Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-04 / 103. szám

Vizsgarém és derültség HARMINC srác ül a ZIM Ady Endre Művelődési Ottho­nának klubtermében. Vidá­mak, zajosak, tréfálkoznak, ugratják egymást. Tizenhét évesek. Valamennyien vég­zős szakmunkástanulók, vizsga előtt állnak. A klubba azonban nem szó­rakozni jöttek. (Ilyen ko­moly vizsga előtt valószínűleg kisebb gondjuk is nagyobb an­nál.) A ZIM-ben működő fiatal műszakiak és közgazdá­szok tanácsa vizsgaelőkészítőt szervezett számukra. Fodor At­tila, a gyár 25 éves gépész- mérnöke vállalkozott arra, hogy a műszaki tárgyakból 'vegye a fiúkkal a tétele- 1 s a rázósabb témákat kü­lön elmagyarázza. Hétről hétre minden szerdán eljönnek a klubba — tanulni. Szőllősi István és Kovács István Róbert még idegenül feszengenék a többiek között. — Most vagyunk itt elő­ször — mondja Szőllősi István. — Podosz Gyula, a műveze­tőnk szólt, hogy indult ez az előkészítő. Ok mintaasztalosok lesznek. — Nekünk meg különösen jól jön, hogy átvesszük az anyagot, mert a villamossági tételekkel sok bajunk van — teszi hozzá társa. — Villamos­ságból csak azokat tanuljuk, ami szorosan a mi szakmánk­hoz kapcsolódik. Három József és Budai And­rás szerszámkészítő tanulók már „törzsgárdatagok” itt. — Ügy volt, hogy egy na­pon bementünk Pampurik Gyurihoz, a KlSZ-titkárunk- hoz — mesélik. — Beszélget­tünk mindenféléről, gondjaink­ról, problémáinkról. Két óra hosszat ültünk nála, aztán vé­gül kiböktük, hogy miről is lenne szó: segítséget kérünk a vizsgához. UGYANAKKOR az FMKT­tagok is arról beszélgettek, hogyan tudnák segíteni a fiú­kat. Ritka alkalom, hogy az igény és a segítőkészség ilyen szerencsésen találkozik. Itt ez történt. — Az meg külön szeren­csénk, hogy ilyen nagyszerű előadót kaptunk, mint Attila — s ez már mindőjük egyön­tetű véleménye. — Öröm hall­gatni, olyan élvezetesén ma­gyaráz. Nagyon jó fej. Túróczi Kálmán marósnak készül. — A gyár sokat segít, el kell ismerni — mondja. — A könyvfaló Gyurek A magyarnándori művelő­dési ház ötezerkötetes könyv­tárában nézelődünk, amikor szóba kerülnek a könyvolva­só falusi emberek. A műve­lődési ház igazgatója neve­ket emleget, s így kerül szó Gyurek Józsefre is, aki a községhez, tartozó települé­sen. Debercsényben lakik, de közismerten könyvfaló em­ber. Nézzük a kartotékokat, s kiderül, hogy a könyvtárból nem vitt még ki könyvet. Ez külön is felkelti az érdeklő­dést. Elindulunk Gyurek József nyomában. Nem kell sokat keresgélni, a közeli majorban, a gépja­vító műhely közelében meg­találjuk. A kertészeti bri­gád, amelyet Hanula Miklós technikus vezet, éppen a majorban dolgozik. Készíti a jó utat a műhelyekhez. Ott találunk rá a kék överallos Gyurekre is. — Azt hallottuk, nagyon szeret olvasni — törünk rá kérdéssel. — Csak azt nem értjük, hogy honnan veszi azt a sok könyvet. — Nincs abban semmi ti­tokzatosság — mondja. — De­bercsényben ugyanis az alsó tagozatos iskolának könyvtá­ra is van, s én is onnan ho­zatom a gyerekekkel a köny­veket. Kiderül, hogy a 36 éves Gyurek Józsefnek négy gyer­meke van: a 14 éves József, a 13 éves László, a 9 esz­tendős Péter és az 5 éves Mária. — A két nagyobb már kö­veti szülei példáját, ők is na­gyon szeretik a betűt. — Mikor szerette meg a könyveket? — kérdezzük. — Már 16 éves koromban rendszeres könyvolvasó vol­tam. Ez azt jelenti, hogy húsz esztendeje falom a köny­veket. Eleinte ponyvaregé­nyekkel kezdtem, különösen a felszabadulás előtti kiadvá­nyokat kerestem, azok voltak aztán igazán izgalmasak, de később már ezek a regények nem elégítettek ki. Jobban szerettem a klasszikus írók műveit, különösen a történel­mi regényeket. — Olvasnak-e mások is a brigádban? — A mi szocialista brigá­dunknak 13 tagja van. Anu- la Miklós, a brigádvezetőnk olvasásban is példát mutat. De jó könyvolvasó Seres Mi­hály és Novák János is. Egy­másnak visszük a hírt. hogy ki, milyen könyvet olvasott, melyiket érdemes. A múlt évben különösen sok értékes könyvet elolvastunk, mert részt vettünk a szocialista brigádok vetélkedőjén, és ott az irodalmi kérdésektől fél­tünk a legjobban. Fel is ké­szültünk alaposan. — Mit olvasott legutóbb? — Illyés Gyulától a Pusz­ták népiét, jelenleg pedig a Closs kapitányt. Nagyon kí­váncsi voltam, hogy mi a kü­lönbség a film és a könyv között. — Háiiy könyvet olvas évente? — Olyan nagyon sokat azért mégse, hiszen időmnek java részét leköti a munka. Kertészeti brigádban dolgo­zom. a metszéstől a perme­tezésig minden miránk há­rul. De azért 30—40 köny­vet minden évben elolvasok, de mint mondtam, főleg té­len. mert nyáron már sok a mimika. — A gyerekek mit olvas­nak? Meséket? — Eleinte azzal kezdték, de most már íelnőtt köny­veket keresnek, figyelik, hogy nekem melyik tetszik, azt ők is elolvassák. — És a felesége? — Többet olvas, mint én. Otthon van, jobban is ráér, és szereti is a könyveket. — Tévéjük van-e? — Gondoltam, hogy meg­kérdezi, de bennünket a té­vé nem zavar. Csak azt néz­zük, amit előre ki.iegyeztünk. Máskor könyvet fogunk. A hétfő este meg teljesen könyvolvasási „nap”. Persze, elsősorban a művön múlik, hogy mennyit olvasunk, mert a fáradt ember unalmas könyvnél könnyen elalszik. — Van-e házikönyvtáruk? — Van vagy 40—50 köte­tünk. A feleségem szokott az Olcsó Könyvtár sorozatból vásárolni. De, hát ott a könyvtár, s a könyvtárban is cserélődnek, frissülnek a könyvek... Lakos György Vírusok tengeri állatokban A tengeri fürdők vizének elemzése nem nyújt kellő biz­tonságot a fertőzés elkerülé­sére. Bebizonyosodott ugyan­is, hogy az örvényférgek egyes vírusokat — a mérgező nö­vényvédő szerekhez hasonlóan — erősen „dúsítják”. A kör­nyező tengervízben találtak hoz képest negyvenszeres, vagy még ennél is nagyobb lehet bennük a kórokozók mennyisége — állapította meg öt év óta folytatott vizsgálatai alapján egy nyugatnémet ku­tatócsoport. Szerdai napokon két óra he­lyett már fél 12-kor leléphe­tünk, hogy eljöhessünk äz előkészítőre. — Ha meg nem sikerül a vizsga, akkor jönnek a szem­rehányások, hogy hiába men­tetek el korábban, nem ért semmit — szól közbe Három József. — Teljesen jogosan! — vág­ja rá rögtön Budai András. — Megérdemeljük a fejmosást, ha még így se tudnánk levizs­gázni ! A „vizsgarém” után tudako­zódom : — Mitől féltek a legjob­ban? — Az anyagismerettől. Sok benne a nehezen érthető rész. Szövetszerkezetek edzés előtt, edzés után — hát ezek nem éppen könnyű dolgok ... Attila magyarázata egyéb­ként valóban élményszámba megy. Vizsgarém ide, vizsga­rém oda, az anyagszerkezeti témák taglalásánál is sokszor felharsan a derültség Attila „életszagú” példái hallatán. — Mert képzeljétek csak el, mi lenne, ha a motorke­rékpárotok tengelye öntött vasból lenne— mondja töb­bek között. — Mentek mond­juk a kazári parton, s mire észbe kaptok, a hátsó kereket már kereshetitek. Az öntött vas ilyen célra gyenge dolog, az erős igénybevételnek kitett szerkezeteket acélból kell ké­szíteni. Tetszik is a fiúknak a ha­sonló példákkal fűszerezett magyarázat. Így hát duplán is eredményes az előkészítő. Kel­lemesen is érzik magukat, s jól megértik az addig ho­mályos összefüggéseket. — Örömmel vállaltam és szívesen is csinálom ezt — mondja Fodor Attila. — Ne­kem nem okoz nagy fáradsá­got, vagy gondot, a fiúknak meg remélem, hasznára lesz majd a „nehéz” órákban. Itt nyugodtan közbekérdezhetnek, teljesen kötetlen formában konzultációs jelleggel megy az egész. ILYEN kezdeményezésre eddig nerp sok példa akadt. A minta most már adott, a ZIM KISZ-esei, FMKT-tagjai ki­dolgozták. Bizonyára ők sem haragudnának meg, ha ötle­tüket mások is „lekoppinta- nák”. A vizsga előtt álló szak­munkástanulók mindenesetre nagy örömmel vennék. Szendi Márta MOZIÉLET és bűnügy Szórakoztató és izgalmas filmeket kínál műsorán a holnap kezdődő mozihétben a salgótarjáni November 7. Filmszínház. A Volt egyszer egy család című színes ma­gyar- filmet május 4—5-én játssza a mozi. Ezután a Va­laki az ajtó mögött című szí­nes francia—olasz bűnügyi film következik, amelyet má­jus 6—10-én vetítenek a No­vember 7. Filmszínházban. A történelmi múlt, a Tanács- köztársaság eseményeinek sa­játos, kedvesen kondoly meg­közelítése Révész György új filmje, a Volt egyszer egy család. „Emlékeim azokból az idők­ből meglehetősen ködösek. Sokkal inkább emlékszem arra, ahogy a dolgokat elképzeltem, mint arra, ahogy valóban megtörténtek. Így a mai eszemmel segítek újjáépíteni családunk történetét... Időn­ként a magam számára is meg-> hökkentőket füllentve...” — így magyarázza a film elején a narrátor a későbbi törté­nelmi-családi tabló különös vonalvezetését. Az előkelő pesti bérház egyik emeleti lakásában min­dig különös dolgok történnek. A hatéves Gabi egyik éjszaka arra riad fel, hogy tolvaj jár a lakásban. A dolgok aztán mégis úgy alakulnak, hogy nemhogy fel nem jelentik a tolvajt, de még vacsorára Is meghívják, és segítenek szö­késében. A Tanácsköztársaság bukása után menekül a család. En­nek egyedül a hatéves Gabi örül, akit kis barátnője liliom- tiprónak nevezett, s Gabi jól tudja, hogy ezért börtön jár. Félelmét csak édesanyja osz­latja el a hazatérés után, ami­kor megnyugtatja: kisfiam, mindennek megvan a maga ideje. Az éjszaka ismét különös dolog történik. Megindul a könyvespolc. Apa szobáját el­borítják a könyvek. Nagy baj van akkor, amikor a világiro­dalom lemászik a falakról... Révész György, a magyar filmművészet kiemelkedő alakja. Filmjei — közöttük a legismertebbek az Angyalok földje, a Hogy állunk, fiatal­ember? s az Utazás a kopo­nyám körül — a közönség és a szakma körében egyaránt si­kert arattak. Legújabb alko­tása, melyet Goda Gábor azo­Jelenet a Valaki az ajtó mögött című filmből nos című kisregényéből írt. és rendezett, ismét nagy mes­terségbeli tudásról győzi meg a nézőt. Nagyszerű alakításokat lát­hatunk a filmben. Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Dayka Margit, Ernyey Béla, Törőcsik Mari és Kállai Ferenc remekül mozognak a gyerme­ki fantáziával kiszínezett tör­ténetben. Kitűnő színészek játsszák az epizódszerepeket is. Sinkovits Imre, Major Ta­más, Tolnay Klári játéka az epizódszerepekben is élményt adó. Valóságos színészparádé tanúja lehet az, aki jegyet vált a Volt egyszer egy csa­lád című filmre. Extrém alapötletre íródott a Valaki az ajtó mögött című bűnügyi film. A kezdő szitu­áció megszokott: a férjet — aki egyébként pszichiáter or­vos — megcsalja a felesége. A férj bosszút forral, s eszköz­ként egy elmegyógyintézetből megszökött skizoid amnéziás beteget használ fel. Valósággal átprogramozza az elmebeteg férfi agyát, hogy azt higgye, ő az orvos és az asszony őt csalja meg. Orvosi módsze­rekkel gyilkosságra készíti elő az elmebeteget... A film különösen a bűnügyi történetek kedvelőinek nyújt borzongató izgalmakkal meg­tűzdelt, jó szórakozást. A fő­szereplők a közönség ked­vencei. Anthony Perkins — legutóbb a Psycho című hor­rorfilmben láthattuk — és Charles Bronson nagyszerű ala­kítást ad. Lopni sem szabad A május színházi hónapnak számít a salgótarjáni Józsei Attila Művelődési Központ éle­tében. Két színmű és egy ope­ra is szerepel a műsoron. Leg­közelebb május 9-, 10-, 11-én. a szolnoki Szigligeti Színház mutatja be Darvas Szilárd és Királyhegyi Pál „Lopni sem szabad” című zenés, bűnügyi bohózatát. A kétrészes bo­hózatot Bor József rendezi, ze­néjét Stark Tibor szerezte. A siker érdekében kitűnő mű­vészek működnek közre, így; Peczkay Endre, ifjabb Üjlakí László, Baranyai Ibolya, Var-\ ga D. József, Sebestyén Éva Halász László Jászay-díjas Huszár László, Bókái Mária és még sokan mások. Köszöntjük az Új Betűt Tetszetős új kiadvánnyal bővült a Nógrád megyei üzemi lapok száma. Megjelent ugyanis ÜJ Betű címen a Núgrád megyei Nyom­daipari Vállalat üzemi lapja. A Rózsa Ferenc KISZ-alapszervezcf lapját Papp György, vállalati Igazgató köszönti, a májusokról Föl­di Tibor párttitkár irt. A nagyszerű kiállítású lapot hírek, képek, művészeti oldalak, klubhiradó és tavaszi divatajánlat teszi változa­tossá, azonkívül az új lapban rejtvény- és humoroldalt is ta­lálhatunk. Köszöntjük a megye legfiatalabb üzemi lapját! Sugár István: A Különös házasság igaz NÖGRAD — 1972. május 4., csütörtök 3 *>• — „Csinosan ruházkodik, — számol be egy paraszt­társa, — franciakék szín nadrágja, kávészín lajbija van rajta. Órája is van! Egy szóval úgy van felöl­tözve, mint tisztviselő sem jár különben. Már, hogy ezeket mástul kapta légyen, bizonyos, minthogy néki sem jövedelme nincs, dolgozni sem tud már.” S a közben meg-megingó, megtorpanó felbérelt jó gi- rincsi tanúhadban Tolnay tartja a lelket. — „Gondolja meg sógor­asszony! A gróf azt mondta, hogy a grófné vasra veret- tet minket, s azzal biztat, hogy ne féljünk, mert, ha nyakig leszünk is vasban, még az Isten fenn az égben, kiszabadít, csak azok az em­berek legyünk ezután is, akik eddig voltunk!” A per bizonyító anyagá­nak a megszerzése igen ne­héz feladat elé állítja a pe­reskedőket. Hiszen az éppen 35 esztendeje lejátszódott eseményeknek a szem- és fültanúi már a sír mélyére vitték magukkal titkukat. Meghalt már az öreg Dőry Gábor gróf és a felesége is, Olajossy János, a girincsi, eskető plébános, Eszterházy Károly gróf egri püspök, Fáy Bertalan, Buttler gyámja, egyaránt. Ez a körülmény azután nagyban megnehezí­ti, — vagy éppen megköny- nyíti?! — a furfangos fis­kálisok munkáját. A XIX. század monstre- perére mi sem jellemzőbb, minthogy 99 tanú tesz ben­ne vallomást, ád nyilatkoza­tot : Északkelet-Magyarország tájairól a Bánátig, Pozsony­tól Kassáig, Sátoraljaújhely­től a Tisza mentén át a he­vesi tájakig. Akad köztük paraszt és nemes,' ügyvéd, orvos, béres, kastélybéli cse­léd, hajdú és orgonakészitő egyaránt. A per egyik cse­megéje, hogy még Kazinczy Ferenc is nyilatkozik az ügy­ben, — Buttler oldalán, Dő­ry Gábor ellen, szörnyűsé­ges színben festve le a gróf erkölcsét, ■ jellemét. A tanúskodók java része becsületes ember, az igazat vallja, de bőven akad kö­pönyegforgató, hamis tanú, megfizetett Júdás is. Me­lyiknek van igaza? Melyik mond igazat? Melyik hazudik? Joggal vetheti fel az olvasó a kérdést, e fur­csa házassági história kap­csán. Több tanú Dőry* Katalin oldalán kezdi meg szereplé­sét, de lassan-lassan, miután zsebrevágta Buttler gróf 50— 60 csillogó forintját, hom­lokegyenesen meghazudtol­ja, szempillája rezdülése nél­kül, korábban tett eskü alat­ti vallomását. A tanúk felkutatásában ki­vált Sávoly Sámuel buzgól- kodik fáradhatatlanul, éjsza­kát is nappallá téve. Ter­mészetesen Girincs a legké­nyesebb hely, hol koronata­núkra lehet szert tenni, szá­mítani. „A barna prókátor” több alkalommal, éjnek ide­jén tér be a faluba, s ta­núverbuváló főhadiszállását a katolikus plébánián üti fel. — „Tanúkat kerestetett a a. bíró által,” — mesélik a községben. — „Hallják kentek! Jó pénzért jöjjenek tanúnak!...” — kapacitálja a húzódozó girincsi jobbágynépet. Buttler gróf ispánja is járja Girincset tanúk nyo­mában. — „Ha tanúkat szereznek a gróf részére, nem vallják kárát!” — biztatgatja so­kat Ígérő huncut mosollyal a girincsieket. Kirobbao a botrányok botránya Szükség is volt arra, hogy a megolajozott nyelvű pró­kátorok rajta tartsák éber szemüket a véres verítékkel összeverbuvált tanúk hadán, és kellően kioktassák, nehogy olyan kényes helyzet álljon elő, mint Szakái József ki­hallgatásakor történik, aki­től mikor olyant kérdeztek a bírák, melyre nem volt kellően felkészítve, így fe­lelt nagy bölcsen: — „Nem kalendáriom az én fejem!” 1829. karácsonyán azután, mint derült égből a villám, úgy éri Buttlert leghűsége­sebb tanújának, Vékony Já­nos bácsinak a halála. Sőt mi több. Annak a döbbenetes eseménynek is híre jön, hogy az akkor már Csécsén lakó öreg, közel érezvén halálát, üzent a közeli Girincsre, hogy küldjenek sürgősen Dőry Katalinért. Majd meg a girincsi Kertész Mihályt kérette magához, és el-el- csukló halk hangon tárta fel előtte nagy-nagy titkát. — „Fiam, menjetek el a grófnéhoz és mondjátok meg néki, én azzal a bélyeggel, mellyel megbélyegeztem ma­gamat, nem akarom a más­világra vinni. Amely fegy­ver volt nékem a Buttler és a grófné házasságában, ösz- vetöröm és a grófnénak adom. Ha a grófné itt vol­na többet is mondanék...” Senki sem sejti ekkor még ott a kis jobbágyházi­kóban, hogy a „megmásolt” tanúvallomás dübörgő lavi­nát indít útjára, mely azu­tán maga alá temeti Butt­ler János minden rózsás ál­mát. De az óvatos erdőtelki gróf már rosszat gyanít. Mi lesz, ha a többi tanú is... ? — „Takarás (azaz a ter­mények betakarítása) után Erdőtelekre jöjjön, annyi életet fogok néki adni, amennyivel egy esztendeig beéri, csak maradjon a val­lás (vallomás) mellett!” — üzeni Tolnay Jánosnak, mint akiben már minden bi­zalma vagyon. Vékony bűnbánó beisme­rése után azonban hamaro­san Tolnayban, a vén csősz­ben is feltámad elaltatott lelkiismerete szava. Vallo­mástételre jelentkezik az eg­ri érseki szentszék főtisz­telendő bírái előtt... (Folytatjuk) A

Next

/
Thumbnails
Contents