Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-29 / 24. szám
S=gi9©alí§s«Si heiress munka szerint Ilészesedésosstás előtt us öblösüveggyárban Beiskolázási gondok Menő szakma és mégis... Igények, lehetőségek és valóság A most következő napokban műszaki értekezleten és termelési tanácskozáson vitatják meg az üzemek dolgozói az elmúlt év tapasztalatait. Teljesíts tték-e a termelési tervei, mennyi a nyereség, fizethet-e a vállalat annyi részesedést mint tavaly? Az öblösüveggyárban sem hagyták még jóvá a mérleget, a végleges adatokat még nem ismeri senki, de az előzetes tájékoztatás után bizakodó a hangulat. A jól végzett munka után jogos a kérdés, hogy a közös nyei eségből kin ele mennyi jut? Név szerint ezt nem mondhatjuk meg. Nem is erre, hanem a bérfejlesztés és a részesedés elosztásának elveire, gyakorlati módszereire kerestünk választ. Váradi Oszkár gazdasági Igazgatóhelyettes elszámolásokat, könyvelési adatokat szedett elő és a bizonylatok alapján mondta, hogy 1971- ben 1,8 millió forinttal növelték a béreket. Jelentős összeg ez, több már nem is lehetett, mert az üvegipar helyzete és országos rendelkezés szerint több béremelést nem adhattak. Nem mindenki kapott magasabb alapbért, de a többség igen. Szakmánként és egyénenként differenciáltan. Többet kaptak az üvegfúvók. a nehéz testi munkások és a különös gyakorlatot igénylő munkakörben dolgozók. — Ha a rendelkezésre álló összeget sokfelé osztják, akkor egy-egy embernek nem jut sok. Vajon az 1,8 millió forint béremeléssel megoldották-e a differenciált bérezést az öblösüveggyárban, megszűnt-e az egyenlősdi, a végzett munka szerint keresnek-e az emberek? — Nem mondhatjuk, de továbbra is törekszünk az ösztönző bérezés következetes megvalósítására — mondta Varga Gyula igazgató. Milyen lehetőség van erre a részesedés elosztásánál, hogyan intézkedett a kollektív szerződés? Erre az évre 5,4 millió forint részesedést terveztek, az előzetes számítások szerint ennyi meg is lesz, bár az óvatosak ezt csak akkor veszik biztosra, ha a kifizetést a vállalati központban is Tavaszra készülnek Vanyarcon i Tudósítónk jelenti, hogy Vanyarcon két géppel szórják a műtrágyát a vetésekre, amelyeket megviselt a tél. Eddig az elszórt műtrágya mennyisége harminc vagon. A talajerő visszapótlása érdekében 340 holdon szerves trágyáztak. Sajnos, gátolta munkájukat az őszi üzemanyag- hiány. Száz holdat emiatt trágyázatlanul hagytak, ezt később pótolják. Tervszerűen folyik az erőgépek téli javítása is. Az idén a régi gépek közül ötöt kiselejteznek, helyébe öt új gépet vásároltak. Erre 1,5 millió forintot költöttek. Az új gépek közül két D4KB már munkába is állt. Készülnek a tavaszi vetésre is. Hatszáj holdon kukoricát termesztenek. Megvásároltál: a vetőmagot. Két fajtát termesztenek. Korait és középérésűt, ez felél meg legjobban az éghajlati viszonyaiknak. Háromszázhúsz holdon termesztenek tavasa árpát, »melynek vetőmagját már kantén előkészítették. „szentesítik” és a boríték egyik végét már a dolgozó fogja. Alapvetően három tényezőtől függ, hogy az öblösüveggyárban ki, mennyi részesedést kap. Az évi összes keresettől, a törzsgárdával töltött évek számától és az üzemvezetés személyre szóló elbírálásától. De az alapbérek nem eléggé differenciáltak, ennek következtében az éves összes kereset sem tükrözi pontosan, hogy ki vállalt nagyobb vagy kisebb felelősséget, ki kapott különösen nagy szakértelmet, nagy figyelmet és hosszú gyakorlatot követelő munkát. Nem valószínű, hogy ezt a többletet elszámolták, az éves összes kereset annyi volt-e, amennyit az illető dolgozó munkája után valóban megérdemel. Sok szó esett a munkaerő- vándorlásról. Mindenki mondja, hogy a gyárhoz hűséges törzsgárdára szükség van, helyes, hogy róluk külön intézkedett a kollektív szerződés. De van olyan ember a gyárban, aki 15 éve mindennap pontosan megjelenik a munkahelyen, pontosan is távozik, és kézben csak „dolgozgat”. A másik ember is 15 éve dolgozik az üzemben, de ha valamilyen külön feladat van, akkor az utóbbi jelentkezik, neki szólnak ha új gépet szerelnék, ha valamivel nehezen boldogulnak. A 15 év után egyenlő összeg jár egyiknek is, másiknak is és ez nem igazságos. — Azért kap minden üzem a nyereségrészesedésből 15 százalékot, hogy egyéni elbírálás szerint a kiemelkedő jó munkát, az egész éves helytállást külön összeggel díjazhassuk — érvelt Jandala Károly üzemvezető-helyettes. Ö 40 éve dolgozik a gyárban, a szakszervezeti tanácsnak is a tagja, különösen a feldolgozó üzemben ismeri jól az emberéltet. De a pártalapszervezet titkára, a műhelybizottsági titkár és a KISZ-titkár is tudja, hogy ki, hogyan dolgozik és az üzem külön keretéből kinek mennyi jár. Az igazságos elosztásba beleszólása van a brigádvezetőknek is. Az elmúlt évben a 640 fős feldolgozó üzemben mennyit osztottak szét külön elbírálás szerint, és ebből mennyi jutott egy-egy embernek? A bérjegyzék azt bizonyította, hogy a 60 ezer forintos végösszeg egyezik, de nem tettek 400—800 forintos különbségeket, mint ahogyan emlékeztek és beszélgetés közben is bizonygatták, hogy a munka szerint nagyobb differenciálásra van szükség. Az elszámoláson többségben 200—250 forintos üzemi juttatásokat láttam, 500 forintos csak mutatóban akadt. Indoklás: „többen dolgoztak jól, többnek akartunk adni, senkit sem akartunk megsérteni”. A rendelkezésre álló összeget minden vállalatnál köny- nyebb megközelítőleg egyenlő arányban elosztani, így kevesebb a reklamáció, kevesebben szólnak, hogy a másik miért érdemelt többet. Pedig a munkások és az üzem vezetői is tudják, hogy ki dolgozik többet és jobban, tehát kinek kellene több béri; és több részesedést kapnia. De amikor a munka szerint járó összeget le kell írni, akkor az elvekről megfeledkezünk. Rossz szokásunk, hogy hajiunk az egyenlősdire. Pedig ez egyre veszélyesebb. Éppen az a veszély benne, hogy megszünteti az ösztönzést, a közösség munkájából kifogja a legnagyobb hajtóerőt. Az egyenlősdivel éppen a leg- iparkodóbb, legjobb munkásokat kedvetlenítjük el. Pedig rájuk van a legnagyobb szükség. Belátható időn belül aligha lehet olyan bérezést megvalósítani, amely mindenkinek tetszik. De olyan módszerekre kell törekedni, amelyek a többség' igazságérzetével és a szorgalmas emberek egyetértésével találkoznak. — Az idén két első osztályt akartunk indítani az állattenyésztési szakmában, bizony még egy osztály létszámát is nehezen tudtuk összeszedni. Pedig csak a megyei termelő- szövetkezetekből 110 állattenyésztő első éves tanulóra ie- lentették be igényeiket a termelőszövetkezetek. Az iskola terve ebben a szakmában 70 főt írt elő, ennyire van lehetőségünk- A mostani első osztályban 26-an vállalkoztak az állattenyésztői szakma elsaiá- títására. Közülük egv a iuhá- szatból, egy a sertéstenyésztésből, a többi pedig a szarvasmarha-tenyésztésből akar szakmunkás-bizonyítványt szerezni — kezdi a beszélgetést Tóth István, a balassagyarmati Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatója. Mi az oka az érdektelenségnek? Talán nem vonzódnak a fiatalok e szakmához? Vagy a végzettek rossz ta- nasztalatai hatnak zavarólag a jelentkezőkre? Esetleg egyéb más okok játszanak közre? Harminc község, nyolcvan jelentkező Mivel a mezőgazdasági szakmunkásképzőnek sem mindegy, hogy megtelnek-e az osztályok padjai a kívánt szakemberjelöl lekkel. próbaképpen ellátogattak 30 megyei községbe, ahol a 8. osztályos gyerekeknek bemutatták a szakiskola életét és az állat- tenyésztő szakma szépségeit ismertető filmet. Meglepetésükre a gyerekek közül az első felbuzdulásban 80-an akartak állattenyésztő szakmunkások lenni. — A pillanatnyi elhatározás nem jelent egyértelmű és végleges elkötelezettséget. Ezért a jelentkezők névsorát átadtuk az érintett termelőszövetkezeti elnököknek, mondván: kísérjék figyelemmel, segítsék őket elhatározásuk véé1--’es megvalósításában, beszéljenek a gyerekek szüleivel és közöljék velük: tudják-e. akarják-e maid állattenyésztő szakemberként alkalmazni — folytat- ia az igazgató —, majd hozzáfűzi: — Ennél többet ml sajnos. nemigen tudunk tenni. Legfeljebb néhány községben újra megnézzük, mi maradt meg az első elhatározásból. A közös gazdaságoknál is az a helyzet, ami már régóta gyakorlat az ipari üzemekben; a vezetők vagy megbízottaik kutatják fel. keresik meg. választják ki azt a fiatalt, alti- vei biztosítani akarják a szakember-utánpótlást. Csak ez lenne a jelenlegi helyzet egyedüli oka? Ellentmondásokkal — Sajnos, pontos adatot nem tudok mondani, ellenben ismerjük azt a tájékoztatót, amelyet egv kérdőív segítségével központilag állítottak ösz- sze az állattenyésztői szakmunkás-bizonyítványt nyert fiatalok életéről. A kiadott kérdőívekre a felkértek 85 százaléka válaszolt. Ebből megállapították, hogy a végzett fiatalok 55 százaléka jelenlegi szakmájában dolgozik — mondja az igazgató— És a többi? Mi az elvándorlás oka? Talán a kereset? — Nem hinném — veszi vissza a szót az igazgató —. mert az egy-két éve végzett szakmunkás, 18 éves fejjel, havonta 2—3 ezer forintot is megkeres. Szügyben az itatásos borjúnevelésnél egv házaspár 1971-ben 70 ezer forintot keresett. Nem ok nélkül mondják; menő szakma. Ennek ellenére mégis elég nagv a lemorzsolódás már az iskolában. — Miért? — Sok termelőszövetkezetben nem a szakmájuknak megfelelő munkakörben foglalkoztatják a végzetteket. Vannak, akik ha nem kapják meg rögtön az elképzelt nagv pénzt, azt mondják: csalódtak. Máskor meg úgy viselkednek velük szemben, mintha nem volna rájuk szükség Szóba hozzák a mostoha szociális körülményeket, a fürdő, öltöző hiányát- Többen az állandó elfoglaltságra panaszAz építőanyagipar lassú fejlődése miatt évek óta növelni kellett az építőanyagok importját. A külföldi termékek jelentős részének ára azonban lényegesen magasabb a hazaiénál, s egyes, főleg a dollárért vásárolt cikkeké többszörösen meghaladja. A különbözet kiegyenlítésével járó többletköltségek évente növekvő terhet róttak az állami költségvetésre. Ezért nagy jelentőségű, hogy az idén siker koronázza az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium több éves erőfeszítését, amely elsősorban a dollárért vásárolt építőanyagok behozatalának csökkentését célozta. A minisztérium a hazai nagy építőanyagipari üzemek termelésének bővítésé*, új gyáregységek bővítését szorgalmazta, és újabb lehetőségeket keresett a KGST-országok közötti árucsere kiszélesítésére. A hazai építőanyagipar fejlesztése során korszerű falburkoló csempegyártó üzem épült az alföldi porcelán- gyárban és a budapesti porcelángyárban. Így az idén megkétszereződik a falburkoló csempe termelése, s dollárkiadás nélkül is fedezik a szükségleteket. Ebben az évben jelentősen hozzájárul a dollármegtakarításhoz a sely- pi cementgyár területén létesített qzbesztcementcsfr gyártó üzem, mert 50 százalékkal emelkedik a rendkívül keresett azbesztcemenr nyomócsővek hazai termelése. A Budapesti Epületkerá- miaipari Vállalat különböző korszerűsítésekkel 40 százalékkal növeli a keramikus padlóburkoló termékek gyártását A beremendi cementgyár beruházásának meggyorsítása pedig azt jelenti, hogy csaknem 300 000 tonnával kevesebb cementet kell külföldről vásárolni, s ez is a nyugati. cementbehozatalt mérsékli, kodnak, azért hagyták ott'. Osztott munkaidőben kell dolgozni, nincs sem ünnepnap, sem vasárnap. Az elmondottakon az iskola nem tud változtatni. Az állami és társadalmi ösztöndíj kérdésében is félreértések vannak. Az előbbit hivatalból kapják a szakember- jelöltek, ez független a termelőszövetkezetektől- Nagysága a tanulók érdemjegyeitől függ. Száztíz forinttól hatszáz forintig. Ez utóbbit a jeles rendűek kaplak, az egyéb állami juttatásokkal együtt. A társadalmi ösztöndíjat a közös gazdaság biztosítja, ha akarja — És akarják? — Többségben igen A jelenlegi első és második osztály 53 hallgatója közül 20- nak van társadalmi ösztöndíja. Ez előnyös a fiatalnak, előnyös a gazdaságnak. Kölcsönösen vállalnak kötelezetteé- get. Mi arra biztatjuk a termelőszövetkezeti vezetőket, hogv ne sajnálják az anyagi támogatást, mert ez később bőven megtérül. !\e kényszerűségből Az elmondottak ismeretében meggyőződéssel mondta az igazgató: — Jövő ősszél két állattenyésztő osztályt indítunk. — Hogy valóban meg- telienek a padsorok. ahhoz az is szükséges, hogv a termelőszövetkezetek vigyék az iskolába azokat a fiatalokat, akiket szakemberként várnak maid vissza, akik nem kényszerűségből választják ezt a szakmát, hanem élethivatásuknak tekintik. A szocialista import kiszélesítésére elsősorban kétoldalú, minisztériumok közötti együttműködési szerződéseket kötöttek. Különösen nagy se" gítséget nyújt a hazai ép* tőanyag-ellátáshoz a Szovjetunió. Az idén 60 százalékkal több azbesztcement-hullámpa' lát szállít — több mint a teljes hazai termelés —. s ez lehetővé teszi e termék tőkés importjának 50 százalékos csökkentését. A Szovjetunió- vállalta, hogy amíg az orosházi síküveggyárban meg nem kezdődik a termelés, gondoskodik a síküveg szá’- lításáról, s így néhány speciális üvegfajtát kivéve, nem keli dollárért vásárolni ebből az áruból. Az idén 17 százalékkal mérséklik az az- besztcement-síklemez tőkés importját, s a hosszú lejáratú szerződés szerint évente any- nyi szovjet cementet kap a-z ország, mint amennyit a tatabányai cementgyár termel. Románia és Lengyelország a hazai cementtermelés nyersgipszkő-szfikségletét fedezi. Az NDK komplett köny. nyűszerkezetes ABC-árüházat, óvodát, iskolát, orvosi rendelőt szállít, amelyet egyébként dollárért kellett volna megvásárolni Korábban dol- ' árért hozták be az üvegipar fontos alapanyagát, a szódát is, de nemrégen —hosszú lejáratú megállapodás alapján — . csaknem a teljes szükséglet fedezését Bulgária vállalta Az építőanyag diétás ogyen- súlya érdekében a szocialista államok segítségével, végeredményben az idén 3,3 százalékkal emelkedik az építőanyag-import, de ezen belül — hosszú idő után, ebben az évben először — mérséklődik a tőkés behozatal, mégpedig jelentős arányban, az előzetes számítások szerint 15 százalékkal. (MTI) Dr. Fazekas László Csitáron a termelőszövetkezetben elsőrendű minőségű hízott marhákat nevelnek. A külföldi kereskedők szívesen vásárolnak náluk, mert az állatok a követelményeknek megfelelő minőségűek. Az idei hizlalás! tervükben az áll, hogy 120 hízott marhát nevelnek. A napokban adták át az első szállítmányt. Az olasz kereskedő által átvett 27 hízott állatból S6 exportra került. Képünkön a megvásárolt állatok az utolsó hazai takarmányt kapják, á. következő nap ntár úIrakéi lek NÖGRAD - 1972. iáimat 2*„ V. KKülönösen a Szovjetunió segít sokat Tizenöt százalékos dollármestakarítás az epUÖanyag-imponban
