Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

4 Nagy Iván irafgyűjícménye A balassagyarmati Nagy Iván Múzeum (ma Palóc Mú­zeum) évtizedeken keresztül őrizte a Nógrád megyei föld­birtokos, a kiváló történész, a múzeum létrehozásában tevé­kenyen résztvevő Nagy Iván­nak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának ira­tait. A gyűjtemény egy része közvetlenül a Pest—Nógrád megyei Levéltártól került Sal­gótarjánba a többi megyei anyaggal együtt. Nagy Iván szinte családi örökségként — apja, Nagy Fe­renc 24 éven át (1843-ban be­következett haláláig) volt Nógrád megye levéltárnoka — hozta magával a múlt emlé­kei megbecsülésének hagyomá­nyait. Mint történész hangya- szorgalommal dolgozott levél­tári anyagokon, búita a könyv­tárakat, hogy elkészíthesse nagy munkáját, a 13 kötetet kitevő családtörténetet, mely „Magyarország családi czíme- rekkel és leszármazási tábláza­tokkal” címmel jelent meg 1857—1867 között. Az említett munka mellett számos más jellegű történeti feldolgozást (például Nógrád megye törté­nete az 1544. évig) végzett, anyaggyűjtő, forrásközlő tevé­kenységet folytatott. (Péld,ául Magyar diplomácziai emlékek Mátyás király korából. 145R— 1490. I—IV. kötet; Nyáry Al- berttel közös szerkesztés.) Foglalkozott még címertan­nal (Akadémiai székfoglaló­ja: Adalékok a magyar cí­mertanhoz), egyik alapítója volt a Magyar Geneológiai Társaságnak, rengeteg törté­nelmi jellegű iratot másolt, hatalmas könyvtárát (12 ezer kötet) betű és szakcsoportok szerint rendezte. Mindenek­előtt azonban szét kellett vá­lasztanunk a rendezetlen ál­lapotban a Nógrád • megyei Levéltárba került anyagból azokat, amelyek Nagy István­nak és családjának saját gyűjteményében voltak, ame­lyek a róla elnevezett múzeum gyűjteményébe tartozhattak. ■«. így alakult ki a rendezői munka során a két nagy tár­gyi egység: a Nagy Iván-gyűj­temény és a Nagy Iván Mú­zeum-gyűjtemény. A „Nagy Iván-gyűjtemény” a köz- és magánélet világába enged bepillantást. Iratok, le­velek (Nagy Ivánnak és a csa­lád egészének hivatalos és magánlevelei) gazdasági jelle­gű feljegyzések, kimutatások, végrendeletek, leltárak, könyv­lajstromok, egyéb Ingóságok jegyzéke stb. igazolja megál­lapításunkat. Kéziratai pedig elsősorban a történész Nagy Ivánt mutatják be az érdeklő­dőnek, a kutatónak. Megtalál­juk itt saját műveit — gyer­mek- és ifjúkori verseit, hely- történeti és geneológiai fel­jegyzéseit, címergyűjtemé­nyét, a családtörténeti mun­kájával kapcsolatos tanulmá­nyokat. feljegyzéseket stb. Iratmásolatai legalább akko­ra érdeklődésre tarthatnak számot, mint saját művei. E másolatok értékét részben az adja meg, hogy számos da­rabjának eredetije ma már nincs meg, részben pedig a hiteles volta. Nagy Iván benne élt a megyei, az országos köz­életben, így sok eseményt a történész szemtanú hitelessé­gével írt le, illetve jegyzett fel. Idézzünk néhány címet — ízelítő gyanánt — e sokszínű­séget tükröző csoportból: „Rá- kóczi-levelek I—IV. kötet, Középkori oklevélmásolatok. Kiadott Történeti emlékiratok másolatai a Tudománytár kö­teteiből, Az 1705. évben Szé- csenyben tartott Országgyűlés Naplója, Adalékok a magyar Országgyűlési Ifjúság történe­téhez” stb. Külön csoport tartalmazza azokat az iratokat, melyeket különféle családi levéltárakból gyűjtött össze részben mint történész, részben mint muze­ológus. Ha tudományos munkájáról, vagy gyűjteményéről, vagy a Múzeum gyűjteményéről volt szó, nem Ismert lehetetlent a hiányzó anyag megszerzése ér­dekében. erről a rendezői munka során meggyőződhet­tünk. A „Nagy Iván Múzeum- gyűjtemény”-be került min­Könyvek és olvasók Összegezték a múlt év eredmé­nyeit az öblösüveggyár művelő­dési házának könyvtárában. A könyvtárnak a legújabb adatok szerint nyolcezer-háromszáz kötete sorakozik a polcokon, négyszáz új kiadvánnyal gyara­podott az állomány. Az olvasók száma hatszázharminc, ezt azon­ban nyugodtan meg lehet szoroz­ni a családtagok számával Is. Ezt bizonyltja, hogy több mint hu­szonháromezer könyvet kölcsönöz­tek, a-mely hatvan százalékkal több, mint az országos átlag, öt- ezer-hatszáz rendszeres látogató­ja volt a könyvtárnak, legtöbben a magyar klasszikusokat, Szil­vás! Lajos, Berkesl András Fehér Klára, Bihari Klára könyveit ke­resték. Emellett sokan kérték az általános és középiskolák köte­lező olvasmányait Is. den, ami a Nagy Iván-gyűj­teményben nem kaphatott he­lyet: I. Kéziratos és egyéb könyvek, töredékek, II. Irat- másolatok és jegyzékek, III. Egyes személyekre vonatkozó iratok, IV. különféle temati­kájú iratok. A megyei vonatkozások szem előtt tartásával az első csoportból a következőkről ér­demes néhány gondolatot megjegyezni: A Szécsényi várnak Történe­ti Leírása; írta: Komjáthy La­jos. Radványi Ferenc: Collecta­nea ad históriám Comitatus de Nógrád című másolat; (1710—1716). A megye általá­nos jellemzése mellett, annak részletes földrajzi, történeti bemutatása is megtalálható benne. Feltehető, hogy Rad­ványi munkájából Bél Mátyás is meríthetett. Erre következ­tethetünk a két mű szerkezeti, tartalmi hasonlóságából. A III. csoportból néhány­ról szintén megyei vonatkozá­sai miatt kell szólnunk: Jó bepillantást enged a „nőnevelés apostolá”-n.ak mun­kásságába Veres'Pálné, szüle­tett Beniczky Hermin mun­káinak kézirattöredéke, s a kéziratok összességéhez ké­szült jegyzék, és leányának. Veres Szilárdénak (Rudnay Józsefné) levelei. Völgyi (Wagner) Istvánt, mai szóval a közművelődés jó tollú, jó gyakorlati érzékkel, gazdag tartalmi munkával rendelkező egyéniségének ne­vezhetnénk. Erről győződhe­tünk meg a személyére vonat­kozó dokumentumok, cikk- gyűjteményei („Emlékeim, amelyek rólam szólnak” I—III. kötet; 1892—1905, „Hír­lapi cikkeim és közleménye­im, amelyeket összegyűjtöt­tem” I—VII. kötet, 1878—1925) alapján, melyek munkásságá­ról, és a megye, illetve Ba­lassagyarmat vonatkozásában a kultúra, a közélet szinte minden területéről áttekintést adnak. Kálnay Nándor csesztvei földbirtokos „Jegyzeteim és dolgozataim” (1893—1896), „Gazdasági könyveim” (1884— 1908) című köteteinek értéke sokszínűségében rejlik. Tan- ügy, politika, gazdasági kör kép, a Madách családdal kap csolatos tudósítások dokumen tumértékük miatt hasznosítha tök elsősorban. Azonban be pillantást nyerünk a kor álta lános nemesi életformájába is a személyi vonatkozásokon túl Leblanc Zsoltné MOZIÉLET Maeifai — egyebek Jelenet a Salud, Marija! szélesvásznú, szovjet, szinkroni­zált filmből. Gazdag programot ígér a salgótarjáni bemutató mozi, a November 7. Filmszínház csü­törtökön kezdődő műsorhete. Három film is szerepel a mű­soron, amelyek közül különö­sen kiemelkedik a Salud, Ma. ríja! című szélesvásznú, szinkronizált, szovjet film, amelyet Crigorij Baklanov és Ioszif Hejfic írt, Benrih Ma- radzsjan fényképezett, zené­jét Nagyezsda Szimonjan sze­rezte és a kitűnő Ioszif Hejfic rendezte. A Grimm testvérek meséje alapján készült a Csip. kerózsika című színes, NDK mesefilm, és a néger rendőr­tiszt lép ismét munkába a Mr. Tibss nyomoz című szí­nes, USA bűnügyi filmben. A Salud, Marija' január 6— 7-én szerepel műsoron. Két­részes film, ezért az előadá­sok fél négykor és hét órakor kezdődnek. (Figyelemre mél­tó, hogy a helyár azonban csak másfélszeres!) A cím magyarul azt jelenti: Üdv. MáriaI és egy életre szóló ta­lálkozás történetét meséli el, ez a Marija Fortusz életéről készült szovjet film. Züllött külsejű fegyveres lovasok tá­madása után Marija, a fiatal, szép szőke lány csodálatos módon életben marad. Tizen­kilenc éves és egy kisfia van, Pavlik. A gyerek apja Pavlo Alvaresz spanyol, egy francia hadihajó matróza 1918-ban érkezett a francia interven­ciósokkal. Marija forradalmi röpiratokat terjesz'ett a mat­rózok között, ekkor ismerte és szerette meg Paviót. Az in­tervenciósok elhagyták a vá­rost. de jöttek Mahno bandái és az illegalitásban működő pártszervezet minden erejét a banditákkal vívott harcra összpontosította. Az egyik Ilyen akcióban került Marija a banditák fogságába és csak csodával határos módon me­nekült meg a haláltól. De vé­get ért a polgárháború és Ma­riját Moszkvába küldték ta­nulni. Egy napon összetalálko­zott Pavloval, aki politikai emigránsként élt és tanult Moszkvában. A kis Pavlik már tízéves volt, amikor Ma­rija és Pavlo végre összeháza­sodhatott. A Spanyol Kommu­nista Párt utasítására Pavlo visszatért hazájába, ahol nem ■ sokkal később, fasiszta me­rénylet áldozata lett. Spanyol- országban kitört a polgárhá­ború, a világ minden tájáról érkeznek önkéntesek a nem­zetközi brigádokba. Marija és a IS éves Pavlik is azok kö­zött harcol, okik elsőként szálltak szembe a fasiszta rémuralommal. Itt kezdődik tulajdonképpen Marija a ko­rábbinál is kalandosabb, iz­galmas katonaélete. Január 8—9*én vetítik a Csipkerózsika című, színes, NDK-filmet. Ez a szinkroni­zált NDK film. elsősorban a gyerekeknek, de a felnőttek­nek Is kellemes másfél órás szórakozást ígér. Január 10—12-ér ismét ta­lálkozhatunk a Forró éjszaká­ban hősével, Mr. Tibs-sél, aki ismét nyomoz. A történet, amelyben fajgyűlölet, gyilkos­ság, kábítószer-csempészés, prostitúció, vallás, politika, közösségi kapcsolatok, családi élet mind teret kap, bizonyá­ra vonzani fogja a közön­séget, különösen Sidney Pouli- tier kiváló színészi teljesítmé­nyével. Míbor munkáson öknek Érdekes eseményre készül­nek, az öblösüveggyári műve­lődési ház irodalmi színpadá­nak tagjai. Január 8-án, a Salgótarján városi munkás­őrök, 9-én pedig a salgótarjá­ni járási munkásotok foga­dalomtételénél szerepelnek. Az együttes tagjai a Himnusz az emberhez című összeállításuk­kal lépnek fel, amely már több ízben nagy sikert ara­tott, és lényegében a XX. szá­zad történelmét mutatja be a Nagy Októberi Szocialista For­radalomtól egészen az űrhajó­zásig. Mikszáth Kálmán: KÍSÉRTET LUBLÓN c. r — Nem, innen tol el vala­mi. — Megmásíthatatlan ez a határozata? — Csak a halálom változ­tathat rajta. Mindössze né­hány napig maradok Itt a temetés után, míg némileg rendbe hozom a dolgokat. A megboldogultnak sóik követe­lései vannak künn. — De adóssága is sok van. Egyik megeszi a másikat. Egy­szerűbb volna mindent itt­hagyni és elmenni. — Én is véled megyek, Mária, ha megengeded. A negyvenes években járó sztaroszta hangja olyan lágy, reszketeg lett, mint egy diá­ké. Mária elfordította a fe­jét. — Miattam azt teheti, amit akar — felelte hidegen. — Tudom, hogy mit te­gyek. Elküldöm holnap a le­mondásomat. Elég gazdag va­gyok, nem szolgálom többé a királyt, hanem a szívemet. Mit szólsz ehhez, szép Kasz- perekné? A szép Kaszperekné csak sóhajtott erre, és beburkoló­zott a nagykendőjébe. A ku­tyák rémletesen vonítottak a portákon, amerre átmentek, a templom tájékán egy kuvik hallatta vérfagyasztó hangját. A Luzanszkyék házánál egy macska leugrott a hijúból, és egy darabig a zsúpfedélzeten csúszva, egyszerre kinyújtóz­kodott, s hopp, levetette ma­gát a lóra, a halott mellé, és ott a ló hátán megállt, fénylő szemeivel a sötétben is vilá­gítva. Valami borzadályger- jesztő volt ebben. Hát mit akarhat ott az a nagy feke­te macska? Sicc Innen, te gyalázatos! De a macska meg sem moz­dult, míg csak be nem értek a Kaszperek-portára. A „Pal­kó” ló megállt terhével a tornác előtt. Nem .várta ott senki, csak egy nagy fehér komondor és a szolgáló. — No, már most vegyük le a halottat, segítsen sztaroszta uram. Te, pedig siess be, Annuska gyertyát gyújtani. Lubomirszky még egyszer átnyal ábolta Kaszpereket, és bevitte azt a szobába, végig­fektette a nagy ebédlőaszta­lon. Hanem fújt és lihegett is utána. — Ne maradjak Itt vlrrasz­NÖGRAD - 1972. január 5., szerda tani? — kérdé suttogó han­gon a menyecskéhez hajolva. — Nem, nem. Isten ment­sen! — Pedig jól elbeszélget­nénk ... — Majd máskor, majd ké­sőbb, majd valamikor... a temetés után. Egyedül maradt halottjával az asszony, egész éjjel. Meg­csinálta neki a ravatalt, fel­öltöztette legszebb ruhájába, vörös nadrágba, kék dolmány­ba, a lábaira ráhúzta a sár­ga sarkantyús csizmáit, fe­jére feltette a vörös kalpa- got. Ügy festett ottan kiterít­ve az égő viaszgyertyák kö­zött, mint egy alvó kuruc vi­téz. A következő nap a temetés előkészületeivel telt el, de már abban a testvérek Is se­gítettek. Megérkezett Kaszpe- rek György Lőcséről, és este­felé Kaszperek Erzsébet, fér­jezett Manácsy Pálné is elő­került. A temetés harmadnap dél­után volt, március elsején. (Ügy látszik, ebben az esz­tendőben hosszabbnak ütött ki a februárius a rendesnél.) Kaszpereket mint előkelő pol­gárt, a templom melletti Szt. János nevű temetőben illette egy hely — ami ellen nagy zúgolódásban tört ki a nép, de a sztaroszta elrendelte, nem­különben azt Is, hogy a város összes harangjait meghúzzák. Azok nem is voltak olyan ma­kacsok, mint a tegnapelőtti kisharang. Sőt azóta a Szent Mihály lovát is kihalászták egy félórányira a város alatt, minélfogva teljes rendben, és pompában ment végbe a te­metés. Nagy népsokaság volt jelen, nemcsak Lublóról, ha­nem Gnézdáról és a szomszéd helységekből is, két pap ce­lebrált, s a kántor szép bú­csúztató verseket mondott. Künn, a temetőben, mikor a rögök dübörögni kezdtek a lebocsátott koporsón, irtózatos orkán kerekedett. De hát eb­ben nincs semmi csoda. Egyébként pedig minden a maga természetes rendjén ment. S, a lublóiak azzal a megnyugvással léptek ki a te­mető kapuján: — No, egy rossz embert már megint bekapartunk. Ez­zel Is kevesebb, punktum. A szép özvegyasszonyt a sztaroszta vezette karon fogva, a koporsó után, sőt vissza jö­vet is a lakásig, mert bi­zony csúszós volt az út a reg­geli fagy után. Hát ml rossz van abban, hogy a gyenge, összetört folyókavirág vala­mi támogató karóhoz kapasz­kodik? A sztaroszta víg, szeretetre méltó volt visszafelé menet, csevegett-fecsegett minden­félét, még meg is nevettette Kaszpereknét. Ilyenek az asz- szonyok! Ö, be szépen vette ki magát a mosoly azon a bá­natos arcon. Mint hófehér ru­hán piros rózsabimbó. (Folytatjuk) l~vll EM g WVÜ H K iamyAiini:.f Jelenet az Osbudavár című zenés összeállításból, a szllvesa tér napi műsorból Jól kezdődött az új esztendő a televízióban, mert as esti főműsorban a sokat ígérő Fekete város című tévéfilm­sorozatot kezdték el, amelyet Mikszáth Kálmán kései regé­nyéből Thurzó Gábor adaptált. Előre Í6 elárulhatjuk, kiváló forgatókönyvíró mutatkozik be Thurzó révén, s nem kell ag­gódni attól, hogy a Rózsa Sándoréhoz hasonló csalódás fog­ja érni a tévé-nézőt. De még mielőtt a film és az egyes részletek elemzésére térnénk át, érdemes visszatekinteni ar­ra a történelmi és irodalomtörténeti háttérre, amely lehe­tővé tette a Fekete város létrejöttét, megjelenését. Mikszáth a Vasárnapi Újságnak írta ezt az utolsó nagy regényét ab­ban az időszakban, amikor már kezdett meghasoniani a közélet dzsentrié felszínével, s amikor testét is kikezdte már a kór. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy Mikszáth megfosztotta volna rokonszenvétől a nemességet. A regény­ben olvashatjuk: „A magyar nemesség nem volt exkluzív intézmény. Nem isten csodája, hogy áll még hazánk mint a poéta énekli, hanem ennek az intézménynek egyszerű kö­vetkezménye. .. Ahol egy kis erő mutatkozott, akár értelmi, akár vagyoni erő, azt mindjárt fölszippantotta a nemesség. Akinek sok esze volt, vagy sok pénze, azt bevették az alkot­mány sáncai közé, kívül csak az erőtlenség maradt.” Király István irodalmi monográfiájában a Fekete várossal kap­csolatosan a következőket írta: „A kalandokra vágyó kép­zelet egyformán viszi magával a korélmény sötét árnyait és a mélységekre kíváncsi realista szándékokat.” Már az első fejezet azt mutatja, hogy forgatókönyvíró és rendező (Zsurzs Éva) hűségesen ragaszkodik az író eszmevilágához, de ezt le- bilincselően, lenyűgöző módon a film formanyelvén teszL A mai, szerdai műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk a szünidei matinét (9.01), a Párizsi nyári emlékeket (17.35), a Számítógép Magyarorezágon 7. részét (17.55), Az Ecoe homo, Homolka című magyarul beszélő csehszlovák filmet (20.00), és az emlékműsort Veres Péter születésének 75. születésnap-; ja alkalmából (21.40). L. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents