Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

\ Képernyő előtt A realista regény bölcsőjénél A Televízió jóvoltából a* utóbbi időben szinte végigkí­sérhetjük a realista regény születésének történetét, megis­merkedhetünk a műfaj arany­korával és a XIX. század hal­hatatlan irodalmi nagyságai­val Mint jól tudjuk, a regény bölcsőjét Európában ringat­ták, mégpedig furcsa ikerpár­ként: az egyiket keleten, a másikat pedig nyugaton, Oroszországban, illetve Ang­liában. Oroszországban a szi­gorú rendőri önkényuralom, a j obbágy ren ds-aer továbbélése, az arisztokrácia műveltebb és hivatottabb képviselőiből ki­sarjadó bűnbánó irodalom já­rul hozzá, hogy fölfedezik az elnyomott szegénységet, kis­embereket a realista irodalom megteremtői: Gogol, Turge- nyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj. Angliában ugyancsak a ke­gyetlen elnyomatás, a konven­ciók és az egyházi, vallási ti­lalmak vezetik el az írástu­dókat a realista regény mű­fajához, hogy mindanzt, amit nem mondhatnak el a szalo­nok falai között, kiönthessék magukat fiction-okban, ki­talált történetekben. így jut­hatott el a szegénység föl­fedezéséhez, az előkelő és a polgári életforma, mitöbb, olykor egy-egy nemzeti intéz­mény leleplezéséhez is. Érdekes párhuzam az is, hogy a realista regényiroda­lom bölcsője nemcsak két he­lyütt ringott, hanem mindkét bölcsőből - egy-egy ikerpár nőtt ki: Oroszországban Dosz­tojevszkij és Tolsztoj, Angliá­ban Dickens és Thackeray, ha­sonlatosan Schiller és Goethe, a Sturm und Drang ikreihez. S a Televízió jóvoltából meg­ismerkedhettünk Dosztojevsz­kij több művével és megért­hettük, hogy Lukács György miért tartotta olyan nagyra, és mire alapozta, hogy vele „új irodalmi műfaj kezdődik”. Láthattuk folytatásokban Tolsztoj monumentális regé­nyét, a Háború és békét, amelyben a lelkiismeret-vizs- gálát a zaklatott lélekrajz helyett nagyfokú tudatosság­gal párosul. De találkozhat­tunk a képernyőn Gogol több művének filmfeldolgozásával is. Valamennyiük közös vo­nása, hogy fölfedezték a hét­köznapokat és az embert, s ezáltal (s természetesen gé­niuszuk által!) oly elevenen élnek ők és alakjaik ma is, mint Shakespeare és Schiller drámái, valamint Goethe köl­tészete. Hasonló mély bepillantást nyerünk az angol realista irodalom szülőszobájába is, hiszen Dickens több regény­feldolgozása után, az újabb sorozat jóvoltából megismer­Munkásfiatalok a pódiumon Feltétlenül figyelemre méltó és egyértelműen dicsérendő az a tudatos, szisztematikus te­vékenység. amely az öblö6- üveggyári művelődési házban, az irodalmi ízlésfejlesztés, a költészet megszerettetése te­rén folyik immár néhány éve. Ennek az eredménye, hogy az intézmény csupa munkásfia­talokból álló irodalmi színpa­da sorozatosan jól szerepel a különböző szintű bemutatókon és legutóbbi Brecht-műsorával jogot nyert a ..Ki mit tud?” megyei döntőjén való részvé­telre. Szép hagyományt te­remtett a művelődési ház az ifjúmunkások versmondó versenyének évenkénti meg­rendezésével is, amely az idén — a SZOT, va­lamint az illetékes helyi szer­vek támogatásával — a várc« és a megye határait is átlép­ve jelentős kulturális ese­ménnyé minősült. A Nógrád megyét képviselő öt versmondó személyt eldön­teni hivatott válogató jó, színvonalas vereenyt hozott. A tizennyolc résztvevő zöme a kohászati üzemekben, illetve a vendéglátó öblösüveggyár­ban dolgozik, de — komolyan véve a felhívást, és megértve e nemes vetélkedő célkitűzé­seit — viszonylag nagy szám­ban indított -versenyzőt a Nógrád megyei Élelmiszer­kiskereskedelemi Vállalat és a Vedéglátó Vállalat. Többen érkeztek Balassagyarmatról is. A döntőbe jutott verseny­zők két verset mondtak el: egyiket saját ízlésük szerint, a másikat viszont SZOT-dí- jas költők (Demény Ottó. Föl­deák János. Papp Lajos. Si­mon István, Soós Zoltán. Vas­vári István, Váci Mihály. Várnai Zseni. Vészi Endre) repertoárjaiból kellett választa­niuk. A verseny pozitívuma, hogy átlagon aluli, feltűnően gyenge produkció nem szere­pelt. hiszen több esetben a versek megválasztása miatt vesztett pontot egy-egy ver­senyző. Sok vitát váltott ki az egyéniségnek megfelelő versválasztás, és a zsűri fel­hívta a figyelmet a szövegtu­dás, a helyes pódiumi maga­tartás fontosságára. - A döntés érdekessége, hogy a továbbju­tó szavalók — Molnárné. Mer­ezel Erzsébet (balassagyarma­ti kerámia). Benke Katalin (öblösüveggyár), Molnár Ernő (öblösüveggyár), Szmolica Gá­bor (kohászati üzemek) és Borbély István (Balassagyar­mati Közútépítő Vállalat) — valamennyien valamelyik iro­dalmi színpad tagjai, és a szakmai irányítás, a kollektív munka nyomai meglátszottak versmondásukon. Sók szavalóversenyt rendez­nek manapság, de az öblös- üveggyári művelődési ház kezdeményezése kiváltképp jelentős, hiszen első ízben hív össze verset mondani mun­kásfiatalokat. Az országos se­regszemlére tizennégy megyé­ből mintegy hetven ifjú vers­mondó küldte el a nevezését. A megyei döntő tapasztalatai alapján nemes versengés vár­ható, amelyből csak győztesen — a líra szépségei által gaz­dagodva — kerülnek ki a részt­vevők. Csongrády Béla Színházi esték Jó reggelt boldogság Az Arbát meséi, Arbuzov müve, melyet az Állami Déry­né Színház most Jó reggelt boldogság címmel Salgótar­jánban is bemutatóit — lírai történet. Ez a műfaji besoro­lás olyan értelemben minősí­tés is egyben, hogy költői he- vületű és finömságú epikát kapunk, a történés alig vala­mi, s a drámai konfliktusok is megszelídülnek az idős író bölcs életszemléletében. *Az egymásnak feszülő nemzedéld ellentétek itt korántsem ösz- szebékíthetetlenek, hasonló­képpen a szerelmi konfliktus végső elrendezésében is a leg­megnyugtatóbb variációt vá­lasztja az író. Arbuzov tulaj­donképpeni mondanivalója nem is e kérdések, problémáik köré tömörül, inkább arról kí­ván vallani, hogy a munkás­élet legszebb ajándéka az új küzdésekre való lelki rugal­masság. Ezt színpadi hősével együtt vallja Arbuzov, s en­nek a fiatalos írói lelkűiéi­nek az eredménye, hogy a darabot meglepő nagy tetszés­sel fogadta a salgótarjáni if­júsági előadás nézőtere. A Jó reggelt boldogság (Az Arbát meséi) nézőtéri sikerét nagymértékben szolgálta Ta- .mássy Zdenko Brand István verseire komponált kellemes muzsikája, s a kitűnő szí­nészegyüttes. Petrik József jó tempójú rendezésében élveze­tes játékot nyújtott Verencz- key Zoltán, Botár Endre, Hol- 'óssy Pál, Szűcs Ildikó, Kol­dus Nagy László 1 és Magyari Tibor. A mutatós színpadkép Wegenast Róbert munkája. O. t.) kedhetünk az ikertárssal, William Makepeace Thackeray- vei is. (Nemrégiben pedig a kor egyik kiváló nőírójának, Charlotte Bronte-nek művét, a Jane Eyre-t, közvetítette filmsorozatban a Magyar Te­levízió!). Figyelemmel kísér­hetjük a Dickens és Thackeray között fennálló különbséget is. Dickens már-már leegyszerű­sítő, fekete-fehér túlzásait egy­bevethetjük Thackeray ironi­kus, olykor már-már szatiri­kus, egyes kritikusai szerint cinikus látásmódjával. Thackeray Calcuttában szü­letett, 1811-ben, ahol apja tisztviselőként teljesített álla­mi szolgálatot. A cambridge-i egyetemen nem fejezte be tanulmányait, hanem öröksé­géből igyekezett megélni, ezt azonban sikerült hamar elver­nie. Hogy megélhessen, rajzo­lói munkát vállalt, a híres élclapnak, a Punchnak is több karikatúrát, torzképet rajzolt és meghökkentő kroki­kat írt. Ez nem marad hatás­talan későbbi, nagyobb mű­veire, így a jelenleg vasárna­ponként a televízió képernyő­jén látható Hiúság vására so­rozatra sem. A Hiúság vásárá- bah is reális gondok, reális szereplők kerültek papírra, s most, a képernyőre, mégpedig oly mód,on, amint azt az em­beri bonyolultságot figyelő, cereső Thackeray torzító sze­müvegén át látja. Thackeray számos írása, köztük, a Hiúság vására is a nagyzolást, az üres sznobiz­must gúnyolja ki, történetei­ben megnyilatkozik, szinte megvalósul az ars poeticá­vá népszerűsödött thackerayi mondás: „Hitványán imádja a hitvány felsőbbrendűséget.” A tévénéző különös figyelemmel kíséri Becky kisasszony, a számító és nagyravágyó ne­velőnő somát, akit egy ko­rábbi mendemonda szerint Thackeray regényíró-társnőjé­ről, Charlotte Bronté-ról for­mált. A mindig rajtavesztő Becky házassági és vagyon­szerzési spekulációit azért is kíséri a néző nagy figyelem­mel, mert Beckyt ugyanaz az angol színésznő, Susan Hampshire alakítja, akit a Forsyte Sagából megismer­tünk. Hogy a Hiúság vásárának filmíeldolgozása, filmsorozata végeredményben milyen szín vonalat képvisel, arról egye­lőre csak némi benyomásaink vanna/k, a végső szót az utol­só rész után mondjuk ki, bár a jeleik azt mutatják, hogy ez sem marad el a Forsyte Saga mögött. Lakos György NÓGRÁD - 1972. március 7., kedd Az ember és kora Az ember és kora címmel vasárnap délelőtt 11 órakor nyitották meg Salgótarjánban, a megyei József Attila műve­lődési központ üvegcsarnoká­ban a fiatal közép-szlovákiai képzőművészek kiállítását, amely március 26-ig tart nyit­va. A tárlat a Szlovák Képző­művészek Szövetségének besz­tercebányai területi szerveze­te, a besztercebányai területi galéria, a Salgótarjáni városi Tanács és a megyei művelődé­si központ rendezésében ké­szült. Az ünnepélyes megnyitás bevezetőjeként — amelyen je­len voltak a két város párt­ós állami szerveinek képvise­lői is — szlovák dalok csen­dültek’ fel. Ferenc Imre, a Salgótarjáni városi Tanács vb. művelődési osztályvezetője megnyitó beszédében szólt ar­ról, hogy az ötvenéves évfor­dulóját ünneplő város kiállí­tási programjában fontos sze­repet kap a fiatal közép-szlo­vákiai képzőművészek bemu­tatkozása. Többek közt, módot nyújt arra, hogy a közeli gyö­nyörű szlovákiai táj újabb ízeit, az ott élő baráti nép hétköznapjait, ünnepeit, tö­rekvéseit megismerjük, s ké­pet alkossunk azokról a kép­zőművészetben ma élő irány­zatokról, legfontosabb törek­vésekről, amelyek jellemzik a Részlet a kiállításból mai szlovákiai képzőművészeti életet. Jan Palo, a besztercebányai kerületi pártbizottság küldöt­teként mondott megnyitót. Külön hangsúlyozta a két szomszédos terület között hosszú idő óta mindinkább erősödő kapcsolat fontosságát, népeink barátsága, a szocia­lista internacionalizmus erősí­tése érdekében. Mint mondot­ta, a kölcsönös előnyök alap­ján született kapcsolatok — így a képzőművészek közti kapcsolat — már eddig is szá­mos eredménnyel járt; jobban megismertük egymást, oszto­zunk a gondokban és az örö­mökben. A képzőművészeti kiállítások cseréje a két terü­leten létrejött vizuális kultúra megismertetése révén jó szol­gálatot tesz a barátság erősí­tésében. Viliam Dubravsky művé- szettöténész azokról a szak­mai törekvésekről szólt, ame­lyek a kiállításon is látha­tók, s úgy tűnik, meghatáro­zói az újabb generáció mun­kásságának. Mintegy tizenöt művész félszáz alkotása, fest­mény, szobor, grafika nyújt megfelelő lehetőséget ahhoz, hogy alapvető tájékozottságot szerezhessen az érdeklődő a fiatal képzőművészek társa­dalmi elkötelezettség jegyében születő törekvéseiről. Amint azt a kiállítás katalógusában is olvashatjuk: „Magától ér­tetődő, hogy az egyéni, mű- ' vészi kifejezés felé vezető út nem veszélymentes. A kiállí­tás e tény előtt nem akar sze­met hunyni, de szeretne teret nyújtani a mai napig felmé- retten problémák objektív ér­tékelésére.” A tárlat valóban a törekvé­sek legszélesebb skáláját mu­tatja, igen változatos formai megoldásokat is kínál. Ez an­nál természetesebb, mert hi­szen a fiatal közép-szlovákiai művészeknek ez az első közös kiállítása, annak ellenére, hogy némelyek neve Szolvákiában már ismert. A művek egy ré­szének hangütése rendkívül lírai, ugyanakkor a kiállított alkotásokban sajátos áttéte­lekben kap kifejezést a szlo­vák táj, benne az emberrel, a tevékeny élettel. Ahogy a szebb, a gazdagabb élet ígé­retével int a jövő, a fiatal szlovák művészek is úgy mé­lyednek el vidékük népének lelkületében, és itt nyerik azt a szemléleti pozíciót, amelyből a kiállított művek születtek. A kiállítás egyik legnagyobb előnyét pedig abban a közös vonásban látjuk, hogy vala- menyien az elkötelezettség szándékával indultak el a pá­lyán, a különbséget inkább alkatiságuk, temperamentu­muk adja. (tóth) KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen ií>. — Miszter Hax — szólalt meg végül —, miszter Hax azt szeretné, ha az az em­ber, akivel szerencséje volt elsőként találkozni, aki meg­teremtette a kapcsolatát a többi emberrel, aki nagy tu­dós és feltétlen bizalmat ér­demlő lény, az rendelkezzék teljhatalommal a kozmikus műsor összeállításában... Az adásra holnap ilyenkor kerül sor, közvetlenül mielőtt ő el­repül. ,. Nem - maradhat to­vább a szabadban, veszélyes a helyzete, mindenkit üdvö­zöl, a közeli viszontlátásig... Alig fejezte be a tolmá­csolást, a labda sebesen le­szállt a gömb tetejéről, gyor­san felugrott a csúszdán, a csúszda egy- pillanat alatt be­húzódott az űrhajó belsejébe, s bezárult a nyílás is a gömb alján. A következő másodpercben a jelenlevők mind Kopra Ti­borra néztek, őt vették célba a kamerák, a fényképezőgé­pek. Ettől a kockás ingű, farmer- nadrágos fiatalembertől függ, hogy holnap kik * léohetnek fe! a háromperces műsorban, amikor is a Föld először üzen a csillagoknak. V. FEJEZEr Körkapcsolás Megbicsaklik a toll, této­vázik a krónikás keze, illa- nóban a vállalkozókedv. Hogyan is próbálkozzék az­zal, hogy — ha még oly váz­latosan is — hiteles képet adjon a földlakók hangulatá­ról ezen a szenzációs esemé­ny ekkel teli vasárnapon ? Idegen bolygóról érkezett űrhajó kötött ki glóbuszun­kon! Közvetlen, személyes kapcsolatba lépett az ember­rel egy távoli égitest küldőt-, te: Példátlan és előzmények nélkül való, teljesen váratla­nul bekövetkezett esemény. Milyen érzések támadtak a hírek hallatán az öt föld­rész népeinek lelkében, mi­féle gondolatok születtek az agyukban? Vagy ha már er­re a kérdésre nem is lehet részletes választ adni, melyek voltak a legtömegesebb ér­zelmi megnyilvánulások, mi­ként vélekedett a többség? A világszerte működő köz­vélemény-kutató intézetek sebtiben beszerzett adatai itt már nyújtanak támpontokat. Hitetlenség, megdöbbenés, félelem, kíváncsiság, izgatott várakozás. Így reagáltak az emberek az első rádióértesülésekre. Aztán, az újságközlemé­nyek, a telexen érkezett fényképfelvételek hatására már erősen csökkent azok- • nak a száma, akik téves in­formációra vagy tréfára gya­nakodtak. Némiképpen a fé­lelem is oszladozott, hisz a Mars-lakó kicsi, egyedül van, nem mutat ellenséges szán­dékot és ott marad a leszál­lási helyén. Ami messze tör­ténik, mindig kisebb riadal­makat kelt, ez érthető. Rövidesen megindultak azonban a találgatások, mű­ködésbe léptek a spekulatív elmék. Milyen fejlett lehet ott, azon a negyedik bolygón a tudomány és technika, mi­lyen, előttünk ismeretlep energiákkal rendelkezhetnek a marsbéliek, ha egy ilyen csodagömböt tudtak építeni, amely szinte zajtalanul száll le, jövetelét nem jelzik a ra­darok, lokátorok, nem veszik észre az obszervatóriumok teleszkópjai sem! Akkor lep­hetnek meg bennünket, ami­kor kedvük szottyan-. Meg az a dermesztő pálcika, meg az a telepatikus tapadókorong. Ügy olvashatnak a gondola­tainkban, ahogy akarnak! Jó lesz vigyázni! És az utca emberének a szívében ismét felgyülemlett az aggodalom, a rettegés. Mi a célja tulajdonképpen an­nak a Haxnak? Mi a célja azoknak, akik őt ide küld­ték? Miért nem irányították ide előbb rakétát üzenettel? Meg akarnak ismerni ben­nünket? Milyen célból? Ez­zel kapcsolatban az űrhajós még semmi érdemlegeset Inem árult el. És nem nyilat­kozott arról sem, hogy ők hogyan élnek? Vagy az már nem tartozik ránk? Mi az oka ennek a titkolózásnak? Miért egy elhagyott helyre szállt le az űrhajó, talán nem akarta a jövevény, hogy ész­revegyék? És így tovább, és így tovább. A délutáni sajtótájékoztató nyomán újabb fordulat kö­vetkezett be a közhangulat­ban. Már maga az a körül­mény, hogy százmilliók lát­hatták a televízió jóvoltából, amint a labda felpattant a gömb tetejére, s abban egy parányi figura mókásan in­teget, hajladozik, megnyerte a nézők jóindulatát. Ráadásul közben kiderült, hogy ez a bátor kis fickó bajban van, elromlott valami műszere, fogytán valami energiája... V eszély fenyegeti szegényt! i Pedig olyan kedves, olyan udvarias, olyan szelíd! Társ nélkül engedték erre a hosz- szú útra, biztosan az irányí­tóközponttal is megszakadt az összeköttetése. Szép kis vezetők lehetnek, szép kis állapotok uralkodhatnak oda­át is! És ahogyan haragud­ni lehetett a „főnökeire’', percről percre úgy nőtt a rokonszenv Hax iránt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents