Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

ül l&hbei keresni és jobban élni ül Magasabb jövedelem, de miből? H Munka és hatékonyság fü Hogyan növelhető a nyereség? A salgótarjáni síküveggyár az Üvegipari Művek egyik gyáregysége. Ez azonban egyáltalán nem jelent teljes függő­séget, sokkal inkább igen nagyfokú önállóságot. Az alapeiv: a döntések ott szülessenek, ahol az ehhez szükséges infor­mációk közvetlenül rendelkezésre állanak, de a döntés nem­csak jog, hanem egyben kifejezetten kötelesség és felelősség is. Többet keresni és jobban élni. Valamennyien ezt sze­retnénk. Érthető és jogos kívánság. Magasabb jövedelem, ám legyen, de miből? A gyáregység hatáskörébe tartozik töb­bek között a munkaerő- és bérgazdálkodás. Bizonyára nem véletlen, hogy ez a kettős feladat egymással összefüggésben fogalmazódik meg az Üvegipari Művek érdekeltségi rend­szerében. Vajon milyen kapcsolat van a létszám- és a bér- gazdálkodás között? Elsőként erre a kérdésre kértünk vá­laszt Juhász Gyula gyárigazgatótól. — A létszám általában a Vállalati gazdálkodásnak egyik „kritikus” pontja — válaszolt. — A jövőben egyre inkább sorsdöntő kérdéssé vá­lik, hogy a rendelkezésre álló munkáslétszámmai milyen ter­melési eredményeket képes elérni az üzem. A hatékony­ság! mutatóban a gyár gaz­dálkodásának eredményessé­ge jut kifejezésre. Ez egy képlet. Nyereség plusz bér, osztva a létszámmal Közért­hetően: amit osztani lehet, ez a nyereség és a hér. Amivel osztani kell, ez a foglalkozta­tottak száma. Ennyiből is nyilvánvaló, hogy minél ma­gasabb az első kettő és mi­nél alacsonyabb az utóbbi, annál eredményesebbnek te­kinthető a gyár gazdálkodása. Természetesen, egy-egy dolgo­zóra ennek megfelelően jut több, vagy kevesebb nyereség és bér. — Hogyan alakul ez a mu­tató a síküveggyárban? Mit lehet várni a rendelkezésre álló termelési kapacitás is­meretében a dolgozóktól? — Nálunk az idei évre ter­vezett termelékenységi mu­tató hetvennégyezer forint, nagyjából változatlan lét­számmal tíz százalékkal ma­gasabb az előző évinél. A ter­vezett termelés háromszázöt- venhétmillió forint, a várható nyereség mintegy harminc­millió. Az üvegipar három százalék bérfejlesztést helye­zett kilátásba Ha „hozzuk” az említett tervet, akkor eh­hez még további két százalék kedvezményezett bérfejlesztés járul. Tehát az egész gyár ér­deke a hatékonyság emelése. — Ha ez így van, akkor ké­zenfekvő a kérdés, mit kell tenni, hogy a hatékonysági mutató minél magasabb le­gyen? — A cél általánosságban: változatlan, vagy viszonylag csökkenő létszámmal maga­sabb nyereség, ebből követke­zően magasabb bérarányok létrehozása. Sajnos, a közép­szintű vezetők nem mindegyi­ke ismerte még fel ennek óriási jelentőségét, a kapott döntési jogkörrel sem tudnak mindig kellően élni. Tavaly közülük néhányan állandóan panaszkodtak, hogy kevés dolgozójuk van, ugyanakkor Távvezeték -r- változó zónaidőben Megkezdődött. a Nyugat- Szibériát az Ural-vidék déli részével összekötő, magasfe­szültségű távvezeték építése. Az ezerkilométeres vezeték Kazahsztán területén is át­halad. A Szovjetunió e két nagy iparvidékének energia- rendszereit így egyesítik, s ezzel lehetővé válik, hogy nagy távolságon „manőverez­zenek” az energiával. A szak­értők számítása szerint a két terület közti zónaidő-eltérést és az ennek megfelelő külön­böző áramigénybevételt fi­gyelembe véve, a villany- energia „átcsoportosítása” egy 400 000 kilowattos erőmű teljesítményét pótolja. Az új vezetéket a Szovjetunió eu­rópai részének energiarend­szerével is összekötik, amely 105 millió kilowatt össztelje­sítménnyel, 600 erőművet egyesít. Született a Kaukázus fölött... Az IL—18-as gép úton volt Taskentből Szimferopolba. Amikor már az út jelén jár­hatott, a pilótafülkébe izga­tottan nyitott be a légikis­asszony: „Szülő nő van a fe­délzeten!” — A pilóták elő­készültek a soron kívüli le­szállásra a legközelebbi re­pülőtéren, de az idő sürge­tett. Szerencsére a gépen or­vosok is utaztak, akik gon­doskodtak Anna Sziszjukról, a vajúdó fiatalasszonyról, aki Taskeritből szimferopoli ro­konaihoz utazott. Az utastér­ben hamarosan gyermeksírás hangzott fel: világra jött az újszülött. Az anya az Ilina nevet adta kislányának, az IL-gép tiszteletére. Szimfe- ropolban az utasok ajándék­kal: gyermekkocsival lepték meg az anyát, a pilóták pe­dig jelképes születési bizo­nyítványt adtak át ezzel a szöveggel: „Repülési magas­ság 8400 méter, sebesség 650 kilométer óránként, a szüle­tés helye: a Kaukázus fö­lött.” Az anya és az újszü­lött egészségesek. — s ez sok mindenre figyel meztet — mégis létezámtalté- péssel zárta az évet a gyár. Ha most a nyereség növelésé­nek egyetlen tényezőjét, a lét­számot vizsgáljuk, az első teendő a kisgépesítés, új, kor­szerű és termelékeny gépi be­rendezések üzembehelyezése. A másik: az ésszerűbb mun­kaerő-gazdálkodás, a munka­szervezés javítása. — Mit kell ezen érteni? — Egyszerű a válasz, ha a megvalósítás nem is olyan könnyű. A gépek nem teszik feleslegessé az embert. Egyet­len dolgozót sem kell elbocsá­tani. Csupán arról van szó, hogy a technikai fejlődésnek megfelelőén időről időre felül kell vizsgálni a normákat. Az esetleg felszabaduló emberek más munkaterületre irányít­hatók, illetve az adott munka­körben nagyobb teljesítmény­re képesek. Amint már emlí­tettem, tapasztalható idegen­kedés, de a vezetők és a dol­gozók érdekeltségi rendszerét ebben az évben olyanná akar­juk tenni, hogy ne érje meg „csellengem”, félig-meddig fe­lesleges munkáskézhez ragasz­kodni. Viszont ehhez az is hozzátartozik, hogy a dolgozók számára olyan feltételeket kell teremteni — kedvező munka­körülmények, korszerű gép, jó anyagellátás stb. —, amik le­hetővé teszik a jobb teljesít­mények és a magasabb kere­set elérését. — Milyen közvetlen tenni­valóik vannak? — Feltétlenül szükséges az edzettüveg tervezett exportjá­nak mielőbbi megkezdése. A Zagyva I. húzóüzemet egyelő­re nem állítjuk le, a felújí­tást elhalasztjuk a következő év első negyedévére, hogy ez ebben az évben ne okozzon termeléskiesést. Ami befolyá­solja a gazdálkodást és min­den eddiginél nagyobb felada­tot ró a gyár kollektívájára, ez az új, Zagyva III. húzó­üzem felépítése, amelyhez eb­ben az évben akarunk hozzá­kezdeni. Szeretnénk jó hangulatot kelteni a dolgozókban a kö­zös erőfeszítések sikere érde­kében, a hatékonyság állandó növelése és a műszaki fejlesz­tés, a Zagyva III. beruházás megvalósítása mellett. Nem az a célunk, hogy még több gondot vegyünk a nyakunk­ba, hanem hatékonyabbá ten­ni a munkánkat, jövedelme­zőbbé a termelést, ha jobban akarunk élni. A beruházás ennek nem akadálya, hanem elősegítője, az ebből szárma­zó átmeneti gondjainkat az üvegipar a gyár gazdálkodá­sának értékelésénél figyelem­be veszi, sem az üzemet, sem a dolgozókat emiatt károso­dás nem érheti — mondta be­fejezésül Juhász Gyula igaz­gató. Kiss Sándor 1 Tartalmasabb együttműködés hozhat ú'abb sikereket A megye közvéleménye élénk figyelemmel kíséri az építőipari dolgozók tevékeny­ségét. Véleményt mondanak arról, hogy mit, hogyan és mennyi idő alatt építenek fel. Az elhangzott véleményekben az elismerések mellett kifeje­zésre jut, hogy még sok a fo­gyatékosság. A megye párt-, állami és vállalati szervei időben fel­ismerték az építőipari tevé­kenység fontosságát, felelőssé­get éreznek a társadalompoli­tikai kérdések megoldásáért, és az ebből adódó építési fel­adatok — lakás, ipartelepítés, közműfejlesztés — teljesítésé­ért. A megfelelő elvárások mel­lett támogatták a különböző szektorú építőipari vállalatok fejlesztését. Ezeknek az intéz­kedéseknek előnyös hatása már eddig is megmutatkozott: bővült az építőipari teljesítő- képesség. HATARIDŐ-MÓDOSfTASOK - KÖLTSÉGNÖVEKEDÉS Az elmúlt évben a megyei székhelyű építőipari vállalatok termelése tovább fejlődött. Áz előző évhez viszonyítva 10,1 százalékkal nőtt. Leggyorsabb volt az ütem a tanácsi és a szövetkezeti szektorban. Ez utóbbiak eredményeit azon­ban kedvezőtlenül befolyásol­ja a termelés alacsony haté­konysága. Míg az Állami Épí­tőipari Vállalatnál egy mun­kásra 223 ezer, addig az ala­csonyabb műszaki felkészült­ségű tanácsi és szövetkezeti vállalatoknál csak 195 ezer fo­rint termelési érték jutott. A vállalatok tevékenységük eredményességének növelése érdekében igyekeznek a mun­kákat koncentrálni. Hatására a százmillió forint értékhatárt meghaladó építmények száma 93-ról 86-ra csökkent. Egyre kevesebb objektum építését kezdik el azonos időben, így lehetőség nyílik az átgondol­tabb, alaposabb szervező munkára, a kivitelezési idő csökkentésére. Ez a tevékeny­ség magában foglalja a kor­szerű technológiák, anyagok alkalmazását. A múlt évben elkezdték az alagútzsaluzásos módszert, felépült az első ház­gyári elemekből készült lakó­épület. Néhány vállalat töre­kedett az új anyagok, szerke­zetek — műanyagpadló, csem­pe, gipszvakolás, korszerű vá­laszfal — felhasználására is. Ezek széles körű elterjesztése költségnövelő hatásuk miatt nehézségekbe ütközik. A párt-, a gazdasági szervek szorgalmazására növekedett a műszaki-technikai ellátottság, csökkent az elmaradottság a dolgozók munka- és életkö­rülményeinél. Ennek ellenére számos léte­sítmény megvalósítása elhúzó­dott, nem volt kielégítő az érdekelt szervek — beruházó, kivitelező, tervező, alvállalko­zó stb. — szocialista együtt­működése. Sok kívánnivalót hagyott maga után a munka- szervezés, a laza munkafegye­lem. A gyorsabb fejlődést, szemléletbeli problémák is akadályozták. Ez jelentkezik az előkészítő munka hiányos­ságaiban, a túlzott nyereségre való törekvésben, az ideális helyzetigénylésben stb. Az előbbiek miatt megnövekedett a határidő-módosítások szá­ma, emelkedtek a költségek. Az építőipar munkáját ked­vezőtlenül befolyásolta a mun­kaerő-vándorlás, bár az előző évhez viszonyítva kis mérték­ben csökkent. Más iparágak­hoz képest viszont még igen magas. 1971-ben a felvételek száma az 1970. évi 76,6 száza­lékról 68 százalékra, a törlé­seké pedig 64 százalékról csak 62,3 százalékra mérséklődött. Ez részben annak tudható be, hogy a vállalatok nem tettek megfelelő intézkedést. Ml RONTJA A HATÉKONYSÁGOT? Napjainkban a beruházási egyensúly megteremtése az egyik legfontosabb feladat. Ennek érdekében a kormány számos intézkedést hozott. A megye negyedik ötéves tervi feladatait csak akkor tudjuk sikeresen megvalósítani, ha minden illetékes szerv a maga területén a határozatok és rendeletek szellemében munkálkodik. Alapvető köve­telmény a beruházások jobb műszaki, pénzügyi előkészíté­se, a szükséges tartalékok biz­tosítása. Ezeket a feltételeket az el­múlt időszakban nem min­denhol teremtették meg. Több beruházásnál aláterveztek, előfordult, hogy az objektum gyakorlatilag már elkészült, s a komplex tervdokumentációt még mindig nem kapta meg a kivitelező. Az ilyen jellegű be­ruházás káros, mert meg­nyújtja a kivitelezési időt, rontja a népgazdasági és vál­lalati hatékonyságot. A beruházási, építési tevé­kenység megszervezése sokré­tű, összetett politikai és gaz­dasági feladat. Az érintett szervek akkor szolgálják jól az ügyet, ha törekednek az egymás közti szocialista mun­kakapcsolat fejlesztésére. Ez legyen mentes a formalizmus­tól, ne szorítkozzék a papíron levő együttműködésre, hanem konkrét cselekvésre ösztönöz­zön. Ugyanis e tekintetben még jelentős tartalékok van­nak. Kívánatos lenne az együtt­működés célszerű formáinak kialakítása a nagy teljesítmé­nyű gépek, berendezések vá­sárlásánál és üzemeltetésénél, a közös előregyártó üzemek létrehozásánál, a szellemi ka­pacitásokkal való ésszerű gaz­dálkodásban. Ennek lehetősé­ge igen széles skálán mozog­hat. A LEHETŐSÉGEK ELEMZÉSÉVEL Sok múlik a vállalatokon is, mert tartalékaik feltárásának színvonalától, az előrelátástól, a reális kockázatvállalás mér­tékétől, a munka hatékonysá­gának növelésétől függ továb­bi fejlődésük. A megnöveke­dett és szerkezetében is meg­változott területi építési kívá­nalmaknak csak akkor tud­nak eleget tenni, ha a közép­távú tervekben megfogalma­zott elképzelésekhez igazítják munkájukat, elemzik lehető­ségeiket. Szükség van arra, hogy a jelenleginél nagyobb erőfeszí­téseket tegyenek az építőipari dolgozók politikai és szakmai nevelésére, a legcélravezetőbb anyagi-erkölcsi ösztönzési for­mák kialakítására. A kivitele­zési idő csökkentése a válla­lati jövedelmezőség növelése pedig jobban szervezett mun­kát és fegyelmezettebb dolgo­zókat kíván. Segíthetnek a pártszerveze­tek az előbb említett elképze­lések megvalósításában, ha figyelmüket a vállalati belső lehetőségek jobb kihasználá­sára fordítják, közreműköd­nek a munkahelyi vezetés megerősítésében, az itt dolgo­zók felkészültségének növelé­sében, jogkörük tisztázásában, illetve bővítésében. Ösztönző erő lehet a kiváló munkát végzők népszerűsítése, megbe­csülése. Sokat tehetnek azért, hogy érvényesüljön az a he­lyes elv: a vállalat csak az el­végzett munkáért fizet bért. S. L Újítások összefogássá! Az újítás a legjobb befek­tetés — vallják egyre több üzemben. Valóban az. Olyan dolog, amit ugyan nem tervez­nek, de számolni lehet vele. A vállalat is csak akkor fizet érte, amikor már hasznosítot­ta. Az újítók alkotó tevékeny­ségére éppen ezért van nagy szükség. A nógrádi szénbányáknál az újítómozgalom kezdete óta már több mint 11 ezer újítást naplóztak. Az újításokból származó gazdasági eredmény meghaladja az ötvenmillió fo­A játéknál ugyan nem nagyobb, de mindenesetre öröm sétálni ebben a jó időben. A balassagyarmati ovisok is naponta megteszik rövid útjukat a főutcán, az óvó nénik vigyáznak minden lépésükre Kulcsár József felvétele rintot. Annak ellenére, hogy a széntermelés fokozatosan csök­ken, az újítómozgalom töret­len. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben tavaly öt és fél millió forint haszon szárma­zott az újításokból. A feladat­terv hét témakörét dolgozták fel és tettek a kért megoldás­ra javaslatot. Az említett két vállalatnál évről évre egyre többen érik el a Kiváló Üjító címet, a kitüntetés arany, ezüst, vagy bronz fokozatát. Így van ez másutt is, hiszen az élet minden területén meg­találhatók azok az emberek, akiknek vérükben van az új, a tökéletesebb, a korszerűbb keresése, kutatása. Időt, fá­radtságot nem sajnálnak, és az átmeneti kudarcoktól sem keserednek el. Ilyen emberek az újítók. Az utóbbi időben az újító­mozgalomban is egészséges összefogás tapasztalható. Kol­lektívák látnak hozzá egy-egy nagyobb üzemi téma megol­dásához. Különösen tapasztal­ható ez a fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsa kereté­ben összefogó lelkes kollektí­váknál. Elsősorban ott dolgoz­nak sikeresen, ahol feladatot, bátorítást kapnak, és siker esetén nem feledkeznek meg a kellő erkölcsi, anyagi meg­becsülésről sem. Kell az elis­merés, a biztatás, az ösztön­zés. Ez a mozgalom fejleszté­sének a motorja. így lehet csak társadalmi összefogásra számítani az újat, a jobbat a célszerűbbet jelentő dolgok megvalósításában. Ma már a legtöbb szocialis­ta brigád felajánlásában is szerepel újítások kidolgozása. Nem véletlen például, hogy a szénbányáknál a fizikai újítók aránya növekedett. Igaz, a vállalat bátorításként az első javaslatos újítókat még külön is jutalmazza. Az újítások ügyintézése is általában javult, gyorsabb lett az elbírálás és a hasznosítás is. Néha mégis előfordul, hogy a szakvéleményezésre sokat kell várni. Káros ez, mert nem szolgálja sem az újító, sem a vállalat érdekét. Mennyivel más, amikor újító­hónapot tartanak, és meg­szervezik a gyors elbírálást. Ilyenkor az újítási kedv is nagyobb, és az eredmény is megvan. Az üzemekben, vállalatok­nál igen sok a megvalósítan­dó feladat. Hogy a hatékony­ságot javíthassák, nemcsak az üzemszervezés, munkaszer­vezés fejlesztése vezethet a célhoz, hanem igen sokat te­hetnek az újítók is alkotása­ikkal. Nem egy példát lehet­ne említeni arról, hogy már eddig hány helyen egyszerű­sítették gépek, berendezések irányítását automatákkal. Ol­csóbb és a célnak jobban meg­felelő anyagot alkalmaztak. Régi gépeket módosítottak és tettek termelékenyebbé. Az újítók munkája mindenütt megtalálható és éppen ezért a velük való rendszeres fog­lalkozás sem csak kötelesség, hanem gazdasági érdek is. Nemcsak egyes kampányok idején igénylik ezt joggal, hanem állandó jelleggel. A legjobb befektetéshez ugyanis ez is hozzátartozik. B. J. NÓGRÁD — 1972. április 8., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents