Nógrád. 1972. április (28. évfolyam. 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

NYELVMŰVELŐ SOROK Problémák a - ba, -ben körül Űj feladatok előtt a művelődési otthonok „Hol kérdésre -ban, -ben, hová kérdésre -ba, -be,” En­nél magától értetődőbb do­log nincs is talán. S mégis, csak egy kicsit kell körülnézni, rögtön kide­rül: probléma itt is adódik. Legelőször a -ban, -ben, il­letve a "ba, -be ragok gyako­ri egymásba mosódása tűnik fel. Pontosabban fogalmazva az. hogy a hol kérdésre fele­lő toldalék végéről a kiejtés­ben sokszor eltűnik a más­salhangzó. Még kulturált be­szédű, iskolázott emberek szá­jából sem ritkák az ilyenfé­le mondatok: „A főnököm szemébe az én munkám egy nagy semmi.” „Nincs becsü­let az emberekbe.” Tudjuk azt is, hogy voltak nyelvészek, akik egyenesen kétségbe vonták a -ban, -ben rag helyességét és magyaros­ságát. Abból, hogy az élőbe­szédben gyakorta elsikkad a ragvégi -n, azt a következte­tést vonták le, hogy -ban, -ben toldalék tulajdonképpen nincs is; idegen példák nyo­mán erőltették rá a magyar nyelvre. Gyergyai Ferenc, er­délyi nyelvész például így ír a múlt század hetvenes évei­ben: „A magyar nép nem be­Apolónő szél ban, ben-nel; szájából mindenütt csak ba, be hal- lik... Figyeljen csak akárki a tiszta rpagyar nép beszédé­re. soha se hall tőle ban, ben-t mert nincs meg a nyelvébe; ha megvolna, kimondaná.” Hogy a -ban, -ben rag nincs meg a magyar nyelvben, és hogy idegen eredetű lenne, nyilvánvalóan tévedés. Az vi­szont tagadhatalan. hogy az -n hangzó sűrűn elnyelődik a kiejtésben. De mit tartsunk erről a je­lenségről? Elmarasztalható-e az, aki a hol kérdésre is -ba, -be raggal válaszol? „A -ba, -be rag efféle használata csu­pán a beszélt nyelvnek fa­miliáris stílusrétegében jogo­sult. .. a választékos nyelv- használatban és az írott nyelv­ben hibának számít.” (Mai magyar nyelv, 1968.) Előfordulnak olyan esetek is. amikor nehéz eldönteni, hogy a kétféle rag közül me­lyikre van szükség. Különö­sen az irány szó használata állít elénk ilyenfajta dilem­mákat. „A madár a torony irányába repült.” „Az ellenség a torony irányában haladt.” Elfogadhatók-e így ezek a mondatok? És ha megcserél­nénk a ragokat, hibáznánk-e? (Radics István tusrajza) Móricz egy helyütt így ír; „Éppen ellenkező irányba megy, mint ahova készült.” Ebben a mondatban bzionyá- ra az ahova kötőszó segített a döntésben. Alakítsuk át kis­sé a mondanivalót: „ Éppen ellenkező irányban haladt, mint tervezte.” Az átalakítás­ban már jobbnak érezzük a -ban végződést. Mégis, van-e valami eliga­zodás ebben az útvesztőben? Nyelvészeink szerint vannak bizonyos támpontok. A leg­fontosabb az, hogy megje­gyezzük a legyakrabban elő­forduló vonzatokát: az em­ber irányban megy, halad, tá­vozik, és irányba fordul, ka­nyarodik, tér. Vannak azon­ban más vonzatok is. Ilyen esetekben bizony mérlegel­nünk kell. Ebben a mérlege­lésben mindenekelőtt arról kell döntenünk, hogy monda­nivalónkban a hol vagy a ho­vá képzete az erősebb. Dr. Szabó Károly Egy tanácskozás értékét az ott felvetett gondolatok •> a felismerésekből fakadó , c— kenységek együttesen aűján meg. Ezért a művelődési ott­hon vezetők III. országos konferenciája után ma még csak a tézisek és a vita alap­ján fogalmazható meg: az or­szágos eszmecsere jól szolgál­ta a közművelődés ügyét. Van-e válság a közművelődésben? A tanácskozás a szakmai problémákon kívül alkalmat kínál néhány művelődéspoli- taikai1 kérdés felvetésére. Ezek közül elsőként a közművelő­dós fejlesztési koncepciója említendő. A népművelés „hősi korsza­kának” lezárulása, a művelő­dési viszonyok és szokások megváltozása' legjobban (a filmszínházak mellett) a mű­velődési otthonok látogatott­ságában és tevékenységében éreztette hatását. A korábban szinte kizárólagosságot élvező kulturális intézmények életé­ben jelentkező válságtünete­ket sokán a közművelődés válságaként értelmezték. A szervezés növekvő nehézségei­ből a kulturálódási kedv megcsappanására, a működési anyagi, tárgyi feltételei terén tapasztalt növekvő hiányossá­gokból a közművelődés társa­dalmi rangjának csökkenésére következtettek. Valójában a művelődési otthon csupán egy, de fontos tényező a köz- művelődés eszközrendszeré­ben. Funkciójának változása egy a művelődésben is kiala­kuló munkamegosztással függ össze, a lehetőségek bővülésé­vel, az igények növekedésével és differenciálódásával kap­csolatos. A konferencia vitája re­gisztrálta: lezárult a művelő­dési otthonok „válság korsza­ka”, a közművelődés szakem­berei ismerik sajátos felada­taikat, s azok megvalósítását szolgáló eszközeiket. Felismer­ték a koordináció szükségessé­gét, egyrészt abban az érte­lemben, hogy a művelődés más intézményei és eszközei (iskola, televízió, könyvtár stb.) eredményeit és lehető­T ragikomikus esemény a Ferencvá­ros labdarúgócsapatának kihul­lása a nemzetközi kupaküzdelem dön­tőjéből. Hiszen játéka és lehetőségei alapján megérdemelte volna a tovább­jutást, s hogy ez nem sikerült, az el­sősorban Szőke tizenegyeskihagyásai­nak köszönhető, minthogy tizenegyest védeni nem, csak rosszul rúgni lehet. Tragikomikus esemény ez két okból-is: az egyik ok, hogy a tizenegyest mind­két esetben ugyanaz a játékos vétette el, a másik ok pedig az, hogy ponto­san az a labdarúgócsapat esett ki, be nem rúgott tizenegyesekkel, amely a magyar bajnokság élvonalában éppen Vitatott tizenegyeseivel tartja helyét. Az ellentmondáson és a helyzet gro- teszkségén kívül miben is látom én a komikumot? Mindenekelőtt abban, hogy ezúttal nem magyar bíró, nem műesésekért és nagyszerű színészi ala­kításokért ítélte a tizenegyest. Mind­két, sőt mindhárom esetben (a két for­dulóban három tizenegyest lőhetett a Fradi!) kézzel ért az ellenfél a labdá­hoz. (A műeséseket, a Fradiban tö­kélyre vitt tizenegyesprovokáció­kat a külföldi bírók nem veszik be, in­tegethet Albert Flóri mind a két kezé­vel. A Zseleznyicsartól éppen úay kap­tuk az egyik gólt, hogy amíg Kü fél­holtnak tetette magát a félpályán, s fet- rengve várta a sípszót, addig a júgók elszaladtak és hálóba lőtték a labdát!) A Fradinak tehát az ajándék-tizen­egyesekkel több szerencséje van, mint a jogosakkal! De még komikusabb, hogy a magyar labdarúgás válságának egyik mélypontján olyan szakmai bal­fogás következhet be, amelyhez hason­lót csak az emlékezetes svájci világ- bajnokságról ismerünk, amikor Buda­it, a legtevékenyebb és Kocsis gólké­pességét legjobban segítő szélsőt, ki­hagyták a csapatból, a balszélső Czi- bort áttették a jobb szélre, s játszatták a bokasérüléssel bajlódó Puskást is. (A szárnyaszegett repülőgép karikatúrájá­ra bizonyára még sokan emlékeznek!) Mert az ttragikus, hogy egy második- harmadik“ helyre számító csapat játé­kosai egyáltalán tizenegyest lőnek VASÁRNAPI JEGYZET TIZENEGYESEK mellé, vagy a kapus kezébe. Az azon­ban érthetetlen és komikus, hogy a legkritikusabb helyzetben az a játékos álljon a büntető rúgásához, aki már ugyanannak a kapusnak nem lőtt be egy tizenegyest. Mert ha történetesen a Csizmadia úti Általános Iskolában meg­kérdezték volna az I. B-s Molnár Pis­tikét, hogy ki rúgja a tizenegyest, mi­nimum annyit ő is megállapít: „Mind­egy hogy ki, csak ne a Szőke rúgja!” De Szőke nem utasította vissza az in­dokolatlan bizalmat, a játékostársak nem tiltakoztak a szakmai és pszicho­lógiai bornirtság ellen. S úgy látszik, a szakvezetők sem. Mi marad más. Hazautazik a csapat és folytatja tovább szereplését, műesé­sekkel, filmre illő halálos vonaglások- kal és beintésre megadott tizenegye­sekkel, amiből lesz annyi, hogy ki is lehet hagyni belőlük. Nemrégiben mesélte ugyanis valaki, hogy az új­ságtudósítások alapján leszámolta a Fradi góljaiból azokat a „vitatható” tizenegyeseket, amelyek minden eset­ben a két pont sorsát döntötték «1, mint például a közismert egri tizen­egyes. Kiderült, hogy ez esetben a Fra­di valahol a tizedik helyen kullog­na, szorosan a Komlói Bányász együt­tese mögött. Mert nem a be nem rúgott, hanem a precízen értékesített tizenegyesek okozzák a nagyobb gondot. S főleg azok a tizenegyesek, amelyek a mér­kőzés döntő szakaszában, a kilencve­nedik perc közelében ítéltetnek meg. Gondoljanak csak az MTK-nak a Videoton elleni tizenegyesére, amely még ma is felháborodásban tartja a sportkedvelő közönséget. (Hát ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a Vi­deoton két szabályos gólját nem ad­ták meg!) Ez az időpont, amikor a jámbor szurkoló az MLSZ-től és min­den más felügyeleti szervtől azt vár­ná, vizsgálat indul és példás intézke­dés születik. Mert jól tudjuk mi, hogy nagyon fájdalmas dolog az, ha egy nagy múltú pesti labdarúgócsapat ki­hullik az A-mezőnyből. De az is igaz, hogy ez a fájdalom semmivel se ki­sebb, ha Eger, Diósgyőr, vagy Szom­bathely marad NB—I-es labdarúgócsa­pat nélkül! Az efféle tizengyesek temérdek kárt okoznak. Egy tornatanár ismerősöm mesélte, hogy hiába beszél ő sporterkölcsről, ha a sportberkekben íróasztal-politika fo­lyik, s a díjak sorsa nem a zöld gye­pen dől el. Magam is elvitázgattam egy csoport gimnazista fiúval, ha nem is sok ered­ménnyel. Felnőttektől vett érvekkel azt igyekeztek bizonygatni, hogy van MLSZ-bunda is, amelybe szakvezetők és bírók egyaránt be vannak avatva; hogy előre eldöntik, ki lesz az MNK- kupa győztese, ki a két kieső és ki a két feljutó. A többi csak cirkusz, a közönség áltatása. S ezért nincs foci, ezért csökken a közönség. Akkoriban jelent meg egy országos labdarúgó-ve­zető nyilatkozata, abból vett érvekkel igyekeztem bizonygatni, hogy az MLSZ mindent megtesz a bajnokság tisztasá­gáért, hiszen ezt ki is nyilatkozták. A diákok a szemembe nevettek. „Tehát nem tiszta a bajnokság” — mondták. „Különben miért kellene megtenni mindent a tisztaságáért?” Í me, ez az a sarokvas, amelyre a jogtalanul vagy felelőtlenül megítélt tizenegyesek labdája pattan! Vigyázzon minden felnőtt, mielőtt a sípba fúj! ségeit kell ötvözni munkájuk­ban, másrészt olyan vonatko­zásban, hogy a tömegszerve­zetek, gazdasági egységek és az állami támogatás forrásait kell koordinálniuk ahhoz, hogy az új követelményeknek megfelelő működési feltétele­ket kialakíthassák. Hivatás és szakma is A felismerés első fele a gyakorlatban már több helyütt alkalmazásra kerül. Vannak eredményes próbálkozások az iskola és a művelődési otthon nevelési terveinek, irányításá­nak, programjainak összehan­golására, s ismeretesek mű­velődési otthonok, ahol a te­levízió nem konkurrens, ha­nem a klubszerű formákat tartalommal megtöltő „segéd­erő”. Ez a gyakorlat azonban új népművelői szemléletet, fel- készültséget, kezdeményező bátorságot is kíván, s a rutin­elemek kiiktatását a minden­napi munkából, Ezért volt igaza annak a felszólalónak, aki a konferencia vitájában megfogalmazta: népművelőnek lenni ma hivatás is, szakma is. Az anyagi feltételek javítá­sát célzó koordináció sem is­meretlen, a művelődési ottho­nok egy része már közös fenn­tartású, néhol teljesen gazda­sági egységek kezelésében van. Sajnos, megyénk (Csongráddal együtt) negatív példa e te­kintetben. Míg Veszprémben 42, Somogybán 37, Bácsban 35, Hevesben 24, Tolna me­gyében 23 közös fenntartású művelődési otthon működött a múlt évben, addig nálunk egyetlen egy sem. A művelődési otthonok meg­újulása nyomon követhető a társadalmi bázis és a sajátos feladatok megfogalmazásában is. Az a törekvés, amelyet a konferencia az ifjúságpoliti­kai határozat adaptáció jaként ismételten megfogalmazott, a közművelődés korszerűsödé­sének egyik legkonkrétabb je­le: „a művelődési otthon programjaival, módszereivel és foglalkozási formáival, egész tevékenységével első­sorban a fiatalok szolgálatá­ban álló intézmény, a fiata­lok otthona legyen”. Bátrabban, fiatalok! Ma még igen gazdagok a fejlődés lehetőségei e téren. A közművelődés kevéssé is­meri a fiatalok konkrét mű­velődési-szórakozási igényeit, gyakran gyanakvással kíséri az ifjúsági klubokat, a beat- mozgalmat, kényelemből, vagy bizalmatlanságból sok jogos igényt hagy kielégítetlenül, amellyel — különösen falun — gyakran nevelési szem­pontból káros nevelési szituá­ciók előidézője. Gyakorta ta­lálkozni tiszteletdíjas műve­lődési otthon vezetővel, aki a berendezés „védelmében” el­zárkózik bizonyos ifjúsági programok, elsősorban a szó­rakoztatás elől, akaratlanul a művelődési otthont is meg­fosztva jó nevelési lehetősé­gektől. De igaz a kérdésfelvetés másik fele is: a művelődési otthonok munkája mozgalmi jellegű. A KISZ szervező­mozgósító munkája, a közös­ségek öntudatos össztevékeny- sége nélkül a művelődési ott­honok pusztán a népművelők erőfeszítésével nem válnak az ifjúság otthonává. A pasz- szivitás és formalizmus ma még számos helyen akadálya a KISZ és a kultúrotthonok termékeny együttműködésé­nek. Megyénkben is az ifjú­sági mozgalom bátrabb kez­deményezése szükséges a je­lenlegi helyzet megváltozta­tásához. A művelődés-szórakőzás-ne- velés egymással szorosan ösz- szefüggő feladatok voltak korábban is a közművelődés, ezen belüí a művelődési ott­honok tevékenységében. A konferencia két újdonsággal is szolgált e téren. Egyrészt a szórakozás korábban kicsit megtépázott rangját kísérelte meg helyreállítani, szembe- szállva azzal a kultúrprüdériá- val, amely a szórakozást valami­lyen alantas, a kultúrától ide­gen valaminek tartotta. Más­részt a nevelési, főként a kö­zösségi nevelési feladatok hangsúlyozásával a pedagó­giai eszközök közé sorolta a művelődési otthonokat, illetve azok tevékenységi formáit Helyesen állapították meg a tézisek, hogy „a szocialista társadalom építése során nem nélkülözhetjük a kisebb kö­zösségek összetartó erejét, csak ezekre építve bontakoz­hat ki az átfogóbb, szélesebb közösségi tudat is.” Társadalmi megbecsülés Végezetül egy személyes benyomásról néhány szót. A vitában résztvevők közül töb­ben szót emeltek a közműve­lődés nagyobb társadalmi megbecsülése érdekében, til­takozva a ma gyakran tapasz­talt mellőzés, lebecsülés ellen, amely a közvéleményben a közművelődést illetően tapasz­talható. Nem voltak, megalapozatla­nok ezek a néhol szenvedé­lyes, vagy keserű-ironikus hangulatú felszólalások — de úgy hiszem: a közművelődés társadalmi rangjáért máris so­kat tettek a párt,, a művelődés különféle szervei, legtöbbet azonban a népművelők tehet­nek szakszerű és lelkes mun- kájukkaL Kiss Aurél KISS DÉNES: ix ARCTÁJ Arcodon messzire látni hajladoznak vonásaidon gyerekkorom mandulafái Tisztásain mosolyod lenget virágillatot Elő ékszert ragyognak szemed ibolyái Keményhátú bogarak hajadban a kis csatok fogaidon a szavak tudnak orgonáim Szél és napfény szőttese kölyökkorból jött mese tán zokogni kellene most vagy muzsikálni Házak kertek fasorok csöndje előimbolyog Forrás-tükör mutatott te vagy-e vagy én vagyok? Az idő nagy kék vizében buborékok a napok NÓGRÁD — 1972. április 23., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents