Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-14 / 87. szám

A KERIPAR Vállalni bemutatja a most kifejlesztett korszerű, üj típusú modul üzletbe­rendezéseit, A bemutatott berendezések lényege, hogy azokat csavarnienlesen a Merk- !in-rendszerhez hasonlóan lehet variálni. Az igényektől függően alkalmazhatók a modul elemek az élelmiszer- és ipareikk-kereskedolem valamennyi ágában. Az egyes típusoknál kombinálható a fém- és faszerkezeleknek alkalmazása aszerint, hogy milyen árut kíván­nak a berendezéseken elhelyezni Tervek ajöv3re Házirend és művelődés „A konkrét helyzet konkrét elemzése szükséges ahhoz, hogy egy vezető eldöntse, ho­gyan, milyen formában kí­ván dolgozni.” A fenti gondo­lat egy tapasztalt népműve­lőtől származik, és a Nagybé- tony-falusi Petőfi Kultúrház- ban tett látogatásomkor ju­tott eszembe ismét. Az új igazgató, Kelemen Ferenc vezetett végig a há­zon, megmutatta a termeket, a berendezést, A tartalmi munkáról még nem sokat tudott mondani, hiszen alig egy hónapja vállalta el má­sodállásban a vezetést. Így inkább csak a tervekről, el­képzelésekről beszélgettünk. őszintén szólva nem Irigy­lésre méltó a munkája, mert az elődeitől ráhagyott „örök­ség” szegényes, rossz állapot­ban van. Ha az okokat kutatjuk, ak­kor először a személyi felté­teleket kell megvizsgálni. Természetesen visszamenőleg. Ahogyan a helyi tanács ve­zetői elmondták, a kultúr- háznak hosszú ideig nem akadt méltó irányitója. Füg­getlenített igazgató beállítá­sára nincs anyagi fedezet, a tiszteletdíjas állásért pedig neon nagyon tolongtak a népművelők. így aztán átme­netileg egy idős bácsi (nyug­díjas bányász) vállalta el a kultúrotthon irányítását, Meg­tette ami tőle tellett, de rész­ben a kora. részben pedig a szakképzettség hiánya miatt nem tudta maradéktalanul teljesíteni a rábízott felada­tot. Utóda egy fiatalember lett, aki nagy ambíciókkal látott munkához, szép terveket, el­képzeléseket melengetett ami­kor a ház élére került. Agi­tált, szervezett, ám rövid idő múlva a helyzet még csak rosszabodott, mint az előd idejében. A bajok gyökere is­mét csak abból származott, hogy a fiatalember, bár rég­óta mozgalmi munkát vég­zett, megfelelő szakképzett­séggel ixemi'éödielliezett. Horn mérlegelte józanul a helyze­tet, egycsapásra akart forra­dalmasítani, új életet terem­teni. Nem látta be azt. hogy egy kis település kis művelő­dési házában n?m lehet ugyanazokkal a mó k zerekkel és eszközökkel dolgozni, mint egy jó anyagi körülmények között, jó tárgyi feltételekkel bíró művelődési házban. E tények fel nem ismerése, il­letve el nem Ismerése okoz­ta kudarcát. És nemcsak az övét, de a kultúrotthon ét is. A lakosság elidegenedett a háztól, sokasodtak az intri­kák, és a kultúrház vezetője egyre több időt fordított az ilyen jellegű ügyek intézésé­re. mint a belső élet Irányí­tására. Működésbe léptek a rendbontók, a kártevők. Az ifjúsági klubnak kinevezett helyiség inkább csatatérre, semmint klubteremre emlé­keztet. Amolyan mindenki tanyája lett. szabad be- és kijárással. Mindezek láttán és halla­tán örvendetes tény az, hogy végre sikerült egy alkalmas embert találni, aki vállalta a kultúrház vezetését. Kelemen Ferenc tanárember, a falusi iskolában tanít. S mint ilyen, népművelő is. A lakása is a faluban van, így alkalma nyí­lik arra, hogy megismerje az emberek igényeit, kívánsága­it és eszerint alakítsa ki a kultúrház új programját és belső rendjét, A hosszan vajúdó prob­léma tehát megoldottnak lát­szik: van most már szakkép­zett vezető, szép tervekkel, elképzelésekkel, s ami a leg­fontosabb, ambícióval. Akad azonban még valami, amiről beszélni kell: ez a kultúrházban működő ÁFÉSZ- büfé. A ház régebbi vezetői is harcoltak már ellene, mondván, akadályozza a mun­kát, kocsma jelleget kölcsö­nöz a kultúrháznak. S miu­tán megszüntetni nem lehet (a környéken ugyanis nincs italbolt, amely helyettesítené) az itulmórés korlátozását kér­ték az ÁFÉSZ vezetőitől. A két fél érdekei azonban üt­köznek, mert az Italmérés vezetőjét a forgalom szerint fizetik. Legyen tehát, vagy ne le­gyen? Ám legyen, de csak úgy, ha a kiírt nyitvatartási időt az italmérés vezetője szigorúan betartja. Erre .az álláspontra jutottak a tanács és az ÁFÉSZ vezetői, Házi­rend készül majd, amely tar­talmazza a büfé nyitvatartá­si idejét, működési rendjét. Kelemen Ferenc eddig még nem kapott kézhez háziren­det. Pedig jó lenne, ha mie­lőbb a falra szögelhetné. A kutúrház és a falu művelőd­ni vágyó lakói érdekében. V. Kiss Mária Il.iiafias ’(ípfronli M ®Z«£GÍCHEÍSGf3 nenrazeSi egység Cátfca Irtai Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos 1 áaáesának atelnöke A NÉPFRONTMOZGALMAK szinte kivétel nélkül, mar a két világháború között a nemzeti egység új típusát, a dolgozókat, a haladó erőket összefogó nemzeti egységet igyekeztek megteremteni. A majdnem megszülető szocia­lista nemzeti egység előképe volt ez a hitleri háborúk vé­res idején, az antifasiszta ösz- szefogás hősi, nehéz korsza­kában. Kállai Gyula, aki ér­tékes művében a magyar füg­getlenségi mozgalom történe­tét tárta fel, a magyar nép­frontpolitika kezdeteit, kibon­takozásának első korszakát szintén ezekben a törekvé­sekben látja. így találkoztak egymással a hitleri Európa és Horthy Magyarországa ellem küzdelemben és egy eljöven­dő szabad, demokratikus Ma­gyarországért vívott küzde­lemben az illegális kommunis­ták és a haladó polgári erők, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség képviselői — így harcoltak és vállalták a harcot, mártíriumot is; Baj- esy-Zsilinszky Endre, Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán és annyian mások. Ha a Hazafias Népfront V. kongresszusára készülőben fel­adatainkról beszélünk, először rájuk kell gondolnunk, akik előkészítették a mi mai mun­kánkat: a szocialista nemzeti egység megteremtését, A szo­cializmus teljes felépítésének ugyanis előfeltétele, szilárdsá­gának egyik biztosítéka éppen a szocialista nemzeti egység. S a szocialista nemzeti egység! egyik legjobb munkása — a párt irányítása mellett a Ha­zafias Népfront a maga sajá­tos mozgalmi szerkezetével, bizottságainak, aktivistáinak egész népünkét összefogó, át- háLózó formáival. Bizonyos, hogy a készülő V. kongresz- sius egyik fő témája a szocia­lista nemzeti egység tovább­építésének, megerősítésének feladatköre lesz, így a kong­resszust megelőző megbeszé­léseken, de a közreadott kong­resszusi levélben Is nyoma­tékkai esett szó arról, hogy a népfront helyi bizottságaiban az eddiginél nagyobb helyet kell biztosítanunk a munkás- osztály képviselőinek, a nők­nek és a fiataloknak, Valójá­ban évek óta, az eddigi kong­resszusainkon is hangoztatott kívánalom ez, lényeges politi­kai érdele. Megvalósulása is — bízvást állíthatjuk — kong­resszusról kongresszusra ha­ladt előre. Igaz. nem eléggé gyorsan, nem eléggé követke­zetesen. Volt ennek érthető akadálya elég: a nők, a fia­talok számára ott voltak és vannak a megfelelő szervezeti formák, a munkásosztály szá­mára elsősorban a párt- és a szakszervezeti mozgalom, az üzemi politikai-szakmai mun­ka. S az Is igaz, egy időben szinte úgy tűnt, hpgy a Ha­zafias Népfront feladata első­sorban a falusi munka és az értelmiség körében végzendő politikai, ideológiai vita. Vita­fórumaink is — ahogy nevez­ni szerettük akkoriban — el­sősorban a falusi gyűlésekre, kisgyűlésekre, téli beszélgeté­sekre és értelmiségi találko­zókra, vitákra korlátozódtak. Falusi vitáinknak nem is akármilyen témái voltak ak­koriban: a termelőszövetkeze­tek megalakítása, a szocialista mezőgazdaság! Mindez nem akadályozta, de lassította, hogy a szocialista nemzeti egység megteremtésében a Ha­zafias Népfront az eddiginél nagyobb eredményeket érjen el. Mái! AZ ELŰZŐ kongresz- szusunk kiküldött bizottságai­nak egyike, a Mód Aladár ve­zette bizottság gondosan fog­lalkozott a szocialista hazafi- ság és nemzetköziség kérdé­seivel. s ez a bizottság az V. kongresszusunk elé terjeszti javaslatait, Azt is érdemes hangsúlyoznunk, hogy a mos­tani, két kongresszus közötti időkben vált egyre szervezet­tebbé. s egyre gazdagabbá a már több mint egy évtizede munkálkodó honismereti moz­galmunk. A honismereti mun­ka nem szorítkozik csupán bi­zonyos néprajzi és helytörté­neti vizsgálatokra. Az elmúlt évek során ennek a munká­nak a tartalma, politikai „töl­tése" is egyre gazdagodott. Gazdagodott többféleképpen. Egyrészt úgy is, hogy a KISZ- szel együttműködve az Isko­lai körökben, tanulók tanára­ik vezetésével értékes gyűjtő- és feldolgozómunkát végez­tek: gyűjtötték a parasztság életére, munkájára, költészeté­re vonatkozó hagyományokat, gyűjtötték — a városi, ipari­üzemi történeti kutatások ré­vén — a magyar munkásosz­tály forradalmi harcaira vo­natkozó' adatokat, s nem is egy jelentős gyűjteményt, tör­téneti feldolgozást köszönhe­tünk nekik. A honismereti mozgalom tagjai lettek az ér­telmiség, a munkásosztály tag­jai, s öreg parasztemberek, megfáradt, de szeretettel em­lékező parasztasszonyok is. Az egész dolgozó nép munkáját, történetét és harcait feltár­ják ezek a honismereti gyűj­tések, pályázatok: az öregje emlékezik és a fiatal tanulja múltunkat e munka során, s szinte észrevétlen kialakul ezer meg ezer aktivistában az a meggyőződés is, hogy a ma­ga honismereti munkáját megismertesse másokkal, hogy a szocialista haza szeretetét közös kincsünkké tegye. De gazdagodik ennek a munká­nak a tartalma a helytörténeti munkánkkal, ismerünk olyan községeket, ahol már több kö­tetre rúg a leírások száma, kis helytörténeti múzeum; gyűjtemény őrzi a község éle­tének minden érdemes mozza­natát; a politikai harcokat i6, a termelőmunka eredményeit is. s emellett a természeti kincseinkre, műemlékeinkre, azok védelmére is felhívják honismereti bizottságaink a községek figyelmét. . Mindez segít tudatosítani, történetileg elmélyíteni és mai munkánk­hoz kötni a szocialista haza szeretetét. S ez az érzelmileg is etmé-’ lyített hazaszeretet segít vilá­gosan megértetni szerepünket a nemzetközi konfliktusok­ban, helyünket a szocialista világrendszer erősödő szerke­zetében. Ez a szocialista ha­zaszeretet segít megértetni a két nagy dolgozó osztállyal, valamint értelmiségünkkel, s mindazokkal a rétegekkel, amelyek velünk tartanak: a szocializmus az a magasabb létforma, amely minden dol­gozó közös érdekét és szemé­lyes terveit, ambícióit a leg­jobban, társadalmilag a leg­hatékonyabban képviseli. Ez a szocialista hazaszeretet egyesí­ti fokról fokra a dolgozó osz­tályokat, alakítja ki a közös életstílust, a közösségi, szo­cialista erkölcs törvényeit. Ez a folyamat nem egy-két év eredménye lehet, nem pa­rancsszóra történik. Valóban a dolgozók „okos gyülekeze­te”, ahogy József Attila mondta, teremti meg a har­móniát a mindennapi jó mun­kánk. életünk • mindennapi harcain, küzdelmein, a jobb­ra törés mindennapi próbáin keresztül. Ezért várunk mi­nél több önkéntes munkatár­sat a népfront bizottságaiba, aktivistáinak egyre szélesedő hálózatába. Ezért fontos a munkásosztály növekvő je­lenléte a népfrontbizottsá­gokban , mindenütt, hiszen ma már faivainkban is erősödik a munkásosztály: ezért fokoz­zuk nőbizottságaink munkáját, s ezért várjuk az Ifjúság munkáját is. A közös nemze­ti célt az MSZMP legutóbbi kongresszusai világosan kije­lölték: a szocializmus teljes felépítése a feladatunk. ÜGY HISZEM, nem túlzás mégsem, ha azt mondjuk, hogy a szocialista ' hazaszere­tet, s ezen keresztül a szocia­lista nemzeti egység szolgála­ta a Hazafias Népfront poli­tikai munkájában az első he­lyen áll. A két világháború közt az antifasiszta egység­frontért dolgoztunk — ma már, a szocializmus építésé­nek és világméretű küzdel­meinek korszakában a szocia­lista nemzeti — és nemzetkö­zi — egységért kell dolgoz­nunk. Erre a feladatra hív majd V. kongresszusunk is. Kövessük útmutatását. Igazi tavasz, kék éggel, napsütötte házfalakkal, rü­gyező ágakkal, Állunk az udvaron, jól­esik a nap melege. Mellet­tem Margit néni egy pilla­natra leveszi a kendőjét, oda­fordítja arcát a napnak és újra visszaköti. Szorosan, rendesen. A ház előtti kanyarban el­elhúz egy motor, személy­autó, előbrummog egy te­herkocsi. Mielőtt az éles ka­nyarba befordulnak, dudál­nak. Ebben a szép tavaszi időben még ez is kellemesen hangzik. A maconkai udvar fürdik a fényben. Két oldalt a há­zak, nyitott ajtókkal, abla­kokkal. Az udvaron egy ki­csit odébb tyúkok kapirgál- nak. — Peti! — hívja a kis ja­pánkakast Zsuzsi néni. Aztán még egyszer odakiált: — Gyere már ide Pef3- kém! Az aprótermetű kakas fel­figyel az ismerős hívásra, az­tán megindul Zsuzsi néni felé. Mögötte szorosan felzár­kózva egy kis tyúkocska kö­Udvar napsütésben iimihii mi it i ii Imin ti HiiiMi 11M mi iiniiiiiiiiiiiiti tiiniiiiiiiiiii i xmiinuiiimii iiiilliu vet!. Futnak oda egyenesen. Zsuzsi nénihez, Margit ■ néni, Ilonka néni és Zsuzsi néni itt élte le éle­te javát, Maconkán. Ilonka néni még dolgozik a terme­lőszövetkezetben, Margit né­ni és Zsuzsi néni a ház kö­rül tesz-vesz. Ezen a szép tavaszi dél- előttön arról beszélgettünk az udvaron, mennyit változott az élet Maconkán és a távo­labbi világban. — Minden héten kijön az orvos. Komoly dolog ez, aranyoskám. Azelőtt Tere- nyére, vagy Tarjánba jár­tunk, most meg már szemü­veget is itt csinálnak. Margit néni veszi át a szót. — Menjen el a boltba Itt. minálunk. a faluban. Min­dent lehet kapni. Gyönyörű alma van, meg káposzta. Tegnap vettem is egy fejet, aztán ma megfőzöm. Sora­kozik egymás mellett az a sokféle tészta, befőtt, meg csokoládé. Most már csak pénz kell, vásárolni lehet. — Jaj, ne is említsék a vásárlást. A múltkor bemen­tem Tarjánba. Régen voltam már. alig ismertem rá. Be­megyek abba a nagy Pécskő Áruházba, járkálok jobbra- balra. Akarok kimenni, nem tudtam, merre van a kijá­rat. Szóltam is az egyik kis­lánynak, most már aztán se­gítsen aranyom kimenni, ha nem akarja, hogy bennreked­jek. Még mondja valaki, hogy nem változott az élet! — Azt is mondjátok, hogy már jó út van a temetőhöz. Nem kell taposni a sarat. Csak a virágok, azzal van még mindig baj. Nincsen kerítés, aztán hiába visszük ki, másnapra eltűnik. Ezen is ideje lenne változtatni. Szó szót követ, erről is. arról is beszélgetünk. Margit néni még behív egy pilla­natra a házba, ahol az első szobában megmutatja a ma­gasra feltornyozott slingelt párnákkal megvetett ágyat. — Most már csak dísz ez is. Valamikor kilenpen vol­tunk ebben a házban, most meg egyedül maradtam. Még az órám. az is megállt. Csak a rádióból hallom, mennyi az idő. Igaz is, mindjárt meg­kenem ezt a régi jószágot. Biztosan, összeragadtak a kerekei. Szokta ezt csinálni néha. Az idő lassan délre vált. indultunk tovább Maconká- ról. Zsuzsi néni, Ilonka né­ni már bement a házba, be kell rántani az ételt. A kapuból visszanézve, még látom, hogy Margit néni kihoz egy nagy zöld üveget, melléje egy kenőtollat. Az­tán megjelenik a nevezetes órával és szorgalmasan ke- negeti a petróleummal. Cs. E. NOGRÁD - 1972. április 14., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents