Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
A héten történt A pénteken megnyílt Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjjal tüntettek ki a Budapesti Rádiótechnikai Gyár új gyártmányát, az MK—85 BRG kazettás automata magnót, amely ősszel kerül forgalom ba Koppány György felvétele A lopott táskákból ebédeltek Tolvajok a rendőrségen A károsultak jelentkeztek Vevő, vevő hátán! Sorok a pénztár előtt. Az eladónak ha ezer keze volna, az is kevés lenne. Az ajtón újabb és újabb vásárlók lépnek az üzletbe. Csúcsforgalom ... Ezt a tolongást, a zsúfoltságot használják ki az önki- szolgáló üzletekben a tolvajok. A bevásárlótáskák, a szatyrok ugyanis jórészt a polcokon maradnak az üzletekben. A táskatolvajok eredményesen „dolgoztak” az utóbbi időben Salgótarjánban. A megyeszékhely három önkiszolgáló boltjában, a 119-es Pécskő csemegében, a 201-es élelmiszerboltban (a tanács mellett) és az OTP melletti 2-es MEK-bolt- ban lába kelt a táskáknak — panaszt tettek a vevők. Mondani sem kell, a rendőrség nem volt tétlen. Bozó Józsefné (Berki Anna) 21 éves salgótarjáni lakos móndja: — Még tavaly volt, hogy az élettársam mutatott 150 forintot! Így kell ezt csinálni, könnyen lehet pénzt szerezni, ha ügyes az ember — dicskedett és elmondta, hogy táskát lopott Ügy februárban lehetett ebben az évben, amikor noszogatott, hogy menjünk a Pécskő-csemegébe. Én eleinte húzódoztam, aztán mégiscsak elmentem — kezdte vallomását Bozóné, az egyik táskatolvaj. A módszerük? A „férj” lesben állt és a fekete táska máris az asszony kezében volt. Az üzletben vevők százai, és ki figyel ilyenkor a táskákra. Gyors léptek és máris a Pécskő úton haladt a tolvaj házaspár. Felfelé a lépcsőn a Bolyai gimnázium felé már bekukkantottak a táskába. A csirkeaprólékot és a burgonyát — nem zavartatták magukat — otthon megfőzték és megették. A táskát eladták a piacon 150 forintért és az abban talált személyigazolványt bedobták a patakba. Mondhatjuk: a lopott táskából ebédeltek, ha élelmiszer volt bennük, ha olyan tárgy, amit pénzzé lehetett tenni, azt eladták Ilyen életmód mellett könnyű *o!t hencegni Baranyi Ernőnek, az élettársnak, hogy az ő asszonyának jó dolga van, mert nem kell dolgoznia. A 27 éves Baranyi egyébként hallani sem akar a táskalopásokról. — Mióta együtt vagyunk kérem, én még órát nem láttam a lakásban — tiltakozik, pedig Bozóné három órát is értékesített együttélésük alatt a lopott táskákból. A rendőrség Bozó Józsefnét és élettársát Baranyi Ernőt letartóztatta, ügyükben folyik a vizsgálat. Közben kiderült, hogy a „házaspár” mellett más is megkedvelte a vásárlók táskáját Bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy május 15—16—17-én táskalopások történtek az említett tarjáni boltokban. A kereskedelmi dolgozók segítségével újabb páciens került rendőrkézre, Deák Ferencné (Jakus Zsófia) 28 éves, büntetett előéletű salgótarjáni lakos személyében. A lakásán tartott házkutatás eredményes volt, és az asszony nem is tagadott... — Mikor is kezdtem? Az ötletet az adta, hogy egy idős néni sírva panaszkodott a pénztárosnőnek: ellopták a táskáját. Miért ne lophatnék én is — mondta rendőrségen Deákné. Ügyében tart a vizsgálat w A károsultak közül eddig 15 asszony jelentkezett a rendőrségen. A táskatolvajokra rossz napok járnak, ám lényegesen nehezebb lenne a dolguk, ha a vevők egy kicsit figyelmesebbek lennének Nem kötelező ugyanis a táskát, a bevásárlószatyrot, a polcon elhelyezni. Egyszerűbb, ha magunkkal visszük és ha másutt vásároltunk, akkor bemutatjuk az eladónak, vagy a pénztárosnak az árut Igaz, arra vigyázni kell, nehogy valami árucikk fizetés nélkül, kerüljön a táskába, mert ez már bűncselekmény az önkiszolgáló rendszerű üzletekben. De miért is figyelmeztetünk, hiszen ezt jól tudja a vásárlók népes tábora, és csak elenyésző azoknak a száma, akik visszaélnek az alkalom lehetőségével. Szokács László Á tanácsok és az önállóság Egy esztendő telt el azóta, hogy munkához láttak az újonnan megválasztott tanácsok. Az utóbbi hónapok tapasztalatai bebizonyították, hogy időszerű, az elet diktálta követelmény volt a tanácsrendszer korszerűsítése. Élet- belépett az új tanácstörvény, amely lehetővé tette, hogy tanácsaink valóban területük felelős gazdái legyenek, megfelelő hatáskörrel es egyre bővülő gazdasági lehetőségekkel. Gyorsabb és egyszerűbb lett az ügyintézés, a hatósági munka, azon a fórumon születnek meg a döntések, ahol az ügyintézők valóban ismerik a tényeket, „otthon vannak”. Egy esztendő nem hosszú idő, de módot ad a következtetésre, a munka értékelésére és a tanulságok levonására. Ez annál inkább is fontos, mert a tanácsokkal minden állampolgár — éljen falun, vagy városban — születéstől a halálig, kisebb-nagyobb ügyek intézésekor kapcsolatba kerül. Ez mindenképpen felelősséget jelent. Mert terveket teljesíteni, kielégíteni a lakosság igényeit, összehangolni a feladatokat, törődni a szolgáltatásokkal, a kereskedelemmel, művelődéssel és egészségügy- gyei, emberségesen foglalkozni az ügyfelekkel csak az önállóságon alapuló, megnövekedett felelősséggel lehet. 0 Talán első és legfontosabb az a változás, amelyet a nép- képviseleti jelleg megerősödése jelent A tanácstörvény világosan fogalmaz: „A tanácsok a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervei.” Egyszerűbben mondva a népképviseleti jelleg erősödését jelzi az a változás, amely a tanácstagok soraiban jelentkezett. Sok új tanácstag kapott megbízatást így a választók valamennyi rétegének érdekeit képviselve tudják, örvendetesen emelkedett a munkások, a nők és a fiatalok aránya a községi és városi tanácsokban. A tanácstagok nemrégiben számoltak be választóiknak. — Nálunk már befejeződött az idei pártoktatási év, így hát jelképesen szabadságra megy a propagandista. Vakációt tartunk, de azt hiszem, ezt a munkát nem lehet abbahagyni, készülök magam is az új oktatási évre. Ezt most azzal toldom meg, hogy beiratkoztam az esti egyetem általános szociológiai tagozatára, ami egyéves, s így gyarapítóm a saját ismereteimet is. Enélkül egy propagandista aligha lehet meg — vallja magáról Béres Zoltán, a Volán 2-es számú Vállalat személyzeti és oktatási osztályának vezetője, majd így folytatja: — Az idén tizenöt hallgatóm volt, a pártélet kérdései tagozatot vezettem. Az összefoglaló megbeszélésen úgy ítéltük meg, hogy ebben az oktatási évben is sok új témát dolgoztunk fel, eredményes, hasznos volt a pártoktatás. Régi „motoros” Béres Zoltán a propagandamunkában, nagyon sok hasznos tapasztalatot gyűjtött már össze, amit nagyszerűen hasznosít, Most 22 éve- hogy megkezdte ezt a munkát. Először a honvédségnél, ahol pártvezetőségi tag, később függetlenített pártbizottsági titkár is volt. Ott azzal bízták meg, hogy töltse be a propagandista funkciót. Politikai folyóiratok, pártkiadványok terjesztésével kezdte, aktívahálózatot vezetett. Leszerelése után egészen 1962- ig a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a huzalműben vezetett különböző szintű szemináriumokat. Amikor pedig 1962-ben a második munkahelyére, jelenlegi beosztásába került, a Volán 2-es számú Vállalathoz, itt is folytatta propagandista tevékenységét. Egy esztendő tapasztalatai A kérdésekre adott válaszok, az elhangzottak azt bizonyít- tották, hogy becsülettel helytálltak és minden kérdésiben eljártak, amelyet a választók rájuk bíztak. Ami viszont még több helyen hiányzik, az a tanácstagi csoportok tevékenysége. Különösen a közös tanácsoknál van ennek nagy jelentősége, mert erősíti a tanácsok kapcsolatát a lakossággal. Nógrád megye közös tanácsainál egy-két tanácstagi csoportülést már mindenütt tartottak, különösen — fejlesztési tervek vitája előtt — de még rendszeresebb lehetne az összejövetelek szervezése. Jól látják el feladatukat a megyei tanácstagok járási csoportjai, rendszeresen üléseket tartanak — a múlt héten Saécsényben jöttek össze a tanácstagok —, hogy megvitassák a feladatokat. Hasonlóan tisztazatlan a falugyűlések és a választók gyűlésének feladata. Sok esetben a tanácsok vezetői is zavarban vannak, ha ezekre a kérdésekre kell feleletet adniuk. Nem veszik figyelembe, hogy a falugyűlés a lakosság tájékoztatását hivatott ellátni, a választók gyűlését pedig a tanácstag hívja össze, kikérve a választópolgárok véleményét, támogatását. Enélkül egyetlen tanácstag, egyetlen, tanács sem végezhet jó munkát. 2. Sokszor esik szó arról, hogy a tanácsok feladata mennyire sokrétű, lényegében mindent intéznek, ami egy faluban, városban előfordulhat, önállóan gazdálkodnak és döntenek a rendelkezésükre álló pénz felosztásáról, építkezésekről, új létesítményekről, illetve az iskolák, óvodák, napközik, bölcsődék, szociális otthonok, öregek napközije és más hasonló intézmények megfelelő ellátásáról. Ért természetesen csak pénzügyi fegyelemmel, kapkodás nélkül, jól átgondolt és előrelátó községpolitikával lehet megvalósítani. Ma már kiment a divatból az a régebben alkalmazott „gyakorlat”, Huszonkét év hosszú idő még a propagandistánál is. Számokban aligha lehet kifejezni, hogy hány embert tanított, oktatott Béres Zoltán, hány embernek segített eligazodni a politikai, gazdasági kérdésekben — tisztázott korábban ismeretlen fogalmakat. Hiszen Béres Zoltán a legkülönbözőbb szinteken vezetett már eddig is tanfolyamokat, az utóbbi években politikai gazdaságtan, a pártélet kérdései a gazdaságpolitika elsajátításában segítette hallgatóit. Tapasztalata nagy, módszere jó. — Véleményem szerint ahhoz, hogy egy politikai tanfolyam elérje célját, azt már a hallgatók kiválasztásánál kell kezdeni. Olyan legyen a hallgatók összetétele, hogy közös legyen az érdeklődési körük. Egy másik tapasztalatom pedig azt erősíti, hogy az eredményes munkához elengedhetetlen : kölcsönös, benső bizalom alakuljon ki a hallgató és az előadó között, még az oktatáson túl is. Az őszinte légkörben a hallgatók bátrabban vetik fel problémáikat, őszintébben beszélnek azokról a gondokról, amelyeket az oktatás során még nem értettek meg. A harmadik pe-; hogy ha elfogyott a tanács pénze, akkor „felülről” kért, bizonygatva, hogy csak ez az egyetlen megoldás. A gazda-, sági önállóság azt is jelenti, hogy csak annyival lehet gazdálkodni — méghozzá jól —, amennyi pénze a helyi tanácsnak van De ha jó kapcsolatot épít ki — példa erre Rétság, Nagybátony, Balassagyarmat, Öl-halom —, az üzemekkel, termelőszövetkezetekkel, intézményekkel megfelelően szervezi és hangolja össze a feladatokat, akkor közös összefogással még többre futja. Az eltelt év azt bizonyítja, hogy szinte mindenütt megélénkültek a vitafórumok, ahol kialakítják a község-, vagy várospolitikát, és döntenek a fejlesztésekről. Sokan vitatkoznak, mondják el véleményüket, adnak hasznos és megszívlelendő tanácsokat. És amire ugyancsak oda kell figyelni, az a társadalmi munka. Olyan tevékenység ez, amely az anyagi segítségen kívül még erősebbé fűzi a szálakat a választópolgárok é6 a tanácsok között. 3. Ha tanácsokról, tanácsi munkáról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül az ügyintézés mellett sem. Elsősorban a községi tanácsok kaptak nagyobb jogokat, újabb hatásköröket. A hozott határozatok általában megfelelőek, mintegy húsz százalékukat kell másodfokon elbírálni. Ami negatív vonása a munkának, és jogos felháborodást vált ki az állampolgárokból, ez olykor tapasztalható türelmetlenség, az elfoglaltságra hivatkozó késedelmes ügyintézés. Ez semmiként nem megengedhető, mert a köz- tisztviselő csak akkor dolgozik jól és következetesen, ha valóban, a köz érdekében tevékenykedik. 4. A tanácsi munka korszerűsítésének tapasztalatai jók, bátran mondhatjuk: megfelelnek az élet diktálta követelményeknek. Annak az elvnek, hogy tanácsaink a lakosság érdekében dolgoznak. Csatal Erzsébet dig az, hogy a szemináriumvezető, a propagandista ne legyen merev a vezetési módszerében. Az előadásokon ne arról beszéljünk, amit a hallgató a tankönyvben úgy is megtalál, hanem az életből vett példákkal magyarázzuk a tankönyvben leírtakat. Ezzel a hallgatók érdeklődését is jobban felkeltjük a tananyag iránt. Tények bizonyítják,' hogy bevált ez az oktatási forma Béres Zoltán munkájában. Egyik hallgatója mondta el, hogy egy-egy hallgatót beszámolóra kér fel, de nem előre meghatározott témából, hanem azt a szeminárium, előtt jelölik meg, egy korábban elhangzott előadásból. — Van, aki nem jó előadó — folytatja a beszélgetést. De éppen a szeminárium, a tanfolyam vezetőjének a feladata, hogy a hallgatót itt segítse át az első nagyobb akadályon. Ha ez sikerül, önbizalmat ad a hallgatónak. Ha pedig nem, akor a sikertelenségbe sem lehet belenyugodni. Béres Zoltán nemcsak tanít, hanem maga Is képzi önmagát. Már elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet, most újabb tanfolyamra iratkozott be. Azt vallja, munkáját csak így tudja még eredményesebben végezni. És hogy ezt eddig is mennyire így látta el, szolgáljon bizonyságul az a Lenin-emlékpla- kett. amelyet sok éves eredményes propagandamunkásságáért nem is olyan régen vett át. A kitüntetés, az elismerés jó helyre került. Göröngyös pályakezdés Nem szeretem, ha az emberek köntörfalaznak. Az a tiszta beszéd, ha nevén nevezzük a gyermeket, az alá-, fölé-, mellébeszélésből általában nem sok jó szokott kisülni. Most két ok mégis arra késztet, hogy fiktív módon mondjak el egy történetet. Az egyik, a döntő ok az, hogy sajnos, nem egyedi esetről van szó. A másik pedig az, hogy ezúttal a teljes történeti hűségre való törekvés egy pályakezdő fiatal lány további sorsában hagyhat maradandó nyomot, s ez túl nagy ár lenne mindazért, ami eddig terheli. A fiatal lányra — nevezzük Jutkának — egy hatvan gyermeket befogadó intézmény vezetését bízták rá. Mellette kis kollektíva dolgozik, azt gondolná bárki, hogy a néhány embert ideális munkatársi kapcsolatok fűzik egymáshoz. Mint ahogyan erre ilyen körülmények között meg is lenne a lehetőség. A dolog azonban egészen másként áll. Baráti kapcsolatokról szó sincs, munkatársiról sem mindig. Marakodás, civakodás, a valós vagy vélt sérelmek hánytorgatása, legjobb esetben hidegháborús vi-< szony, a kivárás politikája. Körülbelül ez jellemző az óvodában uralkodó hangulatra. Hogy mikor,, mivel, kinek a hibájából kezdődött, azt ma már nehéz lenne kikeresni. A tények mindenesetre erősen Jutka ellen szólnak, a falu közvéleménye is. Kritikát jócskán kapott már Jutka. Munkatársaitól is, feletteseitől is. Mindannyiszor meg is haragudott érte. A bíráló szóban csak hántást lát, s ennek megfelelően vág visz- sza. Jutka: Egyszer valóban előfordult, hogy letérdepeltettem egy gyereket. És most ezzel készítenek ki engem! Hát más nem követ el hibákat? Azóta kiforgatják a szavaimat, ellenőrzéseket küldenek a nyakamra, ezt már nem lehet kibírni! Ami pedig az emberi kapcsolatokat illeti: semmi szükségét nem látom annak, hogy a munkahelyen magánügyeket is megbeszéljünk. Ebből csak baj van itt is, másutt is. Elég, ha az ember akkor szól a másikhoz, ha a munka úgy ki-* vánja, nem igaz? Hogy a kolléganőmnek mi baja volt? Azt én nem tudom, nem kérdeztem. Orvosi papírja van. Egyik kolléganő: Ügy nem lehet gyereket nevelni, hogy borotvaélen táncol a helyzet Most mindenesetre megpróbálunk együtt dolgozni, nem háborgatni egymást. Nem valószínű, hogy javul a helyzetj de ha békén hagyjuk egymást, talán ki lehet bírni. Másik kolléganő: Amikor másfél éve idejöttem, nem voltak még ilyen bajok. Fokozatosan romlott el a helyzet. A sok kicsi problémából; hántásból, sértésből végül is ez lett. Én egyébként igyekeztem mindig semleges ma-, radni. Párttitkárt Több szakmai tanácsot kellett volna nyújtani a kislánynak. S amikor a bajok kiütköztek, komolyabban foglalkozni vele. Egy írásbeli figyelmeztetéssel nemi lett volna szabad elintézettnels venni az egészet. Iskolaigazgató (aki egyéb} ként a vezető óvónő közvet-* len felettese): Nem lett volna szabad rögtön vezető óvónőnek kinevezni. Más a helyzete egy beosztott és más egy vezető óvónőnek is. De ha már ennyire nem bírják elviselni egymást, Jutkának lenne éppen helye másutt Is. A legvégső esetben alkalmazható megoldás ez utóbbi lenne. Az ügy jobb lezárása azonban mégiscsak az, ha az érdekeltek —, s köztük is elsősorban Jutka — levonják a megfelelő következtetéseket a több mint egy éve húzódó áldatlan helyzetből. Tekintettel Jutka fiatal ko-’ rára, ez nemcsak a jobbik, hanem egyben az egyetlen lehetséges magatartás is. Somogyvári László Szendi Márta ! J NÓGRAD — 1972. május 21., vasárnap {$ Szabadságon a propagandista
