Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám

Galgaguta Pest megye közelében, a Gal- ga völgyében fekszik. Lakosainak száma 948. Régebben tisztán szlovák ajkú község volt, és még ma is a lakosság nagyobbik te­le szlovák anyanyelvű. Mezőgazdasági jel­legű község. A tsz-tagok száma 242. A ter­melőszövetkezet nyújt megélhetést az em­bereknek, ugyanakkor nem kevés azoknak a száma, akik az iparban dolgoznak. El­járnak a községből Aszódra, Balassagyar­matra vagy Budapestre. A községben sokat tesznek a szlovák nyelv ápolásáért, a hagyományok felelevení­téséért. Már az óvodában két nyelven fog­lalkoznak az apróságokkal. Az iskolában a negyedik osztályig órarendszerüen, a felső tagozatban beszélgetési órák formájában gyarapítják anyanyelvi ismereteiket. A fel­Igy hívják: /(csik0fogat" Zárszamad ásón van Nagy A községért teszi Falugyűlés a kultúrházban. Nagy Jenő MÁV- karbantartóé a szó. Felveti, jó lenne, ha az ÁFÉSZ peremboltot létesítene a községben. Ha erre nincs terület, szívesen ad a sajátjából. A felszólalónak a tanácselnök mondott köszöné­sét. Nagy Jenő a községért teszi, amit tesz. Nem először és nem utoljára. Amikor az iskolásoknak autó­buszváró kellett és nem volt közterület, akkor is Nagy Jenő volt az, aki saját telkéből adott át egy területet. Nagyszerű ez a megajánlás. Követésre mél­tó. Hány helyen akár 10 centis földdarabért ölre, bí­róságra mennek az emberek. A galgagutaiak nem ilyenek. nőttek számára nemzetiségi esteket tarta­nak, melyekhez a szlovák szövetség bizto­sit programot, előadót. Fellépnek Galgagu- tán távolabbi területen élő szlovák művé­szeti csoportok is, mint a békéscsabai, szarvasi, erdőkürti, a szlovák gimnázium ön- Mihály, a Táncsics Tsz elnöke tevékeny csoportja. A dalok, táncok mel- e§F Páran. Nem Gál­'*» ■*»« «— KT iSStSXJSSS. titesek tarkítják a programot. Galgagután már megvolt a A kétnyelvű faluban kölcsönös megbe- zárszámadás. Felszabadult, csülésben élnek együtt szlovákok és magyG- mosolygós arcú emberek, asz­me99,&ód.ünk ,41ahoy ÄSSfc dolgos, a közösseget szerető emberek lak- Egészen más volt a hangulat ják a községet. Együtt dolgoznak a terme- mint akkor, amikor kétmilliós löszövetkezetben, pihennek, szórakoznak a deficittel zárt a tsz. kultúrházban, olvasnak a könyvtárban szlo- A fiatal vezetőség, ame- vákok és magyarok, mindenki a saját nyel- , „osikófogatnak” keresz­teltek el, bizonyított. Nagy Mihály elnök, Kovács Gábor főagronómus a régi, de ugyan­akkor fiatal főikönyvelő Faze­kas Károly, a jól szervező gépcsoportvezető, Korita Mi­hály, a tapasztalt főállatte­nyésztő, Bartos János, no és a tagok munkaszeretete válasz volt a kételkedőknek; bizo­nyította, hogy nem szabad kétségbe esni, hanem a mun­ka az, ami kivezet minden bajból. ven , Egyformán mind a négyet Jó lenne, ha helyben lenne Szlovák nyelvóra az iskolában. Adámi Éva, Sebián Zsu* zsanna és Sinkó Erzsébet szlovák nyelvű könyvet olvaa A randevú kettőtől tízig Többen szóvá tették — beszédtéma a községben — a húsellátást Arról van szó, hogy a galgagutaiak három-három kilométerről, Bércéiről vagy Nógrádkö- vesdről hozzák a húst Te­gyük hozzá: ha időben ér­keznek és még kapnak. Töb­ben kérték: legyen húski­mérés a községben. Ügy tűnik, hogy a felve­tés megvalósulhat, reális alapja van egy feldolgozó­üzem létrehozásának. Tár­sulásos alapon a termelőször vetkezetek hoznák létre az üzemet, amely biztosítaná Galgaguta és a környék húsellátását, ugyanakkor te­hermentesítenék a balassa­gyarmati vágóhidat amely — mint mondani szokták — kapacitással nemigen bír­ja. A feltételek biztosítottak — csak még türelemre van szükség és hamarosan hely­be jön a hús. A tisztaságért Tóth Istvánná, a Vöröske­reszt titkára a község tisz­taságáért emelt szót. Kérte, hogy rendszeresen szállít­sák el a felgyülemlett sze­metet. Seres János a Béke útért szólt, azért, hogy a gabona­felvásárló magtára felé ve­zető utat tönkreteszik a járművek. Intézkedést kért. Mindkét felvetés jogos volt. Előbbinél — község­gazdálkodási csoport híján — segít majd a tsz, és az utóbbit is biztosan sikerül majd orvosolni, hiszen Gal- gagután büszkék lehetnek az utakra, mert a községben minden út szilárd burkolatú. Négy év alatt történt Óvoda felújítása 250 000 Ft Iskolai buszvárók 40 000 Ft Dózsa György út portalanítása 130 000 Ft Utak felújítása, korszerűsítése 200 000 Ft Járdaépítés 60 000 Ft Orvosi rendelő, pártház kerítése 40 000' Ft Könnyű kiszámolni, hogy tunk — 720 ezer forint volt csak a nagyobb munkála- a ráfordítás, tokra — amelyeket felsorol­Lapok, rádió, tv Szeretnek olvasni a gal- gagutai emberek. Nézzük a legnépszerűbb lapokat: Szabad Föld 99, Népsza­badság 77, Rádió és Tv Új­ság 41, Nők Lapja 30, NOGRÁD 29, Képes Újság 19. Nógrádkövesden találjuk, itt is fogad Galgaguta ta­nácselnöke, Bartos Pál. A körzetesítés óta Kövesden és Gután kívül még két község, Becsike és Szécsénke is ide tartozik. Bartos János mind a négy községet egyformán sze­reti és ismeri. A 41 éves el­nök 1954 óta vesz részt a ta- nácsl munkában. Galgagután született, ott is lakott sokáig, ott választották meg elnöknek és csak másfél éve él itt Nógrádkövesden. Ismeri Gal- gagutát, mint a tenyerét Nemcsak hivatalosan jár Gutára. Átmegy a különböző rendezvényekre. Ott volt a legutóbbi nagy eseményen, a falugyűlésen is, amikor a kultúrotthonban 235-en vol­tak jelen, hogy megbeszéljék a falu dolgait, megválasszák a népfront községi tisztségvise­lőit. Ottjártunkkor Bartos Pál kalauzolt, készséggel ad,ott tájékoztatást a négy közül az egyik községéről, Galgagutá- róL A kultúrházba főképp fia­talok járnak. Szívesen láto­gatják a különféle, legtöbb­ször táncos rendezvényeket. Űj kezdeményezésként szá­mukra. rendezik havonta egy­szer az „Ifjúsági randevút”, mely igen korszerű, komplex programot nyújt. Vasárnap délután kettőtől tízig tart a műsor, melynek keretében le­mezhallgatás, filmvetítés, „Mai vendégünk” cimmel aktuális miniankét és természetesen tánc a program. A zenét az igen népszerű helybeli beat- együttes szolgáltatja. Amióta ez a zene egyeduralkodó lett, az idősebbek mintha kiszo­rultak volna a művelődési házból. Ezért a népfront ren­dezésében az ő ízlésüknek megfelelő zenével is rendez­nek bálokat, például koratyo- lóbált. Az évi támogatás szerény, 8000 forint. Ebből az összeg­ből öt-hat műsoros rendez­vényre futja, melyen részben helybeli, részben máshonnan hívott öntevékeny előadók vesznek részt. A műkedvelő előadásoknak általában nagy a sikerük. Megszokta, megszerette Gyürki Tibor fiatal em­ber, 31 éves. Drégelypalán- kon született. Tizenegy éve helyezték örhalomról Galga- gutára. Itt telepedett le, családot alapított. Pedagógus. Az iskolában tanít. Többek között a szlo­vák nyelvet is, amióta a szlovák nyelv tanára elköl­tözött a faluból. Nem kis feladat számára, hiszen tu­lajdonképpen magyar ajkú. Szlovák anyanyelvű felesé­ge készíti fel minden órára. Kisdobosvezető és ő vezeti a bábszakkört is. Ennyi társadalmi munka már ma­ga is megbecsülést érdemel, de Gyürki Tibor ezeken túl a kultúrotthon igazgatója is, így a gyerekek nevelése mellett az ő vállán nyugszik a felnőttek nevelésének, szó­rakozásának feladata. Mi­vel a falu népfronttitkárá­nak tisztét is ő tölti be, nem probléma az iskola, a népfront és a kultúrház jó együttműködése. Mikor tizenegy éve Gal- gagutára került, nem na­gyon örült, hisz’ Örhalom jóval nagyobb hely, és nem is annyira „eldugott”. Most már, ha küldenék sem men­ne vissza. Megszokta, meg­szerette a csendes, szerény galgagutai embereket, * ra­gaszkodik hozzájuk. Négykerekű szerencse — Igaz, hogy Galgaguta szerencsés község? — Igaz, de mire gondol? — Itt négy keréken jár a szerencse. — Ez bizony igaz. — Hét kocsi másfél év alatt. — Nem egészen így van. ■— Nekem így mondták. — Ügy van, hogy két- három évvel ezelőtt nyer­tek kettőt, az utóbbi más­fél év alatt ötöt. így jön ki a hét. — Hányán pályásnak még autóra? — Csak betétkönyvvel 143-an — mondja Bartos Jánosné, a posta vezetője. Harmincöt kisdobos A lapokat és sok más egyebet — a jó és rossz hírt is — immár hat éve Galyka Jánosné kézbesítő juttatja el az embereknek. A köz­ségben 203 rádió és 106 te­levízió van. A 107. tv-elő- fizető Bartos Mihály tehe­nész. A galgagutai iskola nem nagyon különbözik a többi falusi iskolától, egyszintes épület. Már csak az alsó ta­gozatosok járnak ide. A fel­sősök 1963 óta Nógrádkö- vesdre járnak, ugyanis még a tanácsok körzetesítése előtt megtörtént az iskola centrali­zálása. A kövesdl iskolaigaz­gató elégedett a gutái gyere­kekkel. Az alsó tagozatosok 35-en vannak. A tanulóknak körül­belül a fele szlovák ajkú, az ő számukra az anyanyelvűk gyakorlását az órarendbe ik­tatott nyelvórák biztosítják. Ehhez tankönyveket a szlo­vák szövetségtől kapnak díj­mentesen. Mindnyájan tagjai a helyi 3267. József Attila Kisdoboscsapatnak. Saját báb­szakkörük van, mely a falu rendezvényein, legutóbb a fa­lugyűlésen nagy sikerrél sze­repelt, van tánccsoportjuk, gyűjtik a régi kerámiákat, népviseleti darabokat, népraj­zi emlékeket, melyekből egész kis kiállításra valót talál a látogató az iskola folyosóján. A felszabadulás 25. évfordu­lójára nagyméretű tablót ál­lítottak össze, melyen fotók segítségével mutatják be szü­lőfalujuk fejlődését NÓGRÁD — 1972. február 17., csütörtök Együtt vannak a bábosok. Pleva László, Bartos Mária.Bartos Zoltán és Gyürki Tibor felügyeletével gyakorol Urbán Eszter Az oldal cikkeit irta: Gáspár Imre és Szokács László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents