Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-29 / 100. szám

ft .<*- . Kitüntették a Moziüzemi Vállalatot Munkásélet és -művelődé* Elkíséri a csapatát Ma délelőtt 10 órakor ün­nepélyes keretek között Ve­szik át a Nógrád megyei Mo­ziüzemi Vállalat vezetői a ki­tüntető oklevelet a salgótarjá­ni József Attila Művelődési Központ klubtermében abból az alkalomból, hogy dolgozóik munkájával kiérdemelték a Kiváló Vállalat címet. A Nógrád megyei Moziüze- mi Vállalat már 1970-ben is eredményesen dolgozott, amit az is bizonyít, hogy kiérdemel­te a megyei tanács és a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak dicsérő oklevelét. 1971- ben munkájuk és eredményük tovább javult. A szervezeti változtatások, a vállalati de­mokrácia mind szélesebb kö­rű megvalósítása, az ösztönző anyagi és erkölcsi elismerések azt eredményezték, hogy a Nógrád megyei Moziüzemi Vál­lalat tavalyi munkájával az országban működő húsz vál­lalat közül viszonylag a leg­jobb eredményt érte el. Az 107ü-es esztendőhöz viszonyít­va kevesebb előadásszám mellett a korábbinál nagyobb látogatottságot biztosított, s ennek megfelelően a bevétel is növekedett. Egy esztendő alatt a látogatók száma me­gyénkben megközelítette az 1,7 millió nézőt. A Moziüzemi Vállalat a né­pi demokratikus filmalkotások nézőaránya tekintetében or­szágosan az első helyen áll. A szocialista országok film­jeit is megyénkben látogatták a legtöbben, a látogatottság aránya mind az országos, mind a vidéki átlagot megha­ladja. A szovjet filmek láto­gatottságát 144 százalékra túlteljesítették, s ezért a for­galmazásban aktívan résztve­vők mintegy 90 ezer forint jutalomban részesülnek. A magyar filmek előadásait lá­togatták a legkevesebben e tekintetben 1.6 százalékos csökkenés tapasztalható, de még ez is országosan a leg­kedvezőbb arány. A művészi és politikailag értékes fil­mek látogatottsága 12 száza­lékkal emelkedett. Egy esztendő alatt több esetben filmsorozatokkal gaz­dagították a nagyobb társa­dalmi rendezvények, esemé­Szubjektív hangon Asztalos mester művészetéről „Édesanyám, a kendőm ká­réit a szeretőm” — ezt írta Asztalos Jollók parádi fafa­ragó népművész a „Palóc élet III. tábla” című fából faragott domborművére. A íaragvány egy jelenetet áb­rázol, egy ma már szinte me­sébe Illő palóc szobában, mi­kor éppen belép a kérő és elviszi a lányt, most már végleg, a megszokott családi környezetéből — magával. A palócság nem dicsekedhet azzal, hogy hazánk legjobb minőségű földjén telepedett meg, mert ismerek Vasban, Baranyában, Tolnában jobb minőségű földeket, mint er­refelé, de azt nem lehet el­vitatni a palócságtól, hogy a népművészet, vagy népi kul­túra terén nem jeleskedett. Ha emlékezetem nem csal, 1966 nyarán kiállítottam idős Szabó István szobrászmű­vésszel, vagy inkább faszob­rásszal közösen a régi kultúr- házban, Salgótarjánban. Akkor tömör kompozícióján vájá­rok, csillések és munkásfigu­rák sorakoztak a termekben. A mostani tárlaton Tarján- ban felsorakoztatta hetyke tartásü palóc legényeit, meg­tört öregjeit, vagy a csodá­latos menyecskéket, asszo­nyokat. Mint egy faszobrász Mikszáthból sorjáznak keze alól a realizmustól ihletett remekek. Realizmusa mégis más, mint Asztalos Johák fa­faragó mester népmesékből előlépő, fába álmodott láto­másai . A Heves megyei Párád köz­ségben élő művész mintegy a fonóban vagy kukoricamor- zsolásnál elhangzott szép me­se iába átköltött alkotója. Nem kritikus vagyok, hanem festő és így csak megdöbbe­nésemről adhatok számot két­méteres, fába faragott Sobrl Jóskája láttán. Ez a Sobri maga az élő népmese, vállán a cifra szűrrel, melynek egyik ujja bevarrt és tarisznyát he­helyettesít. Kovás puskára tá­maszkodik, messzibe tekintve, haja befonva csüng vállára, hetykére pödört bajusz díszíti arcát, oldalán bőrtarisznya, fokos, karikásostor gatyájába fűzve, sótartó, cserpipa buk­kan elő a csizmaszárból. Per­sze, panyókára vetett szűrje népi motívumokkal borított. Formailag átgondolt, lenyűgö­ző alkotás, mindenképpen fel­állítanám valahová a megyé­ben, ha máshova nem, tekint­ve a fa időjárás-érzékenysé­gét, hát akkor a Palóc Múze­umban. Itt láthatjuk a Vezér vá­lasztását, még ősi magyar múltat idéző fafaragását Asz­talos mesternek, a kerek, mongol típusú jurta helyét, melyet a vadászati világki­állításon volt módomban meg­tekinteni. Itt szögletes ősi magyar sátrak határolják be a tért, lovasok fejei tűnnek mögülük elő, míg vezetik az áldozati lovat sorsa elébe, ha jól megszámláltam, a vezérek heten vannak. Vajon melyi­ket választják éppen? Látni itt egyéni formakép­zésű csónakot, húsvéti tojást gazdagon díszítve, még a „vénlány” is Itt kuporog, mintha ilyet is láttam volna valaha gyermekszemmel falu­helyen, tán másutt is. És vé­gül a nagyméretű guggoló cigány különös egyedi formá­jával lep meg. Olyan kiállítás ez, amely a falu életéről be­szél a népmesék hangján messziről, a messzi múltból nekünk, elszármazottaknak, őseinkről. Én csodálkozva hallgattam Asztalos Johák meséit, és az jutott eszembe, hogy fiam az Ipoly-parton egyszer csak megkérdezte tőlem, maga kö­ré nézve: „Apu, ugye ez nem műfű, mint a pesti?” „Igen fiam”, mondtam kicsit elmo­solyodva, ez nem műfű, ha­nem valódi. Olyan, mint Asz­talos Johák faszobrai a| ba­lassagyarmati Horváth Endre Galériában. Valódi népi szob­rászat. Jánossy Ferenc A Kodak-gyár új zsebfényképezőgépe Az Egyesült Államokban bemutatták a sajtónak az Eastman-Kodak cég új gyárt­mányát, amellyel szélesítik az amatőröknek készült fényké­pezőgépek sorát. A Kodak 1963-ban jelentke­zett az Instamatic nevű gép­pel, amelynek kezelése egy­szerű, kazettás rendszere pe­dig megkönnyíti a töltés mű­veletét. Az új modell, a „Kodak Pocket Instamatic” mindösz- sze 2,5 cm széles, hossza vi­szont (13 cm) jóval nagyobb mint az Instamaticé (10 cm). Az új fényképezőgép lénye­gében kissé elnyújtott man­dzsettagombra emlékeztet, két végén az objektívval, illetve a keresővel. A gép 13x17 min­es negatívot ad, vagyis sok­kal kisebbet mint az Insta­matic (28x28 mm). Az új fényképezőgéppel diafllm is készíthető, azon­ban ennek vetítéséhez termé­szetesen újszerű vetítő gyár­tására is szükség volt. 4 NÖGRAD - 1972. április 29., szombat nyék programját. Különösen sikeres sorozatnak számítottak a KISZ-, az úttörő- és a nem­zetiségi filmnapok, a szovjet film ünnepi előadásai, ame­lyeket művész-közönség talál­kozóval, vitákkal, ankétokkal tettek hatékonyabbá. A vállalat kollektív szerző­dése a tervfeladatok teljesíté­se esetén jelentős összegű fix- prémiumot állapít meg a premizált munkakörben dol­gozók részére. Az 1971-ben ki­fizetett prémium összege meg­haladja az előző évit, ráadásul ebből az összegből jóval több dolgozó részesedett, mint ko­rábban. Fellendült az újitó- és a munkaverseny-mozgalom is a vállalatnál. A munkavér- senyben lényegében valamenv- nyl filmszínház kollektívája részt vett. Az ünnepség során kitünte­téseket, okleveleket, jutalma­kat adnak ét. Kiváló Film­színház lett a tart, a mátra- szöllősi, az etesi, a ceredi, a nógrádmegyeri, a nógrádi és a szügyi. Dicséretben részesül­tek a következő filmszínházak: 2 kisterenyei, a Rákóczi-bá- nyatelepi, a csécsei, az ecse- gl, a szllaspogonyi, a macon- kai, a mohorai, a szendehelyi és a balassagyarmati. Számosán kiérdemelték a Kiváló Dolgozó címet. Kiváló dolgozó lett: Vrbán Béláné maconkai üzemvezető gépész, Kopella Tibor, a salgótarjáni November 7. Filmszínház gé­pésze, Ondrék Zoltánná etesl üzemvezető tekercselő, Göm- blcz Jánosné mátraszőllősi üzemvezető tekercselő, Sándor János tari üzemvezető gépész, Varga Béla szilaspogonyi, Ha­bán András sziráki üzemve­zető gépész, Tilman Józsefné szécsényl pénztáros. Litovszkl Istvánná balassagyarmati jegy­kezelő, Verbóí János nógrád­megyeri, Less József nógrádi üzemvezető gépész, Kovács Pál szügyi üzemvezető teker­cselő, Dóka Andrásáé ludány- halászl pénztáros és Ruzsinsz- ki László egyházasgergei üzemvezető gépész. Ezenkívül tizenkilencen részesültek di­cséretben. A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat sikerét és eredmé­nyességét csak növeli, hogy értesülésünk szerint első al­kalom, hogy moziüzemi válla­latot' Kiváló Vállalat címmel tüntetnek ki. HAJNAL József, a Pásztói ÜM Szerszám- és Készülék- gyár forgácsoló csoportveze­tője már nem a legfiatalabb nemzedékhez tartozik. ÉrdeK- lődése, munkaintenzitása azonban töretlenül fiatalos, az igazgató szavai szerint olyan ember, akire mindig számít­hat ez a fejlődő üzem. Ebben a kis gyárban gondot fordíta­nak a gazdaságvezetők dolgo­zóik élet- és munkakörülmé­nyeinek állandó javítására, az erőforrásokhoz mérten. A dol­gozók nem véletlenül dolgoz­nak szívesen az üzem munka­helyein, ahol gondos munkát követel a munka jellege is, hiszen itt finom alkatrészeket, az üvegiparban nélkülözhetet­len formákat, vasszerkezete- ket, esetenként feldolgozó gé­peket is készítenek. A munka jellege — természetesén , — meghatározza például az isko­lai végzettségi szintet is, egy­általán az általános és szak­mai műveltség folyamatos, rendszeres gyarapítását. Nagy többségükben szakmunkáso­kat foglalkoztatnak az üzem­ben, arányuk 85 százalék. A jövőre is gondolnak. Ügyel­nek arra, hogy a szakmunkás- utánpótlás fennakadás nélkül történjék, ezt célozzák a tan­műhelyek is. Hogyan áll jelenleg a ta­nulás? Pontos adatokkal szolgál­nak, amelyekből kiderül, hogy nincs szégyenkezni valójuk.’ Az általános iskolát például csaknem száz százalékban el­végezték a munkásállományú dolgozók. Ez persze össze­függ a szakmunkások magas számával is, hiszen általános iskolai végzettség nélkül a szakképzés sem létezhetne. HAJNAL JÓZSEF ugyan­csak jó közérzettel dolgozik ebben az üzemben. Szurdok- püspökiből jár be vonattal Pásztora. Három műszakban dolgozik. Mindez azt is jelenti, hogy szabadidejének jelentős részét Utazással tölti, s ezen időt a mai lehetőségekhez ké­pest nehéz hasznosan, kelle­mesen eltölteni. — Ha délelőttös vagyok, ak­kor is délután négy óra kö* rül érek haza — mondja. — Így bizony kevés a szabad­időm, hiszen jelenleg többé- kevésbé csak ara futja, hogy a napi sajtót átnézzem. Per­sze, ez is hasznos dolog, ha az ember nem akar lemarad­ni az ország, a világ esemé­nyeiről, de több kellene. Szí­vesen olvasnék mást is, köny­veket például. Leginkább a Népszabadságot olvasom, ez a munkahelyen, vagy a vonaton gyakran vitatéma is, Megbe­széljük az olvasottakat, elgon­dolkodunk felettük.. Őszintén szólva én hátulról nézem át a lapot, a sportrovatnál kez­dem. Egy-egy nagy meccset követő napon élénk viták zaj­lanak a játékról. Hajnal József a falu köze­pe táján lakik, saját kertes­házban. Legutóbb a kerítés- készítés adott munkát. Sze­reti a kis lugast, egyik ked­venc időtöltése a szőlővel va­ló babrálás. S ez hasznos is. Többféle szőlőt termel, Sasz- lát, Othellót, Pannónia kln­Áz alkoholizmus elleni küzdelem hónapja Április az alkoholizmus el­leni küzdelem hónapja volt Balassagyarmaton. A városi tanács egészség- ügyi osztálya felkérte a me­gyei Vendéglátóipar! Vállalat és a megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat kirendelt­ség-vezetőit, hogy a hónap fo­lyamán bővítsék a választé­kot az üdítő italokból, hivják fel a vásárlók figyelmét az alkoholmentes Italokra, s gon­doskodjanak arról, hogy áp­rilisban Balassagyarmaton a királyotokban ne helyezzenek el szeszes italokat. Az üzemekben, Iskolákban, intézményekben az egészség- ügyi és szociális bizottság, va­lamint a Vöröskereszt közre­működésével előadásokat szerveztek a túlzott alkohol- fogyasztás káros következ­ményeiről. A megyei Hús­ipari Vállalatnál dr. Szabó" Endre kórházi ideggyógyász főorvos tartott értékes elő­adást a dolgozóknak az al­koholizmus veszélyességéről. Az előadások szervezésé­hez a vállalatok vezetői is komoly segítséget nyújtot­tak. csét, Csabagyöngyét és még néhányat. Felesége otthon dol­gozik a ház körül. Két fia van. Jóska tízéves, otthon jár iskolába. Gábor mo6t érettsé­gizik a hatvani Bajza Gimná­ziumban, a veszprémi vegyipari egyetemre készül. A ház? Két- szoba-konyha, spájz, veranda, a fürdőszobát ezután rende­zik be. A bútorzat még job­bára régi, televízió, lemezját­szó, s több rádió is van. Haj­nal József rendszerint a hír­adótól nézi a tévét, a főmű­sorokban főleg a szórakoztató történelmi filmeket kedveli. Könyvekben is a történelmi témák érdeklik leginkább. Moziba, színházba nem jár­nak, Pásztora kellene utazni, s neki a mindennapi „bumll- zás” után nincs kedve újra vonatra ülni EGYÉBKÉNT gépipari tech­nikumi végzettséggel rendel­kezik, ez munkaköréhez is szükséges. A faluban pedig elsősorban lelkes sportvezető­ségi tagként ismerik. S ta­nácstagi teendőket is ellát. Részt vesz a falu sportéleté­nek szervezésért túl a telepü­lés egyéb ügyes-bajos dolgai­nak intézésében is, mindig le­het számítani rá. A vasárnap­jait rendszerint a csapattal tölti. —• Elkísérem őket minden­hová, ahol játszanak — mond­ja. T. E. Zalaegerszegi küldöttség Négy napot töltöttek Nög- rád megyében, illetve Salgó- tarfánban a Zalaegerszegi városi Tanács VB művelő­désügyi osztályának képvi­selői, az igazgatói munkakö­zösség vezetője, tanulmányi felügyelők, napközlotthbn- vezetők. A delegáció, amely­nek tagjai tegnap még Kis- tefenyére és Pásztóra láto­gattak, elutazott Nógrádból. Itl-tartózkodásuk allatt a napközis ellátottságot vizs­gálták. valamint a foglal­koztatás módszereit, a gya­korlati tapasztalatokat. Kü­lönösen a tartalmi munka módszereit tanulmányozták nagy gonddal, a látottakról egyébként dicsérőleg nyilat­koztak. '■ ■ -Ar==== Sugár István: 32. A dühöngő atya Katinka orra alá dörzsölte, hogy ha nem megy Buttlerhez feleségül, úgy nem teketóriázik sokat, hanem a kassai apácaszüzek zárdájába csukatja. — Mikor kissé elpárolgott vad dühe, „külön szobájába” kereste fel leányát és kérve-kérte: — „Ne szeresd azt, akinek felesége van, — vallja egy asszony tanú. — mert Szir- maynak van már felesége”. Egyre erősebben „pfrongat- ta” a grófkisasasonyt, s vé­gül is egy nyomó3 érvvel tett pontot a családi vita végére: — „Hogy a te rossz visel­kedésed miatt senki nem vesz el. ha csak most Butüerrel ej nem vétetünk 1” Erre azután eleredt Katin­ka könnye, s hullott, mint a záporeső, — de minden hasz­talan volt.., Az es keléshez azonban nem volt elegendő a fiatalok meg­törése. A katolikus egyház szigorú előírásokhoz köti a házasság szentsége kiszolgál-, tatását. Mindenekelőtt a két 1 egyes lakóhelyének templo­mában, három egymást köve­tő ünnepen ki kell hirdetni a nép előtt a házasulásl szán­dékukat. Eszterhózy püspök azonban szigorúan megtiltot­ta papjainak a Buttler—Dőry jegyespár kihirdetését és ösz- szeesketését is, — mindad­dig míg a gróf be nem mu­tatja gyámjának hozzájáru­lását a frigyhez. Buttler és házasság igaz fiskálisa most úgy állítja be ezt a fontos körülményt, mintha az egri püspök ép­pen Buttler segélykérésére döntött volna így! Pedig a lelke mélyén jól tudja, hogy éppen ő volt az, akit a püs­pök szokatlanul szigorú sza­vakkal megdorgált, mivel a megengedettnél sürgetőbb hangnemben követelte tőle a házassági engedély meg­adását! De bízvást fordítha­tott ilyen nagyot az igazság kerekén, mivel abban a tév­hitben él, hogy azok a régi levelek már rég elkallód­tak. ., De amikor a bírák a gróf és a „segélynyújtó” püspök közötti megállapodás levele­zési bizonyitéka iránt tuda­kozódnak, kijelenti a próká­tor, hogy az csak szóban tör­tént, és arról semmiféle írás nem készült.,, A per egyik legfrappán­sabb pillanata az, amikor Dőry Katalin ügyvédje fel­mutatja az egri érseki szent­széki bíróságnak Buttler, az öreg Dőry gróf és az egri püspök közötti levelezést, mely eredeti voltában ha­lomra dönti a perben elő­adott mesét, de a gróf és fiskálisa egy pillanatra sem torpannak meg. Kategoriku­san kijelentik, hogy azok részben közönséges hamisít­ványok, részben pedig fejé­nek szegzett töltött pisztoly fenyegetésének súlya alatt volt kénytelen megírni fog­sága kínos óráiban... Olyan tanút is sikerült ál­lítania a grófnak, aki haj­landó azt vallani, hogy a kastély körül is cirkáltak a Strázsák, nehogy valamiféle titkos levelet csempészhessen ki Buttler a kastélyból, vagy éppen ilyen a kezéhez jusson kívülről. A felperes mindenre fel­van készülve. Eskü alatt vallja tanúja, hogy Olajossy János, a girincsi plébános is erősen vonakodott Dőry erő­szakos esketési parancsát, püspöke rendelkezése, s az egyház előírása ellenére végrehajtani. Éppen a kán­tor felesége hajlandó azt ta­núsítani, hogy miként fenye­gette meg Dőry gróf akadé- lyoskodó girincsi plébánosát. — „Kegyelmednek én pa­rancsolok! Kend az én pa­pom! Én tartom kendet, és fogom ennekuténna is tarta­ni. Nem kell késni a dolog­gal, nem kell hallgatni a püspökrel” „Megunván rettentő kun- csorgásomat, végtére köny- nyes szemekkel vittek a temp­lomba, — kesergi Buttler a bíróságnak, — odaállítván az oltárhoz. Mit feleltem, hogy feleltem annak a papnak, egy szót sem tudok, tele lé­vén fájdalommal, részint atyám halála által okozott szomorúságom, részint pe­dig szerencsétlen helyzetem miatt.” Maurer János, Buttler há­zassági tanúja, előadja, hogy Dőry Gábor gróf, mint a templom kegyura, biztonság­képpen. még az egyház ajta­ját is bezáratta, nehogy esetleg kedve szottyanjon a fogott, értékes vőlegény­nek az utolsó pillanatban , valamiképpen keiteket olda­nia. Az esketési szertartás lezajlása után pedig a fél­szemű Dőry gróf emelt han­gon imigyen szólott a temp­lomban összesereglett falu- béliekhez : — „Látjátok, hogy a gróf Buttler megesküdött a leá­nyommal!” — „Ügy jött ki a gróf a templomból. — mondja egy jobbágy-paraszt, — mintha leforrázták volna!” Mivel pedig Dőry Katalin házassági tanúja elköltözött azóta már a másvilágra, Buttlerék azt állítják, hogy nem is volt az jelen az es- ketésnél. Vosznyiczky And­rás, a Döry-birtok tisztar- tója nevét hamisan, alapta­lanul írták be a matrikulá- ba! — „Sofia az Tsten reám egy napot sem teremtett, — siránkozik a válóperes férj, — melyen együtt ne vesze­kedtünk volna. Ügy, hogy több kín, mint élet volt elő- tünk. A grófnéval háltam ugyan, de anélkül, hogy bol­dogságot éreztem volna!...” Nem eezik a kái-át olyan forrón... A megtámadott asszony és prókátora azonban nem ül ölhetett kézzel. Az egyre vadabbal támadó és roha­mozó Buttler és tanúhadá­nak minden állítását igye­keznek tényekkel cáfolni, hogy megmutassák a gróf­nak, hogy nem eszik a ká­sát olyan forrón, ahogyan azt Sávoly Sámuel fiskális úr a grófnőnek főzte. _ (Folytatjuk) s

Next

/
Thumbnails
Contents