Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

Bhuito a demokratikus világ nyomásának engedett leljesíté$re vár a második feltétel Zulfikar Ali Bhutto pakisz­táni köztársasági elnök, Ka­ra chiban tartott tömeggyűlé­sen szónoki fordulatokban gazdag beszédében bejelentet­te ugyan, hogy „feltétel nél­kül” szabadon bocsátja Mud- zsibur Rahman sejket, de a Bangla Desh Népi Köztársa­ság elnöke még mindig nem szabad. A kedd reggeli hírügynök­ségi jelentések Mudzsibur Rahman sejk szabadon bocsá­tásának hírét úgy értékelik, hogy Bhutto e döntésével tel­jesítette azoknak a feltételek­nek az egyikét, amelyek — indiai vélemény szerint — al­kalmasak a két ország viszo­nya rendezése légkörének megteremtéséhez. Ami India Angol katonák harcolnak Ománban A beit hadügyminisztérium elismerte, hogy angol katonai erők harcolnak Ománban, a reakciós szultán oldalán az arab gerillák ellen. A had­ügyminisztérium közölte, hogy az Ománhoz tartozó Dhofar- ban harcok közben elesett két angol katona- Ez az első és konkrét bizonyíték arra, hogy a szultán 6000 főnyi hadsere­gét vezető kilencvenöt angol tiszten, a tanácsadókon (köz­tük Hugh Oldman hadügymi­niszteren) kívül, akik szerző­désesek, angol erők harcban állnak Ománban, Nagy Britannia „Csádjában”. Barzel csak uszít és uszít A Szovjetunióval és Len­gyelországgal kötött szerződé­sek elutasítására szólított fel ismét Rainer Barzel, a Nyu­gatnémet Kereszténydemokra­ta Unió elnöke. A CDU elnö­ke régebbi érvelésétől eltérő­en már nem vonja kétségbe, hogy az NDK politikai reali­tás Európában, ám ez nem jelenti azt — fejtette ki cik­kében —, hogy ez a realitás elfogadható. Barzel az ellen­zék nevében arra szólította fel a kormányt, hogy a par­lamentben részletesen számol­jon be a német kérdés meg­oldásáról kialakított elképze­léseiről másik feltételét illeti — azt ugyanis, hogy Pakisztán is­merje el a nyugat-paki6ztáni fegyveres erők december 16-i feltétel nélküli kapitulációja nyomán létrejött független és önálló állam, a Bangla Desh Népi Köztársaság létezését — Bhutto hallani sem akar a keleti országrész elszakadásá­ról. Daccában a lakosság keddre virradó éjszaka kitörő lelkese­déssel fogadta az Avami Liga hónapok óta nyugat-pakisztá­ni őrizetben tartott vezetője közeli szabadon bocsátásának hírét. Dacca utcáin férfiak, nők és gyermekek ezrei ünne­peltek. A lelkes bengáliaiak csoportjai vezetőjük szabadon bocsátásának híréről értesülve nyomban a Bangla Desh kor­mányának épületéhez vonul­tak, s közölték a jó hírt Rah­man sejk Daccában élő fele­ségével is. Az indiai kormány egyelőre még nem foglalt hivatalosan állást Mudzsibur Rahman sejk szabadon bocsátásával kapcso­latban. Ezzel szemben Tadzsuddin Ahmed, a Bangla Desh kor­mányának miniszterelnöke — a PTI indiai hírügynökség szerint — Daccában kijelen­tette: a Bhutto vezette autok­rata islamabadi kormány Mudzsibur Rahman sejk felté­tel nélküli szabadon bocsátá­sával „engedett a demokra­tikus világ nyomásának”. (UPI) Új helyzet a Phaníomok miatt A Phantom repülőszállít- mányok felújitásáról hozott amerikai döntés kihatásait elemezik az egyiptomi poli­tikusok- Ennek jegyében ta­lálkozott — egyiptomi forrá­sok szerint — Szadat elnök vezető politikai és katonai munkatársaival, valamint hat nap leforgása alatt két ízben Vinogradov szovjet nagykö­vettel. Mahmud Favzi minisz- terelnök partnere Asraf Ghor- bal. a Washingtonban műkö­dő amerikai érdekképviselet vezetője volt. míg Riad kül­ügyminiszter .NagyBri tannia. Svájc és Spanyolország Kai­róban akkreditált nagyköve­teivel találkozott. Emellett döntés született arról, hogy Hatem miniszterelnök-helyet­tes Szadat elnök üzenetével szerdán Líbiába, Kadhafi ez­redeshez repül. Az egyiptomi diplomácia szélesebb kereteibe illeszke­dik Riad külügyminiszter ha­marosan megkezdődő Perzsa- öbölbeli körútja, valamint január 21-i pekingi és ezt kö­vető európai látogatássoroza­ta. Ismeretessé vált. hogy Ri­ad, mielőtt a Kínai Népköz- társaság területére lépne, két napot tölt Hongkongban. VP áld heim találkozott Bush-sal Kurt Waldheim ENSZ-főtit­ikár hétfőn — első hivatalos munkanapján — magához kérette George Bush amerikai ENSZ-delegátust, akivel egy­órás találkozóján a világszer­vezet előtt álló feladatokról, az ENSZ pénzügyi helyzetéről és más kérdésekről tárgyalt. Waldheim, aki újságírókkal közölte, hogy elsőrendű fel­adatának a világszervezet iránti bizalom helyreállítását tekinti, jelezte, hogy a közel­jövőben találkozni kíván a többi nagyhatalom ENSZ- missziólnak vezetőivel is. Bush a találkozót követően kijelentette: az Egyesült Ál­lamok nevében teljes támo­gatásáról biztosította a főtit­kárt. A késő esti órákban Wald­heim irodájában nem hivatalos fogadást adott elődje, U Thant tiszteletére. A fogadá­son, amelyen megjelentek az ENSZ főtitkárának helyette­sei, Waldheim átnyújtotta U Thantnak a világszervezet Béke aranyérmét. A kitünte­tést az elmúlt évben U Thant alapította. Az éremmel eddig Edvard Hambrót, Adam Ma­likot, a közgyűlés volt elnö­keit és néhány államfőt tűn- tettek ki. (MTI) Washington megszegte adott szavát Elmaradt Pehn% erélyes tiltakozása A VDK elleni légibomá- zás kezdeményezőinek előbb- utóbb szembe kell nézniük kalandorpolitikájuk következ­ményeivel, ha ezt a politikát tovább folytatják — írja a Pravda keddi számában Vik­tor Majevszkij, aki a VDK elleni legutóbbi légitámadáso­kat kommentálva rámutat, hogy Washington ezzel lé­nyegében saját adott szavát szegte meg, ugyanis kötele­zettséget vállalt, hogy teljesen beszünteti Észak-Vietnam bombázását. A kommentátor a további­akban arról ír, hogy az Egye­sült Államok a vietnami kér­dés rendezésében úgy látszik, továbbra is a háborús meg­oldást részesíti előnyben, to­vábbra is valamiféle háborús győzelemre számít Indokíná­ban, s nem számol eddigi ku­darcainak tanulságos tényei- vel. Ez a politika vezetett oda, hogy Washington lényegében szabotálja a párizsi Vietnam- tárgyalásokat, nyilvánvalóan azzal a számítással, hogy nyo­mást gyakoroljon a VDK fő­városára, megijessze Hanoit. A hírmagyarázó megjegyzi: az effajta kísérletek ismételten igazolják, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei mi­képpen tekintenek a vietnami tárgyalásokra. A Pravda ezután megjegy­zi: sok külföldi hírmagyarázó egyetért abban, hogy a Viet­nam elleni újabb amerikai ag­resszív cselekmények Nixon esedékes pekingi látogatásával hozhatók közvetlen kapcsolat­ba. Majevszkij ennek alátá­masztására Sulzbergert idézi a New York Times-ból, aki rámutatott: .,Az Észak-Viet­nam elleni amerikai bombázá­sok felújítása után és azután, hogy az Egyesült Államok nem, volt hajlandó találkozni a párizsi tárgyalásokon a vi­etnami kommunisták kül­döttségével, a kínaiak nem léptek fel a Pekingtől meg­szokott erélyes tiltakozással”. (TASZSZ) Újabb tárgyalás a KNK-ban A Nixon amerikai elnök zott 25 fős amerikai küldött- februárra kitűzött kínai látó- ség kedden reggel újabb meg- gatásának technikai és gya- beszélést tartott magas rangú korlati előkészítésével megbí- kínai tisztviselőkkel. A Pentagon szóvivője kijelentette: „Nem kizárt” a VDK újabb bombázása. Mint képünkön látható, a Demokratikus Vietnam eddig is kiválónak bizonyult légvédelme felké­szülten várja az agresszorok újabb támadását Szato lemondását követelik Az egyik legtekintélyesebb „Azok,, akik a Szato-kor- és legnagyobb példányszámú mányt támogatják, a nép japán napilap, az Aszahi Sím- egynegyedénél is kevesebben bún keddi számában élesen vannak” — állapítja meg a támadta Szato Eiszaku mi- lap. A lakosságnak több mint niszterelnököt, s mellének a fele ellenzi, hogy a jelenle- szegezte a kérdést: miért nem gi Szato-kormány továbbra is mond le? hatalmon maradjon. (MTI) A máltai fővárosban tömegek ünnepelték Mintoff minisz­terelnököt, aki a szigeten levő brit támaszpont felszámolását követeli A katonai helyzet —1971 legvégén Indokína földjére amerikai bombák hullanak (bár a nem­zetközi közvélemény tiltakozá­sa kikényszerítette a VDK bombázásának megszünteté­sét), a Közel-Keleten felhúz­ták a fegyverek kakasát, a Hindusztán-félsziget.en még nem hűlt ki a tankok motor­ja. Afrika déli részén géppisz­tolyok sorozatai kattognak. Így ért véget az 1971-es év. Es bár az elevenen lánggal égő, a parázzsal izzó és az épp’ hogy elfojtott háborús tűz­fészkek ezer kilométerekre vannak egymástól, van vala­mi közös, ami összeköti őket. Mindezeken a területeken a szabadságért, az elnyomatás és az imperializmus ellen küzde­nek a népek. INDOKÍNA. Az intervenci­ósok a félsziget minden or­szágára kiterjesztették a há­borút. de ezzel semmiféle előnyre nem tudtak szert ten­ni- Ellenkezőleg, kiszélesedett a hódítók és szekértolóik el­leni harc frontja, Indokína népei egyesítették erőfeszíté­seiket a közös ellenséggel ví­vott küzdelemben. Folytatódott az amerikai szárazföldi haderő korlátozott kivonása Dél-Vietnamból, ami korántsem a háború felszá­molására, hanem csupán arra mutat, hogy az Egyesült Ál­lamok megváltozott formák között vesz részt ebben a há­borúban. Az új amerikai stra­tégia lényege az agressziós erők ..űiabb kiegven-súlvozá' sa”, a pusztító légi háború kiterjesztése. A közvetlen ka­tonai akciók terhét a saigoni rezsim csaoalaira hárították át, de mind a légierő és a ha­ditengerészet, mind pedig a hadmozdulatok tervezése és irányítása az amerikai pa­rancsnokság kezében marad. A zsoldoshadsereg már több mint egymlllió-egyszázezer főt számlál, a rendőrséggel együtt pedig létszáma több mint a 17 milliós lakosság tíz száza­léka. Ez a felduzzasztott had­erő gyengeségről tanúskodik, hiszen a hedseregbe minden­féle felfogású és életkorú em­bert bekényszerítenek. Ilyen vegyes összetételű haderő kéz­ben tartására az egyetlen mód, ha lélegzetnyi időt sem hagy­nak számára. Az amerikai— saigoni parancsnokság ezért — ha teheti — egyik bün- tetőakciót a másik után in­dítja a hazafias erők ellen. Ezek során különösen gyak­ran törnek be a szomszédos Laoszba és Kambodzsába. Az amerikaiak szemlátomást ar­ra törekszenek, hogy a félszi­get három országában álta­luk felszított polgárháborút a nemzetek közötti harc med­rébe tereljék, szembefordít­sák egymással Indokína né­peit és elvonják őket a közös ellenség, az imperializmus ellen vívott harctól. Ám a külső kalandorakci­ók sem hoztak sikert a hódí­tóknak. Az amerikai—saigoni hadak 1971. folyamán két íz­ben is igen súlyos vereséget szenvedtek Kambodzsában és Laoszban, az év utolsó hetei­ben ez megismétlődött- Ezek eredményeként Kambodzsa területének több mint a fele felszabadult a hódítók uralma alól. és jelentősen megnöve­kedtek a felszabadított terü­letek Laoszban is. Dél-Viet- nam felszabadított körzetei­vel együtt ezek a szabad te­rületek folyamatos sávot al­kotnak és egységes hátorszá­gul szolgálnak valamennyi in­dokínai nép testvéri hazafias erő egyesített akcióia szá­mára. A krónikus balsikerek miatt idegessé vált intervenciósok fokozzák légiere.iük akcióit, különösen a VDK ellen. Csu­pán 1971-ben több mint há­romszázezer tonna bombát vetettek rá. Az egész háború alatt az amerikai légierő ösz- szesen hatmillió tonnánál is több bombát dobott le. Ehhez még hozzá kell számítani a gránátok és aknák mi'iió ton­náit és a több ezer tonnányi mérgező anyagot. Laird, amerikai hadügymi­niszter — megszegve saját szavát is — legutóbbi sajtó- konferenciáján kijelentette, hogv az Fgvesült Államok bombázni fogia a VDK terü­letét, valahányszor csak „szükségesnek” tartja­De a légi háború eszkaláci­ója sem hozott sikert az in­tervenciósoknak. A lelőtt ame­rikai repülőgépek és helikop­terek száma már felülmúlta a nyolcezret. Az óesztendő leg­utolsó napjaiban is számos Phantomot semmisítettek meg a levegőben. Indokína népeinek hazafias erői, amelyek nagy győzel­mekkel zártál: az 1971-es évet. azzal a logos meggyő­ződéssel néznek az úi év elé. hogv közel a végső gvőzelem. KÖZEL-KELET. Szemmel láthatólag a ,.sem béke, sem háború” állapota felel meg leginkább az izraeli agresz- szoroknak. Hiszen a béke el­engedhetetlen feltétele a megszállt területek visszaadá­sa. és ezzel a hódítók nem ér­tenek egvet- Ahelyett, hogv az ésszerű nolitikai rendezés út­iára lépnének, Tel-Avivhar, továbbra is a katonai erőre támaszkodnál:. Makacsul arra törekszenek, hogy további amerikai fegyverekhez iussa- nak. főleg pedig, hogy meg­kapják azokat a Phantom gé­peket amelyek révén még in­kább növelhetnék amúgy is mértéktelenül felduzzasztott fegyverzetüket. 1970-ben az izraeli katonai kiadások elérték a hatmilli- árd izraeli fontot, 1971-ben pedig valószínűleg meghalad­ták a hét és fél milliárdot, ami a bruttó nemzeti tennék 33 százalékával egyenlő. Az utóbbi két évben az Izrael­nek nyújtott amerikai katonai segély hivatalos adatok sze­rint 500 millió dollárra rúgott. Hasonló összegekkel számol­nak a következő évben is. Ma­gánforrásokból ezen felül 000 millió dollár folyt be Izrael­be 1969 és 1970 folyamán. És ebben a számban még távol­ról sincs benne mindaz, ami különböző egyéb csatornákon keresztül érkezett­Tel-Aviv provokációs állás­pontját, amely állandó fe­szültséget idéz elő és a vesze­delmes konfliktus kiúiulásá- val és kiterjedésével fenye­get, a világ közvéleménye egyre élesebben elítéli. Foko­zódik az agresszor erkölcsi- poiitikai elszigetelődése. A haladó emberiség rokonszen- ve az elrabolt területeik visz- szaszerzésére és a viszály po­litikai rendezésére törekvő arab népeké. HINDUSZTÁN. A pakisztá­ni haderő két hét alatt el­szenvedett gyors veresége be­bizonyította, a Washington— Peking kettős által az iszlá- mabádi katonai rendszernek nyúitott támogatás mit sem számított akkor, amikor Ke- let-Bengália sok milliós népe szilárdan elhatározta, hogy saiát kezébe veszi sorsát. A pakisztáni katonai dikta­túra amerikai támogatói ez­úttal ismét bemutatták, mit érnek a demokrácia iránti ragaszkodásukról szóló kije­lentéseik. Ami pekingi part­nereiket illeti, azok az egész világ előtt leleplezték áifor- radalmi frázisaikat, amikor nagyhatalmi soviniszta érde­keik alá rendelték Kelet-Ben- gália 75 milliós népének fel­szabadító mozgalmát­A Szovjetunió és a szocia­lista közösség más országai az elmúlt év folyamán — eleget téve internacionalista kötelességüknek — változatla­nul minden támogatást meg­adtak a szabadságért és de­mokráciáért harcoló népük­nek. Ezek a népek saiát ta­pasztalatuk alapján újra és újra meggyőződhettek arról, ki az őszinte és önzetlen barát, es ki a nyílt — vagy a „jóaka­rónak” álcázott — ellenség. Az eltelt esztendő azt is megmutatta, hogy a béke ak­tív védelme szovjet program­jának hatáséira a nemzetközi életben az erők további át­csoportosulása megy végbe a nemzetközi problémák békés úton való konstruktív meg­oldása lavára. A békés egymás mellett élés eszméje, az a gondolat, hogy bármilyen nézeteltérést tárgyalások útján kell kikü­szöbölni, valóban leküzdhe­tetlen vonzerőre tesz szert és minden nép támogatását él­vezi. E változások fényében az erőpolitika, a katonai kalan­dok politikáia egyre kilátás- talanabbú válik és további kudarcokon kívül semmi egyebet nem hozhat híveinek. Szvjatoszlav Kozlov az APN katonai hírmagyarázója 2 NÖGRÄD - 1972. január 5., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents