Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

Gyermekbalesetek Lányosítás — Benedek kartársat a mai nap­pal lányosítjuk — lepték meg a kopaszodó, negyven felé ballagó segédkönyvelőt női munkatársai. Az osztályon ugyanis nyolc nő dolgozott, és mindössze egyetlen férfiú, fentnevezett Benedek kar­társ. Fiúsítani ugyan lányokat szo­kás férfitársaságban, dehát egyen­lőség van, miért ne tehetnék meg ezt az asszonyok is? — gondolta Benedek, és örült az ügynek. Ed­dig suttogtak, nevetgéltek a háta mögött, ezentúl bevonják a va­rázskörükbe, hallhatja a titkai­kat. Ha alaposan kiismerte őket, lesz még alkalma bebizonyítani közülük valamelyiknek, hogy le­gény ő a talpán. így morfondíro­zott lánnyá avatása napján. Kilencen lépkedtek egy presszó felé, hogy ott ünnepélyesen be­avassák Benedeket. A ruhatárnál meg is kezdődött a beavatás az­zal, hogy ő gyűjtötte össze a ne­héz női kabátokat, és szuszogva cipelte valamennyit a ruhatárba. A többi asszonytárs már elfoglal­ta az összes fellelhető széket. Be­nedek az asztal sarkánál topor- gott egy ideig, a többiek rá sem hederítettek. Megúnta az ácsor- gást, felfordított egy papírgyűjtőt, és azon nyomorgott az asztal vé­gén. Kíváncsi volt mi az a téma, mely ennyire leköti az asszonyok figyelmét. Kardosné volt az elő­adó, s azon meditált, hogy visel­je-e majd új férje nevét, vagy maradjon-e a megszokottnál. A többiek azon a véleményen vol­tak, hogy a név maradjon. Ga- lambosné lakonikusan úgy nyilvá­nította ki véleményét, hogy tel­jesen mindegy, mert szerinte egyik olyan, mint a másik. Szép sütemények, ismételgette, miköz­ben egyszerre két rigójancsit falt fel. Azután sorra vették a férfiak erényeit és hibáit. A jó tulajdon­ságokkal hamar végeztek, sőt azt a néhány férfiúi erényt, melye­ket megemlítettek, a nők számlá­jára írták. „Az én Bandim nagy zsivány volt, olyan mint a többi, de én megszelídítettem. Ma már olyan kezesbárány, hogy lóhúst lopna értem az oroszlánketrecből” — állapította meg büszkén Sáfár- né. A hibák, férfiúi vétkek felsoro­lása végtelen programnak tűnt. Részletesen elemezték a bűnöket, ügyet sem vetve az asztal végén piros füllel szorongó Benedekre. — A házimunkában nem szíve­sen segédkezik egyik sem, de ahhoz van kedvük és idejük, hogy alkalmi nőcskékkel presz- szózzanak. Mint az a vén kecske Bármit mutat pillanatnyilag az időjárás: itt a tavasz. Ta­lán senki nem várja annyira, mint a sok mozgást követelő gyermek. A sok éves tapaszta­lat pedig azt mutatja, hogy a jó idő beköszöntével megnö­vekszik a gyermekbalesetek száma. Többet tartózkodnak a szabadban, távolabb az állan­dó szülői felügyelettől. Fára másznak — és leesnek, vízpar­ton játszanak — és ott éri baj őket, kiránduláson, spor­tolás közben is több a bal­eseti lehetőség mint télen, a meleg szobában. És mindennél több a balese­ti lehetőség az utcán, az or­szágúton. 1971-ben a 14 éven aluli korosztályokból 96 halálos ál­dozata volt a közlekedésnek. Volt köztük jármű utasa, volt, kit gyalogosként ért szerencsét­lenség. Egyik esetben a jármű­vezető gondatlansága okozta a balesetet, a másikban a gyerek szaladt — talán az elgurult labda útját követve — a gép­kocsi alá. A felelősséget a rendőrség, majd a bíróság megállapítja — ez azonban már mit sem változtat azon a tragikus tényen, hogy 96 csa­ládot ért az elmúlt évben pó­tolhatatlan veszteség csupán közlekedési baleset következ­tében. Statisztikai adatok és pszi­chológusok tanúsága szerint, a legkritikusabb kor: a 6. a 10 és a 14 év. Való igaz: nem könnyű a szülő dolga, amikor az általános iskola első osztá­lyába járó kisfiú vagy kislány hallani sem akar arról, hogy őt iskolába és onnan hazakí- sérgessék. „Eltalál” már az iskolába, s haza is tud jön­ni — ami a dolog tájékozódá­si részét illeti. De a nagyvá­rosi gyerekek többsége nem is­meri a forgalmi jelzéseket, nyugodtan elindul, ha az „emberke” a gyalogátkelőhely zöld táblájából integet felé. Azzal sem számol — nem is számolhat —, hogy képtelen átlátni a forgalmat, hiszen csak a maga 110—120 centi- méteres szemmagasságából né­zi az utcát. S amit nemcsak a gyerekek, de a szülők, a fel­nőttek közül is kevesen tud­nak: a gyermek nem tudja megkülönböztetni az oldal­irányokból érkező zajokat. Csak akkor tud tájékozódni, ha szemből vagy hátulról kap­ja a hangot. Az óvodától a középiskoláig mindenütt szerepelnek a tan­tervben a közlekedési ismere­tek. Oktató, ismeretterjesztő filmek készültek és készülnek, megvan tehát a lehetőség ar­ra, hogy a gyerekek elsajátít­sák a közlekedési szabályokat. Nehezebb az ismeretek alkal­mazása. Budapesten, Szolno­kon, Szombathelyen, Miskol­con és Pécsett' már vannak, más városokban pedig épülnek közlekedési parkok, ahol a KRESZ-szabályokat a gyakor­latban tanulhatja meg a leg­fiatalabb korosztály. Egy dolog azonban — szük­ségszerűen — hiányzik a tan­órák anyagából és a közleke­dési parkokból: egyik sem tud­ja a maga valóságában bemu­tatni , a gyalogosan vagy jár­művel közlekedő gyermeket fenyegető veszélyeket. Ezt megmutatni, megmagyarázni csak a „helyszínen”, a robogó autók és egyéb járművek for­gatagában lehet. Mi több: kell! Van néhány írott és íratlan szabály, amelynek megtartása elsőrendű követelmény, alap­ja annak, hogy kevesebb le­gyen a gyermekbaleset. A KRESZ előírja, hogy főútvona­lon 6 éven aluli gyermek felügyelet nélkül nem tartóz­kodhat, 12 éven aluli nem ke­rékpározhat. Sok községben mégis — látszólag indokoltan, ha távol lakik a gyermek az iskolától — szinte rendszere­sen kerékpároznak kiskorúak ott, ahol autók, motorkerékpá­rok robognak. A megoldás ilyen községekben: kerékpár­út építése, lehetőleg a járda — és nem az úttest — közelé­ben. Biztos, hogy ez nem ol­csó megoldás, néhol a község­fejlesztési alap jelentős há­nyadát elviszi. Az emberélet, s különösen legféltettebb kin­csünknek, gyermekeinknek élete azonban semmilyen ösz- szeggel nem mérhető... A gépkocsivezetők — hiva­tásosak és magánautósok egya­ránt — kötelesek lassítani ott, ahol a közlekedési tábla gye­rekek közelségét jelzi. Ugyan­csak írott szabály szól arról is, hogy ha gyerekek egyesével, vagy csoportosan át akarnak menni az úttesten, a járművet meg kell állítani. Arról azon­ban — például — nem szól semmilyen szabályzat, hogy a gépkocsiban a legveszélyesebb hely a vezető melletti ülés, s oda nem szabad gyermeket ül­tetni. Nem „mumus” a közlekedés, amellyel ijesztgetni kell a gyerekekét, nem is elemi csa­pás, amely elől nehéz mene­külni. A veszélyek nem ma­gából a motorizált közlekedés­ből származnak, hanem a gondatlanságból, a hozzá nem értésből, a szabályok nem is­meréséből és meg nem tártá- sából. A gyermekek hajlamo­sabbak a felületességre, mert veszélyérzetük nem olyan fej­lett, mint a felnőtteké. Balese­teikért tehát egyaránt felelő­sek a járművezetők, a szülők, a nevelők, a társadalom min­den tagja, aki nem teszi meg a tőle telhető legtöbbet a gyermekbalesetek elkerülése érdekében. Ez a felelősség, ha meg is oszlik, és bizonyos mértékig mindenkit terhel, az elsőren­dű felelősség mégis a gépjár­művezetőké. Azoké, akik ke­zükben tartják a volánt és kezelik a féket. Nekik kell maximális körültekintéssel ve­zetni és számolni a gyermeki természettel és adottságokkal. Mert bizonyos, elsősorban raj­tuk múlik, hogy a jövőben kevesebb legyen a gyermek­baleset. És elsősorban részük­re érdemes idézni még egy­szer a számokat: 1971-ben 96 gyermek halt meg és 2386 sé­rült meg közlekedési baleset következtében! Várkonyi Endre Dr. Bartus Imre—Dr. Kilényi Gézai ott a sarokban azzal a miniszok­nyással. Ezután a sarokban ülő párocs­ka mustrálgatása és szapulása volt a program. A vén kecskének titulált erőteljes férfi felállt, és a mellékhelyiségbe suhant. Benedek, bogy valahogy kimutassa szolida­ritását a férfitárssal, szintén utá­na eredt. Ahogy belépett, kapott két pofont a kecskétől. Ha még egy megjegyzést hallok, vagy át­nevet a menyasszonyomra, préz- lire verem — szólt, és sebtiben újra felpofozta az ámuldozó Be­nedeket. Visszatérve az asztalhoz, már nem is figyelt arra, melyik fér­fiúi erény, vagy bún latolgatásá­nál tart a társaság. Állkapcsát szorongatva arra gondolt, lám. milyen hamar eléri a végzet azt, aki otthagyja a férfiak zászlaját Holnap kéri is visszaminősítését, mielőtt nagyobb csapás éri lányo- sított mivoltában. A számlát — férfias gesztussal — természetesen ő fizette. Abai Pál lHindteailki jogi lséaeíicoti!jrwe A hét évvel ezelőtt meg­jelent hasonló kiadvány si­kert aratott, s rövid időn be­lül elfogyott Ez, valamint az azóta végbement változá­sok indították a Kossuth Könyvkiadót arra, hogy is­mét közreadja a rendkívül hasznosnak nevezhető köte­tet. A most megjelent kézi­könyv anyyagának 85 száza­léka új, mert nemcsak a föl­dolgozott témakörök bővül­tek, hanem a korábban ér­vényben lévő jogszabályok is változtak, korszerűsödtek. Mi az, amire választ kap a szerzők segítségével a könyv? Szinte valamennyi A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI MÉH VÁLLALAT tájékoztatja a lakosságot, hogy a MÉH Tröszt által meghir­detett: Rongy gyűjtő heteket május 15-ig meghosszabbítja. la meglelte, hftáí vi^ya! hétköznapi jogi problémára. A tizenhat fejezetre tagolt mű felöleli a többi között az államigazgatási eljárásra, a lakásbérletre, vásárlásra, építésre, a telek- és üdülő- tulajdonra vonatkozó kér­déseket, a családjogi viták, az öröklés különböző prob­lémáit, a fontosabb munka­jogi tudnivalókat, a szabály- sértés, a büntetőeljárás me­netét. A világos csoportosí­tás a jogban teljesen járat­lan ember számára is köny- nyű eligazodást nyújt olyan kérdésekben 'mint például a lakbér-hozzájárulás megszű­nése, a szolgálati lakás fo­galma, az albérleti szerző­dés, a lakásépítő szövetke­zet alakítása, az ingatlantu­lajdon megengedett mértéke. Hasonlóan ehhez, más feje­zetekben is kérdés és felelet formájában adnak választ a szerzők arra, hogy például mikor érvényes és mikor ér­vénytelen a végrendelet, mi az eljárás a különféle útle­velek kiváltásakor, a vásár­ló minőségi kifogásainak in­tézésekor, gyermektartási és gyermekelhelyezési ügyek­ben. Az egyszerű — nem „jo­gi” — nyelven fogalmazott válaszok valóban mindenki kézikönyvévé teszik a köte­tet, amelyet függelékként a legfontosabb jogszabályok összefoglalásával is kiegészí­tettek a szerzők. (m) Árusítással egybekötött mintabútor -bemutató május 1-től 8-ig a balassagyarmati bútorboltban Szerb u. 2. Karina I. és Sztambul lakószoba, Júnó, Gabriella kárpitozott garnitúra MINTA UTÁNI ÁRUSÍTÁS. Nyitva: hétköznap 8—17 óráig, szombaton 8—16 óráig. Nógrád megyei Vegyesiparcikk- ' iskereskedelrni Vállalat. Filmbemutatók VOLT EGYSZER EGY CSALÁD Színes magyar filmvígjáték 4—5. Salgótarján 9—10. Balassagyarmat TÁMADÁS HEGEDŰSZÖRA Szovjet háborús kalandfilm 11—12. Salgótarján 16—17. Balassagyarmat HEKUS LETTEM Magyar bűnügyi film 18—21. Salgótarján 28—31. Balassagyarmat JÖJJÖN EL EGY KÁVÉRA HOZZÁNK! Színes olasz filmvígjáték 25—27. Balassagyarmat 28—21. Salgótarján WATERLOO 15—17. Salgótarján Színes olasz—szovjet történelmi szuperprodukció PORONDPARÁDÉ 25—27. Salgótarján Színes szovjet cirkuszfilm Ű NÓGRÁD - 1972. május 4., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents