Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-06 / 105. szám
Emberi sorsok A telepvezető és a parti it fi ár Egyetértésben dolgoznak... A szerencsés véletlen találkozásának is lehet mondani a VILTEX Kt&z telepvezetőjének és párttitkárának közös tevékenységét. Varga Sándor alapszervi titkár a két- évvel ezelőtt létesült diósje- női üzemben lett párttag, majd nem sakkal később egyhangúlag párttitkárnak választották meg, mondván.: jobbat nem találunk nála. Közben telepvezetőcsere történt. A nagyüzemi, alapos vezetői gyakorlattal bíró Fejes Frigyes váltotta fel elődjét. Természetesnek tartotta, hogy a pártszervezettel együtt oldja meg a feladatokat. A pártalapszervezet tagjai pedig nyomban tapasztalták: határozott, vezetni tudó és akaró, a párttagok és dolgozók javaslatára építő, segítőkész vezetőt kaptak. A szótlan, mindent alaposan megfontoló pártti.tkár és a dinamikusan, de türelmesen dolgozó, politizálni is tudó és akaró telepvezető jól egymásra talált. Az első próbatétel Tavaly ősszel történt. A telepvezető nem resteilte azt mondani: — Varga elv-társ, a pártszervezet segítségéit kérem. A szerelde elmaradt, a programot a meglevő létszámmal kell teljesíteni, szükség volna a többi. üzemrész közreműködésére. Kérjük meg közösen a dolgozókat, hogy túlórázzanak... Elsőnek a párttagok: ifj. Freitag Jánosné, Csurja József, Borbély Sándomé jelentkeztek. Példájukat 40—50 dolgozótársuk követte. A közös erőfeszítés eredményeként egy hét alatt két hétre plőírt munkát végeztek el. Eredménye megmutatkozott a másfél hónapi bérnek megfelelő év végi részesedésben. Amíg a hajrá tartott, a párttitkár és a telepvezető egy tapodtat sem tágított. Egy 24 órás műszak után csak ennyit mondtak egymásnak: érdemes volt... A párttagok példamutatása nemcsak a munkában, hanem az oktatásban, a társadalmi munkában és más területeken is megnyilvánul. . Sajátosságok A tulajdonosi szemlélet erősítésével kapcsolatos politikai feladat másként jelentkezik, mint az állami üzemekben. A dolgozók 3o százaléka szövetkezeti tag. Ez a többi között azt jelenti, hogy keresetének öt százalékát részjegyre befizeti, így válik a szövetkezet tulajdonosává. Ezzel jár az is, hogy felmondani csak súlyos esetekben lehet. A tagra azonban ilyen kötöttség nem vonatkozik, bármikor kiléphet. A felvétel ügyében a tagság dönt. A pártszervezet, ezt a sajátosságot figyelembe véve végezte munkáját. A szövetkezeti bizottságok, albizottságainak tagjaival jó kapcsolatot alaktíott ki. A párttitkár naponta személyesen találkozik velük. Ha valamivel nincsenek tisztába, válaszol a kérdéseikre, közreműködik a termelést akadályozó jelenséVegysseresők Borsosberényben gek megszüntetésében. De erre csak akkor kerül sor, ha az üzemvezető elfelejti, vagy elengedi a füle mellett a kérő szót Ennek az ellenkezője is előfordul, amikor az üzem-, vagy telepvezető fordult támogatásért a különböző bizottságokhoz. Különösen a fegyelmi bizottságnak akad tennivalója. Érthető, mert legtöbben még nem dolgoztak üzemben, így hát sokat kell foglalkozni velük, hogy megértsék: mát is jelent a jó kollektíva, milyen követelményeknek kell eleget tenni, milyen légkörnek kell kialakulnia. — Főleg a késések zavarják a munkát, pedig a pontatlanok is itt laknak a környéken. A csúcsforgalom sem akadályozza őket a pontos munkakezdésben ,— fogja tréfára a szót a . telepvezető, majd így folytatja: — Akinek a kérő szó nem használ, annak kénytelenek vagyunk a nyereségét csökkenteni. Nyitva áll az érvényesülés útja A szövetkezetben akik szorgalmasak, igyekeznek, megtalálják számi tásukat. Tavaly, a szakmunkások átlagkeresete meghaladta a 34 500 forintot, a betanított munkásoké pedig a 20 500 forintot. Ez utóbbi magasabb, mint a budapesti átlag. Tavaly két alkalommal volt béremelés, ami dolgozómként 200—250 forint pluszbevételt jelentett. A szövetkezetnek nincsenek megrendelési és értékesítési gondjai. így hát mindenki előtt nyitva áll az érvényesülés, a kibontakozás útja. Ebben mindenkinek segít a pártszervezet, a szövetkezeti bizottságok és a telepvezető. Az előbbi célt szolgálja a szakmai továbbképző tanfolyam megszervezése is. Lebonyolítását 36—44 órára tervezik, munkaidő után. A közös elhatározásban a jelenlegi termelékenység megtartása mellett meghatározó szerepet játszott a megnövekedett minőségi követelmények teljesítése, s az, hogy a dolgozók 80 százaléka betanított munkás. Nem csoda, mert drága, színesfémekkel dolgoznak, s egy- egy selejtes alkatrész nem fillérekbe, hanem forintokba kerül. Sfi Nem akarjuk a párttitkár és a telepvezető feje köré a csalhatatlanság, a tévedhetetlenség glóriáját vonni, mert ezt visszautasítanák. Ök tudják legjobban, hogy ez önmaguk becsapása lenne. Csupán azt teszik, amit a józan ész diktál: mindig azt keresik, ami a közös célhoz visz közelebb, nem pedig azt, ami eltávolít. S ebben a miliőben nem az a lényeg, hogy lei mondja, hanem az, amit mond, mennyiben szolgálja a közösség gyarapodását. S ami még igen fontos; mindegyikük azt csinálja, amire vállalkozott, ami a dolga, ami hatáskörébe tartozik. V. K. Ki tudhatna igazságot tenni? Ki ne gondolhatná joggal, idősebb korában- hogy mások számára is tanulságos lehet az élete? A vonat zötykölődése kényszerű közelségbe hozza egymáshoz az embereket. A fülke lassan megtelik. Velem szemben termetes nyugdíjas bácsika üldögél, rajtunk kívül egy fiatalasszony a kislányával, nagymama a lányával és az unokával, meg egy alacsony termetű, sovány vasutas. Akaratlanul beszédbe elegyedem a nagy darab bácsival. Néhány mondat után már az életét kezdi mesélni. Ellenőr volt a bányánál, meg a FÜ- SZÉRT-nél, amíg dolgozott. Régi történetekkel hozakodik elő, hogyan babrált ki a dolgozókkal, ha olyan szenet akartak rásózni, amibe sok volt a kő> vagy el-elemeltek valamit a szállítmányból. — Ismerem én a fajtáját — dohog a mellettem ülő nagymama, amikor az öreg Hatvanban leszáll. — Akkor örült a szíve, ha a bőrt is lehúzhatta az emberekről. Az én férjem is bányász volt. Majd nevelt volna ez is hat gyereket, mint én. akkor megtudta volna, ml az, kinézni azt a kevés hulladékfát a másik bugyrából! Zöldbe boruló tavaszi tájra látni az ablakon át. Házak, fák, gyárkémények suhannak el mellettünk. A hatvan éve felé közeledő vasutas is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Néhány perccel később már többet tudunk róla, mint némelyik munkatársa. — Az első feleségem szelíd, csendes asszony volt — magyarázza. — Tizennyolc évig éltünk együtt, higgyék el, boldogságban és megelégedettségSzikár termete, cserzett bőre, éles tekintete szinte sugallja a foglalkozását: az erdészt. Bihari József, a nagy erdők vidékéről, Erdélyből jött, ahol 33 évig járta a fenyveseket, az eget alig láttató erdőségeket. Negyvennégyben került Bujákra, majd Szirákra, ahol most is lakik egész családjával, mint nyugdíjas. Méhészkedni — apja nyomán — gyermekkorában kezdett. Akkor még keret nélküli deszkaköpűkben tartották a méheket, s a Máramaros vidékén ő volt az első, aki — már felnőve — keretes kaptárokat vásárolt. Most, a kezdeti két rajjal szemben 105 családos méhészete van, s a sziráki ÁFÉSZ-hez tartozó 42 fős társulás elnöke. A méh- állományuk összesen 1650 családból áll és az ÁFÉSZ-szel az elmúlt évben 164 mázsa mézre kötöttek szerződést. Teljesítésük 6 mázsával több. — A társulás átlagéletkora — amint azt Bihari József sajnálkozva elmondta — igen magas; 58 év. A fiatalok nem akarnak a méhészettel foglalkozni, ők a rohanó életet szeretik, az autót, a motort. Nincs türelmük ehhez az aprólékos, sokszor bizony megerőltető munkához. Pedig nem lehet elképzelni testet, lelket nyugtatóbb .íoglalkoben. Dolgoztunk, megfogtuk a pénzt, tisztességgel neveltük a két gyereket. Aztán meghalt az asszony, egyedül maradtam. Mit ér a férfi asszony nélkül? Még fiatal voltam, nem szo- morkodhattam sokáig, új asz- szony után kellett nézni. Találtam is egyet, de ez a feleség nem hozott szerencsét. Ebben tegyenek igazságot. Ez hogyan lehet? — Miért? Hányszor tetszett nősülni? — kérdezi csodálkozva a fiatalasszony. A vasutas elmosolyintja magát. — Háromszor — mondja. — Látja, éppen ez az. Mit tehettem volna? De menjünk csak sorjába. A második feleségem tíz évvel volt fiatalabb nálam. Ezt nem azért mondom, jól bírtam én még akkor magamat, ez nem mehetett kárára a házasságnak. Jól is kerestem akkoriban. Az asszonynak viszont kevés volt. Elherdálta volna ő talán még a Dárius kincsét is. öt évig éltünk együtt, ezalatt nem bírtunk egyről a kettőre jutni. Még azt is eladogattuk, ami már megvolt. Nem szeretett az dolgozni, csak a flanc, meg a flanc ment, hát elúszott a pénz. — Miért nem nézett jobban a körmére? — Nem voltam én ahhoz hozzászokva — ingatta a fejét az öreg. — Az első feleségemnek is leszámoltam az utolsó fillérig a fizetésemet, az ő dolga volt, hogy mire költi, soha se kérdeztem tőle. Nem vagyok italos ember, annyi mellékesem meg mindig akadt, hogy egy pohár sört megigyak belőle. Végefelé mégis kiszabtam neki két hétre a pénzt, de A méhész líVWWVWVWWWWWV zást. A pedagógusoknak kellene már az általános iskolában megkedveltetniük a gyerekekkel a méhészetet, de ehhez olyan nevelőre van szükség, aki maga is méhészkedik. — Itt a tavasz. Milyen munkákat kell ebben az időszakban végeznie a méhésznek? — Most tartjuk az első vizsgálatokat. Felbontjuk a kaptárt, megnézzük, van-e elegendő élelmük a méhek- nek. Ha nincs, akkor Fumera cukorlepényt adunk nekik, később megkezdjük a serkentőetetést. Ez gyűjtési hangulatot vált ki, fokozottabbá teszi a fiasítást, s így a családok elérik azt a méhmennyiséget, ami elegendő a nektárgyűjtéshez. — Az ÁFÉSZ központi irodája itt van Szirákon. A szövetkezet segíti-e a társulást? — Etetőcukrot, műlppet és a leszerződött méz arányában előleget kapunk az ÁFÉSZ- tői. Sajnos, a méz felvásárlásával minden évben probléma van a kanna hiánya miatt. Ezen a szövetkezet sem tud segíteni, mert nem áll renutána már nem sokáig voltunk együtt. — Ami nagyon fájt nekem — folytatta, — amit a fia csinált velünk. Tizenkét éves volt, amikor a kezem alá került. Az enyémek akkorra már a saját lábukra álltak. Szerettem én ezt a gyereket, ha nem is volt az enyém. Mégse mentem vele semmire, öt év alatt annyit se tudtam elérni, hogy tisztességesen szólítson bennünket. Magától annyit se mondott nekem, hogy „bő”. Az anyjának se mondta, hogy édesanyám. Egyszer meghallottam, hogy hasonszőrű társai között olyan szavakkal illette, amit én kimondani is szégyellnék. Hát, milyen gyerek az ilyen? Az útitársak a vállukat vo- nogatják. Ki tudhat itt igazságot tenni? — A gyerek nem véletlenül olyan, amilyen — jegyzi meg valaki félénken. — Hát a harmadik feleségem gyerekei meg tudnak becsülni engem? — méltatlankodik a kisöreg, maga sem veszi észre, hogy egy ki sem mondott vád ellen védekezik olyan hevesen. — Pedig azok között orvos, meg mérnök is van. Jobban szeretnek, minta saját gyerekeim. Most is nálunk voltak a hét végén a mérnökék, azt hallották volna .,így apuka”, meg „úgy apuka”, így beszéljek velem. Talán soha nem fogja megérteni, hogy a gyerek nem felnőtt. Hogyan lehetne azt várni egy kamasztól, hogy a környezetével szemben belátó és elnéző legyen, ha nem akad, aki magatartását megfejtse és megértse? K. S. delkezésére a megfelelő pénzösszeg. Nem beszélve arról, hogy az országos méhészeti központ ónozott lemezt hozott be külföldről a kannagyártáshoz. Ezeket sem az ÁFÉSZ, sem a méhészek nem hajlandók megvenni, mert az ónt a méz feloldja, mérgező anyagot képezve a kannák belső falán. Nagyon jók voltak régebben az alumíniumkannák, ezeket — bár drágábbak —, szívesen megvásárolnánk ma is. Ebben az ügyben feltétlenül tenni kell valamit, mivel az OMSZK sincs berendezkedve nagyobb mennyiségű méz tárolására, s így megtörténik, hogy a megtermelt mézet csak egy év múlva veszik át. A tárolási probléma megoldódna azzal is, ha itt az országban a jelenlegi minimális mennyiségnél lényegesen több méz fogyna. Jobban kellene propagálni a mézet, megismertetni a vásárlóközönséggel, hogy milyen értékes anyagok vannak benne, milyen haszonnal jár az egészségre a fogyasztása. Árusíthatnák — mint más országokban — valamilyen feldolgozott formában is. Például készíthetnének mézbort, mézeslikőrt, különféle mézcukrokat és több mézes süteményt. K. E. Csaknem egész évben szakadatlanul tart a munka a Borsosberényi Állami Gazdaság földjein. A mezőgazdasági gépészek — közismertebb nevükön a traktorosok — alig fejezték be a vetést, máris hozzákezdtek a csaknem 900 holdnyi kukorica vegyszerezéséhez. A gondos előkészületeket követően a permetezőgépek tartályait megtöltik Buvinollal, (álló képünk), s máris kezdődhet a munka A gépek alig települtek át aa egyik dűlőből a másikba, (fekvő képünk), a növényvédő traktorosok gyorsan előkészítik, s bekeverik a gyomirtó szert, hogy mielőbb indulhassanak a gépek
