Nógrád. 1972. február (28. évfolyam. 26-50. szám)
1972-02-17 / 40. szám
Letelt a katonaidő A határőr vallomása ' Egy ember fiataléletéMég e<?v utolsó simítás a szeretett fegyveren. Vincze István Özdra. Deák Ferenc Budapestre. Lengyel Rudolf ugyancsak Özdra utazott a leszerelés után. Jó kezekbe adták át a fegyvert beo 27 hónap igen. hosszúnak tűnik. Márpedig Szabó István, aki 27 hónappal ezelőtt mint burkoló-csem- péző építette 3z* új házakat ■ szerte az országban, ennyi időt töltött el a határőrség szolgálatában. Vasárnap délben még a Ka- rancs hegyvonulatait járta, védte, őrizte hazánk államhatárát. Ez volt az utolsó szolgálata a katonaidőben. Nem volt fáradt a hosz- , szú szolgálati idő után. Fia- rí5asé vált a táj, szinte min- talos és friss volt, hiszen már bokor, fa, a vadak járácsak egy dolog maradt hát- sa- Ereztem bajtársaim és a ra: rendbe szedni a fegyverét, batármenti lakosság messzi- felszerelését és a határőregyenruhát ismét felcserélni jfKwBaiffifm, a civillel. Szóra bírtuk Sza- bó Istvánt. — Visszaemlékezni sokkal könnyebb az eseményekben 9 ^ gazdag^ huszo^ét ^ ^ ^ hónapni^ f ^ tok ellátása nap mint nap Szabó István a leszerelés újat, változást ‘jelentett szá- után, most már civilben inomra is. — Ami a szolgálat ellátá- men° támogatásét. Az egyik süt illeti, kezdetben nehéz alkalommal velem is megtör- volt. Főleg amikor egyedül, t®n> bogy egy felém közele- önállóan kellett a határon alakot felszólítottam: helytállni.’ Sohasem felejtem »Állj! Ki az? — Kezeket fel!” el azt, a bátorítást, segítőkész- — hangzott a vezényszó, és séget, amit a kollektívától az alak egy anyakoca volt. Elkaptam. Ez adott erőt leküz- mosolyodtam. — Fő az éber- deni a kezdeti nehézségeket, ség — nyugtáztam' magamban — A hónapok teltével isme- a történteket. — A katonai szolgálat egészében a fegyelmezett magatartás, a szabályzat szerinti élet fontosságát felismerve, arra törekedtem, hogy legjobb tudásom szerint lássam el feladatomat. A huszonhét hónap alatt több dicséretet, elismerést kaptam. Fenyítve nem voltam. Az 1971-es évben, szocialista versenymozgalom követelményeit teljesítve el értem az „Egység Élenjáró Katonája” megtisztelő címet: Minden alkalommal büszkén mondtam: „A dolgozó népet szolgálom!” — Mindennél többet jelent számomra, hogy a párt soraiba felvettek. Saját elhatározásom volt. Az ifjúsági munka hétéves tapasztalatával a hátam mögött úgy éreztem, hogy a pártban van a helyem. Jóleső érzés volt, hogy a párt- alapszervezet kommunistái bizalmat kölcsönöztek és egyhangúan adták szavazatukat felvételemre. Tudatában vagyok annak, hogy a párttagság többre kötelez Mindezt a jövőben a polgári életben, a szakmámban kívánom bizonyítani. — A számvetés perceiben úgy érzem, hogy a katonai élet a határőrizeti, politikai ismeretek mellett élettapasztalatban, emberismeretben, egymás megbecsülésében sok jó emberi tulajdonsággal gazdagított. A tanultakat nagyon jól tudom majd alkalmazni a polgári életben. A leszerelés napján búcsúzom a somosi vártól, a sok természeti szépséget rejtő nógrádi tájtól, parancsnokaimtól, katonatársaimtól; egy fegyvernemtől: a határőrségtől, amelyre mindenkor büszkén emlékezem. Meggyőződésem, a maradó állomány tagjai az elsőéves határőrökkel — hasonlóan, mint Ini tettük —, úgy őrzik hazánk határát, hogy azt büntetlenül senki * meg ne sérthesse. Korszerű üzem- és munka- szervezés nélkül ma már szinte elképzelhetetlen a célszerű, hatékony vállalati gazdálkodás. A szervezők feladatköre az üzemi élet számos területére kiterjed, ahol csak lehetőség van a .tartalékok feltárására, hasznosítására. A nógrádi szénbányáknál különösen fontos, mert itt sokoldalúbb feladatoikat kell megoldani, hogy az energiastruktúra változásából adódó visz- szafejlesztés lehetőleg a gazdaságosság javulásával párosuljon. Tavaly januárban hozták létre a héttagú munka- és üzemszervezési csoportot. Igaz, korábban is folyt ilyen tevékenység a vállalatnál, ezt akarták hatékonyabbá tenni. Vajon mit értek el az elmúlt évben, hogyan valósították meg az elképzeléseket? Cserháti József bányamérnök, a csoport vezetője, az eredményekről és azokról a vizsgálatokról is tájékoztatott, amelyekbe ugyan nagy energiát fektettek, de amelyek valamilyen okból egyelőre mégsem hoztak hasznot. Több átszervezést hajtottak végre tavaly a vállalatnál, ezek előkészítésében igen nagy része van az üzemszervezőknek. Létrejött az önálló fuvarozási üzem. Ezzel az volt a cél, hogy az egyébként igen jelentős gépkocsiparkot jobban kihasználják, a munka hatékonyságát fokozhassák és sem utolsó sorban az önköltséget csökkentsék. Azóta fél év telt el és az átszervezés hatására jelentősen javult a fuvareszközök kihasznáiltsági foka. A teljesíthető üzemórák Bőségesen megtérüli Munka- és üzemszervezés a nógrádi szénbányádnál nyolcvan százalékát valóban le is dolgozta az üzem, ami lényegesen jobb eredmény a korábbinál. A költségszint csaknem 87 százalékra csökkenti tehát nyereségesebbé vált a fuvarozási tevékenység. A munkásjáratok közforgal- masítására ugyancsak a szervező csoport dolgozta ki a javaslatot. Ez az év elején valósult meg. Előzetes számítások szériát évente több mint kétmillió forint megtakarítást jelent, de előnyös az Autóközlekedési Vállalatnak is. Korábban rnég arról volt szó, hogy Ménkes-akna termelését jelentősebb mértékben növelik. A szervezők hozzáfogtak, hogy a hagyományos háromharmados munkarend helyett kidolgozzák a termelés növelését szolgáló ‘négyne- gyedes munkarendet. A javaslat elkészült, a telepítésektől a munkásszállításig, az új önköltségig mindent kiszámítottak. A javaslat mégsem valósulhatott meg, aminek oka többek között, hogy értékesítési gondok vannak. A vállalatnál a korábbi háromlépcsős irányítási rendszerről az idén kétlépcsősre tértek át. Ezzel többek között 60 fős alkalmazotti létszámot takarítanak meg. Bár külön brigád készítette elő ezt az átszervezést, de az üzemszervezők is közreműködtek részfeladatok megoldásával. A hatékonysággal összefüggésben vállalati szinten elemezték a bérgazdálkodást. Ennél 1476 adat segítségével állították össze á bérszínvonal és bérfejlesztési mutató variánsait. A szükséges számításokat a kohászati üzemek számítógépével végeztették el. A kapott táblázatok segítségével ma már állandóan figyelemmel kísérhető a hatékonysági mutató alakulása. Fontos információkhoz jut így a vez.etés és időben megteheti a szükséges intézkedéseket a termelékenység növelésére. A vízgazdálkodás módszereinek. kidolgozásával — amit ugyancsak a munka- és üzem- szervezési csoport készített el, egy év alatt csaknem 650 ezer forint megtakarítást értek el a vállalatnál. A már említett példák. a teljesség igénye nélkül bizonyítják, hogy érdemes gondot fordítani szervezetten is a munka- és üzemszervezésre. Az évi kimutatható megtakarítások összege meghaladja a 3,5 millió forintot. A ráfordítás tehát bőségesen megtérült. A munka- és üzemszervezési csoport brigádot alakított és a Szocialista Brigád cím elnyeréséért is versenyzik. Tagjai szervezett továbbképzéssel és' önképzéssel készülnek fel a megnövekedett feladatokra. MIT MONDANA EL? Csak egy kicsivel jobban Február 18. és 19-én tartják Csepelen, a Vas- és Fémművek Sportcsarnokában a vasas szocialista brigádvezetők országos tanácskozását. A vasas üzemek 15 és fél ezer szocialista brigádját 400 brigádvezető képviseli majd az országos konferencián. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Babus Gyulára, Nagy Erzsébetre és Ponyi Lászlóra esett a választás. Ök foglalnak majd, helyet a szocialista brigádvezetők között, hogy a tanácskozás rangjához méltóan képviseljék a gyár dolgozóit. A küldöttek egymás között is megbeszélték már, hogyan készüljenek, és mivel gazdagíthatnák a tanácskozás színvonalát. Ügy döntöttek, ha szót kapnak, akkor Ponyi László áll majd mikrofon elé. Ponyi László a hideghengermű körollós szocialista brigádjának vezetője, már 34 éve dolgozik a vállalatnál. Mindenki példamutató, szorgalmas embernek ismeri. Harmincnégy év alatt nem hogy igazolatlan kimaradása, de egyetlen perc késése sem volt. De halljuk, mit tartana fontosnak elmondani e jelentős országos fórumon: — Én nagyon lényegesnek tartom az egészséges brigádszellem kialakítását. Mert jó eredmény csakis úgy képzelhető el, ha legteljesebb egyetértésben, egymás támogatásával folyik a munka. A mi brigádunk például 18 tagból áll. Azt is hozzá kell tennem, hogy ahányan vagyunk, majdnem annyi községből járunk be. Van közöttünk karancsaljai, egyházasgergei, Somoskőújfalui, lapujtői, pilinyi, ce- redi és mindössze néhányan vagyunk salgótarjániak. A brigád azonban így is egységes, szorgalmas és segítőkész. Az elmúlt évben például vállaltuk, hogy napi átlagban 145 tonna anyagot hasítunk. Erre volt szükség ahhoz, hogy a hengermű-gyárrészleg teljesíteni tudja a megrendelők igényét. Az 1971-es vállalásunk 109 százalék felett teljesült, hiszen a napi átlagtermelésünk 153 tonna körül mozgott. — Magam részéről nagyon jól megjegyeztem azt, amire Kádár elvtárs figyelmeztette a szocialista brigádokat. — Ügy dolgozzunk ma mint tegnap, csak egy kicsivel jobban. Nálunk az a kicsivel jobb is megvolt, hiszen a 145 tonna vállaláson túl, a napi nyolc tonna többlet jelenti ezt a kicsivel többet. — Az 1972-es évre is Kádár elvtárs szavaihoz mérjük tennivalóinkat, hiszen most nyolc tonnával megemeljük a tavalyi vállalást. S ha a feltételeket biztosítják, a mi brigádunk ezúttal* is teljesíti majd adott szavát. Sőt, most is arra törekszünk, hogy egy kicsivel megint több legyen. — A brigádom 10 éve dolgozik együtt. Ez alatt kétszer nyertük el az . ezüstkoszorús címet, s a tavalyi eredmények alapján talán várományosai lehetünk az aranykoszorúnak is. A brigádunk eredményei nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a hengermű a gyárrészlegek közötti versenyben első, helyen végezzen. A brigádból egyébként mindenki szemináriumra jár. Az utóbbi időkben öt ember végzett szaktanfolyamot, hogy az egyre növekvő szakmai igényeknek maradék nélkül megfelelhessünk. Ezenkívül a brigád közösen havonta szakmai megbeszéléseket tart. Ezeken a megbeszéléseken a gyárrészleg műszaki vezetői is részt vesznek. A brigádom minden tagja fegyelmezett, jó munkaerő, hiszen az elmúlt tíz esztendő alatt egyetlen igazolatlan mulasztásunk vagy késésünk sem volt. Az igazság kedvéért azonban valamit még hozzá kell tennem: a létszámhiány miatt brigádunkhoz került egy dolgozó, ígérgette, hogy szorgalmasan végzi majd a munkáját és nem ejt csorbát a brigád jó hírnevén. így is volt egy darabig, amíg a fizetett szabadsága tartott. Aztán a brigádunk nagy felháborodására elérkezett a nap, amikor nem jelent meg a munkahelyén. Ez . az eset bizony csorbát ejtett a fegyelemre és lelkiismeretességre sokat adó brigádunk becsületén. Nemrég ez az ember sarkon fordult és itthagyott bennünket. Talán ez az eset még következetesebbé tette a fegyelemre való törekvésünket. Nem is tudom, hogy ítélné meg az országos tanácskozás ezt a helyzetet. Ügy gondolom, minden brigádnak számolnia kell a rizikóval, amelyik új tagot fogad tagjai sorába. Törekvéseinkben az ilyen ellentétek, felkiáltójelek és figyelmeztetők maradnak. Orosz Béla Legéndi esték’ legéndi menyecskék Rendezési tervek A budapesti VÁTI tervezésiben elkészült Nagylóc község rendezési terve, amit a legközelebbi tanácsülésen tárgyalnak meg. A Nógrád megyei Tanácsi Tervező Iroda Varsány község összevont rendezési tervét ugyancsak elkészítette. Ezekkel a dokumentumokkal a szécsényi járás alsó fokú községeinek csaknem 90 százaléka rendelkezik. A mellékfalvak közül az idegenforgalom szempontjából jelentős Ipolytarnóc és Hollókő községekre már korábban készült az előbbihez hasonló I terv. Többek között hárman most végzik a hároméves tervmatematikus, programozó mérnök továbbképző tanfolyam utolsó évét. A vállalat is áldoz, hiszen személyenként a hatezerforintos tandíjat!kifizeti. Ezenkívül a tapasztalatcserék lehetőségét is biztosítja a szervezők számára. A csoport idei munkaterve most van kialakulóban. A Geofizikai Kutató Intézettel már tárgyalásokat folytattak közös kísérleti jellegű vizsgálatok elvégzésére. Az intézet országosan elsőként Ménkes- aknán próbálja vágathajtás nélkül, - geofizikai vizsgálatokkal megállapítani a föld alatti vetődések helj-ét. Nagy szó ez, hisz’ vetőkkel szabdalt szénterületről van szó, ahol ameg- kutatottság foka alacsony. Siker esetén Kányás-akna szu- pataki területén is hasznosítható lesz ez a módszer, ami sok váratlan gondtól mentesítheti a bányászokat. Legfontosabb feladatként emlegetik a termelékenységnövelés lehetőségeinek elemző vizsgálatát, elsősorban a széntermelő üzemeknél, de ’a melléktevékenységet folytatóknál is. Újabb átszervezésekre is sor kerül, amit mindig elemző vizsgálódásoknak kell megelőzniük és több változatot is kidolgozni, amelyekből a vezetői döntésnél a legkedvezőbbet választhatják. A munka- és üzemszervezés még nem régi tudomány, de néhány év alatt is bebizonyosodott: igen nagy szükség van rá, nélkülözhetetlen. Megéri a ráfordított időt, energiát. Bodó János Fölkaptatunk a domboldalra. Az iskola kivilágított kastélyépületéből nótaszó hallatszik: próbál a legéndi menyecskekórus. Az aitó mögött hallgatózunk. Szlovákul zeng a dal. A népdalcsokor végén benyitunk. Tíz menyecske ajkáról csendült előbb az ének. A legéndi menyecskekórus vezetője Gáspár Mária tanítónő. megyei szlovák szakfelügyelő. — Szeptemberben kezdtük el a közös éneklést. Iskolánk magnót kapott a szlovák szövetségtől a szlovák anyanyelvű osztály kísérleti tanításához. Antal Lajos tanárral hozzáláttunk a falu népdalkincsének összegyűjtéséhez. Közel ötven dalt találtunk. Válogattunk, s aztán szóltunk az asszonyoknak. A szervezés könnyen ment. hiszen tanítványaink jöttek a kórusba. A legéndi menyecskék — akárcsak a nézsaiak — szintén Budapestre készülnek. A megyei nemzetiségi Röpüli páva egyik győzteseként az országos döntőn vesznek részt. ★ Tóth Jánosné, a Váci Finom- fonóban- dolgozik. Jelenleg szülési szabadságon van, április elejére várja gyermekét, így is eljár a heti három próbára. jobb az asszonyokkal együtt énekelni, mint otthon egyedül. Hriagyel Anna a váci kórház ápolónője. — Legtöbbünknek nem is^ kellett szólni. Magunktól jöttünk. Pedig nehéz összeegyeztetni az időnket. Többen két- három műszakban járunk dolgozni. Esetenként előbb tartjuk a próbát, hogy mindenki részt vehessen rajta. Valamennyien vállaltunk egy kis rátartást az eredmény érdekében. Dóbiás Jánosné odahaza tevékenykedik. — Mikor én kislány voltam, nálunk lámoagyújtás nem volt citeraszö nélkül. Édesapáin játszott a 'citerán, mi meg édesanyámmal dalolgattunk. Rácz Józsefné a nógrádsápi papírüzem dolgozója. — Énekelni ió — mondja határozottan, s a szereples örömeit ecseteli. * ■ — örülünk, hogy Legénden is megalakult a menyecskekórus — mondják az asszonyok nem kis büszkeséggel. — Gáspár Máriának és Antal Lajosnak köszönhetjük. Ók hozták össze a kört. Pedig volna otthon is dolog. van épp elég gyerek. A falu is várja a fellépésüket. Ma. csütörtökön este tartják főpróbájukat a Hazafias Népfront gyűlésén. Felveszik virágmintás népviseletüket. s a férjek örömére” nótára zendítenek. Szívesen énekelnek. Éppen ezért több támogatásra lenne szükségük. A kultúrháznak kicsi a kötségvetése — mondja Antal Lajos —. abból nem tudjuk támogatni az utazásokat. Talán, ha a községi tanács segítene, sokat jelentene a további szerepléseknél. Kérésük nem alaptalan. Akik valamit már nyújtottak, a támogatást is megérdemlik. * Mi az éneklésben, a próbákban az öröm? Dóbiás Jánosné válaszol: — Hogy • mi? Kikapcsolódunk. Megbeszéljük mi történt a faluban. Kocsmába nem megyünk. presszó a faluban nincsen, csak tévé. Mi alig várjuk, hogy esténként közösen énekelhessük egymás dalait. Szombaton Budapesten mutatkoznak be. A megyei döntőn. Nógródban szeretnék megnyerni a versenyt; Kívánjuk, hogy sikerüljön tervük. (M> NÓGRÁD - 1972. február 17,, csütörtök 3
