Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-06 / 80. szám

Képernyő előtt Ünnepi témavaríációk Az ünnep körüli és az ün­nepi napok programjának vál­tozatossága, sokműfajúsága a ré-műsorszerkesztők dicsére­tes iparkodását jelzi annak érdekében, hogy lehetőség szerint a szokottnál is széle­sebb réteg érdeklődését kös­sék le. Ami viszont a színvonalat Illeti, meglehetősen szembe­tűnő szélsőségek jellemezték ezt az időszakot, még a ro- kunvonású témákban is. Hogy mennyi minden múlik az al­kotói odottságok gazdagságán, mélységén, mennyire kvalitás dolga egy művészi alkotás más-más értékszintje. arra a legpregnánsabb egybevetési alapot az elmúlt csütörtökön látott „Jöjjön el a te orszá­god. .," című magyar tévé- íim és az e hét keddjén meg­ismert, „Ragyogj, ragvogj csillagom" című szovjet film szagáltatta. Erősen rokonít­ható eszmei körben két egy­mástól független produktum, de micsoda különbség! Ügy is jellemezhetném: variációk egy témára, de mekkora hangszerelési, improvizálás! differenciával! Pintér József tévéfilmje, a „Jöjjön el a te országod., a háború végi, Komárom me­gyei partizánakciók megidézé- se kiábrándítóan lapos írói eszközökkel, sematikus jel - lemrajzokkal, rossz brosúrák­ból kölcsönzött közhelyek, po­litikai frázisok tömkelegével, s ráadásul még eszmei alap­állásában is vitathatóan. Az erőtlen és hiteltelen, ugyan­akkor erőszakosan demagóg érvelés nemhogy rokonszen- vet gyűjt a hős köré, de mindinkább eltávolít tőle. Csak tetézte a vállalkozás gyengéit, hogy a szereplők túlnyomó zöme műkedvelő, sőt a dilettáns színjátszás mér­céje szerint is a leggyengéb­bek közül való. Igaz, a né­hány hivatásos művész is csak vergődik a jellegtelen, arcnélküli szerepekben, sem­mit nem tud kezdeni felada­tával. Talán nem is véletlen, hogy a film hétközi programban szokatlan, éjszakai órákban került képernyőre, A téma szovjet variánsa a Ragyogj, ragyogj csillagom a polgárháború még zavaros, kitisztázatlan időszakába nyi­tott betekintést, de nem a történelem dokumentatív anyagára építkezőn hanem egy. a hivatása és a vörös­forradalom lázában tettekre vágyó és a néphatalomért, kultúráért egyaránt tennikész fiatal színész sorsát követve a tragikus kifejletig. Csupa költészet ez a film. ritkán lá­tott szépségek gazdag sűríté­se, formabontó eszközei el­lenére is szinte tökéletes lírai és drámai egység, melyből elvenni, s amelyhez hozzáad­ni sem lehet. Az a felemelő- °n szép ebben az alkotásban, hogy a színész Ikremasz és társai sorséval, a történelmi idő teljes panorámája elénk tárul. A Ragyogj, ragyogi csilla­gom iskolapélda a Jöjjön el a te országod alkotóinak: ho­gyan kell művészi szinten tör­ténelmet tanítani. így kell, és csak így érdemes. (barna) 20 éves a Nógrádi Sándor ÍJitöröháx Jubileumi hangverseny Salgótarjánban A forradalmi ifjúsági napok Nógrád megyei rendezvény- sorozatának záróeseménye­ként. valamint a működésének 20. évfordulóját ünneplő sal­gótarjáni Nógrádi Sándor Út­törőhöz jubileumi ünnepségso­rozatának nyitó hangversenye­ként tartották meg április 4- én az úttörőzenekar koncertjét a József Attila Művelődési Központban. A záró- és nyitó- hangverseny jelképesen csen­gett össze a három forradalmi tavasz idézése közben. A jel­képet abban láthatjuk, hogy az elmúlt másfél évtized KISZ- esei — volt úttörők — és a ma úttörői, leendő KISZ-istók, következetes folytatói egymás munkájának. A keddi hangverseny vala­mennyi résztvevője — az út- törőzenekar volt tagjaiból, ze­nei pályán működő szólisták, a jelenlegi együttes, valamint a volt tagokból a jubileum al­kalmából alakult szimfonikus­zenekar — és a közönség mé­lyen átérezte a koncert jelen­tőségét, amely azt példázta, hogy az elkezdett és a jól vég­zett munkát nem lehet egyik percről a másikra abbahagyni. A következetes és az áldozatos munka megérleli gyümölcseit: nemcsak azok merítenek belő­le újabb gondolatokat és újabb életérzéseket, akik cselekvő ré­szesei, hanem azok is, akik hallják azt az önfeledt muzsi­kálást, amit napjaink úttörői végeznek. A műsor első felében a volt zenekari tagok mutatkoz­tak be. Legtöbbjük zeneművé­szeti főiskolás vagy zeneművé­szeti szakközépiskolába jár. Páran, mint zeneiskolai taná­rok tevékenykednek. Simon Gabriella (zongora), Boros Sándor (harsona), Füzes Péter, Lórenc Péter, Díósi János (mindhárman kürtösök), Boly- ky József (fuvola), Stencl László (harsona), Tóth András (klarinét), Torják Vilmos, Fo­dor Sándor, Sándor László, Römer Ottó (valamennyien he­gedűsök), Szatmári György (oboa), Bolyky Rezső (kürt), valamint az őket zongorán kí­sérő tanárok — Guthy Éva, Molnár Zsoltné, Péczeli Ist­vánná, Torják Vilmosné, Vi­rág Lászlóné, a Salgótarjáni Állami Zeneiskola tanárai —a szép számú közönség előtt tu­dásuk legjavát mutatták be. Az úttrőház zenekarának Händel, Haydn, Brahms és Bartók műveiből összeállított műsora is jól kivitelezett, szé­pen előadott program volt. A jubileum alkalmából alakult szimfonikus zenekar Brahms, Kodály és Novikov egy-egy művét szólaltatta meg, nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel. Az együtteseket az úttörő­ház zenekaránál húsz éve te­vékenykedő Füzes Zsigmond, valamint a Salgótarjáni Álla­mi Zeneiskola igazgatója, Vi­rág László vezényelte. A hangverseny bevezetője­ként Molnár Zsolt, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára tartott ünnepi megem­lékezést, majd Kiváló Üttöró- munkáért kitüntetéseket, va­lamint dicsérő okleveleket adott át a kiemelkedő munkát végző úttörőzenekari tagok­nak. A kaukázusi krétakör Április 11—12—13-án Brecht: A kaukázusi krétakör című színművével szerepei a .Salgótarjáni József Attila Művelődési Központban a szolnoki Szigligeti Színház társulata. Mint ismeretes, A kaukázusi krétakör Bertold Brecht utolsó alkotói korsza­kának egyik kiemelkedő da­rabja. Érdekessége, hogy a kí­sérletező Brecht két keretjá­tékba is beágyazza mondani­valóit. Az előadás tránt mind a bérlettel rendelkezők, mind az egyéni színházlátogatók körében nagy az érdeklődés, s így várhatóan mind az öt • előadás telt ház mellett zaj­lik. Az esti előadásai: 19 óra­kor, a szerdai és csütörtöki if júsági előadások pedig délután három órakor kezdődnek. Versmondó verseny Szombaton és vasárnap, áp­rilis 8-án és 9-én kerül lebo­nyolításra az öblösüvegigyári művelődési központ szervezé­sében és rendezésében az or­szágos ifjúmunkás versmondó verseny. A városjubileum rendezvényei sorában kiemel­kedő esemény vasárnap a Jó­zsef Attila Megyei Művelődé­si Központban fejeződik be, ahol délután 4 órakor könyv- árusítással egybekötve a ven dég SZOT-díjas költők dedi­kálnak, majd délután 5 óra­kor sor kerül a munkásfiata lók első országos szavalóver­senyének gálaestjére. NÓGRÁD — 1972. április 6„ csütörtök Dózsára emlékeztek A szécsényfelfalui kultúr- ház bensőséges ünnepség szín­helye volt április másodikán. A helyi Dózsa György Álta­lános Iskola úttörőcsapata és a Hazafias Népfront rende­zésében a község lakói és fia­taljai megemlékezést tartot­tak Dózsa György születésé­nek 500. évfordulója tisztele­tére. A műsor — melyet a kisdobosok és úttörők adtak elő — Dózsa György életé­vel és személyével kapcsola­tos verseket, dalokat és je­leneteket tartalmazott. Az ün­nepség második részében ke­rült sor az úttörő kulturá­lis szemle helyi bemutatójá­ra, ahol az iskola tanulói mérték össze erejüket és sok­sok szórakoztató dallal, jele­nettel kedveskedtek a megje­lenteknek. Találkozás új alkotókkal Megnyílt a II. salgótarjáni tavaszi tárlat anf Ünnepélyes keretek között, április 4-én délelőtt 11 órakor nyílt meg a salgótarjáni Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont üvegcsarnokában a II. salgótarjáni tavaszi tárlat. Az ünnepre való tekintettel sok érdeklődő gyűlt össze a mű­velődési központban, hogy megtekintse a kiállított fest­ményeket, grafikákat, szobro­kat. A lépcsőkön felvonuló érdeklődőket mindkét oldalon egy-egy hatalmas festmény várta. Az egyik Farkas And­rás műve, a másik, amelynek címe: „Salgótarján születése’’, Mustó János alkotása. Az ünnepélyes megnyitó műsora a salgótarjáni Mártí­rok úti Általános Iskola kó­rusának számával kezdődött, amelyet Szilágyi László tanár vezényelt. Ezután mondta el megnyitó beszédét Csík Pál, a városi tanács elnökhelyettese. Mint hangoztatta, hagyomá­nyait őrző és új hagyományo­kat teremtő városunk életé­nek mindig nagy eseménye a tavaszi képzőművészeti sereg­szemle. Az idei tárlatnak kü­lönös jelentőséget ad, hogy a város lakói az idén ünnepük Salgótarján várossá nyilvání­tásának 50. évfordulóját. A jubileumi év rendezvényein tisztelettel adózunk az elődök­nek, hitet teszünk a jelen tö­rekvései mellett, s vállaljuk a jövő feladatait. Napjaink egyik legjelentősebb feladata az emberek sokoldalú szocia­lista nevelése, s ebben a tevé­kenységben rendkívül nagy szerepük van a művészetek­nek, így a képzőművészetnek is. A külsőségében is megújuló Salgótarjánban otthonra lelt a képzőművészet, egyre többen válnak műértőkké, töreksze­nek a valóság művészi meg­ismerésére. Beszéde végén Csík Pál hangsúlyozta, hogy jubiláló városunkban nemcsak a mű­vészetet befogadók száma gazdagodik, hanem már je­lentkeznek a fiatal alkotók is, akik helyet kérnek a város és megye képzőművészeti életé­ben. A mai kiállítás rendezői részben ebből az igényből ki­indulva tették lehetővé, hogy minél többen részt vehessenek ezen a próbatételen, örülünk, hogy a tárlaton új alkotókkal is 'találkozhatunk. A megnyitó beszéd után dr.' Boros Sándor átadta a zsűri díjait. A megyei tanács nagy­díját id. Szabó István, Kos- suth-díjas szobrászművész kapta meg a palóc népéletet megörökítő szoborsorozatá­ért. A városi tanács a jubile­umi képzőművészeti pályázat alkotásait díjazta, s minthogy kiemelkedő mű nem érkezett be, a városi tanács nagydíját nem adták ki, viszont négy megosztott díjat ítéltek oda. A városi tanács díjait Lóránt János Munkácsy-díjas, Czinke Ferenc Munkácsy-díjas, Pető János, miskolci grafikusmű­vész és Vasas Károly szob­rászművész kapta. A KISZ Nógrád megyei bizottságának díját Pataki József festőmű­vész vette át. A kiállítás megtekintés* után a megye és város veze­tői rövid beszélgetésre, is­merkedésre ültek össze a mű­velődési ház klubjában a ki­állító művészekkel. Sugár István: A Különös házasság igaz históriája címzett: Szirmay József ka­pitány úr, Kassa ... Biztonságképpen még mag is fenyegeti az együgyű Dőryt: 12. — „Jóska!” — suttogja for­rón, s mohón, ölelő karjaiba zárja. Kellemesen telik a nyári éjszaka — csókok, buja öle­lések fűszerezik az édes pász­torórát. Nyugodtan hevernek egymás karjaiban, hiszen Butt- t • • • i lert Eperjesen tudják. Hajnali A girincsi esküvő háromkor Jóska úr felöltözik, és az ablakon át, diszkréten távozik... — „Hallod-é te bolond! Ha megmondod a grófnak, hogy Szirmaynak lűlem levelet vit­tél, magam meg foglak ölni!” Alig fekszik vissza Katinka ágyába, csak éppen egy ki­csinyt elszenderedik, amikor közelgő léptek és ajtókopogás zajára ébred. Férje érkezik meg. Még mentegeti is ma­gát, hogy hamarabb jött, de hát mindent sikerült jól elin­téznie. Reggel a grófnő huncut mo­sollyal bizalmaskodj a el ko- mornájának: — „Az Isten jól adta, hogy egy órával hamarább nem jött a gróf, mert mellettem ta­lálta volna Szirmayt!” A mit sem gyanító Buttler tovább „szorgoskodik grófné- jának gyógyításán”. Mediciná­kért küld Kassára, hogy az­zal se legyen gondja-baja hit­vesének. Majd hintóba száll, és haza indul. > Már augusztusra jár az idő, mikor a grófnő végül is elha­tározza, hogy Eperjesre távo­zik. A társaságában levő Dőry Laci bárót előre küldi, s „ke­mény parancsolat mellett” egy kis levélkét bíz gondjaira, hogy azt saját kezűleg kézbesítse. A „Hála légyen Isten ő Szent Felségének — ujjong Kovách Ferenc, az erdőtelki plébános, ButtlerneX írt levelében —, hogy már célját Nagyságod elérte!” Eszterházy Károly egri püs­pök legfelső engedélyével el­hárul az utolsó akadály is a szerelmesek házasságikötése előL Egyszer-egyszer már mind­két faluban kihirdették a há­zasulandókat. A második templomi kihirdetésre augusz­tus 19-én, vasárnap, a harma­dikra pedig 20-án, hétfőn, Szent István első magyar ki­rály ünnepén kerül sor —, s így még aznap nyélbe lehet ütni a várva várt esketést. A lakodalom arisztokrata körökben szokatlanul szerény körülmények között zajlik le. A menyasszony szülein kí­vül, a kiterjedt rokonság egyetlen tagja, egyetlen meg­hívott vendég sem vesz részt az esküvőn. A két házassági tanú is csak egyszerű pol­gárember. János Grófé Mauer János ónodi kirurgus, Katin­káé pedig Vosznyiczky And­rás, édesapja tiszttartója. A nyoszolólány a menyasszony egyik húga, a nyoszolóasszony pedig Mauemé, az egyik tanú felesége. Bizonyára csodálkoz­nak is a falubeliek, hogy ilyen előkelő mátkapár esküvőjére nem sereglenek össze a roko­nok, atyafiak és barátok. Ki hallott még ilyent?... A társaság hintókon hajtat végig a falun, a tornyokkal ékes Dőry-kastélytól a templomig Az első fogaton a menyasz- szony foglal helyet, édesanyja és a nyoszolóasszony társasá­gában. Ezt követi a vőlegény kocsija, apósa és házassági ta­núja kísér etében.. Az egyházi esketés szertar­tását az István király napi tömjénszagú nagymise és a prédikáció között, Olajoissy János, Girincs köaség 44 éves plébánosa végzi. Buttler gróf és Dőry Katinka sorsdöntő lé­pése — mikén t egy szemtanú meséli — „több száz hívek­nek jelenlétekben” zajlik le. A kis templomban tisztán csengenek Buttler János sza­vai: „Isten engem úgy segélyen... a Boldogságos Asszony És Is­tennek minden szented... Hogy e tisztességes személyt szere­tem. .. szeretvén hozzám ve­szem házastársiul... Istennek rendelése szerint... És, hogy őket el nem hagyom... Hol­tomiglan, s holtáiglan... Isten engem úgy segélyen.” Hasonlóképpen teszi le az esküt a Dőry -leány is, a falu templomába sereglett kíváncsi és ájtatos népe előtt. Húcz hónap boldogság Az új pár első, közösen töl­tött éjszakáját a girincsd kas­télyban tölti, miután, ősi szo­kás szerint, az erdőtelki pap, aki vacsorára megérkezett, be­szenteli a fiatalok „nász- ágyát”. A következő napon a fiata­lok a közeli Súlyba hajtatnak, Eötvös báróékhoz, ahol rokoni szeretettel fogadják őket. Tln- ka kon tesz megkéri nagynén­iét, hogy legyen a kísérőjük erdőtelki otthonába vezető út­jukon. Hintóba szállnak, és Erdő­telekre haj tatnak, hová az új asszonyka már előreküldötte két szobalánya kíséretében, szerény „bagázsiá”-ját. Hiány­zik a fényes menyegzői kelen­gye, s bizony-bizony Katalin asszony csak szegényes ruha­tárral vonul be fényes, új ott­honába. A Buttler házaspár érkezé­sének híre szárnyon jár, s a kastély előtt a birtok és a fa­lu apraja-nagyja, földesurá­nak kijáró köteles tisztelettel fogadja. De nem hiányoznak a fiatal gróf „bandamuzsiku- sai” sem, akik hangos zene­szóval. hegedűik vidám cin- cogtatásával ünnepük az új házaspárt, Erdőtelek és Pár- dány örökös urát és hitvesét. A kastélyban magasra hág a jókedv. Vidám mulatozás indul, pótolva a nagyon sze­rény girincsi lagzit. A Butt- ler-birtok egri és tokaihegy- aljai nemes nedűjével, pirosra sült pecsenyékkel, aszonyok- nak való édes sütemén vekkel körítve, négy álló napig fo­lyik az önfeledt mulatozás. Az 1792. augusztus 22-én Erdőtelekre érkezett Buttler- házaspár családi élete boldo. gan indul... (Folytatjuk) \

Next

/
Thumbnails
Contents