Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
Perek kártérítésért Összefogtak a méhészek — a károsait fodrász Nemcsak bűnügyeket tárgyainak a bíróságon. Se szeri, Se száma a polgári pereknek, s ezek közül is azoknak, amelyeknek nem is kis összeg képezi az alapját. Hányszor hangzik el: fizessék meg a káromat, tisztelt bíróság. Ezek az ügyek, ha nem is olyan izgalmasak, mint a bűnügyek, mégis sok érdekességet rejtenek. Legelőször is sok tanulságot vonhatunk le ezekből, hiszen az élet érdekes helyzeteket teremt. Az úgynevezett kártérítési perekből gyűjtöttünk össze néhányat a Salgótarjáni Járásbíróságon. Móhhullák a kaptárban A Dutkos-dülőben, Karancs- lapujtőn tíz holdon gazdálkodik a Karancsmente Tsz. Még tavaly, áprilisban történt, hogy a dűlőben gyomirtást, féregirtást végeztek lindános 6zuperfoszfáfctal. A területre 13 mázsát szórtak szét, s ebből lett a baj. Erős szél fújt és a fehér por alakú vegyszert a falu irányába, a kertekben levő gyümölcsfákra, a környező bozótosba és a virágzó kö- kénybakrokra vitte a szél. Szemtanúk mondták: valóságos fehér felhő volt a levegőben. A méhészek mit sem tudva a permetezésről, kiengedték állataikat. Meglepve tapasztalták, hogy a kijáró méhek a kaptár mellett, a földön vergődnek — elpusztulnak. Egy másik méhész két kaptárában másfél centiméter magasságban hevertek a méhhullák. Lábuk sárga volt a virágportól. A méhészek pert indítottak, mert — úgymond — nem értesítették őket a permetezésről Szabály mondja a vegyszerre: erős szélben porozni tilos! A műanyag zsákon is ott áll sok más egyéb között: méhekre veszélyes! A bíróság négy méhésznek szolgáltatott igazságot, ítélt meg összesen több mint 23 000 forint kárt, amit a tsz-nek kell megfizetnie. Abbahagyta a tanulást Egy nagybátonyi lány szakmunkástanulónak jelentkezett a Nógrád megyei Sütőipari Vállalathoz és szerződést is kötött a vállalattal. A tanulmányi szerződés szerint 250 forint tanulmányi ösztöndíj illette meg a lányt, aki kötelezte magát, hogy amint felszabadul, a vállalatnál marad. Telt az idő, és az 1969-ben kötött szerződés után tavaly januárban a lány kilépett munkahelyéről. El is költözött lakhelyéről — felrúgta a szerződésben foglaltakat. A vállalat keresetet indított, s kérte, hogy az eddig folyósított, ösz- szesen ötezer forintot fizesse vissza a leány. A lány védekezése ez volt: „nem dolgozom, nem tudom visszafizetni az összeget.” A bíróság helyt adott a vállalat kérésének és megállapította, hogy a leány köteles visszafizetni az ösztöndíjat. Rendelet mondja ki ugyanis, hogy aki a szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti, a részére adott társadalmi ösztöndíjat visszafizetni tartozik. A gyám, aki a szerződés- kötéskor jelen volt, megijedt, hogy neki kell fizetnie. Erről is rendelkezett a bíróság és kimondta, hogy bár 16 éves volt a lány, amikor a szerződést kötötte, időközben nagykorú lett, s ő köteles megtéríteni a kárt. Kirakták a műhelyből A házaspár házat vásárolt, amelynek egyik helyiségét a fodrász bérelte Ebben az egy szobában folytatta iparát egészen tavaly októberig, amikor a háziak elzárták a vizet. Mit ér egy fodrász víz nélkül? Bizony bajba került az ipar, sőt a háziak egy hónappal később levelet írtak a kisiparosnak, s ebben felszólították: vigyen mindent, míg nem késő, mert