Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-27 / 22. szám
% Hogyan születik a város? Bizonyára sokan ismerik Romulus és Remus legendáját. Numitor és Amulius vetélkedtek Alba Longa város királyi .trónjáért. Amulius csellel inagahoz ragadta a hatalmat, Numitort félretette és ennek szépséges leányát Vesta-szűz- nek adta, nehogy utódot szülhessen Numitor családjának. Ámde Silviát (így hívták a lányt) Mars isten a folyóparton titokban megszerette és Silvia az álombéli szerelem gyümölcseként ikreket szült: Romulust és Remust. Amulius haragjában Silviát börtöbe vetette, s megparancsolta, hogy az ikreket dobják a Tiberisbe. A szolgák nem hajtották végre a parancsot, a gyékény-kosarat a folyó hullámaira bízták. Az ár partra sodorta a csecsemőket és egy anyafarkas fölnevelte őket, amíg egy pásztor az ikrekre nem talált. Később a felnőtt testvérek ezen a helyen építették meg Rómát, hogy enyhítsenek Alba Longa túlnépesedésén. A városok alakulásából általában az efféle legenda, de még inkább a tudatos elem mesz- szemenően hiányzik. A rómaiaknál azonban nem egyedi eset, hogy előre kijelölik az építendő város helyét, mint például mostanában nálunk Dunaújvárosét vagy Kazincbarcikáét kijelölték. igaz ugyan, hogy ezek a tudatos építkezések is összefüggésben állottak a hadiutak védelmével, a birodalom fenntartásával. Aquincum is így épült meg városnak egy légiós tábor helyén, s hasonlóképpen jöttek létre városok az arabok katonai táborai mellett. Ámde a városok többségét nem katonai okok hozták létre, helyenként változnak ezek, bár többse gükben a gazdasági okok a meghatározók, s ritkább az, hogy az uralkodók székhelye vagy a templomok, kolostorok adják az okot a város alakulására, amire nagyobbára Kínábgn, Indiában, Iránban találni példát. A városok kialakulása többnyire kapcsolatban áll a kereskedelemmel és a kézművesipar fejlődésével, később pedig egy-egy falu vagy település várossá fejlődését szinte kizárólag az iparosodás mértéke 'szabja meg. A kereskedelmi útvonalakon vásárhelyek, illetve vásárterek létesültek, s ezeken a gócpontokon alakultak ki a városok. Másutt a város saját kézműipara mutatott akkora fejlődést, hogy a népesedésnek, civilizációnak, kulturálódásnak lépést kellett tartania vele, ami ismét városok, olykor városállamok kialakulásához vezetett. A föníciaiak és itáliaiak tengeri kereskedelme hozta létre a népes kikötővárosokat, amelyeknek nyomdokaiba léptek később a flamand, francia és angol kikötővárosok, bár nagyságban és forgalomban némileg elmaradtak. A tőkés termelés halvány jelentkezése hozta létre az első bányavárosokat. Mégis mi szabja meg, hogy egy helységet ne községnek, falunak, telépnek, hanem városnak nevezzünk, minősítése ennek a követelménynek megfeleljen? Mai elképzeléseink szerint mindenekelőtt lakosainak lélekszáma, az ipar és kereskedelem fejlettsége, a kulturális és a szociális intézmények mennyisége és színvonala, s az a tény. hogy a helység egy bizonyos tájon belül központi szerepet töltsön be társadalmi, gazdasági és kulturális téren, s végül, hogy hivatalosan városnak nyilvánítsák, vagyis helyi egységet alkosson az államgépezeten belül. Az iparosodás felgyorsulása számos község életében hozott létre olyan ütemű fejlődést, amely a várossá minősítést minden tekintetben halaszthatatlanná tette. Ilyen gyors fejlődésen esett át Salgótarján is a századfordulótól az első világháborút követő esztendőkig. Még a legenda sem hiányzik várossá fejlődésének előtörténetéből. Ügy tartja ez a legenda, hogy a múlt század harmincas éveiben egy Matussek Vincze nevű, pesti asztaloslegény fedezte föl a vékony termőtalajból kiszivárgó füstöt, amely azután az égés termékéhez, a szénhez vezette el őt. Eszerint az ő fölfedezése nyomán indult meg a tudatos kutatás, amikor már mérnökök vezetésével keresték a föld alatti szénmezőket. Az olcsó energia- forrás vonzotta a gyárakat, vasgyárak, üveggyár települt a salgótarjáni hegyek közé. S a helység gyors ütemű fejlődése megkívánta a várossá nyilvánítást. így nyilvánították ötven évvel ezelőtt, 1922. január 27-én várossá Salgótarjánt. Azóta ötven esztendő telt el. Egy ember életében ötven év rendkívül nagy idő, de nem az a város életében. Hiszen hétszáz- és ezeréves magyar város is akad, ahol a városiasodás folyamata ma is tart, s természetesen tartani is fog, amíg emberek élnek és igényeiket apáik igényei fölé fokozzák. De a városiasodásnak az iparosodáson kívül is vannak követelményei. Az anyagi és szellemi kultúrának bizonyos színvonalát ma már nem lehet elválasztani egyetlen város definíciójától sem. Egy latin tudós már ezerévekkel ezelőtt is számon kérte a civilizációt, amelyet kicsit szűkre szabva a csatornázás tényében szabott meg. Igaz, a rómaiak rendkívüli hangsúlyt fektettek arra, hogy a város el legyen látva folyó vízzel és szennyvízelvezető csatornákkal, sőt helyenként e csatorna- rendszerből a csodálatos függőkerteket is öntözték. A város fiatal, ötvenéves múltját tekintve nincs mit szégyenkeznünk a fejlődés ütemét illetően. Lakosainak lélekszáma gyors ütemben növekedett, ötven év sem kellett hozzá és Salgótarján a kisvárosok közül a középvárosok sorába fejlődött. Az ipar és kereskedelem a felszabadulás után újabb virágzásnak indult, új gyárak, új iparágak honosodtak meg, modern áruházak épültek. Salgótarján a megye székhelye lett és ez újabb lendületet adott színvonalas kulturális intézmények létrejöttéhez. A város, amely évtizedeken át a munkásmozgalom egyik központja volt, megmutatta, hogy lakossága az osztályharc, a társadalmi élet békésebb viszonyai között is nagy tettekre képes, az alkotó munkában is élen tud járni. Elegendő ez utóbbi tíz esztendő, már annyiszor hangoztatott, de elégszer nem hangsúlyozható eredményeire utalni. A görbe utcák kiegyenesedtek, számos cselédsorra utaló kolóniaépület helyén emelkednek ma már modern lakópaloták, toronyházak. A házakba bevezették a vizet, a legtöbb helyre hideget és meleget egyaránt, eljuttatták a távfűtést, a gázt, az Ipoly vizét a legmodernebb csatornarendszerek egyike viszi be a városba, a házakba, üzemekbe, üzletekbe, gyárakba, hivatalokba. Modern művelődési ház, szálloda, vendéglátó kombinát, számos új iskola épült, s megkezdték a főiskola építését is, hogy csak néhányat említsünk a nagy építkezési hullámból. Az épületek közén — alighogy elkészült az új ház vagy középület — nyomban megjelennek a kertészek és fűmagot hintenek, virágágyásokat palántáinak be. Tereink és utcáink szobrokkal, intézményeink festményekkel és egyéb képzőművészeti alkotásokkal népesülnek be. Épül és egyidejűleg szépül is Salgótarján.A fiatal város tehát máris számtalan sikerrel és látható eredménnyel rendelkezik, de túlzás lenne őzt mondani, hogy már mindent elértünk, amit akartunk. Van még építenivaló bőségesen, különösen bennünk, emberekben, a város lakóiban, akik olykor civilizációban alatta maradunk a látható építkezéseknek, önmagunkban nem építjük olyan magasra és szilárdra a kultúra városát, mint amilyenre ez a Salgó- és a Tarján-patak partjain már eddig is megépült. Mindez azonban ne jelentse azt, hogy ne ünnepeljünk tiszta szívvel, őszintén, barátaink társaságában. Mert ünnepünkre eljöttek a távoli Szibéria, a testvéri Kemerovo küldöttei ugyanúgy, mint a szomszédos szlovákok, valamint tizenegy magyar város baráti képviselői. Egy rövid korszak eredményeit ünnepeljük, s nagyon jó érzés, hogy ebben, a városok életében csakugyan gyermekkorban már ennyi említeni, ünnepelni alkalmas eredményt sikerült összehalmoznunk. Szeretettel köszöntjük mi is fejlődő, szép városunkat, hasonló szeretettel köszöntjük a város vendégeit és kívánjuk, hogy az elkövetkezendő, újabb ötven esztendő a mostaninál is maradandóbb sikerek forrása legyen. Mert az újabb nagy tettek újabb legendákat szülnek és alkotásra sarkallják az utódokat. Lakos György VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK NOORAD AÍMÍlMP NOGPAD MEGYEI BIZOTTSÁGA A WEC.Vtl TAN ACS LAP; A XXVIII. EVF., 22. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1972. JANUÁR 27-, CSÜTÖRTÖK Ünnepi díszbe öltözött » város Salgótarján ma ötvenesziendős Jubileumi diHxiinnef*#ég - iSagyttsabátuí Itaugrertteuy Ma ünnepeljük Salgótarján várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulóját. Fél évszázad telt el azóta, hogy a mai Kohász Művelődési Központ épületében várossá nyilvánították Salgótarján községet. Gyárai, bányászata, ipara már akkor híressé tette a nógrádi medenceben. A városi rangot megkapta Salgótarján, de házai, útjai, művelődése, üzletei nem tartottak lépést a fejlődéssel. Salgótarjánt hamarosan ügy emlegették az országban mint a „kenyereden” Tarjánt. A mi városunk nem büszkélkedhet építészeti emlékekkel, gazdag kulturális múlttal, műemlékekkel. Bár lakói éjt- napallá téve dolgoztak az acélgyárban, az üveggyárban, a Hirs-gyárban, az üzemekben, bányákban, verítékükből mégis csak kolóniákra, barakklakásokra, földbe süppedt házakra futotta. A gyártulajdonosnak nem volt érdeke, hogy munkásainak emberibb körülményeket teremtsen. A szénbányászat és a vasipar jellemezte hosszú időn keresztül Salgótarjánt. Ha ez a város nem is épített emeletes házakat, színházat, sugárutakat, nem teremtett parkokat, szép üzleteket, de munkásai példát mutattak ország- nak-világnak. Nemcsak a munkában, hanem a harcos kiállásban, a kommunista eszmék védelmében, a munkásszolidaritás megteremtésében. Lobogók a házakon Nem véletlenül hívták Salgótarjánt kis Moszkvának. A Horthy-korszak közel negyed- százada talán éppen ezért nem sokat tett Salgótarjánért. Ha építkeztek is, az a nagyüzemeknek, a bányák urainak kedvezett, őket szolgálták a kaszinók, és minden, ami jó volt a városban. A mai Salgótarján már nem is hasonlít az ötven év előttire. Csak * az egykori képek mutatják, milyen volt a főutca, a Rokkant-telep, a vásártér. Lebontották a sikátorokat, eltűntek a vert falú házak. Az elmúlt tíz évben pedig rohamosan fejlődött Nógrád megye székhelye, Európa-hírű toronyházakkal büszkélkedő, modern várossá. Ünnepel ma Salgótarján minden polgára. Az üzemek munkásak a hivatalok, közintézmények dolgozói, a diákok Jelképezik ezt a külsőségek is A házakra felkerültek a zászlók, ott ékeskedik SrVótarján város címe-e és a feliratok: „Köszöntiiik az 50 éves Salgótarjánt!” A város címere Nemcsak a főtéren, vagy a városközpontban mutatnak az utcák,. házak ünnepi képét. A város szélétől kezdve egészen a, tóstrandig fellobogózták az épületeket. Kitettek magukért a nagyüzemek, díszítettek az iskolák, felirat fogadja a József Attila Művelődési Központ homlokzatán, a ma! díszünnepség színhelyén is az ideérkezőket. Az ünnep nemcsak a mai napra érvényes. Az egész hét a jubileum jegyében telt. Salgótarjánba érkeztek a testvéri Kemerovo küldöttei és tegnap fogadhattuk besztercebányai barátainkat. Ma pedig már kora reggeltől érkeznek a vendégek nemcsak Budapestről, hanem az ország más nagy városaiból is. Emléktábla leleplezés Tegnap délután fél háromkor emléktáblát lepleztek le a Kohász Művelődési Központ falán. A bensőséges ünnepségen jelen voltak a megyei pártbizottság és tanács, a Salgótarjáni városi Tanács és a városi pártbizottság vezetői, a város művelődési központjainak igazgatói, a kohászati üzemek gazdasági és pártvezetői, valamint a gyár lakótelepének képviselői. A kohászati üzemek fuvos- zenekara Salgótarján város szignálját játszotta. A megemlékezést Szabó Ferenc, a Hazafias Népfront városi titkár;, tartotta. Beszélt arról, hogy 1922. január 27-én, pontosan ötven esztendővel ezelőtt, az acélgyári Olvasó Egylet nagytermében tartotta meg alakuló ülését Salgótarján rendezeti tanácsú város képviselőtestülete. Az, hogy Salgótarján községből Város lett, nem a képviselőtestület érdeme volt. A szén és a vas teremtett itt várost, párosulva az akkori legkorszerűbb közlekedési eszközzel, a vasúttal. Majd így folytatta: — A kopár dombokon, a bányák és az üzemek melletti területeken munkáslakások, üsztviselőházak, raktárak épültek. A füstölgő salakhányák képe egyet jelentett Salgótarjánnal. Hosszú évek teltek el így. A felszabadulás után. kezdődött új korszak ebben a városban. Az azóta eltelt huszonhét év fejlődése semmihez sem hasonlítható eredményeket hozott, bebizonyítva, hogy csak a munkáshatalom — a dolgozó emberek érdekeit képviselő munkáspárt vezetésé-vei — bizt<>- síthatta Salgótarján lakóinak az emberibb körülményeket. Szemünk előtt alakult és fejlődött a város. Vele együtt alakultak, formálódtak az emberek is. A szénbányászai helyébe új, modern Iparágak települtek, amelyek napjainkban alakítják át Salgótarján termelési életét. Beszédét a következőkkel fejezte be: — Emléktábla-avató ünnepségünkön ma Salgótarjánt ünnepeljük, amelyért annyi áldozatot hozott lakossága, bizonyítva az alkotó ember, a munkásosztály teremtő erejét. ÜnDepel a város A mai napon délelőtt tíz ódakor kezdődik meg a József Attila Művelődési Központban az együttes ünnepi ülés, melyen Jedlicska Gyula, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszönti a születésnapját ünneplő várost, este pedig dísz- hangverseny várja a látogatókat.
