Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-10 / 34. szám

Zend térhSp A tizenhetedik év — Hét—nyolc évvel ezelőtt még helyiséggondjaink voltak, a tanári kar sem volt eny- nyire egységes. Ma már egé­szen más problémáink van­nak — kezdi beszélgetésünket Virág László, a Salgótarjáni Állami Zeneiskola igazgatója. Ahogy teltek az évek, úgy nőtte ki gyermekbetegségeit a megye első zeneiskolája. Tag­iskoláiból önálló zenei intéz­mények alakultak. Gyarapo­dott hangszerállománya, sta­bil tanári gárdája lett, s a tanításon belül az oktatásról a nevelésre tevődött át a hangsúly. A tizenhetedik tan­év már teljesen ennek jegyé­ben szerveződött. Túl a ka­maszkoron — intézménynél minden év kettőnek számít­hat — mór nem a növendék­szóm biztosítósa jelentette a fő gondot. — Salgótarjánban nem gond zenét tanulni — folytat­ja az igazgató —, de Karancs- kesziben ki lehet-e aknázni megfelelően a gyermekekből a zenei hajlamot? Vajon hány tehetség vész el Karancsla- pujtőn? A vidéki gyermekek általában későn kezdenek hozzá a zenetanuláshoz. A szülő helyében én sem enged­ném meg, hogy a hat—hét, vagy nyolcéves gyerek egye­dül járjon be autóbusszal Salgótarjánba. A késői kezdés viszont évek múltán mór érezteti hatását. Ezen mi csak úgy tudunk segíteni, ha meg­indítjuk kihelyezett fióktsko- láínkat. Erre pedig fedezetet kell találni, megfelelő helyisé­get, valamint tanárokat bizto­sítani. úti épület többet úgy sem bírna el, így is eléggé zsúfol­tak a termek. Még a Bolyai Gimnáziumban és a Gagarin Általános Iskolában is tarta­nak zeneórákat. A zeneiskolák nemcsak ösz- szehasonlításokon keresztül mérik egymás ' tevékenységét. Salgótarjánban például min­den évben nagyító alá vesz­nek egy-egy tanszakot. Ez a tanév rendhagyónak bizo­nyult. Az idén az összes nö­vendéket meghallgatták. Mindez rendkívül nagy meg­terhelést rótt valamennyi ta­nárra, de az eredmény miatt megérte. Az egységes pedagó­giai szemlélet kialakítása ér­dekében — részben egy tan­szakon, részben az iskolán be­lül — föltérképezték a továb­bi lehetőségeket, föltárták a hibákat. Így — többek között — kiderült, hogy a középisko­lásoknál nagy a túterheltség. Amikor ezek a növendékek már produkálni tudnának, ki­maradnak. Olyan nagyok a követelmények, hogy a kettőt nem tudják egyszerre végez­ni. A legutóbbi nevelési érte­kezleten a fizikai dolgozók hátrányos helyzetben levő gyermekeinek zeneoktatásával foglalkoztak. — Szeretnénk, ha mind több munkásgyermek kapcso­lódna be a szervezett zene­tanulásba — mondja Virág László. — Nélkülük féloldalas lenne a megyeszékhely zene­kultúrája. Mostanában azon törjük a fejünket, hogyan tudnánk megoldani a salgó­tarjáni fúvószenekarok után­pótlását. Húsz évvel ezelőtt még öt együttes működött a városban, ma már csak kettő. Tagjaik többsége nyugdíjas, létüket veszélyezteti a már krónikus zenészhiány. A szak­munkástanulókat akarjuk megnyerni, hogy biztosítsák a város kulturális életében oly fontos szerepet betöltő fú­vószenekarok szakember-el­látottságát. Ezt a kérdést azonban csak a körzeti műve­lődési központokkal együtt tudjuk megoldani, A zeneis­kola hangszert tud adni, tan­díjkedvezményt, s akár kihe­lyezett tagozat formájában is megkezdődhet az oktatás. * Elkészült a zeneiskola ta­vaszi hangversenynaptára. Február közepén rendezik meg a válogatót a megyei és a területi hegedűversenyre. Márciusban részt vesznek az egri területi hegedűversenyei],, majd áprilisban Szegeden az országos hegedű- és fafúvós- vetélkedőn. Készülnek a már­ciusi nagybátonyi megyei ka­marazene-fesztiválra, amely a kamarazene-oktatás eredmé­nyeit hivatott bemutatni. Március végén a balassagyar­mati és a nagybátonyi test­vérintézménnyel közös tanári hangversenyt tartanak. Ápri­lis negyedikén pedig közre­működnek a húszéves fenn­állását ünneplő úttörőzenekar jubileumi koncertjén. ■ Megfelelni az igényeknek. Ez vezérli a Salgótarjáni Állami Zeneiskola tanárait minden­nap, hogy táguló lehetőségeik között még eredményesebben járulhassanak hozzá a város zenei életéhez. (M) Hajdani halászok művészete A zeneiskola — mindenna­pi tevékenysége mellett — összetett feladatokat lát el. Megteremtette — a városi ta­náccsal közösen — a városi szimfonikus zenekar működé­séhez a feltételeket. Olyan kö­vetelményeket állít növendé­kei elé, amelyeket rendszeres munkával mindenki elérhet. Nem kívánnak lehetetlent, csupán a lehetőségeken belül aknázzák ki növendékeikből a tehetséget. Ezt illusztrálják az országos és megyei fesztivá­lok. ahol a salgótarjáni zene­iskolások általában kiemelke­dő eredményeket érnek el. Salgótarjánban 16 tansza­kon folyik oktatás. Növendék­számuk meghaladja a három- százötvenet. A Lovász József Leningrádi archeológusok és művészettörténészek a Fehér-tenger partján végig­húzódó településeken vég­zett ásatások során, mintegy 3000 olyan használati tár­gyat találtak, amelyeken ha­lak, madarak, lovak és szarvasok faragott, vésett fi­gurái vannak. A kormegha­tározás szerint a finom mű­vű metszetek mintegy 400 évvel ezelőtt készültek, ami­kor a halászok tengerre szálltak, hogy távoli vizeket keressenek fel. A leletek ér­dekességét emeli, hogy ve­lük együtt feliratokat is ta­láltak, amelyeknek segítsé­gével pontosan követhető a régi halászok útvonala. A leleteket kiállították: a nagy érdeklődés nyomán a Kolszki-félsziget és az ar- hangelszki terület faragó népművészei most feleleve­nítik a régi halászok művé­szeti hagyományait. A téli olimpia országa I. Nagyon új vagy nagyon régi Japánban minden vagy na­gyon új vagy nagyon régiv nagyon modern vagy ősi, ha­gyományos. Átmenet alig álcád. De az új és a régi szer­ves, harmonikus egységben él. Egyáltalán nem zavaró, in­kább különös varázsú össz­hangot áraszjt. Mint a csavart tetejű, vasbeton vázas, szuper- modern stadionok, bankok, is­kolák és a bambusznáddal fe­dett faházak, a kimonóba öl­tözött, teaszertartást celebráló és a számológépet kezelő programozó lányok, a szobá­jukban mezítláb tipegő embe­rek és a 250 kilométeres se­bességgel száguldó szuper- expresszvonatok, a sztrájkoló munkások és a bűnbocsánat- cédulát vásárló hívők. Az a Japán, amely évszáza­dokig mereven elzárkózott minden külföldi hatástól, az 1868-tól 1912-ig terjedő Meiji- korsziak idején — alig néhány évtized alatt — korszerű ipart teremtett, s olyan tudo­mányos-technikai vívmányo­kat és politikai intézményeket vett át a művelt Nyugattól, amelyeket ott évszázadok alatt fejlesztettek ki. A második vi­lágháború óta Japán többé nemcsak „utánzója” a fejlett tőkés hatalmaknak, hanem mindinkább egyenrangú part­nerük, sőt minden eddiginél veszedelmesebb világpiaci ve- t él y társuk. Itt építik a világ legnagyobb 4 NÓGRAD - 1972, hajóit, szuper-expresszvonatai a világon a leggyorsabbak. Első helyen áll a háztartások villamosításában, a fényképe­zőgép- és a repülőgépgyártás­ban. Néhány hónap alatt föld­alatti vasutakat, felüljárókat, 8—10 sávos autóutakat építe­nek. Elsőnek rendszeresítették a színes tv-adást, Japánban konstruáltak először televí­ziós elektronmikroszkópot. A Sony-gyár a világhírű rádiók, televíziók, sztereo magnetofonok műhelye. A ha­talmas, világos falú műhelyek­ben nagyon gyors futószala­gon dolgoznak a munkások. Hozzájuk szólni, fényképezni, dohányozni nem szabad. Né­mán vezetnek végig a gyáron, majd utólag kérdezhetek. — Milyen sok itt a nő, az egészen fiatal lány. — Igen, mert ha férjhez ■ mennek, akkor mór nem dol­goznak tovább a gyárban. Legfeljebb otthon, mint be­dolgozók kapcsolódnak a ter­meléshez. És a férfiak? — ötvenöt éves korukban elbocsátják őket. Akkor tetemes összegű végkielégítést kapnak — az­tán se nyugdíj, se más kere­seti 'lehetőség. Ki kell köl­tözniük a gyár, vagy intéz­mény szolgálati lakásából, 55 évesen új életet kell kezde­niük. A végkielégítés összege a vállalatnál eltöltött időtől függ. Ezért aztán alig változ­február 10., csütörtök tatnak munkahelyet a japán munkások, hivatalnokok. Is­koláinak elvégzése után na­gyon alacsony fizetéssel szer­ződik el a mérnök, a techni­kus. Később, az eltöltött évek arányában nő a fizetésük. (Japánban. sok az egyete­met végzett fiatal, gyakorlati­lag nincs analfabéta, és a tan­kötelezettség kilenc évre, 6- tól 15 éves korig terjed.) A Canon-gyárban ugyan­olyan a fogadtatás, mint a Sony-ban. Tea, névjegycsere, hajlongás — aztán végigve­zetnek egy üzemrészen. Itt is fehér köpenyes fiatal lányok ülnek a szalag mellett. Itt sem néznek fel a látogató jöttére, és itt is csak kívül kérdez­hetek. Itt nem rádiót, tv-t szerelnek, hanem fényképező­gépet, filmfelvevőt. A Can ónnak kevesebb rek­lámját láttam, a Sonynak emeletesháznyi fényreklámja van a Ginzán — Tokió bel­városában. Mindkét gyárban miniatűr modelleket, csak na­gyítóval látható alkatrészeket mutattak. És olyan reklámfil- met vetítettek, amely érdekes volt, szakszerű és kedvcsináló. Bemutatták a gyár alkalma­zottainak életét: — a nők, akiknek nagy része vidékről jött. hipermodern. ragyogó, tiszta munkásszálláson lak­nak. Itt vásárolhat, tanulhat, tornázhat, úszhat, ikebana (vi­rágrendezési) tanfolyamra járhat a bentlakó. A legapróbb részletig gépe­sített modern gyárak után an~ \ l A NÖGRAD1 ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA 1 „Édesanyám”. A salgótarjáni úttörőház képzőműveszszak^ körének munkájából KRÓNIKA Látogatás Dejtárra A mohorai úttörők nemré­giben Dejtárra látogattak az ottani pajtások meghívására. A dejtári gyerekek a honis­mereti szakkör tagjait hívták meg ünnepélyes klubdélután­jukra. Nagy izgalommal utaztunk Dejtárra. Az általános Ismer­kedés után megkezdődött a pajtások műsora. Először meg­emlékezést hallgattunk Mik­száth Kálmánról, majd egy nagyon érdekes vásári jelenet következett. Mindezt szellemi vetélkedő koronázta, ahol bő­ven jutott mindenkinek az izgalomból. Valamennyien megmutathattuk, mit is tu­dunk? Az izgalom elültével, régi palóc szokás szerint, mákos kukoricával vendégeltek meg bennünket. Nem maradt el a tánc és a szórakozás sem. Valamennyien sajnáltuk, ami­kor búcsúzásra került a sor. Azzal vigasztalódtunk, hogy hamarosan megismételjük a jól sikerült napot. Tóth Erika őrsvezető Üzenetek Fábri György, Bánk. örü­lünk, hogy szeretsz olvasni. Írod, hogy legkedvesebb könyved Gergely Márta: Ki­csi a bors című regénye. Azt ajánlod, hogy mindén gye­rek olvassa el ezt a nagyon érdekes könyvet. Szívesen te­szünk eleget felhívásodnak. Tehát gyerekek: aki szereti a jó könyveket, olvassa el az említett regényt. Bakos Gabriella, Dorogháza. Leveledet megkaptuk, amiben arról tudósítasz bennünket, hogy továbbra is próbálkozol a versírással. Írod, hogy ki­tűnő tanuló vagy, csak ebben a félévben kaptál testnevelés­ből négyest. Remélhetőleg év végére kijavítod. Mert a vers­írás mellett nem szabad meg­feledkezni a tanulásról sem. Olvassál minél többet! nál furcsább, de szívet-lelket gyönyörködtető látvány volt Kyotóban a 1600 buddhista templom és az ősi kézműves mesterségek városában a Ka­mo folyóban úszó színes sely­mek hullámzása. A folyó olyan vegyi anyagokat tartal­maz, amely rögzíti a színeket — a kimonók alapanyagát ezért a kézifestés után így fixálják. (Azt tartják, a kyo- tói lányok a Kamo folyó vi­zétől kapják arcuk hamvassá- gát, szépségét.) Mintha örökké ünnep, kar­nevál lenne a tokiói Aszaku- sza virágfüzéres, lampionos bazársoraiban. Ezüst szálak, papírvirágok, millió csillogó villanykörte. Az egyik felvi­rágzott utca pirosra festett shintoista szentélyhez vezet. A feljárat előtt kút, ivóedé­nyekkel — csak saájöblítós. kézmosás után illik az istenek elé járulni. A késő esti ^rák­ban sokan keresik fel a temp­Február elsejétől a mi Is­kolánkban is lehet kapni tíz­óraira iskolatejet, aminek na­gyon örülünk. Az utca végén levő élelmiszerboltból hozzuk a tejet, és hozzá a ropogós péksüteményt. Az iskola veze­tősége és a diákok fogtak össze „tej ügyben”. ígv nincs gond a tízóraival, akt csak akar. ihat finom tejet. (írja Csányi János Balassagyarmat­ról.) ★ Mi, mohorai úttörők sem fe­ledkeztünk el Mikszáth Kál­mán születésének 125. évfor­dulójáról, úttörőcsapatunk ünnepséget rendezett. A „nagy száguld a repülőtérre lomot. Fiatalok, modern öltö­zékben, gyerekek, felnőttek, öregek. Felmennek a lépcsőn, meghajolnak, tapsolnak (így hívják föl magukra az isten figyelmét), egy keresztrácsos ládába pénzt dobnak, néhány percig elmélkedve állnak, az­tán folytatják útjukat — lú a közeli Vidám Parkba, ki ven­déglőbe, teaházba, haza. Haza, ahol a japán férfit térdelve fogadja felesége. Ahol vendégeivel órák hosszat né­ma csendben ül egy-egy vá­za előtt a ház ura. Ahol me­zítláb járnak a rizsszalma gyékényen és térdelve pihen­nek a zabutonon (ülőpárnán), de természetesen légkondicio­náló berendezés biztosítja a megfelelő hőmérsékletet. Japánban. ahol minden vagy nagyon régi, vagy na­gyon új. .. Kádár Márta Következik: Tejkrém a suino- meccsen palóc” emlékét idézve megk<v szorúztuk a gvógvszertár fa­lán levő emléktáblát. Meg­tudtuk azt is, hogy a gyógy­szertár kertjében levő Mik- szát-emlékfa alatt írta a ,.Lo- honai fiú” című elbeszélését Megnéztük a KISZ-es fiatalok műsorát. amely mindannvi- unk számára nagyon szép él­ményt jelentett. (Beküldte: Stefán Ilona őrsvezető. Mohó­ra.) ★ Befejeződött a vetélkedő, amelyre nagy-nagy izgalom­mal készültek a pajtások. Vártuk az eredményhirdetést kik szerezték meg az első he­lyeket. A versenyben első lett Tóth Erika, a második Csadó György, a harmadik Nagy János. Jutalmul egv-egv szép könyvet kaptak. Utána „gálaestet” rendeztünk, amely nagyon jól sikerült, volt bő­ven málnaszörp, szendvics^ csoki és alma. Ám. a verseny- sorozat még nem ért véget mert egy csoportos vetélkedő is indult. (Vígh Tibor őrsve­zető. 1094. sz. Zrínyi M. Ottö; rőcsapat.) „Pataki Pajtás” Terjedelmes küldeményt ho­zott nemrégiben a posta a NÓGRÁD Szerkesztőségébe, a Szerkessz velünk! rovathoz. A pataki József Attila úttörő- csapat pajtásai küldték el is­kolaújságjuk legújabb szá­mát. Az úttörőcsapat híradója beszámol a versenyeredmé­nyekről, amelyekből meg­tudtuk, hogy a nyolcadikosok szerezték meg az előkelő el­ső helyet. Az élenjáró őrs vándorszalagját az úttörőta­nács az Apollo őrsnek ado­mányozta. Nem unatkoznak a pataki gyerekek. A magyar szakkör tagjai Balassagyarmaton vol­tak egynapos kiránduláson. Megnézték a Bátrak bátrai című szovjet filmet, majd az országos hírű Palóc Múzeu­mot. De nem hagyták ki a Prizma 13. kiállítást sem. A Pataki Pajtás nem feled­kezik meg a barátság ápolásá­ról sem. Több gyerek levele­zik szovjet úttörőkkel, akiket kértek, hogy küldjenek ké­peket, dokumentumokat a pio- nirmozgalom 50. születésnap­járól. Ugyanis Patakon ta­vasszal kiállításra készülnek. •Beszámol a híradó a vietna­mi úttörők életéről is. Az úttörőcsapat híradóját a jövőben is várjuk! Tokióból egysínű vasút

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents