Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

Galgagutai interjú „Viccfesztivál” és fonójáték Ä galgagutai kúltúrház igazgatóját, Gyürki Tibor pedagógust kaptuk ceruza­végre”, hogy a kúltúrház programjáról, terveiről kér­dezzük. A falu szlovákok lakta nemzetiségi község. — Ez már eleve a prog­ram egyik meghatározója? — így van. Évente több alkalommal nemzetiségi es­teket rendezünk a Magyar­országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségével közösen, a Hazafias Népfront bevo­násával. A legutóbbin pél­dául az erdőkürti Röpülj páva kör tartott bemutatót. Augusztus 20-án csehszlo­vák—magyar barátsági nap lesz. Meghívjuk rá, Nenince község lakóit is. — Mit nyújt a kúltúrház a fiataloknak? — A programok nagy ré­sze kedvük szerint való. Kü­lönösen népszerű az idén megkezdett ifjúsági randevú sorozat. Nemcsak nevében, hanem tartalma szerint is, randevú ez, a környéknek vagy 15 községéből eljönnek cá a fiatalok. — Mi lehet az, ami eny- nyire vonzza az ifjúságot? — Az első randevúkat a könnyűműfajokból állítot­tuk össze. Nem is titok: az volt a célunk, hogy előbb ideszoktassuk a randevúzó- kat. A falu Norton nevű beategyüttese játszik, va­lósággal rajonganak értük. Aztán filmet vetítünk, s utána megint a zenekaré a pódium. Osztatlan népszerű­ségnek örvend a „viccfesz­tivál” is. A legjobb tréfa- mondók viszont nagyon is komoly könyvet kapnak ju­talmul. A legközelebbi ran­devú május 28-án lesz, ez­úttal vetélkedőt is iktatunk a programban. — Ezek szerint tehát „ko­molyodik” a randevú? — így is lehet mondani. A vetélkedőn például téma lesz a külpolitika, az ifjúsá­gi mozgalom, a KlSZ-okta- táson elhangzottak. A szelle­mi tornára egyébként igény­be vesszük az iskola vil­lanyfeleltetőgépét is. A ko­molyodó programhoz még annyit: úgy tervezzük, hogy egy miniankétot rendezünk majd, hasonlót a tévébeli fórumokhoz. Meg is hívtuk már a tanácselnököt és a tsz-elnököt, eddig még saj­nos nem sikerült az időt egyeztetnünk. Kölcsönösen előnyös lenne ez mindkét félnek. A fiatalok megis­merkednének a falu gond­jaival, a falu vezetői meg azokkal a problémákkal, amelyek a fiatalokat foglal­koztatják. Ezen a „játékon” tehát csak nyerni lehet. — Hasonló siker kíséri az ismeretterjesztő előadásokat is? — Őszintén szólva, egyál­talán nem. Ebben az egyik „ludas” a tévé konkurenci­ája. Másrészt meg a falu különböző szervei, szerveze­tei rendszeresen tartanak előadásokat, politikai, egész­ségügyi és más témákból, ezek mellett a kúltúrház kü­lön előadásokat már nem rendez. A TIT megyei szer­vezetének elképzelése — me­gyei előadók filmekkel, szem­léltető eszközökkel járták a falvakat — nálunk nem járt sikerrel. Ügy tudom, a környező községekben is ke­vés számú közönség jött ösz- sze. — Hallhatnánk valamit a tervekből? — Fiatalokból álló, 15 ta­gú néptáncegyüttes műkö­dik a faluban. Az együttes most új műsort próbál, a galgagutai fonót. Megkértük az idősebbeket, mondják és játsszák el a fonó történe­tét. Ennek alapján Kovács Imréné iskolaigazgató vers­be szedte a történetet. Ma­ga a történet magyarul ját­szódik, a dalbetétek pedig szlovák nyelvűek. Ezzel a műsorral készülünk jövőre'a kulturális szemlére. Bár a kulturális szemle még messze van, a galga­gutai fonó történetéből már most adhatunk egy kis ízelítőt. — Hé, te Paja, téged mi lelt, Orsóm néked mire kellett? — Visszakapod szép lány, Ha megadod érte, ami jár, Visszaadom az orsódat, Ha megkapom a csókodat1 A forgatókönyv szerint a csere meg is történik... Szendi Márta Film és valóság TOTT CjM ffTTT Mi Rá •kU létté: Ä valóság izgalmasabb a legagyafúrtabban megkompo­nált kriminél. Akit eddig a Kék fény adásai nem győztek meg erről, annak a „Hekus lettem” című új magyar film segít. Fejér Tamás rendező ugyanis a közelmúlt történel­mének véresen valóságos sza­kaszát választotta új filmje témájául. 1945, Budapest. A főváros romokban hevert, a bűnözés hatalmas méreteket öltött. A városban maradt nyilasok, SS- ek az alvilág császárai — fe­ketézők, vetkőztetők, rablók és gyilkosok — tartották ret­tegésben az embereket. Az újjászületés alapvető feltétele a közbiztonság megteremtése, amelyért az újonnan alakult demokratikus rendőrség har­colt. Kegyetlen, véres küzde­lem volt, hiszen a bűnözők, mint például a volt nyilas Mészáros István — alvilági nevén: Hekus Dönci — még a rendőrgyilkosságtól sem ri­adtak vissza. Ezekről a har­cokról, megtörtént bűnügyek­ről szól az eredeti dokumen­tumok és Fóti Andor novellái alapján készült film, az 1972- ben alakult Budapest Filmvál­lalat első produkciója. Fejér Tamás eddigi mun­káival (rangsor és a teljesség igénye nélkül: „A Tenkes ka­pitánya”, „Patyolat akció”, „Princ, a katona”, „Tüskevár”, „A beszélő köntös”, „Az idő ablakai") bizonyította, hogy ismeri a közönség nagy része által alkotott sztereotípiákat a „jó” filmről. A cselekményes­ség, a könnyű érthetőség, vá­ratlan fordulatok, az eseten­kénti happy end jellemezték munkáit. Most mindezeket megőrizve, igényesebb feladatra vállalko­zott.' Emléket állít a demokra­tikus rendőrség megalapítói­nak, névtelen harcosainak úgy, hogy korunk (vagy inkább filmművészetünk) deheroizáló tendenciái ellenére újra hang­súlyt ad a hősiességnek. Ezt szerencsés módon nem a tet­tek felmagasztalásával, ha­nem az emberben lejátszódó értelmi-érzelmi folyamatok­kal, ezeknek pszichikai mo­tiválásával a helytállás indíté­kait helyezi előtérbe. Így születhetnek olyan hús-vér fi­gurák, akik a sablonokat fel­1947-ben készült eredeti felvétel Hekus Dönciről (eredeti neve: Mészáros István). A mögötte álló bajuszos férfi Lá­nyi Mihály, a rendőrség politikai nyomozó osztályának hadnagya, aki Hekus Döncit elfogta váltva ideálokat jelenthetnek A neves szereplőgárdából a a mai generációknak, hiszen közelmúlt nagy színészfelfe- ma az értelmi-érzelmi állás- foglalás, a becsületes helytál­lás, az áldozatvállalás éppen úgy alapvető, mint a film hő­seinek korában. dezését Harsányi Gábort, va­lamint Koncz Gábort lehet kiemelni. Emlékezetesen ala­kítják a két munkásfiatalt, Ez az alkotói szándék jelen- akik a munkapadot felcserélik a rendőri, nyomozói hivatás­sal. Korill Ferenc ti a „Hekus lettem” fő eré­nyét, de egyúttal hibái is in­nen indulnak, hiszen Fejér Tamásnak nem sikerült mara­déktalanul megvalósítania el­képzeléseit. A jelzések, me­lyekkel hangsúlyozni kívánja mondanivalóját, nem helyet­tesíthetik az alakjaiból rész­ben hiányzó pozitív és nega­tív tulajdonságokat, ezek élet­szerű keveredését. Ezen túl­menően egyenletlenségek mutatkoznak a filmen belül is, ami a feldolgozott bűnügyek függvényében jól elhatárolt részekre osztható. Az elképze­lés és a megvalósítás közti kü­lönbségek, valamint kiegyen­súlyozatlansága ellenére is izgalmas, hiteles a film, s re­mélhetően jó szolgálatot tesz a Budapest Filmvállalat meg­fogalmazott célkitűzésének: visszahódítani a magyar fil­mek nézőit. [fin Kell a jó könyv Ez alkalamal kivételesen nem egy szerző valamely most megjelent művéről sze­retnénk szólni elsősorban, ha­nem arról a nagyon tisztelet­re méltó kezdeményezésről, amely a Magyar—Szovjet Ba~ ráti Társaság, a Magyar Írók Szövetsége, a KISZ, a SZOT, a Hazafias Népfront, az ille­tékes minisztériumok és a könyvkiadó vállalatok támo­gatásával indult meg „Kell a jó könyv” cím alatt. A nemzetközi könyvév cél­kitűzéseivel teljes összhang­ban ez a mozgalom a klasz- szikus orosz irodalom mellett a szovjet irodalom népszerű­sítését van hivatva szolgálni. Az olvasópályázaton résztve­vőknek hat könyvet kell úgy elolvasniok, hogy az olvasó­naplóban feltett kérdésekre meg tudjanak válaszolni. Olyan művek szerepelnek az elolvasásra javasolt könyvek között, mint Turgenyev „El­ső szerelem” című kisregénye, Tolsztoj Leo „Anna Kareni- na”-ja, Kuprin „Párbaj”-a, Dosztojevszkij „Bűn és bűn- hődés”-e. Bek „Volokalamsz- ki országút”, Fagyejev „If­jú gárda”, Gorkij „Életem”, Solohov „Csendes Don”, Szi- monov „Nappalok és éjsza­kák” című méltán népszerű művei. Sluckis „Szomjúság” és Bul­gakov „A mester és Margari­ta” című szintén ajánlott mű­veiről korábbi számainkban már közöltünk méltatást. Ez alkalommal, hogy némi­képpen ízelítőt adjunk a mű­vek feldolgozásáról is, két műről szertnék részletesebben is szólni. „Férjhez mennek az angya­lok” címmel a Modern Könyv­tár sorozatban megjelent kis kötet a mad szovjet költészet alkotásaival ismertet meg, Rab Zsuzsa művészi fordítá­sában. Ahogy arról az utószó is vall. a válogatás inkább a költészet vigasztaló folyama­tosságáról igyekszik meggyő­ző érveket felsorakoztatni, nem törekszik sem a teljes­ségre, sem arányosságra. Ezért hiányoznak a kötetből a nagy nevek, viszont szerepel­nek olyan szárnyukat bonto­gató tehetségek is. akik ma még csak ígéretek. Szerepelnek természetesen olyan nálunk is jól ismert költők, mint Jevtusenko, aki­nek „Tatár ének” című verse a pályázatban is szerepel. ,,Zengjen áradón, elúszva / kancsal istenek felett, / Ba- havi pásztor, a te tiszta / emberhívő éneked:” Mark Szergejev „Budapest­ről” ír. a majdnem néptelen Budapest éjjeli életéről ké­szít képet a folyton születő, melengető városról. „Egy szo­bor érclova életre támad, I rád néz. megismer, felnyerít utánad. / Fut, fut a város, sze­medbe, beléd. / Orgonafutam dől a térre ki.” Az tizbég Makszud Sejhzade „Első szerelem” című verse Turgenyev klasszikus kisregé­nyére utal. Az öregedés fe­nyegető réme elől a tegnapi fiatalságba menekül a költő: „Napfénysárga ruhában / egy­szerre mintha ott teremne f ő is, ki elsőnek szívedbe té­vedt. / Emlékszel-e az első szerelemre?” A könnyed humor sem hi­ányzik a kötetből. Gleb Gor- bovszkij és Jurij Levitanszkij verseit ezért. Voznyeszenszkij, Vinokurov, Rozsgyesztvensz- kij verseit pedig egyre éret­tebb hangzásukért ajánlhat­juk az olvasók figyelmébe. A Nobel-díjas Solohov több művével is szerepel a pályá­zatban ajánlott szerzők kö­zött. „A hazáért harcoltak” című regénye a Nagy Honvédő Há­borút és hőseit ábrázolja. Is­merve Solohov hatalmas fres­kószerű ábrázolási módját, bízvást mondhatjuk, hogy az eddig megjelent részletek en­nek a hősi harcnak legna­gyobb szabású ábrázolását ígé­rik. Hősei a huszonhét főre ol­vadt harmincnyolcadik ezred katonái, a folytonos visszavo­nulás és utóvédharcokban is töretlenül hisznek igazságos harcok győzelmében. Sztrel- cov agronómus. Lopahin, a bányász. Zvjagincev traktoros és a többiek tudják, hogy nemcsak hazájuk felszabadí­tásáért. nemcsak a fasizmus eltiprásáért, hanem az egész emberiség szabadságáért is harcolnak. A kényszerű visszavonulás nehéz óráiban is fülükben cseng Ruzajev politikai tiszt híres mondása: Ha minden vöröskatona csak egy németet megölt volna — már régóta vége lenne a háborúnak. A regény hősei nem em­berfeletti emberek. De Lopa- hin, aki a regény egyik köz­ponti alakja, már a „Világos út” szovhozért folytatott küz­delemben összekovácsolódott barátjával, Nyikolajjal és ez a barátság a háborúban is kö­telez. sokszor emberfelettinek tűnő cselekedetekre is. Nem hiányzik ebből a hősi regényből sem a Solohovra oly jellemző egészséges humor sem. Ennek egyik képviselője az idős Popriscsenko törzsőr­mester, aki Julius Caesar szállóigévé lett szavait így fo­galmazza át: „Jöttem, láttam, főztem.” A regényt át meg átszövi a háború borzalmai felett dia­dalmaskodó élet szeretete. Fe­ledhetetlen szépségű jelenet az egyszerű emberek megdöb­benésének ábrázolása, amikor az egész sztyeppét bevilágító, égő gabonatábla fényénél lát­ják meg küzdelmük, harcuk igazi értelmét, „A mindenható életnek ezek az apró megnyilvánulásai” a természet szépségei teszik em­berivé, kedvessé Solohov re­gényét. Csak helyeselni tudjuk, hogy ezeknek a műveknek elolva­sásai az olvasópályázaton va­ló részvétel a KISZ határo­zata értelmében a ,,Kiváló if­júsági klub” cím elnyeréséért folyó versenynek is egyik fel-: tétele. Csukly László A hét könyvei AKADÉMIA KIADÓ: Ha­lász Előd: Német—magyar kéziszótár 10. kiadás. Hor­váth József: Növényvírusok, vektorok, vírusátvitel. — EU­RÓPA: Holan, Vladimír: Sza­vak barlangja. — KOSSUTH: Niederhauser Emil: Forrongó félsziget. A Balkán a XIX— XX. században. Winnington, Alan: A holtnak hitt ember. — MAGVETŐ: Erdélyi Jó­zsef: Cirokhegedű. Vályi Zsu­zsa: A másik Amerika. — MÓRA KIADÓ: Cooper, Ja­mes Fenimore: A Vörös Ka­lóz. Defoe, Daniel: Robinson. Hauff, Wilhelm: A spessarti fogadó. Regény. Reich Ká­roly: Arany lxl. — SZÉPIRO­DALMI: Dér Endre: Mi puló- veresek. Holtak hátán. Ger­gely Mihály: Életünk, halá­lunk. Polgár András: Apuka. ZENEMŰKIADÓ: Jiránek, Jaroslav: A.XX. századi cseh zenéről. Ezüstkoszorú — diplomával Nógrádi sikerek a jászberényi zenei napokon 1963-ban halt meg Székely minősítő hangversenyen. A Mihály, kétszeres Kossuth-dí- balassagyarmati KlSZÖV-kó- jas operaénekes, akinek emlé- rus hangulatos palóc népdal­kére szülővárosa, Jászberény csokorral mutatkozott he, minden év májusában — idén majd Händel: A nyár dicsé- ötödik alkalommal — megren- rete című művét szólaltatták dezi a Székely Mihály zenei meg csiszoltan. stílusosan. napokat. A több héten át tar­tó rendezvénysorozat folya­mán különböző hangverse­nyekre, találkozókra, fesztivá­lokra. kiállításokra került sor. A zenei napok dalostalálko­zóján Nógrád megyét két ki­tűnő énekkar képviselte, mind­ketten sikerrel szerepeltek a NÓGRÁD — 1972, május 21 „ vasárnap Kisdobosavatásra Kislányomnak Hívtál — jöttem Hozzád, — Nem győzött le távlat Nézem égő orcád, Esküre-nyílt szádat. Szívek dobpergése, Együtt dobbanása, Egy célra törése Egyért lobbanása Kisdobossá avat, Embernyi emberré, Aki az igazat Nem váltja majd bérré, Szereti szüleit, Tiszteli tanárát, Korunk új műveit, Népét és hazáját. Száll a szó a szélben — Első eskütétel — Emlékezőfélben Múltamat átélem. Rojtos nyakkendőmet Megőriztem máig, Elvemnek, erőmnek Mind-folytatásig: Mert míg fák sarjadnak, Ti is nagyra nőttök, Sok boldog tavasznak Ápolni jövőtök. (1972) Kontó István Monteverdi: Scherzi musicali négy tétele — a zeneiskola kamarazenekara kíséretével — éretten, tömören szólalt meg előadásukban, méltán ér­demelte ki a kórus és karna­gya, Réti Zoltán a szakembe­rek és a közönség elismeré­sét. A salgótarjáni pedagógus kórus Virág László vezényle­tével Scandeli igényes, sok buktatót rejtő Bongiomo Ma­véve igen előkelő minősítést jelent. Ugyancsak e két város képviselte megyénket a jász­berényi kamarazenefesztivá­lon, melyet az ottani „Palotá- sy János Zeneiskolában” ren­deztek meg a zenei napok ke­retében. A balassagyarmati zeneisko­lások Haydn-műveket játszot­tak. Produkciójukat a zsűri úgy említette, mint olyan szintet, amelyet minden ze­neiskolának el kellene érni. A kimagasló eredményt nyúj­tó együttes (Vásárhelyi Ju­dit, Lengyel Judit hegedű, Katzer Etelka gordonka. Per- kits Magdolna zongora) sze­donna című madrigálját tűzr replése az idei hangverseny­te műsorára, amit szép hang­vétellel. lendületesen mutatott be, hasonlóan tetszést aratott Haydn: Az aggastyán című műve is. Műsorukból kiemel­kedett Bartók: Négy szlovák népdala, mely kiforrottan. magabiztosan szólalt meg, pe­dig ez a mű a legjobb kóru­sokat is alaposan próbára te­szi. A Bartók-mű sikeréhez nagyban hozzájárult a nagyon kényes zongorakíséret kitűnő előadása, mely Virág László- né érdeme. A zsűri mindkét nógrádi kórus számára az „Ezüstko­szorú diplomával” fokozatot adta. ami az országosan ma­gas színvonalat figyelembe, évad méltó befejezése volt. A salgótarjáni zeneiskolát a legifjabb^ generáció képvi­selte. Műsoruk is kuriózum volt, mivel Torják Vilmos, az intézet zeneszerző-tanára épp az ő számukra írta különle­ges összetételű Kvintettinóját. A kicsinyek együttese (Lons- ták László furulya. Virágh László hegedű. Petrovics Eri­ka gordonka, Kugel Zoltán gordon. Nagy Anna zongora) sikerrel szerepelt, mind a fesztiválon, mint a legjobbak esti díszhangversenyén, sőt mindkét nógrádi zeneiskola már most meghívást kapott a jövő évi Székely Mihály ze­nei napokra. i

Next

/
Thumbnails
Contents