Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
Zárasántadá « ellent inon dúsukkal Nehéz esztendő élőit állnak Hasznos tapasztalatok Év végi beszámoló taggyűlések tanulságai Nem vethetik a Cserhátsu- rány és Herencsény Egyesített Termelőszövetkezet tagságának és vezetőségének a szemére, hogy nagy lábon él. A zárszámadási közgyűlést is a legszerényebb keretek között tartották meg. A hivatalos tanácskozás utáni szokásos efzem-is’zomra pár szelet Benkó László tsz-elnök: Minden erőt összpontosítunk téliszalámit, és egy pohár borocskát adtak annak a néhány meghívott tsz-tagnak. brigádvezetőnek, és a íelsőbb szervektől érkezett vendégeknek. akiket a herencsényi üzemegység irodájában láttak vendégül. Ez volt a helyes, mert az eredményük is nagyon szerény lett. A lehetőséghez mérten, mégis bőkezűen osztottak a tagoknak. A közgyűlés után fizették az évi részesedésnek a húsz százalékát. és egyéb más juttatásokat. Hering János, a sertésgondozó. egy vaskos borítékban 16 ezer forintot tartott kezében elégedetten. A herencsényi közgyűlés után általában hasonló elégedettség volt tapasztalható a tagok körében. Ezt követte aztán az otthoni jókedv. Csak természetes, hogy a megelégedés hangja szűrődött ki a vendéglőből is. Erre a termelőszövetkezetre az ellentmondások a jellemzőek. Az ellenőrző bizottság elnöke, Bartus András, jelentésében kihangsúlyozta. hogy a munkafegyelemmel nálunk sincs minden rendben. A vezetőség jelentésében is szerepel ez, amit Benkó János, a tsz elnöke azzal támasztott alá: a növény- termesztésből 777 ezer forinttal kevesebb bevételük lett a tervezettnél, amit előidézett, hogy a tagok egyes területeken elhanyagolták a munkát. A vezetők az agronómiái feltételeket sem teremtették meg hiánytalanul. Sok esetben döcögött a munkaszervezés is. Az elnök így összegezte: ..Be kell látnunk, dinamikusabb fejlődést csak akkor tűzhetünk magunk, elé, ha eleget teszünk a közgazdasági, jövedelmezőség: követelményeknek. Következetesebben feltárjuk az üzem- és a munka- szervezésben rejlő tartalékokat: Amikor az elmúlt évi jövedelmet szétosztották, a gazdasági nehézségeik ellenére több mint hétmillió forint to- tott a tagoknak, közel másfél millió forint az alkalmazottaknak és így tovább, de egyetlen fillér sem a biztonsági alapra. Sőt. Pszota István felszólalásában számon kérte az elnököt, hogy miért nem adtak több gabonát a tagoknak. Adtak, méghozzá nem is keveset, de többet nem adhattak, mert ami maradt. azt értékesíteniük kellett, hogy pénzük is legyen. Mindentől. eltekintve a .tagok jó részét mardoshatia a lelki1- ismeret. A parasztember tudja legjobban, tőke nélkül könnyelműség egv esztendőt kezdeni. Hering János el is komorodott, amikor megkérdeztük. hogy mit szól a tartalékalap nélküli esztendőhöz. Vakarta tarkóját és hajtogatta: „Ez egy kicsit bibi.Barát János, az állattenyésztő, komoran maga elé nézett. Szalai Imréné viszont azt mondta: „Sose fájjon senkinek a feje, csak munka legyen. Majd megteremtjük mi a pénzt.. Ilyen ellentmondásokkal teli ennek a völgynek a termelőszövetkezete. Nem tudni, a véletlen játéka--e ez. de még a vezetőségen belül is ellentmondások vannak. A főkönyvelő okosabb akar lenni a főagronómusnál, a főagro- nómus viszont azt gondolja magáról, nincs aki jobban érti a könyvelést, mint ő. Ilyen, nehéz körülményekkel kell ennek a termelőszövetkezetnek az idén szembenéznie és megbirkóznia. Sem a tagoknak, sem a vezetőknek nem rózsás a helyzetük. Csak ha következetesek maradnak, tudják a gondokat megoldani. Megtalálták a kivezető utat. Benkó László, az elnök azt mondta, hogy a belső villongásokat tovább nem tűri. Istvanovszki Kálmán főállattenyésztő: A növénytermesztőktől támogatást várunk Ebben a tagok mögötte vannak. Igaza van: ahol veszekednek. ott a munka nem megy. A civódásra fordított időt inkább a munkára, tanulásra fordítsák. Akkor nem történne meg, hogy a föld nem kapja meg a szükséges műtrágyát. Ez még annak árán sem fordulhat elő. hogy Egyforintos tojás egy hetvenért ? Egyik közeli ismerősöm mesélte, hogy nemrégen meglátogatott egy családot valamelyik Salgótarján környéki falucskában. A háziasszony nagy kosár tojással készült a begyűjtőhelyre. — Nem eszi a család — magyarázta a látogatónak.— Hói akkor mit csináljak vele? — Én szívesen vennék né. hány friss tojást — így az ismerősöm. — Mennyit adnak érte a begyűjtőben? A háziasszony megvonta a vállát: , — Nem sokat. Csak egy forintot. Jöjjön csak hozzám, kedveském, máskor is, ha szüksége van tojásra. Magának is adok egy forintért... Szöget ütött a fejemben a történet. Egy forintért veszik a felvásárló szervek a termelőtől a tojást. Salgótarjánban már egy hetvenért, egy nyolcvanért árusítják. Mire véljem ezt az árváltozást? Mi. képpen válik az olcsóból drága? Hogyan emelkedik az ára majdnem a. duplájára, mire Salgótarjánba ér? Csak ezt tudnám egyszer megfejteni!. ... ____— is — l emondanak éppen a jövő érdekében a részesedés húsz százalékáról Azon a végtelenül mostoha körülmények között levő vidéken sokszorosan nagyobb erőkifejtésre, felkészültségre, összefogásra van szükség, mint más vidékén a megvé- nek. £s ehhez párosul, hogy Szalai Imréné tsz-tag: Majd mi megteremtjük a pénzt nincs állami támogatás, nincs különösebb kedvezmény. Munka van. mert élni kell ott is az embereknek. Menjenek következetesen azon az úton, amin., elindultak. Alakítsák a munkaerőhöz, a technikai felkészültséghez, a természeti adottságokhoz a termelési szerkezetet, őrködjenek a talaj termőképességére. Ahogyan az elnök mondta, a vezetőség beszámolójában: „fegyelmezett, pontos munkára van szükségünk, ebben még nagy tartalékaink vannak, ezt kell kiaknáznunk.. Nem lesz könnyű ez az esztendő sem a cserhátsuránvi Egyesített Tsz-nek, de bíznak önmagukban. Erről beszélt Szalainé, Istvanovszki Kálmán. az állattenyésztő, aki joggal feszített, mert ami jövedelem az elmúlt évben volt. azt az állattenyésztők teremtették meg. Elmondta, ha nem kapnak megfelelő támogatást a növénytermesztőktől, akkor baj lesz ebben az évben. A növényesek szerint nem lesz baj. Bíznak saját erejükben és ez nagyon reményt keltő. Bobál Gyula ALIG EGY HÖNAP telt el azóta, hogy megyénk pártalapszervezetei megtartották az évi beszámoló taggyűléseket. A párttagság kötelességének érezte, hogy ezen. részt vegyen, vitatkozzék, javaslatával segítse az alapszervezetek vezetőségének munkáját. Tartalmában, külsőségeiben, ünnepélyességében is méltó volt a taggyűlés egy év munkájának értékeléséhez. A tanulságokat, tapasztalatokat érdemes csokorba szedni éppen a jövő hasznosítása érdekében. Az alapszervezetek és csúcsvezetőségek év végi beszámoló taggyűléseiket a szervezeti szabályzatnak és az idevonatkozó határozatoknak megfelelően tartották meg. A taggyűlések alapvetően elérték céljukat. Átfogó képet nyújtottak a pártszervezetek egyéves munkájáról. Elősegítették a pártszervezetek felkészülését az 1972. évi feladatainak realizálására A taggyűlések élénk, egészséges politikai légkörben zajlottak le. A beszámoló taggyűlések előkészítésének szervezeti feladatait az irányító pártbizottságok, csúcsvezetőségek és -alapszervezetek időben kezdték el és körültekintően oldották meg. összességében megállapítható, hogy az irányító pártszervek és a ■ pártvezetésének nagy felelősséggel végezték az előkészítést. Hasznosították a korábban tartott ilyen jellegű taggyűlések tapasztalatait. A SZERVEZETI ELŐKÉSZÍTÉST mindenütt a munka tartalmi színvonalának emelésére használták feL Különösen nagy segítséget nyújtottak a pártvezetőség beszámolójának előkészítéséhez, a pártszervezet tevékenységének minősítéséhez. Az irányító pártbizottságok gondosan és reálisan végezték el a pártszervezetek minősítését, éves munkájának értékelését, különösen a vezetőség munkáját, a határozatok végrehajtása érdekében kifejtett tevékenységét, a pártmegbízatásak teljesítését, a párttagság jogainak és követelményeinek érvényesülésiét, a pártszervezet belső életének tartalmát. az agitációs és propagandamunkát, a gazdasági élet pártirányítását, valamint a tömegszervezetek és -mozgalmak pártirányítását illetően. Ezen belül külön kiemelték a KISZ- és a szakszervezetek tevékenységét. Megfelelően foglalkoztak a tanácsok, a munkásőrség, a tömegmozgalmak kérdéseivel. Vadamennyi minősítés tartalmazott feladatmeghatározást is az alapszervezet számára A pártbizottságok minősítései alapvetően egybeestek a vezetőségek, a párttagság véleményével, megítélésével is. A vezetőségi beszámolók nagy többsége színvonalas volt. Általában hűen tükrözték az alapszervezet egyéves munkáját. Eredményesen hasznosították a párttagság, az állami és társadalmi szervek vezetőinek véleményét, javaslatait. Törekvés mutatkozott arra, hogy előzetesein a pártcsoportoktól is véleményt kérjenek, bár ez nem volt általános. A BESZÁMOLÓK DÖNTÖ TÖBBSÉGE a X. kongresszus, a pártértekezlet és a vezető- ségválaszitó taggyűlések határozataiból indult ki. Kiemelten foglalkoztak az alapszervezet belső életével. Annak vizsgálatával, hogy a vezető szerep a helyi követelményeinek mennyire felel meg az alapszervezet. Jelentőségének megfelelő helyet kapott a felsőbb és saját határozataik végrehajtásának vizsgálata — főleg az ifjúság- és nőpolitikái, valamint a káder- és személyzeti munkáról szóló határozatok végrehajtása. A tagfelvéA héten történt Ny ír fali get ■ Csodálatos filmet láttam a héten. Andrzej Wajda filmje, a Nyírfaliget, ritkaságszámba menő filméimény. Ez az a film, amelynek láttán elfelejti az ember, hogy nézőtéren ül, egyszerűen elfelejti tudomásul venni a külvilágot. A film alkotó stábja, a rendező, az operatőr, a színészi gárda szinte utolérhetetlen teljesítménye lehetővé tette ezt a magunkról elfelejtkezést. Nem így a közönség. Éretlen és dühítő közbeszólások, kiabálások, hangos röhögés — elnézést kérek az alpári kifejezésért, de ide sajnos ez illik -, sziszegés, óbégatás tette tönkre a hangulatot. Az egyik megrázó jelenetnél például, amikor az apa kislányát valiatja- rázza, valahonnan a nézőtér elejéről egy borízű hang így kommentált: — Először földhöz vágja, aztán meg: „Ne félj tőlem!" Nem normális ez! Az igazi nagy „paláver" főleg a szerelmi jelenetek alatt zajlott. Zajlott, a szó legszorosabb értelmében, — Ez kell’a csajnak, figyeled? Hűha ! És mintha csak előré megbeszélték volna, nem késett sokáig a sötétben a visszhang: sem: — Nézzed már! Ez mindenkivel elmegy! Most, hogy írom ezt a nem éppen épületes „kísérőzenét" — amint mondani szokás -, isméi felmegy a pumpa. Éppen ezért nem is idézek többet, a „paláver" érzékeltetésére eny- nyi is elég. Nem túlzás: szegényebb- paláverrel bek lettünk a művészi élmény egy részével, mert nem gyönyörködhettünk feltétel nélkül a filmben. És ezt néhány fegyelmezetlen, éretlen és érteden nézőnek köszönhetjük. Miért írom mindezt? Nem azért ültem az írógéphez, hogy kitomboljam mérgemet, bár mitagadás, méreg is van bennem jó adag. Szeretném, ha a Nyírfaliget vetítésénél történtek nem ismétlődhetnének meg még egyszer. Feltétlen üdvözítő megoldást javasolni persze nagyon nehéz. Az lenne az ideális, ha ezeket a „hepajozó- kat” egyszerűen karon ragadnák és minden további lélekrebeszélés és agitálás nélkül, ellentmondást nem tűrően kivezetnék. Persze azt is tudom, hogy könnyű ezt mondani, de nehezebb megcsinálni. Visszagondolva ismét a Nyír- faliget-re, akár teljes széksorok közönségét ki lehetett volna tessékelni. És kinek? A néhány jegyszedőnőnek, akik nagyon is érthető okokból tartanak a durva és erőszakos nézőkkel való huzakodástól. De bármilyen nehéz is, a megoldást meg kell találni. Az ember azért jár moziba, hogy a szép filmben gyönyörködjék, a vidám filmen nevessen, az izgalmason drukkoljon, az elgon- dolkodtatón elgondolkozzék. Semmiképpen sem azért, hogy az értetlenek durva és drasztikus ,,szellemi termékein” épüljön. A Nyírfáliget-nek, sajnos, ez az egyik tanulsága.- szendi teli munkával a beszámolók többsége reálisan és önkritikusan foglalkozott. Vizsgálták a felvételek összetételét, lehetőségeinek bővítését, a KISZ ajánló tevékenységének alakulását. Kivétel nélkül szóltak a felvétel lehetőségeiről, a fizikai dolgozók, nők, fiatalok felvételének szükségességéről Személyre szólóan értékelték — dicsérték é6 bírálták — a pártvezetőségi tagok munkáját, a pártmegbízatások teljesítését, a kommunisták példamutatását, a párttagság aktivitását. A tömegszervezetek c's .mozgalmak pártirányításán belül kiemelten foglalkoztak a KISZ-szervezetteL Vizsgálták azt is, hogy a társadalmi szerveket hogyan lehetne még jobban bevonni a feladatok kialakításába, megvalósításába. Több helyen számot adtak a vezetőségválasztó taggyűléseken elhangzott észrevételek, javaslatok sorsáról, intézéséről A beszámolók értékelitek, elemezték a gazdasági élet pártirányítását, a termelőegység gazdasági helyzetét. A legtöbb helyen már a Központi Bizottság 1971. december 1-i határozatának. szellemében elemezték a tevékenységet. Számot adtak az 1971. évi terv várható teljesítéséről. Különösen kritikusan szóltak a belső üzemi rendről, fegyelemről, szervezettségről, a munkaversenyről, a szocialista brigádokról. A .termelési kérdéseket a gondok és a feladatok oldaláról tették szóvá. Mértéktartóan elemezték a gazdasági vezetők munkáját — különösen az emberi oldalát —, ahol szükség volt rá, a problémákat is szóvá tették. Vizsgálták a munkakörülmények alakulását, a dolgozók munkafeltételeinek javításával kapcsolatos feladatokat. A beszámolók általában helyesen tükrözték a pártszervezetnek a gazdasági életben kifejtett tevékenységét. De egyben az is ismételten jelentkezett, hogy bizonytalanság van több helyütt a gazdasági élet pártirányítáeá- nak értelmezésében és gyakorlatában. ÜJSZERÜ JELENSÉG — a korábbihoz viszonyítva —, hogy a beszámolók konkrétabban vizsgálták a pártszervezet területén, a párttagság körében meglevő szemléletbeli problémákat, mélyebben és elemzőbben keresték azok okait. Nagyobb figyelmet fordítottak a párt- propagamdára és tömegpolitikai tevékenységre is. Határozottabban léptek fel az egyes párttagoknál jelentkező érdektelenség, közömbösség ellen. Szóvá tették az egyeseknél tapasztalható kispolgári vonásokat, szemléletet és az ellenük való határozottabb fellépést sürgették. A beszámolókat követő vitákban a párttagok 25' százaléka vett részt. A vita a legtöbb helyen élénk volt, amit segített a jó előkészítés, a reális és mértéktartó beszámoló. A felszólaló párttagok elismeréssel szóltak eredményeikről, ugyanakkor megfelelő helyet kapott az önkritika, a vezetőség munkájának és az egyes párttagok tevékenységének vizsgálata, bírálata. Az alap6zervezet belső életével kapcsolatban szóvá tették: a párttagság és a pártvezetőség közötti kapcsolat fejlesztését, helyen-, ként a pártfegyelemben, a kommunista példamutatásban jelentkező problémákat, a párttagsággal járó kötelezettségek elmülasz- tását egyesek részéről. Kérték a vezetőséget, hogy bátrabban bízza meg a tagságot a tagfelvételi munkával kapcsolatos konkrét feladatokkal. Szinte egyöntetűen javasolták a pártcsoportokkal való rendszeres foglalkozást, véleményükre való támaszkodást. Bírálták, hogy egyes vezetők a gazdasági és társadalmi szervezetekben nem elég következetesen hajtják végre a határozatokat. Kérték, hogy a felsőbb pártszervek választott testületéinek tagjai többet segítsenek saját alapszervezetükben. Sürgettek, hogy a vezetőség jobbam törődjék a párttagság személyes problémáival, javaslatainak intézésével. A gazdasági élet pártirányításával kapcsolatban elismeréssel szóltak a fejlődésről. Ugyanakkor több helyen bírálták a pártvezetőséget, mert többször átvállalja a gazdasági vezetők tennivalóit, közvetlen termelési feladatokkal foglalkozik. Szóvá tették egyes 'gazdasági vezetők magatartását, azt, hogy az önállóságot helytelenül értelmezik, esetenként önkényeskednek, nem támaszkodnak a dolgozók, a kommunisták véleményére. A taggyűlések vitájára általában a pártsze- rüség és a felelősségérzet volt a jellemző. A taggyűlések többsége mind tartalmában, mind külsőségeiben tükrözte, hogy munkaértekezlet jellegű tanácskozásról van szó. Feladatokat is adtak az év végi taggyűlések. A tapasztalatok alapján indokolt, hogy a járási, városi pártbizottságok saját hatáskörükben tegyék meg a szükséges intézkedéseket a beszámoló taggyűlésen elhangzott javaslatok, észrevételek intézésére. ÜGY ÍTÉLJÜK MEG, hogy az értékelő taggyűlések sok hasznos tapasztalattal szolgáltak. E tapasztalatok érvényesítése a mindennapi munkában további eredmények elérései segítheti elő. Éppen ezért az alap- szervezetek már most úgy készüljenek, hogy az év végén ismét a tagság elé kell állni, számot adni egy újabb esztendő munkájáról. Ehhez szükséges, hogy vegyék figyelembe a most elhangzott javaslatokat, észrevételeket, s azokat hasznosítsák munkájukban. Godó Györgyné, a megyei pártbizottság PTO-vezetője l NÓCRÁD — 1972. február 6., vasárnap 3 i k
