Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

M IKSZ Al n K A LM An élete A szerelem és a halál évei ..Mióta Szklabonván v?igvnk, azóta sokkal nyugodtabbán sze­retem, nem vágyom olyan eoedve látni, hanem megelég­szem azzal a tudattal, hosy szeret, és hogy én is szeretem. Mohorára azért félek elmen­ni. hogy ismét felszítom a pa­razsat szívemben, s olyan emésztő lángban fog lobogni (hosv ím ékesen felezzem ki magamat), hogy azután elte­methetem azt az én flegmati­kus nyuga'mymat. s ott ülök örökösen Modorán, folytonos lelki izgatottságban. Attól félek, hogy megszűnők boldog ember lenni, ha egyszer Mo­horára elmegyek, mert a kis szerelem boldogság, nemes és igazságos, a nagy szerelem t>e- dig zsarnok. gyanakodó, ke­dvetlen. igazságtalan, mond­hatnám nyomorult. Én tudom azt lói tapasztalásból, ne kí­vánja az én szerelmemet na­gyobbra nevelni, kérfem. Én érzem azt. hogv a többszö-i találkozás ezt okozná. De én óvakodom attól.” 1R72. iúniusában írta Mik­száth a fenti sorokat Mauks Ilonkának Mohorára. Akkor már Szíves barátság volt a két fiatal között, de tudták azt is, hogy az arai szándék ellenke­zik terveikkel. Maliks Ilonka zárkózott természetű lány volt, húgá­val, Nelkával inkább a köny­vek között forogtak, a tujav romantikusok világán nőttek fel. így nem elégítette ki Őket a nemes ifjak szokásos Ud­varlása. Lenézték azokat a fiatalembereket, akik „magas kocsijaikon, peckesen ülve, gőgösen hajtották lovaikat, s mind egyformák voltak, mind a vadászatokról, lovakról be­MOZtÉLET \Aly11l0k a széliek, és amellett igen fenn- héjázóak voltak, magukról igen sokat tartottak, pedig soha egy könyvet sem olvas­tak el.” Amikor először ielent meg házunkban a fiatal esküdt pirulva, olyan cipőben, hogv csónaknak beillerték. és sárga kabátban. bizonv nem for­mázta azt a lovagot, akiről Ilonka álmodozott. Hamarosan kiderült azonban, hogy az új esküdt szellemes ember, a gúnynak feléje repülő nyilait ügyesen kivédte, sőt olyan pompásan visszavágott, „hogv az egész társaság majd meg- fűlt nevéttében”. Ettől kezdve egyre jobban közelednek egy­máshoz. de házasságra nem gondolhatnak. mert Mauks Mátyás, aki nem sokra becsü­li az Irodaimét és az (fogató embereket, különb partit akar a lányának. Pedig az esküdt úr még äzzal is megpróbálkbzik hogy kihasználva gazdája szó­rakozottságát, és azt a szoká­sát, hogy az eléje tett aktákat plyasatlanul írja alá. egv kö­telezvényt próbál aláíratni teendő apósával, amelyben az kötelezi magét, hogy egv esz­tendő leforgása alatt férjhez adja leányát Mikszáth Kál­mánhoz. Találkozásaik megritkulnak, de tervükről nem mondanak le. _ Mint a Nógrádi Lapokbar} 1873. május 4-én megjelent nekrológból értesülünk. a nagy adószedő, á halál elra­gadta Mikszáth édesapját. „Szegépy jó apám nem kei fel többé, hogy disnutáljunk az áílambolitikáról. királyok tetteiről, miniszterek viselt dolgáról, akiket rendesen ösz­Jelenet a Nyulak a ruhatárban című filmből Kalandos, szórakoztató fil­meket tűzött műsorára a kö­vetkező műsorhétre a salgó­tarjáni November 7. Filmszín­ház. Február 10—11-én köz­kívánatra ismét vetítik a Fe­keteszakáll szelleme című, szí­nes, amerikai—angol filmet. A Nyulak a ruhatárban című, színes, magyar filmvígjátékot február Í2—13-án iktatják programba, február 14—16-án pedig a Ralu hercegnő hozo­mánya című, színes, román kalandfilmre válthatnak je­gyet a mozinézők. A düledező, ódon kalózvá­rat a szóbeszéd szerint még kétszáz évvel ezelőtt a híres kalóz, Feketeszakáll építtet­te. Leszármazottai, a kedves vénlányok bajba kerülnek, ugyanis nagy összegű tartozá­suk teljes egészében a patinás szállodát terhelik. Féketesza- káll szelleme azonban nem­csak a legendákban él, ő ma­ga is „feltámad” egy kis idő­re, hogy kezébe vegye áz ügyek intézését. Robert Stevenson rendezé­sében a Feketeszakáll szelle­me a felnőttek és az ifjúság érdeklődésére egyaránt szá­mot tarthat. A filmet közkí­vánatra tűzte műsorára ismét a mozi. Bácskai Lauró István a Nyulak a ruhatárban címfi filmjében mai társadalmunk egyik rendkívül visszás és nagyon izgalmas témájához fordul. A film vezérfonala az anyagiasságot, a szerzést, az ügyeskedést követi. De nem­csak a jelenséget magában, hanem azt is vizsgálja, hogy 4 NÖGRAD = 1972. az ember anyagiassága ho­gyan hat vissza az emberre, hogyan alakítja, formálja őt. Mindezt a komikum eszközei­vel, sok helyütt kacagtatóan. A pergő cselekmény, a hal­latlanul mulatságos fordula­tok, a nagyszerű színészi ala­kítások minden korosztály számára vonzóvá teszik a fil­met. Külön említésre méltó a nagyszerű szereplőgárda: Pá- gef Antal, Schütz 11a, Iglódi István és Hobbi Hilda remek­beszabott alakítást nyújt a filmben. A népszerű Betyárok soro­zat filmjeivel nem először ta­lálkozunk a moziban. A Be­tyárok, a Betyárok bosszúja és a Szüzek elrablása óriást sikert aratott, idézünk a ro­mán sorozatról írt tapvélemé- nyekből: „A trónért, a meggazdago­dásért folyó harcok közepette ismét az ottomán érdekek nyomására, másfél évszázad­dal ezelőtt a Havasalföld drá­mai események színhelye volt. Á filmeket dinamizmus és rendezői tudás jellemzi. A betyárkapitány Anghelt a ro- máh filrhek isméét, népszerű sztárja, F löt in Piersic alakít­ja, ségftője és őrzőangyala a szép és rettenthetetlen Anica, akit vonzó, intelligens színész­nő, Márgá Öarbü játszik. A bonyolult, érdekes Rálu her­cegnőt fiatal színésznő. Aimée lácobéscu formálja theg. Ener­gikus és mégis nagyon nőies, kegyetlen, dé csüpä báj.” A sorozat következő filfnje, a Falu hercegnő hozománya ismét nagy tetszésre számít­hat. február 9., szerda szeszidott mindennap, mert mindig eszében volt az az elvi differencia, az a nagy tenger, mely £ királyok és a népek kozott fe'rszik, melynek neve adókönyvecske.. . Legyen he­ld könnyű a föld! Áldás azok­ra a hamvakra, melvek össze­vegyülnek azzal a meseszerű szeretettel, mellyel utolsó le- helletéig viseltetett irántam.” A temetés után, május 13- án már arról ír Ilonkának, hogy Pestre készül, kövesse ő is a lehető legnagyobb titok­ban. Égesse el minden hozzá írt levelét, hogv ne keresek mindjárt őket, hisz’ a levélek írója úgyis örökre az övé lesz. „Anyámnak már felfe­deztem az egész viszonyt és a tervet is. ő örömest bele­egyezett, s megígérte, hbgv néhány nap múlva meglátogat Pesten.” Mauks Ilonka nesti ismerő­sei is segítenek, és így az apai engedély hiányában is összeházasodnak. Az áldás késett, de a makacs öreget szíven találta egv barátiának megjegyzése: — Bocsáss mea nekik, mert ha haragot tar­tasz, senkinek se fái annyira, mint neked magadnak. 1873. július i9-én a „fekete asszony”, a kolera elragadja Mikszáth édesanyját is. Mire hazaérnek, már csak Gyula öccsét találta életben az Ipoly kutyával, s haldokló kocsi­sukkal. Stiska Mihállyal. A fiatalok beköltöznek a Mikszáth-portára, és az év hátralevő részét ßzklabonyän töltik. A boldog házasság el­ső napjai feledtetik a sok ha­lált. bár hátra van még egv szomorúság: első gyermekük, szüleiése után néhány napra, meghal. Talán a sok haláleset, de még inkább az a meghívás, amely a Magyar Néplap fele­lős szerkesztői tisztét ajánlja, eredményezik. hogy 1874-től kezdődően ismét Pesten él­nek. Az újság, amelynél dol­gozik, vegyes tartalmú heti­lap volt. Deák-párti politikai állásfoglalással. Mikszáth szinte mindent írt lapjába: vezércikktől a rövid hírekig, riportot és karcolato­dat. Üiságjának volt egv társ- lapja is a „Mulattató”, alcíme szerint „hasznos ismeretek és érdekes olvasmánvok tára”. Ebbe is sokat dolgozik, ír már humoros írásokat is, és kiala­kítja a humorról alkotott fel­fogását. „A humor aszerint értékes, amekkora mélységek­ből van feíhozva”. Ekkori írásai még nem mu­tatják a későbbi nagy anek- dotázó erejét, de