legközelebb az utcán találja a felszereléseket, kellékeket. A fodrász, miután otthon nem nyithatott műhelyt, kétségbeesetten a tanácsra rohant és kérte a birtokháborítás megszüntetését. Hiába volt azonban a határozat, a háziak fütyültek arra és az ipart nem folytathatta a kisiparos. Bírósághoz fordult és kérte az elmaradt haszon megfizetését. E szerint a zaklatás ideje alatt több mint 7000 forint kára volt a fodrásznak. A bíróság kötelezte a háziakat az elmaradt haszon megfizetésére, mondván: birtokháborítást követnek el és a kisiparos mesterségét folytatni helyiség hiányában nem tudja. Jogellenesen jártak el amikor kizárták a lakáshasználatból, így felelősséggel tartoznak az elmaradt haszonért. A fodrász kárát tehát meg kell téríteni, ám az ügy folytatódik. Az ítéletbe nem nyugodtak bele a háziak és fellebbeztek a megyei bírósághoz. Szokács László Nem kell komolyan venni Nem is gondolják, hogy milyen elszánt védelmezői akadnak manapság a társadalmi tulajdonnak! Egy pillanatig most azon töröm a fejemet, hogy elmesélhetem-e egyáltalán ezt a történetet? Mert ügy esett, hogy éppen nekem kellett erre rájönnöm. Mármint arra, hogy nem Csáki szalmája többé a társadalmi tulajdbn. Méghozzá olcsón rájöttem. Egészen apró kellemetlenség árán. Csakhogy azt mondják, az újságíró ne éljen vissza a hivatásával. Ha sérelem éri, bárki más fordulhat a megyei laphoz, a rádióhoz, a televízióhoz, vagy akár a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz. Az újságíró intézze el az ügyeit, ahogy tudja. Szóval, mehet a sóhivatalba. Nem személyes élményből származott az írás. A, dehogy, hova gondolnak? Nem is Salgótarjánban történt az ünnepek utolsó napjának délelőttjén. Nem is arról a bizonyos taxiról van szó, hanem egy másikról. Es a pilóta sem öreg, hanem fiatal. Remélem értik, ugy-e? A helyszín a Húsvét-szigetek fővárosa. Ez a teljes igazság. Megérkezvén ide családjával lord Kietsifey, sportrepülő- gépük éppen nem lévén kéznél, jobb híján taxival kívánták folytatni útjukat. Állomást is találtak, szabad kocsit is, csak a pilóta nem volt sehol. Egy ideig várakoztak a csípős tavaszi szélben, aztán a feleség a vezető keresésére indult, lord Kietsifey pedig 'megnyomkodta néhányszor a nyitva hagyott kocsi dudáját, hátha meghallja a gazdája és előjön. Erre egy járókelőnek álcázott bennszülött hősünkre rontott, hogy meri kinyitni a nyitva hagyott kocsit? Es ha eltűnik belőle valami? Mivel kétségbe vonták, hogy joga lenne ebbe beleszólni, feldúltan elrohant és pár pillanat múlva a gépkocsivezetővel tért vissza. No, azt a ribilliót látni kellett volna. Ahogyan ezek ketten kioktatták az utazni vágyó boldogtalan családot. A fél utca öszecsödült. A lord csodálkozott. Másutt bocsánatot szoktak kérni az utastól, ha megvárakoztatják. A Húsvét-szigeteken talán más lenne a szokás? Hát, ezek után mondják meg, kár érheti-e a társadalmi tulajdont, ahol ilyen elszánt védelmezői akadnak? —is A meddőhányók kincse A Katowice székhellyel működő „HALDEX” magyar—lengyel résztvénytársaság a közelmúltban aláirt •szerződés alapján számottevően növeli kapacitását. A részvénytársaság a meddőhányók, az úgynevezett hulladékszén hasznosításával foglalkozik. A HALDEX tizenkét éves fennállása óta összesen 22 millió tonna meddőhányót «tagozott lek s ebből 2J5 millió tonna