Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-29 / 24. szám

Hangverseny Balassagyarmaton Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása.. • Balassagyarmaton, az Álla­tni Zeneiskolában zsúfolt né­zőtér előtt zajlott le Ungar Imre és Laczó Ildikó hang­versenye, az Országos Filhar­mónia és a zeneiskola rende­zésében. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy többen nem kaptak jegyet. Ungar Imre édesapja balas­sagyarmati, innen került át a család. Budapestre. Ott szü­letett Ungár Imre 1909-ben. Egészen fiatalon — betegsége miatt — elveszítette látását. Nagyon korán kezdett el zon­gorázni, több tanárnál tanult, végül Thomán Istvánnál fe­jezte be tanulmányait a Zerae- akadémián. Már 48 éve hang­versenyezik rendszeresen. 1826-ban elnyeri Budapest Székesfőváros tehetségvédelmi versenyének első díját. 1932- ben Varsóban a nemzetközi Chopin-verseny egyik első he­lyezettje. Ezért ekkor idehaza is magas kitüntetésben része­sül. 1935-ben Amerikában jár hangversenykörúton. Alig van a világnak nagy karmestere, akivel Ungár Imre ne hang­versenyezett volna ezekben az éveikben. 1949 óta a Budapes­ti Zeneművészeti Főiskola zongora főtanszakának taná­ra. Ugyanebben az évben megkapja a Kossuth-díj I. fo­kozatát, majd Liszt-díj, Érde­mes Művész, Kiváló Művész címek következnek. Ungár Imre már másodszor hangversenyez Balassagyar­maton, első ízben szintén a Filharmónia és zeneiskola kö­zös rendezésében járt itt. Mo­zart: h-moll adagio (K: 540) nyitotta Ungár Imre műsorát, ez a rövid, fájdalommal teli „késői" mozarti mű szonáta­forma, egy bensőséges hangú főtémával és egy heroikusába melléktémával. Beethoven C- dúr szonáta (Op. 14. No. 2.) következett, melynek „bécsi édességű,, tercei már a schu- berti zenét indítják. Kodály Zoltán Hét zongo­radarabjából játszott a mű­vész megrendítően négyet. Kodály aránylag kevés zongo­radarabot írt, de ezek teljesen egyenértékűek más műveivel. A Hét zongoradarab 1910 és 1918 között keletkezett, A kö­zönséget különösen megragad­ta a Sírfelirat (No. 4.), mely­ben Kodály az első világhá­ború elesettéinek állít emlé­ket és a Székely nóta (No. 6.), Négy Chopin-zongoradarabbal zárta Ungár Imre műsorát: c- moll prelüd (A 24-ből), e-moll noktürn, a-moll mazurka és cisz-moll polonéz. Érezhette a hallgatóság, hogy miért nyert Ungár Imre Chopin- versenyt, felejthetetlen él­mény volt ezeket a számokat hallgatni, ez valóban Chopin volt. Ráadásként még két Chopin-mű következett, a kö­zönség nem akarta a művészt a teremből kiengedni. Laczó Ildikó működött közre, a Trubadúr, a Tann­häuser, a Pillangókisasszony operák többszörös főszereplő­AJÁNLATUNK ■ A hét két napján is láttunk angol filmet a képernyőn. Az egyik Kenneth Loach rendezésében Hová?... címmel az otthontalan angol családok reménytelen helyzetét mutatta be, a másik Alvin R-akof rendezésében, A színész címmel a fővárosba vágyó vidéki színészek küzdelmeit. Mindkét film rokon abban, hogy ezúttal nem fényes főúri miliőben, a jólét látszatát keltve zajlik, hanem a hétköznapok egy­szerű embereinek gondjait, problémáit mutatja be. Szá­munkra ebben a bemutatásban, amely eredeti angol filmen történik, rengeteg a nyugtalanító és hátborzongató elem, hi­szen a szocializmus viszonyai között ilyesmi el sem képzel­hető, a múlt szörnyűségeit pedig szeretjük elfelejteni. Az 1962-ben, Douglas Hayes regényéből készült, magyarul be­szélő angol film cselekményének központjában egy London­ba vidékről felkerült színész, Chick Byrd áll, akit a Forsyte Sagaból megismert Kenneth More alakit. Minden vágya, hogy karriert fusson be, hogy valaki felfedezze és valame­lyik neves színház színpadán mutathassa meg tehetségét. Vágya teljesülésének útjában áll azonban a társadalom rom­lottsága, a közvetítő ügynökök és producerek önkénye, s végül kénytelen megalkudni a helyzettel. Nyomorán úgy igyekszik enyhíteni, hogy reklámfilmekben vállal szerepet. Anyagi helyezte javul ugyan, de közérzete egyre romlik, hi­szen érzi, hogy ezen az úton csak prostituálódni lehet. Egy napon vendégül látja nyomorgó színésztársait, tetőfokára hág a hangulat, s ő a tobzódó színésznők és színészek tár­saságában rádöbben, hogy tehetségét bocsátotta áruba. Egyetlen kiutat talál: visszatérni vidékre, ahol valódi szí­nészhez illő szerepeket alakíthat. ★ E szokatlanul hosszú címet (amelyet mi a címünkben ki sem írtunk egészen) eredeti­leg az évtizedek óta Stock­holmban élő német író, Pe­ter Weiss drámája viseli. Ad­rian Mitchell ültette át az író szövegét a film nyelvére és Peter Brook rendező irá­nyításával vitte filmvászonra a világhírű Royal Shakes' peare Company. A történet magva Weiss drámájában és Brook film* ,ében körülbelül ugyanaz. A hírhedt de Sade márki (akit botrányai miatt a cha- rentoni elmegyógyintézetbe zártak), a betegekből álló al­kalmi színtársulattal mutatja be drámáját, mely a francia forradalom ismert figurájá­ról, Marat-ról szól. A szereplőket különös szem­pontok alapján válogatja ki. Charlotte Corday alakítója állandóan, és minden hely­zetben elalszik. Szerelmese, Duperret — akinek a szerep szerint a szalonok nyelvén kell udvarolnia — egy szexu­ális túlfűtöttségben szenvedő ápolt, Marat éiettérsa egy fé­lig vak, béna, riasztó külse­jű nő stb... A színpadot vasrács vá­lasztja el a nézőtértől. Az események a rács mögött, az elmegyógyintézet fürdőtermé­ben zajlanak. Itt a „színésze­ken” kívül csak Coulmier igazgató, és családja tartóz­kodik. De Sade aktív részvevője az eseményeknek. A dráma kulcshelyzetei mindig Marat­tál folytatott vitáiban kulmi­nálnak. Charlotle Corday há­romszor kopogtat Marat aj­taján. A fürdőkádjában ülő (köztudott, hogy Marat bőr­betegsége miatt szinte állan­dóan fürdőkádban ült) ál­lamférfi csak harmadszorra engedi magához a lányt, aki szíven szúrja tőrével. Ekkor szabadul el a po­kol. Az őrültek leütik őrei­ket. A szerepétől megszaba­dult Duperret megerőszakol­ja az igazgató lányát, vad bacchanália kezdődik. ... És a rács túlsó oldalán rémülten felugráló nézők előtt ott áll, szerényen félrehú­zódva. a darab rendezője, de Sade márki. A film sok szempontból el- tér Weiss eredeti drámájá­tól, melyet 1966-ban a buda­pesti Nemzeti Színház is be­mutatott. A drámában Marat Samuel Beckett derékig ho- mokbaásott, sorstalan figurá­ival rokon igazán. Itt csak annyiban, hogy egy a fürdő­káddal összenőtt, bizarr ken­taur szegezi szembe érveit de Sade álláspontjával. Vitájukban a tipikus indi­vidualista és a politikus férfi csap össze olyan környezet­ben, ahol a statisztéria tag­jait ápolók ütik le. vonszol­ják zuhany alá, ahol a beta­nult szerep gúzsából ki-kitör a fuldokló rohamba mene­külő őrült. Brook filmjében tovább gyengülnek Marat hadállásai. De Sade még a darabbeli márkinál is rokonszenvesebb alakká fejlődik, ahogy Peter Weiss mondotta- „a harma­dik út modern képviselőjeként áll közöttünk.” Kitűnően észlelhető a film. ben az időtlenségnek az az immár valamennyire konkre­tizált megvalósítása, mely Weiss korai műveire (A ko­csis testének árnyéka; Három vándor beszélgetése stb...) annyira jellemző. A színhely ugyanis éppen annyira a fran­cia forradalom Párizsa, mint a valamivel későbbi Francia- ország, de Weiss Nyugat- Európája is. A színészi megoldásokról nincs mit szólni. Az angol Shakespeare Színház társula­ta Peter Brook irányításával hírnevéhez méltóan oldotta meg feladatát. Hann Ferenc Honnan ered Karancsság neve? Kutatnak, gyűjtenek a község úttörői je. A balassagyarmati közön­ség ezért is, de főleg azért fogadta különös szeretettel, mert Madách—Ránki Az em­ber tragédiájának egyik sze­reposztásában Laczó Ildikó énekli Éva szerepét. Ezért a nem mindennapi produkció­jáért kapta meg a nivódíjat. Ezen az esten a kővetkező számokat énekelte: Schubert: An die Musik, Mozart: A grófnő áriája a Figaro házas­sága című operából, Kodály: Akkor szép az erdő, Kodály: A csitári hegyek alatt és Brahms: Von ewiger Liebe. Laczó Ildikó hangja szinte szétfeszítette a falakat, csodá­latos színű drámai szoprán­ja mindenkor képessé teszi nagy operák intenzív tolmá­csolására. Hangterjedelme, hangereje szinte korlátlan. Hangjával, előadói kulturált­ságával nagyon gazdaságosan, fölényesen és finoman bánik, A dalok tolmácsolásában ké­pes a leheletnyi visszafogott­ságra, a legbensőségesebb tolmácsolásra. Ki kell emelni a zongora­kíséretet ellátó Miklós György zongoraművész, az Országos Filharmónia szólistájának muzikalitását, azt, hogy bra­vúros zongoratudását aláve­tette a szólista és a mű mon­danivalójának, maximálisan tudott alkalmazkodni. Mind a közönség, mind az előadómű­vészek gazdagabbak lettek egy tartalmas,, szép estével. Réti Zoltán Emlékek Horpácson Á horpáosi Mikszáth-kúria kiállítási anyagának teljes felújítását végzi el még az idén a megyei múzeumi szer­vezet. A felújítás, illetve a bővítés előmunkálatai már megkezdődtek. Többek között, egy helyiségben például kizá­rólag Mikszáth Kálmán Nóg- rád megyei munkásságával kapcsolatban láthatnak anya­got az érdeklődők. A nagy palóc újságírói, közéleti tevé­kenységét mutatják itt be. Az ehhez szükséges irat- és d,o- kumentumfotókat a Magyar Tudományos Akadémia, aSzé- csényi Könyvtár, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum bocsátja ren­delkezésre. Tervek szerint az új Mikszáth-kiállítás az idei múzeumi hónapban nyílik meg. Az 1971/72-es mozgalmi év elején az úttörők 18 akcióból választottak. A karancssági úttörők három akció felada­tait vállalták: a „Mi megyénk — mi községünk”, a „Földön, vízen, levegőben” és az „Erdő, mező titkai” című akciókat. A kitartó munka Dénes Sán­dor csapatvezető irányításá­val már a tanév elején meg­kezdődött. Kutatják a község történetét és közben érdekes adatokra bukkannak. A XIII. században Karancs­ság a Záhok birtoka volt, amit oklevelek bizonyítanak. Ebben az időben a falut Záh- falvának nevezték. Felderítet­ték az úttörők a község mai nevének eredetét is. A megye első törzsei között szerepelt Karancs, még a honfoglalás idején. 1471-től a község föl­desura Sághy László volt. In­nen ered a falu nevének -ság végződése. Még egy érdekes adat a sok közül 1887-ben kolera pusztított a községben, 128 ember esett a betegség ál­dozatául. A 7—8. osztályos rajokat a közlekedés története érdekli. Megismerkednek a KRESZ legfontosabb szabályaival, és célul tűzték ki a kismotor ve­zetésének megtanulását. Gyűj­tik a különböző közlekedési eszközök képeit és albumot készítenek belőlük. A kisdobosok az erdő, me­ző titkait kutatják játékos formában. A gyűjtött anyag­ból az akció lezárásakor kiál­lítást rendeznek. Évről évre több ifjúvezető tevékenykedik a csapatban, és lelkesen végzik feladatukat. A karancssági 3509-es számú Ságvári Endre Úttörőcsapat az utóbbi években igen ered­ményes mozgalmi munkát végzett. Az eredmények az is­kola igazgatójának és tantes­tületének a mozgalmi munká­hoz való jó viszonyát és tevé­kenységét bizonyítják. A köz­ségi tanács vezetői is felfi­gyeltek az úttörők munkájára és erkölcsileg, anyagilag egy­aránt támogatják őket. Nagy Sándor szécsényi járási úttörőtitkár Figyelő szemmel a természetben A Hogyan? című tájékoz-; tató kiadvány az intézmé­nyek úttörőtevékenységéhez nyújt segítséget. Az 1971/2- es számban Palotás József és Pádár Zoltán a Figyelő szemmel a természetben és az Erdő-mező titkai című úttörőakciókról ír. , Az akcióknak az a cél­lá, hogy a résztvevők a szo­kásosnál, a próbában előírt­nál többet járjanak a ter­mészetben, s útjuk során ne csak a gyakorlás legyen a céljuk, hanem az útvonal,' a környezet megfigyelése is. Nógrád megye igen sok természetadta lehetőséggel rendelkezik, az akcióban való részvételre tehát majd minden úttörőcsapatnak le­hetősége van. A Nógrád megyei cikkírók külön a kisdobosoknak és külön az úttörőknek dol­gozták ki a téli, tavaszi és nyári feladatokat. A mai, szombati műsorból külön is olvasóink figyelmé­be ajánljuk, a magyarul beszélő francia képzőművészeti filmsorozatot (17.30), a Miehal úr kalandjai című magyarul beszélő lengyel rövidjátékfilm-sorozat IV. részét (17.45), a Találkozás Indiával című dokumentumfilm II, folytatását (18.15), Básti Lajos műsorát (18,45), Rhoda Scottnak, a dzsesszorgona világhírű művészének koncertjét (21.25), és a Ha hallod a harangokat.. . című magyarul beszélő jugosz­láv filmet (22.15). L, Gy. Meglepő autóstop- Újabban nem szívesen állnak meg a fiatal lányoknálc! (Takács Imre karikatúrája) NÓGRÁD - 1972. január 29., szombat /W////////V//////,'/s/sssssssssssssss/sssss/vssss/ssss/ssssss//'ssssss/ss/sss/ssssssssssssssssssss//ss/ss/ssssssss/sss/-ssmssssss/sss/ssssss/sssssss/ysssssss/sssssss/sssssssj Úttörőink és as SO éves város Miniakciók, jubileumi programok, versenyek Az úttörőmozgalom tavaly ünnepelte negyedszázados év­fordulóját. A pajtások megis­merkedtek mozgalmunk múlt­jával, felkeresték az első út­törőket, tárgyi dokumentumo­kat gyűjtöttek az eltelt 25 év­ről. A jubileumi rendezvé­nyek maradandó élményt nyújtottak a pajtásoknak. Si­keres és látványos rendezvé­nyeik a felnőttek figyelmét is az úttörőmozgalomra irányí­tották. Évfordulókban az 1972-es év sem szűkölködik. Ebben az évben ünnepli a salgótarjáni Űttöróház 20 éves évfordulóját. Egyhetes ki­emelt program gondoskodik a méltó megemlékezésről. Ugyancsak idén ünnepli Sal­gótarján a várossá •nyilvání­tás 50. évfordulóját. A felnőt­tekhez hasonlóan az úttörők is szeretnék e jelentős évfor­dulót méltóképpen megünne­pelni. Ez évben az úttörők az elő­ző évek gyakorlatától elté­rően nem egy mozgalomhoz kapcsolódtak, hanem úgyneve­zett „miniakciók” közül vá­laszthattak. Az akciók közül Salgótarján úttörőcsapatai a „Mi megyénk — mi városunk” akciót választották. Ezzel a választással sikeresen oldhat­ják meg a mozgalom által tá­masztott követelményeket, ugyanakkor a legmegfelelőb­ben sikerül a város nagy ün­nepét magukévá tenniük. Az évforduló alkalmából sorra kerülő rendezvényeink­kel legfőbb célunk és felada­tunk, hogy úttörőink megis­merjék és megszeressék váro­sunkat. Legyenek büszkék, hogy Salgótarján lakói, tudják értékelni és becsülni a fejlő­dést, az itt folyó munkákat, s vigyázzanak városunkra. A pajtások izgalomtól láza­san gyűjtik az adatokat, ku­tatják Salgótarján múltját, je­lenét és ismerkednek a IV. ötéves terv céljaival, készül­nek a várostörténeti vetélke­dőre, amelyet a várossá nyil­vánítás évfordulójának meg­ünneplésére rendezünk meg a József Attila Művelődési Központban. Figyelemmel kí­sérik a napi eseményeket, s erejükhöz mérten bekapcso­lódnak városunk szépítésébe. Csatlakoztak a 20 ezer mun­kanapot Salgótarjánért moz­galomhoz, nadxaak keretében tavasszal elkezdjük a városi váltótábor építését. A mozgalomadta Lehetősé­gek felhasználásával idén az 50 éves jubileum jegyében szervezzük különböző sport-, kulturális , tanulmányi ver­senyeinket, politikai rendez­vényeinket. Jubileumi kupa­versenyt hirdetünk a téli és nyári úttörő-olimpiai szá­mokban, asztalitenisz-, sakk­versenyekben. Nyár elején ju­bileumi tomaünnepéllyel zárjuk a sportversenyeket. Kulturális rendezvényeink alkalmazkodnak az évforduló­hoz, valamint a felnőttek programjához. Az úttörők is részesei lesznek á két műve­lődési központ — az öblös- üveggyári és a kohászati üze­mek — által meghirdetett sza­valóversenynek. Ez évben városi bemutatót színjátszó és irodalmi színpadi ágakban rendezünk, eltérően' az előző évektől. Az évfordulók sorában je­lentős a Kodály-évforduló. Nagy zenetudósunk tiszteleté­re a városban szervezzük meg a megye nagykórusainak találkozóját, ahol a város út­törőkórusa! mint szervezők és résztvevők lesznek jelen. Az úttörőmozgalom fontos feladata a pajtások olvasásra szoktatása, a könyvek megsze­rettetése. Jól bevált játékfor­ma a megyei könyvtár olvasó­napló pályázata, amelyet az idén az 50 éves városjubileum és a IV. ötéves terv megyei célkitűzéseinek megismerteté­se érdekében rendezünk meg. Úttörőink között vannak olyanak, akiknek érdeklődése a képzőművészet felé fordul. Az alkotások bemutatására a Gagarin iskola gyermekgalé­riájában kerül sor. A program összeállításánál gondoltunk a kék nyakkendő® kispajtásokra is. A már ha­gyománnyá vált vers-, próza­mondó- és fogalmazási verse­nyek mellett a jubileumi év­ben a környezetismeret tárgy­hoz kapcsolva Salgótarjánnal kapcsolatos vetélkedőt szer­vezünk — természetesen az életkori sajátosságokat figye­lembe véve. Az említett jubileumi ren­dezvények nem a teljes évi programot adják, *a leírtak csupán ízelítőül szolgálhat­nak. Pajtásaink nagyon gaz­dag, eseménydús esztendőnek néznek elébe. Fülöp Mária salgótarjáni városi úttörőtitkár

Next

/
Thumbnails
Contents