Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)
1972-04-06 / 80. szám
Kongresszusi küldőit A ceredi brigádvezető A fiatalasszony mosolyog, amikor útbaigazít a ceredi termelőszövetkezet irodájában. — Kis Simon Gáspárt keresik? Kint van a keverőüzemben. Menjenek csak egyenesen a majorba, ott megtalálják. Ezúttal ott sem volt szerencsénk. A portás előjött kis bódéjából, és megállt a leeresztett sorompó előtt. — Már egy jó órája kiment a földekre. Meghagyta, ha valaki keresné, hát ott megtalálhatja. Próbálnak valamilyen permetezőgépet. Fontos az most minálunk... — Nagy a ceredi határ. Merre induljunk? — Arra a nagy dombra menjenek fel. Innen nem is látszik, de visz oda út. Arra járnak a tsz teherautói is... Megyünk ki a határba. Körülöttünk mindenütt dimbek- dombok. Olyan az egész, mintha a hullámzó tenger hirtelen megmerevedett volna. Kis Simon Gáspárt valóban ott találjuk a nagydomb legtetején. Egy növényvédőssel igazgatják a pirosra mázolt permetező masinát. Most még nincs benne vegyszer. Azt ellenőrzik, miképpen működik. A bőrzekés fiatal ember otthagyja a gépet. De fél szeme a beszélgetés közben is rajta. — Tizenegy—tizenkétezer hold a közös gazdaság területe, ez van a növényvédők gondjaira bízva. Négy-öt traktorral dolgozunk a következő napokban-hetekben. Szép része lesz a nyárnak ez a munka. Szép is, meg újszerű is. Nem kis felelősség, az biztos. Kiss Simon Gáspár fiatal ember, még nem töltötte be a huszonkét évet. Szécsényben mezőgazdasági technikumot végzett, és érettségi után került gyakornoknak a ceredi termelőszövetkezetbe. — Alighogy megmelegedtem, máris behívtak katonának, két évet húztam le egyenruhában. Amikor hazajöttem, már alig vártam, hogy úgy igazán megkezdődjék a munka. Hamarosan megbízták a keverőüzem vezetésével. Két ember dolgozott a keze alatt. Tavaly nyáron betakarítási időben rábízták a kombájnszérűt, ahol legalább kétszáz vagon termény fordult meg a nyáron. Tervkészítéskor mondta a főagronómus, hogy a növény- védősök brigádvezetője lesz. Most jött el ennek az ideje. A beszélgetés során hamarosan kiderül, hogy Kis Simon Gáspárt a növényvédelem mellett elsősorban a gépek érdeklik. Valamikor gépésztechnikusnak készült... — Nehogy azt higgye, hogy most csalódott ember vagyok. Nagyon szeretem a munkámat, érdekel a kísérletezés. De emellett foglalkoztatnak továbbra is a gépek. Bújom a műszaki könyveket, amikor csak időm engedi. Van úgy, hogy esténként ki sem mozdulok otthonról. Vagy a televíziót nézem, vagy olvasok. Az a jó, hogy a mezőgazdaságban is egyre több a gép. Lehet majd velük foglalkozni. Huszonkét éves lesz, most áprilisban ünnepli a születésnapját. Természetesen KISZ- tag. Sőt, szervező titkár. A jól működő ceredi KISZ-klubban pedig klubtanácstag. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy társadalmi munkára, szórakozásra bőven nyílik lehetősége. Persze ez a jó, szorosan hozzátartozik egy fiatal ember életéhez. Legalábbis Kis Si- mos Gáspár ezt vallja. Februárban a népfrontválasztási falugyűlésen őt is beválasztották a községi bizottságba. Fiatal is, tettrekész is, jó munkás — mondták a népfront vezetői — szükség van rá a közösségben. A bizalmat mi sem mutatja jobban, hogy egyúttal megyei küldöttnek is jelölték, képviselje Geredet a salgótarjáni értekezleten. — Ha csak annyit mondok, hogy szívből örülök a megbízatásnak, az kevés, meg közhelynek is hangzik. Várom a feladatokat, dolgozni, tenni szeretnék mielőbb. Ez a legjobb és legigazibb válasz. A gyakorlatot meg majd meghozza az idő. A megyei küldöttértekezleten ott volt Kis Simon Gáspár, hogy meghallgassa a számadást a népfront végzett munkájáról és a következő évek feladatáróL Ez nagyon fontos volt számára, mert a megyei népfrontértekezlet kongreszszusi küldöttnek delegálta. Budapestre, a népfront áprilisi kongresszusára. Csatai Erzsébet Szebb legyen Kishartyán Kiállítás a viisgamunkákbói Április hónap első felében az üzemben dolgozó ipari tanulók szüleinek gyárlátogatást szervez a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregysége. A szülők tájékoztatást kaptak gyermekeik tanulmányi eredményéről és megtekinthetik Kishartyán község közös Tanácsa, március 1-i ülésén úgy határozott, hogy a tanácstagok egymás között versenyt rendeznek, melyikük tudja jobban mozgósítani körzetének lakóit a község tavaszi nagytakarításában, szépítésében. A határozatnak már eddig is szép eredményei voltak. Rendbehozták többek között a két község közterületeit, hősi sírjait, két parkot. Megmetszették a község fáit is. A verseny még folyik. A legjobb eredményt elért tanácstagot a tanács könyvjutalomban részesíti a feladatok értékelése után, melyre május 1-én kerül sor. Hegyek és gondok Beszélgetés Jedlieska Gyulával, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárával Nógrádról azt írja egyebek között az Űj Magyar Lexikon, hogy a megye gazdaságában — az iparral szemben —, a mezőgazdaság szerepe alárendelt A Börzsöny—Cserhát— Mátra koszorúzta vidék lakói elhibázottnak tartják ezt a megállapítást: a termésrekordok itt is évről évre növekszenek, s emellett az állattenyésztési eredmények is számottevőek. Természetes azonban, hogy a hegyvidéki mezőgazdálkodás — különösen a gazdasági reform óta —, szembeötlően költséges, s a fejlődés rendre szüli a kisebb-nagyobb gazdálkodási gondokat. Ezekről beszélgettünk Jedlieska Gyula elvtárssal, az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával. — Ügy tudjuk Nógrádban mostanában sok szó esik a megye mezőgazdaságának sajátosságairól. Mi erről Jedlieska elvtárs véleménye? A párt általános gazdaságpolitikája nálunk éppen úgy érvényesül, mint bárhol másutt. Amikor aztán a megye hosszú távú mezőgazdaság- fejlesztéséről tanácskozunk, vagy éppen vitatkozunk, akkor valóban hangsúlyozzuk a sajátosságokat. Hegyvidéken gazdálkodunk, s állandó harcban állunk a pusztító talajerózióval. Megyénkben sok a kis falu, lakosságunk 135 településen él. Az ipar és a mezőgazdaság — miként a múltban, ma is — átszövődik egymásba. A csak földműves munkából sosem élt meg igazából a nógrádi ember. Tavasztól őszig kapált, kaszált — hogy csak a végletet említsem —, télen a bányákban vagy más iparágban dolgozott. — A termésátlagaik ennek ellenére is biztatóak! — Igen. Ennek nagyon örülünk. A kalászosoknál például a kedvezőtlen adottságok melleit is elértük az országos átlagot. Talán nem is a szorosan vett jelen, inkább a jövő nyugtalanít bennünket. Termelünk, de mit, mennyiért? Azt már ma is tudjuk, hogy a 25 százalékos lejtőkön például 160—170 százalékos a termelési költség. Szembenézünk azzal a ténnyel is, hogy a megye 76 termelőszövetkezetéből 50 kedvezőtlen adottságú, bővített újratermelésre, komolyabb beruházásra képtelen gazdaság. Megdőlnek a régi termésátlagok? Igen. De ugyanekkor a termelési költségek is ugrásszerűen nőnek. Az utóbbi pedig mérsékli a mezőgazdaság jövedelem- emelkedésének ütemét, s így az ipari és a mezőgazdasági foglalkoztatottságúak között meglevő bérfeszültség nem csökken a kívánt mértékben. — Ügy hallottuk, hogy a bogyós gyümölcsök telepítése bevált. — Nálunk Nógrádban, ahogy a szakemberek mondják, , ez jó profil. A málna, a feketeribizli- és a szamócatelepítések beváltak a 3100 hektárnyi területen. Ebben az ötéves tervben újabb ezer hektárt telepítünk, s ezt hosz- szabb távon még nagyobb mértékben szeretnénk fejleszteni. — Befolyásolta ez a tagok jóvédelmét? — Valószínűleg igen. 1965- ben 9125 forint, tavaly 15 917 forint volt az egy tagra jutó évi jövedelem. De szerintem ez nem reális mutató. Nem is szeretem a vele való példálóz- gatást. Megbízhatóbb képet nyújt a tízórás munkanapra jutó kereset, ez két éve 78, tavalyelőtt 82, tavaly 85 forint volt. Az élet hajt bennünket, s úgy vélem, hogy a bérnövekedésnek ez az üteme — a már említett feszültséget — feltehetően nem mérsékeli az ipar és a mezőgazdasági dolgozók között... — Kis falvak, nagy bajok... — Azt hiszem Móricz Zsig- mond nagyszerű riportsorozatára tett célzást. Kiváló írónk „Kis falvak, nagy Bajok” címmel a nógrádi ember nyomoráról, a kilátástalan életéről számolt be a harmincas években. Hozzáteszem: szerencsénkre, mert a felszabadulásunk utáni fejlődést vizsgól- gatva, Móricz riportját nálunk mindenki elfogadja mértékadónak, és nem nehéz abban egyetérteni, hogy azt a szomorú világot nemhogy régen magunk mögött hagytuk, hanem lassan már el is felejtettük. Ügy vélem egy mai riportnak inkább ilyen, módosított cím felelne meg: Kis falvak — mai gondok. — A településfejlesztésre gondol? — Többek között arra is. A fejlesztés szempontjából a kis falvak, most már jó értelemben vett — nagy gondokkal nehezednek a nógrádi közéletre. Bár a megoldáshoz vezető első lépéseket megtettük: településfejlesztési koncepcióink alapján a 135 településből 36-ot kiemeltünk. Ezeket az általunk „centrum- községeknek” nevezett településeket főként kommunális tekintetben fejlesztjük, tehát a beruházások zömét ezek kapják a jövőben. Sokféle törekvéseink közül csak a vízprobléma megoldására irányuló törekvéseinket szeretném ezúttal kiemelni. — Menny! a ross« ivóvízű községek száma? — Negyven települést tartunk nyilván, de csak az ivó- vízellátást nem helyes külön kiragadni. A vízproblémánk összetettebb gond, tehát komplex módon tudjuk csak megoldani: részben az Ipoly szabályozásával, részben új víztárolók építésével, valamint a mátrai vízműrendszerrel való összekapcsolással. Tehát egy problémakörbe tartozik a jó ivóvíz, a mezőgazdasági öntözővíz és az ipar vízigénye. De ugyanide tartozik a folyóvizek és a belvizek szabályozása is. Ez nagyon szép program Nógrádban. Bár a mezőgazdaság távlatfejlesztési koncepciója lenne annyira kidolgozott, mint a' vízprogramunk! — Mi lehet a mezőgazdaság kiútja? — Tanácskozunk, vitatkozunk, ez időben keressük a megoldást. Gyümölcsöt, vagy erdőt telepítsünk? Mennyiben kapcsolódhatunk be az országos szarvasmarha-tenyésztési programba, amire az Ipoly szabályozásával, ezt követően az öntözéses legelőgazdálkodással lehetőségünk nyílna. Hogyan tudnánk a művelési* ágválitozással a jelenlegi gondjainkon enyhíteni és így tovább. — Tehát távlati fejlesztésről vau szó? — Igen és ezt erősen hangsúlyozom: több évtizedre szólóan mindent alaposan át kell gondolnunk. Nekünk, meg a megye határain túl azoknak az elvtársaknak is, akiktől a megoldáshoz anyagi támogatást várunk. Nógrádban — még egyszer kiemelem —, hegyvidéki gazdálkodásról és ezzel járó összes sajátosságokról van szó. A kis falvak megyéjének jövője — úgy vélem —, éppen olyan fontos az országnak, mint a megye szorgalmas mezőgazdasági dolgozóinak. Mert talán a nógrádi falvak lakóit nem kell külön bemutatnom, nemcsak szorgalmasak, hanem leleményesek és bátrak is a kezdeményezésekben, csak támogatásra és biztatásra várnak. Jedlieska Gyula elvtárssal folytatott beszélgetésünk azzal a gonddal zárult, hogy a nógrádi termelőszövetkezetek jövőjének meghatározása mind a párt, mind a tanács vezető testületéitől alapos, elmélyült, részletes távlati tervek kidolgozását igényli, mert csak ezek alapján léphet előbbre a megye mezőgazdasága. ¥■ Megjelent a Szabad Föld április 4-i számában. Ennek alapján az interjút szó szerint közöljük. Megszólalt a csengő ssss/ssrssssss/sssssjssssssss/sssssssssss/ssssssssssssss/ss//ss/sss/ssssss/ss/ssssssssssssssss/s/ss/ssssssssssssssssssssss////sssssj azokat a munkahelyeket, ahol a szakmát tanulják. A fiatalok által az első féléves vizsgák alkalmával készített vizsgamunkákat kiállítás keretében bemutatják a gyárban. Ugyancsak áprilisban ifjúsági tanácskozásra kerül sor az oktatásban résztvevők számára időszerű kérdésekről és a gyár feladatairól. E«; millió forint forgalom Negyedéves gyorsmérleget készített a balassagyarmati óra- és ékszerüzlet. Az év első negyedében is nagy volt az ékszerek iránti vásárlási kedv. Március végéig 758 ezer forint értékű forgalmat bonyolítottak le. Ebből aranyneműt 442 ezer forint értékben vásároltak. Órából ötszáz darabot értékesítettek. Az óra- és ékszerüzlet forgalmából arra következtetnek, hogy Balassagyarmat és környékén igényes holmikat vesznek ajándékba. A Parlament szépségével nem lehet belelni. Az ember megszédül a csillogástól. Én például félszeggé válók a méltóságteljes magatartást parancsoló folyosókon. Valósággal ténfereg- tem a megilletődöttségtől, amikor megveregették a vállam és így szóltak hozzám: — Erre tessék... Nézem ki az, hát Bállá Miska, a volt hugyagi parasztgyerek. Otthonosan mozgott, magabiztosan. Rendelkezett a jövő-menő emberekkel. öt jelölték ki a termelőszövetkezetek második kongresszusán egyik rendezőnek. Elegáns volt, mellén arannyal hímzett jelvény, megbízatásának igazolására. Egy vevőkészüléket is kezelt, amely a kongresszusi teremből a folyosóra hozta a bent történteket. Híréhes újságírók tolongtak körülötte, ki eligazítást, ki a kijelölt helyét kereste, ő pedig mintha mindig ott dolgozott volna, még azt is megmutatta, hol kapható az üdítő ital. Tizenegy óra felé egy csengőgombhoz nyúlt. Reszketett a levegő, ö jelezte a szünetet. Elámulhat- tam, mert amikor rámnézett, jót derült. Kacsintott és hátbaütött. — Átvettük a „hatalmat”. .. Viccnek szánta a fiú, meg az is volt. de ha úgy vizsgáltam a dolgokat, hogy a tanácskozás szünetében a folyosó dolgozó emberekből lett országot irányító méltóságokkal, vezető politikusokkal, és a parasztok neves képviselőivel telt meg, akkor Miska fején találta a szöget. Ez valóban kifejezte a hatalom átvételét. Bállá Miska elvitt a kongresszusi teremnek egy olyan részébe, ahonnét jól láthattam megyei küldötteinket. Az elnökséggel szemben levő szektorban ültek. Egyik szélen Tóth István, az érsekvadkerti elnök, most is ahogyan mindig a tanácskozásokon, sűrűn jegyzetelt. Aztán Boros Béla, a szécsényi tsz új elnöke, Katona Károly Mát- ramindszentről, Jakab Feri bátyánk Kétbodonyból, Heged üsné Örhalomból, aztán a többiek. Csongrádi Mihály, Cseh Adolf. dr. Bencze Barna Pásztóról, Tolmácsi Ferenc Nógrádról. Az elnökségben pedig Csábi Sándome. Bállá Miska megbökte a hátam: — Nézd, mennyire oda illenek. A kongresszusi terem csodaszép. Az elnökség mögött sokszínű élővilág-koszorú pompázott. Ehhez a fényességhez párosult a fényképészek villogása. a filmesek, tv-sek lámpáinak fénye senkit nem zavart. A küldöttek elmélyülten nagy figyelemmel végezték munkájukat. Valóban oda illettek. Én nem tehetek róla. az ilyen benyomások belőlem azt váltják ki: íme ez a huszonhét esztendővel ezelőtt bekövetkezett esemény méltó kifejezője. Lehet, hogy valaki azt mondja: ez már frázis. Lehet, de mégis ez az igazság. Az ország házában, az ország népe, az ország sorsáról tárgyal. Mondtam ezt Miskának is. Azt válaszolta: — Pontosan így van... Hallottam, amikor az Elnöki Tanács elnöke, Loson- czi Pál mondta Fehér Lajosnak, hogy a tsz-parasz- tok igazi gazdaként, hozzáértéssel tárgyalnak a közösség dolgairól. Dr. Bencze Barna, amikor kiment a pódiumra és beszélni kezdett megyénk közös gazdaságainak gondjairól, eredményeiről, az útkeresésünkről, a miniszterek, küldöttek feszült figyelemmel hallgatták. Az ebédszünet idején nem győzte a gratulációkat fogadni. Szóval Miskával mi. hogy senki se lássa, kihúztuk magunkat. Jogosan, mert ki ne lenne büszke, hogy ilyen nagy esemény szemtanúja lehet, miközben láthatja, hogy földijét közrefogták, dicsérik. Soós Vincze bátyánk, ez a kedves ezüst hajú tiszteletre méltó korú tiszakéeskei tsz-elnök rajongásig dicsérte Csábinén- kat, a kishartyáni főkönyvelőt. Boros Béla pedig régi ismerősként mozgott a sokadalomban Kérdezték tőle: hogyan ítéli meg a kongresszust. Azt mondta, hogy olyan véleménynyilvánításnak tartja, amely a gazdálkodó embernek biztonságot nyújt. Volt egy nagyon érdekes beszélgetés a folyosón. Többek között Bencze Barna felszólalására is hivatkozva Dimény Imre, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondotta Faluvégi Lajosnak, a pénzügyminiszternek, — ha nem js pontosan így! — nem lehet egyenlő mértékkel mérni azt a tsz- gazdát, aki merészen kezdeményez, rizikót vállal, azzal a tsz-vezetővel. aki óvatos, egyhelyben topog, csak hogy biztonságosan éljen. A kezdeményező javára szóltak. Tolmácsi Ferenc mondta erre, hogy ez az igazság. ök Nógrád községben elég bátran kezdeményeztek. Sodort a forgatag. Annyi minden történik ilyen helyen. Miska pedig magamra hagyott. Visszament őrhelyére. És megszólalt a csengő. Munkára szólította a küldötteket. Bobál Gygla NÓGRÁD — 1972, április 6., csütörtök 3 i
