Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-07 / 56. szám
Milyen forrón esxih Bonnban a hasát? ea beBgsoliiiScoi IcSeyböborüföf az eilenzeEk A ny ugat-németországi belpolitikai idegháború második hetébe lépett. Az. ellenzéki harci dobok egyre inkább az új parlamenti választások kiírásának jelszavát dübörgik. A jobboldal igyekszik olyan képet kialakítani a közvéleményben. hogy a Brandt-kor- mány órái meg vannak számlálva és hamarosan a kereszténydemokrata Barzel lesz az új kancellár. Félrevezetés, ködösítés és megfélemlítés — ezek ma az ellenzék fegyvertárának legdivatosabb kellékei. A nagy propagandakampány hatása már abból is lemérhető, hofey a rendkívüli parlamenti választások megtartásáról már a mérsékelt polgári lapok is érdemben cikkeznek, sőt hivatalos kormánykörökben sem zárják ki ennek lehetőségét. Rainer Barzel a keresztény- demokrata ellenzék kancellárjelöltje hétfőn düsseldorfi sajtóértekezletén bejelentette, hogy még ezen a héten összeállítja „árnyékkormányát'’, amelynek tagjai között szerepel az ismertebbek közül Strauss Stücklen, Schröder és Katzer. A pénzügyminiszteri tárcát Barzel Straussnak tartogatja, Gerhard Schröder pedig külügyminiszter lenne abban az esetben, ha a CDU—CSU valóban a hatalomra kerülne. Barzel ismét azzal kérkedett, hogy pártja „bármelyik napon” kész átvenni a kormányzást. A CDU—CSU képviselői pedig — mondotta újból — egységesen a keleti szerződések elten fognak szavazni. Ennyire forrón azonban nem eszik a kását — mutatnak rá a nyugatnémet kormánykoalíció köreiben. A jobboldal látszólagos magabiztossága csalt a közvélemény megtévesztésére szolgál. A CDU—CSU igyekszik megrendíteni a kormány iránt megnyilvánuló bizalmat és ebből magának politikai tőkét akar kovácsolni. Herbert Wehner, az íjPD aLelnöke vasárnap este elhangzót rádiónyilatkozatában kifejezte meggyőződését, hogy „mindenképpen” ratifikálásra kerülnek a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött Szerződések. Ehmke szövetségi miniszter rámutatott, hogy most nem az országos választásoknak, hanem a szerződések ratifikálásának van időszerűsége. Egyébként is — mondotta —, a választások kiírásától az ellenzéknek kell tartania. Bonni megfigyelők többsége szintén erre a véleményre hajlik, mert a koalíciós pártok most sokkal nagyobb eséllyel rendelkeznek az ellenzéknél. Sőt, a Spiegel című hetilap legújabb száma számszerű jóslatot is megkockáztat: a koalíció hús? mandátumos többségre tenne szert, ha most tartanának választásokat. (MTI) ég mindig nincs megállapodás Nem született megoldás - a máltai brit támaszpontok jövőjére vonatkozóan Mintoff máltai miniszterelnök és lord Carrington, brit hadügyminiszter kétórás hétfői tanácskozásán sem. Mindeddig semmi jele annak, hogy a két kormány meg tudná ’ állapodni a katonai támaszpontok további bérletének anyagi és egyéb feltételeiben. Luns NATO-főtitkár, aki a tárgyalások ideién szintén Londoniban tartózkodik, délben együtt ebédelt a tárgyalópartnerekkel. Jelen volt az ebéden Douglas-Home angol külügyminiszter is. (Reuter) Szőnyegbombázásoí Dél- Vietnamban Az amerikai légierő Dél- Vietnam területén szőnyegbombázásokat hajtott végre. A vadászbombázók a laoszi— kambodzsai—dél-vietnami hármas határvidéket, a B— 52-esek az A Shau völgyet támadták. A saigoni amerikai parancsnokság közlése szerint a délvietnami népi erők tüzérsége hétfőre virradóan aktív tevékenységet fejtett ki a demili- tarizált övezettől közvetlenül délre fekvő területeken, a tengerparti Binh Dinh tartományban és az ország déli részén létesített amerikai és saigoni támaszpontok ellen. (MTI) Washington alkut kötött Pekinggel? A Pravda vasárnapi nemzetközi szemléjében, amelyet Georgij Ratiani írt, először fűzött érdemi megjegyzéseket Nixon amerikai elnök pekingi látogatásának eredményeihez. A kommentátor bevezetőben megállapítja, hogy a látogatás elhatározásának sokkal prózaibb okai vannak, mint azt a nyugati sajtó annak idején állította. A második világháború után az Egyesült Államok egyeduralomra tartott igényt Ázsiában. Az amerikai hegemóniatörek- vések azonban sorra szétzúzódtak a Szovjetunió, valamint más szocialista országok támogatását élvező szabadságszerető népek ellenállásának sziklafalán. Az indokínai háború végképp megmutatta az amerikai imperializmus ázsiai politikájának válságát, Végül „gyötrelméé átértékelések”, viták és hosszas tapogatózás után a washingtoni vezetés az elnökválasztások évében elhatározta, hogy politikáját egyetlen ponton felülvizsgálja és „hidat ver” Kína felé. Minthogy azonban e politika Ö6szes többi láncszeme érintetlen maradt, feltételezhető, hogy erre a lépésre Washingtont inkább Peking szovjetellenessége ösztönözte, Bemmint a térség békéjéről való gondoskodás. Ratiani amerikai lapokat idéz, amelyek a sanghaji közlemény megjelenése után új- jbngva értesítették olvasóikat arról, hogy az Egyesült Államoknak most módjában van ■egymás ellen uszítani Kínát és a Szovjetuniót, majd így folytatja fejtegetését: „Csakhogy ezek á megnyilatkozások a Szovjetunió elleni »nyomás- gyakorlásról« komolyan nyugtalanítják azokat az amerikai köröket, amelyek józanul értékelik a helyzetet és jól emlékeznek a múltbeli tapasztalatokra.” Ezek a körök felismerik, hogy az efféle próbálkozások veszélyt jelentenek az amerikai. politikára. Washington továbbra is ragaszkodik régi irányvonalához, állítja Ratiani és Taj- vánt hozza fel példának. Más tőkésországok már régen megszakították kapcsolataikat Tajvannal és kapcsolatba léptek a KNK-váL Az Egyesült Államok azonban most is „óvatosságra intő makacssággal ragaszkodik Tajvanhoz”. A Christian Science Monitor című amerikai lap szerint erre azért van szüksége, mert az Egyesült Államok arra az esetre tartogatja Tajvan feladását, ha Peking hajlandó „meggyőzni Hanoit”. Ilyenformán, írja a Pravda hírmagyarázója, „Washington alkut kötött Pekinggei a vietnami nép és más ázsiai népek háta mögött”. Ratiani végkövetkeztetése: az amerikai imperializmus, mint a múltban már annyiszor, most is elszámította magát, mert a vietnami népnek vannak hű barátai, amelyek szilárd és határozott támogatást nyújtanak szabadságharcához. Az amerikaiakra tehát súlyos csalódás vár, ha politikájuk lényegi felülvizsgálását . politikai manőverezéssel akarják helyettesíteni. (MTI) Pomeroyban, Észak-Írországban Bernadette Devlin, a brit parlament legfiatalabb képviselője vezette a vasárnapi nagy polgárjogi felvonulást NÖGRÁD - 1972. február 7., kedd Amikor Nixon elnök Boeing—247-es különrepülő- gépe felemelkedett a sanghaji repülőtér betonjáról, s visszaindult Washington felé, „egy házzal odébb”, Tokióban Sza- to miniszterelnök sietve, látványosan rúgta fel a japán uralkodó körök hivatalos Kína-politikáját. Igaz, egy héttel korábban az amerikai elnök pekingi fogadtatásának televíziós közvetítését figyelve, Szató még gúnyos rezignáltsággal jegyezte meg: „És még ezt "nevezte az évszázad eseményének”. Persze a rossz nyelvek szerint legszívesebben a televízió egy másik képzelet- v?li csatornájára váltott volna át. amelyen saját magának pekingi fogadtatását nézte ^olna végig. Mindenesetre ez a hét elég volt ahhoz, hogy az „atyai oatrónus't” követve, Japán kijelentse: Kína egyedüli törvényes kormányának a pekingi kormányt tekinti, Tajvan pedig a Kínai Népköztársaság része. Az amerikai—japán versenyfutás, amelynek körvonalai az elmúlt évben egyre 'óbban kirajzolódtak, új szakaszához érkezett. Ügy jellemezhetnénk: a „versenyzők” sötét alagútból most reflektor- fénybe kerültek. A második világháború óta Nippon az egyoldalú amerikai orientációt követve, az amerikai „nukleáris ernyő” alá bújva, a gazdasági virágzásra összpontosít, ^okió az amerikai stratégák érveiben a kínai forradalom egyexmciiy Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés alapián a Magvar Népköztársaság és a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség között biztosítéki egyezményt írt alá március hatodikán Bécsben Csatordai Károly külügyminiszter-helyettes és Sigvard Akiund. a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezérigazgatója. (MTI) Indiai választások Banditatámadás Calcuttában Megkezdődtek Indiában a helyi törvényhozási választások. Hctt napon át 195 millió választásra jogosult járulhat az urnákhoz. Az első eredmények csak jövő vasárnapra várhatók. Vasárnap hat indiai szövetségi államban szavaztak, a választási részvétel alig haladta meg az ötven százalékot. Ennek ellenére több rendbontásra is sor került, elsősorban Nyugait-Bengália államban, ahol különösen éles az egyes pártok és csoportok szembenállása. Calcutta egyik külvárosában fegyveres banda támadta meg a Nemzeti Kongresszus Párt és az Indiai Kommunista Párt közösen tartott felvonulását. Nyugat- Bengáliában a két párt szövetségben lép fel a választásokon. Az, összetűzés következtében heten vesztették életüket, ötvenen megsebesültek. A katonaság sötétedéstől hajnalig kijárási tilalmat rendelt eL Waldheim Namíbiáról tárgyal Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár hétfőn a Dél-afrikai Köztársaságba érkezett. A főtitkárt a johannesburgi repülőtéren Hilgard Muller, a dél-afrikai rezsim külügyminisztere fogadta. Waldheim még hétfőn továbbutazott Fokvárosba, hogy találkozzék Vorster miniszterelnökkel. Tizenegy év óta Waldheim az első ENSZ-vezető, aki a Dél-afrikai Köztársaságba látogat. Waldheim a namfbiai (délnyugat-afrikai) helyzet rendezéséről tárgyal majd az országban. (MTI) Kritikus napok elolt Ciprus Athén tovább bővítette követeléseit A Ciprusról érkező hírek szerint nicosiai megfigyelők egyetértenek abban, hoav a most kezdődött hét kritikus 'eileménveket ígér a sziget- köztársaság életében. Athén ugvanis nemcsak fenntartia a február 11-én Makarioszhoz intézett1 ultimátum iellegű követeléseit, hanem úiabban ki is egészítette azokat: azt követeli pótlólag, hogy Nicosia döntőnek ismerje el a görög- országi kormány véleményét, továbbá szervezze át az egész államapparátust. A politikai erőviszonyok a szigeten pillanatnyilag a következők : Makariosz maradását kívánja (de egyben a1 viszony megjavítását is Athénnel) a görög közösség parlamentié. mellette áll az egész alsópapság, mellette foglal állást nagv többségben a saitó. Makariosz távozását csak a szélsőjobboldal követeli, amely teljesen elenyésző hányada a sziget sörö« lakosságának. Ezek szócsöve egyrészt Grivasz tábornok" és fegyveres hívei. másrészt a szent szinódus három nüsoök- tagia, akik lemondást követeltek az elnöktől. Ha biztosíték lenne arra, hogy a mostani válság a valóságos ciprusi erőviszonyok alapján oldódik maid meg. akkor semmi ok nem Tenne a nyugtalanságra. A jelek szerint azonban bizonyos erők — a NATO és az Egyesült Államok védnöksége alatt — éppen a lakosság naev többségének akaratát semmibe véve, szeretnék meap.ldani vagy pontosabban: likvidálni a ciprusi kérdést. . Ezt, bizonyítja Kücüknek. a sziget török közössége vezetőiének az a felhívásé. hoffv Görögország és Törökország: avatkozzon be Ciprus belüaveibs, . (MTI) ■ - - ■ - ; Ismét bomba robbant Belfastban Észak-írország fővárosában, Belfastban hétfőn délután bomba robbant egy. a város központjában levő mozi közelében. Eddigi hírek szerint a robbanásnak 25—30 sebesült áldozata van. Nemcsak a mozi, de a környékbeli épületek is súlyosan* megrongálódtak. A robanószerkezet a mozi közvetlen közelében parkoló teherautóban volt elhelyezve.* Az ír köztársasági hadsereg mindkét — hivatalos és ideiglenes — szárnya Dublinban kiadott nyilatkozatban határozottan visszautasította, hogy tagjai követték volna el a szombati bombamerényletet. Ismeretes, hogy az egyik belfasti étteremben történt szombati robbanásnak két-halálos és 136 sebesült, áldozata volt. Az IRA ideiglenes szárnya protestáns szélsőséges elemeket és' provokátorokat vádolt a merénylettel. A belfasti rendőrség a nyilatkozat ellenére -is az .ÍRÁ-t tartja felelősnek a robbantásért. (MTI) Szadat később megy Szudánba Anvar Szadat egyiptomi elnök ' elhalasztotta Szudánba tervezett látogatását és ezen a héten csak Szaúd-Arábiába és Kuwaitbá utazik*— írja az A1 Ahram című kairói lap hétfői számában. Korábbi hírek szerint az egyiptomi elnöknek a három; arab országban tervezett látogatása azt a célt szolgálta volna, hogy a Libanont és Szíriát ért izraeli támadásokat követően megerősítsék az Izrael-ellenes arab frontot. Az A1 Ahram úgy tudja, hogy a khartúmi látogatásra az egyiptomi, a szíriai és a libanoni elnökből álló szövetségi elnöki tanács jövő vasárnap tartandó ülése után ke-' rül sor. Husszein El-Safei egyiptomi alelnök kilátásba helyezte, hogy a megszállva tartott Si- nai-félszigeten pärtizänkülö- nítmények' ' möglepétésszerű csapásokat mérnele" az izraeli katonai erőkre. Az alelnök Menia városában mondott beszédében hangoztatta: Egyiptomnak készen kell-állnia arra, 'hogy érzékeny csapásokat mérjen az ellenségre. Safei szerint a partizánosztagok akcióinak az Izrael-ellenes front más területein folyó harcokat kellene kiegészítenie. Ily. módón az , ellenséget rá lehetne döbbenteni arra, hogy az 1967- ben elfoglalt területek megszállása Izrael számára. nem kifizetődő — mondotta El-Safei. (MTI) Japán átértékel Versenyfutás a győzelme és az Egyesült Államok koreai agressziója óta az „első számú ázsiai szövetséges” jelzőjét kapta. Az 1960-ban megkötött, majd meghatározatlan időre meghosszabbított amerikai—japán biztonsági szerződés lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok -megőrizze katonai pozícióit a szigetországban. Az amerikai politika iránti hűség tükröződött a Tajvannal megkötött békeszerződésben is. Ugyanakkor az alapvetően exportra épülő japán gazdaság vezetői nem hagyhatták figyelmen kívül a szomszédos hatalmas kínai piacot. Japán és Kína politikai viszonya igen rossz. A viharos felszín alatt azonban virágzó kereskedelem folyik. Ennek értéke évről évre emelkedik, s tavaly már megközelítette a 900 millió dollárt. Japán négy éve a Kínai Népköztársaság első számú tőkés partnere, és a nagy volumenű japán nyers- vas-, acél-, valamint gépexport a kínai iparosítás legfontosabb külföldi forrása. Ezért vélekedtek úgy tokiói vezetők: ha az Egyesült Államok egyszer változtat Kína- politikáján, akkor a játszmában Japán kapja a megtisztekínai piacokért 15 közvetítő címet. Tévedtek. Nixon — képletesen szólva, — a fejük fölött Pekingig ugrott, És ez még a nixoni gaz- daságméntő intézkedéseknél a yennek az amerikaiak által kikényszerített drasztikus fel- értékelésénél is drámaibb hatással volt Tokióra. Az amerikai—kínai kapcsolatfelvétel már nem is a távoli jövőben azzal fenyeget, hogy új, minden eddiginél erősebb gazdasági ellenfelek jelennek meg, Japán kínai piacán, a Wall Street urai. Nyilván ez a félelem diktálta azt a február végi tokiói döntést, miszerint a magáncégeknek engedélyezik állami hitelek igénybevételét a Kínával folytatott kereskedelemhez. Sőt, Kína bármikor igénybe vehet a tokiói állami exportimport banktól hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hiteleket is — a japán vásárlások finanszírozására. A „nemes gesztusnak”, ugyanakkor van egy másfajta következménye. 1964-ben Josida, akkori kormányfő — az úgynevezett Jo- sida-levélben — megígérte Tajvannak, hogy az exportimport bank pénzeszközeit nem használják fel a kínai kereskedelemben. A mostani döntés e levelet és ígéretet ad acta tette. A döntéssel Tokióban nemcsak Kínában bókol- tak, hanem Tajvanra is ütöttek. Tokiói üzleti körökben úgy vélekednek, hogy . Peking addig nem , folyamodik «hitelért, amíg a Josida-levelet nem nyilvánítják hivatalosan is semmisnek. De valószínű, ez a lépés sem várat sokáig magára. Ami a legfontosabb kérdést, Tajvant illeti, a japán vezetőket lényegében felmentette szerződéses kötelezettségeik alól az, hogy Nixon, ha felemás módon is, lemondott a Csang Kai-sek rezsimről. Japán olyan helyzetbe került, hogy megelőzve az amerikaiakat, ' bármelyik pillanatban rendezheti államközi kapcsolatait Kínával Most már csak Pekingen múlik, melyik ve- télytársat részesíti előnyben. Magas rangú japán vezetők, minden eddigi kísérlete sikertelenül végződött. CsouEm- 'aj még tavaly, év végén kijelentette: addig nem hajlandók tárgyalni a japán kormánnyal, amíg Szato, a miniszterelnök. A politikus megbízatása az idén lejár. S ha valójoan ez döntené' el' a versenyfutás kimenetelét, nem valószínű, hogy az oly nagyhatalmú, közvetlen befolyással bíró japán üzleti világ sokáig késlekedne feláldozni bizalmi emberét egy megfelelőbbel. Zalai István
