Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
A TausicskUztiirsaságr I ©Ikcsflő és bizony it® pélillaja ÍRTA: MÁTOK JÓZSEF ötvenhárom é'vvel ezelőtt, a diadalmas orosz proletariátus példáját követve, a magyar munkásosztály, a dolgozó tömegek támogatásával győzelemre vitte a szocialista forradalmat, megteremtette az első magyar proletárdiktatúrát. A magyar proletárforradalom viharos időkben, a kapitalizmus általános válsága kibontakozása talaján született meg, maga is hozzájárulva e válság elmélyüléséhez. A világháború okozta szenvedés és nyomorúság roppant forradalmi erőket ébresztett fel szunnyadásukból. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének lelkesítő példájára pedig Európa-szerte forradalmi harcba indultak a dolgozó tömegek. Németországot, Ausztriát a polgári demokratikus forradalom vihara szántotta végig, maga alá temetve a császárságot és a Habsburg Monarchiát. Egyedüli út: a szocializmus! A Tanácsköztársaság kikiáltását megelőzően 1918. októberében nálunk is győzelmet aratott a munkásosztály vezette polgári demokratikus forradalom. Megdőlt a monarchista nagybirtokos osztály és a vele szövetséges konzervatív burzsoázia uralma. 1918. októberében a magyar nép a munkásosztály vezetésével megteremtette a köztársaságot. A munkásosztály azonban nem elégedhetett meg 1848. követeléseinek megismétlésével, a polgári demokrácia kivívásával. 1848-ban a kapitalizmus fejlődése előtt álló akadályok elhárítása jelentette a haladást, 1919-ben már maga a kapitalizmus vált a társadalmi fejlődés akadályozójává. A Magyar Tanácsköztársaság 1848. félbemaradt művét nem fejezhette be anélkül, hogy jelentősen tovább ne menjen 1848 programjánál. 1918. októberétől a munkások, parasztok gyökeres változást vártak, várták „az orosz út” követését. Ezzel szemben a hatalomra került koalíciós kormány, amely a liberális burzsoázia és a szociáldemokrácia koalíciója volt a tőkés rendet kívánta fenntartani, kisebb változással, látszólag demokratikus formában. A koalíciós kormány, bár szavakban nem egyszer a demokrácia és a szocializmusba való békés, demokratikus átmenet programját hirdette, a valóságban azonban ellene szegült még a burzsoá demokratikus forradalom következetes és maradéktalan végig- v delének is. A forradalmi föld- és gyárfoglaló megmozdulásokat, tömegmozgalmakat terrorakciókkal igyekezett letörni és megtűrte a pionarchista ellenforradalmi szervezkedést is. E helyzet nem maradt hatás nélkül iparmedencénkre sem.' 1918. november 1-én a Gyurtyános-aknai bányászok minden előzetes tárgyalás nélkül bevezették a 8 órás munkaidőt, majd őket követve a többi üzemben is megvalósították azt. A koalíciós kormány Salgótarjánban sem nézte jó szemmel és tétlenül a munkások forradalmi megmozdulásait. Az áruló Peyerrel az élen megtorló hadjáratot indított. E hadjárat során 100 munkást, bányászt végeztek ki Salgótarjánban. Az 1918. októbere és 1919. márciusa között eltelt rövid fél esztendő azt mutatta, hogy a polgári demokrácia csak a burzsoázia számára biztosít szabadságot. A dolgozó tömegek számára elnyomást, kizsákmányolást, börtönt, csendőrsortüzet jelent. A magyar munkások és dolgozók tömegei előtt hónapok alatt lelepleződtek a polgári demokratikus illúziók. A Kommunisták Magyarországi Pártja a munkástömegekkel megértette Lenin és Szverdlov híres üzenetét, mely így hangzik: „Magyarország munkásai, parasztjai, katonái nem azért szabadították fel magukat a bécsi bürokrácia és a bécsi tőkések hatalma alól, hogy a magyar földbirtokosoktól, bankároktól és tőkésektől hagyják magukat kizsákmányolni. Szilárd hitünk — szól az üzenet —, hogy a magyar munkások és parasztok leszámolnak a magyar tőkésekkel, hogy a magyar kormány munkások, katonák és parasztok kormánya lesz.” A párt e kedvező helyzetet használta fel és a hatalom megragadására hívta a proletariátust. A kor költője így buzdította a forradalom továbbvitelére az elnyomottakat: Emeld fel pörölyöd bús proletár, Üllőd az úri gazság: — verd laposra S kint az új idők, új boldogsága vár. A magyar munkásosztály, amelyet a világforradalom győzelmének ígéretes távlata lelkesített, a szocializmus eszméitől ihletve és forradalmi pártjától vezetve, valóban harcba is szállt a munkáshatalomért, az egyetlen lehetséges út megvalósításáért: a szocializmusért ! A munkásosztály teljesíti történelmi hivatását ' A harc győzelemre vezetett: 1919. március 21-én Magyarországon is megvalósult a proletariátus diktatúrája. A KMP programja rövid idő alatt olyan hatalmas tömegeket nyert meg, hogy március 21-ének előestéjén maga a burzsoázia is kénytelen volt elismerni: Magyarországon más hatalom nem lehetséges, mint a munkásosztály hatalma. A munkás- osztály, dolgozó népünk, nemzetünk nagy büszkesége, hogy az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, a világon második helyen emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. A magyar munkás- osztály a hatalom megragadásával és gyakorlásával bebizonyította, hogy képes és alkalmas történelmi küldetésének teljesítésére. A Magyar Tanácsköztársaság — bár mindössze 133 napig bírta fenntartani magát — rövid idő alatt is szakadatlan élethalálharcot folytatott fennmaradásáért. Mégis sokat és nagyot alkotott. Alkotásainak példái lel- kesítőek és bizonyítóak. A hatalomra került munkásosztály rövid néhány hét alatt gyökeres változást hajtott végre a termelési viszonyokban. A 100 holdon felüli nagybirtok megváltás nélküli kisajátításával egycsapás- ra felszámolta a feudális maradványokat és megszüntette a parasztság sok évszázados elnyomatását. A kulák gazdaságoktól eltekintve, lényegében felszámolta a tőkés kizsákmányolást, kezébe vette e termelés irányítását, hozzáfogott a szocializmus építéséhez városon és falun. A tanácsok formájában létrehozta a proletárdiktatúra államszervezetét. Ez az új szocialista államiság, a proletárdiktatúra szovjet példát követő, merőben új típusú formája volt. Biztosította a dolgozó tömegek szólás-, sajtó- és gyülekezési, valamint vallási szabadságát. A magyar nép történetében először bevezette az általános és titkos választójogot, amelyet a nőkre is kiterjesztett. Az áprilisi választásokon a nép hatalmas többsége alkotmányosan is törvényesítette a proletariátus forradalmi hatalmát. Emellett igen rövid idő alatt létrehozta a proletariátus saját forradalmi hadseregét, a Vörös Hadsereget. A munkások egyik kezében csákány, vagy kalapács, az új rend építésére, a másik kezében fegyver, ennek az új rendnek a védelmére. A munkások a termelés frontján és az intervenciósok elleni harcban egyaránt példamutatóan kivették részüket. Bányász- és vasasszázadok szerveződtek, amelyek sikerrel verték vissza az ellenség támadását. A Magyar Vörös Hadsereg diadalmas fegyvertényei mind politikai, mind katonai jelentőségét tekintve lelkesedéssel töltötték el a nemzetközi munkásosztályt és rettegéssel a burzsoáziát. E fegyvertények legfőbb mozgató rugója az igaz ügybe vetett rendíthetetlen hit volt. Azok a bányászok, vasasok, parasztok és értelmiségiek — a Nagy Bélák, a Sukarek Lajosok —„akik fegyvert fogtak a proletárhaza védelmére, hitték és tudták, hogy jogos önvédelemből cselekszenek. A nemzetközi és a hazai burzsoázia minden haragja és gyűlölete a munkások, a dolgozók ellen irányult. A Tanácsköztársaság leverése után a munkásosztály legjobbjai estek áldozatul a íehérterrornak Nógrád megyében és Salgótarjánban is. Sok olyan elvtársunkat végeztek ki, mint Hatvani Miklós, Pothornik Vencel, Pető József, Mocsányi Lajos. Sorolhatnám tovább azokat, akiknek csak az volt a „bűnük”, hogy forrón szerették a proletárhazát, a dolgozó népet és mérhetetlenül gyűlölték a burzsoáziát. A tömegek, a munkások szívéből 1919. emlékét a burzsoázia mégsem tudta kiirtani. A 25 esztendős fasiszta elnyomás alatt élt a kommunista párt, amely rendületlenül hirdette: lesz még második Magyar Tanácsköztársaság! A pártnak igaza volt. A felszabadulást követő években a hatalomért folyó harc és a munkáshatalom kivívásától eltelt csaknem negyedszázad, egyértelműen bizonyítja az első magyar tanács- hatalom igazságát; a proletariátus diktatúrája nem valami sajátos külön „orosz út”, hanem olyan út, amelyre rá kell térnie minden nemzet munkásosztályának, ha el akar jutr ni a szocializmushoz. Sőt, azt is bizonyította, hogy a proletárforradalom meghatározott történelmi körülmények között békés úton is győzhet. Amikor a jelen körülmények között a szocialista állami élet fejlesztésén dolgozunk, nem teszünk egyebet, mint megvalósítjuk elődeink történelmi példáját és kezdeményezését. Változott körülmények, kedvező feltételek között erősítjük a munkásosztály hatalmát, amely szocialista építőmunkánk alapvető követelménye. I A forradalmi párt a győzelem feltétele A Tanácc.köztársaság egyértelműen példázza, hogy abban a történelmi helyzetben is a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, a Kommunisták Magyarországi Pártja tudta megmutatni a helyes utat, nemcsak a munkásosztály, hanem az egész nemzet számára. A párt soha el nem múló érdeme, hogy a szocializmus, a proletárhatalom eszméjét elhintette a munkások között. A hatalom megragadását, a polgári forradalom továbbfejlesztését szocialista forradalommá, reális harci célkitűzéssé tette a munkások, az összes elnyomott számára. A Magyar Tanácsköztársaság történetéből megtanultuk és meg kell tanulni ma is, hogy a munkásosztály felszabadulásának kulcsa a párt, a forradalmi párt vezető szerepe, a párt és a nép csszeforrottsága. A KMP megalakulása után négy hónapra maga mellé állította a munkásosztály többségét és jelentős kispolgári tömegeket is. A párt helyesen fejezte ki azt, amit a nép gondolt. Politikája egybevágott a tömegek érdekeivel, vágyaival. Arra adott választ, ami a munkásokat, parasztokat mindenekelőtt érdekelte. A KMP forradalmi energiájú, lenini eszméktől vezérelt párt volt. Terjesztette a marxizmust, szervezte a munkásosztály harcát, magyarázott, érvelt és cselekedett. Ismeretes aaonibain, hogy az 1919 márciusában lezajlott egyesülés során a párt vezető szerepe, élcsapatjellege csorbát szenvedett. Lenin az egész nemzetközi munkásmozgalom számára hirdette okulásul: „A magyar kommunisták egyesülése a reformistákkal sokba került a magyar proletariátusnak. A reformistákkal, mensevikekkei saját soraikban nem lehet győzni a proletárforradaiomnak, nem lehet megvédeni azt.” Tudjuk, hogy a párt mindig akkor ért el eredményeket, ha betöltötte élcsapat és vezető szerepét. Amikor a tömegekkel együtt dolgozott és politikája azok érdekeit fejezte ki a felszabadulás után is. Pártunk ma a több mint félévszázados tapasztalatokon okulva, harcokban megerősödve betölti élcsapat szerepét. A nép bizalmától övezve sikerrel vezeti a szocializmus építésiének lendületes munkáját. A dolgozó tömegek érdekeit fejezi ki, amelyet az élet, a gyakorlat igazol. Ebben van annak az oka. hogy a tömegek ma követik a pártat és aktív munkával részt vesznek politikája megvalósításában. A párt erejét növelte, hogy az ellenforradalom leverése után megtisztította sorait a reformistáktól, karrieristákból, ingadozóktól és a dogmatikusoktól. A szocializmus teljes felépítésének időszakában a pártra háruló feladatok megnövekednek, a tennivalók sokoldalúbbá válnak. Ezek egyértelműen megkövetelik, hogy állandóan erősítsük pártunk sorainak egységét. Most, napjainkban különösen fontos az ideológiai és a cselekvési egység fejlesztése. Az, hogy biztosítsuk a párt politikájának helyes értelmezését, határozatainak egységesebb, következetesebb végrehajtását. A párt élcsapat jellegét befolyásoló egyik tényező a párt. tagságának összetétele. Ez összességében egészségesen alakult a megye pártszervezeteiben. A történelmi tapasztalatok alapján azonban nagyobb figyelmet kell a jövőben fordítanunk e kérdésre. A tennivalók között elsődleges a párt összetételének minőségi javítása. A párt utánpótlását mindenekelőtt a munkásosztály soraiból kell biztosítanunk. Megkülönböztetett figyelmet szükséges fordítanunk a munkásnak és a munkásfiatalok pártba történő felvételére.. Pártunk vezető szerepe az élet minden területén érvényesül. Továbbfejlesztésének lehetőségei adottak. A Tanácsköztársaság iránti mélységes tiszteletünkből adódik az a követelmény, hogy a párt sorainak egységét, tö- megkapcsolatát és cselekvési erejét elsőrendű feladatunknak tekintjük. Mindent a dolgozó emberért Az első magyar munkáshatalom a proletár- diktatúra kivívását elengedhetetlen feltételnek tekintette ahhoz, hogy a munkások, a dolgozók, az összes elnyomott évszázados gazdasági, szociális és kulturális igényeit kielégítse. A Tanácsköztársaság ebben a vonatkozásban is példátlanul nagyot alkotott a magyar nép életében. Gyors és erélyes intézkedésekkel hozzáfogott a háború sújtotta gazdasági élet normalizálásához. A nyomasztó gazdasági helyzet, az imperialisták blokádja ellenére a lehetőségekhez képest gondoskodott a tömegek legégetőbb anyagi szükségleteinek kielégítéséről. Jelentősen növelte a munkabéreket és ennek kapcsán a bányászok fizetését 50 százalékkal emelték. A Salgótarjáni Acélárugyárban 6,5 koronára emeltéit az órabéreket. Bevezették az általános munkakényszert, annak az elvnek az alapján, hogy „alti nem dolgozik az ne is egyék”. A minden dolgozóra kiterjedő társadalombiztosítás, fizetéses szabadság, a munkakének jelentős felemelése, mind egy-egy lépés volt a munkásság jólétéről való gondoskodás útján. A háború következtében a fogyasztásd javakban igen nagy hiány mutatkozott. A tanácskormány ezért lefoglalta á meglevő szűk árukészleteket és szigorú rendelkezésekkel gondoskodott arról, hogy azok a dolgozók szükségleteinek kielégítését szolgálják. Különös gondot fordított a tanácshatalom az ifjúmunkások és a nők védelmiére. Megszűnt a tanoncok korlátlan 'munkaideje, törvény biztosította számukra a szabad fejlődés lehetőségét, az emberi bánásmódot. A proletariátus hatalma mélységes szeretettel karolta fel a jövő generációját. „Ügy emelje fel bárki az ifjúmunkásra a kezét — írta a Vörös Újság —, hogy az a szocialista jövőt bántalmazza. Ök minden reményünk, harcunk és munkánk értelme: ők a szocialista jövő.” A nőkről, a proletáranyákról és a gyermekekről való gondoskodást a Magyar Tanácsköztársaság egyik legfontosabb feladatának tekintette. Szinte magától értetődő természetességgel azonnal bevezették az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Gondoskodtak a nők terhesség alatti védelméről, a kisgyermekes anyák ellátásáról, egészségük fokozott oltalmazásáról A proletárgyermekekről is nagy szeretettél gondoskodott a muhkásha- talom. A kiváltságosok addigi szórakozási helyén, a Balatonnál, a parkokban, nyaralóhelyeken megjelentek a vézna, sápadt munkásgyerekek és erre a nyárra birtokukba vették azokat. A később felnövő proletárnemzedék ezreinek és tízezreinek lelkében évtizedeken keresztül ólt kitörülhetetlenül ifjúságunk egyetlen ragyogó fénypontja, az 1919-es nyár emléke. A tanácskormány szocialista művelődéspolitikájával megtörte a burzsoázia kulturális monopóliumát. Nagyvonalú, gyors intézkedések egész sorával tette lehetővé, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép elindulhasson a tudomány és a kultúra magaslatainak meghódítására is. Elválasztotta az egyházat az államtól és az iskolától. Az ingyenes oktatás bevezetésével megnyitotta a dolgozók gyermekei számára az iskolák kapuit. A felnőttek számára széles körű Iskolán kívüli mozgalmat szervezett. Létrehozta a munkásegyete- meket és hozzáfogott a marxizmusi—leniniz- mus eszméinek intézményes terjesztéséhez. A tanácshatalom nagy megbecsülésben részesítette az értelmiséget, tudósokat, művészeket. Biztosította számukra a zavartalan alkotómunka anyagi és erkölcsi feltételeit. A haladó írók, költők forró lelkesedéssel szolgálták a proletárhatalmat. Móricz Zsigmond ,„Szent meggyőződéssel tett tanúságot arról, hogy Magyarország végre a boldog béke útján halad”. Tóth Árpád hozsannát zengett a forradalomról, Juhász Gyula hirdette, hogy a tanácshatalom az igazság szebb ás jobb . világa. Most már kedvezőbb körülmények között folytathatjuk a szocialista gazdaság építését, a kulturális munkát. Amit több minit fél évszázaddal ezelőtt a Tanácsköztársaság meghirdetett, az a felszabadulás óta egyre inkább valósággá válik. A szocialista világ- rendszer léte az alapja annak, hogy előtérbe kerülhetett a gazdasági építés, a kultúra felvirágoztatása. Természetesen egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettsógeinkniek megfelelően védelmezzük a békét. A munkásosztály ere e a nemzetközi összefogásban van A szocialista építés magasabb sziniten történő folytatása sok tekintetben újszerű, bonyolultabb feladatat jelent. Bátran mondhatjuk, hogy forradalmi elődeink örökségét ebben a vonatkozásban is jól értelmezzük. Eredményesen birkózunk meg a fejlődés által támasztott követelményekkel. Pártunk X. kongresszusa fontosságának megfelelően határozta meg a feladatokat a gazdasági fronton. Ezt erősítette meg a Központi Bizottság 1971. december 1. határozata. Gyorsítani a műszaki-technikai haladást, fejleszteni a belső szervezettséget, jobban hasznosítani lehetőségeinket — ezek állnak most munkánk középpontjában. Ezzel párhuzamosan a munkásosztály világnézetének társadalmi méretű terjesztése, a szocialista kultúra vívmányainak hatékonyabb hasznosítása — építőtmm- káhk másik nagy területe. Mindezek nagy nemzeti céljaink megvalósításának és a munkásosztály vezető szerepe további fejlesztésének alapkérdései. A Magyar Tanácsköztársaság a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus ragyogó példáját adta. Szakított a volt magyar uralkodó osztályok sovinizmusával és imperialista törekvéseivel. Először tett őszinte lépéseket a magyarság és a szomszédos népek közötti viszony egyenjogúságon és baráti összefogáson alapuló rendezésére. Kinyilatkoztatta: nem kíván más népeket elnyomni, bármely nemzetiséget akarata ellenére a Magyar Tanácsköztársasághoz csatolni. Tanúbizonyságát adta, hogy a proletár internacionalizmus és a proletár hazafiság egy és oszthatatlan. Korunkban a munkásosztály a nemzeti függetlenségért folytatott harc legfőbb, legkövetkezetesebb képviselője. Ebből a nagyszerű lenini gondolatból táplálkoztak mindazok — magyarok, németek, szlovákok és más nemzetiségűek —, akik fegyverrel a kézben hősies küzdelmet vívtak a Tanácsköztársaságra támadó ellenséggel szemben. A Szlovák Tanácsiköztársaság pedig gyakorlati példáját adta a magyar és a csehszlovák munkásosztály barátságának, amely máig is elevenen ható történelmi tényező. A Magyar Tanácsköztársaság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására jött létre. Születésénél a Kun Béla vezetésével hazatért kommunisták bábáskodtak. Azok, akik Lenin iskolájában az Októberi Forradalomban és a polgárháborúban kapták az első leckét. A magyar—szovjet barátság tehát több évtizedes múltra tekinthet vissza.. Tulajdonképpen 1917. november 7-én született. E barátság alapjait Lenin, valamint szovjet és magyar kortársai rakták le. A munkásosztály legöntudatosabb tagjai pedig a polgárháborúban, a csatatereken kiontott vérrel szentelték meg. A szovjet—magyar barátság mély gyökeret vert népünkben, hiába próbálták azt hazai és külföldi ellenségeink megzavarni. Ez a barátság becses és szent nekünk. A harcban, a szocialista építőmunkában egyaránt ott éreztük és érezzük a jó barált testvéri segítségét. Elsősorban nekünk, a fiatalabb testvérnek adott 1917-től mérhetetlenül sokat, és ad ma is. A mi pártunk mint példamutató és úttörő testvérpártot tiszteli a Szovjetunió Kommunista Pártját! A Magyar Szocialista Munkáspárt 1919 szellemében és a történelmi tanulságok alapján hű marad a proletár nemzetköziséghez, a Szovjetunióhoz, és maradéktalanul teljesíti az ebből reá háruló kötelezettségeket. A Tanácsköztársaság léte és alkotása kitörölhetetlen nyomokat hagyott a nemzetközi munkásmozgalomban és a magyar nép életében. Hirdeti: a munkásosztály legyőzhetetlen és ügye győzelmet arait, ha összefog és egyesíti erejét!
