Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
Tavaszi tárlat A 71. salgótarjáni tavaszi tárlat katalógusának előszavában Varga Imre arról ír, hogy bárhonnan érkezünk Nógrád- ba, mindenütt dombok között jövünk. Dombok vonulatai. Jelképként is felfoghatjuk ezt, s mindjárt vonatkoztassuk is a tavaszi tárlatra. Ebbe a vonulatba ugyanis a kiállító művészek többsége belefér, még ha vannak is kisebb-w- gyobb hepehupák. A vélemények megoszlanak a kiállításról. Egyik vélemény szerint, a tárlat nem jelent elvan előrelépést, amely bizonyítaná, hogy jobb a korábbiaknál. Legnagyobb hibája, hogy nem egységes. Maradjunk ennél a megállapításnál, hogy nem egységes. A tavalyi például — e sorok írója szerint — egységesebb színvonalú volt, de. nem volt igazabb. Ez a tárlat valóban sokszínű, s ez azt is jelenti, hogy sokszínvonalú. Egyúttal igazabb. abban az értelemben, hogy többet mutat be a Nógrádiján létező képzőművészeti törekvésekből. mint az eddigi kiállítások. S bizony ezek a törekvések nem egységesen magas színvonalúak. De hát egyszer már ezt is tudomásul kellene vennünk: nemcsak országosan ismert nevű képzőművészek élnek és alkotnak Nógrád megyében. Ma így lenne. világ csodája volna. S nem hinném, hogy bárhol is sikerülhet ez a csoda. Nóg- rádnak „apróbb szentjeit'’ sem kell szégyellenie, sőt azokat sem, akik ugyan nem „hivatásosként”, de szintén festenek, rajzolnak, s közülük néhányan nem is tehetségtelenül. Az, hogy a tárlat nem egységes színvonalú, művészet- politikai értelemben jó. Mégpedig azért, mert azt mutatja, hogy a helyi művészetpolitika Igyekezett szélesebbre tárni a kapukat, hogy minél többen szereplési, kiállítási lehetőséghez jussanak, Ez a művelődéspolitikai törekvés ezért üdvözlendő. Felszabadíthatja azokat az erőket, amelyek egyáltalán erők lehetnek. Hiszen a helyi kiállításpolitikának nemcsak az a teendője, hogy jó színvonalú műalkotásokat mutasson be — egy-egy tárlattal szinte művészettörténeti produkciót hozzon létre —, hanem az is, hogy megközelítően megbízható képet adjon a mostani megyei képzőművészetről, a stúdió tag októl a Kossuth- és a Munkácsy-dijasokig, (Természetesen, ezt se minden áron tegye, de ez már inkább szakmai kérdés, mintsem művelődéspolitikai !) A helyi művelődéspolitikusok tehát megadták a lehetőséget arra, hogy szinte mindenki szerepeljen, aki erre hajlandóságot érez. A tematikus pályázatra meghívtak majdnem mindenkit, akiről tudták, hogy fest és rajzol. S azt mondták: megtettük a kötelességünket, a többi a szakma. a pártatlan és felkészült zsűri dolga. A szakmának a feladata, hogy neveljen, s a zsűri ennek vizsgáztató bizottsága. A zsűri nem volt könnyű helyzetben, mégpedig azért nem, mert hiszen igen váltakozó színvonalú munkák között kellett válogatnia, A zsűri összességében nem végzett rossz munkát, elmélyülte« igyekezett ellátni feladatát. Művészeti életünk sokszínű, egyetlen, a befogadó közönség is az. De térjünk vissza hasonlatunkhoz: a vonulat a lényeg. Milyen is ez a vonulat? Hekus /étiéin A felszabadulás utáni űrökben játszódik Fetoér Tárná# rendező új filmje» a Hekus lettem. Feleleveníti az akkori legnevezetesebb bűneseteket és bár játékfilmet látunk, mégis ráismerünk ni vast alvilági figurákra, mint például a hírhedt alvilági rablógyilkos, Hekus Hónéi. Akkor, a bűnözök, feketézők ellen» harcokban szerveződött meg a mokratikus rendőrség, amelynek két rokonszenves ifjú nyomozóját személyesíti meg ftarsányi Gábor és Konca Gábor, Partnereik között találjuk Kállai Ferencet, Szersén Gvulát, Gór Nag.v Máriát, Moór Mari- artnt Az érdekes, i/ea'mas film forgatókönyvét Főid Andor novelláiból 2im* re Péter írta. A a operatőr "Me*,ej 1st» ván, Kénünkön Moór Mariann* láthatjukVidám diáknap Vidáman búcsúznak a tavaszi szünettől a salgótarjáni diákok, akiknek a mai napon ismét megrendezik a megyei művelődési központ üvegcsarnokában és színháztermében a diáknapot. Érthető, hogy nagy az érdeklődés mind a reggeli filmvetítés, mind a külpolitiMegyénkben április folyamán tartják meg a Röpülj páva körök vetélkedőjének járási döntőit. Április 22-én, a pásztói, április 23-án a salgótarjáni, április 29-én a rétsági és április 30-án a balassagyarmati járási döntőkre kekai tájékoztató iránt. A vidámságot Jósé Arzamendia és Los Fachungos együttese biz- tosítja „Dél-amerikai rímek, dél-amerikai ritmusok” című műsorával. Szombaton pedig valamennyi általános • és középiskolában megkezdődik a tanítás. rül sor, amelyek általában IS órakor kezdődnek. A járási döntők legjobbjai jogot nyernek arra, hogy részt vegyenek a megyei döntőn, amelyet május 7-én 15 órakor Pásztón, a járási művelődési központ színháztermében rendeznek meg. Megfellebbezhetetlen értékítéletre, pláne valamiféle „hivatalos” vélemény kimondására ezúttal sem vállalkozom, nem Is érzem feladatomnak. Úgy vélem, a kiállítás színvonala általában elfogadható, s van jó kép, szobor, grafika. Legnagyobb élményeimről szólva a festők közül Lóránt János, Pataki József, a grafikában mindenekelőtt Czinke Ferenc, a szobrászok közül Vasas Károly és idős Szabó István nevét említem. A fiatalok közül elsősorban Hiba Tamás én Szajú Zoltán jelentkezését érzem szerencsésnek. Lóránt János festői erényeit, kompozícióé rendjének sajátosságait, színvilágának felépítését eddigi kiállításai kapcsán a művészettörténészek már elemezték. Ezek együtt adják azt az egyéni hangot, amely Lóránt Jánosra annyira jellemző. Emlékezés (Nógrádi S.) című képe a mélységes humanizmus, az önmagáért keményen helytállni tudó humanizmus jegyében született. Pataki József Úton című képe művészi őszinteséggel ad hírt az emberek megindulásáról, ajiogy mennek papagájjal, jóscédulákkal, kalapokkal és fodrokkal, vagy anélkül, s kialakul az a sodró ár, amely a jövő felé veszi útját. Czinke Ferenc grafikai eleganciája, a műfaj lehetőségeinek szinte teljes és pontos ismerete igen meggyőző formájában jelent kezik A város gyökerei című lapjain. S ami ennél talán még lényegesebb, ezt a hatalmas grafikai apparátust a pontosan megérzett és elgondolt tartalom szolgálatába állította; ezek a gyökerek csak itt, ebben a földben élnek. Idős Szabó István Nógrád megye népét megörökítő sorozatából állított ki néhány faszobrot, ebben a sorozatban az idős művész otthon van, s hogy mennyire ez az ő igazi világa, azt már bányászsorozatával is bizonyította, Ismétlem, ezúttal Inkább a tárlat helyi művelődéspolitikai vonatkozásairól kívántam szólni. * Még csak annyit: a tárlat rendezése hevenyészett. Kedvelt így összecsapni. Tóth Elemér I Sugár István: A Különös ij>. Buttlerné érvényteleníteni igyekszik férje koronatanúinak állításait. Nagy Zsuzsannát, alias Lizit elfogultsággal, sőt érdekeltséggel illett, hisz’ a gróf alkalmazottja, sőt, szeretője, Ráadásul még a felesége is szeretne lenni. Dőry Lászlót pedig gyengeelméjűnek állítja, akinek vallomása hitelt nem érdemlő. S mivel Buttler eltartottja, annak befolyásoltsága alatt áll. De, ha valóban olyan hibbant eszű lenne a báró. mi értelme volt akkor elrablásával kísérletezgetni? Vagy miért kellett akkor Lizit megvesztegetési manőverrel elszökésre, eltűnésre bírni? A grófnő a per során, Szir- mayval való kapcsolatát csak tisztelgő látogatássá és udvarias csevegéssé iparkodik szelídíteni, szépíteni. No, de tereljük most csak figyelmünket a tanúkra, akik egyike-máslka nem kis hasznot remél közreműködéséből. Dőry Katalinnak, a ránk! üdülése alatti társalkodónője, körültekintő diplomáciával úgy nyilatkozik, hogy noha tud Szlrmay úr sokszori titkos látogatásairól, de azért semminemű kifogásolható magaviseletét egyik fél részéről sem tapasztalt. A végén azért diszkréten hozzáteszi a maga aduját. Időben figyelmeztette úrnőjét, hogy Szlrmay vizitjeinek „rossz, igen rossz vége lesz”, ha az Buttler gróf fülébe fog jutni. De erről a ne szólj szám, nem fáj fejem színezetű nyilatkozatról rántja le a leplet Kovách Ferenc erdőtelki plébános, aki leplezetlen őszinteséggel elmondja tanúvullomá* 4 NÓGRÁD - 1972. április 14., péntek „Röpülj páva ’ vetélkedő ' Három díjat nyertek nógrádiak Országos zeneiskolai verseny Szegeden Hétfőn délelőtt nyílt meg az országos zeneiskolai hegedű- es fafúvtjverseny Szegeden. Megyénk zeneiskolásai jártak már ebben a szép városban 1868-ban az országos kamarazenei fesztiválon. Magyarországon 108 állami zeneiskola működik. Ebből az országos versenyre 58 zeneiskola jutott be. Már az is jó fényt vet zeneiskoláinkra, hogy megyénk mindhárom zeneiskolája — különböző szűrések és válogatások után — megjelenhetett Szegeden, Balassagyarmatról Vásárhelyi Judit (hegedű), Zólyomi Mátyás (fuvola), Nagybátonyból Orsó Erzsébet (hegedű) és Salgótarjánból Paulina András (oboa), Varga Viktória (fuvola). Az 58 zeneiskolából 72 fafúvós és 56 hegedűs állt a versenydobogóra. Tehát a mezőny nagyon népes volt és telve meglepően tehetséges fiatalokkal. Több olyan versenyzőt is hallhattunk, akik már külföldön is versenyeztek és hoztak haza dijakat. Ezen a szegedi országos versenyen megérinthette tanulóinkat és tanárainkat a nemzetközi zenei találkozók szele, összehasonlítást, az erők és módszerek rendezését és felülvizsgálatét tette lehetővé, Élesen felvetette ez a verseny a zeneiskolák kettős feladatának különválasztását. Azt, hogy másként kell foglalkozni azokkal, akik nem kívánnak hivatásos muzsikusok lenni, a zenél csak azért tanulják, hogy napi munkájuk mellett nemes szórakozáshoz, lelki felüdüléshez jussanak. Viszont azoknak, akik hivatásos muzsikusok akarnak lenni, világosan kell látni (a szülőknek és tanároknak is), hogv nagyon rendszeres, elmélyült gyakorlás, szabályozott életmód nélkül ma már nem lehet bekerülni a magasabb fokú zenei intézményekbe. Azokat a tanulókat, akik vállalják ezt az utat, kötelességünk segíteni. Ünnepélyes keretek között osztották ki a díjakat. Nógrád megyéből az alábbi zeneJ iskolai tanulók értek el kiemelt helyezést: Balassagyarmatról Vásárhelyi Judit (tanára Móri. Petemé, zongorakísérője Veres Istvánná), Nagvbá- tqnyból Orsó Erzsébet (tanára Ángyán Károly, zongorakísérője Papp József), Salgótarjánból Paulina András (tanára Hock Bertalan, zongorakísérője Péceli István). Mindhárman a harmadik helyen végeztek. Ez volt az első országos jellegű zeneiskolai hangszeres szólista verseny. Az, hogy megyénk mindhárom zeneiskolájának egy-egy tanulója átvehette a kiemelt jutalmat, nagy dolog. Ebben a tanévben már több értékes sikert értek el zeneiskolásaink a megye határain kívül is. Ezek az eredmények — bízunk benne — előhb- utóbb meghozzák gyümölcsüket, s bontakozó zenei életünk mindinkább bekapcsolódik az országos vérkerlnn*sUe. Réti Zoltán Tízéves kora óta A Ki mit tud? megyei döntőjének versmandói közül a délelőtti műsorba» Lermontov; Levél című költeményét adta elő, mély átórzóssel. Elvezet volt hallgatni a nagyszerű átéléssel megszólaltatott verset, a csend hosszúra nyúlt a nézőtéren, majd (elcsattant a taps. Csehek Margit elnyerte a közönség rokonszenvét, Szerényen öltözött, mosolygós leány. — Rétsági? — kérdezőm, minthogy a rétsági járási döntőn jutott el a salgótarjáni dobogóig, — Ott járok gimnáziumba. Egyébként tolmács! vagyok. — Szülei? — Munkások. Édesapám Pestre jár gyárba, édesanyám a falunkban, az Erdőkémia Vállalatnál dolgozik. — Honnan ez az előadói készség? — Ennek érdekes története van. Tízéves korom óta mondok verset rendszeresen. Az első versmondás még korábbházasság igaz sában, hogy a társalkodónő neki bizalmasan elpanaszolta a grófnő fürdőlcúrázás alatti botrányos viselkedését. A plébános úr pedig csak eléggé szavahihető ember ?,,, Nemes János inas tanúskodása ugyancsak kimagasló figyelmet érdemel. A per elején még Dőry Gábor kihallgattát- ja, s ekkor úgy nyilatkozik, hogy semminemű terhelő adatot nem tud Buttlernéről, Három hónap múltán azonban levelet ír a girincsi öreg grófnak, s arról értesíti, hogy Buttler adatok után puhato- lódzott nála, de ő semmit sem mondott neki. Elpanaszolja, hogy „akár jót, akár rosszat” mond, gazdája, pazdtesi Szir- may József kapitány úr el fogja bocsátani állásából, mert, mint mondja: „ő olyan cselédet nem tart, alti valamibe Is avatja magát”. Felveti, hogy végül is a Dőry— Buttler féle pereskedés miatt ő kenyerét fogja veszíteni, s még majd külföldre kell mennie, hogy megélhetését biztosítani tudja. Minek azonban Dőry gróf a mindentudó Inas levelét semmibe veszi, egy hét múltán János Inas a néki adott nyilat- ■ kozatát semmisnek nyilvánítja, és visszavonja, mivel csak „fortélyos megkerítés” révén tette azt. E retiráló nyilatkozat után János inas már teljes mellszélességben Katalin asszony ellen vall, — Buttler oldalán! Dőryék ugyanis nem vették észre, hogy az inas levele tulajdonképpen tanúskodása méltó megfizetésére való burkolt felszólítás volt. Mivel Katinka nyeregben érzi magát, az ingyen kicsikart vallomással a tarsolyában, elereszti a füle mellett a sokat érő kérést, s ra esik. A bátyám a szobában volt, úgy néztem föl rá mint a felnőttre. Egészen picike voltam még, megálltam a küszöbön és a következő két sort mondtam el nagyon komolyan: „Falu végén kurta kocsma, Te meg menjél a pokolba!” S a bátyám megnem is gondol arra, hogy milyen sok borsot tör még majd az orra alá a minden lében kanál, hajdan beavatott inas. Nem kevés mérlegelés és diplomatikus körültekintés után születik meg az egri püspöki szentszéki bíróság, ítélete. Az egyház alapjában egyik félnek sem teljesíti maradéktalanul kérését! Kimondja az ítélet, hogy „nem volt világosan megállapítható, hogy a felperes asszonyt az alperes férj valóban elkergette, elűzte volna maga mellől. Következőleg tehát Dőry Katalint úgy kell tekinteni, mint aki önként, szabadon hagyta el férje házát.” Katinka grófnő spontán távozásával alapjában ingatta meg házasságát. Meggondolatlan tettével lovat adott férje alá, s ezzel útjára indította egész emberi életüket elnyomorító lavinát! Buttierné javára írja a bíróság, hogy hajlandóságát adja a házasélet visszaállítására, és megbánást mutat. Viszont nem találja minden kétségen felül megállapíthatónak Katalin házasságtörését, mivel bizonyos fenntartásokkal fogadta Buttler úgynevezett koronatanúnak vallomásait. Az ítélet kötelezi Buttlert, hogy fogadja vissza hitvesét, és állítsa vele vissza teljes értékű házaséletét. Ameddig pedig ezt nem teszi meg, évi 1800 — s nem, mint a grófnő kérte, 4000 — forint tartásdíjat köteles neki fizetni. Dőry Katalin nagy hosszússágára nem ítélte meg a szentszéki bíróság sem a 30 ezer forintnyi hitbér, sem pedig a hitvesi hozomány megfizetését. Életük első házassági ítélete — mert még hat lesz! —, a házastársak usszebékitésének a dicsért a hangsúlyomért. Attól kezdve tudatosan fejlesztettem magamban az előadói készséget. — Mikor lépett föl először nyilvánosság előtt? — Ezt nehéz megmondani. Az iskolai rendezvényeknek állandó szereplője vagyok. Az egri diáknapok vetélkedőjén is indultam, s ott Is a rrvßyei döntőn estem ki. Nincs szerencsém a zsűrivel. (Most sem volt. Nagy me- őnyből csak egyetlen szaváét engedtek tovább, s az a közönség várakozása ellenére, nem ő lett!) — Kik a kedvenc költői? — Váci Mihály és József Attila. Mégis Lermontov-ver- set mondtam el, mert féltem, hogy túl sokan választanak Vácitól vagy József Attilától költeményt. A kudarc nem törte le. A költészetnek ő már örök szerelmese marad... Lakos György lehetőségét tartja szem előtt. Éppen ezért nem is foglalkozik a grófnő házasság előtti magaviseletével. Általában mellőzést nyert Buttler súlyosan terhelő bizonyító anyaga, s .általában felesége állításait fogadták el hitelt érdemlőnek, — mivel még reményét látják a házasság teljes értékű helyreállításának —, amint, hogy ez valóban később be is következik. A Buttler házaspárnak időt enged az egyház, nagyon is emberi nézeteltéréseik tisztázására. Az ítéletlevél kézhez vétele nyomán, Katinka haladéktalanul sürgeti férjénél az életközösség visszaállítását. János gróf részéről udvarias, szinte mézes-mázos hangú, de elutasító a válasz. Bejelenti, hogy meg fogja fellebbezni az ítéletet, s az évi 1800 forint tartásdíj helyett csupán egyezret ajánl fel, mely esetben — mint írja—, „Téged holtig szerető Férjed leszek, és megbocsátok néked mindent... Ű! Szeretett feleségem, mi mind a ketten örökre szerencsétlenek vagyunk! Hogyha házasságunk első esztendeiről meg- emlékszem, keserves könnyek árasztják el orcámat, mely Téged becsülni és nagyra tartani ,,, örökké szeretni kész, mert azon szeretet, melyet esküdtem néked, még porrá nem lett szívem, noha talán gondolod, hogy többé nem szeretlek. Ó, Asszonyom, hogy szomorít engem csak ez a gondolat is! Istenemre mondom, hogy hamis esküvést nem tettem. Eljön még az időpont, ahol mint én, mint Te a megelégedés karjai között nyugszunk. Azért is kérlek Téged, ellenségednek ne tarts enge- met, mert bizonyos légy, hogy az nem vagyok. Ajánlom magam jó akaratodba, légy örökké feleségem, amint én férjed vagyok. Én talán elveszítettelek, de csak érted élek és vagyok férjed, G. Buttler.” (Folytatjuk)
