Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-08 / 32. szám
Vezetők és vezetettek Kazár az erősség Fiatal tagok Az 1971-ben kitűzött célok nagy része megvalósult. A kormány jóváhagyta és nyilvánosságra hozta az 1972-es népgazdasági tervet „■.. amelyet a negyedik ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok és az 1971. évi gazdasági fejlődés tapasztalatainak figyelembevételével dolgoztak ki.” A célokat szemléltető számok, százalékok ismertek, és az sem kíván különösebb bizony- gatást, hogy az ez évi terv, negyedik ötéves tervünk végrehajtását, népünk további felemelkedését szolgálja. Ezért azonban sokat kell tenni, szorgalmasan, lelkiismeretesen kel! dolgozni, és hozzáértően kell vezetni, irányítani. Nem véletlen a kell hangsúlyozása, mint ahogy az sem, hogy most a vezetésről meditálok a teljesség igénye nélkül. Sokszor és jogosan hangzik és hangzott el a kollektíva szerepe és felelőssége, amikor a célokról, a feladatok megvalósításáról van szó. Hangsúlyozom: jogosan. Mert a kollektíva a döntő, rajta múlnak a dolgok, tőlük függ, hogyan és mikor valósulnak meg a tervek, a célok. De nemcsak rajtuk, hanem a vezetésen, a vezetőn is! Hiába az igyekezet, a száguldás, ha rosszul adták meg az irányt. Teljesen felesleges a gyártás túlteljesítése, ha a terméknek a piacon nem, csak a raktárban jutott hely. És mit érnek az egész évben elhangzott szép ígéretek, ha azok az év végén is csupán ígéretek maradnak. Kétségtelen, hogy az elmúlt esztendőben néhány helyen nem vizsgáztak kitűnőre, sőt még közepesre sem a vezetők. Nem egy vállalatnál, üzemnél, termelőszövetkezetnél le is cserélték a vezetőket, vagy a vezető kérte, mentsék fel, mert nem tud megbirkózni a feladatokkal. Az igazság az, hogy az utóbbi években növekedett a vezetők munkája iránti követelmény, egyre magasabb szintű vezetési készség, szakmai hozzáértés kell ahhoz, hogy a vezető — legyen az tsz-elnök, vállalati, vagy gyárigaz- gató stb. - eleget tehessen hivatásának. A jó szándék tisztelendő, elismerendő, de elfogadhatatlan, nem elég! S ahol nincs garancia a sok-sok türelem és próbálkozás után a munka, a vezetés felemelkedéséhez, ott nem növeszteni kell, hanem megnyirbálni a szárnyakat. És sokszor itt van a baj. Túlságosan hosszú a türelem, túlságosan sok a próbálkozás. Meg is magyarázzuk, meg is mondjuk, miért: mert humánusak vagyunk. De micsoda humanizmus az, hogy egy emberhez jók vagyunk két-, vagy háromezer ember, az egész társadalom kárára. Vannak emberek, vezetők, akik belátják, hogy képtelenek legyőzni, eloszlatni azokat a gondokat, amelyek az üzemet, gyárat, szövetkezetei rágják és becsülettel félreállnak. Tisztelet, elismerés az eddigi munkásságukért, és gondoskodni kell arról, hogy olyan helyen tevékenykedjenek, ahol a kisebb közösségnek, a társadalomnak és nem utolsó sorban maguknak is, hasznára vannak. Akad azonban olyan is, aki csak másban — az időjárásban, meg a mechanizmusban, a kollektívában és a felsőbb intézkedésekben - keresi a hibát, aki demagóg érveket gyárt és nézeteket fogalmaz pozíciója védelmében. Pedig az igazság ez: az cf vezető, aki nem tud élni jogaival, aki nem tud, vagy nem akar cselekedni, az önmagáról állítja ki az alkalmatlansági minősítést. Kétségtelen: nem volt könnyű azelőtt sem, nem könnyű ma sem vezetni. A vezetéshez az adott területet, feladatot minden tekintetben ismerni kell. Szükséges a szakszerűség, a hozzáértés, de legalább ilyen fontos, hogy a vezető álláspontját, döntésének helyességét meg js tudja indokolni, és meggyőző érveléssel, bizonyítással elfogadtassa beosztottjaival. (Természetesen az utasítás sem mellőzendő, amikor erre van szükség. Sőt!) A szakszerűség, a hozzáértés, és a demokratikus vezetési módszer összefügg egymással, nem helyettesítik, hanem kiegészítik egymást. „Az 1972. évi fejlődés — hangzik a kormány nyilatkozatában —, népünk jólétének emelkedése, a tervidőszakok megalapozása érdekében a kormány felhívja a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, az üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek vezetőinek figyelmét, tegyenek meg mindent az ez évi nép- gazdasági tervben foglaltak végrehajtásáért.” Ezt kéri a párt is, a dolgozó lakosság is, és elvárja, hogy az élet, a munka különböző posztjain álló vezetők tovább javítsák, tökéletesítsék munkájukat és így segítsék elő tervünk, céljaink valóra váltását. Papp János Segítség a községeknek Otthagyták... Szombat este a vásártéren mentein keresztül. Mielőtt megkezdődött Salgótarján nagyarányú átépítése, ezen a területen voltak a legmodernebb házak. Most már elavultnak hatnak a 3—4 szintes épületek, melyekbe csak nemrég vezették be a távfűtést, vagy a gázt. A szerelésnek még most is sok nyoma van. Árkok szelik át a házak közeit, a világítótestek jó része nem működik. Szerencsém volt, mert az út szélén mentem, különben lábam törtem volna. A Lő-vy Sándor út 19-es épület mellett ugyanis nyitva volt a szerelőakna. A sötétben észre sem vettem volna, ha nem botlom meg a mellé dobott fedélkarimában, amit az ügyes szerelők a fedéllel együtt kiemeltek. Nyitott szerelőakna sötétben, mindenféle figyelmeztető jelzés nélkül. Magyarázni sem kell, hogy életveszélyes. Több mint valószínű, hogy a fedél nem magától emelkedett fel, hanem e szerelők hagyták úgy. Jóllehet a munkát befejezték, vagy a befejezést hétfőre halasztották, lévén szombat és vasárnap munkaszüneti nap. Nem hinném, hogy nem gondoltak a mulasztásukból származó balesetek lehetőségére és nagyon irigylem az ügyességet, amivel el tudták hallgattatni a lelkiismeretüket. A jelenség különben — sajnos — egyre általánosabb lesz. Szerelők dolgoznak utcákon, tereken, lakásokban, és munkájuk nyoma nem csak jó értelemben marad ott, de ott marad az általuk „termelt” hulladék is, pedig ennek elszállítása vagy eltakarítása is az ő feladatuk lenne. A szécsémyi járási hivatal műszaki osztálya segítséget nyújt a községi tanácsoknak a tei’vezési és felújítási munkákhoz. A tervezői kapacitás hiányosságát a SZÖ- VÖTERV és a Nógrád megyei Beruházási Vállalat segítségével sikerült megszüntetni. A két szerv soron kívül elkészítette Karancsság községi Tanács mellékléteMég az elmúlt esztendőiben tanácskozás volt Balassagyarmaton, a tsz-területi szövetségében. A mezőgazdaságban dolgozó asszonyok munkájáról folyt a vita. A résztvevők közül mindenki azt vallotta, hogy nélkülözhetetlenek a közös gazdaságban. Ott, azon a megbeszélésen felállt egy törékeny asszonyka. Megkapó kedvességgel szinte bocsánatot kért, hogy felszólal- Amikor beszélni kezdett még sápadt volt az arca. Ahogyan belemelegedett a beszédbe, úgy színesedett a bőre. Beszélt egyre forróbb szenvedéllyel, úgy, ahogyan tsz-asz- szonyokról beszélni tud az, aki maga is köztük éli életét. Ez a törékeny asszony Hegedűs Andrásné volt, az őrhalmi termelőszövetkezet tagja, a növényvtermesztő munkacsapat dolgozója. Akkor én még úgy gondoltam, hogy Hegedüsné valamilyen tisztséget visel a termelőszövetkezetben. Visel, de mellette a földeken dolgozik, méghozzá nagyon sokat, ahogyan Örha- lomban minden hozzá hasonló asszony. Azért a mindennapi munka sítményeinak, a ludámyhalá- szi óvodának, a Nagylóci Általános Iskola épületének felúj ítási-kiviteli terveit, mely létesítmények ez év feladatai között szerepelnek. Nem szerepel a közeljövő tennivalói között, csupán tárgyalási alapként szolgál a varsányi Kossuth út felújítási terve, amelyet a NÖMBER készített el. Asszony a mellett arra is időt szakít, hogy az asszonyok panaszait továbbítsa a vezetőségnek. Emlékszem, azon a tanácskozáson is arról beszélt, milyen segítséget várnak az asszonyok egy üzemben- Azt várják, hogy a boltokban vála páríalapszervezeíben Formabontás volt a beszélgetés helye. Nem a pártszervezet helyiségében folytattunk eszmecserét a kazári termelő- szövetkezet pártalapszerveze- tének titkárával, Szabó VilNagy Tibor kovács a közös gazdaságban mossál — amelyen ott volt Urbán Sándor, a csúcsbizottsági titkár is —, hanem a községi tanács egyik szobájában. A község pártvezetőit ugyanis ezen a napon itt találhattuk meg, akikkel együtt mi is izgultunk, drukkoltunk azokért a vizsgázókért, akik a marxista—leninista középiskola első félévi eredményeiről számoltak be a bizottság előtt A viasgázók és a pártszervezet vezetői is drukkoltak a hallgatókért Ügy beszéltek: most ok is vizsgáznak a hallgatókkal együtt, mert a számadás azt is jelenti, hogy milyen a politikai élet, a politikai gondolkodás Kazáron. Politikai élet Erre voltunk mi is kíváncsiak. Ha ezt az életet számokkal lehet lemérni, akkor itt mindjárt elöljáróban elmondhatjuk, hogy ez az élet nagyszerű Kazáron. Csupán a termelő- szövetkezetben 1971-ben 14 új taggal erősödött a párbaja pszervezet, Többségük fiatal és fizikai munkás. Mielőtt a számokat elemeznénk, újra a számokat kell segítségül hívni. Négy évvel ezelőtt a kazári termelőszövetkezet pártalapszervezete 28 főt számlált. Most az alapszervezetekben dolgozó kommunisták i^áma eléri a 44-et. Közülük öt nő — három fizikai munkás —, s a harminckilenc férfiből 32 végez fizikai munkát a termelőszövetkezetben. A közös gazdaságban a tagok több mint 40 százaléka tagja a pártnak. A most felvett 14 tag közül ismét nyolc a fizikai munkás — lakatos, szerelő, rakodómunkás —, csak hatan dolgoznak az irodán. Még egyszer hangsúlyozzuk : az új tagok legtöbbje fiatal. — Mi nagyon jó viszonyban vagyunk a KlSZ-alapszerve- zettel. Kovács Piroska, a KISZ-titliár nem egyszer hívja fel a figyelmünket egy-egy fiaitalra. Mi figyeljük őket. hogyan dolgoznak, becsületesen jámak-e munkába aztán milyen a viselkedésük a munkahelyen, de még az utcán is — mondja Szabó Vilmos, a tsz-alapszervezet párttitkára. — Mi nem „léptetünk” be senkit a pártba — folytatja aztán. — Akit érettnek érzünk, hogy tagja legyen az alapszervezetnek, annak szervezeti szabályzatot adunk, olvassa, tanulmányozza. Ezt azért is tesszük, hogy a párttagjelölt tudja, mi a joga, mi a kötelessége. Sőt, türelmi időt is adunk mindenkinek. Ügy érzem ez a módszer bevált Kazáron. A beszélgetést hallgatta Urbán Sándor, a csúcsbizottság titkára is. Véleményét így summázta: — A reális lehetőségeket figyelembe véve meghatároztuk számszerűen és személy szerint is, kik azok, akikkel minit leendő párttagokkal kíván foglalkozni az alapszervezet. A fizikai munkásoknál követelmény az általánoson túl a példamutató munkavégzés, a párt politikája melletti határozott kiállás. Nagyobbak a követelmények, az értelmiség soraiból jelentkezőkkel szemben. Ma már valljuk, hogy pozitívan befolyásolta a tagfelvételi munkát a szervezeti szabályzat módosítása, amely 18 évre szállította le a párttagság alsó korhatárát. Ez segíti tagépítő munkánkat. A példák is ezt bizonyítják. Mi arra törekedtünk, hogy a fiatalok felvételével is a párt munkás jellegét erősítsük a termelőszövetkezetben. Hogy ez mennyire így van a korábbi számok mellett néhány fiatal vallomása is ezt bizonyítja: — Nagy Tibor vagyok, kovács a termelőszövetkezetben. Tizenkilenc éve6 koromra teenagemek érzem magam. csapatból tozatos legyen az áruválaszték és akkor tudjanak vásárolni, amikor a mezőgazdasági munka ezt megengedi számukra. örhalomban azóta változott meg a helyzet, hogy az asszonyok Hegedüsnével az élen kiharcolták az üzlet kora reggeli és késő esti nyitva. tartását. A boltosok messzemenően támogatták kérésüket. Most már csak az lenne jó, ha az asszonyoknak azt a kérését is megvalósítanák, hogy legyen változatos az ellátás. Azt kérik: konzerveket és hasonló ételeket kaphassanak, ami megkönnyítené számukra a családjuk ellátását. A háztartást az asszonyoknak kell ellátni. Hegedűs And- rásnénak is három emberről kell gondoskodnia. A nagyapáról, aki a ház körül dolgozgat, férjéről és a különösen jó étvágyú fiáról, mégis felderül az arca, ha erről szól: — Munka ez, de egy családanyának öröm is. Este, a mezőről való hazatérés után megfőzi a másnapi eledelt. Pedig sajog minden porcikája. De nem, ez nem történhet másképpen, mert reggel a korai órákban újból indul az asszonyok csapata a földekre dolgozni. Azon a tanácskozáson még másról is beszólt az asszonyok nevében Hegedüsné. Az óvoda nyitva tartásáról. Legyem az is kora reggeltől késő estig nyitva és így segítse a földművelő asszonyokat munkájuk zavartalan végzésében. Megvalósult ez is. És még az is, hogy amikor nőbizottságot választottak a szövetségben, He- gedüsnét a bizottság élére delegálták örhalomból. Ez a törékeny asszonyka azóta is lelkiismeretesen végzi munkáját. Nemrég otthonában kerestük fel. Csodálatosan szép lakása van a Hegedűs családnak. Ragyog a tisztaságtól. És ami melegség ebben az otthonban van, azt ő teremti meg. Fizetsége az a szeretet, amely közrefogja őt, az övéi körében, amitől elfelejt minden fáradtságot. B. Gy. Ezért sokam nem vesznek komolyan. A munkahelyen is, a barátok között is sokat lehurrogtak: kicsi vagy még, mit beszélsz. Én pedig beszélni akarok. Ha néha nem is Kovács Piroska KISZ-titkár, fiatal párttag olyan komolyan, mint á felnőttek. De szeretnék sokat tenni a közösségért. Azt hiszem ehhez a pártban segítenek hozzá leginkább. Egy hónapja léptem be a párt- szervezetbe. Most büszke vagyok, mert szerintem párttag csak érett, korszerű fiatal lehet. Persze rengeteget kell még fejlődnöm. Politikai iskolára szeretnék jármi. Kovács Pirosikát aligha kell bemutatni Kazáron. A KISZ- alapszervezet titkára és az édesanyja számtalanszor mondja „mindig csak mész, legyél már itthon is egyszer”. — Én el sem tudnám másXovács Béla lakatos és villanyszerelő a tsz-ben ^Kulcsár József felvételed) ként képzelni az életemet. Pedig sokat kell dolgozni, néha még a köszönetét is elfelejtik érte. Egyszer felkérték arra, hogy vezesse le a párttaggyűlést. Örömmel tette. Kedvét még az sem szegte, hogy lelkesedésében így köszöntötte a megjelent párttagokait: — — Kedves KISZ-tagok! Szeretettel köszöntelek benneteket. Lakatos, villanyszerelő a csendes beszédű fiatalember, Kovács Béla. Alig egy hónapja, hogy belépett a kommunista szervezetbe. — Hasznos, jó politikai vitákat szeretnék hallani a párttaggyűléseken. Tanulni szeretnék, hogy tisztábban lássam a politikai jelenségeket. De a KISZ-t sem hagyom még most sem ott. így vallanak a kazári isz- pártszervezet legfiatalabb tagjai. Erősödött velük a pórt- alapszervezet. A módszer pedig, amit ez az alapszervezet a tagépítő munkában követ, mindenképpen figyelemre méltó. Somogyvári László NÓGRÁD - 1972. február 8., kedd 3
