Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

Társadalmi érdek A budapesti Műszaki Egye­temről érkezett vendégek, s Nógrád megye középiskolai igazgatói, s az érdekelt pedagógusok feltételezett és tényleges hér foltok, főleg az egyete- funkciója elválhat egymástól, mektől. főiskoláktól távolabb s ezt a társadalmi visszhang eső vidékeken. A Műszaki jelzi. A szakmailag politikai­érdekes tanácskozást tartot­tak a napokban Salgó­tarjánban, a Bolyai Gimná­ziumban. A egyetemi felvételi vizsgákra való előkészítésről esett szó, különös tekintettel a részvételével lag helyes intézkedést is leronthatja a társadalmi vissz­hang, amelyet helyenként, vagy esetenként a lélektelen, mechanikus gyakorlat válthat ki. Mindez azonban nem je­lenti azt, hogy ezért magát fizikai dolgozók tehetséges gye- az intézkedés létjogosultságát rekeire, s a hátrányos hely' zetű tanulókra. Mint ismere­tes, az előkészítők rendszere mindinkább kiépül Jelenleg az iskolai végzettség, egyre inkább szükség lesz te- lista társadalmunk hát arra, hogy koordinációs tevékenységgel tegyük ered­ményessebbé az előkészítést, a jelentkező társadalmi akci. ókat összehangoljuk, amint erre már történt is kezdemé­nyezés. Többek között, felmerül az a kérdés: a társadalmi akci­óknak kiket kell elsősorban segíteni, a fizikai dolgozók te­hetséges gyerekeit, vagy álta­lában a hátrányos helvzetű diákokat? Mindenekelőtt az előbbiekről van szó, hiszen az ő hátrányuk társadalmi struk­túrából fakadó, míg általában a hátrányos helyzet individu­ális okokra is visszavezethe­tő. A hátrányos helyzet meg­határozás tehát oldottabb ka­tegóriát takar. Napjainkban a napi sajtó­ban is olvashatunk az előké­szítőkkel kapcsolatos kritikai cikkeket, esetenként — s túl­zottan általánosítva — az elő­készítők létjogosultságát is vi­tatják némelykor. Tóth Lász­ló néhány cikke a Népszabad­ságban ugyancsak égető kér­déseket vet fel, rosszul elő­készített előkészítő tanfolya­mokról, évközi korrepetálá­sokról ad hírt. Tény, hogy ilyen példák is akadnak, s ezekre a jelenségekre ügyelni kell. Valóban igaz ugyanis az, hogy bármilyen intézkedés vonjuk kétségbe. Társadat munkban az egyén mozgásának lényeges Szocia. nyitott társadalom. Ha ez így van, akkor ez azt is jelenti, hogy rendelkezésre álló eszközeink­kel segítenünk kell elsősorban a dolgozó osztályok gyerme­keinek felfelé mobilizálódá- sát. Egyetemeinken, főiskolá­inkon egészen az utóbbi évig tendenciájában csökkent a fi­zikai dolgozók gyermekeinek aránya. Jelenleg is szükség van arra, hogy ez az arány javuljon. Akkor, amikor a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek segítéséről, tá­mogatásáról van szó, politi­kai ügyről is szó van, ez az államnak az osztályhoz való viszonyát is jelenti Többek közt ezért van óri­ási jelentősége e tanulók év­közi tanulmányi támogatásá­nak, s a nyári táborok rend­szerének. Természetesen a to­vábbképzéseket mindenkor megfelelő pedagógiai készség­gel, tapintattal kell megszer­vezni. A Műszaki Egyetem a kezdeményező felsőfokú okta­tási intézmények közé tarto­zik. 1968-ban kezdte meg a fizikai dolgozók rátermett gyerekei számára az egyete­mi felvételi előkészítőt. Azóta más egyetemek, főiskolák is csatlakoztak az akcióhoz, s az előkészítés jellege mindinkább társadalmi'méreteket ölt. Ter­mészetesen, vannak még fe­AJÁNLATUNK Solohov elbeszélése doni kozákok közé vitt el bennün­ket a szerda esti szovjet filmen. Solohov ifjúkorát a doni kozákok környezetében töltötte el, s mint befutott író is, a kozákok között telepedett le. Legalább olyan ismerője a doni parasztéletnek, mint Veres Péter a magyar alföldinek. Közöttük élt, él és szerzi élményeit, senki nem versenyez­het vele. (Hogy mi lesz abból, ha olyanok próbálkoznak a paraszti világ ábrázolásával, akik csak a szállodaablakból láttak parasztot, azt jól megfigyelhettük a Rózsa Sándor tévé-adaptációján!) Mihail Alexandrovics Solohov, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte, az SZKP Központi Bizottságának tagja és 1965-ben neki ítélték az irodalmi No­bel-díjat is. Nálunk legismertebb műve a Csendes Don és az Üj barázdát szánt az eke című két regénye. Az Emberi sors­ot, ezt a megrázó háborús elbeszélést viszont elsősorban a szovjet film tette közismertté. A „Doni elbeszélés” című, 1964-ben készült szovjet film is háborús környezetben ját­szódik, lenyűgöző és megrázó alkotás. Arnold Vitolij írta filmre, Vlagyimir Fetyin rendezte, Jevgenyij Kirpicsov fényképezte és a zene Szolovjev—Szedoj alkotása. Megrá- zóbb konfliktust elképzelni is nehéz. Jakov Sibalok, a jó­érzésű, jószívű, jámbor vöröskatona szerelemre gyullad a közéjük vetődött Darja iránt. Darja állapotos lesz, gyerme­ket vár. Közben a vörösosztagot a különféle bandák, részé­ről számos támadás éri. Az utolsó támadás, amelyben az atamán is életét veszti, végzetesen megtizedeli a vörösöket. Kiderül, hogy Darja árulta el őket. Darja maga vallja be tettét szülési fájdalmai közben. Erős fiút hoz a világra, de Sibalok nem tud megbocsátani, önmaga végez az árulóval, de a cse­csemőt gondozásba veszi. Szívfacsaróbb és művészibb filmet régen láttunk a televízióban. ★ A mai, pénteki műsorból külön is olvasóink figyelmébe ajánljuk az Intervízió berlini zenés műsorát (17.25), a ma­gyarul beszélő francia képzőművészeti filmsorozatot (18.30), a riportfilmet Fehér Lajos afrikai és közel-keleti útjáról (18.45), Juliu Edlis: Hol van a testvéred, Ábel? című két­részes drámáját a Pesti Színház előadásában (20.00). L. Gy. Klub QépUocsivezetöknph Egyetem két célt tűzött ma­ga elé, amikor az előkészítő­ket megszervezte. Egyrészt az egyetemi életet ismertetik meg a tanulókkal, másrészt a felvételi feladatok megoldásá­ra készítik fel őket igen in­tenzíven. Most a levelezési forma bevezetését tervezik. S ugyancsak új kezdeményezé- felfelé sük a szakmunkásképzős gye- kulcsa rekek segítése. Ez azért is jelentős, mert a fizikai dol­gozók gyermekeinek jelentős része tanul ebben az iskolatí­pusban. 'S. A nyári táborok rendszere 1969-ben kezdődött. Hatásos formának bizonyult az évek során, Nógrád megyei tanu­lók tapasztalatai is ezt bizo­nyítják. 1972-ben csaknem háromezer diák, fizikai dolgo­zók tehetséges gyermekei mennek kéthetes, bentlakásos tanulmányi táborokba az or­szág különböző részeire. A tá­borokban kiscsoportos oktatás folyik, s ha az iskolák jól vá­logatják ki azokat a tanuló­kat, akiket a táborokba kül­denek, tehát valóban a leg­tehetségesebb diákok vesznek részt az előkészítőn, akkor hatásossága az egyetemi fel­vételiken méginkább megmu­tatkozik. Ügy véljük, az évközi egye­temi előkészítő tanfolyamok­nak, a nyári táboroknak csak örülni lehet. Tegyük azonban hozzá: jelenleg, rövid távon. A generális megoldás minden­képpen az lenne, ha iskola- rendszerünk továbbfejleszté­sével sikerülne ezt a gondot megoldani. Olyanná kell ten­ni a középiskolát, hogy meg­felelően előkészítsen a felvé­teli vizsgákra. Másrészt, a fel­vételi rendszernek is jobban igazodnia kell majd a közép­iskolák tantervi követelmé­nyeinek, Természetesen mind­ehhez idő kell, hiszen rend­kívül összetett feladatról van szó. Addig pedig ezeket az előkészítő formákat hell úgy kialakítanunk és csiszolnunk, hogy a fizikai dolgozók tehet­séges gyerekei ezután se kal­lódjanak el, nyitva állhasson előttük a szellemi pályák so­kasága is. Társadalmi hát­ránnyal indulnak. Ezt pedig társadalmi energiával kell megszüntetni, illetve minél kevesebbre csökkenteni. Első­sorban ezért van szükség a velük való fokozott foglalko­zásra. T. E. Üj, nagy érdeklődésre szá­mot tartó klub alakult a Ko­hász Művelődési Központban a napokban. A művelődési központ vezetősége és az MHSZ között megegyezés jött létre, melynek eredmé­nyeként munkához lát a gép- járművezetők baráti köre. A klub tagjai a KRESZ-szel, a gépkocsi javítással, illetve a gépkocsival kapcsolatos egyéb dolgokkal ismerkednek. A klubnak tagja lehet minden­ki, aki a kohászati üzemek­ben dolgozik és gépkocsija, Illetve motorkerékpárja van. A klub vezetője: Tóth Imre főmérnök. Az első előadás címe: Vezessünk baleset nél- küL NÓGRÁD - 1972. január 14., péntek Nógrád vendége volt $inkKároly napokban jelent meg a minden, ami. új. És a fotó- — Hét-nyolc évvel ezelőtt a lapokban, hogy Gink művészetben nagyon sok új- voltam itt először. Akkor ké­- nr. nrrhll n DüdnAlA tÓíol 7 íZirYllI A hír JBL«. _____„ . „ ____ ... , K ároly fotóművész díjat nyert donság jelentkezik. Téves az szült a Beszélő tájak című egy reklámfotó-kiállításon. az elképzelés, hogy elég csak könyv. Az egész megyét be­Gink Károly, akinek nevét egy fényképezőgéppel lekapni barangoltam, Salgótarjánban sokan ismerik, valamit. A fotóművészet rend- a közelmúltban többször is kívül nagy fejlődés előtt áll. Nógrád vendége volt. ö fény- Az ember kísérletezik, mert képezte a Salgótarján várossá még nagyon sok minden vár nyilvánítása ötvenedik évfor- felfedezésre. Ebben a magya- cfulójára megjelenő, Salgótar- rok is jeleskednek. A fotó­ján képekben című díszes ki- klubok „Nobel-díját” például áLlítású albumot. Dénes Gábor kapta meg, ő — Hogyan lesz fotóművész Röntgen-felvételeket alakított valakiből? színesre. Roppant izgalmas. — Talán azzal kezdeném, Valami Ilyet keresgélek most hogy a művészrangot nem én én is. adtam magamnak. Azt az em- — Utazik? bér hosszú évek szívós és ke- — Sokfelé jártam. Beutaz- mény munkájával szerzi meg. tam fél Ázsiát, fél Amerikát. Salgótarjánt bemutató album Persze, egy kis tehetség sem Jártam Vámbéry és Juliánus elkészítésére? árt... útján. Iránban részt vettem a Egyébként világéletemben birodalom kétezer-ötszázadik fotósnak készültem. évforduló;iának világraszóló — Az első fénykép? eseményein. Közben természe­— Valamikor diákkoromban tesen rengeteget fényképez­tagja voltam az akkor frissen tem. Nekem a fotózás olyan, ezerkétszáz-ezerháromszáz fel­alakított fotóklubnak. Jól mint a levegő. Nem tudok vétel számomra is a meeisme­emlékszem, hogy kirándulásra meglenni nélküle. rést jelentette. Körülbelül mentünk, és én rendkívül — Aki a világban ennyifelé százhetven fotó lát napvilágot büszke voltam a kis Box fény- járt, szívesen látogat Magyar- a könyvben, ame’ynek megje- képezőgépemre. Állandóan ország kisebb-nagyobb városa- lenését már nagyon várom, fényképeztem, amerre csak iba? — Legközelebbi t eV vei? jártunk. Egyik sikerült, a má- — Mindenhova szívesen — Tovább fotózni. De fogal­sik nem. Egy tájképet eltettem utazom, legyen az világváros, mázhatnám úgy is: szeretném emlékbe. Valahol meg is van. falu vagy tanya. Minden uta- megtanítani az embereket a zás újabb és újabb élménye­ket jelent. — Járt már Salgótarjánban? szebbnél szebb tájakkal, várromokkal, csodá­latos palócvidékekkel ismer­kedtem. — Salgótarján? — Az a magyar város, ame­lyiknek nem annyira múltja, mint jelene és jövője van. Gondolom, közhely már, de mégis el kell mondanom, hét- nyolc év alatt annyit változott, hogy alig ismertem rá. így szó szerint. Egyedülinek tar­tom a városátépítést Is. — Szívesen vállalkozott a — Természetesen. Mindig örülök, ha az ország megis­merkedik egy-egy várossal vagy megyével. A Salgótarján­ban és környékén készített Ezután már nem tudtam sza­badulni a fényképezőgép és a fénykép varázsától. — Gink Károly már számta­lan kiállításon vett részt, pá­lyázatok elsődíjasa volt. Az ön nevét külföldön is számon tartják. — Az egyik legszebb elisme­rés Szerb Antalhoz fűződik, aki tanárom volt valamikor a Vas utcában. Az ő biztatására készültek azok a képeim, amelyek irodalmi tárgyúak voltak. Díjul egy könyvet kap­tam Szerb Antal aláírásával. — Gink Károlyról azt is tudnunk kell. hogy nagyon sok kolléga kiállítását rende­zi. Miért csinálja? — A kiállítások soha nem egy ember nevéhez fűződnek, még ha a meghívón egy név is szerepel. Amikor vallom, hogy az embereket meg kell tanítani látni, és lát­tatni, nagyon fontosnak tar­tom a kiállításokat. Formál­ják a látásmódot, segítenek meglátni a valóban művészit. Ezért vállalom én a rendezés munkáját. — Sokat dolgozik? — Azt hiszem Igen. Izgat szép megismerésére. Csatai Erzsébet Iskolapótló tanfolyam A Kiváló Művelődési Ott­hon címmel kitüntetett sal­gótarjáni Kohász Művelődé­si Központ iskolapótló tan­folyamot szervez szocialista brigádtagok részére. Bárki részt vehet ezen a tanfolya­mon, aki szükségesnek érzi altalános ismereteinek bőví­tését, és pótolni óhajtja hi­ányzó matematikai, fizikai, kémiai, történelmi, földrajzi, magyar nyelv- és irodalmi ismereteit. A felső tagozatú általános iskolai osztályok anyagából kívánnak ismeret- terjesztő jellegű előadásokat tartani szakképzett tanárok közreműködésével. A tanfo­lyamra jelentkezést 1972. feb­ruár 5-ig kell eljuttatni a kohászati üzemek szakszer­vezeti bizottságához. t Ajándék a gyerekeknek Ma délután öt órakor „ki­bővített” szülői értekezletet tart a salgótarjáni kisegítő iskola. Az iskola nevelőin és a szülőkön kívül a tanács­kozásra meghívták a Buda­pest Kötő Htsz salgótarjáni üzemének képviselőit is, akik patronálják az iskola gyerekeit. A Kötő Htsz mind a négy brigádja képvi­selteti magét és huszonhat gyereknek ajándékot is visz­nek, akik sapkát és sálat kap­nak. Ez lesz az első alkalom, hogy a pedagógusok, szülők és patronálok találkozpak. Mikszáth Kálmán: KÍSÉRTET LUBLÓN munkás jött ásókkal. A sze­nátus élén maga Kozanovich 14. Az öreg Martusanek bá­tyó látománya bejárta reg­gelre az egész várost. Fogadni mernék — mond­ta ez is —, hogy a Kaszpe- rek testét lopták el a feke­te ládában az ördögök; meg­lássátok, üres lesz a sír, ha kibontják. Ah, milyen nehéz Volt meg­várni a virradatot. És milyen sokáig pislogtak azok a lus­ta csillagok az égbolton. Azok sohase sietnek. Las- san-lassan. szinte vonakodva jött meg a reggel; eltűntek, elfoszlottak a gnómok, ázák és rossz tündérek, kibukkant a nap is, olvasztott arannyal öntve be tékozlón a házak fedeleit (a kémények kacska­ringósan füstölögtek), a réte­ket (a primulák, jácintok ki­dugták fejüket), a hegyet, a várat, a várbeli zászlón a fehér sast (a szegény lengye­lek madarát). Fényes tűzpor- zójából jutott a sírokra is. A sírok is mosolyogtak. Csak az ódon toronyban kondult meg mogorván a harang. Ez a jel. Most indulnak _______ ____ m eg a kúriától a hivatalos csákányvágás, és a sír ki volt személyek. Elöl két muskétás katona ezüstpaszomántos háromszög­letes kalapokkal, vörös haj- tókájú kék frakkjaikban. Ezeknek kell utat vágni a tömeg közt. Azután négy Mindenki kíváncsian oda nezett. Egymás feje felett. Felicián lépdel, mellette bal- egymás hónalján át, aki, hogy ról a pap; utána egy minist- ráns gyerek piros téglaszín köntöskében hozza a turibu- lumot. A legvégén két cigány húz egy ütött-kopott talyigát. Ezen a talyigán viszik a ha­lottat a máglyára, melyet már szintén körülállt néhány lo­vaskatona kordont vonva. A talyiga gott, a viháncoltak, mert a cigányok ideiglenesen leültették rá purdéikat: „Hadd kocsikáz- zanak a szegény rajkók egy kicsit.” A temetőben a Marsán-kls- asszonyok obellszkje mellett volt a Kaszperek sírja; még nem zöldült mint a többi sírok; a télen összevissza for­gatott rögökben nehezen okoskodták ki a fűcsírák a kivezető utat. De már egynémelyike kez­dett kitalálni és hasztalan, mert most megint visszaha­sogatják rögökbe az össze­forrt dombot. A munkások kihúzták előbb a keresztet; azután hozzálát­tak a munkához. Néhány férhetett. Az öreg bakter be leverte kalapáccsal a feszítő' vasat két vagy három helyen (de kár azért a szép selyem szemfedőért), azután nagy erőlködéssel felrántotta a fe­delet. —Ah! Ö! — morajlott és hümpölygött a meglepetés fel­kísértetiesen csikor- szisszenése, a közelállók át- rajta ülő gyerekek adták a távol állóknak, s ment véges-végig a hír a nagy sokaságon, melynek hosszú sora egész a főpiacig kígyózott. — Ahl Ö! Benne van. Valóban ott feküdt Kaszpe­rek, a szűk négy deszka közt mozdulatlanul, csendesen, mintha csak aludnék... Piros kalpag volt a fejébe nyomva, kék. kurta, övig érő dolmány, sárga sarkantyús csizma a lábán, úgy, amint eltemették. Nem volt azon semmi változás, az arca is olyan friss maradt, mintha csak egy óra előtt temették volna el. A kormányzó közömbösen mondá; — Ez kétségtelenül az ő teste. Nézzék meg kegyelme­bontva; előtűnt adióíakopor- tek és konstatáljuk hivatalo­sé, teljesen romlatlanul. Hí- san hete van szén csak kilenc még a föld alatt. — Feszítse föl kend a fe­delet, Mutsanek — rendelte a kormányzó. Aztán aláhajlott és újdo­natúj csizmák talpát nézte meg. — Nincs rajtok semmi ko­pás, semmi sár. — Megfoghatatlan! — tű­nődött hangosan Hertely uram. — Csodálatos — jegyzé meg Pawlovszky Kristóf. — Meg­hízott. — Én nem találom —szólt Salgovics. — Olyan mint volt — Mit, hogy nem hízott meg? — pattant fel Paw­lovszky. — Hát vak kegyel­med? Hiszen majdnem to­kát eresztett, kétszer akkora a képe njint volt. Üjra megnézték néhányan, s miután Pawlovszky uram állította, márpedig Pawlovsz­ky uram nem bolond ember, sok tapasztalata van, kapi­tány volt Rákóczinál, ha ő mondta, az akkor úgy is van, hát ennél fogva ők is látták, hogy Kaszperek Mihály meg­bízott a holta után. Sőt most rr.ár Salgovics is visszaka­pált apródonkint a nézetével. „Hm! Az ám. hm. Mintha kövérebb lenne, hm.” Ez is terjedt, mint a lavi­na, persze váltig nagyob­bodva. A temető kapujánál állók niár a Kaszperek potroháról beszéltek. Az utcán bámész csopor­tok hozzáragasztották; — És olyan piros az arca — mint a tulipán. Beljebb a főpiacon a vára­kozók tépett hajszálakról is beszéltek, melyeket a kezé­ben tartott volna a feszület helyett, amit Kaszperekné il­lendő módon kezébe adott, mikor beszegezték Hanem ’iszen dühbe jött erre Krizsán András, a szta- roszta hajdúja, akit Koszpe­rek megtépázott volt: (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents