Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
MIKSZÁTH KÁLMÁN ÉLETE A selmeci diák Rimaszombat után 1864- ben a „3000 hegycsúcson és ugyanannyi völgykatlanban” széthajigált festői fekvésű Selmecre került Mikszáth, amelyről ő mondja, hogy ha az ördögöknek egyszer eszükbe jutna várost építeni, az éppen olyan lenne, mint Selmecbánya. Ebben a bányavárosban „melynek a gyomrában egy pokol van aranyból” végzi a gimnázium VII. és VIII. osztályát. Itteni diákoskodása sok rokonságot mutat Petőfi diákéveivel. Az első esztendőben gyakorta betegeskedik, emiatt is elhanyagolja tanulmányait. Csak a makacs anyai akarat és jövendő sorsában való nagy hitnek köszönhető, hogy nem hagyja abba a tanulást. Bár tanárai közül név szerint nem emel ki senkit olyan szeretettel, mint Rimaszombaton, innét is vannak szép emlékei. Az egyik Brezs- nyik Jánoshoz fűződik', aki egy alkalommal nem akarta elhinni Mikszáth egyik dolgozatáról, hogy az önálló munka. Jelenlétében kellett Mikszáthnak igazolni kivételes íráskészségét és az igazságos tanár felismerve tanítványa tehetségét, jutalomként nem tegezte többé. Az itt töltött esztendők a hazafias felbuzdulás szép évei voltak. A Schmerling abszolutizmussal szemben erős ellenhatás van a városban még a város szlovák és német lakói is szimpatizálnak a magyar szabadságharc eszméivel. Küblik József uram, a szlovák szabó, akinél Mikszáth havi kvártélyon volt, tüzes garibaldista érzelmű ember. Lelkesen fújja a reménységet őrző nótát: „Kiépült már Turinig a vasút,/ Azon jön meg Garibaldi, Kossuth./ Elhozzák a szép magyar lobogót,/ Megállj német, szűk lesz a bu- gyogód!” Az öreg Dankó bácsi című elbeszélésében megörökíti annak a látogatásnak az emlékét, amely gróf Pálfí'y Mór altábornagy, a Habsburgok elszánt hívének látogatásához fűződik. A tanárok lelkes, hazafias szellemben tanították növendékeiket, akik azonban kénytelenek az osztrák szellemben előírt szövegeket is betanulni, hogy „okosan” tudjanak válaszolni a feltett kérdésekre. Még így is majdnem botrány tört ki, mert az egyik fiú, Kamu- ti Pali azt találja válaszolni, hogy az oroszlán legjobban a szabadságot szereti. Az iskola önképzőkörének emlékkönyvében ott áll bejegyezve Petőfi „A hűtlenhez” című verse, amelyet egy színésznőhöz írt, amikor kiderült, hogy Mariska nem viszonozza a költő érzelmeit. Mikszáth még ismerte a hajdani szépséget, s ennek kapcsán meg is örökíti a „Petőfi- legendát Selmecen”. Eszerint Petőfi nemcsak költő, hanem próféta is volt. S ha ő azt írta hogy „Megleled hű mu- zsafid porát”, akkor senki más nem lehet, mint a hajdani színésznő, aki megtalálja a halhatalan költő sírját. Ennek az eszmének él, s ahogy Mikszáth írja, hamarosan meg is találta „valahol a másvilágon”. Selmecen egyébként vidám élet folyik és Mikszáth is gyakorta részese a különböző tréfáknak. A „Tavaszi rügyek” című elbeszélésében elmondja, hogy miként tréfálta meg Suhayda nevű tanárát. Kenyérbélből készített egy gombát és azt úgy mutatta be a tanár úrnak, mint valami ritka természeti képződményt. Az iskola önképzőkörének elismert tagja. Nagy dicsőség számára, hogy már hetedikes korában megválasztják az önképzőkör főjegyzőjének. A líceum levéltárában őrzött Érdemkönyv bizonysága szerint többször szerepelt humoros alkotásokkal. Amikor „Az én Gyuri bácsim” című Jogos önuédeüem Találkoztak már vele? Ha nem, akkor igazán szerencsések. Mert ő az, oki „valamit hallott", aki mindenhol és mindenben bennfentes, aki megjátssza a mindenben tájékozottat. Ö tudja, hogy ki mikor, mit csinált, kinek, ki a szeretője, kinek honnét és mennyi pénze van, ki bukik le és kiket buktatnak felfelé, ki kiből lett és kivé lesz — ő mindent tud. Nem bizonyít, nem érvel — csak tud. Az ő fegyvere a sejtelmes mosoly, a be nem fejezett mondatok, a megfoghatatlan, a ködös hivatkozás. Elhullajtja a kétely, a rágalom petéit, nem sokáig, csak egy pillanatig élvezi a hatást, aztán továbbáll. Szerencsére kihalófélben, pusztulóban van ez az egyébként embercsoporthoz tartozó species. Nem kedvez neki a mai légkör, az atmoszféra, nem erősíti, hanem gyengíti csontjait. Ellensége a nyíltság, a felelősségérzet, a kimondott szó felelőssége, s mindez egyre inkább a perifériákra szorítja. Mert amikor ezekkel találkozik, bújik, mint a pincebogár a fény elől, szűköl és mentegetőzik, magyaráz, „félreértést" tisztáz, és mossa a kezét, mint Pilátus. Van is miért és mit! De nem is szabad egy pillanatra sem nyugton hagyni. Űzni és irtani kell belőle a kóros betegséget mindaddig, amíg ki nem gyógyul belőle. S mert a tét nagy, mert a közélet, az emberek, a családok nyugalmát veszélyezteti, véglegesen is le kell számolni e speciessel és betegségével. Leszámolni önvédelemből, a szocialista közélet nyugalma, tisztasága érdekében és védelmében.- papp A betű pavilonja! Koppány György felvétele 4 NÓGRÁD - 1972. február 6., vasárnap Az Európa és a Gondolat Kiadó vidám írását bemutatta, Scholtz Vilmos tanár úr biztos szemmel látja még, hogy ebből a gyenge tanulóból valamikor neves író lesz. Mikszáth önképzőköri munkái, elsősorban versei is igazolják, amiről később is irt, hogy ezekben az esztendőkben „mozogni kezdenek már a rögök is” és „nagy dolog az, mikor egy egész nemzet reménykedik, vár valmit. Nem is tudja mit. Csodákat”. Egy fogoly levele fiához, Petőfi sírja, Képzeletem újra című verseiben azt a keserűséget örökíti meg, ami a magyarokat elfogja, mikor a szabadságharc bukására gondolnak. Az önképzőkörrel később megszakítja a kapcsolatát, mert gyakori tréfáit nem veszi mindenki jónéven. Gyakran előfordul ugyanis, hogy idegen költők verseit szaval- tatta el sajátjaként és így gúnyolta ki társai hiányos ismereteit. Egy alkalommal pedig Brozik Titusz nevű társának írt egy dolgozatot, de stílusáról ráismertek Mikszáth munkájára, emiatt kizárják, de a felvett jegyzőkönyvből kihagyják Brozik nevét, mert Scholtz tanár úr véleménye szerint nem méltó arra, hogy Mikszáth-tal egy lápon szerepeljen. (Később ennek éppen a fordítottja történik: Tóth Béla, a magyar anekdotakincs nagynevű gyűjtője, akinek több történetét Mikszáth is felhasználta írásaiban, olyan névjegyet készíttetett, amelyen ez állt: Tóth Béla — Mikszáth Kálmán kortársa.) 1866-ban tett érettségit, és az „öreg falakra, hol az első >-plága« csattant el kezemen”, mindig szertettel emlékezett vissza. Ezt bizonyítják „Az eladó birtok” a „Tavaszi rügyek”, „Az öreg Dankó bácsi” című elbeszélései. Azok a leírásai, amelyekben a diákok és a város inasai közötti harcokat örökíti meg, vagy olyan felejthetetlen figurákat őriz meg, mint Náczkót, akit még az anyjának kell a háti kosarába hordozni, de azért már ott is pipázik. Itt ismerkedik meg becsületes szlovák alakjai jórészével is, akiket majd a „Tót atyafiakban” ábrázol a palócokhoz hasonló melegséggel. Csukly László Paolo Santarcangeli, torontói professzor új könyve látott napvilágot az Európa kiadásában a magyar könyv* piacon. A betűk mágiája, vagyis Hortulus Litterarum című könyv elmélkedés és huszonöt variáció a jelekről, jelentésükről és a szimbólumokról. Amint azt a neves szerző írja: „Szép és hasznos dolog a betűkről beszélni, tehát szükséges is. A betű szent. A betűvetés különböztet meg bennünket az állatoktól. Az írás inkább isteni, mintsem emberi találmány, ugyanis kellő képzelőerő híján isteninek nevezzük mindazt, ami már-már hihetetlen tökéletességével meghaladja az emberi mértéket. A betűkkel mindent el lehet érni: a legnagyobb felmagasztaltatást és a legmélyebb elaljasodást. Kárhozatot és megdicsőülést, tisztességet és gyalázatot, gazdagságot és szegénységet.” Az olasz szerző érdekes, szép kiállítású könyve sorra veszi az ábécé betűit — mindegyikről van mondanivalója, a történetükről, jelentésükről, szimbolikájukról. Gazdag illusztrációs anyag magyarázza a szellemes szöveget, melyet Weöres Sándornak — a magyar kiadáshoz — az ábécé betűiről írt négysoros versei kísérnek. Magyarország története képekben Incipit prologt» íneronicam Hungarorum — itt kezdődik az élőbeszéd a magyarok krónikájához, írta 1358. május 15-én egy régi szerkesztő, a bécsi Képes Krónika, az első olyan hazai történeti mű élére, amelynek szövegét képek, miniatúrák díszítik. Ezt az elsőt azóta, több mint hat évszázadon át. hosszú sorban, mindig újak követték. Mint másutt, nálunk is ez lett a hagyományos műfaj, a megszokott: a történelmet a szöveg mondja el, s a kép csak a szemléltetés, élénkítés vagy a díszítés eszköze. Ez a könyv itt most némileg más műfajt képvisel. Szerkesztőjének, Kosáry Domonkosnak. midőn e mai prológust kezdi írni, éppen eküújdonságai lönbözőségre kell a figyelmet mindenekelőtt felhívnia. Arra. hogy az olvasó, e kötetben nem valami ' kivonatos, rövid szöveges történelmet kap kezébe, a szokottnál több illusztrációval, hanem olyan, lehetőleg hiteles képanyagot, amelynek magának kell történelmünket bemutatnia A képaláírások szövege csak a magyarázatot adja hozzá mindenütt. az eligazodást segíti. A vállalkozás azzal indult, hogy a Gondolat Könyvkiadó felkérésére öt történész (mindegyik történelmünk egy-egy periódusának alapos ismerője) elkezdte saját körében, saját témáinak különböző mozzanatairól a jellemzőbb, éredekesebb és hitelesnek tekinthető ábrázolásokat összegyűjteni.. Álmaink otthon maradtak A történész, nézetünk szerint. munkáját akkor végzi jól. ha az a meggyőződés vezeti, hogy a mai szocialista társadalmi-történeti tudatot, felnőtt népként, a történelmi valóság hiteles feltárásával építhetjük leginkább, hogy népünk múltjának ügye ma. és mindenkor, benső ügye mindannyiunknak, és hogy e múltban, az igaziban, nem kevés az olyan pozitívum, haladó törekvés, alkotás és eredmény. amely emberi és nemzeti szempontból egyaránt és együtt jelentős, és amelyet büszkén vállalhatunk. Különös, szokatlan ritmusok, játékos belső rímek, pazar díszítési képek, a klasszikus belső-ázsiai versformák váltakozása és ötvöződése századunk nyugat-európai versformáival. modem intellektu- alitás, hazafias pátosz — ez röviden To Huu költészete. To Huu. napjaink vietnami költészetének legkiemelkedőbb alakja. 1920-ban született. Első versei 1937-ben jelentek meg baloldali folyóiratokban. Lírája és életpályája összefonódott a vietnami nép függetlenségi harcaival és forradalmi eszméivel, a fölszaba- dítási mozgalom megpróbáltatásaival és sikereivel. A modem vietnami irodalom megteremtéséért folytatott küzdelemben diákkora óta, mindig az elsők között volt. és eddig neki sikerült leginkább szintézist teremtenie a klasszikus irodalmi hagyományok, a népköltészet és az európai vívmányok között. To Huu példáján egy forradalmár költőnemzedék nőtt fel: ma is nagy hatást gyakorol a vietnami költészetre. Az Európa gondozásában most Magyarországon is napvilágot látott To Huu verseinek válogatott gyűjteménye, Álmaink otthon maradtak címmel. A szép kiállítású verseskönyv, hű képet fest a nagy vietnami költő életművének legjellemzőbb szakaszairól, s lehetőséget nyújt az érdeklődő magyar olvasóknak, egy tőlünk földrajzilag távoli, de közös eszményekért küzdő hősi nép költőfiának megismerésére. Tudomány és A Litván Tudományos Akadémia az utóbbi időben egy sor új, népgazdasági problémákat tanulmányozó intézetet nyitott. Az idén több mint 150 kutatást végeztek a vállalatokkal kötött szerződések alapján, Povilasz Brazdzsjunasz akadémikus kijelentette, hogy a technikai haladás döntő tényezővé vált Litvánia gaziparfejlesztés dasági fejlődésében. Ma már a litván ipari termelés növekedésének több mint 80 százaléka tudományos eredmények gyakorlati bevezetésének eredménye. A kutatási ráfordítások tehát nemcsak megtérülnek, hanem jelentős hasznot is hajtanak. Az utóbbi öt évben Litvániában a tudományos dolgozók száma megháromszorozódott. amiiiiiiiiHiHUiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimitiiiiniiiiiiiiiiuuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiliiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitin Mert az ember teljességre vágyik... Az orvos: „az orvos a betegségekkel, megelőzésükkel és a betegek gyógyításával hivatásszerűen foglalkozó, orvosi egyetemet végzett szakember. ..” (Űj magyar lexikon.) r A kórház orvosi pihenőszobája hideg nyugalmat áraszt. A csipketerítős asztalon a legújabb egészségügyi közlöny, a fogason nemrégen levetett fehér köpenyek. Velem szemben szemüveges, kicsit fanyar mosolyú fiatalember; az orvos. Nőgyógyász. — Igen, jut munka bőven minden napra — mondja. Bólogatok, Tudom, tudjuk, mindannyian, egészségesek és betegek, hogy talán az orvosok a legelfoglal- tabb émberek. Szép pálya, de nehéz: lelkiismeretesség, odaadás, hivatásszeretet, önfeláldozás. .. Nehezen oldódik a beszélgetés. Mert akárhogyan fogalmazom a kérdéseimet, a kapott válaszok minduntalan visszakanyarodnak a kórházi munka körüli problémákhoz, nehézségekhez. Engem azonban most nem elsősorban ez érdekel. Az orvos szerint, ami ezen kívül van, nem érdemel szót. Hobby, kikapcsolódás, kis pihenés a munka után — jegyzi meg, s a jellegzetes fanyar mosoly ismét megjelenik az arcán. * Dr. Rózsa Sándor, a balassagyarmati kórház nőgyógyászát a szülei szánták orvosnak. A tanárai irodalom szakos tanárt akartak faragni belőle. ö szíve szerint, elektromérnök akart lenni. Végül is orvos lett. De nem bánta meg. Szereti az embereket. Ám a régi szenvedély, a technika iránt érzett vonzalom, a zene szeretete nem szűnt meg. A művelődési központban működő magnósklub, amelyet ő szervezett, s melynek jelenleg is ő a vezetője, jó alkalmat nyújt e szenvedély kiélésére, no meg kis pihenést az egész napi munka után. — Nem sok tagunk van. Az alakuláskor még tízen voltunk. Jelenleg öten-hatan vagyunk. Műtős, MÁV-oktató, tanár, technikus és jómagam; ez a kis csapat felállása. Minden hétfőn este összejövünk a művelődési házban. Visszük a magnóinkat, megpróbáljuk ezekre az alkalmakra a legfrissebb lemezeket beszerezni, s ki-ki ízlése szerint válogathat. A könnyűzene világában búvárkodunk. Alapelvünk az, hogy a magyar' tánczenével nem érdemes különösebben foglalkozni, a hazai termést a rádióban is hallhatjuk nap- mint nap — mondja. Az orvos -vezette magnósklubban a nyugati slágerek közül is elsősorban a csemegét, az érdekes felvételeket válogatják ki. — Az a véleményem, hogy az igazi zenét csak úgy lehet megismerni, ha az ember nem csupán a slágerlistára támaszkodik, hanem maga is megpróbál felfedezni egy-egy zenei érdekességet. újszerű hangvételű számot. Emellett a tagság a technikai részt is elsajátíthatja, pl. azt, hogyan működik egy magnó vagy lemezjátszó, miképp kell kijavítani a meghibásodott alkatrészeket. Gyakran hangzik el beszélgetés a zenei irányzatokról, a zenészek mozgásáról. * A kórházi szolgálati lakás (szoba) falán a Beatles-fiúk- ról készült színes portrék néznek ránk. — Egy debreceni évfolyamtársam rajzai — mondja dr. Rózsa Sándor. Aztán büszkén mutatja a gyűjteményét: a polcon sztereo magnó, lemezjátszó és sok-sok magnószalag, kábelek, huzalok. — Hallottam, hogy a balassagyarmati irodalmi színpadi napok teljes anyagát magnóra vette. — Igen, ezekre a napokra szabadságot kaptam a kórháztól, s így sikerült megörökítenem a művelődési ház számára az egész eseményt. Miközben halkan szól a magnó, az értelmiségről folyik a beszélgetés, amelybe most már a feleség — aki szintén orvos — is bekapcsolódik. — Amikor két évvel ezelőtt, az egyetem elvégzése után Debrecenből idekerültünk, kicsit szokatlan volt ez a város. Más vidék, más emberek és más lehetőségek. Őszintén szólva, a város értelmiségét a mai napig sem ismerjük (néhány kivétellel). Ügy érezzük, ez nem csak a mi hibánk. Naponta beszélünk arról, hogy az értelmiségnek be kell kapcsolódni a közéletbe, de csak beszélünk róla, a hogyanját nem tudjuk meghatározni. Tudjuk, különösen az orvosokat vádolják azzal, hogy elzárkóznak, de higyje el, még arra sem jut időnk, hogy egymással érintkezzünk a munkahelyen kívül. Persze lehet, hogy ez nemcsak a szabad időn, de az igényeken is múlik. S aki igényli az emberekkel való kapcsolat kiépítését, valamilyen formában meg is találja. Mint például dr. Rózsa Sándor, aki hivatásszerűen a betegek gyógyításával foglalkozik, de a napi munka után még jut énergiája arra is, hogy az embereknek ismeretterjesztő előadásokat tartson egészségügyi problémákról, a magnósklub tagjaink megszerezze a legújabb lemezeket. it Mert a hivatással nem szűnik meg az ember élete; az orvos sem élhet csak úgy, hogy betegeket gyógyít Magához kell kapcsolnia az élet által nyújtott, minden lehet, séges szálat. Mert az ember teljességre vágyik... V. Kiss Mária i
