Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

Munka és emberség A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál az utób­bi napokban nagy vitát váltott ki, hogy melyik és összesen hány brigád nyerje el a kitüntető Szocialista Brigád címet. Mi legyen a feltétel és a mérce, amely a szocialista brigá­dokat a munkabrigádoktól megkülönbözteti? Van-e általá­nos és mindenütt alkalmazható ismérv? Ez a kérdés nem­csak az építőknél, hanem szinte minden üzemben felmerül és a válaszok különböznek. A Minisztertanács pénteki ülésén több kérdésre választ adott, határozatot hozott a munkaverseny-mozgalomról. Tö­mören megfogalmazták az élet tapasztalatait: a munkaver- seny-mozgalom a szocializmus magasabb fokon történő épí­tésének nagy erőforrása és széles társadalmi támasza. Fel­adataink és céljaink olyanok, hogy ma már nem elegendő sokat dolgozni, az egyenek és a kollektíva magasabb fokú Munkateljesítésére van szükség. Többletet, magasabb szintű munkát kérünk a szocialis­ta brigádoktól. Nem hőstetteket, nem a túlórák sokaságát igényeljük, hanem azt, hogy a szocialista brigádok mozgó­sító és példamutató szerepet töltsenek be a munkában, a tanulásban és a közösségi életben. A hármas követelmény között először a munkát említettük, mert a szocialista bri­gádmozgalom alapvető célja és lényege a munka, a terme­lés. De ha a brigádmozgalommal csak a termelés nyer és az ember nem lesz több, értékesebb általa, akkor ezt a kezde­ményezést aligha nevezhetjük Szocialista Brigádnak. A mi rendszerünkben a termelés végső célja az ember. Azért dolgozunk, hogy anyagi és szellemi szükségleteinket egyre inkább, mind magasabb fokon ki tudjuk elégíteni. Ezért a szocialista brigádok alkotó emberek, olyan dolgozók, akik nemcsak anyagi javakat termelnek, hanem olyan munkaközösségek, amelyek a maguk emberi javait is újra­termelik. Mennyit és hogyan dolgozik az egyén és a brigád? Ezt meglehetősen pontosan lehet mérni, a szocialista módon dolgozni kérdésében ma már egyre kevesebb a vita. Ha mégis akad, kérdezzék meg a munkatársakat, a kollektívát, s akkor nem tévesztik el a mércét. Sokkal bonyolultabb az, hogy mit tanuljanak, hogyan éljenek a szocialista brigádok? Attól lesz-e szocialista a brigád, ha vállalják, hogy közösen mennek moziba, kirán­dulni, ha mindnyájan kihoznak a könyvtárból tíz regényt, ha a naplóba beragasztják a színház- és mozijegyet vagy a sörözésről készült fényképet? Nem, ez formalizmus, nem erre van szükség. A szocialista brigádmozgalom váljék az emberformálás nagy műhelyévé. A munkás olyan kultúrát, olyan életfor­mát tegyen magáévá, amely lehetőséget ad arra, hogy a termelés újabb folyamatában öntudatosabb, kulturáltabb emberként vegyen részt. De ahány ember, ahány brigád, annyi fajta, ahány üzem, annyi adottság és feladat. Rend­kívül különböző az emberek szakmai, politikai és általános műveltsége, szinte mindenkinek más és más az érdeklődési köre. Ezért a tanulásra és a közösségi életre aligha lehet előregyártott sablonokat adni, a központi ajánlások inkább tájékoztató jellegű igények lehetnek, mintsem kötelező nor­mák. Egyénenként és brigádonként vizsgálják meg, hogy ki mit tanuljon és mivel járuljon hozzá a szocialista életforma kialakításához. Ne legyen úrrá a formalizmus az értékelésnél sem. A korábbi helyzethez, egymáshoz és a lehetőségekhez hason­lítsák az üzem brigádjait. Nem a pontok mindenáron va­ló teljesítése, hanem a munka és az emberség, az egyén és a közösség fejlődése a lényeg. F. L. Üj mederben a Csu és az Irtis r A központi Tien-San hegy­ségben eredő kirgíziai Csu folyót új mederbe terelték: egy hétkilométeres csator­nába, melyet a kavicshorda- iékkal belepett, úgynevezett beomlási övezetben építet­tek. Nyaranta eddig mintegy negyedmilliárd köbméter víz tűnt el itt. A csatorna révén lehetővé válik mintegy 40 000 hektár szántóföld öntözése. Kirgizia északi részén és a vele szomszédos Kazahsztán­ban. Üj mederelágazásba öm­lik az Irtis folyó vize is: be­fejeződött a majdnem 500 kilométer hosszúságú Irtis— Karaganda csatorna építése. Most Szibériának ez az egyik legnagyobb folyója lát­ja el Kazahsztán vízben szű­kölködő sztyeppés területeit. A csatornába másodpercen­ként 75 köbméter víz ömlik az Irtlsből; ennek nagy je­lentősége van a vidék gyor­san fejlődő ipara, Temirtau város fémfeldolgozó kombi- nátai és Karaganda bányái számára. Az Irtis vize a köztársaság száraz földjeit is öntözi. Könyvkiállítás Dakarban Március 15-én a nemzet­közi könyvév keretében könyvkiállítós nyílt a szene­gáli fővárosban. A látoga­tók itt megismerkedhetnek az első afrikai nyelveken kia­dott könyvekkel és folyó­iratokkal, a fiatal afrikai irodalom sikerével. A kiállí­táson jelentős helyet foglal­nak el a szovjet kiadványok. Többi között láthatók Vla­gyimir Iljics Lenin művei, szovjet Afrika-kutatók köny­vei, afrikai szerzők művei­nek oroszra fordított kiadá­sai. Leopold Senghor szenegáli elnök a kiállítást megnyit­va hangsúlyozta, hogy a vi­lágirodalom remekműveinek és az afrikai szerzők művei­nek terjesztése a szenegáli kulturális tevékenység egyik fő feladata. A zt mondták, a Búgén nyugtalankodnak az emberek. Nem mondták mi­ért, csak annyit, hogy nyug­talankodnak. Ha így van, ak­kor az nem jó dolog. Kiha­tással lehet a pásztói közös gazdaságra. A tagok többsé­ge a Bügén él, a Kövicses patakparti falurészben, ahol olyan zeg-zugosak az utcák, hogy beleszédül az ember, amíg megtalálja akit keres. Én Bagó Józsefet kerestem, az állattenyésztőt. Mondja meg őszintén, a Bügén mi az igazság. Már fél lábbal a ke­rékpárja pedálján állt, ami­kor utolértem. Kutató szem­mel vizsgált tetőtől talpig. Csontos arcán jele sem a gondolatának. Hümmögésféle hangot hallatott, amikor visz- szaemelte lábát a másik mel­lé. Kulcs fordult a kapuzár­ban. A tágas udvaron ugatott a kutya. — Tessék! A kutya meg van kötve. Már bent ültünk a szobá­nak is beillő konyhában, de még mindig vizsgálgatott. Vé­gül elszánta magát. — Hogy mi az igazság? Az uram, hogy rettentő a száraz­ság. Nekünk pedig bő termést hozó esztendő kéne, mert tu­lajdonképpen most indulunk. Esős időben a Bügén kutyá­nak sem való világ lehet. Ott a nyoma a kövezetlen úton. Mély gödröt vágtak a trakto­rok. De, most kemény a föld, akár a csont. Bagó József azt mondja, inkább sár lenne. Pe­dig neki naponta négyszer, oda-vissza meg kell járnia ezt az utat, ki egészen a Muzsla alá, a Feneki-tanyáig. Ott vannak a kezére bízott jószágok. Szép tehenek. Szi- mentáliak és magyar tarkák. \A fogyasztóit értlrfcéhcn A tej- és tejtermékellátás Ma már senki sem vitatja, hogy a tej- és tejtermékek fogyasztás aj iák milyen nagy szerepe van az egészséges táplálkozásban. Ezért az egész élelmiszer-gazdaság fejlődésé­vel összefüggésben, népgazda­sági szempontból fokozottabb mértékben fejlesztjük a tej­gazdaságot. Ez összefügg az életszínvonal növekedésével, mert növekszik a fogyasztói igény, az állati fehérjét tar­talmazó termékek iránt. Országos átlag alatt Tejtermelő gazdaságaink, élelmiszeripari üzemeink es a forgalmazók alapvető törekvé­se, hogy a növekvő igényeket kiváló minőségű, korszerűen csomagolt termeitekkel egyre szélesebb körben maradék nél­kül kielégítsék. , Ennek meg­felelően nagy erőfeszítéseket tettek az illetékes párt-, álla­mi és gazdasági szervek, mely­nek hatása már az elmúlt időszakban is kedvező ered­ményekhez vezetett. Megyénkben a harmadik öt­éves tervben 25 százalékkal nőtt a tejtermelés, ez azonban még mindig hat százalékkal elmarad az országos növeke­dési ütemtől. Közismert, hogy a mennyiség mellett tovább fejlődött a tejtermékek minő­sége, bővült a választék és a korszerűen csomagolt áruk aránya. A fejlődés megvalósí­tásában jelentős szerepe volt annak, hogy a szocialista nagyüzemeikben, az állami és szövetkezeti gazdaságokban emelkedett a termelés. Egyre jobb és elfogadhatóbb kap­csolatok alakultak ki a tejter­melő gazdaságok és« feldol­gozó üzemek között. Javítot­ta a megye lakosságának ellá­tását az is, hogy az állami tejipar üzemei mellett a tsz- ek kezelésében — például Romhányban — is létrejöttek ilyen üzemek, bővült a helyi értékesítési lehetőség. Az elmúlt években meg­gyorsult a tejipar műszaki fejlődése is. Üj technológiai eljárásokat vezettek be, kor­szerű csomagológépeket állí­tottak munkába, kapacitásbő­vítéseket hajtottak végre. Az elért eredmények mellett még jónéhány feladat vár megol­dásra. Az ellátás még kiegyensú­lyozottabb biztosítása, a mi­nőség további javítása, az ér­tékesítésben időnként fellelhe­tő zavarok kiküszöbölése — a délutáni órákban gyakran nem lehet csomagolt tejet kapni — nagy feladatokat ró a tejipar vezetőire és dolgozóira. Mit kér a fogyasztó? Negyedik ötéves tervünk szerint az állattenyésztést a növénytermelésnél gyorsabb ütemben kell fejleszteni. A tehénállomány és a tejterme­lés előirányzott célkitűzései alapvetően meghatározzák a tejipar feladatait. Ennek a programnak a megvalósításá­hoz az állam nagy összegű támogatást nyújt. A következő években a Tej­ipari Vállalat — pásztói és szécsényi — palackozógépek beállításával tovább növeli a kapacitásokat. Ez segít abban, hogy az 1970. évi 138 liter/íő fogyasztásról 1975-ben a megyében elérjük a 155 literes tejfogyasztást. A tejipar a vá­laszték bővítésén túl a csoma­golásban és a szállításban is komoly változtatásokra törek­szik. Érthető, mert ma még sok a jogos észrevétel, külö­nösen a gyermekek részéről, akik az iskolatej-, kakaóellá­tás javítását szorgalmazzák. A fogyasztók kisebb, higaé- nikusabb csomagolású termé­keket kérnek, mert a mű­anyagpoharas tejfel, tejszín, a kefir, a műanyagfóliás sajtok, stb. gyakran nem láthatók az üzletek hűtőpultjain. Ezeket az igényeket ismerik a tejipar vezetői, és konkrét ígéretet tettek a lakosság ellátásának javítására. A kitűzött tervek elérése azonban nemcsak a tejiparon múlik. A tehénállomány ala­kulása nagy mértékben be­folyásolja tevékenységüket Sajnos, az elmúlt évben me­gyénkben csökken* az egy te­hénre eső tejtermelés, nem volt kielégítő a takarményter- melés sem. Sok helyen a ked­vezőtlen gazdaságii ösztönzők miatt csökkent a tehéntartasl kedv is. Számítások szerint legalább évi háromezer liter tejet kell termelnie egy te­hénnek ahhoz, hogy az ágazat jövedelmező legyen. Több tejre van szükség Néhány gazdaság korszerű tehenészeti telepet létesített. Nagy gondot okoz viszont ezek kihasználása. Csaknem 5500—6000 férőhely nincs be­telepítve. Ezzel a helyzettel semmiképpen sem lehet egyet­érteni a különösen szűkös be­ruházási lehetőségek és a nö­vekvő logyasztási igények miatt sem. Feladataink van­nak a háztáji termelés növe­lésénél is. A népgazdaság to­vábbra is számít az e gazda­ságokból származó tejre Ezért a közös gazdaságoknak takar­mánnyal is segíteni kell a háztáji gazdaságokat. Közre kell működniük a háztáji áruk zökkenőmentes értékesí­tésében is. A feladatok között szerepel a felvásárlás és a tejtermelés közötti feszültségek feloldása, elsősorban a meglevő tejipari kapacitások ki nem használá­sa miatt. Ez azért van. mert a termelőszövetkezetekből 10, az állami gazdaságokból 10,5, a háztájiból pedig 18 száza­lékkal kevesebb tehéntejet vásároltak fel az üzemek 1971- ben, mint az előző esztendő­ben. Az országos célkitűzéseknek megfelelően az állattenyésztést a megielőző öt év átlagához viszonyítva évenként 3—3,5 százalékos ütemben kell nö­velni. A fokozódó igényeket csak így lehet kielégítem. Az emelkedő mennyiségű tej fel­dolgozására viszont a tejipari dolgozóknak kell felkészül­niük. Elsősorban jobb munka­szervezéssel, határidőre meg­valósított fejlesztési progra­mokkal. Bízunk abban,' hogy az a sok irányú intézkedés, amely eddigi eredményeink forrása volt, a közeljövőben újabb sikerekhez vezet. Erre bizto­síték az a céltudatos törekvés, ami a tejipar egész munkás- kollektíváját jellemzi. M. U Harmatozó eső Érzékenyek, akár a csecsemő. Ezekkel az állatokkal nem le­het fél kézzel bánni. Időben kell etetni, fejni, tisztán tarta­ni őket. És ezt csak hivatás­szeretettel lehet elvégezni. — Naponta éjjel kettőkor kelek. Maroknyi kis csörgőórát vett a tenyerébe. A csengő mutatója a kettes számon állt. Azt mondja, amióta a tehenészetben dolgozik, soha nem hajtják el arról a pont­ról. Ennek pedig jó pár éve. Bagó József azelőtt a kocsi­soknál volt. A bányából fu­varozott. Kérte, hogy helyez­zék a tehenészetbe. A marhát jobban szereti mint a lovat. Odahelyezték. Csikorgott az udvari kapu. Figyelt. Az ar­ca megenyhült. Ismerhette a lépteket. Felnézett. — A mama jön, kezelésen volt. Betegeskedik. A léptek lassan közeledtek. Most már csak arra figyelt. Nem mozdult a heverőről. Egyszer fordította tekintetét az asztalra, ahol kenyérdarab­kák, fedő, ünnepi sütemény­maradék volt. Rendet ákart tenni, de már nem maradt ideje. Nyílt az ajtó. Megadó- an nézett feleségére, aki ne­héz léptekkel fordult a kony­hába. Nagyot fújt a megköny- nyebbüléstől, aztán nézett széjjel. Csak egy árnyalat az arcán, amikor meglátott. Jó­ságosán mosolygott. — Isten hozta — aztán a férjének: — Miért nem tettél rendet? elsőnek rendezte az asztalt. Pedig semmi kivetnivaló nem volt azon. Früstökmaradék Józsi bátyám után. De hát az asszonyok!... Aztán leült. Jól esett neki megpihenni. Bagó József pedig mintha felenge­dett volna. Élénkebb lett a magatartása. Beszédesebb is. Mondta, hogy a tehenészetben szűkös a takarmány. Tíz kiló silót adnak a tehénnek, pedig harminc is kéne. Szálas takar­mányból még ennél is keve­sebbet. Az is szűkösen van. A cigányok pedig dézsmálják. Felnézett, nem mondott-e már többet, mint illik a gaz­dának. Mert most már való­ban gazda módjára viselke­dett. A gondokat mondta, amivel naponta találkozik, vitatják kint a Feneki-tanyán. Kiváló szakemberek vannak ott. Mondja is, hogy Lórik István a telepvezető, ő ada­golja a takarmányt a jószág­nak. Nagy Károly, a törzste- nyésztő. Aztán Tart István, a főállattenyésztő. Felém hajol, mintha bizalmas közlése vol­na. — Tudja kérem, ezek hoz­záértő emberek... Magáról nem mond semmit, pedig ő is az. Mindig foglal­kozott jószággal. Az állat magatartásáról felismeri, hogy az mire vár. Ügy fogalmazta meg, hogy az állattenyésztés nagyon komoly foglalkozás. Ismét az etetésére fordítja a szót. — A jószágnak enni kell, mert enélkűl nincs tej. Akkor pedig pénz sincs. A szárazság akár a betegség... Indulatba ' jött Bagó Jó­zsef. Mintha hadakozna a természettel. Még a tekintete is mérges lett, ahogyan a konyhaajtó ablakán az eget nézte, amely búsongott ugyan, de meddő maradt. Mondta is az öreg, hogy ilyenkor itt ké­ne lenni az esőnek, hogy nőne a zöldtakarmány, bujává vál­na a legelő, ahová kihajthat­nának. A műút túlsó oldalán a Tepke alatt jelölték ki a legelőt. Szakaszosan legeltet­nek rajta, az idén először. Igaza van Józsi bátyánknak, eső kéne rá. Felkapta tekinte­tét, kezét az asztalra ejtette és belehajolt, hogy nyomaté- kot adjon mondanivalójának. — Értl-e már, miért nyugta­lankodnak a Bügén? Csend lett a konyhában, csak a maroknyi vekker ma­radt fáradhatatlan. Aztán Ba­gó József felesége sóhajtott, jelezvén jelenlétét. Erre már az állattenyésztő is megeny­hült. Finoman tudtomra adta, nincs több ideje.- Elment az idő. Már a ta­nyára nem is megyek vissza. Délután vezetőségi ülést tar­tunk. JT észülődni kezdett. Le- v húzta gumicsizmáját, mosdott, aztán az ünneplőjét szedte magára. Mikor elin­dult, a felesége utána szólt, hogy iparkodjék haza, mert estére érkeznek az unokák. Bagó József arca még inkább megenyhült. A Cserhát felől sűrűbb felhők érkeztek. Har­matszerű eső szitált... Bobál Gyula Látszott a mozgásán, hogy [ T ~ ---------------------------­b etegségtől nehéz a teste, de I NOGRÁD — 1972. április 9., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents