egy asszony, Kecskés Sándorné kért még szót. — Nekem is vannak gyerekeim és kérem, ha csak egy mód van rá, tegyék lehetővé, hogy a nyáron legalább két hetet nálunk Is tölthessen Pityu. — Mások is szólnának, de azután mindenki elégedett, amikor közük: — Itt lesz a nyáron és ezután köztünk, mindaddig, amíg az iskolai szünet engedi. Lesz tehát mód, hogy rövidebb-hosszabb időt a brigádtagok családjainál töltsön el. Nemcsak ő lesz itt, hiszen itt van az intézetből a testvére, a 15 éves Bátor Gyuri is, akiről viszont a műhely szocialista brigádjai gondoskodnak a jövőben. 'S/zsssssssssssssyssssssA A gyermek könnyen tárara talált a vele egykorúnk körében. A félénkség hamar felengedett és önfeledten rúgták együtt a labdát. A vendéget senki nem akarta zavarni, mégis minden lépését sok felnőtt szeme kísérte. A nyáron már új barátok várják itt a két Bátor gyereket. Bodó János ta: javasolni fogja a városi tanács illetékes osztályának, tegyék ki ezekre a „kritikus” területekre a tiltó táblát. A kutyáknak pedig jelöljenek ki távolabb eső területen — de semmiként sem a szorosan vett városközpontban — olyan részt, ahol nyugodtan futká- rozhatnak, mozoghatnak. Bizonyára lehet ilyet találni, csak körül kell egy kicsit nézni. A már meglevő játszóterek. parkok és zöldterületek pedig szolgáljanak arra, hogy ott gyerek és felnőtt nyugodtan sétálhasson. Mert mégis csak nekik épül és szépül ez a város. A többi csak másodlagos. .. Újra együtt ünnepeltek május elsején az Üvegipari Művek salgótarjáni öblösüveggyárának dolgozói. Az ünneplésre nemcsak a nemzetközi munkásszolidaritás napja adott alkalmat, hanem egyúttal a múlt évi jó munkája elismerését is ezen a napon arathatta le a kollektíva. Kétszeresen is volt hát ok az örömre, a jókedvre és az ünnepi hangulatra. Tavalyi eredményeivel ezúttal egymás után negyedik alkalommal nyerte el az Élüzem kitüntetést a gyári Hatalmas fellendülés Időszaka volt ez a négy év. A termelés ezalatt mintegy hetven százalékkal emelkedett- s az idei kilátások már háromszázmillió forintra rúgnak. A termelés eredményességét tekintve mélypontról indult az üzem az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor. E téren különösen szembetűnő a fejlődés. A tavalyi nyereség már majdnem elérte az ötvenmillió forintot, az eredményjavulás csupán az előző évihez képest mintegy tizennégymillió forint. Külföldön és belföldön egyaránt élénk a kereslet a gyár termékei iránt. Ennek érzékeltetésére csak egyetlen adatot említenénk: a termelés növekedésénél is gyorsabban emelkedett az export, a négy év előttihez viszonyítva nyolcvan százalékkal több üvegáru talált gazdára a nyugati Rétság ünnepi díszbe öltözött május 1-re. Ragyogó időben zajlott délelőtt a sportműsor a labdarúgópályán. Ä nap központi eseménye az új, Asztalos Jánosról elnevezett művelődési központ megnyitása volt, s az ezt követő május 1-i műsor. Az ünnepi felvonulás délután egy órakor indult el a November 7-e térről a művelődési központ felé. Az élen a központ népitáncosai vonultak, s a járás táncosai szemet gyönyörködtető népviseletben. A központ elé érve, Termán Sándor, községi tanácselnök felkérte Géczi Jánost, a Nógrád megyei Tanács elnökét, országgyűlési képviselőt, hogy adja át a közönségnek az intézményt. A nemzetiszínű szalagot Géczi János vágta át, ezután a vendégek díszes vendégkönyvbe írták be nevüket. Nemcsak Rétság, hanem szinte az egész járás apraja- nagyja eljött erre a napra, az ünneplő tömeg hosszú ideig özönlött az új intézmény szélesre tárt kapuin. Természetesen, nem fért mindenki el a ragyogó díszteremben, a folyosókon, klubhelyiségekben, az utcán is álltak. Az ünnepség ünnepi gyűléssel kezdődött. Két órakor a romhányi énekkar tagjainak ajkán felhangzott a Himnusz. Ezután Termán Sándor tanácselnök üdvözölte a megjelenteket. Az elnökségben foglalt helyet töbországokban. A dollárexport egymillió dollár fölé emelkedett. örvendetes változások történtek a műszaki fejlesztésben, a gyár korszerűsítésében és a gyártmányösszetételben. Az üveggyárban működik Kö- zép-Európa egyik legkorszerűbb tanhutája, áttért az üzem a földgáztüzelésre, a termelés növelése és a munkakörülmények javítása érdekében újjászülettek a csarnokok, nagy lendületet vett a gépesítés- egész sor új termék gyártása kezdődött. A gyár eredményes gazdálkodása azt is lehetővé tette, hogy minden eddiginél nagyobb összeget fordítsanak a törzsgárdatagok- a legjobb dolgozók és munkáskollektívák jutalmazására. Kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy valóságos „aranyeső” köszöntött az üzemre május elseje alkalmával. Ezúttal első ízben osztott törzsgárda- j el vényeket a gyár a régi dolgozók sok éves hűségét méltányolva. A munkahelyhez való ragaszkodás beszédes bizonyítéka, hogy igen népes a törzsgárda. Hetvennyolcán kaptak arany törzsgárdajel- vényt, mellé a gyár emblémájával díszített arany pecsétgyűrűt, illetve a nők aranyláncot medállal, harmincöt évet meghaladó szorgalmas munkájukért. Rajtuk kívül még százhet- venhatan vehették át az bek között Géczi János, a Nógrád megyei Tanács elnöke, Méreg László ezredes, a magyar néphadsereg politikai csoportfőnökség kulturális osztályának vezetője, Batta István, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának osztályvezetője, Schuch János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Czene József, az MSZMP Rétsági járási Bizottságának első titkára. Géczi János emelkedett szólásra. — A nemzetközi munkásság nagy ünnepén, május 1-én, a világ haladó embereivel együtt ünnepeljük a munkát, a nemzetközi munkásosztály ösz- szefogását, egységét — mondotta. Ezután nemzetközi kérdésekről, a szocialista tábor erejéről, a szocialista országoknak arról a politikai, diplomáciai összefogásáról, gazdasági és katonai együttműködéséről szólott, amely a békéért vívott harcban kölcsönös előnyökkel jár. — Rétság nagyközségben a 28. szabad május 1. megünneplése egy nagyszerű ténynyel párosul. Ma adjuk át a község lakóinak, néphadseregünk rétsági alakulatának művelődési központját. Csak elismeréssel lehet szólni a járási, községi párt-, tanácsi és társadalmi szervekről, amelyek tevékenysége segítette a arany törzsgárdajelvényt, akik huszonöt évnél régebben dolgoznak a gyárban. Az ezüstjelvényesek száma négy- száznegyvenkilenc, a bronzjelvényeseké — meglepően magas a szám, s ez nagyon örömteli dolog — ezerkétszáz. Nagy múltra tekinthet visz- sza a gyárban a brigádmozgalom és a szocialista munkaverseny. Termelési eredményei és közösségi magatartása alapján, ezúttal harminchat brigád az arany fokozatot, kilencvenhat brigád az ezüstöt és kétszáztizenhárom brigád a bronz fokozatot nyerte el a vele járó pénzjutalommal. A legjobbak között van Godó István üvegfúvó, Deák Bertalan kikós és Szolnoki József finomcsiszoló szociális" ta brigádja, Kiváló Dolgozó kitüntetést százhuszonegyen kaptak, egyéni jutalomban négyszázhúsz dolgozó részesült. A gyári kollektíva legjobbjainak jutalmazására fordított összeg majdnem egymillió forint. Az élüzemavató ünnepség a délelőtti felvonulás után, egy óra körül kezdődött. Az üveggyári kultúrotthonban Szalon- tai Károly, az Üvegipari Művek vezérigazgató-helyettese mondott ünnepi beszédet. Ezt követte a törzsgárdajutalmak és a -kitüntetések átadása. Az ünnepi nap programja a délutáni órákban gyermek- és sportműsorral folytatódott, és éjfélig tartó majálissal zárult. Rétságon kultúrálódás feltételeinek állandó javítását is. S mindenek előtt elismeréssel szólhatunk arról az összefogásról, amely megnyilvánult a járás, a község, a helyőrség alakulatának vezetői között. Megköszönjük a Honvédelmi l\Ii- nisztérium vehetőinek jelentős támogatását. A hét és fél millió forint értékű művelődési központ megépítéséhez , 3,7 millió forinttal járultak hozzá. Nagyra becsüljük azt a döntést is, hogy a művelődési központ működéséhez évi százezer forinttal hozzájárulnak. Szép példája ez a lakosság és néphadseregünk összefogásának. A színes, népi kavalkádót idéző műsor a késő délutánba nyúlott. Ezen a nagyszerű kulturális bemutatón, amely a magyar és a szlovák népi kultúrát mutatta be dalokban, táncokban — többek közt — felléptek a nógrádsápiak, rétságiak, kétbodonyiak, szátoki- ak, nötincsiék, nézsaiak, ber- kenyeiék, nógrádiak is. összesen mintegy 250-en szerepeltek ezen a délutánon a járás minden részéből. A Kemerovói barátaink című fotókiállítást Németh Árpád, a művelődési központ, igazgatója nyitotta meg, majd vidám, utcabállal, mulatsággal folytatódott a program. T. E. Nem nagy ügy9 de... „Május 1 ünnepe na^szeríí ténnyel párosul** Művelödégi központot avattak (