oka is kevés van a humorizálásra, mert anyagi helyzete egyre aggasz­tóbb. Csukly László Az ötlet és vitája nem mai keletű, művelődési körökben már évekkel ezelőtt beszéltek róla. Ügy vélem azonban, hogy napjainkban is, amikor Salgótarján várossá nyilvání­tásának fél évszázados jubileu­mát ünnepeljük, amikor régi és modern házaink, utcáink és tereink a szemünk előtt, va­lóban várossá rendeződnék, amikor a város nemcsak for­májában, hanem tartalmában — szellemi és kulturális szín­vonalában — is városivá emelkedik, a művészmozi gon­dolatának új bőid felvetése időszerű. Megvalósítása mel­lett számos érv sorakozik. Közismert és elfogadott tény, hogy a film — jellegé­nél fogva — kettős természe­tű: egyrészt üzleti, másrészt művészi válLalkOizás. A világ filmgyártása már régebbtől fogva e kettős jelleg határo­zott szétválasztása alapján dolgozik. Következésképp ter­mészetszerűleg vetődik fel a kérdés: nem lenne-e célszerű á mozikat is így, e kettősség figyelembevételével megszer­vezni? Egyetértek Nomeskürty istvánnak, a Budapesti Film- vállalat igazgatójának ezzel kapcsolatos megfogalmazásá­val, amely a Film Színház Muzsika egyik januári számá­ban jelent meg: „Fontos len­ne az is, Hogy profilírozzuk a mozikat, csakúgy, mint a szín­házakat. Igazságtalan a kö­zönség szidása, amikor egy­más mellett ül a moziban az operahallgató, a Nemzeti Színház közönsége, a cirkuszi Megírtuk már, hogy igen eredményesen működik Hcrcncsényben a Röpülj páva kör. Most arról szeretnénk hírt adni, hogy nemrégen a falu fiataljai is bekapcsolódtak az együttés munkájába. Fiúk, lányok tucatjával jelentkeztek , hogy szeretnének együtt énekelni, tán­colni az idősebbekkel. Reméljük, a friss, ambíciókkal teli fiatalok tovább növelik a tie­reitfeséttyi „pávások” szép sikereit A szlovák képzőművészét tizenkét százada A közép-szlovákiai Zvolensz- ki gótikus és reneszánsz stílu­sú várban megrendezték „A szlovák képzőművészet Í2 szá­zada” című kiállítást, amely először mutatta be a Szlovák Nemzeti Galériában folyó sok éves tudományos kutatómun­ka és gyűjtés eredményeit. A kiállított tárgyak között sok olyan középkori alkotás máso­lata is megtalálható, melyek mindmáig használatosak Szlo­vákiában a templomi szertar­tásoknál. A kiállítást a Nagy Morva Fejedelemség korából (VIÍ1. szá­zad vége, IX. század eleje) és az avar—szláv időkből (IX—X. század) származó néhány ipar­művészet! tárgy nyitja meg, A román kort a múzeumokban levő műtárgyak fotóreproduk­ciói képviselik: a legtöbb kiál­lítási tárgy a gótikus művé­szet termékeit vonultatja fel — köztük eredeti 14. századi szobrokat, késő gótikus nagy oltárképeket, falfestményeket. A kiállítás következő része a késő gótika festészetével és szobrászatéval ismerteti meg a látogatókat. Igen értékesek a Levocsi Pál mester szobrairól készült másolatok. A támadással fenyegető tö­rökök, a protestantizmus meg­jelenése, az uralkodó dinaszti­ák között dúió vjszálykodások és a Habsburg-ellenes felkelé­sek viharos időszakában, a re­neszánsz idején viszonylag ke­vés képzőművészeti alkotás született Szlovákiában. Az „üres századok” után az új festészeti kor köszöntött be: a XIX. század művészetének im­pozáns bemutatója — K. Mar­ko, 3. Rombauer, I. Blunder, D. Szkutecki alkotásainak so­ra — megismertet a korái szlovák realista piktúrávai. A XX. századi festészetet, szobrászatét és grafikát bemu­tató részben az Ondreicska— Gverk—Weiner—Kral expresz- szionista csoport, a „Generá­ció—iüöö” csoport, valamint a kortársművészek munkái lát­hatók. Szobor Maddcli Imréről Érdekes képzőművészeti al­kotással gazdagodik még eb­ben az esztendőben Mátrave- rebély. A végleges döntés ér­telmében itt állítják fel azt a mellszobrot, amelyet idős Sza­bó István készít. Nógrad me­gye nagy fiáról. A Madách- ortrét — amelyet a művész öböl farag —, a tervek sze­rint még a nyáron elhelyezik a mátraverebélyi iskola előtt, méltó emléket állítva az ítő- nak. Bemutató a Déryné Stfnluizbaii A Déryné Színház újabb be­mutatót tartott. Atbiizőv: Az Af- pát meséi, a budapesti kätoilä József Színházban ítiái* náiy si­kert aratott színművé zehés vl - tazátát hozta színre Jő réggé i boldogság címmel. Az ötletes, fÜlr bemászó zenét Tainassy zdérikó komponálta, a verseket örajidj István írta. A zenés vígjátékot hamarosan — március hónapban — Salgótarjánban is berriütatjálL Beszéljünk róla Gondolatok a művószmoziról néző, meg a verklit kedvelő.” A közönség mindkét filmka­tegóriát (könnyebbség végéit kommersz és művészfilm ka­tegória) igényli. Vitathatatlan azonban, hogy művészi hiá­nyosságaik és nem egy esetben eszmei tisztázatlan­ságaik ellenére is, legna­gyobb érdeklődés a kommersz filmek iránt mutatkozik. Esz­tétikai műveltség- és ízlés­szintünk jelenlegi fokán hiba lenne ezt nem tudomásul ven­ni, és a tömegszórakoztatást kielégítő filmek gyártását, egy magasabb esztétikai követel­ményrendszer igényei alap­ján, erőszakkal létörni. Épp így hiba lenne azonban, a többség elvárásaira hivat­kozva, a magasabb művészi fokon megvalósított, a műél­vezethez bizonyos fokú általá­nos és filmesztétikai ismerete­ket kívánó filmalkotások hát­térbe szoi-ítása is. Mind e filmeket, mind ez ízlés- és igénykülönbségeket realitás­ként kell elfogadni. A kommersz és művészfil­meknek egyformán megvan­nak a maga harcos hívei, vagy éppen ellenzői, akik vé­leményüknek rendszerint hangot is adnak. Sajnos, azonban sokszor nem a meg­felelő formában, nem az illő helyen, hanem a moziban, előadás közben, ahol e meg­nyilvánulások méltán válta­nak ki megbotránkozást a kö­zönségben. Bosszantó és ízlés­telen ez a „jópofáskodó”, ön­tetszelgő hangoskodás, s egy­úttal leleplező is: elárulja gazdájának a vetített film iránti éretlen-értetlen voltát. Fár évvel ezelőtt nem egy esetben a rendőrségnek kel­lett csendre bírni az ilyen magukról megfeledkezőket. Igazságtalan lenne viszont el- haligatbünk, hogy azóba előbbre iépünk, noha elvétve ízléstelenség mostanság is előfordul. Sok mozilátogatót láttam már bosszankodva tá­vozni a nézőtérről a fegvel- mezetlenkedők miatt. Rájuk a mozi, ha a körülményeken nem változtat, a továbbiakban aligha számíthat, azért, mert egyszerűen nem lesznek haj­landók kockáztatni tévés ké­nyelmüket egy esetleges újbó­li bosszúságért. Pedig meggyőződésem, hogy ezek az emberek is szeretik a filmet, szívesen járnának moziba, ha védve lennének a moziba járás e vázolt „ártal­maitól”. A védelmet pedig csak egy művészmozi biztosí­taná, ahová a nézők azzal a határozott céllal ülnének be, hogy igazi, zavartalan filmél­ményben fognak részesülni. Véleményem szerint e mozi számara elégséges lenne egy barátságos, kis 100—Í2Ö férő­helyes terem, centrális, kön.y- nyen megközelíthető helyett, étterem, vagy presszó közel­ségében, ahol mozi után beül­ve, az egyes baráti társasá­gok, tehát a nézők egymás kö­zött frissiben megbeszélhet­nék a látottakat. A mozi igé­nyes műsora ízlésünket, gbit- dolködásunkajt formálná, esz­tétikai érzésünket fejlesztené, és nagyon jól segítené közép­iskoláink filmesztétikái okta­tását is. Ebben a moziban nem buk­hatna meg Andrzej Wajdás Tájkép csata után című film­je. Itt előadásonként 80 sze­mély már siker, míg egy 3Ű0 férőhelyes moziban bttkds. Nem beszélve arról, hogy é filmek egyébként — már szándékukban is — épp az elvárások különbsége felis­merésének tudatában keve­sebb néző számára készülték, mint például a tavalyi év saj­gó tarjám slágere: A csendőr nősül. A müvés/mozik jó néhány városunkban (Debrecen, Mis­kolc, Pécs) hosszú évek óta működnek már, Csaknem ál­landó telt házak mellett. Be­váltak. Miért ne válnának be itt, Salgótarjánban is, izmoso­dó, szépülő kamaszvároSÜhk- baa? Sulyok László

Next

/
Thumbnails
Contents