Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

Krim lc8oho r f& rézhuiladéktől az Ewa kosztümig A Salgótarjáni Járásbíró. Ságon tárgyalt ügyekből nyúj­tunk át egy csokrot. Ezek kö­zül kettő manapság — le­galábbis Nógrádban — úgy­nevezett „divatos” bűncselek­mény. Sok helyen — nemcsak az elkövetőkre gondolunk — csáki szalmájának nézik a fémhulladékot. Jönnek az „élelmes” emberek és máris kínálkozik a bűncselekmény. — Űjból egy ebédpénzes sik­kasztó — ebben az évben már a harmadik — került bíróság elé. A sort egy pikáns, de ugyanakkor tanulságos ügy zárja. Szájról vásárolt a MÉH A FOK-GYEM Ktsz salgó­tarjáni telephelyének udvarán két láda volt, s a ládákban vörösrézhulladék. A ktsz fia­taljai úgy tervezték, hogy ér­tékesítik a hulladékot, s er­re meg is kapták az enge­délyt. Nagy volt a meglepeté­sük, amikor az egyik napon a ládáknak lába kelt. A közel­ben dolgozó két rakodómun­kás, Mészáros János 33 éves és Sznak János 40 éves salgó­tarjáni lakosok értékesítették a hulladékot. Szajrét vásárolt tehát a MÉH, s a kár, amit a két tolvaj okozott, nem is kicsi. Mészáros 33, Sznak 65,5 kilo­gramm rezet adott el. Előb­bi 50 forint híján négyezer, utóbbi több mint 3000 Ft kárt okozott. Könnyű dolguk volt, mert a kerítés foghíjas lévén nem jelentett akadályt. Az egyik vádlott meg is jegyezte: „Éjjel-nappal az hordhatta volna, aki akarta a hulladé­kot.” Az elkövetőkről csak annyit, hogy mindketten régi ismerő­sei a bíróságoknak. Mészáros többször volt már büntetve, Sznakot pedig 1969-ben ga­rázdaságért ítélték el négy hónapra, a büntetés végrehaj­tását azonban felfüggesztette a bíróság. Az újabb bűncselekményért Mészáros Jánost hét hónap, Sznak Jánost, öt hónap szi­gorított börtönre ítélte a bí­róság. Mészárost mellékbünte­tésként egy évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta, ugyanakkor elrendelte Sznak- kal szemben a korábban ga­rázdaságért kiszabott szabad­ságvesztés végrehajtását. Rosszul göngyölített Az öreg már nyugdíjban van, annak ellenére, hogy csak 57 éves. A Nógrád me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalatnál mint szociális előadót foglalkoztatták. Havi keresete 2200 forint volt. Tavaly ápri­lisban az öreg rosszul lett — agyvérzést kapott Amíg tá­vol volt, kiderült, hogy nem volt tiszta a keze. Sikkasztott A pályaválasztás az élet legfontosabb döntései közé tartozik. Vannak, akikben kora gyermekkortól él az el­határozás, a vágy valame­lyik pálya iránt. Számukra a döntés könnyű. Mások még a középiskola elvégzése után i3 tétováznak: melyik szak­mát válasszák. A döntés próbája mindkét esetben a gyakorlat. A gyár­ban, hivatalban, az intéz­ményben válik el: jól vá­lasztott-e a fiatal. Fiatal ápolónőket keres­tünk meg a megyei Madzsar József Kórházban. Arra vol­tunk kíváncsiak, hogy a mindennapi munka során, a betegágyak mellett nem csa­latkoztak-e a pályához fű­zött reményeikben. Bódi Tiborné a bőrgyógyá­szati osztály 23 éves nővér­kéje. Nagybátonyból vonato­zik be nap mint nap. — Én megtaláltam itt a számításomat. Betegekkel foglalkozni, gyógyítani őket a legszebb dolog a világon. Sokan talán el sem hiszik, milyen boldogságot jelent számomra, ha észreveszem, hogy egy-egy beteg állapota javul. Ez a mi sikerélmé­nyünk, a doppingszer, ilyen­kor az ember még saját az ebédpénzekből, mégpedig pontosan 29 939 forintot. — Már nem emlékszem csak az évre: 1967 volt, és ta­lán nyár lehetett. Akkor kezd­tem. Hetente 4—5 ezer forint ment át a kezemen. Négy év alatt gyűlt össze a majdnem harmincezer forint. Mindig annyit vettem ki, amennyi kellett.- A legkisebb összeg húsz forint volt. a legnagyobb száz. Ezekből jött össze ké­rem, ez a nagy pénz. Nem kártyáztam én. Kisfröccsre, ci. garettára, cukorkára, a társa­ságra, erre-arra ment el az összeg. Ez volt az én zseb­pénzem, kérem, mert amit ke­restem, azt az asszonynak ad­tam, úgy ahogy volt. Egy-két- három hetet késtem mindig a befizetéssel, pótoltam az Összeget, szóval göngyölítet­tem. Amikor beteg lettem, ak­kor derült ki az egész — mondta az öreg a bíróságon. Az összeget közben megté­rítette. Segített a család is — összeadták a pénzt. A bíróság Birkás József sal­gótarjáni lakost folytatólago­san elkövetett sikkasztásért egy év börtönre ítélte. Pásztorára Ereszlvényben Címnek akér azt is adhat­tuk volna, hogy 3+1. Törté­netünknek ugyanis három fér­fi és egy hölgy szereplője van. Közülük csak az egyiket fogjuk név szerint bemutatni, ez az egy pedig Kormány Mi­hály 28 éves bodrogkeresztú- ri lakos, aki a múlt év nya­rán, július 14-én vállalati meg­bízásból Salgótarjánba jött. Kormány lekéste az autó­buszt, s a váróteremben kel­lemes társra lelt egy 18 éves A Gondolat Könyvkiadó „Világ­járók” című sorozata rendkívül népszerű: nemcsak alkalmi vásár­lói vannak, hanem Jelentős szá­mú, állandó „előfizetőt” tábora Is. Nem fognak csalódni azok, akik elolvassák a sorozat Immár 81. darabját. Réti Ervin „Japán a Kakas évében” című könyvét. A szerzőt aligha kell bemutat­nunk a nemzetközi élet iránt ér­deklődő közönségnek: az Esti Hír­lap külpolitikai rovatvezetője, az utazó riporter gyakran szerepel a televízió képernyőjén és a Köz­ponti Sajtószolgálat kommentár­jainak szerzőiéként Is, íróként is riporteri erényei a legvonzóbbak: Kitűnő szem, könnyed, pergő stí­lus és az a fontos adottság, hogy sok tényt, sok Információt képes közölni anélkül, hogy ez egyetlen percre is fárasztóvá válnék. Ennek egyik titka az adatok, je­lenségek kiválasztása és adagoiá­maximumánál is igyekszik többbet nyújtani. — Miből áll a nővérke na­pi munkája? — A nappalos műszakban ágyazás, vérvétel, terítés, reg­geliosztás, vizit, napi átlag­ban 20 beteg kezelése, gyógyszerosztás, ebédosztás. Na meg egy sereg apróság, amit szinte felsorolni sem le­het, viszont emészti az em­ber idejét. Kicsit gondolkodik, aztán még hozzáteszi: — Persze, nem elég étel­lel, gyógyszerrel, kezeléssel ellátni a beteget. Sokan a vi­gaszt, a bátorítást is igény­lik. Az elkeseredett ember­be lelket önteni — ez is a nővérke dolga. Fülöp Klára a reumaosz­tályon dolgozik tavaly ősz óta. Mindössze 19 éves. Ha­tározott céltudatos. — Világéletemben önálló­sághoz voltam szokva, s ez kezdetben, a beilleszkedés­nél sok gondot okozott. Ele­inte keveset kérdeztem, így aztán egy-egy önálló meg­hölgy személyében. Szó szót követett, eltelt valahogy az éjszaka, s reggel együtt indul­tak a piaci büféhez felfrissül­ni — féldecizni. Társak ha­mar akadtak. Egy bárnai és egy baglyasaljai magánzó csatlakozott a társasághoz. Előbbi a hölgyet ismerte, utóbbi pedig a bárnainak volt cimborája. Iszogattak, s vala­ki javasolta: tegyenek kirán­dulást Eresztvénybe. Taxi vit­te a négytagú társaságot a Salgó vár alá, s ott Kormá­nyék, ahogy elhagyták a tu­ristaház környékét, a zöldben kerestek menedéket. Két üveg bor is enyhítette a nap suga­rait, ugyanakkor távozásra is bírta a hölgyet, és a társa­ság egyik tagját. A pár a kö­zeli bokrosban húzódott meg, majd megfelelő idő múltán a két másik férfiú is —, aki jobb híján az italra volt kény­szerítve — megkereste a párt. Felesleges szaporítani a szót, a hölgy az utóbbi kettőnek nemet mondott. Amikor a fél liter konyak is elfogyott, a hölgy elaludt, a férfiak pedig szépen egyenként eltávoztak. Ezzel még nem ért véget a kirándulás, mert Kormány — lehet bosszúból — a félig bi­kiniben alvó hölgy ruhada­rabjait összeszedte, és magá­val vitte. Útközben a ruhafé­leségeket eladásra kínálta. A hölgy, amikor felébredt, félig Éva kosztümben a türistaház- ban keresett menedéket és te­lefonált a rendőrségre. A bíróság Kormány Mihályt lopásért négy hónap szabad­ságvesztésre ítélte, és ezer fo­rint pénzbüntetéssel sújtotta. A szabaságvesztés végrehajtá­sát a bíróság három évi pró­baidőre felfüggesztette. só: a szerző Eltűnőén keveri a groteszket a Jellemzővel, az álta­lánost a kivételessel. Héti másik kitűnően bevált eszköze a humor; könnyed-oldott módszere újra be­bizonyítja, hogy a bonyolult igaz­ságokhoz sem kötelező komoran közeledni. A téma több okból is rendkí­vül szerencsés. Politikai értelem­ben azért, mert a felkelő nap országa éppen most készül búcsút mondani az egyoldalú orientáció­nak és — Gromiko látogatása csak az egyik jele ennek — kaput nyit­ni a szocialista országok felé. Emberi értelemben pedig azért, mert Japán, a japánok élete, vall­juk meg mindig egy kicsit rej­télyes volt számunkra. Az új könyv közelebb hozza a szamuráj-kard és a Toyota-kocsi, a kamikaze és a tranzisztor távoli országát. mozdulásom utárr meg is mosták a fejem. Aztán vál­toztattam a gyakorlaton, mindent megkérdeztem. Ez sem volt jó. Most már sike­rült megtalálnom a középu­tat, megtanultam, hogy min­dent a kellő idejében és na­gyon pontosan kell csinál­ni. Klári hároméves, munka melletti tanfolyamot végez. A munkában is a legtöbbet adni, a vizsgákat is sikere­sen „venni”, bizony nem könnyű dolog. A pálya sze- retete azonban átsegíti őt a nehézségeken. — Hallottam már kívül­állókat sopánkodni: milyen szörnyű lehet szegény ápoló­nőknek a szenvedő betege­ket nézni! Nem ezt kell lát­ni ebben a pályában. Mi azért vagyunk itt, hogy a beteg minél kevesebbet szen­vedjen, és minél hamarabb ismét egészséges legyen. Hát van ennél szebb dolog a föld­kerekségen ? Bakos Zsuzsa az I-es bel­gyógyászat egyik ápolónője. A sarokban szuszék, rajta míves, virágokkal teleírt kö­csög, benne különböző színű ecsetek kavalkádja. Festékes üvegek. Az asztalon vázlatok: tústervek, tintarajzok. A műteremnek kinevezett szoba falán a gyermekkori el­határozás kézzel fogható da­rabjai: gobelinek. A barnás- lilás, vöröses-narancsos színek egymásra hatnak, melegséget árasztanak. A szőnyegek mo­tívumai újrafogalmazzák a palócföldből megszületett folk­lórt, átírják a tudatos művész eszközrendszerével á régi népi érzés világot. % öt évvel ezelőtt új névvel ismerkedtek meg a salgótar­jáni tárlatlátogatók. Mészá­ros Erzsébet egyben új mű­fajt honosított meg a megyé­ben: az iparművészetet. Sző­nyegei meglepetést, tervei el­ismerést váltottak ki. Alko­tásainak formálásán belül él­ményt nyújtott a nemes gyap­júfonál puhasága, a jól festő- dő anyag meleg színe, fénye, rusztikus beszövése. Gobelin­jei a keleti szőnyegek színvi­lágával mutatnak rokonságot, szövésmódja klasszikus gobe­lin technika. A meleg szín­hangulat egy-egy faliképén egyúttal témájának-gondola- tiságának függvénye is. A fiatal művésznő nem vé­letlenül beszél ma is oly szí­Szintén munka melletti tan­folyamra jár, hogy a csecse­mő- és gyermekgondozói ok­levele mellé a nővérséget is kitanulja. — Négy évig jártam az egészségügyi szakközépisko­lába, a tanfolyam három­éves. Számomra azonban így is megéri, mindenképpen ezen a pályán szeretnék dol­gozni. Zsuzsa szinte „belenőtt” az egészségügybe. A családban ugyanis tradíció az egészség- ügyi pálya, számára termé­szetes, hogy gyermekkora óta erre készült. — El sem tudnám képzel­ni magam egy íróasztal mel­lett. Az olyan munkát sze­retem, ami „mozog”, s az ápolónői pálya ezek közül is kiemelkedően szép. Vélemé­nyem szerint „fejhosszal” ve­zet minden más pálya előtt. Abban is szerencsém volt, hogy egy nagyszerű légkörű osztályra kerültem. Nálunk olyan a közösség, hogy ha az ember kérdez valamit, nem förmednek rá, nem kap­vesen az Iparművészeti Főis­kolán eltöltött évekről, ahol Hincz Gyula, Borsos Miklós, Molnár Béla művészete volt a mértékadó, s Ferenczy Noémi szellemisége az uralkodó. Em­berközelségből fogant művé­szetük valóban emberközpon­tú, ami egy fiatal, most induló művész számára meghatározó érvényű. A szoba falán gobelinek: Anya gyermekével, Május. Az utóbbi egy hete érkezett meg a pesti műhelyből. Te­kintélyes, közel három négy­zetméteres alkotás. Csillagje­gyeivel derűt fakaszt, örömöt kelt. — Mi más lehetne művésze­tem célja — mondja Mészá­ros Erzsébet —, mint az, hogy egy-egy elkészült, leszőtt mű közintézményben elhelyezve százakat gyönyörködtessen. Az adott kort tükrözze, a növé­nyi vegeteációtól kezdve a leg­nemesebb emberi érzésekig, a családig. Témáimat is ebben a körben keresem: egy város születésében, az ifjúság dina­mizmusában, a családalapítás boldogságában. A négyfigurás Család című gobelinjét Mészáros Erzsébet fia szobájában — egyben dol­gozószobájában — a szövő­székkel szemben helyezte el. Mint a természet évszakvál­tásai kapcsolódnak egymáshoz ják ki a kezéből a munkát, hogy magyarázat helyett in­kább megcsinálják helyette. Zsuzsa idővel szülésznő, vagy műtősnő szeretne lenni. De erről csak nagyon óvato­san beszél: — Ez még csak a távoli jövő zenéje. Mégis, kell hogy tervei legyenek az embernek, különben nincs értelme az életének. Ügy mondja, egyforma kedvvel végez el minden munkát. — Szívesen tisztába te­szem a beteget, na meg az ágytálat is ki kell vinnie va­lakinek, és ez sem olyan szörnyű dolog, mint sokan gondolják. De most már né­ha komolyabb feladatokat is kapok, ezekből lehet megis­merni a pálya igazi arcát. A lehető leghatározottab­ban jelenti ki: — Ha létezik a világon abszolút biztos dolog, az az, hogy én az egészségügyi pá­lyán maradok. Mindhárman jól választot­tak. Életük legfontosabb dön­tésében nem tévedtek. Szép hivatásuk kitölti életüket. Szendi Márta a figurák narancsos-barnás színükkel. Műve élményt nyújt a szemnek, s gondolko­dóba ejti a látogatót: ez az alkotás miért csak itt látható, miért van elrejtve a 190 wat­tos körte fényében, holott máshol lenne a helye, hogy új gondolatokat szüljön, látá­sa a nézőnek újabb élménye­ket jelentsen? ;*] Mészáros Erzsébet ismeret­lenül cseppent bele a nógrádi világba. Művészetét azonban mégis meghatározza a palóc vidék etnikuma, az itt élő em­berek magatartásformája, az újjászülető Salgótarján lendü­lete. Kapcsolatait is ezek a té­nyezők határozzák meg. He­tente bejár a kohászati üze­mekbe, ahová szerződése köti, s ahol gyakran találkozik a gépek mellett dolgozó embe­rekkel, akik egy újabb világ­gal ismertetik meg: az em­beri közösségek szervezettsé­gével. Vázlatain — a már em­lítettek mellett — egyre in­kább megjelennek a munkás­figurák, a gép fölé hajló egyetemes, alkotó ember. Pályakezdő művész. 1919-et szimbolizáló művét, a Pávás gobelint megvásárolta a Mun­kásmozgalmi Múzeum. A ta­valyi tavaszi tárlaton elnyer­te a KISZ Nógrád megyei bi­zottságának díját. Egyik al­kotását, amely a megyeszék­hely újjászületését jelképezi, megyénk küldöttei a KISZ kongresszusára vitték. Vázla­tai lakásán egy dossziéban hevernek, megérdemelnék a bemutatást. Az estébe nyúló beszélgeté­sen együtt a család. A vázla­tok nézegetése közben mi másról eshetne szó, mint a közeli jövő terveiről; arról, hogy a Május című gobelint rövidesen Szombathelyen ál­lítják ki a textilbiennálén. Aztán jó lenne együtt is lát­ni az elkészült alkotásokat, egy önálló kiállítás keretében. Mert művész számára ez je­lenti a továbblépést, az ösz- szegezés után az újabb gon­dolatok születését Nemcsak a város alakul, változik, hanem a benne élő emberek is. S ha ez időben egybeesik, mindkettő sokat jelenthet a másiknak. Így van ez Mészáros Erzsébetnél is: a várossal együtt élni, lélegez*, ni, s a terveket méltón meg­valósítani. (M) NÓGRÁD — 1972. február 6., vasárnap 5 SSSSfS/SSSSS/SSSSSS/S/SSSSSSSSSSSY/SSSSSSSSSJYSSS/SS//S/SS/YSSS//S/SS/SSSSSSSSS/SSSSSJ/SSSSSS/SSSS/SSfSS//SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS//SSSSSSSSSSySSSSS//S/SSSS//SSS/SSS/SSJSSSS////SSSSSJSSS/SSS/SSSSS/SSSSSSSSSS//SS/SSSS/SSSSS/S. Három nővérke Szokács László Japán a Kakas évében k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents