Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám
Franz Jonas (bal oldalt). An sztria Köztársasági elnöke hív atalos látogatásra Finnország* ba érkezett KépUnkön Urhe Kekkonen tinn köztársasági e lnökkel, a helsinki repülőtéren Brandt koalíciója elveszítette többségét Megosztott az ellenzék a szavazás előtt Lövések Laurelben „Amerika betegebb, mint gondolnánk” — nyilatkozta á George Wallace alabamai kormányzó ellen elkövetett revolvers merénylet után Ralph Abernathy lelkész, a néger polgárjogi mozgalom vezetője. A tőle jóval jobbra álló, de mégis mérsékeltnek és loyálisnak számító McGovern szénáto k az alabamai fajüldöző kormányzó egyik fő ellenfele pedig így vélekedett: „Olyan pontra jutottunk országunkban, hogy az emberek nem fejthetik ki véleményüket és nein pályázhatnak az elnöki hivatalra anélkül, hogy rájuk ne lőjenek, reszketek, ha arra gondolok, merre tárt hazánk.” A Washingtonhoz tartozó Laurel-negyedben eldördült öt pisztolylövés azon túl, hogy súlyosan megsebesítette az alabamai kormányzót, egyben ismét ráirányította a figyelmet az amerikai közállapotokra. Ügy látszik, az USA-ban annyira reklámozott demokrácia egyre inkább a gyilkolás szabadságát jelenti. Felsorolni is hosszú lenne az utóbbi években elkövetett merényletek számát. Ehelyett inkább egy tényt: kilencven éven belül ezúttal harmadszor szabnak kiszámíthatatlan irányt az amerikai elnökválasztási küzdelemnek pisztolylövések. Nehéz lenne előre kiszámítani, hogy az Artur Bremer által elkövetett, eléggé el nem ítélhető merénylet milyen láncreakciót indít el, de máris sokan azt jósolják: erre az elnökválasztásra is az erőszak fogja rá-t nyomni a bélyegét. Talán furcsának tűnik, ha sajnálkozunk George Wallace tragédiáján, hiszen egyike volt a legvadabb négerfalóknak. Választási programja tele'volt fasiszta ízű kitételekkel, s az iskolabuszozás szorgalmazásával éppen azt akarta elérni hogy mégis élesebb választóvonalat húzzanak Amerikában a fehérek és színes bőrűek közé, még kíméletlenebb legyen a faji megkülönböztetés. Végső soron azonban az ilyen barbár cselekmény még a személyes ellenségekben is szánalmat ébreszt, a politikailag tisztánlátók pedig tudják, hogy sem egy, sem öt, sem tíz lövés nem fordítja meg a politika irányát. Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, a párt elnökjelöltje erről így vélekedett Név» Yorkban: „Elítéljük a George Wallace ellen elkövetett merényletet. A gyilkosság és a terrorpolitika sohasem szolgáU ja a haladást.” Az újságolvasó emberben a merénylet hallatán óhataU lanul felötlik a kérdés: miután megölték a két Kennedyt, merénylők golyója végzett Luther Kinggel és másokkal, hogyan fordulhatott elő ez az újabb véres tett? Ha nem is teljes, de magyarázat, hogy az FBI foganatosított bizonyos intézkedéseket az előválasztások résztvevőinek védelmére Wallace kormányzót is azután érte a merénylő lövése, miután lelépett a golyóálló üveggel védett szónoki emelvényről, s kezet akart rázni híveivel. Gondoljunk csak bele: a „szabadság és demokrácia földjeként" reklámozott Amerikában egy választási gyűlésen már nélkülözhetetlen a golyóálló üveg. S mivel kell, a kormányzat már eleve tisztában van azzal, hogy bármikor, a nap bármely szakában előfordulhat bármilyen erőszak. Vagyis az Artur Bremerek nem véletlenül teremnek, hanem az amerikai élet természetes gyermekei, akik a terror eszméit szinte az anyatejjel szívják magukba. Hogy túlságosan sötét ez a kép? Hisszük, hogy az öt lövéstől súlyosan megsebesült alabamai kormányzó se találná most már nagyon feketének. Különösen akkor, ha hozzátesszük: a laureli lövésekhez hasonlók milliószámra fordulnak elő Vietnam földjén, ahol a néppusztító terrort és borzalmakat az USA honosította meg. Szolnoki István Kennedy továbblépést sürget Kínai—japán megbeszélések Pekingben Tokiói sajtóértesülések szerint Csou En-laj kínai miniszterelnök kedden tárgyalást folytatott a Komeito elnevezésű japán ellenzéki párt Pekingben tartózkodó küldöttségével, s ez alkalommal elítélte az Egyesült Államok VDK elleni akcióit, mint amelyek ellentétesek a Nixon pekingi tárgyalásai után kiadott közös közlemény szellemével. Csou En-laj rámutatott, mind Kína. mind az Egyesült Államok megerősítette, elismeri a békés együttélés öt alapelvét, amely kizárja a katonai erő alkalmazását nemzetközi konfliktusok megoldása érdekében. Az pedig, hogy egy ország vezetője megtartja-e ígéretét vagy sem, lényeges következményekkel jár a világbéke ügyére. Csou En-laj a japán—kínai kapcsolatokról szólva hangsúlyozta; a két ország viszonyának gyors rendezése jelentősen hozzájárulna a feszültség csökkentéséhez Ázsiában. Hozzátette, szívesen látná egy új japán kormány képviselőit Pekingben, feltéve, hogy azok nem ellenségesek Kínával szemben. Azt is kijelentette, ha baráti kapcsolatok jönnek létre Kína és Japán között, s ha meghívást kap. szívesen ellátogat Tokióba. (MTI) Üjabb letartóztatások Ankarában Törökország második legnagyobb pártjában, a Köztársasági Néppártban, amelynek eddig vezetője a veterán Isz- met Inönü, a közelmúltban mondott le tisztségéről, szakadás következett be. A párt par lamenti képviselőinek egy csoportja úgy döntött, hogy nem hajlandó a párt új vezetője, Ecevit irányítását elfogadni, s ezért Köztársasági Párt néven új pártot alakít. Vezetésére Inönüt kérték fel, de egyelőre nem biztos, hogy a 87 éves politikus elfogadja-e ezt a megbízatást. A Törökországban érvényben levő rendkívüli állapot intézkedéseire való hivatkozással a katonai hatóságok letartóztattak 24 személyt, köztük több fiatal lányt, akik állítólag illegális, baloldali rö- piratokat nyomtattak és terjesztettek. A röpiratok a Török Népi Felszabadító Hadsereg elnevezésű szervezet három tagjának múlt heti kinevezése után jelentek meg az ankarai utcákon... (Reuter) Angela Davie pere Csütörtöktől a védelemé a szó Angela Davis perének hétfői tárgyalásán a vád képviselői felolvasták utolsó „bizonyítékukat” — egy szerelmes levelet — amelyet állítólag a kommunista filozófusnő írt volna George Jacksonnak, a San Quantin-i börtönben meggyilkolt néger polgárjogi harcosnak. Az ügyész a levéllel a vád azon állítását próbálta megerősíteni, hogy Davis személyes érzelmeitől indíttatva szőtt összeesküvést 1970-ben Jackson kiszabadítására, amely kísérlet során — mint ismeretes — az akkori per bírája és Jackson öccse életét vesztette. A per során a vád 95 tanút vonultatott fel, és kétszáz tárgyi bizonyítékot mutatott be az esküdteknek. A védelem — jelentette a Reuter hírügynökség — valószínűleg csütörtökön kezdi meg bizonyító eljárását, s ez csaknem egy hónapot vesz majd igénybe. (Reuter) Brandt koalíciója kedden papíron elveszítette abszolút többségét a Bundestagban. Kedden délután óta ugyanis Günther Müller képviselő nem tartozik az SPD-hez: automatikusan kizárták a pártból, mivel nem tett eleget az SPD dél-bajonországi kerületi vezetősége felszólításának. A párt azt követelte Müllertől, hogy oszlassa fel az általa alapított „Szociáldemokraták ’72” nevű választói csoportot és mondjon le a müncheni főpolgármesteri tisztségre való jelöltségről a június 11-én sorra kerülő helyhatósági választásokon. A dél-bajorországi kerületi SPD-vezetőség ultimátuméra Müller nem reagált. A felszólítás határideje kedden 14.30- kor lejárt. Günther Müller kijelentette: az SPD-ből történt kiválása után sem mond le képviselői mandátumáról és így a Bundestag tagja marad. Kedden délelőtt megkezdődött az ellenzéki uniópárok (QDU—CSU) parlamenti képviselőinek egész napos tanácsA szovjet—amerikai kapcsolatok történetének elemzése egy, a távoli jövőben élő történész számára minden bizonnyal elmondja majd: milyen is volt a XX. század. E viszony alakulása korunk legnagyobb világpolitikai eseményeihez kapcsolódik. A két ország — napjaink két legnagyobb és viszonylag fiatal hatalmának — első (konfliktu- 606) érintkezése közvetlenül a szovjet állam megszületése után történt. Együtt harcolták végig a második világháborút, a két fő erőként álltak szemben a hidegháború esztendeiben és most is a világ legerősebb hatalmai. A szovjet—amerikai viszony (természetesen csak vázlatos) felidézése mindenesetre hasznos tanulságokkal jár. Kolcsak fegyverei A szovjet állam megszületése után az Egyesült Államok — természetesen — az első ellenfelek között volt. A béketárgyalásokon Wilson amerikai elnök béketervének hatodik pontja biztosította volna még Oroszország részére, „hogy saját politikai fejlődéséről és saját nemzeti politikájáról függetlenül dönthessen”. Az elnök azonban magyarázatként hozzáfűzte e ponthoz, hogy ez a függetlenség az ország minden nemzetiségére is vonatkozik, tehát azokat a területeket, ahol e népek élnek, le kell az országról választani. A feldarakosása. A frakcióülésen Rainer Barziel. a CDU elnöke világította meg pártja vezetőségének hétfői határozatát, amely mentesíti az egyoldalú szavazási kényszertől a CDU képviselőit a keleti szerződések szerdán folytatódó ratifikációs vitájában. Előzetes értesülések szerint Barzel pártelnök — a szövetségi gyűlésben szintén szavazásra bocsátandó frakcióközi nyilatkozattervezet alapján — javasolja majd az ellenzéknek, hogy szavazza meg a szerződéseket A helyzet sajátossága, hogy a szerződések elfogadásáról, illetve elutasításéról kibontakozott vita most már nem a kormánykoalíció és az ellenzék között dúl. hanem az ellenzék sorait osztja meg. Bár Barzelmak a hétfői CDU vezetőségi ülésen sikerült a maga álláspontját elfogadtatnia, ez csak részleges siker, mert fő ellenfeleit a frakcióban kell keresnie. A keddi frakoióülésen fel is szólalt a „héják” nevében Werner Marx (CDU), Franz bolás tervét a fegyveres Intervenció követte. Kolcsak és Gyenikin hadseregének felszerelése jelentős részben az óceánon túlról érkezett. Ez volt az amerikai politikának első olyan lépése, amikor fegyverszállításokkal, anyagi erejét kihasználva avatkozott be más országok ügyeibe. Miközben a Vörös Hadsereg a fő frontokon győzött, éppen amerikai kezdeményezésre fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Szovjet-Oroszor- szágban. William Bullitt amerikai diplomata vitte Moszkvába ‘az antant országok feltételeit. Bullitt járt a külügyi népbiztos6ágon, találkozott Leninnel. Lenin lényegében elfogadta az antant ajánlatát, de közölte: több pontot jobban meg kell majd határozni. Erről az ajánlatról szólva, 1919. március 13-án Lenin egy gyűlésen a helyzetet a breszti béke előtti időszakhoz hasonlította. Szükség van arra, hogy kikerüljenek a háborúból, hogy lélegzethez jussanak, hogy az intervenció megszűnte után áttérhessenek a békés építésre — mondta. Bullitt Lenin javaslatait elvitte Párizsba, a békekonferenciára. Wilson azonban — aki a küldetés szellemi atyja volt — maga szabotálta saját Josef Strauss és Stücklen (CSU). A bajor CSU-képvise- lők hétfőn este egyhangúlag eleve úgy döntöttek. hogy szerdán nemmel szavaznak. Ez eleve 51 elutasító szavazatot jelent. Hozzájuk kell számítani a revansista szervezetek képviselőit és Schröder, volt külügyminiszter csoportját. Minden arra mutat, hogy az ellenzék két élesen elkülönülő csoportra bomlott. A határozatlanok — és szerdán tartózkodók — csoportja nagyságrendileg még nem határozható m^g. de egyes megfigyelők durván bárom egyenlő harmadról beszélnek. A jobboldal belső egyenetlensége, a „véleményformáló- dási folyamat” megindulása mindenesetre csaknem teljesen bizonyossá teszik, hogy a szerdai ratifikációs szavazás többséget hoz és a szerződések életbe léphetnek. Bonnban arra számítanak, hogy á felsőház szerepét betöltő szövetségi tanács sem él majd óvással a ratifikálás ellen. (A tanácsnak pénteken kell oszt szeülnie.) (MTI) ajánlata elfogadását és érdemben sohasem foglalkozott többet vele. Az elismerés éve Az intervenciósok fölött aratott győzelem után Nyugat- Európa tőkésorezágai egymás után küldték nagyköveteiket Moszkvába. 1924 a nemzetközi elismerés éve volt. Amerika azonban nem jelentkezett. Hughes amerikai külügyi államtitkár kijelentette: nem lehet szó diplomáciai elismerésről, amíg Szovjet-Oroszor- szág nem vállalja a cári rend- szer adósságait és nem ad kártérítést a Nyugatra menekült orosz kapitalistáknak kisajátított vagyonukért. Lényeges változást csak Roosevelt- nek — az 1932-ben megválasztott új elnöknek — a politikája hozott. 1933. november 16-án a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A nagy szövetség 1933 Európában Hitler éve volt. A világosan látó politikusok előtt egyre nyilvánvalóbbá vált a német fasizmus agresszív jellege, a háború fenyegető közelsége. Roosevelt — miközben szüntelenül harcolnia kellett azokkal az élőkkel, amelyek Amerika elzárkózását, Európától való távolmaradását követelték — a ve; Edward Kennedy szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának leszerelési albizottságában felhívta az Egyesült Államok kormányát, hogy kezdeményezze a föld alatti nukleáris kísérletek eltiltására vonatkozó egyezmény megkötését a Szovjetunióval. Mint hangsúlyozta- ma már megvan egy ilyen egyezmény megszély fokozódásával egyre inkább aktivizálta az Egyesült Államokat. Az Angliával kötött kölcsönbérleti szerződés mintájára a Szovjetuniót ért fasiszta támadás után nem habozott ugyanilyen egyezményt kötni a szovjet állammal. Néhány hónap múlva, 1941. december 7-én Pearl Harbour japán megrohanásá- val az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Így jött létre az a szoros viszony Amerika, Anglia és a Szovjetunió között, amelyet nagy szövetség néven ismernek a történészek. Roosevelt egészen haláláig egyenjogú partnernek tekintette a Szovejtuniót és nem egyszer szembeszállt Chur- chillal, aki csak amolyan szükséges rossznak tekintette a Szovjetunióval való szövetséget. Hiba volna természetesen, ha a háború éveit a nagy szövetség esztendeit csak felhőtlen együttműködésnek tekintenénk. Viták, nézeteltérések (így például a második front megnyitásáról, az egyes hadműveletek sorrendjéről, a Szovjetuniónak Japán elleni háborúba lépéséről) bőséggel voltak. De a kapcsolatokat — és különösen a szovjet—amerikai viszonyt — a szövetséges együttműködés, egymás érdekeinek figyelembe Vétele jelemezte. Több ízben járt szovjet küldöttség Washingtonban, amerikai delegáció kötésének lehetősége „helyszíni ellenőrzés nélkül”. Ch. Mathias és Ph. Hart szenátor felszólalásában hangsúlyozta, hogy a föld alatti nukleáris kísérleteket észlelő eszközök lehetővé teszik az új pozícióból folytatandó tárgyalásokat. Moszkvában., szovjet repülőgépek kísérték a fegyverszállító amerikai konvojokat, az amerikai hajók pedig felszereléssel megrakva érkeztek szovjet kikötőkbe. Csúcstalálkozók — napjaink eszmecseréjének elődjei — tisztázták a szövetségesek nézeteit. Teherán, Jalta ma már fogalom — és történelem. Elnök a másodhegedűsből Teheránban Roosevelt (hogy a szovjet titkosszolgálat által jelzett merénylőket elkerülhesse) a Szovjetunió nagykövetségén lakott. Itt folytak a tárgyalások is. Churchill emlékirataiban a világ közepének nevezte a szovjet palotát. Éppúgy, mint ahogy az volta jaltai Livadia-palota is. Jalta talán a csúcspont volt. Az első alkalom, amit mindkét oldalról az azonos szándék jellemzett. Potsdam, a három szövetséges utolsó találkozása már a kezdődő ellentétek találkozója volt. Roosevelt nem élt, helyét a hidegháborúban jól megismert Truman foglalta el, akit (érdekes módon éppúgy mint Johnsont Kennedy) azért választotta Roosevelt alelnöknek, hogy a konzervatív államok választói is támogassák politikáját. A másodhegedűsből, a tartalék emberből 1945 áprilisában Amerika elnöke lett. Elnökségével kezdődött az annyi feszültséget és félelmet jelentő időszak — a hidegháború. Kereszty András (Következik: Jó dolog a vasfüggöny?) 2 NÖGRÁD - 1972. május 17., szerda (MTI) A szovjet — amerikai kapcsolatok történetéből (l.) Intervenció és szövetség
