Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

I A MEZŐGÉP pásztói üzemében befejeződött a hűtőgyártó, és javítóüzem három és fél mtUióg rekonstrukciója. Jobb munkakörülményeket teremtettek és korszerű gyártási technológiát vezettek be. Képünkön: a korszerűen felújított üzem egy része. Tízezer hűtőt újítanak fel a terv szerint és kétezer újat készítenek az U—28-as traktorok ré­szére. A gyártmány előkészítése már folyamatban van és februárban kezdődik meg gyártása, Jelenleg 44 fő dolgozik az üzemben J Elnézést hogy meghökkentem A napokban dolgom volt a postán, s ahogy végig­néztem a nyüzsgő termen, itt is, ott is szürke füstcsík kanyargóit a mennyezet fe­lé. Ilyenkor, télen, az autó­buszra várakozók is beszo­rulnak a postára, s a hosz- szú várakozásuk alatt jól­esik rágyújtani. A hamu általában a padlóra kerül. Igaz is. Miért nincs hamu­tartó a postán? A takarí­tást is megkönnyítené. Ezen tűnődtem, miköz­ben megakadt a szemem egy diszkréten elhelyezett feliraton, mely mindent megmagyarázott. A tele­fonfülkék fölött úgy két és fél méter magason üveg­táblára festve a következő áll: „Tilos a dohányzás!” Hát persze! Nem hinném, hogy magyarázni kellene, milyen felbecsülhetetlen kárt okozhatna egy a pos­tán keletkező tűz. Csak az a furcsa, hogy a dohány­zókra senki rá nem szól, pedig talán a posta dolgo­zói is felelősek a rendelke­zés betartatásáért. Persze, nekik más dol­guk is van, és nem is ke­vés. De úgy hiszem Salgó­tarján lakosságának túl­nyomó része tud olvasni, képes felfogni a tilalmat és figyelmeztetni azokat, akik megszegik a rendet. G. I. Kedvezménm J iöldj>äe<»zereiesi akció o A Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat Salgótarján város utcai gázhálózatának gazdasá­gos kihasználására kedvezmé­nyes gázszerelési akciót szer­vez. A TIGÁZ a város területén üzemelő utcai földgázvezeték­ről, az egyes háztartások fű­tési és főzési igényeinek ki­elégítésére készülő csatlakozó vezetékek költségeit, a köz­területen levő elzáró szerel­vénnyel együtt — azaz a vízzárig — átvállalja, ameny- nyiben a tulajdonos fogyasz­tóként jelentkezik. A kedvezmény csak lakos­sági megrendelőkre vonatko­zik, s igen tetemesen csök­kenti az egyéni földgázszere­lés költségeit, jj Napi poétánkból így is lehet Jó hangulat, vi­dám munkakezdés jó eredményt szül.. tartjuk! Ma hajnalban a rádió már patto­gós indulókkal kezdte műsorát Azután kellemes meglepetés ért bennünket, amikor Pétervásáran be­szálltunk a Simon Sándor által veze­tett GC 27—22 számú Ikarus buszba. Tisztaság, kelle­mes meleg és ze­ne fogadta a Sal­gótarjáni Közmű és Mélyépítő Vál­lalat Sályi Tibor brigádját. Ezek' az emberek naponta hajnalban kelnek és Pétervásárról utaznak munka­helyükre, Salgó­tarjánba. A fa­gyos, téli reggele­ken jól esik, ha a Volán, 2. számú Vállalat gépkocsi- vezetői kulturált környezetet te­remtenek a mun­kások utazásához. Nem mindegy, hogy az a 45 em­ber, aki a fagyos téli időben is helytáll a munka frontján, milyen kedvvel kezdi a napi munkát. Ez természete­sen áldozatválla­lást és fokozott lelkiismeretes munkát kíván a Volán dolgozói­tól. E tárgyból más alkalommal is jól vizsgáztak a Volán dolgozói, a gépkocsi vezetők — Gyüre János és Simon Sándor. —. Nem kis fá­radságot kíván hajnali 4 órai ke. lés, utána az egész napos fi­gyelmes vezetés. A figyelmesség­ért köszönet a Volán vezetőinek, az udvarias, elő­zékeny gépkocsi­vezetőknek Gyüre Jánosnak és Si­mon Sándornak... Vezér Győző A levelező Gábor A levelet, amelyről most szó lesz, kézzel írták. Kül­dője szovjet ^ kisfiú, Szásá­nak hívják és gondosan formálgatta a betűket. Sok­sok ezer kilométert utazott a levél, amíg Kemerovóból Salgótarjánba ért. Szása színes ceruzával be is vonallcázta a levélpapír két végét. így még szebb lett. Az egyik csücskében egy orosz népviseletbe öl­tözött baba képe mosolyog. Csakúgy virít a szalag a S?őke hajában. A másik csücskében egy földiszíteít fenyőfát ábrázoló képecske gondosan beragasztva. Szása, Sirkó Gábornak, a Zagyvapálfalvi Általános Iskola hatodik osztályos ta­nulójának küldte a levelet. Gábor és barátja, Zentai Laci hozta be a szerkesztő­ségbe. Szása, aki Kamerovóban él és ugyancsak hatodik osz­tályba jár, a levél felét ma­gyarul írta. Teljes monda­tokat még nem tud. De sza­vakat rakosgatott az orosz mondatokba. így kezdi: „írok neked szovjetszkij úttörőfiú, Szá­sa Bublik...” Aztán leír jä. hogy iskolába jár, hatodik osztályba, tizenhárom éves. Majd így folytatja: „Én la­kom városban Kemerovo. A mi városunk bolsoj és szép... "Aztán arról tudó­sítja Sirkó Gábort, hogy testvére, Natasa négy év­vel ezelőtt Magyarorszá­gon, Salgótarjánban járt. A salgóbányai úttörőtábor lakója volt. Bizonyára innen a ma­gyar tudás is. A levelet kedves fordu­lattal igy zárja: „Az ég áldjon! Viszontlátásra.” Gábor büszkén mutatja a levelet, méghozzá nem is egyet, hanem ötöt. Kemero­vóból az elmúlt hetekben már öt gyerek írt neki, de jött levél Asztrahányból is. A zagyvapálfalvi iskolából nagyon sokan leveleznek szovjet pajtásokkal. Levelezni jó dolog. Kap­ni is, írni is. Segít a tanu­lásban, új világokat tártai, Meg barátokat szerez. Ernáéi fontosabb talán nincs is... Cs. E. A íttx-dolgoxák egéoxaégvédelmében Figyelmük a baleset megelőzésén A dejtári termelőszövetke­zetben követendő példája ta­lálható annak, hogyan kell a mezőgazdasági üzemben gon­doskodni az emberek egész­ségének védelméről és a bal­esetek megelőzéséről. A mun­kavédelmi szabályzatuk több esztendőre szól. Akkor módo­sítják, amikor új technoló­giát vezetnek be, új gépeket állítanak munkába. A mun­kavédelmi szabályzatot a ta­gok ismerik. Rendszeresen oktatják, tanítják velük, ho­gyan kell balesetmentesen dolgozni, az egészséget meg­óvni. Az elméleti oktatás mel­lett a gyakorlatban is rend­szeres az ismeretterjesztés. Megmutatják az embereknek a biztonságtechnikai berende­zéseket, a gépek balesetmen­tes üzemeltetését. Az elmúlt évben közel hárommillió fo­rint értékű új gépeket vásá­roltak. A munkafolyamatok gépsorainak kialakítását szol­gálják ezzel. Az új gépek megvásárlásakor kétezer fo­rintért vettek oktató és szem­léltető anyagokat, amelyből tanulmányozzák a gépek biz. tonságos üzemeltetését. Mint minden mezőgazdasági üzemben, a dejtáriban is a növénytermesztésben széles körben alkalmazzák a vegy­szereket. A modern mezőgaz­dálkodás elképzelhetetlen enélkül. Viszont nagy balese­ti veszélyt rejteget magában, ha hozzá nem értően bán­nak vele. Mind azt a tsz üze­mi orvosa elmondta, az em-‘ bérén nem fedezhető fel azonnal a vegyszertől eredő megbetegedés. Ezért fokozot­tabb gondot fordítanak a dol­gozók rendszeres orvosi vizs­gálatára, a betegség megelő­zésére, illetve gyógyítására. A növényvédelemből eredő baleset megelőzésének leg­jobb módja az üzemben a hozzáértés. A dejtári tsz-ben növényvédő mérnök irányít­ja a hozzá beosztott növény­védő szakmunkásokat. Kifo­gástalan a vegyszerraktáruk. A növényvédő gépek is kor­szerűek, A növénytermesztők mellett az állattenyésztésben is kiter­jedt munkavédelmi szabályo­kat vezettek be. Szükség volt rá. mert úgyszólván gépesí­tették a munkafolyamatokat. Például a tehenészetben két fejőgépsoruk van. Géppel vég­zik az istállók takarítását is. Ezzel az eljárással a dolgozók munkájának megkönnyítését, balesetmentes tevékenységét, a higiéniát biztosították, A közelmúltban más terme­lőszövetkezetek vezetői is megtekintették a dejtári kor­szerű baleset-elhárítási és egészségvédelmi munkát. Több dolgozó is nyilatkozott az ér­deklődőknek. Hosszú évek óta dolgoznak azonos munkakör­ben, erre a baleset megelő­zése érdekében nagy súlyt helyeznek a tsz-ben. A takar­mányelőkészítést, a vetést, az ültetést, a betakarítást úgyszólván mindig azonos emberek végzik. Rendkívül nagy a munkagyakorlatuk, a rendelkezésre álló gépek is­merete. Természetes, hogy ezek körében ritkábban for­dul elő baleset. A tsz-ben törvény, hogy az er­dei, mezei utakat karban­tartják. Ezzel előzik meg a járművek borulását. Sokat je­lent, hogy a közlekedési szak­emberek évente egyszer okta­tást tartanak a biztonságos közlekedés feltételeiről és a KRESZ-ről. Ha mindezek el­lenére a járművezetők véte­nek a szabályok ellen, szi­gorúan felelősségre vonják őket. Az elmúlt évben egy járművezetőt többszöri fi­gyelmeztetés után elbocsá­tottak a szabályok sorozatos megszegése miatt. Volt olyan járművezető is. aki a kiegé­szítő részesedésnek csak az ötven százalékát kapta meg, mert a közlekedésben sza­bálytalankodott, a munkavé­delmi szabályzatot nem tar­totta be. A tsz vezetői elmondták, hogy jelentős fejlődést értek el a balesetek megelőzéseiben, és a dolgozók egészségvédel­mében. Ennek ellenére még sok-sok tennivalójuk van. Korszerűsíteni a védőberen­dezéseket, oktatni az embere­ket. A tsz anyagi erejéhez mérten nem szűnik meg ezért dolgozni. A balesetek meg­előzésére, az emberek egész­ségének védelmére fordított- összeg nélkülözhetetlen befek­tetés. — B — Állami tulafdon — magánftula'v£loKiosi felfogom Elsősorban nem külsőségekről van szó, bár az is el­gondolkodtató, amikor a vezető azt mondja: az én gyá­ramban, az én üzememben ezt és ezt csináltam. Ennek ellenére lehet, hogy a vállalati érdekeket jól ötvözi a népgazdasági kívánságokkal. Más vezető meg unos-un- talan a kollektívára hivatkozik, miközben ellene cselek­szik. No. nem az irányítására bízott gazdasági egységben, hanem a vele üzleti kapcsolatban áiíó üzemekkel, gyá­rakkal. Miből adódik ez a kettősség? Tudatosan csinál­jak ezt. vagy más inditóckok váltják ki az eítajca maga­tartást? Esete válogatja, bár tudatosságról csak elvétve be­szélhetünk. Az ailami tulajdonnal való bánásmód sokféle helyes és eldeformálódott értelmezési kapott az elmúlt időszakban. Ezek közű! is kitűnik az a felfogás, és gya­korlat, amely kimondva vagy kimondatlanul kizárólag ma­gáénak vallja a reá bízott anyagi és szellemi értékeket. Szembetűnő ez még akkor is, ha látszólag minden rendben van, a tervek, s egyéb előírások igazodnak a központi elképzelésekhez, figyelembe vesző; a közgazda- sági szabályozókat. Es mégis, amikor üzletkötésre kerül a sor, elöbújik a magántulajdonosi érdek es felfogás. Közismert, hogy a nagy tömegű hengereit acélgyár­tásban nem vetélkedhetünk sem a nyugati, sem pedig a nálunk fejlettebb szocialista országokkal. Az értelem, no meg a közösség érdeke azt diktálja, hogy kevesebbet, de minőségben jobbat adjunk. Ezt a népgazdasági érdeket másként fogja fel a Dunaújvárosi Kohászati üzem, mint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Az előbbi inkább eladja külföldnek azt a jobb minőségű anyagot, amiből az acélárugyár feldolgozva több devizát hozhatna a népgaz­daságnak. Ami még nehezíti a dolgot az, hogy esetleg ugyanazon a piacon jelentkeznek versenytársként. Ellentmondás jelentkezik a gazdasági élet egyéb te­rületén is. Felmérések, piaci prognózisok alapján termel­nek népgazdaságunk különböző ágazataiban. Mégis, amikor vásárolni akarunk egyei-mási, nem mindig kap­juk meg a kívánt időben. Végül, mindannyian hozzájutunk a keresett termékhez, kivéve egy-két cikket De hogyan? Ügy, hogy amikor csak egyre van szükségünk, kettőt veszünk. Sokan ugyanis a keresett cikkből tartalékolnak, ezáltal még jobban felnagyítják a „hiányt”. Igen gyckran hallunk arról, hogy „csuszáért" - pénz vagy egyéb más szolgáltatásért hamar hozzá lehet jutni a hiányolt alap­anyaghoz, félkész termékhez, vagy alkatrészhez. És ez a bökkenő, mert a társadalmilag előállított termék, amikor gazdát cserél, nem mindig a szocialista termelés értéke­síthető produktumaként jelentkezik, hanem magántulaj­donként, a nagyobb nyereség reményében. Az egyik kereskedelmi vállalatnál több dolgozó arra akarta rábírni az igazgatót, hogy egyes szabadáras, ke­resett cikkeknél az üzletpolitikai elvekben rögzítőiteknél nagyobb hasznot engedjen felszámolni. Az igazgató nem teljesitetíe a kérést, mondván: a vevőre holnap is szük­ség lesz, eleg az a nyereség, amit az állam biztosit. Ez a politikai tisztánlátás nem minden gazdasági vezető eré­nye. Ebben az esetben az egyéni érdeket alárendelték a népgazdasági érdeknek. Jogunk van-e elmarasztalni azt a gazdasági vezetőt, aki csak üzeme, gyára gyarapodását tartja széni előtt. Igen is, meg nem is. Az állam által jelentkező igény a nyereség növelésére arra ösztönzi a gazdasági vezetőket, hogy a reájuk bízott egységben minél több bért, jutal­mat, egyéb szolgáltatást kapjanak a dolgozók, mert ez fémjelzi a gyár nevét, más üzemekből elvonja a jól dol­gozókat, növeli a vezetők tekintélyét; azt mondják, hogy hozzáértéssel tevékenykednek. így hct a népgazdasági érdek másodlagosnak tűnik. A munkások, alkalmazottak, műszakiak az eredményből ítélik meg vezetőik jő vagy rossz tevékenységét, nem keresik, nem kutatják az össze­függéseket, nem vizsgálják, milyen zavart okoznak a túl­zások az egyensúlyi helyzet megteremtésében. Ezért, ha a dolgozók többségétől nem is, de a vállalatok vezetői­től, és a pártszervezetektől már el lehet várni, hogy a jól felfogott egyéni érdekek mellett tovább lássanak. — Csakhogy ezt nem itt nálunk, hanem nagyobb üzemekben vagy másutt kell elkezdeni, ott, ahol monopol­helyzetben vonnak a gyárak, ahol a nagy nyereség ak­kor is megvan, ha egy szál szalmát sem íeszn.ek kereszt­be — hallom az ellenvetést. Az érvben, ha túlzó is, sok igazság van. Mégsem itt kell keresni a dolgok nyitját, ha­nem a felfogásban. Abban, hogy egyik gyár, vállalat sem tesz szívességet a másiknak, ha az általa előállított ter­méket, árut a szocialista tulajdonosi elvek alapján, az előírásoknak megfelelően adja át, nem pedig azt nézi: mennyivel préselhet ki többet a partneréből. Az ilyen gyakorlatnak több a kára, mint a haszna. Ugyanis a drága áron beszerzett alapanyagból, vagy félkésztermék­ből csak még drágább áru, termék kerül a fogyasztó­hoz. Szükség van-e az ilyen módon szerzett nyereségre? Nincs! Egyesek viszont úgy vélekednek: a pénznek nincs szaga, nincs ráírva, hogy a béremelés forintja tisztessé­ges, vagy más módon szerzett jövedelemből származik. Az effajta nézet idegen tőlünk, bár imitt-amott már ki­sebb gyökereket eresztett. Még az a szerencse, hogy a felsőbb szervek közül egyre többen és egyre többször most már azt is megnézik: a vállalati jövedelem-növeke­désnek mellyek az összetevői. Adózási rendszerünk pedig, felismerve az önérdekű gyakorlat káros hatását, különböző módokon igyekszik visszavenni azt a többletet, ameiy az egész közösséget, a népgazdaságot illeti meg. Ezek az intézkedések csak se­gítenek. A megnyugtató megoldás az lenne, ha az állami tulajdon első számú képviselői az egyéni érdekeket alá­rendelnék a népgazdasági érdekeknek. E követelmény megvalósítása segíti a mai gazdaságirányítási rendszer kibontakozását, a helyes elképzelések megvalósulását. Venesz Károly NÓGRAD — 1972. január 22., szombat f

Next

/
Thumbnails
Contents