teljes értékű szenet kapott. A legújabb megállapodás szerint újabb két meddőhányó-feldolgozót és egy aprókőzet-hasznosító üzemet létesítenek. A HAL- DEX-nek jelenleg öt vállalata van, s ezek 20 bányával működnek együtt és 1200 dolgozót foglalkoztatnak. Az új beruházások megvalósítása után a HALDEX 8 millió tonna teljes értékű szenet termei. Az élet artériái a földeken Az öntozőcsatornák együttes hossza Szovjet-Azerbajdzsánban meghaladja az 50 000 kilométert. A nagy öntözési munkálatok még Lenin kezdeményezésére indultak meg, aki 1921-ben rendeletet írt alá arról, hogy Azerbajdzsánnak segítséget kell nyújtani az öntözéses gazdálkodás fejlesztésében. A csatornák és egyéb hidrotechnikai berendezések építési költségeit az állam teljesen magára vállalta. Amint Lenin megjósolta: az öntözés teljesen megváltoztatta a köztársaság száraz körzeteinek képét. A sivár tájat gyapotföldek, szőlők, gyümölcsösök váltották fel. Klubokkal, iskolákkal ellátott kényelmes falvak épüllek. A parasztok jövedelme a szovjet hatalom évei alatt tizenegyszeresére növekedett. Jómagam ugyan soha nem lovagoltam még, de akik próbálták, azt mondják; nehéz megülni a ló hátán. Aki nem biztos a dolgában, az könnyen leeshet, vagy lecsúszhat a lóról. A példázat, sajnos, nemcsak a lovaglás A érvényes. A közéletben is úgy van, hogy aki nem biztos a dolgában, az bizony könnyen áteshet a ló másik oldalára. Érdekes vita részvevője voltam a napokban. Az ifjúsági és nőpolitikái határozat végrehajtásáról folyt a szó. Közelebbről arról, hogy a végrehajtás során olykor könnyen átesünk a ló túlsó oldalára. Például: a nagycsaládos és egyedülálló anyák segítése nagyon fontos feladat. Üzemeltnek, vállalatoknak, intézményeknek ott legyen a szeme, figyelme, ne hagyják, maglukra az amúgy is nehéz körülményeit között élő asszonyokat. A bökkenő ott van, hogy helyenként valóságos segítési kampány indult. Az illető vállalat, üzem, intézmény vezetői elhatározták, hogy a jövőben segítik az egyedülálló, nagy- családos nőket, s elhatározásukat vasakaratlal véghez is viszik. De hogyan? Tűzön-vízen át. Mindenáron. Példának okáért A két nép közös érdekeit szolgáljuk Dr. Vladimir Pirosik nyilatkozata Két napot töltött Salgótarjánban az a csehszlovák küldöttség, amelyikeit dr. Vladimir Pirosok, a Szlovák Kommunista Párt Besztercebányai kerületi Bizottságának első titkára vezetett, s tárgyalásokat folytatott megyénk párt-, állami és szakszervezeti vezetőivel az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Az elvtársi, baráti eszmecsere során az együttműködés számos lehetőségét vitatták meg. A csehszlovák vendégek elutazása előtt műm katársunk beszélgetést folytatott dr. Vladimír Pirosik elv- tánssal a tárgyalások eredményeiről, az együttműködés további lehetőségeiről — Elvtársi, baráti kapcsolataink testvérmegyénkkel, Nógráddal immár 17 évre tehetők. A két megye közötti együttműködés politikai és gazdasági téren egyaránt' sok hasznoß dolgot hozott, hiszen az közös érdekeket szolgál. A történelem és a jelenlegi hely-1 aetünk is összeköt bennünket. Nógrád megyét és Közép-Szlovákját, hiszen a mi kerületünkben 85 ezer magyar él, s itt Nógrádban is élnek szlovákok. A közös határvonal is megköveteli tőlünk az együttműködést, sőt a kölcsönös segítségnyújtást. Mostani látogatásiunk célja az volt, hogy keressük az együttműködés további szélesítésének lehetőségeit, s azt mindkét nép javára hasznosítsuk. — Hogyan ítéli meg az eddigi együttműködést, s miben állapodtak meg megyénk vezetőivel az elkövetkező időkre? — Véleményem szerint kapcsolatunk normális. Nagyon szépen, fejlődik, de az együttműködést, megítélésem szerint is, gyorsítani lehetne. Elsősorban a gazdasági életre gondolok. A mostani tárgyaláson is felmerült annak a lehetősége, hogy a határmentén kölcsönös munkaerőcsere jöjjön létre. Ez elkezdődött, de továbbra is keresni kell a bővítés lehetőségét. Ezért megegyeztünk, hogy egy konkrét tervet dolgozunk ki. — Szó volit az Ipoly szabályozásának továbbfolytatásáról is. Ez a munka véleményem szerint jól halad, s a kölcsönös együttműködéssel az Ipoly szabályozásával mindkét fél nagy területet nyerhet a mezőgazdaság számára. Arról is szót váltottunk, hogy egy esetleges közös beruházással megoldható lenne az Ipoly két partján egy nagyobb terület öntözése. Tárgyalásaink során szót váltottunk a kishatármenti forgalomról is. Erről az a véleményem, hogy a kereskedelmi vállalatok vezetődnek keld asztalhoz ülni, s megbeszélni az árucsere lehetőségét. Nálunk is van olyan áru, amit keresnek a Nógrád megyeiek, viszont itt is van olyan készlet, ami nálunk hiánycikk. A kishatármenti árucsere-forgalom megvalósítására minden lehetőség adott, — Szót váltottunk a vasúti közlekedésről is. Ismerjük Nógrád megye, illetve Salgótarján gondjait. A tájékoztatóból megtudtuk, hogy a miskolci, illetve a Borsod megyei üzemek termékeit 220 kilométeres kerülővel szállítják Salgótarjánba. Mi megkeressük a csehszlovák illetékes hatóságot és segítséget nyújtunk ahhoz, hogy a miskolci, illetve a Borsod megyei nyersanyagot, félkész, készterméket Bánréven és Füleken ét juttassuk el Salgótarjánba. Tárgyalópartnereink le ezt kérték tőlünk, hiszen ez az út mindössze 60 kilométer lenne. — Megbeszélésünk tárgya volt a Narancsban megnyitandó kőbánya is. A lényeg as, hogy ehhez a bányához mi adnánk a gépeket, s viszonzásul kővel fizetnék a gépek árát. Az együttműködés további lehetőségét itt is keresni kell. A Nógrád megyei vezetők tárgyalásaink során felajánlották az építőipari kooperációt, elsősorban tervezésre és egyes mélyépítési feladatokra. Ez is tárgyalási alapot jelent számunkra, kölcsönösségi alapon ide — oda. Rendkívül érdekes számunkra a füleld zománcgyár és a salgótarjáni tűzhelygyár együttműködésének lehetősége. Tudjuk, hogy a gáztűzhelyt itt világszínvonalon készítik. A két gyár összefogásával kooperációban nagy szériát tudnánk előállítani. Véleményem szerint ezt az együttműködést el kell kezdeni a tervezéssel, a tipizálással, a fejlesztéssel és a specializálással, majd a végén az értékesítésnél is együtt jelentkezhetnénk a piacon,. Ez igen reális dolog, kezdeményezésre van szükség. — Az együttműködésnek milyen lehetőségeiről tárgyaltak még? — Abban konkrétan megegyeztünk, hogy az idén keikét pártdelegációt cserélünk. De mi javasoljuk a tanácsi, a szakszervezeti és a tömegsaer- vezeti delegációk kölcsönös cseréjét is. És még egyet. Aa úttörők is jó kapcsolatot tartottak fenn egymással. Ezt az együttműködést továbbra is fenntartjuk. De cseréljünk sportküldöttséget is, ahol nincs szükség tolmácsra, hiszen a labda repül, s a stopperóra halad, a mércét pedig mindig magasabbra lehet emelni. — Hasznos volt ez az eszmecsere. Üdvözöljük a kezdeményezéseket, hiszen az együttműködés feltétlen hasznos mind a két megye részére. Amellett, hogy közelebbről is megismerjük egymást, a gondokon is jobban tudunk segíteni. Az együttműködéshez meg kell teremteni a feltételeket. Ezért úgy gondoljuk, hogy hazatérésünk után javaslattal élünk a csehszlovák —magyar közös gazdasági bizottságnál, tájékoztatjuk elképzeléseinkről, s keressük a megvalósulás gyors útját. További tárgyalásokra van szükség, hogy ez az együttműködés mielőbb gyümölcsözzék — mondotta befejezésül dr. Vladimir Pirosik elvtárs. Somogy vári László A héten történt A ló túlsó oldala úgy, hogy a jutalmazásra szánható összegből támogatják őket. Pedig hát szezont a fazonnal összekeverni nem valami jó dolog. A jutalom, az jutalom, s arra szolgál, hogy az átlagon és a megszabott követelményeken felüli teljesítményt honorálják vele. A sokgyermekes és egyedülálló anyákat pedig nem jutalmazni — legalábbis nem azért —, hanem támogatni kell Szociális segéllyel, rendkívüli szabadsággal, üdülőjegy juttatásával, hol mire van lehetőség. Friss diplomával került a fiatalember a vállalathoz. Tapasztalata tehát nincs még, nem is lehet, ugyanazt a munkát végzi, minit idősebb, csaknem húsz éve ott dolgozó munkatársa, Munkabére viszont vetekszik a húsz éve ott dolgozóéval Nem véletlen tehát, hogy idősebb társa morog, füstölög. — Ifjúságpolitikai határozat ide, vagy oda, azért magát a fiatalságot mégsem kellene megfizetni. Nem érdem az. hanem átmeneti helyzet. Nem inkább a teljesítmény alapján kellene a munkabért megállapítani? Evés közben jön meg az étvágy. . A baj akkor kezdődik, amikor a túlméretezett étvágy már a gyomorrontást helyezi kilátásba. A nőpolitikái határozattal érvelve helyenként ilyen követelésekkel lépnek fel a nők: — Azonnal szüntessék be a három műszakos termelést! Pedig hát hiába a jó szán- déle, ha a gazdasági ,,környezet", a szükséges feltételek hiányoznak, akkor a három műszakos munka megszüntetésével még várni kell. Ahol meg a munka természete megköveteli az éjszakázást, ott különösen felesleges emergia- pocsókolás a párthatározat lobogtatása. Másik helyen így panaszkodik egy asszony: — Ugyanolyan gépen dolgozom, mint férfitársam, 6 mégis többet keres mini én. I Pedig egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Első hallásra úgy tűnik, hogy hátrányos megkülönböztetéssel sújtják őt. Közelebbről megvizsgálva a helyzetet kiderül azonban, hogy helyette is férfitársa emelgeti a nehéz munkadarabokat, így hát — bár ugyanolyan gépen dolgoznak mindketten — a férfinak mégiscsak több a dolga. S ezért több bér is jár, éppen azon elv alapján, amelyre a panaszkodó asszony hivatkozott. Ügy látszik, hogy azon a bizonyos arany középúton járni nem is olyan könnyű. Sokkal könnyebb ennél kilengeni egyik-másik túlzásba, jogtalan követelésbe, azaz: átesni a ló túlsó oldalára. S ha a jogtalan követelések tetejében még a készséges teljesítés szándékával is találkoznak, nagyon messze tévedünk a mértéktartás középút- jáitól. Alkalmat adunk arra, hogy helyenként visszatetszést szüljön egy egészséges határozat, csak azért mert kampányt szervezünk a végre* hajtásából. íszendi Mária § NÓGRÁD - 1972. április 9,, vasárnap
