Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-23 / 45. szám

„Klubtárs, hallgasd szavamat!” Őrjárat az ifjúsági klubok háza táján Az otthonülő életmódit ■ egyetlen fiatal sem szereti. A látás-, tudás- és cselekvés­vágy a ti zap- és huszonévesek sajátja. S hol elégíthetik ki ez igényeiket? Főleg az ifjúsági klubokban. Szerte a megyében, váro­sokban és kis falvakban 84 ifjúsági klub müköc^k. A fia­talság általában a kultúrhá- zakban kap egy helyiséget, amelyet aztán berendez ma­gának. Olyan céllal nyíltak meg ezek a klubok, hogy a szabad idő célszerű, hasznos el­töltésében segítsék — prog­rammal és tanáccsá! —, a fiatalokat; hogy helyes ará­nyokat ailakítsönák ki a mű­velődés és szórakozás között, „sarkítva” ez utóbbi jelentősé­gét. Klubtanács. A megyében mű­ködő klubok patrónusa a hétta­gú megyei klubtanács. Erkölcsi és módszertani támogatást nyújt a kluboknak, információt gyűjt számukra, rendszeresen látogatja, bírálja és javasla­tokkal segíti őket. A klubve­zetők továbbképzéséről szin­tén a tanács gondoskodik. A klubok munkakedvét, népszerűségét meghatványozta a „Kiváló Ifjúsági Klub” pá­lyázat meghirdetése. A pá­lyázatot 1967 óta már három alkalommal írták ki. A nóg­rádi klubok közül 12-en let­tek azóta kiválóak. A konkurrencia. Mivel a pályázatok rendkívül közked­veltek, az 1971—75 közötti időszakra az ifjúsági klubok új pályázati rendszerét alakí­tották ki. Az évente teljesí­tendő követelményeik szigorú­ak, komoly, céltudatos mun­kát kívánnak meg. Nem egymással konkurrál- nak az ifjúsági klubok. Ver­senytársaik a saját körülmé­nyeik, feltételeik. Azt kell bebizonyítaniuk, hogy az adott körülmények között céljaikat eredménnyel hajtották végre. Kevés, vagy sok? Elegen­dő-e vajon a megyében dolgo­zó 84 klub? Akármelyik vá­lasz vitára adhat okot, hi­szen van aki soknak, van aki kevésnek tartja. A legáltalá­nosabb vélemény szerint csak egyes járásokban kevés a klubok száma — a szécsényi- ben például csak négy van —, az egész megyére érvényes vi­szont, hogy a meglevők nem elég korszerűek, nincsenek jól felszerelve. Az is meglehetősen gyakori, és megalapozott vélemény, hogy a kultúrházák és a klu­bok közötti kapcsolat nem a legideálisabb. Korai zárás, vi­ták a takarítónővel, önkényes programkészítés — mindez nem használ a klubélet vonz­erejének. Nagy eredmény lenne, ha a KISZ-titkárt min­denütt beválasztanák a mű­velődési ház vezetőségébe. Hiába a kedv... Ki lehet alkalmas a klub vezetésére? Sokak szerint bárki. Ezt az elgondolást igazolja a jelenle­gi klubvezető gárda összetéte­le is. Mezőgazdasági szakem­bertől a pedagógusig vagy mérnökig, a 16 évestől az 50 évesig a nyolc általános vég­zettségűtől a diplomásig min­denki klubot vezet. Pedig egy ifjúsági klub kor­mányzásához nem elegendő a kedv és akarat. Speciális kép­zettség nélkül senki sem le­het jó klubvezető. A legtöbb helyen ma még képzetlen klubvezetők gyürkőznek a feladatukkal. Járatlanságuk bizonyítéka a programok egy­hangúsága, a csak a szórako­zási igények kielégítésére irá­nyuló törekvés, a sikertelen programok utáni elkedvetle- nectés, mélyvölgy, a közösségi MOZIÉLET \Alyotc keréken jön a siker élet kialakulása „görbéjének’' nem ismerése. Jórészt a klubtanácson mú­lik, hogy ez a helyzet, gyöke­resen megváltozzék. A tervek már készen vgnmak. Május­ban kerül sor a klubvezetők megyei tanácskozására. Ezzel éves továbbképzési rendszer indul — vizsgával, működési engedély kiosztásával. Idén nyáron klubvezetőképző tá­borokba mehetnek a fiatalok. A kiváló pályázatra beneve­zett klubok pedig fokozott módszertani segítséget kap­nak a tanácstól. Tied a pódium. Ha adott egy klub, adott egy fiatal gárda, a lehetőségek szinte korlátlanok. Érdekes, sokszor meghökkentő programokat csinálnak maguknak a klub­tagok. Például: Szép-e minden, ami divatos. Japán úti élmé­nyek, Kodály Zoltán és a népzene, Mindenki szód le­het. Több helyen illik — nem illik estet rendeztek, másutt Sláger-e még címmel zenés vetélkedőn vettek részt. A krónika még fiúszépségver­senyt is hirül ad. Klubtárs, hallgasd szavamat címmel ve­télkedőket rendeztek, a leg­több helyen munkásmozgalmi, egészségügyi előadásokat is hallgattak. Tied a pódium — hirdették a klubokban a házi­lag készült plakátok. A kiválók. Tucatnyi kiváló klub működik megyénkben. Egyikük a salgótarjáni Ko­hász KISZ-klub. Nyolcvanan járnak rendszeresen a klub három helyiségébe. Program­jaik közül csak néhányat: egészségügyi és rendőrségi előadássorozat, hatos névadó­ünnepség, kozmetikai előadás, divatbemutató, író-olvasó ta­lálkozó Vadász Ferenccel, gra­fikai kiállítás. A pásztói Lovász József If­júsági Klub tagságának nagy része tanuló. A klub helyisé' gét dohányzóasztalok, bőrfo­telok. ülőkék, virágok, fest mények teszik otthonossá. He­tente négyszer találkoznak a klubtagok. Színházbarát kört alakítottak, patronálják a művelődési központban mű ködő Pajtás klubot. Otthon, magányosan, vagy „kortársak” közösségében, a klubban? A klubmozgalom minden jelenlegi nehézségé­vel, gondjával együtt is, az igenlés csak a kluboké lehet. Szendi Márta Jelenet a Fanny Girl című filmből Hire már messze megelőzte A sípoló macskakö érkezését. A magyar- filmet a salgótarjáni No- ■ vember 7. Filmszínház február 24—28-én mutatja be. A hónap utolsó filmje a' Fanny Girt1 c(mű színes USA fllmmusical lesz. A filmet február 26, március 1-én vetíti a mozi. Budapesti középiskolások száz­főnyi csoportja érkezik a gecső- pusztal nyári építőtáborba. A zászlófelvonáson azonban Somló tanár úr, a táborparanesnok tech­nikai akadályokra hivatkozva .be­jelenti, hogy másnap nem men­nek dolgozni... A tétlenségre kárhoztatott tá­borban a bomlás jelel kezdenek mutatkozni. A fiúk szöknek, ház­tájikban vállalnak munkát. A film alkotói — maguk is fia­tal művészek — az ifjúság alap­vető problémáit sajátjuknak érezve készítették el A sípoló macskakő című filmet. A hu­szonévesekből álló alkotógárda, s a szereplők, akiknek jó része ti­zenéves csupán* avatják hiteles­sé a felvetett problémákat. A fiúk őszine viselkedése,, egymás közötti fesztelen, felszabadult magatartása azt ígéri, hogy a film feltétlenül megtalálja az utat a fiatal korosztályhoz. Gazdag Gyula rendező fimjét Ifjúsági kluboknak, irodalmi és lilmszakküröknek különösen ajánljuk. A film megtekintése iz­galmas vita kibontakozására ad lehetőséget. Egy különös karrier történetét mondja el a Fanny Girl című-szí­nes, zenés, amerikai film. Fanny első fellépésére egy silány lokál­ban kerül sor. A görlök közül esetlen mozgásával' tűnik ki, a tulaj kiadja az útját. Később a görkorcsolyás táncosnők között próbálkozik. A nyolc keréken csetlő-botló lányban az unatkozó közönség paródiát sejt, és Fanny tomboló ^kert arat. Elindul a hírnév, a siker útján. Az Humanité Dimanche ezt írja a filmről: „A film veteránja Wil­liam Wyler, a konvencionális for­gatókönyvből kitűnő musicalt csinált”. Barbara Streisand hang­ja megdöbbentően hajlékony, re­mekül táncol, otthon van a paró­diában. Nagy színésznő, finom és kulturált”. i Az Humanité így Ír a színésznői alakításról: „Barbara Streisand olyan felfedezés, mint hajdan Judy Garland volt”. A helyenként érzelmes, helyen­ként vidám történetből William Wyler rendező káprázatos, nagy­vonalú, zenés komédiát készített. (Wyler előző két filmjét, a Római vakációt és a Hogyan kell egy­milliót lopni címűt a hazai mo­zik is nagy sikerrel játszották.) A sok színű, hangulatos zenei betéteken és a látványos képeken kívül egy színészi remeklésnek is tanúi lehetünk. Barbara Strei­sand, a főszereplő szépen énekel, nagyszerűen táncol, humorérzéke és különleges egyénisége a film egészét áthatja. Partnere, Omar Sharif, a legnépszerűbb sztárok egyike. A magyar közönség előtt ebben a filmben fog bemutat­kozni. NÓGRÁD — 1972. február 23« szerda MIKSZÁTH KÁLMÁN ÉLETE A Tisztelt Házban Mikszáth a Pesti Hírlap hasábjain, 1882. január 15-én kezdte meg először névtele­nül, majd Scarron álnéven országgyűlési karcolatait. El­addig Tors Kálmán — Mik­száth egykori iskolatársa — volt a tudósító, de egyszer megbetegedett és akkor bír-, ták rá az egyébként szabad­kozó Mikszáthot, hogy vál­lalja a parlamenti tudósítá-. sokat. Rosszul indult a do­log, mert az első alkalom­mal ellopták a télikabátját és ekkor kijelentette, hogy oda pedig többé nem megy, de kiadója kibékítette egy új télikabáttal és ettől kezd­ve fonódik össze élete több mint két évtizedre a Tisztelt Házzal. Először a megilletődés hangján látszik szólni: „Kéj­jel szíttam be a levegőt, mely az ország nagyjainak lélegzeteitől lett olyan fül­ledt, szemem gyönyörködve indult meg véges-végig a padokon. Imitt-amott föl­bukkant egy-egy ismerős arc, melyet láttam már va­lami képeslapban. Hogy el­méláztam én ezeken! Érde­kelt koponyájuk alkata, sze­meik pislogása, kezeik moz­dulata. Istenem, istenem, mit érethet a szívében egy ilyen ember, aki az ország oszlopa gyanánt ül itt! Az egyik oszlop éppen aludt...” Később azonban nagyon megváltozik a véleménye. Nem tudjuk, hogy meddig írhatjuk még e rovat fölé, hogy „Tisztelt Ház” — írja egy alkalommal —, mert ha úgy megy, mint ma ment, megérhetjük még azt az időt, hogy a csapláros azzal utasítja rendre az ivóban duhajkodó legényt: „Cslhaj te! Azt hiszed, a képviselő­házban vagy?” írói módszeréről, néző­pontjáról többször beszél: E karcolatokat, melyek a Pesti Hírlapban jelennek meg, rendszerint hárman írjuk. Egy mameluk képviselő (de ez csak akikor van ott, ha beparancsolják), némelykor egy függetlenségi képviselő (de ez meg csak akkor van ott, ha valami botrány van készülőben), s végül én ma­gam, akinek mindig csak azt lehet megírni, amit meg­hagynak, s az semmit sem ér. Politikai álláspontja sze­rint a függetlenségi párthoz állt a legközelebb. Bennük látta ,,a' magyar politika poézisét”, ők képviselték szemében a legfényesebb eszmét, de csak virágozni tudnak, teremni tnem és ezért kénytelen ártalmatlan­nak nevezni szelíd duzzogá- sukat. „Szegény ellenzék biz’ ez a miénk!” — sóhajt fel Mikszáth egy hosszabb formális parlamenti szócsa­ta után. Ügy érzi, hogy Ti­sza Kálmán maholnap ■ a mamelukok közül nevez ki magának ellenzéket. De ez szerinte természetes, „hi­szen a Ház nem is lehet másforma, mint az ország, mert ennek az arcát kell, hogy mutassa.” Karcolataiban nem annyi­ra a politikai nagyságokkal foglalkozik, mint inkább a Tisztelt Ház névtelenjeivel. Az újságok általában megír­ták, hogy miről beszéltek a miniszterek, Mikszáth in­kább arról beszélt:* mit csi­nált eközben az a hérom- százegynéhány képviselő, akik a választók bizalmából intézték az ország sorsát. Elvezeti az olvasókat a fo­lyosókra, bemutatja, a karzat szépeit. Humor és knekdota a fegyvere, de mint egyik hőse érájába adja: „míg én ebben a Monarchiában va­gyok, s míg ezeket a fizio- nómiákat látom, addig min­dig a keserűség bolondozik belőlem... A karcolatok író­jának is jó mentségét képe­zi ez, ha netán szemére vet­nék, hogy miért nem fordít nagyobb gondot a Ház ko­molyabb eseményeire. Ko­molyabb események! Én is­tenem, de szörnyen naivok önök, képzeletbeli gáncso- lóim.” Ábrázolási módszere Vé­delmében gyakran használ anekdotákat. Egyik karcolatában el­mondja, hogy az egyik fel­vidéki faluba huszárokat szállásoltak be. Egy festő­művész is volt közöttük. A piktor szentképeket festett a helyi templomban, mert a falunak igen csúnya népe volt, és az öregek ezt annak, tulajdonították, hogy az asz- szonyok mindig rút képeket láttak a templomban. Az ú] képek gyönyörűek lettek és csodák csodája ettől kezdve csupa szép, kedves arcú gye­rek született a faluban. — KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE Látogató a Kopasz-hegyen 8. — Ä negyedikről jöttem — felelt gondolatban azon­nal a Kopasz-hegy különös látogatója. — A kilenc kö­zül a negyedikről. Az én otthonom a negyediken van. Azért jöttem, hogy megis­merjem a harmadikat. Egye­dül érkeztem. Puff neki, mégsem olyan tökéletes ez a telepátiás módszer. Mit akar azzal mondani, bocsánat gondolni, hogy a negyedikről jött?! És, hogy a harmadikat akar­ja megismerni?!... Várjunk csak! Itt van, a mi világun­kat akarja tanulmányozni, hacsak nem tévedt el az űr­ben, akkor feltehetően a mi Földünk az a bizonyos har­madik. Miféle harmadik? Fejlődéstörténeti korszakot szándékozik jelölni ezzel a vendég, az ő sajátos periodi­zációjuk szerint? — Nem. Nem időt, távol­ságot jelzek. Távolságot a leg- nagyobbtól. A viszonylag leg- nagyobbtól. A mi közös köz­pontunktól. Önök sem számol­hatnak másként. Kilencen vagyunk összesen. Kopra a homlokára csapott. Minden világos. A legnagyobb, a viszonylag legnagyobb, az a bizonyos közös központ, nem lehet 'más mint a Nap! A mi naprend­szerünknek kilenc bolygója van! És a gimnáziumban Gönczi tanár úr, szegény, he­tekig verte fejünkbe a neve­ket. Míg csak nem fújtuk, mint a vízfolyás... Merkúrj Venus, Föld, Mars, Jupiter, Saturnus, Uránus, Neptunus, Plútó... Itt tényleg a Föld a harmadik a sorban. Eddig sejtelmem sem volt róla, de úgy látszik, nem önkényes lajstromozás ez, hanem a Naptól mért távolságuk szerint következnek így... Akkor hát ez a kis fókafejű a negyedik­ről, tehát a Marsról érkezeit... Eddig eljutottunk. a. A fiatalember elégedetten ropogtatta meg ujjait, leült a fűbe.MiérJ ugráljon fel hozzá a másik, így kényelmesebben bámulhatják egymást, . Cipője orrával akár el Is ér­hetné a világoszöld labdát. Azt a labdát, amelyben egy Mars-lakó álldogál Világtörténelmi esemény! Az első űrbéli idegen, az első vendég a kozmoszból! És hétmilliárd ember közül elsőnek ő találkozott, ő be­szél most vele! Világszenzáció lesz ő ma­ga is! Kopra barnára sült bőrén verejtékcsepnek ütöttek ki. el­öntötte a forróság jó, hogy leült, érezte, remegnek a tér­dei, vibrál egy ideg a bal sze­me alatt. Még csak az hiányzik, hogy elájuljon! Erőt vett magán, itt most ő nem egy ismeretlen, jelen­téktelen magyar újságíró, nem egy pesti huszonéves a száz­ezer közül, neki itt most az egész emberiséget kell képvi­selnie. Rengeteg múlhat ásson, hogy milyen benyomást sze­rez általa a földiekről ez a Mars-lakó! Udvarias, szerény, szívélyes, de ugyanakkor mél­tóságteljes viselkedés! Ezt kö­veteli a rendkívüli helyzet, amelybe úgy került, mint légy a tejesköcsögbe. Ültében meghajolt a labda felé, megköszörülte a torkát. — Engedje meg — mondta ünnepélyes-tagoltan —, hogy bolygónk valamennyi lakója nevében forró szeretettel üd­vözöljem önt abból az alka- loimból, hogy felkeresett ben­nünket. Nagy nap ez a mi éle­tünkben. Mély meggyőződésem, hogy e kapcsolat megteremté­se mindkét fél szempontjából hasznos lesz és gyümölcsöző, új, ragyogó távlatokat nyit meg, eddig kiaknázatlan erő­forrásokat tár fel előttünk ... Boldog vagyok, hogy nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy elsőként nyújthatok ön­nek, Hax úr, baráti jobbot... Üristen, miket fecsegek itt össze?! — szakította félbe szónoklatát. — Mintha csak a külpolitikai rovatban dolgoz­nék! Hax úr?! Baráti jobb? Mire alapozom, hogy férfi? És hogyan nyújthatnék neki ke­zet a burkon át, amelyet a szikla sem to dot t benyomni! Milyen alakon, tartok én itt Megszépült a falunk! ímej mit érnek a jó képek! — mondogatták az emberek. De volt olyan is, aki azt mondta: íme, mit érnek a szép huszárok! Ehhez az anekdotához fűzi hozzá Mikszáth: „Morál ebből, mélyen tisztelt gáncsolóim, hogyha egyre csúnyul a fa­lu, talán azt sem a mi ru- tító karcképeink okozzák, hanem ők maguk, a huszá­rok!” Két szeretője van a ma­gyarnak — mondta Mik­száth. A politika, ez az a kifestett személy, melybe bele van bolondulva, és az irodalom, ez a kis kalászos hajú leány. Ha ott csalódás éri, ide tér vissza. Mikszáthot is, elcsábította a „kifestett személy”. Állító­lag Tisza Kálmán kérdezte tőle, hogy mit szeretne, a legjobban? Egy fogast a kabátomnak — felelte az író, ami azt jelenítette, hogy képviselő szeretne lenni,' mert csak azoknak volt fo­gasuk a T. Házban. A „ge­nerális” megértette a célzást és 1887-ben kerülethez jut­tatta az írót. Előbb az illye- falvihoz, amely Jókai kerü­lete volt, amíg nem lépett elő főrenddé, majd 1892 után a fogarasi kerületet képviselte alkotmánypárti programmal. Az addig ellenzéki állás­pontú Mikszáth ettől kezdve Tisza Kálmán támogatója lesz. Világnézeti korlátja nem abból állt, hogy az el­lenrák soraiból Tisráékhoz pártolt — állapította meg Király István —, hanem ab­ban, hogy elfordulva az úri 48-asságtól, nem jutott el a népi 48-assághoz, csalódva az úri ellenzékiségben, nem jutott el a népi ellenzékisé­gig: nem számolta fel illú­zióit a dzsentrivel szemben! De ha a politikus Mikj sráth nem is tudta megőriz­ni ellenzékiségét, a „kalászos hajú lány”, az irodalom szolgálatában hű maradt el­veihez. Bizonyítják ezt olyan művei, mint „Az apró gentry és a nép”, a „Régi urak, régi cselédek, régi rablók”, „A pénzügyminisz­ter reggelije” és azok a re­gényei, amelyekben megörö­kíti parlamenti tapasztalai tait, emlékeit. Csukly László klott gatyában hivatalos fnga^ dúst? Azt fogja hinni, hogy hülye vagyok! Hogy hülyék lakják az egész Földet! Álta­lánosítja az én maflaságomaü Nem, nincs semmi baj, hi­szen a másik gondolataiban olvas, függetlenül attól, hogy ő miket mond. S lám már vá­laszol is: — Örülök, hogy jó szándék-: kai van irántam. Bízom ben" ne, hogy miként önnel, társai­val is baráti viszonyba kerü­lök. Ezt kell tennünk. Ezért is jöttem. Nem tudom viszont, hogy mit jelent az: férfi? És főleg, hogy ön miért szeretné átdugni a kezét a védőöltö­zetemen? Feltétlenül szükség van erre? — Ö, dehogy! —1 gondolja sietve Kopra. — Inkább azt tisztázzuk: miben állhatok szolgálatára? Van-e valami terve, amelynek megvalósítá­sában igénybe vehetné szemé-' lyes segítségemet, közreműkö­désemet? Egyáltalán, mennyi' időre tervezi itt-tartózkodá- sát? — Köszönöm a felajánlott támogatást, igénybe fogom venni. Egyébként már eddig . is sok ismeretet raktároztam el az emberről, mostani talál­kozásunk eredményeként. El­nézését kérem azonban, egye­lőre vissza kell mennem a gömbbe, huzamosabb ideig nem tehetem ki a védőöltöze­temet ilyen nagy forróságnak és ekkora légnyomásnak. Itt, a harmadikon annyi ideig maradok, amennyire energia- készletemből futja. Kérdéses, hogy a szervezetem miként tűri a klímát, nem adódik-e valami- komplikáció. Pontos vá­laszt tehát nem adhatok. Bú­csúznunk kell. a viszontlátás­ra. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents