Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
ßesz^lfflnlc rtffa Kifaragott barackmagok Faragáshoz szokott, vékony, hosszú ujjak, kifinomult ke- ■zek, zongorázni szoktak ilyen kézzel — gondolom miközben a szebbnél-szebb faragványok- kal játszadozó fiatalembert figyelem. Beszélgetni kezdtünk, és hamarosan megtudom, hogy ráhibáztam. A Zeneakadémi' án zongora tanszakon végzett Hermann János, aki a Balassagyarmati Zeneiskolában tanít. Hobbyja a gyömülcs- magfaragás. ügyes keze, művészete rendkívül érdekes. „Kis mű'aj”. csak úgy érvényesül, ha az ember a kezébe Veszi. — Nem olyan látványos, tnint a festészet vagy a szobrászat — mondja mosolyogva, —. pedig a szabályai ennek is szigorúakMinden egyes apró magnál meg kell küzdenie az anyaggal. A magocskák sokszor egyegy kavicsszemnél is alig nagyobbak. — Hogyan kezdődött? — Diákkoromban édesanyámtól kaptam egy fából faragott magmedált. Csodálatos munka volt. Nagy szakmai tudásról, tehetségről, fegyelemről árulkodott nekem az a medál. Akkor jegyeztem el masam a fával, a kultúra egyik legősibb anyagával. Húsz-huszonöt kis remekműből áll a „mintakollekció”: fáraó-maszkok, Mátyás király portré, páva, virág, stilizált és nagyon egyszerű formák. — Nemcsak a stílusom, de a témáim Is változtak. Az embernek mindig más a mondanivalója. — Meg a divat is — felelem — mert a melltúk mellett karkötők, fülbevalók is készülnek faragott magokból, nagyon ötletes és érdekes formákban. A faragás nagy türelmet igénylő munka. — Mikor dolgozik? — Mindig csak nappal, természetes fényben. Roppant szemrontó egy-egy mag megmunkálása. Érzéssel lehet bánni velük, igen finom, éles szerszámokkal. Aki magot akar faragni, annak nagyon sok türelemre, kitartásra van szüksége. Azt is meg kell mondani, hogy Hermann Jánosnak az egyéni megrendelőkön kívül más feladatai is akadnak. Az Iparművészeti Tanácstól is érdeklődtek már a dolgai után. A magok faragása több mint hobby. Művészet. A kifaragott magocskák nemcsak a szabad idő és az alkotás örömének szülöttei, hanem a fafaragás művészetének „szép gyermekei”. L. Elekes Éva A kulvabor nyomában Ma már, azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy megszűnőiéiben van a tanyavilág. Az emberek köztudatában sáros, elhagyatott, a közösségtől távol levő kis településként élnek. Ilyen kicsi-kis települést, tanyát találhatunk Karancsla- pujtő szomszédságában, három kilométernyire a község zajától, porától. Története kutyabőrre van felírva, s régi múltra tekint vissza. Ez a kutyabőr az 1500-as évekből való, melynek akkori tulajdonosa Alexander Baksa volt. E férfi vitézségéért kapta a nemes birtokot, a jelenlegi Baksaházát. A régi neve: Baksaháza-ne* mespuszta. Nemességük ideje alatt nem fizettek adót, a büntetés csak a legminimálisabb volt, s még egyéb kedvezményben részesültek e kutyabőr-nemeslevél után. Azóta itt is megváltozott a világ, itt is megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése. 1964-ben bevezették a villanyi, és így lehetőség nyílt a kulturáltabb életre. Az emberek egy része még ma is zárkózott, titkolózó. A pusztán ma már csak 13 ház van, (50 évvel ezelőtt, 20—22 ház volt), lakóinak számú pedig 26. Egy tv, egy gáztűzhely, egy mosógép található Baksahá- zán. A régi kutyabőrt szerettem volna megnézni, amikor megtudtam hollétét, mert a hagyományok szerint a puszta legidősebb emberéhez kerül mindig. Nem sikerült megtalálnom! Sándor bácsi, a kutyabőr „tulajdonosa” kurta válaszokkal utasított el. — Ha meg akarod nézni, menj el Balassagyarmatra, ott van a másolata! —, s fűrészelt tovább. A fia sem volt engedékenyebb. Tehát nem sikerült meanéznem a nemesi levelet, de legközelebb újból megpróbálom. Az öreget még biztos Baksaházán találom, a többiek a kényelmesebb, kulturáltabb környezetbe, a faluba kívánkoznak. Akik maradnak, tapossák tovább a sarat, élik monoton életüket. Megszokták a csendet, a nyugalmat. Ha bejönnének a faluba vágyódnának vissza a pusztára. Lantos Jeremiás Nógiád vendége volt Lengyel Dénes Mint arról már hírt adtunk, megyénk vendége volt es Mikszáth Kálmánról módszertani előadást tartott Len~ gyei Dénes főiskolai tanár, a Petőfi Irodalmi Múzeum nyugalmazott főigazgató-helyette. se. Lengyel Dénes elsősorban mint pedagógiai író és irodalomtörténész ismert. Igen sokat tett az általános és középiskolai magyar tanítás színvonalának emeléséért. „A fogalmazás tanítása a középiskolában” és „Az irodalom- elmélet tanítása az általános iskolában” című munkái ké- zikönyvekké lettek. Végzettsége alapján magyar —latin—francia szakos tanár. A magyar irodalom mellett, ahol elsősorban a XIX. század nagy alkotóit népszerűsítette, olyan művei ismertek, mint az „Ovidius és a francia re- naísance” vagy a „La Fon. tainé” című tanulmánya. Szerkesztette a Nagy Magyar Költők című sorozatot, valamint a Jókai Mór összes művei, nek kritikai kiadását. Sokoldalú, tevékeny, eredményes munkásságra tekinthet tehát vissza az immár nyugdíjas, de alkotóereje teljében levő Lengyel Dénes, aki előadása után készségesen válaszolt néhány kérdésünkre: KÉRDÉS: Milyen tanácsot adhatna a vidéken élő tana. toknak a tudományos munkához? — Tanári pályámat én is vidéken, Székesfehérvátott kezdtem. Az akkori viszonyok között teljesen elszakadtam a fővárosi intézményektől: a könyvtárak nem kölcsönöztek vidékre, a tudományos egyesületek sem támogatták a vidéken dolgozó tanárokat. Ezért Fejér megye népköltészetének gyűjtésébe fogtam. Hasonló munkát folytathatnak a vidéken élő tanárok ma is, sokkal kedvezőbb körülmények között. A Néprajzi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete kitűnő tájékoztatást nyújt a különböző gyűjtőpályázatokon való részvételhez. Nemrég adtam ki az irodalom helyi hagyományainak gyűjtésére vonatkozó tájékoztatómat, mely Honisme- rét és irodalom címmel jelent meg. A lehetőségek tehát adva vannak, számos tanár eredményesen ki is használja azokat. Hadd emeljem ki Leblancz Zsoltné tevékenységét, aki a salgótarjáni Madách Gimnázium honismereti körének vezetésével kitűnő eredményeket ért el. A vidéki iskolák tanárai is részt vehetnek értékes kéziratok sajtó alá rendezésének munkájában. Ezt a tevékenységet Vajthó László kezdeményezése tette országossá. Űjabban a fővárosi Apáczai és a Kölcsey Gimnázium adott ki értékes köteteket. Az ilyen szövegkiadás kettős haszonnal jár: a kézirat megjelentetésével és a tanulók irodalmi érdeklődésének, képességeinek fejlesztésével. A vidéki tanár távol van a nagy könyvtáraktól, de közel olyan tájakhoz, ahol költők, írók éltek, ahonnét műveik témáját merítették. Ezért jól megoldhatnának olyan feladatokat, amelyek a helyi kutatás területére tartoznak. KÉRDÉS: Sokat foglalkozott az irodalmi nevelés kérdéseivel. Véleménye szerint milyen szerepe van a szem. Ültetésnek az irodolmi nevelésben? Érdemes a szemléltetés eredeti értelmére utalnunk: aki szemléltet, akkor ér el igazi eredményt, ha az egészet, a teljeset bemutatja. Ezért az irodalmi szemléltetés elsősorban a mű, a költemény, a novella vagy színdarab élményt teremtő, minél teljesebb bemutatása. Másfelől a költők arcképének bemutatása közelebb hozza az alkotót. Móra ír arról, hogy azóta hallja harso- góbbnak Petőfi verseit, mióta látta, hogy a költőnek kiálló ádámcsutkája volt, és a Toldi estéjét is csak úgy tudja igazán élvezni, hogy látja közben Arany János zászlós bajúszát. Nagy jelentőségük van az illusztrációknak, amikor a társművészet segít az átlagos olvasó képzeletében gyengén kiformálódott kép megerősítésében. Fontosak a tárgyi emlékek is, mert ezek megszólalnak, és a költő, az író lelkivilágának egy-egy darabját tükrözik. A ló, a bárányka és a nyúl, a kis Mikszáth Jánoska játékai, az apa el nem múló fájdalmának emléktárgyai. Amikor a Palóc Múzeum Mikszáth-szobájában ezeket megpillantjuk, a novella születése jut eszünkbe. A Petőfi Irodalmi Múzeum nagy segítséget adhat az irodalom oktatáshoz. Jelenleg Mostohagyerek-e , A tanácsok — elsősorban a községi tanácsok — önállóságának növekedése, a hatáskörök bővülése újszerű feladatok elé állította a tanácsok vezetőit, a testületeket. Községi közös tanácsok jöttek létre, amely elősegítette a tárgyi és személyi feltételek koncentrálását. A közös tanácsok létrehozását a lakosság támogatta, de arról sem szabad elfelejtkezni, hogy mint minden újtól — itt-ott az aggodalom jelei is mutatkoztak. — Hogyan lesz ezután? — kérdezgették sokan. — Mostohagyermekként fognak kezelni bennünket — mondogatták a szélsőségesebbek. így volit ez Csesztvén is, amikor Szügy székhelyközséghez Csesztve tagközségként csatlakozott. Csesztvén nincs tanácsi kirendeltség. A felmérés és az azóta eltelt hónapok tapasztalatai bebizonyították, hogy nem volt szükség létrehozására. Az ügyfélforgalom egyre inkább csökkenő tendenciát mutatott. Merjük megkockáztatni, hogy ez egyben a bürokratikus munkák csökkenésének jele is?... Előfordulnak még ugyan kisebb „fülemüle” perpatvarok, de ezek is egyre jobban csökkennek, A veszekedés legtöbbször a jó szóval való ráhatással, kibékítéssel végződik. A még pár perce haragosan érkező ügyfelek „birtokháborítási” ügye ledöntés helyességét az élet bizonyítja. A székhelyközség illetékes vezetői, előadói négy napon át tartanak fogadónapot a délelőtti órákban. Meghatározott ütemterv szerint, amelyet a lakosság elégedetten nyugtáz. Panasz, bírálat még nem érkezett. De nézzük egy kicsit az „anyagiakat”. Vagyis menynyi jut Csesztvének? Fiala József, a helyi párt- alapszervezet titkára a lakosság nevében mondja véleményét. — Csesztve két év alatt többet kapott mint a megelőző hat-nyolc esztendőben. Szavait tények bizonyítják. A legutóbbi két évben épült meg közel egymillió forint ráfordítással az új vasbeton szerkezetű híd. Több mint háromszázezer forintot költöttek a patakmeder szabályozására. Az új orvosi rendelő is ugyaneny- nyibe került. További száz- húszezer forintért a tanács felújíttatta a meglevő utakat. hidakat. De sorolhatnánk tovább. A vezetőóvónő nemrég kapott két szoba, konyhás tanácsi lakást. A községnek állandó orvosa van. A védőnő, ápolónő héti több órát tölt Csesztvén. Emelkedett a szociális segélyezettek száma és a segély összege. Tíz tanácstag képviseli Csesztvét a közös tanácsban. A végrehajtó bizottságban kettő csesztvei. Egyikük, Bajnóczi Anna, a fiatalok és a nők képviselője is egyben. A közös tanács ez évi fenntartási és fejlesztési tervét a végrehajtó bizottság már megtárgyalta. A tanácsülés a közeljövőben hagyja jóvá. Ebben szerepelnek a társközség fejlesztését célzó összegek is. — Nem vagyunk mostoha- gyerekek — jelentette ki Császár Mihály, és szavait bólogatva igazolták a körül- állók is. — Aki reálisan gondolkodik és nyitott szemmel jár, az láthatja a fejlődést. Na- gyot léptünk előbbre — toldotta meg egy fiatal asz- szony. A fejlődést tapasztalni lehet a családok életében is. Szebbnél szebb házak épülnek, egyre kevesebb a kis ablakos, megkopott otthonok száma. Helyüket nagy ablakos kőházak foglalják el. A csesztveiek bizakodók. Joggal. Mert bizakodásuknak biztos alapja van. Rátkai Ottó Harminchat év szolgálat zárul. A tanácsülés úgy döntött, hogy kiszállással oldja meg Csesztvén a lakosság ügyesbajos dolgainak intézését. A két kiállítást mutat be (az állandókon kívül) a „Nyugat” és a „Dosztojevszkij élete” című anyagokat. Ez utóbbi a moszkvai irodalmi múzeum eredeti dokumentumait tartalmazza. KÉRDÉS: Véleménye szerint van.e remény arra, hogy hazánkat az olvasó nép országává tegyük? Évtizedek óta küzdünk ezért és soha több remény nem volt erre, mint éppen napjainkban. Bíztam a győzelemben, amikor mint kezdő tanár a ponyva ellen jó . könyvek, klasszikus szerzők ajánlásával küzdöttem. És bízom ma is, amikor már nemcsak a magyar szakos tanárok kötelessége az irodalmi műveltség fejlesztése, hanem könyvtárosok, népművelők, politikai munkások, szinte az egész társadalom harcol azért, hogy a szellem asztalánál mindenki egyaránt foglalhasson helyet. Köszönjük a beszélgetést és kívánjuk, hogy életének ősze még sok gyümölcsöt érleljen Irodalmunk gazdagítására. Csukly László Szilveszter napján vonult nyugdíjba, 61 éves korában, 36 évi vasúti szolgálati idővel Németh József a Hatvan—Salgótarjáni Pályafenntartási Főnökség pályamestere, aki a vasúti szolgálatát Somoskőújfalun, 1936. évben, munkásként kezdte el. 1951- ben végezte el a pályamesterí tanfolyamot és utána Apc— Zagyvaszántóra került, mint szakaszkezelő pályamester. 1960-ban létesült a gépesített, mozgó pályamesteri szakasz, melynek aktív szervezője és ettől az időtől kezdve, mint pályamester, ennek a szakasznak a vezetőjévé is vált, mindvégig 1971. december 31-ig, a nyugdíjba vo. nulása idejéig. Az irodáját a vasúti vágányon elhelyezett vasúti teherkocsi képezte, de a legtöbb idejét a vonalon, Aszód— Somoskőújfalu állomások között töltötte el, a munkaterületeken. Fő feladata ennek a gépesített, mozgó pályamesteri szakasznak — melyet hosszú időn át vezetett — a tervszerű megelőző karbantartási munkálatok végzése volt. A területükön kívül, mész- szebbre is elirányították. Az általa vezetett szakasz dolgozóival együtt, mindenütt a legnagyobb megelégedéssel voltak a munkájuk iránt. Országos szinten a KPM vezetősége több esetben is dicséretben részesítette e gépesített pályamesteri szakasz kimagasló eredményeit. Legutóbb, a múlt évben, Kőbánya—Rákos—Iszaszeg— Aszód állomások közötti pályaszakaszon a legújabb géplánccal olyan sikeres munkát végeztek, melyre kezdetben sem ők, sem a felsőbb szervek nem mertek gondolni. Ehhez is hozzáfűződik az év elején nyugdíjba vonult Németh József pályamester ténykedése. NÓGRÁD - 1972. ii December utolsó napjaiban', a közvetlen munkatársai, a hatvani fűtöház környékén, egu félreeső vágányon elhelyezni iroda kocsijában felke- resték^köszöntötték és megil- letődve veitek tőle búcsút. Ünnepélyes búcsúztatására pedig a főnöksége szervezésében, a közeli napokban kerül sor. Külön említést is érdemel, hogy egy évvel tovább is szolgált, s igyekezett nevelni utódját, akire nyugodtan bízta rá 1972. év elejével azt a feladatot. melyet ő hosszú éveken keresztül végzett. A legfelsőbb szervek vezetői is elismerték kiváló munkáját, melyet bizonyít, hogy 1971-ben, a Munka Érdemrend bronz fokozat, ezt megelőzően Kiváló Vasutas, valamint öt esetben Kiváló Dolgozó jelvény tulajdonosa lett, s nem érdemtelenül. Mindezeken kívül, a Törzsgárda arany fokozat jelvény kitüntetést is megkapta, a vele járó kétezer forinttal. A Hatvan—Salgótarjáni Pályafenntartási Főnökség vezetői úgy nyilatkoztak, hogy az általa vezetett gépesített, mozgó pályamesteri szakasz munkájának nagy érdeme van abban, hogy a főnökség a Kiváló Főnökség, illetve az Élüzem szint felett teljesítette hosszú időn keresztül a terveit. A főnökség vezetői bíznak abban, hogy a nyugdíjba vonult pályamester kinevelt utóda, a 30 éves Krasznai Gábor műszaki intéző követi mestere példáját, melyre ígéretet tett. Mi is, mint a szakasz valamennyi dolgozója. kívánunk a több évtizedes jó szakmai és társadalmi munkája végzése után megérdemelt pihenést, erőt, egészséget, hosz- szú, boldog életet, nyugdíjas éveket. Szűcs Ferenc Hatvan 5., szerda 5
