Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

Közlemény a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről f.97’. január 25-én és 26-án Prágában ülést tartott a barátságról, együttműködés­ről és kölcsönös segítségnyújtásról a Varsót Szerződés Tagállamainak Politikai Tanács­kozó Testületé, t A politikai tanácskozó testület ülése meg­tárgyalta az európai béke, biztonság és együttműködés időszerű problémáit, és az európai értekezlet előkészítését. Nyilatkoza­tot fogadott el az európai békéről, biztonság­ról és együttműködésről. Az ülés résztvevői elítélték az USA ag­resszív akcióit Indokínában és nyilatkozatot fogadtak el ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az ülésen véleménycserére került tor mis, közös érdeklődésre szamot tartó nem­zetközi problémákról is. Az ülésen képviselt államok egyöntetűen megerősítették: a jö­vőben is készek minden erőfeszítést megten­ni a szocialista országok egységének és ősz- szeforrottságának megszilárdítása érdekében- Eltökélt szándékuk, hogy a nemzetközi problémák megoldása során a béke megőr­zése és megerősítése, s á nemzetközi együtt­működés irányvonalát valósítják meg, visz. ssaverlk áz imperialista agressziót és reakci­ót, .támogatják a népek harcát a szabadsá­gért, a nemzeti függetlenségért, g társadal­mi haladásért. Az Ülés munkájában részt vett Ivan Jaku- bovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Nyikolaj Firjubin, a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének főtitlcáro­A politikai tanácskozó testület ülése a résztvevők testvéri barátságának és együtt­működésének légkörében ment végbe. Nyilatkozat a% európai békéről9 biztonságról én együttműködésről A Varsói Szerződés Tagál­lamai Politikai Tanácskozó Testületének 1972, január 25-— 2(i-i prágai ü lenén a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége képviselői áttekintet­ték az utóbbi idők eseményei­nek menetét Európában, Elemzésükben abból, a váltó­im klán célkitűzésükből indul­tak ki, hogy asz európai konti­nenst az állandó és szilárd béke, a szuverén és egyenjo­gú államok gyümölcsöző együttműködésének térségévé, a világban a stabilitás és a kölcsönös megértés tényezőjé­vé tegyék. A tanácskozás résztvevői megelégedéssel ál­lapították meg, hogy ebben az Irányban további előrehala­dásra került sor. A szocialis ta országoknak az európai biztonság megszilár­dítására és az e célból össze­hívandó európai értekezletre vonatkozó javaslatai, amelye­ket az 1966. évi bukaresti nyilatkozat, az 1969. évi bu­dapesti felhívás és az 1970, évi berlini nyilatkozat tartal­maznak, fontos szerepet tölte­nek be az európai békét és együttműködést támogató va­lamennyi erő összefogásában. A Varsói Szerződés tagálla­mainak javaslatai, valamint további akcióik és kezdemé­nyezéseik saéles békeprogra­mot alkotnak és elősegítik, hogy Európában új politikai légkör alakuljon ki. Az európai beke közős ügyé­hez mind jelentősebb mérték­ben járulnak hozzá más euró­pai államok is. Néhány or­szág politikájában határozot­tan előtérbe kerülnek az euró­pai béke érdekei, s ez kedve­zően hat az európai helyzetre. I. A tanácskozás résztvevői megállapítják: nagyon pozitív jelentőségű, hogy az utóbbi időben erősödtek a különböző társadalmi berendezkedésű európai államok kapcsolatai, fejlődött politikai érintkezé­sük, elsősorban a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér­désekkel kapcsolatos konzultá­ciók formájában. Ez megköny- nyitt az európai államok kö­zötti kölcsönös felismerést, hogy a béke és az együttmű­ködés területén hosszú távú érdekeik azonosak. A jelen tanácskozáson részt­vevő államok, valamint más államok erőfeszítésének és konstruktív hozzájárulásának eredményeként az európai ál­lamok között mindinkább a békés egymás mellett élés vi­szonyai érvényesülnek. Ennek kapósán a tanácskozás részve­vői kiemelik a Szovjet Szocia­2 NOGRAD - 1972. lista Köztársaságok Szövetsé­ge és Franciaország között a közelmúltban megtartott leg­felső szintű szovjet—francia tárgyalásokon elfogadott együttműködési elvek jelentő­ségét. Az európai államok közötti gazdasági, kereskedelmi, mű­szaki-tudományos, kulturális és egyéb kapcsolatok szélese­dése is hozzájárul a feszült­ség csökkentéséhez az európai kontinensen, Az európai népek kapcsola­tai erősödnek: tartalmasabbá és sokoldalúbbá válnak, Euró­pában növekszik a közvéle­mény aktivitása az enyhülési folyamatok elmélyítéséért, az európai békéért és a bizton­ságért folytatott harcban. A tanácskozáson képviselt államok kifejezték megelége­désüket afelett, hogy a fe­szültség csökkentésének fo­lyamatában Európában elért eredményeket a szükséges csér, lekben megfelelő, nemzetközi jogi erejű okmányok rögzítik, A politikai tanáoskozó tes­tület kedvezően értékeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, vala­mint a Lengyel Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság közti szerződések ratifikálását célzó eljárás meg­indult, Ezeknek a szerződések­nek érvénybe lépése nemcsak a közvetlen résztvevők, ha­nem valamennyi európai ál­lam érdekeinek megfelel és az európai béke alapjainak meg­szilárdulásához fog vezetni. A tanácskozáson résztvevő államok hangsúlyozták a Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos 1971. szeptember 3-1 négyhatalmi magállapodás, valamint a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság, illetve az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus megállapodásainak nagy jelentőségét. A béke megszilárdításának fontos tényezője, hogy szélese­dik a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi elis­merése. A további előrehala­dás ebben az irányban, bele­értve a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság között a nemzetközi Jog normáinak megfelelő kapcsolatok megte­remtését, fontos hozzájárulás lesz a béke, a biztonság és együttműködés ügyéhez. A tanácskozás résztvevői síkraszállnak azért, hogy minden további halogatás nélkül vegyék fel a Német Demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztár­saságot az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe. A tanácskozás résztvevői megelégedéssel állapítják:,meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a. Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nyai között véleménycsere fo­lyik a két ország közötti kap­csolatok rendezetlen kérdései­ről, elsősorban a müncheni egyezmény kezdettől fogva va­jamtól 27., csütörtök ló érvénytelenségének elisme­réséről, Támogatják a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság igazságos követeléseit és úgy vélik, hogy az ebben a kérdésben létrejövő megálla­podás hozzájárul az európai helyzet javulásához. Ezeknek a lépéseknek a megvalósítása hozzájárul ah­hoz, hogy gyorsan és radiká­lis módon kiküszöböljék az NSZK és a szocialista orszá­gok kapcsolataiból a bizal­matlanság és feszültség hosz- saú időszakának következmé­nyeit, sor kerüljön e kapcsola­tok teljes normalizálására, ami elő fogja segíteni* az eny­hülés elmélyülését az európai kontinensen, valamennyi eu­rópai állam együttműködésé­nek fejlődését, A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselt áLlamok Üdvözlök a kedvező európai 'fejlődés, további .kilátásait. iNern tévesztik viszont szem elől azt sem, hogy Európában továbbra is tevékenykednek a feszültség fenntartásálban ér­dekelt erők, amelyek az euró­pai államokat egymással szembe akarják állítani, meg akarják őrizni annak a lehe­tőségét, hogy az európai kon­tinensen az események mene­tét ismét a kiéleződés felé ta­szítsák. A tények — a legutóbbi időben is — azt mutatják, hogy ezek az erők az európai politikát nem tudják elképzel­ni tömbkategóriák nélkül, s arra törekszenek hogy még in­kább fokozzák a fegyverkezé­si versenyt az európai konti­nensen. A Varsói Szerződés tagállamainak ebből le kell vonniuk a megfelelő következ­tetéseket biztonságuk szem­pontjából- Mindamellett meg vannak győződve arról, hogy Európában most az erők hely­zete már úgy alakult, hogy le lehet küzdeni az egyhülés el­lenségeinek ellenakcióit, ha összeforrottan és következete­sen törekszenek a béke meg­szilárdítására. II. A tanácskozáson résztvevő államok meggyőződése, hogy a jelen szakaszban különösen fontosak és teljes mértékben megvalósíthatók az európai ál­lamok kollektív, együttes ak­ciói az európai biztonság meg. szilárdítása érdekében. Ezzel összefüggésben állást foglal­nak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mi­előbbi megtartása mellett va­lamennyi európai állam, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada egyenjogú részvételé­vel. Az európai értekezlet részt­vevői gyakorlati intézkedése­ket dolgozhatnának ki az eu­rópai feszültség további csök­kentésére, s hozzáláthatnának az európai biztonsági rend­szer építéséhez. A tanácskozáson képviselt államok úgy vélekednek, hogy az európai biztonság és együttműködég olyan kötele. zettségek rendszerének létre­hozását igényli, amely kizár­ja az erőszak vagy az erő­szakkal való fenyegetés alkal­mazását az európai államok egymás közötti kapcsolatai­ban; minden országnak bizto. sítékot nyújt agresszió® cse­lekmények ellen, s minden nép javát és felvirágzását szolgálja. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén résztvevő álla­mok állást foglalnak ez eu­rópai biztonság és az európai államok közötti kapcsolatok következő alapelvelnek általá­nos elismerése és gyakorlati alkalmazása mellett Európa politikai életében­A határok sérthetetlensége. Az európai államok között ma fennálló határok, beleért­ve a második világháború kö­vetkezményeként kialakult határokat is, sérthetetlenek. Minden olyan kísérlet, amely e határok megsértésére irá­nyulna, veszélyeztetné az eu­rópai békét. Ezért a jövőben is maradéktalanul érvényesí­teni kell a jelenleg fennálló határok sérthetetlenségét, Eu­rópa államainak területi in­tegritását, s teljes mértékben ki kell zárni egyes államok területi igényeit másokkal szemben. Az erőszakról való lemon' dús. Az európai államok kö­zötti kapcsolatokban nem sza­bad erőszakot vagy erőszak­kal való fenyegetést alkalmaz­ni. Közöttük minden vitás kérdést kizárólag békés poli­tikai eszközökkel, tárgyalások útján, a nemzetközi jog alap- elveinek megfelelően úgy kell megoldani, hogy ne veszélyez­tessék a népek jogos érdekeit, békéjét és biztonságát. A békés egymás mellett élés. A történelmi fejlődés során Európában két társa­dalmi rendszerhez tartozó ál­lamok alakultak ki és létez­nek: a szocialista és a tőkés rendszerhez tartozók. A tár­sadalmi rendszerek különbö­zősége nem lehet leküzdhetet­len akadálya annak, hogy kapcsolataik sokoldalúan fej­lődjenek. Ha az eltérő társa­dalmi rendszerű európai álla­mok kizárják a háborút poli­tikájuk eszközei közül, kap­csolataikat a béke érdekében, az egyetértés és az együttmű­ködés alapján fejleszthetik, s kell azokat fejleszteniük. A jószomszédi kapcsolatuk alapjai és az együttműködés a béke érdekében. Az európai államok jószomszédi kapcso­latainak, a függetlenség és a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, és a kölcsönös előnyök alapján kell fejlődniük. Ennek a fel­fogásnak kell az európai ál­lamok közötti kapcsolatokban állandó politikává, valameny- nyi európai nép életében ál­landó tényezővé válnia, és kell eredményeznie a jószom­szédi kapcsolatok, a kölcsönös megértés fejlődését európa különböző részein az államok között. Az európai államok kö­zötti kapcsolatok olyan átala­kításéra kell törekedni, amely lehetővé teszi a kontinens ka­tonai-politikai csoportosulá­sokra való megosztottságának megszüntetését. Az államok kölcsönösen elő­nyös kapcsolatai, A béke vi­szonyai között az európai ál­lamok kölcsönösen előnyös, sokrétű kapcsolatainak széles­körűen kell fejlődniük gazda­sági, műszaki.tudományos és kulturális téren, az idegenfor­galom területén, valamint az emberi környezet védelmében. Ezek a kapcsolatok az euró­pai népek béke, nyugalom és felvirágzás Iránti törekvésének anyagi tartalmat adnak és szilárdítani fogjók az Európá­ban kialakuló biztonsági és együttműködési rendszert. Leszerelés. A nemzetközi béke megszilárdításának ér­dekében az európai államok­nak minden módon elő kell segíteniük az általános és tel­jes leszerelést, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés megol­dását, olyan intézkedések megvalósítását, amelyek kor­látozzák és megszüntetik a fegyverkezési versenyt, Az ENSZ támogatása. Az európai államok céljai nem­zetközi téren megfelelnek az ENSZ alapokmánya rendelke­zéseinek; a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, az államok közötti barátság és együttműködés fejlesztésére" irányulnak. Az európai álla­mok támogatják az Egyesült Nemzetek Szrevezetét, állást foglalnak amellett, hogy ez ENSZ az alapokmány rendel­kezéseinek megfelelően erő­södjék. Az európai értekezlet, ha ezeket a magasztos elveket és célokat az európai államok közötti kapcsolatok alapjává teszi, nagy, történelmi jelen­tőségű döntést *ioz majd. Ez. olyan közös, gyümölcsöző munkának lesz a kezdete, amely képes Európát valóban békéssé tenni. Az európai értekezleten emellett minden téren egyez­tetni lehetne az európai álla­mok kölcsönösen előnyös kap­csolatai további fejlődésének, mindenféle diszkrimináció, egyenlőtlenség és mesterséges korlát megszüntetésének konkrét feladatait. Az euró­pai államok együttműködése Európa nyersanyag- és ener­getikai erőforrásainak ésszerű kihasználásában, ipari poten­ciálja növelésében és a földök termékenységének javításá­ban, a műszaki-tudományos forradalom eredményeinek alkalmazásában — megsok­szorozza a lehetőségeket az európai népek jólétének nö­velésére. Még szélesebbé vá­lik a szellemi értékekkel való kölcsönös gazdagodás, egy­más kultúrájának és művé­szeiének megismerése. Célszerű lenne az európai értekezleten létrehozni az ér­tekezleten résztvevő vala­mennyi érdekeit állam állan­dó szervét, amelyben az érte­kezlet után folytatni lehetne a közös munkát további ez irá­nyú lépések egyeztetésére. A Varsói Szerződés tagálla­mainak véleménye szerint ezeknek a kérdésüknek kell jelenteniük az európai érte- keziét napirendjének alapvető tartalmat. . . A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselt államok úgy vélik, hogy az európai ér­tekezletet 1972-ben össze le­hetne hívni és kedvező ténye­zőnek tekintik azt, hogy több nyugat-európai állam, nyilat­kozata szerint, ugyanezt a né­zetet vallja. A politikai tanácskozó testü­let ülésének résztvevői meg­értéssel vannak sok állam el­gondolása iránt, amely szerint szükséges az európai értekez­let megfelelő előkészítése, mert ez hozzájárulna az érte­kezlet mielőbbi összehívásá­hoz és munkájának sikeréhez. Ügy vélik, meg kell valósítani a finn kormánynak azt a ja­vaslatát, hogy Helsinkiben sokoldalú konzultációkra ke­rüljön 6or, valamennyi érde­kelt európai állam, valamint az USA és Kanada részvéte­lével. A tanácskozáson részt­vevő államok ismét megerősí­tik, hogy elhatározták: kine­vezik képviselőiket, akik más államok képviselőivel együtt részt vesznek az európai érte­kezlet előkészítésével és meg­szervezésével foglalkozó, sok­oldalú konzultációkon. Meg­állapítják, hogy ma vala­mennyi érdekelt állam egyet­értésével találkozik az euró­pai értekezlet előkészítési for­májaként a sokoldalú konzul­tációk megtartására tett Ja­vaslat, felhívjanak arra, hogy a sokoldalú konzultációkat a legközelebbi jövőben kezdjék meg. III. A Varsói Szerződés tagálla­mai úgy vélik, hogy ugyan­csak megfelelne az európai biztonság megszilárdítása ér­dekeinek, ha megállapodás jönne létre a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésé­ről Európában. Kiindulópont­juk: mind az idegen, mind a nemzeti fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését Európában úgy kell megolda­ni, hogy az ne okozzon kárt a csökkentí',ben résztvevő or­szágoknak. E kérdés megvita­tása és megoldási útjainak meghatározása, nem lehet az Európában fennálló katonai- politikai szövetségek előjoga. Az e kérdéssel kapcsolritos tárgyalások megtartásának rendjéről megfelelő megálla­podásra lehetne Jutni. * A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a léngyel Népköz- társaság, a Magyar Népköz-: társaság, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetség^ meg vannak győződve arról, hogy Európa a történelmi fejlődés sorén fontos határitőhöz ért el, Az 1972-es óv az európai népek számára nemcsak a tartós béke és biztonság új remé­nyét hozhatja, hanem tényle­ges előrehaladást is e remény megvalósul úsához. Valameny- nyi állam legfőbb kötelessége, hogy ehhez tevékenyen hozzá­járuljon. A Bolgár Népköztársaság ré­széről: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke; Sztanko Todorov! a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről: Gustav Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtt tikára; Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke; Lubomir Strougal. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke; A Lengyel Népköztársaság, részéről: Edward Gíerek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Piotr Jaroszewlcz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; l'oek Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke; A Német Demokratikus Köztársaság részéről: Erich Honecker, , a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára; Wolfgang Kauchfuss, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese A Román Szocialista Köz­társaság részéről: Nicolae Ceaosescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke; Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára; Alckszcj Koszigin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. «

Next

/
Thumbnails
Contents