Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

A brigád legfiatalabb tagja „Aranyccö” az Öblösüveggyárban Élüzemavató a munka ünnepén — Egymillió forint |utalmazá?ra Éjszakába nyúló ünnepség és majális ' Homokot fejtett a bányá­ban, de gondolatai a család­nál jártak. Az asszonyt a hárombetűs régi magyar be­tegség kínozta, majd el is vitte. A gyerekekre gondolt, akiket fel kell nevelnie, el­tartania. Ha megnőnek, va­jon melyikből mi lesz? A ve­szélyre nem gondolt, pedig ott volt felette. Megmozdult a' bánya és a leszakadó, hatal­mas tömb maga alá temette. Mentették, de már csak a halált állapíthatták meg, ami­kor kihúzták. Itt hagyott min­dent. A gyerekeket is. Az ár­vák állami gondozásba kerül­tek. ///////////////////////// Fekete birodalom ez. Hátul a tátongó omlás, elöl a vastag szénfal. Kérges kézzel szorít­ják a lapát nyelét. A kaparó nyekeregve továbbítja a ter­het. Néha annyi van rajta, hogy több nem is férne. Az emberek szótlanok, csak a lapát surrog, ahogy ütemesen merítik, ürítik. Itt-ott egy- egy ácsolat is pattog, alkal- mozkodik a nyomáshoz. Jó a levegő, a szellőzés, a verejték mégis folyik. A tapadó szén­por feketére festi a bőrt, ra­gad a nedves ruhához. Ke­mény munka ez, izmok kelle­nek hozzá. A nyolc csille fe­jenként kevés is a normához. Ezt a szocialista brigád min­den egyes tagjától elvárják. A három műszakban kilenc- venen dolgoznak, ha az egyik kevesebbet ad, a másiknak kell pótolnia. Mostanában nem fordult elő, hogy ne tel­jesítették volna túl a tervet. Egységes szocialista brigád Kocka Sándoré. Itt is, és má­sutt is mindenkor lehet rájuk számítani.’ Az üst alatt mér ég a tűz, « gulyás illata betölti a szo­rospataki futballpálya kör­nyékét. Ez is kell a brigád- értekezletre. Érkeznek a csa­ládok. Asszonyok, sőt, gyere­kek is. Valaki azt mondta, ha a 90 tagú brigád gyerekeit egy helyre hoznák össze, ta­Míelőtt a kutyatulajdono­sok és kutyabarátok eléggé népes táborának haragját a fejemre vonnám, előre kell bocsátánom, hogy nem va­gyok ellensége a kutyáknak. Igaz, nem is szeretem őket különösképpen. Elviselem e tisztes négylábúakat, mint ahogy az ember sok mindent elvisel és tudomásul vesz az életben. Mért kellett ez a beveze­tő? Mert ismét a kutyákról és gyerekekről lesz szó. Nemrégiben mór írtunk róla éppen e lap hasábjain, kön­törfalazás nélkül állást fog­lalva a gyerekek érdekében. Szerintem nagyon helyesen. Hogy most ismét napirendre kerül ez a csöppet sem há­lás téma. annak oka. hogy Salgótarjánban a tanácstagi beszámolókon nemegyszer fel­vetődött: döntsük el végre, valóban, melyik a fontosabb, a gyerek vagy a kutya? Sokszor esett már szó ar­ról. hogy az egyre épülő-szé- pülő megyeszékhelyen gyere­keinkről elfeledkezünk, nincs helyük a játékra, focizásra. Az épülő nagy ablakos, nagy erkélyes, nyugodtan mond­hatni azt is. hogy országos hírű házaink mellett a gye­rekeinknek alig-alig jut va­lami kis játszóterecske a mozgásra. Ez pedig semmi­képpen sincs jól. Az egyik tanácstag mesél­te. hogy körzetének lakói ugyancsak éles hangnemben fogalmaztak, amikor erre te­relődött a szó. Elmondották, hogy Salgótarjánnak jelen pillanatban egyetlenegy sé­tánya van, a patak és a vas­úti sínek közé szorítva. Ez alkalmas hely lenne arra, hogy az anyukák, nagyma­mák és az éppen ráérő apu­kák idehozzák ki a gyereke­lán egy kisebb iskola is meg­telne velük. Ismerkednek egymással a családtagok. Ki­sebb csoportokban beszélget­nek az asszonyok. A pályán pattog a labda, néha egy-egy ünneplő cipő is röpül utána. — Kezdjük, vagy még vár­junk? — kérdezi Kocka Sán­dor, a brigádvezető, de úgy, hogy abból érezni lehet, a legszívesebben még ő is vár­na. Ma ugyanis itt valakit na­gyon is várnak. Erre a talál­kozásra már hetek óta ké­szülnek. Nagyon kedves ven­dégről van szó. Róla beszél itt mindenki, és mintha csali őérte lenne most minden. Va­jon, ha idejön, megérti-e mindezt?-///////////////////////// A termelési tanácskozás már korábban megvolt. Itt most csak a brigád életéről tájékoztatják a családtagokat ég a közvetlen sajátos tenni­valókról beszédnek. Mert nagy dologra készülnek. Ehhez még a maróhenger üzembe he­lyezésének feltételeit kell megteremteni. Mrázik Zoltán, a műszaki patronáló is erről beszél. Többen szót kérnek, közöttük Zsuffa Miklós akna­vezető. Dicsérd a brigád mun­káját, elért eredményét. Bú­csúztatásra kerül sor. Balázs József, Ráduly Márton és Adorján József brigádtagoü nyugdíjba mennek. Ebből az alkalomból átadja a brigád­ajándékot Kocka Sándor es a jól megérdemelt pihenéshez hosszú életet kíván a három idős brigádtagnak. Néma csend lesz a teremben, amikor megérkezik Nagy Béla alezre­des, a politikai patronáló és egy kis, szőke gyereket vezet magával.-//////#////////////////, — Elnézést kérünk a késésért, de hosszú volt az út a neve­lőintézettől idáig. Engedjék meg, hogy bemutassam bri­gádunk legifjabb tagját, a 11 éves Bátor Pityut. Amikor a két. hadd totyogjanak, futká- rozzanak erre-arra. Igen ám, de hogyan? A sétányt ugyanis kisajátítot­ták a kutyák. Valóságos ku­tyakorzó van a fák alatt, a padok között. A kutyákról lekerülnek rendszerint a pó­rázok is, és mivel nekik is kell a mozgás, futkározni kezdenek, ijesztgetve gyere­keket és szülőket. Van olyan helyzet is, hogy a gyereke­ket alig lehet elvonszolni a kutya közeléből. De, ha még csak ennyi len­ne. Mert az állatok termé­szetadta dolgaikat is a sétá­nyon, vagy a füvön végzik el. A kutyák egy idő múlva elmennek, de a nyomok ott maradnak... Arról már nem is beszélek, hogy aztán a játszadozó gyerekek is kény­telenek ugyanarra a terület­re menni. Azt hiszem, ehhez igazán nem kell bővebb kommentár. Hasonló helyzetnek tanúja voltam már magam is a Na­rancs előtti téren, a vele szembeni parkban, a Lenin téren, vagyis mindenütt, ahol egy kis zöld-, vagy szabad terület van. Hogy a szülők mi mindent kívánnak és mondanak a kutyákra, illet­ve tulajdonosaikra, azt nem kell részleteznem... Ügy érzem, teljesen igazuk van. Nemcsak azért, mert ne­kem is van gyerekem, és én sem szeretném, ha kutyák nyomait viselő területen ját­szana. Nemcsak azért, mert esetleg bepiszkolja magát, hanem azért is, mert egész­ségtelen. Ezen nem kell kü­lönösképpen vitatkozni. Es azon sem, hogy a gyerekeké az elsőbbség Mert ők a fon­tosabbak, nem pedig a ku­tyák. A tanácstag azt is elmond­szocialista brigád vállalta, hogy árva gyerekről gondos­kodik, még nem tudtuk, hqgy ő lesz az. Most már itt van közöttünk. Tőle ne várjanak most szavakat. Ugye megér­tik, nehéz lenne beszélni. A szemek kifényesednek, és egyre több helyen a zsebken­dő is előkerül. Aki szót kér, an­nak is nehezére esik a beszéd. Egy kis csomagot tesznek a gyerek elé. Jelképesen a bri­gád első ajándékát. Nemcsak jelképről van szó, annál sok­kal többről: emberibbről. Nemcsak arról, hogy Pityu betétkönyvében havonta csak­nem félezer forinttal szaporo­dik a betét. Az is sokat jelent majd. De a szeretetet, ami most körülvette. pénzben megfizetni, forintban kifejezni nem lehet. //x//w//z////yz//zw/< Amikor a hivatalos résszel már végeztek, egy asszony, Kecskés Sándorné kért még szót. — Nekem is vannak gyere­keim és kérem, ha csak egy mód van rá, tegyék lehetővé, hogy a nyáron legalább két hetet nálunk Is tölthessen Pityu. — Mások is szólnának, de azután mindenki elégedett, amikor közük: — Itt lesz a nyáron és ezután köztünk, mindaddig, amíg az iskolai szünet engedi. Lesz tehát mód, hogy rövidebb-hosszabb időt a brigádtagok családjai­nál töltsön el. Nemcsak ő lesz itt, hiszen itt van az intézet­ből a testvére, a 15 éves Bá­tor Gyuri is, akiről viszont a műhely szocialista brigádjai gondoskodnak a jövőben. 'S/zsssssssssssssyssssssA A gyermek könnyen tárara talált a vele egykorúnk köré­ben. A félénkség hamar fel­engedett és önfeledten rúgták együtt a labdát. A vendéget senki nem akarta zavarni, mégis minden lépését sok fel­nőtt szeme kísérte. A nyáron már új barátok várják itt a két Bátor gyereket. Bodó János ta: javasolni fogja a városi tanács illetékes osztályának, tegyék ki ezekre a „kritikus” területekre a tiltó táblát. A kutyáknak pedig jelöljenek ki távolabb eső területen — de semmiként sem a szorosan vett városközpontban — olyan részt, ahol nyugodtan futká- rozhatnak, mozoghatnak. Bi­zonyára lehet ilyet találni, csak körül kell egy kicsit nézni. A már meglevő játszóte­rek. parkok és zöldterületek pedig szolgáljanak arra, hogy ott gyerek és felnőtt nyugod­tan sétálhasson. Mert mégis csak nekik épül és szépül ez a város. A többi csak má­sodlagos. .. Újra együtt ünnepeltek má­jus elsején az Üvegipari Mű­vek salgótarjáni öblösüveg­gyárának dolgozói. Az ünnep­lésre nemcsak a nemzetközi munkásszolidaritás napja adott alkalmat, hanem egyút­tal a múlt évi jó munkája el­ismerését is ezen a napon arathatta le a kollektíva. Két­szeresen is volt hát ok az örömre, a jókedvre és az ün­nepi hangulatra. Tavalyi eredményeivel ezút­tal egymás után negyedik al­kalommal nyerte el az Élüzem kitüntetést a gyári Hatalmas fellendülés Időszaka volt ez a négy év. A termelés ezalatt mintegy hetven százalékkal emelkedett- s az idei kilátá­sok már háromszázmillió fo­rintra rúgnak. A termelés eredményességét tekintve mélypontról indult az üzem az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor. E téren külö­nösen szembetűnő a fejlődés. A tavalyi nyereség már majd­nem elérte az ötvenmillió fo­rintot, az eredményjavulás csupán az előző évihez képest mintegy tizennégymillió fo­rint. Külföldön és belföldön egy­aránt élénk a kereslet a gyár termékei iránt. Ennek érzé­keltetésére csak egyetlen ada­tot említenénk: a termelés nö­vekedésénél is gyorsabban emelkedett az export, a négy év előttihez viszonyítva nyolc­van százalékkal több üveg­áru talált gazdára a nyugati Rétság ünnepi díszbe öltö­zött május 1-re. Ragyogó idő­ben zajlott délelőtt a sport­műsor a labdarúgópályán. Ä nap központi eseménye az új, Asztalos Jánosról elnevezett művelődési központ megnyitá­sa volt, s az ezt követő május 1-i műsor. Az ünnepi felvonu­lás délután egy órakor in­dult el a November 7-e tér­ről a művelődési központ felé. Az élen a központ népitán­cosai vonultak, s a járás tán­cosai szemet gyönyörködtető népviseletben. A központ elé érve, Termán Sándor, községi tanácselnök felkérte Géczi Já­nost, a Nógrád megyei Ta­nács elnökét, országgyűlési képviselőt, hogy adja át a közönségnek az intézményt. A nemzetiszínű szalagot Géczi János vágta át, ezután a ven­dégek díszes vendégkönyvbe írták be nevüket. Nemcsak Rétság, hanem szinte az egész járás apraja- nagyja eljött erre a napra, az ünneplő tömeg hosszú ideig özönlött az új intézmény szé­lesre tárt kapuin. Természete­sen, nem fért mindenki el a ragyogó díszteremben, a fo­lyosókon, klubhelyiségekben, az utcán is álltak. Az ünnep­ség ünnepi gyűléssel kezdő­dött. Két órakor a romhányi énekkar tagjainak ajkán fel­hangzott a Himnusz. Ezután Termán Sándor tanácselnök üdvözölte a megjelenteket. Az elnökségben foglalt helyet töb­országokban. A dollárexport egymillió dollár fölé emelke­dett. örvendetes változások tör­téntek a műszaki fejlesztés­ben, a gyár korszerűsítésében és a gyártmányösszetételben. Az üveggyárban működik Kö- zép-Európa egyik legkorsze­rűbb tanhutája, áttért az üzem a földgáztüzelésre, a termelés növelése és a mun­kakörülmények javítása érde­kében újjászülettek a csarno­kok, nagy lendületet vett a gépesítés- egész sor új termék gyártása kezdődött. A gyár eredményes gazdál­kodása azt is lehetővé tette, hogy minden eddiginél na­gyobb összeget fordítsanak a törzsgárdatagok- a legjobb dolgozók és munkáskollektí­vák jutalmazására. Kis túlzás­sal azt is lehetne mondani, hogy valóságos „aranyeső” köszöntött az üzemre május elseje alkalmával. Ezúttal első ízben osztott törzsgárda- j el vényeket a gyár a régi dol­gozók sok éves hűségét mél­tányolva. A munkahelyhez való ragaszkodás beszédes bi­zonyítéka, hogy igen népes a törzsgárda. Hetvennyolcán kaptak arany törzsgárdajel- vényt, mellé a gyár emblémá­jával díszített arany pecsét­gyűrűt, illetve a nők arany­láncot medállal, harmincöt évet meghaladó szorgalmas munkájukért. Rajtuk kívül még százhet- venhatan vehették át az bek között Géczi János, a Nógrád megyei Tanács elnöke, Méreg László ezredes, a ma­gyar néphadsereg politikai csoportfőnökség kulturális osztályának vezetője, Batta István, az MSZMP Nógrád me­gyei Bizottságának osztályve­zetője, Schuch János, a Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének főtitká­ra, Czene József, az MSZMP Rétsági járási Bizottságának el­ső titkára. Géczi János emelkedett szó­lásra. — A nemzetközi munkásság nagy ünnepén, május 1-én, a világ haladó embereivel együtt ünnepeljük a munkát, a nemzetközi munkásosztály ösz- szefogását, egységét — mon­dotta. Ezután nemzetközi kér­désekről, a szocialista tábor erejéről, a szocialista orszá­goknak arról a politikai, dip­lomáciai összefogásáról, gaz­dasági és katonai együttmű­ködéséről szólott, amely a bé­kéért vívott harcban kölcsönös előnyökkel jár. — Rétság nagyközségben a 28. szabad május 1. megün­neplése egy nagyszerű tény­nyel párosul. Ma adjuk át a község lakóinak, néphadsere­günk rétsági alakulatának művelődési központját. Csak elismeréssel lehet szólni a járási, községi párt-, tanácsi és társadalmi szervekről, ame­lyek tevékenysége segítette a arany törzsgárdajelvényt, akik huszonöt évnél régebben dolgoznak a gyárban. Az ezüstjelvényesek száma négy- száznegyvenkilenc, a bronz­jelvényeseké — meglepően magas a szám, s ez nagyon örömteli dolog — ezerkétszáz. Nagy múltra tekinthet visz- sza a gyárban a brigádmoz­galom és a szocialista munka­verseny. Termelési eredmé­nyei és közösségi magatartása alapján, ezúttal harminchat brigád az arany fokozatot, kilencvenhat brigád az ezüs­töt és kétszáztizenhárom bri­gád a bronz fokozatot nyerte el a vele járó pénzjutalom­mal. A legjobbak között van Godó István üvegfúvó, Deák Bertalan kikós és Szolnoki József finomcsiszoló szociális" ta brigádja, Kiváló Dolgozó kitüntetést százhuszonegyen kaptak, egyéni jutalomban négyszázhúsz dolgozó része­sült. A gyári kollektíva leg­jobbjainak jutalmazására for­dított összeg majdnem egy­millió forint. Az élüzemavató ünnepség a délelőtti felvonulás után, egy óra körül kezdődött. Az üveg­gyári kultúrotthonban Szalon- tai Károly, az Üvegipari Mű­vek vezérigazgató-helyettese mondott ünnepi beszédet. Ezt követte a törzsgárdajutalmak és a -kitüntetések átadása. Az ünnepi nap programja a dél­utáni órákban gyermek- és sportműsorral folytatódott, és éjfélig tartó majálissal zárult. Rétságon kultúrálódás feltételeinek ál­landó javítását is. S minde­nek előtt elismeréssel szólha­tunk arról az összefogásról, amely megnyilvánult a járás, a község, a helyőrség alaku­latának vezetői között. Meg­köszönjük a Honvédelmi l\Ii- nisztérium vehetőinek jelen­tős támogatását. A hét és fél millió forint értékű művelődé­si központ megépítéséhez , 3,7 millió forinttal járultak hoz­zá. Nagyra becsüljük azt a döntést is, hogy a művelődési központ működéséhez évi száz­ezer forinttal hozzájárulnak. Szép példája ez a lakosság és néphadseregünk összefogásá­nak. A színes, népi kavalkádót idéző műsor a késő délutánba nyúlott. Ezen a nagyszerű kulturális bemutatón, amely a magyar és a szlovák népi kul­túrát mutatta be dalokban, táncokban — többek közt — felléptek a nógrádsápiak, rét­ságiak, kétbodonyiak, szátoki- ak, nötincsiék, nézsaiak, ber- kenyeiék, nógrádiak is. összesen mintegy 250-en sze­repeltek ezen a délutánon a járás minden részéből. A Kemerovói barátaink cí­mű fotókiállítást Németh Ár­pád, a művelődési központ, igazgatója nyitotta meg, majd vidám, utcabállal, mulatság­gal folytatódott a program. T. E. Nem nagy ügy9 de... „Május 1 ünnepe na^szeríí ténnyel párosul** Művelödégi központot avattak (

Next

/
Thumbnails
Contents