Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
Monológ Sínen és diskurzus és sín mellett Autószerelő, fodrász, pincér, koznnnku^, tévészerelő, kereskedő: szakmák. Az utóbbi evekben a legkedveltebbek. Boldog, aki valamelyikbe bejuthat, mert akkor már vágányon van a jövője. Csalóka látszat; pénz, pénz, pénz... A boldogtalanok, a csalódottak száma egyre nő: nem vettek fel a túljelentkezés miatt; nem volt összeköttetésem, protekcióm, csak ezért nem sikerült bejutnom; a barátnőim még magát sem tudta normálisan megfésülni, most mégis fodrásztanuló. És egy közcs kérdés: mihez kezdünk most már ezután? Van más. Olyan ahol örömmel fogadják a fiatalokat, ahol minden-nemű támogatást, segítséget megkapnak a tanulóévek alatt. Igaz, hogy szabadulás után a pénz nem ömlesztve jön, meg kell érte dolgozná becsülettel. De ki ne méltatlankodna, amikor azt látja úton-útfélen, hogy egyes szakmákban játszva lehet Dénz keresni. Persze az, hogy játszivá, egy kicsit túlzás. Mondjuk úgy, hogy könnyű munkával. Mondom, van más. Kovács, öntő, sofőr, szövőnő, gyári szakmunkás. Reméljük, hogy csak viccelsz? Jobbat esetleg nem tudnál ajánlani? Inkább segédmunkás, vagy lógós, mint a fentiek közül bármelyik. Szemlélet kérdése az egész. De mi determinálja a szemleletét? Sok minden. Főleg az, hogy az ember nemcsak az orrahegyéig lát, hanem tovább is. Látnivaló pedig van bőven. Jó, egyezzünk ki, hogy ez az érem egyik cüdala. És a másik? A másik oldal fényesebb. Már ami a szemléletet illeti. A szakma szeretete. Ilyen is van. Erre is találhatunk példát, méghozzá elég sokat. Vegyünk pl. egy nem túl népszerű, alig ismert szakmát: nyomdász. Nézzük meg, hogy az e szakmában dolgozó fiatalok hogyan vélekednek munkájukról, jövőjükről. Nyilván nem fognak rosszat mondani, ha már egyszer belecsöppentek, ha rákényszerültek, hogy ezt csinálják. — Belecsöppentél? Kényszerűségből jöttél ide? — kérdezzük Kelemen László nyomdásztanulót és körülötte álló társait. Moraj, fintor az arcokon. önérzetes válasz: — Senki sem mondta, hogy jöjjek ide, magam választottam ezt a szakmát. Hallottam, hogy indul itt Pásztón egy nyomdaüzem, gondoltam, megpróbálom. Mindjárt általános után. — A legtöbben általános után jöttetek az üzemibe. Volt valami elképzelésetek erről a szakmáról? — Nem sok, de hamar megismerkedhettünk vele. Az anyavállalatnál, Budapesten jártunk tapasztalatcserén. Aki Alapffy László és András, a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola két tanulójának sikeres kiállítása után megnyílt a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ fotógalériájában Ing. Jozef. Struhár, zólyomi csehszlovák fotóművész kiállítása. A kiállítás iránt, amely április 15-ig tart nyitva, igen nagy az érdeklődés. A képek kiérdemlik a közönség elismerését. Képünkön a csehszlovák fotóművész „Portré II” című műve látható Sátáni ötlet A múlt esztendőben mutatták be Magyarországon Claude Sautet: Az élet dolgai című filmjét. A film meglehetősen jó kritikákat kapott, a főszerepeket Michel Piccoli és Romy Schneider játszotta. Sautet új filmjében, a Sátáni ötletben ismét e világhírű párossal találkozhatunk. Ezúttal másféle feladatot bízott rájuk a rendező: klasszikus ellenfelek, a társadalom két oldalán állnak. Piccoli Maxot a rendőrtisztet, Romy Schneider a prostituáltat alakítja. „Egy gerinctelen, lelketlen filmművészet közepette Sautet csodálatos erkölcsi szigorúságának követőkre kellene találnia. Filmje megrázó, 4 feltéve, ha meglátjuk benne a lényeget.” A Nouvel Obser- vateur kritikusa írja ezt Sautet filmjéről. Be kell vallanunk, aligha nem igaza van. Tény viszont az, hogy a poén meglehetősen váratlanul, logikátlanul helyezkedik el a film struktúrájában. A néző elsősorban ezért kerül zavarba, alig érti, hogyan lehet az, hogy Max nem látta élőre, miféle útvesztőbe hajszolja saját magát. Piccoli és Romy Schneider a megszokott kitűnő alaikítást nyújtja. Elsősorban az ő érdemük, hogy a film meg tud kapaszkodni a realitás talaján. Hann Ferenc I NÚGRÁ£ - 1972. április 9., vasárnap A vadászpilóta szerelme és halála a látottak után is kitartott az elhatározása mellett, az maradt. A jelentkezők mind maradtak, még a lányok is. Pedig nem éppen nőkre méretezték a gépmesteri foglalkozást Ka- bács Katalin, Nagyváradi Zsuzsa és Nágel Anna utolsó éves tanulók. Nemsokára szabadulnak. Még egy közös vonásuk, hogy mindhárman. kereskedőknek készültek. Nem nagy reménnyel: reálisan láttak a lehetőségeket. Vágyódás jele egyiken sem mutatkozik. Szeretik ezt a szakmát, a rotációs gépeket, Sanyi bácsit, az oktatót. A szakmunkásvizsga letétele után is maradnak. Akkor már a fizetés is emelkedik. Kelemen Laci — szintén harmadéves — már 1200 forintot is keresett. S ha azt vesszük, hogy még csak 17 éves, ez nem is olyan rossz. — Már több fiatal is érdeklődött a faluban, meg a környéken, hogy érdemes-e jönni ebbe a szakmába. Hát én csak jót tudok nekik mondani. Sanyi bácsi, az oktató pesti ember möreg róka” már a pályán. 1941-ben ment el inasnak. Szereti a gyerekeket, nincs velük sok baja. A lányokkal még jobban megegyezik, mint a fiúkkal — A fiatalok nem szívesen jelentkeznek nyomdásznak, főleg Pesten nem. Itt vidéken, akik jönnek, hamar megszeretik a mesterséget. Rotációs gépek, dübörgés, üzleti és kereskedelmi nyomtatványok, jókedvű fiatalok. Jó, jó, de nem mind arany, ami fénylik. Ki beszélt itt aranyról, meg fényességről? Amiről ijt szó volt, azt inkább realpolitikának lehet nevezni. É6 ennek mi a haszna? Az, hogy mivel nem mindenkinek juthat a vajban- fürdés lehetősége, hiszen az életben a nem-legszebb dolgok vannak túlsúlyban, jobb, ha ezekhez a nem-legszebbekhez szoktatjuk magunkat. Akkor legyünk a középszer hívei? Nem, csak az ember találja meg a helyét a reális tények között. Ügy, hogy öröme teljék benne. Mert nincs lehangolóbb a megsavanyodott életnél. Vkm. Molnár Géza életútja, írói pályája maga is szép és izgalmas regény. 1923-ban született Pesterzsébeten, munkás-paraszt családból. Büszkén vallja, hogy édesanyja Abaújból származott, ahol talán legtisztábban beszélik a magyar nyelvet, és ahol érintetlenül maradt a magyar nép és hagyomány: a reformáció és a kuruckor. Gyermekévei a szegény munkás sorsát Ígérik, de ő már inasévei alatt elhatározza, hogy író lesz. Életének erről a szakaszáról a „Szerelmes kisinas” és a „Város a felhők alatt" című munkáiban emlékezik. Vasgyári munkásként éri meg a felszabadulást, majd vidékre kerül újságírónak. 1949-től kezdve a Pártközpont sajtóosztályán dolgozik. 1953-ban került az Írószövetségbe, ahol a pártszervezet függetlenített szervezőtitkára lett. Az ellenforradalom után a Magvető Könyvkiadó fő- szerkesztője, a Népszava kul- túrrovatának vezetője, majd az Élet'és Irodalom című hetilap szerkesztője lett 1962- től külügyi szolgálatot teljesít, előbb a minisztériumban, majd két esztendőn keresztül, mint hazánk párizsi követségének munkatársa. Hazatérése után 1966-ban ismét az Írószövetség párttitkárává választották. A felsorolt tények és események között és mögött azonban ott van — és számunkra most ez a legérdekesebb — egy egyre izmosabban kiteljesedő írói alkat, egyre szaporodó művekkel. Molnár Géza számára az írás, maga az élet, az élet szenvedélyes fölfedezése és közlése. Ezt teszi legismertebb műveiben: az ellenforradalmi eseményekről szóló „Hullámverés” című regényében, ezt legnépszerűbb ifjúsági regényében, a „Mártában”, amely több idegen nyelven is megjelent. A „Sárkányok fiai” című útinaplójában vietnami élményeit örökíti meg. Az író aranymosó —mondja —, áll az idő partjainál, s medréből mossa, mind egyre mossa a homokot, aranyrögöt keres benne. Ilyen aranyrögöt keresőként nyúl vissza több munkájában az 1940-es esztendők világához. Az önéletrajzi fogantatású „Holtak fogságában” mellett a felszabadulás időszakába elvivő „Elfogynak az éjszakák” című regényei igazolják leginkább ezt a szándékát. „Harangos óra” című no- velilás kötetében a címadó elbeszélés ejtőernyős sportolókról szólt. Ez is igazolja, hogy az írót sokat foglalkoztatta a bátrak sportja, a repülés. Írói elvei közé tartozik, hogy sokféleképpen szabad írni, csak unalmasan nem. mert az unalom a valóságot is meghamisítja. A könyv világa nem lehet szürkébb, mint a körülöttünk zajló élet. „Belemarkolni az életet a könyvbe, úgy, hogy művészi igazsággá lényegüljön — ez talán a legfontosabb törekvésem, igényem” '— vallja. Ezeket az elveket és kívánalmakat valósítja meg legújabb regényében „A vadász- pilóta szerelme és halála” című kötetében. A három testi-lelki jóbarát egyike, Mo- ravetz Péter repülés közben fellépett belső vérzése következtében nem tudja irányítani gépét a leszállásnál, s életét veszti. Mi az igazi oka tragikus, és barátait megdöbbentő halálának? — Brre a kérdésre keresi a választ az író, a három barát egyikének, Dénes Istvánnak nézőpontján keresztüL Az érdekes kompozíciójú műben, a múlt és jelen síkváltogatásában kibontakoznak előttünk a jól árnyalt jellemek. Megtudjuk, hogy morálisan Ságody, a komputer-ember a bűnös Moravetz halálában, de egyéb körülmények is közbejátszanak. Ságody Róbert hidegen és önzőn számító racionalista, aki „az élet által betáplált új és új impulzusok szerint cselekszik”. Pulai volt repülőfőhadnagy leányának udvarol. A főhadnagy a háború utolsó napjaiban gépével együtt Debrecenbe repül, tettéért Szabadság-érdemrenddel tüntették ki. Félelmesen jó szakember, mint gépészmérnök is. Társadalmi munkában Budaörsön foglalkozik a sportrepülők oktatásával is. Ám, egy alkalommal lezuhan gépével, arca összeég, nem akar többé emberek között élni és érdemeire való tekintettel is engedélyt kap egy autószerviz megnyitására. Ságodynak, a hidegen számító embernek ez a fordulat nem tetszik, és szakít a leánnyal. aki azonban továbbra is őt szereti. Moravetz Péter éppen ellentéte barátjának: ő mítoszember. Az életet jórészt álmaiban éli, számára „az élet csodák halmaza volt, múltba süllyedt és eljövendő csodáké”. Megszereti Pulai Katát és kemény elszántsággal harcol is érte. A lány csalódásai után hozzámegy feleségül, de közben szerelmi viszonyt folytat Ságodyval. Moravetz Petya hiába a megtestesült jóakarat, hiába lelkes rajongása, buzgalma: egyre jobban kell ériznie, hogy minden összetörik, "hogy „a holdból hiányzik egy darab”. Házaséletének elromlása, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy szerencsétlen párválasztása okozza végeredményben halálát is. Tudja, hogy gyomorfekélye van, amelyet kezeltetni kellene. Dé inkább eltitkolja, nehogy egyetlen megmaradt szerelmétől, a repüléstől is eltiltsák. Az író azt az embert keresi. akinél rendben vannak a jellem és a logika koordinátái is. A repülés egyre növekvő technikai követelményei között csak olyan emberek állhatnak igazán helyt, akik etikai értékek tekintetében is fel tudnak nőni a kor követelményeihez. Molnár Géza könyve érdekes. izgalmas, tanulságos olvasmány. Élénkíti stílusát a székely népmesék szólásmondások beépítésével is. Csukly László Sugár István: 15. — „Ti mostari mindjárt elmentek Tarcalra, a gróf Buttler János borházába, az honnét a borát ide fogjátok hozni és kesérni. A leányom is, • gróf Buttlerné is el fog menni. Azért vigyázzatok, hogy nékie a legkissebb baja se történjék, mert különben ezer botot veretek rajtatok, és a házatokba vissza soha nem mehettek!” A parasztok felcihelődnek az előállott nagy „vasas szekerekre.” A kocsisor élére álló hintóba maga Katalin asszony száll, s a hajnali ködös derengésben megindul a társaság a nagy kalandra. Útközben még Buttler tar-, cali szőlejében Őrködő bérest is fülöncsípik, s meg- kötözotten magukkal hurcolják. Tárcái városába érve, egyenesen Buttler borospincéjéhez dirigálja Katinka a kocsikat. A közelben lakó erdőtelki tiszttartó, amikor észreveszi a gyanús kocsikaravánt, • rosszat gyanítva, bezáratja a borházat, sőt jómaga is lakásába zárkózik. Á früstöknél alaposan beboroztatott, nekivadult emberek kemény fejszecsapásai alatt hamarosan feltárul a bejárat, s az emberek mohón a pincébe nyomulnak. Amikor Buttler tiszttartója látja, hogy a fele se tréfa, a ház hátülsó ablakán kiugrik, hogy segítségért szaladjon. De az őrségre állított keresztúri emberek egyhamar nyakoncsípik. A szerencsétlent vadul a földre tiporják, s jó keményen gúzsbakötik. A felbérelt paraszthadat Buttler grófnő kommandí- rozza. Egymásután cipelik ki a pincéből a kocsikra a zamatos hegyaljai borral töltött hordókat. Csúfságul, csak egyetlenegy hordó bort hagynak az ászokfákon. Kilencvenkilenc és fél hordó bor, két átalag ürmös és három tartály értékes száraz aszúszem zsákmánnyal megrakodva térnek meg a Dő- ryek bodrogkeresztúri pincéjéhez. A tiszttartót megkötözött kezekkel, vasvillás jobbágyok között hajtják maguk előtt. A felbőszült öreg Dő- ry egy sötét kamrába bör- tönözteti, s késő estére jár már az idő, mikor elengedi. Buttlerné azonban előbb egy szabályosan kiállított „nyug- tá”-t ad át neki, a férje részére az „átvett borokról” — de természetesen hallgat az ..átvétel” furcsa körülményeiről. Az erdőtelki kényúr Közben pedig az erdőtelki Buttler-kastély! an vidám élet járja. Hamisítatlan históriája feudális főúri légkör, az életmód és a stílus, amit János gróf kialakít és folytat. Tőrőlmetszett koronázatlan kiskirályként él Erdőtelek és Párdány örökös ura. Felesége váratlan távozása után még a látszat utolsó korlátáit is felrúgva, veti magát Katinka két szolgálólánya, Liza és Béres Marosa karjaiba. Leplezetlenül beszél már erről az egész kastély személyzete. De míg Marcsa az ügyet csak futó kalandnak tekinti, addig Liza már komoly terveket forral szíve-lelkemé- lyén. Felmerül benne, hogy mi lenne, ha ő lépne Dőry Katalin örökébe? Nagy tét forog hát részére kockán! Reményét az is táplálja hogy az erdőtelki templom kriptájának mélyén porlado- zó öreg Buttler Gábor gróf is „csak egy kis csizmadia feleségét” emelte maga mellé ... A kikapós lány nemcsak megád mindent és mindenkor urának, amit az kíván tőle, de közben részletesen be is számol úrnője viselt dolgairól. A gróf hálás kedvencének a szép kis komor- nának. — „Mint jövendőbéli bizonyság, úgy tartott a gróftól Erdőtelken az udvarban — mondja az inas — nem pedig úgy mint szolgálóleány vagy szolgáló, ű iránta azt a parancsolatot adta a gróf a cselédeknek, hogy Lizi leányzó senkiiül meg ne sértessen és, hogy őtet mindnyájan engedjék önnen tetszése szerint cselekedni!” Sőt, még egy egri leányt is felfogadnak Lizi szolgálatára. Ily sok kedvezés nyomán, bezzeg megjön a szépséges és bájával magának fényes jövőt tervezgető girincsi parasztlány hangja... — „Több ízben beszélte tűzi, hogy a gróf néki megígérte, hogy ha elválasztják a grófnétul, soha más felesége nem lészen, hanem csak ő, Nagy Zsuzsanna — meséli Jáger Franciska, a kastély egyik cselédje. — Ezt beszélte más parasztasszonyok előtt is, kik az udvarba jártak mosni, vagy más dologra jártak. Hozzáadván, hogy jobb dolgok lészen ha ő lészen az asszonyok...” A kis kedvenc szerelmi sikerei nyomán, már-már féltékeny is konkurensére, Béres Marcsára. Szemrehányással árasztja el ezért János grófot. A válasz lako- nikus rövidséggel szemnyito- gatóan buttleri: — „Egyszer veled, másszor Marosával!” A tengernyi előny és kedvezmény csak csalétek a fiatal gróf részéről, hogy tettetett szerelme árán, a felesége ellen kincset érő tanút maga mellé bilincselje, és elvágja a meghátrálás minden lehetőségétől is. De jellemző a grófra, hogy az értékes tanút, szeretőjét mé? csak meg sem fizeti. (Folytatjuk! V
