Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
Salvador Allende chilei elnök (jobbról) fogadta Valery Giscard d’Estaing francia gazdasági- és pénzügyminisztert (balról), aki az UNCTAD tanácskozása alkalmából tartózkodik Santiagóban A* MSZMP Mözpouti Bizottságiunk május 1-i jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen május 1, a nemzetközi munkásosztály seregszemléje ! 3. Éljen és erősödjék a nemzetközi munkásosztály harci egysége! 4. Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus— leninizmus! 5. Éljen a Szovjetunió, a szocializmus, a haladás, a béke legfőbb ereje! 6. Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága! 7. Éljen és erősödjék a testvéri szocialista országok egysége! S. Békét, biztonságot Európának, a világnak! 9. Forró, testvéri üdvözlet az amerikai imperializmus ellen hősiesen harcoló vietnami népnek! 10. Köszöntjük a szabadságukért és függetlenségükért küzdő indokínai népeket! 11. Támogatjuk a társadalmi haladásért, az agresszió ellen küzdő arab népeket! 12. Testvéri üdvözlet Afrika, Ázsia, Latin-Amerika társadalmi haladásért küzdő népeinek! 13. Előre a lenini úton, a szocialista Magyarországért!. 14. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 15. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Vigyük sikerre a párt X. kongresszusának határozatait! 16. Előre a IV. ötéves terv megvalósításáért! 17. Éljenek a szocialista munkaverseny részvevői! 18. Üdvözöljük a szocialista brigádok tagjait, a munka- verseny élharcosait! 19. Éljen és erősödjék a szocialista nemzeti egység! 20. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, társadalmunk vezető ereje! 21. Éljen és virágozzék szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság! (MTI) Izrael újabb fenyegetései r 1972 nem a béke éve lesz, hanem a magasfokú készültségé, az új fegyverek — M—60-as harckocsik, Phantom mintájú repülőgépek — elsajátításáé, jelentette ki az izraeli televízióban David Ela- zar altábornagy, a fegyveres erők vezérkari főnöke. Izrael az elmúlt napokban három új, az Egyesült Államokból beszerzett fegyverfajtát mutatott be a Sinai- félszigeten a sajtó képviselőinek. Ezek: az M—107 mintájú, 175 milliméteres önjáró nehézlöveg, az M—60 mintájú harckocsi és a C—130-as jelzésű katonai szállítórepülőgép. Az egyiptomi sajtó véleménye szerint mindez az erőfitogtatás céljait szolgálja. Az A1 Ahram szombati számában az olvasható, hogy Izrael az új fegyverfajták felvonultatásával „lélektani nyomást” kíván elérni. Az Akhbar El- Jom című hetilap szerint a „pszichológiai hadviselés célja az, hogy kétségek támadjanak az arabok katonai képességei felől”. (MTI) Megszűnt a rendkívüli állapot Pakisztánban Bhutto pakisztáni elnök a nemzetgyűlés megnyitóülésén mondott drámai hangú beszédével és a végére időzített bejelentésével, amely szerint már jövő pénteken hatálytalanítja a rendkívüli állapotot, nagy személyi györ zelemmé változtatta a feszült légkörben indult és viharos jelenetekkel tarkított parlamenti ülést. Az ellenzéki pártok, amelyek Bhutto felszólalásáig támadásaikat teljesen a rendkívüli állapot fenntartására irányították, meglepetten fogadták az elnök szavait, majd sorra fenntartás nélküli támogatásukról biztosították Bhuttót. Csatlakozott az általános ünnepléshez Khan Abdul Vali Khan, a Nemzeti Avami Párt vezére, aki délelőtt egész frakciójával együtt kivonult a teremből. A pakisztáni nemzetgyűlés ezután bizalmat szavazott az elnöknek. Hírügynökségi jelentések rámutatnak, hogy az ellenzék látványos felsorakozása az elnök mögé már láthatólag előretekintő lépés. Bhutto helyzetét akarják vele erősíteni az Indira Gandhival tartandó csúcstalálkozón. Néhány 'ellenzéki vezér hangot is adott ennek a meggondolásának. Több mint kétórás beszédében Bhutto kritikus szellemben rámutatott, hogy az ország egykori keleti részének elszakadása azért következett be, mert két rövid időszaktól áttekintve a bengá- liaiak sohasem vehettek részt az ország politikai irányításában. Bhutto azt sem titkolta. hogy a függetlenség két évtizede alatt a nyugat-pakisztániak hatalmas vagyonokat halmoztak fel Bengáliá- ban, de ebből az ott élőknek semmi sem jutott. Magát a háborús vereséget Bhutto egy tábornoki klikk, a bürokrácia és a nyugat-pakisztáni politikusok számlájára írta. Véradóünnepség Balassagyarmaton r fFolytatás az 1. oldalról.) esetben is elengedhetetlen feltétele a vér. Az emberi vér minden mással pótolhatatlan gyógyszer. A kórházban dolgozó orvosok is számtalan alkalommal kerülnek olyan váratlan helyzetbe, amikor már csak a vér segíthet a betegen. Vége-h06sza nincs azoknak a példáknak, amikor a beteg ember életét köszönheti a véradók segítségének. Társadalmunk megbecsüli a véradók tevékenységét. Nemcsak szavakkal, de egyre inkább tettekkel is kifejezésre juttatja a véradók szép gesztusa iránti elismerését. Dr. Balogh Gábor ünnepi szavai után Szóé Béláné, a megyei Vöröskereszt-szervezet titkára értékelte Balassagyarmat járás és város elmúlt évi véradási munkáját. Az immár 12 esztendőire visszatekintő véradási tevékenység az elmúlt évben nyújtotta a legkiemelkedőbb eredményeket. A nagyüzemek kategóriájában a Kábel Művek vitte el a pálmát, ezt a Fémipari Vállalat és az Ipoly Bútorgyár követi. A középüzemek között az Ingatlan Vállalat volt a legjobb, második helyen a városi tanács „végzett”, harmadik pedig az Építő Ktsz lett. A kisüzemek legjobbjának az ÉMÁS2 bizonyult, utána az SZTK következik, a harmadik hely pedig a Háziipari Szövetkezeté. Rangsorolták a községeket is. A legjobb véradóközségek Szanda, Szanda várai ja, mögöttük a magyarnándoriak és a cserháthalápiak vannak, harmadik helyen pedig Ipoly- szög „végzett”. Nagyszerű eredményekkel dicsekedhetnek a galgagutaiak, a szécsénykei- ek és a szügyiek is. A legjobb üzemek és községek díszes oklevelet kaptak. öt hússzoros véradónak a Kiváló Véradó kitüntetés arany fokozatát, 15 tizenötszörös véradónak az ezüst fokozatot nyújtották át. A kitüntetés bronz fokozatát 48-an kapták. Megjutalmazták a kiváló vöröskeresztes aktívákat, yér^ószervezőket is. 2 NÓGRÁD — ,1912. április 16, vasárnap így látja a hetet hírmagyarázónk, PÄLFY JÓZSEF Egy világértekezlet megállapításai VÁLTOZATLANÉI, a vietnami háború hírei kívánkoznak a beszámoló élére. A Délvietnami Felszabadulás Rádió a héten közvetítette a nemzeti felszabadítási front főparancsnokságának felhívását: „Mindenütt lendüljenek támadásba a DNFF harcosai.” A szabadságharcosoknak ez a válasza a washingtoni diplomácia szabotázsakciójára, hogy tudniillik Nixon képviselője távolmarad a párizsi tárgyalóasztaltól. Sokasodnak a vélemények világszerte, hogy az USA-nak vissza kell térnie a párizsi Kiéber sugárúti palota konferenciatermébe: svédek vagy japánok éppúgy nyilatkozzék és írják, mint például a Vietnam-konferen- cia vendéglátó kormánya, a francia. A héten a miniszter- tanács ülésén Schumann külügyminiszter kifejezte a hivatalos francia véleményt: a tárgyalások hozhatnak csupán megoldást a vietnami válságban. Elnöki parancsra az amerikai hadvezetés az összeomlással fenyegető dél-vietnami frontszakaszok tehermentesi- tésére a Vietnami Demokratikus Köztársaság, valamint a dél-vietnami felszabadított területek ellen fokozza a légi agressziót. Tény, hogy a B— 52-esek által „leterített bombaszőnyegek” sok pusztítást okoznak emberéletben és anyagi javakban. De nem tudják megtörni a vietnami nép hősi ellenállását, nem tudják megmásítani szilárd elhatározását az ország függetlenségének, egységének kivívására. A Santiagőban összeülf világértekezlet, az UNCTAb betűi azt jelentik: az Egyesült Nemzetek konferenciája a kereskedelem és a fejlesztés kérdéseinek megvitatására. Tehát az ENSZ égisze alatt ülnek össze a világ országainak külkereskedelmi, pénzügyi és gazdaságügyi miniszter ei, közgazdászai, bankszakemberei. A fejlődőnek mondott, valójában fejletlen országok próbálják itt a vádlottak padjára ültetni a kapitalista nagyhatalmakat. Az egykori gyarmatosítókat, a mai neokolonialista nagyhatalmakat. Az egykori gyarmatosítókat, a mai neokolonialista politikát alkalmazó kormányokat, monopóliumokat és bankokat... Persze túlzott egyszerűsítés, ha „szegények és gazdagok” összecsapását látnók Santia- góban. Kétségtelen, hogy a legtöbb fejlődő ország nagyon szegény és — ha nem történik semmi helyzetük megváltoztatására, a világkereskedelemben a kapitalista „cápák” mohóságának megfékezésére — szegények is, maradnak... Egyetlen számpár is képes megmagyarázni az elmaradott országok népeinek elkeseredettségét: míg a 60-as esztendő végére a fejlett tőkésországokban az egy főre eső nemzeti jövedelem elérte már az évi 6,50 dollárt, a fejlődő országokban éppen hogy csak túljutott az évi 70 dől-' láron! Az egyik korábbi UNCTAD- konferencián, Algírban 77 fejlődő ország foglalt el közös álláspontot, fogalmazott meg közösen követeléseket. Innen volt a nevük:'a „77- ek”.. . Most már 96-an vannak a .,77-ek”, akik Santiagó- ban is megkísérlik a tőkés nagyhatalmakkal szembeni vádiaik, panaszaik előterjesztését. Latin-amerikai országok is vannak a „77-ek” között. akik például most azt vetik fel — és joggal —, hogy a dollár devalválása őket sújtotta a legjobban. Minden latin-amerikai ország devizatartaléka — bármily csekély is — dollárban van, hiszen elsősorban az USA-ba exportálnak. Az Európából vagy Ja- Dánból importált árukért most nagyobb árat kell fizetniök. Államadósságaik a 60-as években megduplázódtak, meghaladják már a 20 milliárd dollárt: kamat és törlesztés fejében például 1968-ban 4 milliárd dollárt „gomboltak ’le” róluk a tőkés nagyhatalmak. Ez a szomorú helyzet cselekvésük, korlátáit is megadja, ugyanekkor azonban az Egyesült Államokkal szembeni fellépésnek, az antiimperi- alista magatartásnak a lehetőségeit is magában rejti. Valószínű, hogy az UNCTAD santiagói világértekezlete elsősorban az USA és a latin- amerikai államok vitájának jegyében zajlik le. ARRA, HOGY milyen cinikusan elemzik tőkés körökben a harmadik világ és általában a föld lakosságának mai és holnapi gondjait, beszédes példát szolgáltatott Sicco Mansholt holland szociáldemokrata politikus, a Közös Piac elnöke. Most nyilvánosságra került, de eredetileg bizalmasnak szánt memorandumában Mansholt a népszaporodás megállítását ajánlja, szerinte a Közös Piac országainak „példát kell mutat- niok”: meg kell szüntetni a sokgyermekes családoknak nyújtott szociális segítséget, az adópolitikában úgy kell eljárni, hogy az adóteher egyformán sújtson mindenkit, a sokgyermekes munkavállalót is... A Közös Piac első embere szerint „az európai politika” egyik célja legyen, éppen „az egy főre eső anyagi jólét egyértelmű visszaszorítása”. Mindez persze nem a „szegény országok” népeinek javára történnék, itt csak arról van szó, hogy a Közös Piac mai hat, holnapi tíz országának tőkései csökkenteni akarják a termelésüket drágító, profiljukat érintő szociális terheket! A Közös Piac ma elsősorban Franciaországban és Angliában a fő beszédtéma. Párizsban már megkezdődött a nép- szavazási kampány: április 23-án szavaznak „igen”-nel, vagy „nem”-mel a franciák a Pompidou-kormány „európai politikájáról” és arról, hogy Anglia meg a másik három csatlakozó ország: Írország, Norvégia, Dánia szívesén látott-e a Közös Piac határain belül? A népszavazás furcsa dolog, általában mindig az „igen”-nek van többsége minden „referendum”, illetve „plebiscitum” (ez utóbbi az egy személyre szóló népszavazás) esetében. A francia forradalom utáni első népszavazáson, 1793-ban, egy' és háromnegyed millió „igen”- nel szemben csak 12 000 volt a „nem” szavazat, amikor a második alkotmányról dönthettek a polgárok. Azóta is majd mindig az „igen” diadalmaskodott: a legnagyobb arányban 1958-ban, amikor a gaulle-ista alkotmányt 17 és fél millió francia igenlette, 4 és fél millió „nem” szavazattal szemben. A francia közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy most is fölényesen győz az „igen”..; Angliában nem lenne ilyen biztos a csatlakozásról megrendezendő népszavazás sikere, ezért aztán a Heath-kor- mány letudta a dolgot azzal; hogy a parlamentben egyszer már keresztülvitte az erről szóló törvényjavaslatot. Néhány képviselő még a kormányfő saját pártjában is ellene szavazott a Közös Piacnak, ezek most népszava-: zást kezdenek sürgetni. A munkáspárt is csatlakozott aa ötlethez. (Igaz, a labour honatyái alaposan megoszlanak; amikor most erről szavaztak; 129-en voltak a népszavazás gondolata mellett, 96-an ellene.) A Közös Piac ellen mos# csak taktikai okokból fordul Harold Wilson pártja, mégis elég volt ez arra, hogy né-: hány ismert vezető személyi-4 ség megsértődjék és a párton belül ellenzékbe vonuljon. Ez# tette Roy Jenkins, a párt „aH vezére”, a munkáspárti „árnyékkormányban” a gazdasá-» gi ügyek felelőse példájá# többen követték. AZ „ÁRNYÉKKORMÁNY^ fogalmát talán néhány monu dattal fel kell frissítenünk emlékezetünkben: az őfelsége ellenzékét alkotó munkáspárt; mint Angliában az ellenzék mindig is teszi, felkészül arra, hogy ha a következő vá-< lasztásokon győz, kész kormánnyal kezdhesse a hatalom gyakorlását Az „árnyék- kormány” tagjai éppen hogy nem akarnak az árnyékban maradni, majdnem annyit szerepelnek, mint az igazi kabinet tagjai. Szerepük azonban csak a pártpropaganda szempontjából érhet valamit; no, meg az egyéni hiúságéból) 14 600 literes tartálykocsinkkal gázolaj, benziu, tüzelőolajtermékek A Nógrád megyei Tanács VB Egésaségügyi Szakiskolája az 1972/74-es tanévre FELVÉTELT hirdet bentlakásos, illetve bejárásos általános betegápolónői szakra. szállítását vállaljuk 1972. április 15-től július 31-ig. Részletes felvilágosítással szolgál az Eger—salgótarjáni TÜZÉP Vállalat szállítási osztály. Eger, Lenin út 75. Telefon: 13-20. Jelentkezési feltételek: 17—32 év korhatár, érettségi vagy 8 általános iskolai végzettség. A felvételhez szükséges iratok: Kérvény, önéletrajz, születési anyakönyvi kivonat, iskolai bizonyítvány, vagyoni vagy kereseti bizonyítvány, fénykép. A felvételt nyert hallgatók szociális helyzetüktől é6 tanulmányi eredményüktől függően 100—600 Ft-ig részesülnek ösztöndíjban. Jelentkezési határidő: 1972. július I. Cím: Egészségügyi Szakiskola, Salgótarján, Dózsa Gy. út 1. szám.
