Nógrád. 1972. március (28. évfolyam. 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
f A művelődési ház munkatársa — egyébként maga is fiatal ember — szenvedélyesen mondta: — Felszalad a vérnyomásom, ha panaszkodni hallom a fiatalokat: nincs ez, nincs az, nem kapunk semmit! Hát minden a felszerelésen múlik?! Véleményem szerint nem feltétlenül kellenek összkomfortos körülmények ahhoz, hogy mozgalmas ifjúsági élet bontakozzék ki falun. Ha pedig a fiatalok úgy gondolják, hogy mégis kellenek ilyen feltételek, akkor teremtsék meg maguknak. Vitapartneremnek igaza volt De csak félig. Csak azután lehet igaza, miután a falusi fiatalok már rendelkeznek bizonyos anyagi-tárgyi „alaptőkével”, amivel kedvük, erejük, fantáziájuk szerint gazdálkodhatnak. Semmiből mindent teremteni azonban még fiatalos hévvel sem lehet. Nem szándékkal kerestem, de a fentiek igazolására leltem Nógrádkövesd községben. A faluban 30 tagú KlSZ-alap- szervezet működik. Három esztendeje Verner István, a kőbánya 22 éves utókalkulátora a KISZ-titkár. — Mostoha helyzetben vagyunk — mondja. — Nógrádkövesd azon kevés községek közé tartozik, ahol sem mozi, sem kultúrház, sem sporttelep. Ilyen körülmények között duplán érezzük a KISZ-helyiség vagy az ifjúsági klub hiányát. Mi marad a kövesdi fiataloknak? A presszó és az utasellátó. — Nincs a faluban egyetlen helyiség sem, ami a fiataloké lehetne? A titkár széttárja karját: — Mit mondjak... Tulajdonképpen van. Van is, meg nincs is. Nézzük meg együtt, a látvány mindent megmagyaráz. Magához vette a kulcsot és elindultunk. A klubhelyiség Nógrádkövesd főútvonalának mentén áll. Éppen, hogy csak áll. Amolyan dü- ledezőfélben levő épület. Már kívülről sem valami bizalom- keltő, a belső kép azonban minden elképzelést felülmúl. A festést és a vakolatot sok helyen a téglákig ledobta a fal. A helyiség sötét, fűteni nem lehet. A bútorok nagy részét már elmenekítették innen. Egy tévé és egy rádió szomorkodik még a sötét sarokban. Ez hát az ifjúsági klub. — Régen kocsma volt — szól Verner István. Ami a riasztó külsőt illeti, kocsmának bizony jó lenne, mert alighanem meggondolnák az emberek, hogy betér- jenek-e ide egy-egy pohár italra. De nem kellett már kocsmának sem; szép presz- szó épült a faluban. Vajon az a helyiség, ami már kocsmának is alkalmatlan, megfelelhet-e a fiatalok művelődési, szórakozási igényeinek? Verner István egyébként tanácstag is. — Már az idősebb tanácstagok is sürgetik a megoldást. A 72-e-. költségvetésből azonban ismét kimaradt. Tudom, hogy nem sok pénze vem a községnek, és nagyon fontos a járdaépítés is, amire most nagyobb összeget költünk. De hát nem kacsalábon forgó palotát képzeltünk el magunknak, csak egy olyan helyiséget, amit már rendbe hoztunk, kicsinosíthatunk magunknak. Mert a jelenlegit nem érdemes. A KISZ-szervezet a mostoha körülmények ellenére is működik. Az alapszervezeti gyűléseket az iskolától kölcsönkapott teremben vagy a tanácsteremben tartják — Átmeneti megoldás sem lehetséges? — Ha minden jól megy, talán igen — mondja a KISZ- titkár. — Az állami gazdaságnak van egy helyisége, ami jelenleg félig-meddig kihasználatlan. Most arról van szó, hogy elkérjük ezt a helyiséget, az állami gazdaságnak úgysincs önálló KISZ- alapszervezete. Ha ez sikerülne, nem indulna meg a hétvégi „népvándorlás” Gal- gagutára, ahogyan ez jelenleg megy. Ott ugyanis zenekar van, lehet táncolni, és a fiataloknak az is kell. Az állami gazdaság helyiségével mindenesetre lehetőség nyílna a nógrádkövesdi fiatalok előtt. S ha okosan, ügyesen gazdálkodnak majd a lehetőséggel, ha bebizonyosodik, hogy nemcsak panaszra, hanem cselekvésre is van erő, bizonyára szélesebbre nyílik a tanács pénztárcája is. — szendi — Örömök és gondok Látogatás a kieterenyei gimnáziumban Mindennapi munkánk egyhangúságát elűzik az új, meg új problémák; egymást váltja öröm és gond. Így van ez a kisterenyei gimnáziumban is. A nevelőknek, — akik az órák közötti szünetekben is a gyerekekért dolgoznak — kijutott az új tavaszban mindkettőből. Greman József tanár, a természetjáró szakkör vezetője elmondotta, hogy nagy terveik vannak tavaszra és nyárra. A Kilián-akció keretében minden osztály kirándulásra megy az idén, igyekeznek kihasználni minden hosszabb szünidőt. Tavaszi szünetben a Zemplén-hegy- ségben túráznak, érettségi szünetben pedig a Bakonyban lesz kirándulásuk. Tanév végén építőtáborba mennek a tanulók, a fiúk Tatára, a lányok Aligára Utána egy-egy hét vidám pihenés következik a Balatonon. Lesz ott hajókirándulás és sok egyéb kedves szórakozás a diákoknak, mégpedig igen kedvezményes áron. Mindössze száz forintba kerül személyenként az egyhetes üdülés! Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda rendezi. S ha a szervezés sok gondot ad is a tanároknak, a gyerekek öröme kárpótolja majd őket fáradozásukért. A gondokból jócskán kijutott Almási Ferencné tanárnőnek is. Országos hírű együttese, az ÁFÉSZ és a gimnázium tánckara három nagy fellépés előtt áll. Első a Ki mit tud? mai megyei döntője, amelyből természetesen nem maradhat ki ez a kitűnő tánccsoport. Augusztusban a balatoni SZÖVOSZ-fesztiválra mennek, azután pedig a Sátoraljaújhelyen megrendezésre kerülő Észak-magyarországi ősz 72’ fesztivál várja őket. Ezek a fellépések ugyan nem okoznának gondot Almási tanárnőnek; nem olyan együttes az övé, amelyet félteni kell, hiszen szerepeltek már egy próba után is — ki- kitunően. Akkor felhősödik el egyébként mindig vidám arca, amikor elmondja, hogy milyen nagy problémájuk a zene. A táncosok felkészültek, de nincs zenekar. A tornateremben még csak elboldogulnak zongorával is, no de színpadon?! Azt nem lehet hallani a lábak ütemes zajától. De valóban megoldhatatlan ez a probléma? Hiszen itt van a közelben két zeneiskola is: Salgótarjánban és Nagybátonyban. Nem lett volna már időszerű összehozni egy diákzenekart? Hogy a gondok is örömmé váljanak, és az ifjú zenészek is osztozzanak a táncosok sikerében. C. E. Eszter és a fajdkakas Tatay Sándor önvallomása szerint mai irodalmunk magányosai közé tartozik. Egész generációjával együtt valahogy későn jelentkeztek, amikor már csak a csatlakozás lehetősége maradt számukra. „Álltak a nagy diófák, amelyeknek az árnyékában kis huncutok meghúzódhattak. Voltak irodalmi műhelyek, amelyek egyenest Európára nyitottak ablakot, s voltak irodalmi táborok, ahol a nép és a nemzet nevében emeltek szót az erre hivatottak.” Nekik már csak a csatlakozás lehetősége maradt, őket már nem emelte fel semmiféle hullám, nekik már csak a háborús évek és az utánuk következő korszak- váltás törvényei jutottak. Ennek köszönhető, hogy bár egyike legtermékenyebb íróinknak, művei körül nem támadnak viták, legtöbbjüket a kritika észre sem veszi. A hivatalos elismerésben nincs hiány, két alkalommal is József Attila-díjjal jutalmazták, az ifjúság körében egyike a legnépszerűbb íróknak (Kinizsi Pál, Puskák és galambok, Bújdosásom története, A táltos autó) több műve jelent meg oroszul, lengyelül, németül, litván stb nyelven, és az író méltán hiheti, hogy az ő művei is hozzájárultak ahhoz, hogy mai világunkban lehetséges az ember emberi felemelkedése, nem hivatali jelleggel, hanem emberséggazdagodás, a személyiség tudatossá növekedése útján. Főműve, az ötkötetes Simeon család egyike a legnagyobb magyar családregényeknek. Az elmúlt Ötven év történetében az események rugóit kereste egy középréteghez tartozó család életének ábrázolásán keresztül. Azt akarta megmutatni, hogy az élet kohói nemcsak a világpolitikai események színterén izzanak, ha- lem minden kis nép külön küzdőterén és minden családi tűzhely melegén. Nagy műve végső igazságaként kimondja, hogy „a szabadságot nem lehet örökölni, csak az számít annak, ha az ember maga lerázza a bilincseket”, Legújabb regénye az „Eszter és a fajdkakas” a harmincas évek magyar -életét mutatja meg egy dunántúli kis faluban. Ide robban be tüneményes szépségével Eszter, aki azután, mert a természete is olyan, mint a népdal leányáé, akinél „minden fa tetején, minden fa levelén” szerelem virágzik, szépségével csodákat műveL Műfajilag az úgynevezett pikareszk regényekhez lehet sorolni ezt a művet, tehát egy olyan regény, amelyben fantasztikus kalandok történhetnek és történnek is, érezhető az író szatirizáló szándéka, ugyanakkor az események mégis reálisak, megtörténésük nagyon is elképzelhető. Eszter néhány nap alatt meghökkentő bonyodalmakat kavar, szerelmeket ront és újakat szervez. Egyszerre bo- londítja magába — és egy-egy alkalommal boldogítja is — az apatini disznókupecet, a királypárti falusi tanítót, a nyugalmazott hóhért. Visszaadja az elesettek önbizalmát, felszabadítja lidérces elnyo- mottsága alól a falusi vendéglőst, letöri a „túl-erősek” szarvát, átalakítja a falu emberi viszonyait. Megismerkedünk a faluban élő esperessel, aki nemcsak arról nevezetes, hogy kutya helyett egy idomított kendermagos tyúk szaladgál előtte, hanem sajátos filozófiájáról is. Azt vallja, hogy nem Európa védőbástyájának kellett volna lennünk évszázadokon keresztül, hanem „jobb lett volna, ha inkább beépülünk”. Nemes felháborodás önti el, amikor azt hallja, hogy Hitler elfogatási parancsot adott ki Habsburg Ottó ellen, mert az tiltakozott Ausztria megszállásakor, de ugyanakkor megvédi a pápát is, aki véleménye szerint nem léphet közbe a fasizmus ellen, „mert az egyház nem kötelezheti el magát bizonytalan kimenetelű történelmi események előtt.” A pápa az egyház nevében nem küzdhet olyan igazságért, amellyel esetleg önmagát semmisítené meg. Az fró nem tagadja meg ebben a regényében sem, hogy gályarabok és evangélikus imakönyvszerkesztők kerülte!? ki valaha családjából. Iskoláit a tatai piaristáknál, a pápai református kollégiumban és a szarvasi evangélikus gimnáziumban végezte. Így érthető, hogy amint alkalma nyílik, szinte még a regény általános hangvételétől eltérő komolysággal is, ne beszéljen megha- tódottsággal a helyről és az emberről, ahol és akinek a munkálkodása eredményeként a legrégibb magyar biblia készült. Aki tündökölhetett volna a világban, de ő visszajött az idegenek prédálta hazájába, mert „neki a lelkében volt az ország”. A fiatal káplán Tinódit állítja a magyar költők példaképéül. „Ne alkossatok szektát mesterségetek gőgjében, mert ha angyalok nyelvén szóltok is, annyit ér az csak, mint csengő érc és a pengő cimbalom, ha nem ragadjátok magatokhoz a népet” — mondja, és a költőktől várja, hogy a széthullóban levő nemzetet összetartják, mielőtt a rabtartók bilincseket vernek rá. A magyar társadalom szinte minden rétege képviselve van a regényben, tétova, sokszor gyökértelen világnézetükkel, amely mögött ott sötétlik az elkövetkező összeomlás réme. Eszter, mintegy kalandos jótétemény-sorozata koronájaként férjének választja a faluban élő, bánatos zsidó fiút, Gyurit, akinek a szülei elmenekültek a fasizmus elől, ezzel jelezve, hogy vállalja a sorsát. A csiklandós mesét játékos elevenséggel, olykor csípős gúnnyal mondja el az író. Ismét csak dicsérhetjük nyelve ízességét, amivel ez a könyve is jó szórakozást nyújt az olvasóknak. Csukly László A hét könyvei GONDOLAT KIADÓ: Husserl, Edmund: Válogatott tanulmányai. — KOSSUTH KIADÓ: Dclarus, Jacques: A Gestapo története. Halasz, Nicholas—Halasz, Robert: „Tiszta szívd gyilkosok.” Politzer, Georges: a filozófia és a mítoszok. Vonnegut, Kurt Jr: Utópia 14. Antiutópisztikus regény. — KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KIADÓ: Mérel Ferenc: Közösségek rejtett hálózata. A szociometriái értelmezés. — MAGVETŐ KIADÓ: Dersi Tamás: Thália magyarul tanul. — MEDICINA KIADÓ: Tálékozódás az orvosi szakirodalomban. — MÓRA KIADÓ: De long, Meindert: Kerék az iskolán. Ifjdsági regény. — Szép Ernő: Egyszer volt Budán kutyavásár. +• Róka fogta csuka. Mesék. — MŰSZAKI KIADÓ: Franken, Herbert: Kontaktorok és kontaktor- vezérlések. — Pribék Pál: Olajtüzelés tervezése. kivitelezése, karbantartása. — SZÉPIRODALMI KIADÓ: Bihari Klára: Éjféltől reggelig. — Szilvási Lajos: Appas- sionáta. 4. kiadás — ZRÍNYI KIADÓ: Madarász Emil: Hűség. Jelenet a „Szóm •’é'llesők” című tévéjátékból, a mai vasárnapi 13.50-kor kezdődő adáshoz 4 NÖGRÁD - 1972. március 19., vasárnap KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz 20. A bal oldali terepszakasz a dalnak és a táncnak van fenntartva. Sebtében ácsolt ki- sebb-nagyobb pódiumok, rajtuk torzonborz zenészfiúk, hongkongi pizsamától a líbiai humuszig a legváltozatosabb öltözékekben, mini-midi-maxi szoknyás, forrónadrágos és nagyestélyis énekesnők, szmo- kingos és apacsruhás énekesek, színpompás látvány. Hát még majd, amikor egyszerre kezdenek dalolni beatet, dzsesszt, magyar népdalt, cigányéneket, Mozartot! A pódiumok között lesz szalontánc, csárdás, csűrdöngölő és sék. Tizenegy óra ötvenhat perc. Csikorgó, súrlúdó zaj, nem erős, de a platón olyan nagy a csend, hogy messze elhallik. Az űrhajó három lába rugózik néhányat, fellöki a gömböt a levegőbe, vagy háromemeletnyi magasságba. Ott lebeg. Most már szorgalmasan dolgoznak a lenti felvevőkamerák, az izgalomtól elfúló hangon közvetítenek a riporterek. A gömb aljából előbb egy fényes rúd nyúlik ki, majd a rúd oldalából küllőszerűen egy sor hosszú, vékony pálcika. Vízipálma, koronával lefelé. Az űrhajó fala halvány izzásba kezd, majd fokozódik a sugárzás, sárgáspiros színben ég az egész gömb. — Most! — kiáltja a kézi hangerősítőbe Gaál Feri, s már beszélnek az előadók, szavalnak a szavalok, felcsendülnek az első zenei taktusok, a táncosok is ropják már. Megejtő egyveleg. Az űr-hajó adó-vevő antennájának közepén levő apró, szinte észrevehetetlen homorú tükör lassan elfordul, megdől, sugárba fogja a kőkupacot a telek túlsó szögletében. Minthogy ez a tereprész nem esik bele a földi televíziós és filmkamerák látómezejébe, a felvételre kijelölt négyzetbe, itt alig néhány ember tartózkodik.-hegyen A falusi öregasszonyok fekete ünneplőjében és méltóságteljesen özvegy Pauk An- talné áll a halom tetején. Mellette a lánya, Erzsiké, miniszoknyában, könnyű, virágos blúzban. Az izgalomtól kipirult arccal nézegeti a lentebb álló, ágáló, éneklő, táncoló sok híres személyt. Közben lassú, ősi ütemben mozog jobbra-balra a felsőteste, a picit ringatja a karjában, fel ne sírjon, meg ne zavarja a világ produkcióját. Lábánál a fiatal bakkecske, Samu szemléli figyelmesen a környékét, mi kárt tehet majd éjszaka, amikorra elkotródik ez a sok felesleges kétlábú, csend lesz, sötét lesz és beköszönt a bosszú órája. Kissé oldalt szeplős képű kamasz, ifjabb Safranek Mátyás ül egy lapos szikladarabon, kezében „A tűz csiholói” című versgyűjtemény, szemében lógó haja eltakarja homlokán a tapadókorongot. Mozgó szájjal, de hangtalanul olvassa a költeményt: Kezdetben teremté isten a men.,yet és a földet,- ezután mixor eljött az ideje, bolygókat rakott az égre és megpihent a hetedik napon. Milliárd évek óta az ember, kit saját képére és hasonlatosságára teremtett, percnyi pihenés nélkül, a maga felszabadult értelmével, félelmet nem ismerve, egy októberi éj derült egére más bolygókat rakott, hasonlatosakat azokhoz, melyek forogtak a világ teremtésétől fogva. Amen. Ez a kép röppent fel a Földről, ezek a gondolatok szálltak a magasba, hogy első híradásként mutassanak, jelezzenek valamit a Kozmosznak, a Naptól számított harmadik bolygóról. És aztán visszahúzódott a gömb belsejébe az adó-vevő szerkezet, az űrhajó meglódult, szempillantás alatt eltűnt a bárányfelhők mögött. Vége ♦Salvatore Quasimodo költeményét Képes Géza fordította magyarra. I
