Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-06 / 80. szám
A szakszervezeti tanács előtt Kollektiv szerződős a gyakorlatban Jóléti kiadások a tűzhelygyárban A Lampsrt ZíM salgótarjáni gyárának szakszervezeti tanácsa kibővített ülésen tárgyalta az 1971—75. évekre szóló kollektív szerződés eddigi tapasztalatait. A tanácskozás célja az volt, hogy ösz- szegezze az egyéves tapasztalatokat, s az észlelt hiányosságok megszüntetésére javaslatot tegyenek a résztvevők. A beszámolót a szakszervezeti bizottság szóbeli állásfoglalása követte, melyet Téglái Antal, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára ismertetett. Beszámolójában elmondta, hogy a kollektív szerződés kisebb hiányosságoktól eltekinthiba volt, hogy egyes területeken túllépték a kollektív szerződésben engedélyezett túlórák mértékét. Elfogadásra ajánlotta, hogy az egészségre ártalmas munkaterületeken és a szabad szombatokon legyen tilos a túlórázás. Csak rendkívül indokolt esetben, a szakszervezet egyetértésével rendeljenek el túlórát. A dolgozókkal szemben három esetben sértették meg a kollektív szerződés előírásait. Ezekkel a munkaügyi döntő- bizottság foglalkozott. Javaslat született a függelék kiegészítésére, mely a nyereségrészesedés felosztását szabályozza. Ennek alapján a tanács ve, megfelel az iránta támasz- egyetértett azzal, hogy az a dolgozó, akit különböző bűncselekményekért az adott évben börtönbüntetésre ítéltek, ne kapjon nyereségrészesedést. tott követelményeknek. Az üzemek vezetői általában betartották a kollektív szerződés előírásait, különösen kirívó eset nem fordult elő. Felhívta a gazdasági vezetés figyelmét, hogy egy-egy intézkedés kiadása előtt feltétlen tanulmányozzák át a kollektív szerződés előírásait. Kérte a tanácstagokat, hogy a legmesszebbmenőkig őrködjenek a kollektív szerződés maradéktalan betartásán. , Az 1971-es gazdasági évben A javaslatokkal kiegészített beszámolóval a tanács egyetértett, és azt egyhangúlag elfogadta. A tanácsülés második napirendi pontként tárgyalta az 1972. évi szociális, kulturális és egyéb jóléti keret felosztását. örvendetes, hogy az 1971. évhez viszonyítva 28 százalékkal emelkedett az ilyen célokra felhasználható összeg. Ez lehetővé tette a sport felkarolására fordítható támogatás 48 százalékos emelését. Lehetőség nyílt arra, hogy különböző női szakosztályokat hozzanak létre, pl. női futball, kézilabda stb. A tanács ezenkívül mintegy 25 százalékkal javasolta megemelni a gyári felnőtt- és gyermeküdültetésre fordítható összeget. Ezzel megoldást nyer a felnőttüdültetés étkeztetési problémája. A tervekben szerepel az 1972-es évben a szomszédos csehszlovákiai, füleki gyárral gyermek- és felnőtt csereüdültetés megszervezése. Az 1971. évi vállalati eredmények lehetővé tették, hogy a gyár 1972-re nagyobb szociális alapot létesítsen, és ezt az összeget a leghasznosabb célokra fordítsa. Ennek eredményeként tovább emelkedik a dolgozók szociális, kulturális ellátásának színvonala. A javaslatot vita követte, majd a szakszervezeti tanács az előterjesztést egyhangúlag jóváhagyta. Mizser László Nem kell komolyan venni Mi különbség van a kapitalista gyártulajdonos és a szocialista gyárigazgató között? Általában a viccek szók- tak így kezdődni, de most ne tessék humorosra gondolni. Hát, az alapvető különbség, hogy a kapitalizmusban a gyárak többnyire magántu- laidonban vannak és a haszNémely igazgató nem kevésbé humánus az egyes kétkezi „dolgozókhoz”. Azokra a kevesekre gondolok, akik két kézzel tiltakoznak, ha becsületes munkára akarják szorítani őket. Akkor a leghangosabbak, ha a markukat nyújtják. Amikor dolgozni kell, legszívesebben kámforrá változnának. A kapitalizmusban az not a tulajdonos vágja zseb- jjyen embernek szárnyai nőre. Ezzel szemben nálunk nek. Másnap már repül. Mit minden valamire való tér- teszünk mi? Előbb meg- melési eszköz szocialista tár- győzzük, kap egy kis bér- sadalmi tulajdon, mindnyá- emelést. Aztán figyelmeztet- junk tulajdona, és a hasznon jük szőban és írásban, majd az egész ország osztozik. De hasonlóan óriási a különbség, ha azt nézzük, mi történik a gyárigazgatóval, ha tönk szélére jut a vállalat? Először is „odakinn” az igazgatói szék megszerzéséhez nem annyira éi'dem, mint inkább valamelyes tőke szükségeltetik. Aztán a tulajdonos, ha az üzleti életben sorozatosan elvéti a lépést, egy-kettőre csődbe megy, elúszik a gyár és a vagyon. A kétbalkezes fickónak esetleg egy árva fi- tyingje se marad. Mi történik nálunk? Egyetlen gyár sem megy csődbe. Ezt a luxust mi nem engedhetjük meg magunknak. Ha „ügyes” az igazgató, egy ideig még marad a helyén. Ha rosszul áll a szénája, legfeljebb kimagyarázko- aik és másokra hárítja a felelősséget. Ha tudja. Attól viszont ritkán kell tartania, hogy netán túlságosan nagyon megcsappan a jövedelme. Végső soron előfordulhat, hogy áthelyezik egy másik üzembe. Vagy nyugdíjba küldik, s ez mégis csak egészen más, mintha csődbe menne. Elvégre humánus társadalomban élünk. És mi különbség van a kapitalizmusban és a szocializmusban dolgozó munkás között? fegyelmi bizottság elé állítjuk és megvonjuk tőle a kedvezményeket. Ha ez sem használ, akkor esetleg letérdelünk előtte, úgy könyör- günk, hogy emberelje meg végre magát. De ekkor már úgyis minden hiába. A másik üzemben már várják, két forinttal magasabb órabérrel. Jó, jó, hogy nagy a különbség a kapitalizmus és a szocializmus között. Nem kétséges, hogy az utóbbi javára. No, de ebben is? És ekkora? —is T(ki*i(íii*«yiiló közgy űlés Taron TÖRVÉNYRE emelte a tagság Taron a termelőszövetkezet idei gazdasági tervét. Elénk hangulatú, vitázó közgyűlésen fogadták el a tervet abban a teljes egyetértésiben, hogy a termelőszövetkezet eredményét, munkájának minőségét fokozni csak úgy lehet, ha mindenki maradéktalanul elvégzi feladatát. A tani termelőszövetkezetet a kisebb gazdaságok között tartjuk számon. Ennek ellenére eredményei figyelemre méltóak. Az elmúlt esztendőben átlagban húszmázsás gabonatermésük volt, A tejtermelés is 2—3000 liter között mozgott. A sertéstenyészetükben export minőségű állatokat nevelnek. Kertészetük ellátja zöldséggel — Taron kívül — a környező falvakat. A tagok átlagkeresete meghaladja a járási átlagot. Ez nem vonatkozik a függetlenített vezetők fizetésére, mert az alatta van a járási átlagnak. Az Ilyen hagyományosan jő gazdasági eredményekkel rendelkező tsz-nek olyan gondosam kell összeállítania az éves termelési tervét, hogy lehetőleg sem a termelési érték, sem a jövedelem ne csökkenjem. Balogh Miklós tsz-elnök ezzel kapcsolatban azt mondta: hogy ez így legyen, az a vezetőkön, tagokon múlik. A termelési tervet a realitások figyelembe vételével készítették. Búzából holdanként 15 mázsa átlagtermést, cukorrépából 200 mázsát terveztek. Nagy feladatot szántak a kertészetnek. Ötvenöt holdat jelöltek ki erre a célra. Kurucz Miklós, a tsz főagromómusa mondta el, hogy a kertészetből paprika, uborka, dinnye, sárgarépa, zöldség és'hasonló növényekből egyrpdlliló forinton felüti bevételt terveztek. Az állattenyésztés idei feladatai szerényebbek az elmúlt évinél. A vezetőség beszámolója ezt azzal indokolta, hogy a tehénállományt a tbc- től mentesítették, csökkent a tejtermelés, kevesebb az értékesítésre kerülő jószágok száma is. A FEJLESZTÉSRE fordított összeget az elmúlt évihez képest három százalékkal megemelték. Folytatják a meliorációt, az erdőtelepítést, nyolc új gépet vásárolnak. Amikor a tannak gazdasági tervét átgondolja az ember, meggyőződhet: a tsz-ben gondosan megtervezett, megfontolt, nem Látványos, de biztonságos gazdálkodás folyik. Érthető, ha a közgyűlés kezdetén az ember úgy gondolta: ilyen megalapozott terv nem vált ki különösebb vitát. Becze János, az ellenőrzési bizottság elnöke a közgyűlés előtti beszélgetésben utalt Is erre, amikor azt mondta, hogy a vezetőség és tagság között jó az egyetértés, különösebben kirívó fegyelmezetlenség sem történt, minek vitatkozzanak!? Inkább cselekvésen a sor. Balogh Lajos, a fogatosok brigádvezetője is egyetértett ezzel. Tóth Mária, a főkönyvelő volt az, akinek eltért a véleménye az előbbiektől. Ö azt mondta, hogy a tari emberek hagyományosan elégedetlenkedők várható, hogy bírálják a vezetést. Neki lett igaza. A tervtárgyaló közgyűlés a tagok megnyilvánulása után vált igazán értékessé. Mint említettük, az állattenyésztés idei bevételét alacso- nabbra tervezték, mint az elmúlt esztendőben volt. Gö- röcs József né, aki a tehenészetben. dolgozik elmondta, hogy magasabb bevételt is tervezhettek volna, ha megfelelő takarmányt adnak a jószágoknak. De nincs! Kolláresik József, Becze Istvánná is megerősítette ebbend véleményében Göröcsnét. Igazi jó vita kerekedett, mert a szakemberek viszont azt igazolták, hogy a takarmányozást tudományosan állították össze, csak attól az állattól vonják el a magasabb minőségű takarmányt, amelyik mér nem képes azt értékesíteni. A főaigronómus igazolta, hogy az ilyen jószág 250 forint ráfordításból 10Ű forint hasznot hoz. A vita mindenképpen hasznos volt, mert a vezetők megismerték, hogy melyik munka- területen tájékozatlan még a tagság. Rózsa Istvánná arra hívta fel a vezetők figyelmét, hogy egyes éjjeliőrök nem látják el gondosan a munkájukat. Kérte az illetékeseket, feladataikra oktatssák ki őket. Megzavarta a közgyűlés rendjét a fogatosok felszólalása, amely nem a közösség érdekeit, hanem az egyéni érdekeket szolgálta. Magasabb jövedelmet kértek. Túlbecsülik munkájukat. Az egyikük úgy fogalmazta meg: a foga- tos munkája nagyobb értékű, mint a traktorosé, jobban kellene dotálni. A felszólalásokból kicsengett, ezek az emberek nem értik világosan, hogy a közösség vagyonából a tagok a végzett munka arányában részesülhetnek. Egyébként a könyvelésben hivatalos okmányok igazolják, hogy a fogatosok átlagkeresete 2500— 3000 forint között mozog. A VEZETŐSÉGNEK, pártalapszervezetnek jobban kellene ismerni ezeknek a tagoknak a gondolkodását. Megmagyarázni, hogy meddig lehet elmenni, hogy a közösség érdekein ne essék csorba. Egyébként a fogatosok valamennyien a tsz-ből élnék, dolgoznak is sokat. Felszólalásaikat nem a rossz szándék vezérelte, hanem az, hogy nem Ismerik a tsz helyzetét. Ezen pedig segíteni lehet, ha megmagyarázzák nekik, mert olyan emberekről van szó; akik alapítói, gazdái a tsz- nek. B. Gy. Salgótarján égyik legrégibb településén, a Somlyó-bányatelepen rendeztek április negyedikén névadóünnepséget. Tíz kisgyermek vette fel ünnepélyes keretek között utónevét, akiket és szüleiket a helyi KISZ-szervezet köszöntötte és látott vendégül. A családi ünnepeket szervező iroda nevében Bővíz László, a területi pártszervezet nevében Pócsa Sándor üdvözölte a megjelenteket. Pócsa Sándor unokáját is az ünnepeltek között tudhatta, aki most kapta a Szabolcs nevet. Dicséret illeti a szervezőket, elsősorban Paluch György szervező titkárt és Balogh Lajos KISZ-titkárt, hogy hazánk felszabadulásának ünnepét ily' méltón köszöntötték, a szép múltú településen — kulcsár — •• Ügyeletes riporterünk jelenti Megdöbbenti! tragédia Zagyuapölfaluán Mégy kisgyermek halnia a lelakatolt konyhában A két nagyobbik gyermek távol a háztól játszadozott. Három óra volt, amikor az anyjuk kiáltott — hazahívta őket. Kis idő múlva újból kiszólt az asszony a házból: — Juliska néni? — Tessék Boriska. — Hány óra? — Háromnegyed négy Bo- riskám! .4 férfi Magyargécböl jött haza. Sietett. Cigarettára gyújtott, aztán gyorsan megebédelt. A gyerekek már együtt voltak. Az asszony lefektette őket. A házaspár együtt indult el a moziba. Az ajtót lelakatolták. A cigaretta egy darabja ott maradt az ágy támláján. A férfi felejtette ott. A cigaretta még parázslóit... — Jaj, ha előbb jövök! Ha csak egy árva szóval mondja, hogy vigyázzak rájuk! Iszonyú, szörnyű ami történt. A füstöt vettem észre, a füstöt, ami átjött hozzánk. Rögtön kiabáltam Ga- gyiéknak. Rohantunk. Lefeszítettük a lakatot. Semmit nem láttunk, olyan nagy volt a füst. Lángolt a szalma! Ott feküdtek szegénykéim mind a négyen az ágyon. Kiszórtam a lángoló rongyokat. az ágyról leszedtük őket. Le a ruhát a kicsikről! Jaj már nem segített semmi. Odafektettük őket egymás mellé. Megpróbáltam még dörzsölni a szívüket, mesterséges légzést adni. De már hiába volt minden. .. — így beszél a tragédiáról a szomszédasszony, Gyetvai Józsefné. aki a megégett, füsttől megmérgezett gyermekeken már nem tudott segíteni. Az udvaron ott feküdt a négy élettelen test. A hatéves Borbála, az ötéves Ferenc, a kétéves Gizella és a másféléves Hedvig. Az egyik szomszédlány rohant le a telepre az asszony szüleihez. A szülők is előkerültek. Megérkezett a rendőrség. Az anya kétségbeesésében öngyilkos akart lenni. .. Az iszonyú tragédia április 4-én délután történt Zagyvapálfalván. A ház magányosan áll fönn a dombtetőn, távol a teleptől... Az udvar olyan, mint egy szemétdomb. Égett rongydarabok, az ágy egy darabja is ott fekszik a rongyok, papírok között. Égésszag jön a lakás konyhájából. A szobaként használt helyiség ablakán kék papír A konyha tiszta volt, fehérre meszelte az asszony a húsvéti ünnepekre. Most koromfekete a füsttől... Hogy hívják ezt a helyet? —kérdezem a saomszédasz- szonyt. — Zagyvapálfalva, Aknatelep. Hozzá szokták tenni, hogy Aknatelep 3. A rendőrség Ráez Ferenc 25 éves segédmunkást és 23 éves feleségét őrizetbe vette, és a tragédia ügyében szakértők bevonásával megkezdődött a vizsgálat. (szokács) NÓGRÁD - 1972. április 6., csütörtök > <
