Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

Átadták a tel újított állomást Ä szurdokpüspöki vasút­állomás egyike volt azok­nak az állomásoknak ame­lyek már régóta nem telel­tek meg a kívánt követel­ményeknek. A községbeliek, de a Gyöngyöspata, Gyön­gyöstarján és más községek­ből autóbusszal érkező uta- „ , , , . . ,. sok is a jegyváltás idején r OgaclÓSZObálik DÓI tető nélkül álltak a szabad eg alatt. Ezen segített, illet­ve változtatott most a MÁV úgy, hogy megszüntette a volt szolgálati lakást és rak­tárt, s a váróteremmel együtt átalakították. Május 2-án volt az ünnepélyes átadás, normális körülmények közé jutott a forgalmi iroda és a váróterem egyaránt. Mint ahogyan arról tájékoztatást kaptam, rövidesein megfelelő bútorzattal is berendezik az újjáalakított várótermet. Sz. Ferenc AZ OLVASOK ______ FÓRUMA Miért kevesebb?... A KPM Közúti Igazgatóság közli Az 1972. április 20-án meg­jelent a „Címzett: a Közúti Igazgatóság” c. olvasói levél­re válaszunk az alábbi: „Tisztelt dr. Bártfay Miklós. Az igazgatóságunkhoz címzett levelében foglaltakra, melyben a Rónabányatelep—Cered kö­zötti útszakasz minőségét ki­fogásolja, teljes mértékben egyetértünk. Az utak kátyú­zásánál, felújításánál, korsze­rűsítésénél, hóeltakarításnál stb. fontossági sorrendet tar­tunk be. Ezt a fontossági sor­rendet az országos főhálózat nyitja meg> (Nógrádban a 2, 21, 22, 23, sz. főutak), hiszen a főúthálózaton bonyolódik le az országos forgalomnak több mint a fele. Az egyéb utak fontossági sorrendjének megállapításánál elsősorban a napi forgalom a döntő, de ezenkívül még sok más szempontot is figyelem­be veszünk. Egy szempontot azonban teljesen figyelmen kívül hagyunk. Ez pedig a „nyugalmunkat zavaró” leve­lek száma és tartalma. Meg­A napokban a délelőtti műszak végén Már­tonka Ferenc, a ZIM salgótarjáni ti gyárának dolgozója egy pohár tejfelt emelt ki táská­jából és elém tette. Azt mondta: — nézzem meg jól, és mondjam meg, mi a véleményem, mert neki reklamációja van. Szemügyre vettem először a „kiszerelést”. — Teljesein ép, tehát originált a pohár. Vá­sárlója még nem bontotta fel, de az áru ma­ga magát mutatja az átlátszó pohárban — jócskán hiányzik a két deciből. — Ezért hoztam be! — mondja. — Ma reggel tejfelt kívántam meg regge­lire. Vettem is két pohárral az üzemi büfé­ben. Mind a kettő csak eddig volt töltve, mint ez. Egyiket azért elfogyasztottam... Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy mi ma­gunk is — mivel már napok óta ilyen tej­felt kapunk — rögtön hitelesítettük a poha­rat. Megállapítottuk, hogy két deciliteres. Vízzel mértük meg az űrtartalmát. A két de­ci vízzel majdnem telve volt a pohár. Tehát eddig kellene lennie a tejfellel is! Hisz’ rá is van írva az ára mellett, hogy 2 del. Súlyra, mert így is megméretett a tejfel, öt deka­grammal kevesebb, mint lennie kellene. Két pohár tejfel esetén tehát, mivel én ennyit vettem, már 10 dekagramm a súlyhiány, ami deciliterben kifejezve egy, azaz pontosan egy deciliter! — Nos, nem nehéz a következtetést le­vonni akkor sem, ha forintban számolunk tovább. A kétszer két deciliter esetén két fo­rint tíz fillér! Így pedig már hasonlít ahhoz a közmondáshoz, hogy „sok kicsi, sokra megy”. A vásárlónál forintban jelentkezik elsősor­ban, mert forintból élünk. Ott pedig, ahol palackozzák, poharanként 1 forint 5 fillér hasznot hajt. No már most, ha ezt a számot ezrekkel szorozzuk — mert több ezer pohár töltése is történhetett így — summás többlet­forintot eredményez, de mennyiségben mér­ve is többletet jelent az üzeminek, ahol a ki­szerelést, töltést így végzik. Ami még nagyon fontos: ki tudja, hol van­nak ebben az üzemben az ellenőrök?! De nemcsak ők tehetnek róla, hanem azok a dolgozók is, akik a töltőgépet kezelik. Vagy talán ők nem ebből a szerelésből vásárolnak? Ez sem lehetetlen feltevés. Még egy kicsit folytatom a gondolatsort, minden kétséget kizáróan könnyű megálla­pítani, hogy az ilyenfajta áru kiszerelés azo­nos a vásárló megkárosításával! Ezért szólunk és kérjük, hogy a két deci tejfel négyhúsz­ért mindig két deci legyen, és ne kevesebb! Az olvasónk tulajdonát képező tejfelt angi­náit állapotban megőriztük. — tj — Kertszövetkezet volna jó... A minap felszólító levelet kaptam az illetékes hatóság­tól, amelyben az állt, hogy a birtokomban levő, megműve- letlen szántóföldemet ültes­sem be. Mert: — ellenkező esetben térítés nélkül igénybe veszik. A szóban forgó földte­rület 1080 négyszögöl, mely közös tulajdon a bátyámmal. A parlagon levő földek hasz­engedhetetlen lenne, hogy nosításáról intézkedő rendelet csak azért javítunk meg egy utat soron kívül, mert - szemben problémáinkat meg­értő és türelmes elvtársakéval — levélben, újságcikkben stb. állandóan „zavarnak”. (Az idézőjelbe tett szavakat ön használta.) Igazgatóságunk ismeri a ke­zelésére bízott úthálózat vala­helyes! De a rendeletnek ér­vényt szerezni szerintem más módon is lehetne. A felszólító Tevéi sokszoro­sított nyomtatvány volt. Eb­ből következik, hogy többen is leap tunk belőle. Ezért mon­dom el milyen akadályokat kellene elhárítani, hogy föld­mennyi problémáját. Sajnos, jeinket művelni tudjuk. A föl­ét jelenlegi anyagi helyzetünk­nél. fogva ezeket nemhogy ez évben, de ezen tervidőszakon belül sem tudjuk maradékta­lanul orvosolni. Az ön levelében említett fenti útszakaszt — a megje­lent újságcikktől függetlenül — közeljövőben kikátyúzzuk, valamint Cered belsőségében felületi lezárást végzünk. Saj­nos, Zagyvaróna—Zabar kö­zött az út teljes korszerűsíté­sére anyagi fedezetünk jelen­leg nincs. • Orbay István főmérnök” A szerk. megjegyzése: Bárt­fay Miklós dr. is, de a fenti levelet író Orbay főmérnök is egyformán epével itatta tol­lát. Hogy mégis érdemes volt útjára engedni e levélváltást, a legékesebben az bizonyítja, hogy függetlenül ugyan az újságcikktől, de kikátyúzzák a kért útszakaszt. Mi is legalább ezt akartuk elérni! dek parlagon hagyása nem hanyagságból van. Ennek gaz­dasági okai is jelentkeznek. Ugyanis a föld felszólításáért a magánfuvarosok oly összege­ket kérnek, ami többszöröse a föld termőértókének. Adott viszont egy egyszerű­nek látszó megoldási lehető­ség, amit már más városok­ban is bevezettek. Eszerint hasznos lenne kertszövetkezet létrehozása a népgazdaságnak és egyénnek egyaránt Jó len­ne tehát nálunk is megszer­vezni! Ezen túlmenően még egy nagyon fontos és szintén sokakat érintő dologra szeret­ném felhívni a figyelmet. Városunk határában sok gyümölcsöskert van, melyek szakszerű tanácsadás mellett, a szükséges permetezés bizto­sításával az eddigi hozam két­szeresét is megtermelnék. Ér­demes lenne tehát a tanácsi törődést e területin is kiter­jeszteni. Megérné! A felszólító levélben meg­adott határidő május 15. A kertszövetkezet megszerve­zésére már rövid ez az idő. De a parlagon levő földek traktorral való felszántása hi­vatalos áron, valamint a vető­magról való gondoskodás át­menetileg és közmegelégedés­re megoldaná a dolgot. Gritz Viktor Salgótarján, Rákóczi út 75. A szerk. megjegyzése: Olva­sónk levele nyomán szerkesz­tőségünk a Salgótarjáni váro­si , Tanács mezőgazdasági cso­portjánál kért információt ar­ra vonatkozóan, hogy mi előz­te meg a felszólító levelek szétküldését. Mint megtudtuk a felszólító leveleket a járási földhivatal adta ki mind­azoknak, akiknek földje a ha- tánszemle alkalmával műve­letlen volt. Azt is megtudtuk, hogy a rendelet értelmében a műveletlen földek állami tu­lajdonba kerülnek 1972. május 25-ével, de csak abban az esetben, ha a felszólításnak a földtulajdonosai eddig nem tennének eleget. Válaszol az illetékes: A MÁV közli A NÖGRÁD április 7-i szá­mában megjelent „Hajnali fe­lelőtlenség” c. cikkel kapcso­latban az alábbi tájékoztatást adom: A MÁV az adott lehetőségeken belül igyekszik mindent elkövetni, hogy az utazóközönség testi ép­ségét megvédje a vasúton lesel­kedő veszélyektől. A cikkben kö­zölt pályatest melletti helyen a kerítés sajnos nem a természetes elhasználódás miatt ment tönkre, hanem ismeretlen személyek so­rozatosan megrongálták. Ebben a térségben, mint ezt az ottani ve­zetőink is jelentették, a szóban forgó kerítést nem győzik kila- vítani, újraépíteni. Ugyanez vo­natkozik a Fő térnél épített szép. korszerű és biztonságos aluljáró­ra Is, amelyet a lakosság egy része sajnos nem vesz igénybe (helyette a pályatesten közleke­dik). Végül megjegyezzük, hogy a cikkben kifogásolt kerítésnek ez a szakasza a kohászati üzemek tulajdona, de mi ennek ellenére több esetben helyreállítottuk. Ettől függetlenül kérjük a T. Szerkesztőséget, hogy hívja fel a lakosság figyelmét a vasúti pálya­testen való veszélyes közlekedés­re, valamint a kerítés épségének megóvására. A MÁV Bp.-l Igazgatóságának vezetője ffétkSziMp? dolgok Birtokvifa Emberi gyarlóság-e, avagy célszerű praktikusság, de tény, hogy a járdamenti pázsitsarkok csak a legritkábban zöldellenek. Letapossák a sietős lábak, kopár jóitoktól élete- lenkedők. Nemrég nyilatkozatot olvastam, ami arról tudatott, hogy e szépséghibák eltüntetéséi e, az ismétlődő gond végleges megoldására a sarkokat a természetes gyalogforgalom szük­ségletei szerint formálják át. Ahol átlózni kell a parkot, úttal áthozzák, ahol a sarokrészeket kerülgetik — már akik betartják a szabványos útvonalat, ott „lesarkosítják” az út­ban levő csücsköt. A kilátásba helyezett korrekcióknak eddig egyetlen jelé­vel találkoztam, mégpedig a salgótarjáni főtéri 13-as épület Pécskő utca felőli végében. A parkrendezők lecsípték a pá­zsitágy amúgy is örökös inzultusnak kitett szögletét él „járdásították”. Igen ám, csakhogy a birtokvita változatlanul tovább tart. A parkosítok ugyanis érthetően fájó szívvel mondanak le minden tenyérnyi birtokba vett tulajdonról ez a járdaszakasz viszont meglehetősen nagy forgalmat „ereszt át" a nap minden szakában. Most az a helyzet, hogy az útkanyar mellett, még jó fél méter szegélyen teljesen kilátástalan, hogy fű nőjön. Erről van szó. Nem tudom, az ésszerűség okáért nem lett volna-e cél­szerűbb, ha a gyalogforgalom érdekében még legalább vala­micskét enged a kertészet, a városgazdálkodási, vagy mit tudom milyen érdekelt fél. Így, a jelenlegi formában annyi, mintha semmi sem történt volna. De lenne még egy másik közbevető javaslatom is: más, tapasztaltabb városok és városrendezők példájára talán mef) lehetne kísérelni a kritikus parkszögletek rögzített padok­kal való betelepítésével is. Azokon már mégiscsak nehezebb átgázolni. . Ki tud róla? Megszoktuk már, ha valahol időleges áramszünetre van kilátás, az ÉMÁSZ időben tudtunkra adja. Mások, figyel­mességére egyelőre még nem igen számíthatunk. És ugyan­így vagyunk számos dologgal, amiben némi jóakarat, sok bosszúságtól kímélne meg bennünket. Ki tudta például, hogy május 3-án, szerdán, délelőtt vágánymunkálatok kezdődnek a Nemzeti vendeglő-fiísztrá előtti sorompónál. A sorompót természetesen lezárták, csak­hogy erről fogalma sem volt azoknak, akik a posta mögötti állomási aluljárón közelítették meg a piacot és terhes szaty­rokkal a Nemzetinél akartak visszatérülni a város kelen felére. Valóságos hegymászótúrák tanúi lehettünk. Egy időben közzétett felhívás sok nyomdafestéket nem bíró kifakadásnak elejét vehette volna. Reméljük, talán majd legközelebb. (b. t.) Közlekedés, óhl Sövényt telepítettek a Rákóczi út és a Kossuth út kereszte­ződésében Kisterenyén. Sövény a belső ívben! Ha megnő és zöldell majd a növény, ki látja meg a kanyart? Cikkünk nvomán: Döntöttek a buszmegálló w ügyében Lapunk április 12-i számában „A döntést a lakosságra bízzuk” címmel megírtuk baglyasaljai olvasónk kérését, amely a buszmegálló áthelyezése kapcsán a lakosságot na­gyon élénken foglalkoztató panaszt tárt fel. A cikkben ál­lásfoglalás helyett javaslattal éltünk, amely nem volt más, mint: a népfrontbizottság vezetői — mivel az ő kezdemé­nyezésükre született meg a változtatás —, hívjanak össze körzeti lakógyűlést, ahol mérlegelik, és közmegelégedésre eldönthetik: a népbolt elé kerüljön-e vissza a megálló, vagy maradjon az orvosi rendelő előtt? Javaslatunkban utaltunk arra is, hogyha valaki a rendelőnél a délutáni kétórai ren­delési időben kivan leszállni, vagy felszállni a buszra, biz­tosan erre is lehet megoldást találni. A napokban arról értesültünk, hogy a Volán és a Sal­gótarjáni városi Tanács együttes döntése alapján május el­sejétől a javaslatunkban szereplő mindkét helyen, tehát a népbolt és az orvosi rendelő előtt is megállnak a helyijá­ratú autóbuszok. — tj — ogi tanácsadó: Mely évek alapján számítják a tsz-tag nyugdíjalapját? K. András és több olvasónk való besorolását minden év számításba veszik. Ez esetben fordult szerkesztőségünkhöz március 15. napjáig kell vég- tehát az irányadó időszak hasonló kérdésekkel. Úgy ér- rehajtani. Eddig az ideig kell 1968., 1969., 1970. és 1971. évek zik, igazságtalanság történik tisztázni azokat a vitás kér- lesznek nyugdíjának megálla- velük, amikor az utolsó mun- eléseket is, amelyek a tag, il- pításánál. kában töltött év jövedelmét letve a termelőszövetkezet kö- Bár szerkesriőséeünkhö? nem számítják hozzá a nyug- zött e körben felmerülhet, csak azok af oSk fordul-' díjalaphoz mert év közben a besoroláson tak, akiknek évi jövedelme A termelőszövetkezeti tagok semmifele változtatást végre- évenként emelkedő tendenciát hajtani már nem lehet. mutatott, és akiknél az utolsó, Nyugdíjalap számításánál munkában töltött idő beszá- csak azokat az éveket lehet mitasa kedvezőbb lett volna, figyelembe venni, amelyeknek j^égis azt kell mondanunk, nyugdíjosztályba való besoro- ,ogy általános gyakorlat szó­lása megtörtént. a nyugdíjigénylők több­Ennek megfelelően tehát, ha sége e „számítási rendszer sze­valamely tsz-tag 1971. decem- r!.IJt ™?nJOSe,kk helyzetbe ke­ber 15-től kérte nyugdíjának ru ' Mindezeket a panaszokat évi átlagjövedelme, de a le­dolgozott napok száma is csak az év lezárása, vagyis az évi zárszámadás elkészítése után ismerhető meg. Ezért minder olyan juttatást, mint pl. a be­tegségi segély, fizetett sza­badság, háztáji föld stb. nem a tárgyév, hanem a tárgy­évet megelőző év munkatelje sítéséhez, elért munkadíjához megállapítását, nyugdíjalapját “lg0lf jat JÍ“ kötik a jogszabályok. Ilyen az 1970., 1969., 1968. és az 1967. jogszabályi előírásoknak meg- évi besorolás alapján állapít- felelően kell a termelőszövet- )áh meg, amely években az kezeti tagokat az előző évben 1966., 1967., 1968. és az 1969. elért jövedelmük alapján a években elért jövedelme sze- jövedelemnek megfelelő nyug- rint sorolták nyugdíjosztályba. nak, a tsz-kongresszuson tett bejelentése, amely szerint a tsz-tag nyugdíjalapját a tagra kedvezőbb három év alapján kell kiszámítani. Amikor ez a bejelentés jogszabályban is díjosztályba is besorolni, mely Ha viszont valamely tsz-tag rovatában'ré^etes^^ertetéS után a tárgyévben elért jőve- nyugdíjának megállapítását az aciUnk delemtől függetlenül kell az 1971. évi besorolások végre­osztálynak megfelelő nyugdíj- hajtása, vagyis 1972. március Dr. J. S. járulékot havonta rendszere- 15. napját követő időtől ké­sen leróni. ^ ri, nyugdíjalapjánál már az A tagok nyugdíjosztályba 1971. évi elért jövedelmét is Szövetkezet a fiatalokért Százötven fiatal dolgozik a Bör­zsöny Vidéke AFÉSZ-nél. A szö­vetkezet a KISZ-tagokat bevon­ja a vezetés munkájába oly mó­don, hogy a KISZ-titkárt meghív­ják a testületi ülésekre, és min­den olyan kérdésben, ami a fia­talokat érinti, kikérik a vélemé­nyét. Negyedévenként ismertetik velük a soron következő felada­tokat, s azok megoldásához se­gítségüket kérik. Foglalkozik a szövetkezet veze­tősége a fiatalok munkahelyi gondjaival és szakmai képesítésük eléréséhez is segítséget nyújt. En­nek eredményeként 39 kereske­delmi tanuló van a szövetkezet­nél. Huszonegyen pedig felnőtt dolgozóként végzik tanulmányai­kat a Rétságra kihelyezett szak­munkásiskolában. Tizenegy fia­tal középiskolába jár, s ezen fe­lül mindannyian politikai oktatá­son vesznek részt. Lehetőséget ad a szövetkezet a fiataloknak a kulturált szórako­zásra is. Kirándulásokat szervez­nek számukra: szellemi vetélke­dőket, divatbemutatókat rendez­nek, és egy ifjúsági kultúrcsoport alakításához anyagilag is hozzá­járultak. Érvényesül a rétsági AFÉSZ-nél az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve a fiatalok szempontjá­ból is. Ezt bizonyítja, hogy a szövetkezet ez évben a fiatal dol­gozók közel egyharmadának bérét felemelte. r NÓGRÁD — 1972. május 4., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents