Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)

1972-01-20 / 16. szám

Felasabaditáa (III.) A íőcsapás iránya Jelenet a Felszabadítás című színes, panoráma-szélesvásznú szovjet filmből, A főcsapás iránya című 3. részből rissza Golubkina játssza, aki­re a salgótarjáni nézők is bi­zonyára szívesen emlékeznek vissza a Huszárkisasszony cí­mű operettfilmből. Ennek a színes panoráma­szélesvásznú filmnek Zsukov marsall és hadművelete áll a középpontjában és végigkísér­hetjük a Hitler elleni tábor­noki összeesküvés hiteles tör­ténetét is. Ugyancsak ebben a folytatásban láthatjuk a második világháború egyik legjelentősebb akcióját, az úgynevezett Bagratyion had­műveletet, amelyben szintén Zsukov tábornok állott a ka­tonák élén. A szereplők sorából Larissza Golubkinán kívül említést ér­demel még Nyikolaj Oljalin, Borisz Zajdenberg, Nyikolaj Ribinyikov, Mihail Vljanov (ő alakítja Zsukov marsállt), Vladlen Davidov, Jevgenyij Burenkov, Vlagyiszlav Sztrzselcsik, Szergej Harcsen- kó. A főcsapás iránya minden bizonnyal az idei év egyik A salgótarjáni November 7. gyarázata teszi érdekessé ezt Filmszínház jelenlegi műsor- a háborús filmet. Nemcsak hetének fő szenzációja a Fel- szigorúan dokumentumszerű szabadítás-sorozat III. része, feldolgozása ez a történelmi amelyet A főcsapás iránya eseményeknek, hiszen a film címmel január 23—24-én veti- egyik megkapó motívuma a tenek. A filmet Jurij Bondar- szép ápolónő és a katonatiszt jev, Oszkár Kurganov és Jurij szerelme. A főszerepet is La- filmszenzációja lesz. Ozerov írta, operatőre Igor Szalbnyevics, zeneszerzője pedig Jurij Levityin. A mo­numentális filmet Jurij Oze­rov rendezte. A főcsapás iránya folytatá­sa a már eddig is rendkívüli sikerrel játszott két kitűnő résznek. Szokatlanul nagy mé­retű csatajelenetek, emberi arcok, jellemek ábrázolása, a stratégiai elgondolások ma­Mucsi Sándor búcsúzik A salgótarjáni színházláto­gató közönség nagyon meg­kedvelte Mucsi Sándort, a szolnoki Szigligeti Színház ió hangú, mindig rendkívül ak­tív, sodró játékú színművé" szét. Mucsi legközelebbi fel­lépése Salgótarjánban, Oscar Wilde: Hazudj igazat című ko­médiájában lesz, amelyben Chasube kanonok szerepét alakítja. A január 25—26—27-i szerepe egyúttal salgótarjáni búcsúfellépése Í6 lesz a kitű­nő művésznek, minthogy so­ron kívül, évad közben szer­ződtette át a Fővárosi Ope­rettszínház. Űj szerződése feb­ruár elsején lép érvénybe. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Változatos műsor* láthattunk keddetn a képernyő előtt az Üveg művészei (csehszlovák kisfilm), a Zenés ritmusok (NSZK, ze­nés összeállítás), a két összeállítás, amelyben Mészáros Lászlóra és Vajda Jánosra emlékeztünk, de még a Tíz perc a Dohánygyár­ban című riportfilm is szolgált érdekességgel. Ráadásul a zárás is színes volt, hiszen a Tarka-barka rokolya című népdalműsort lát­hattuk. Ezúttal azonban essék szó az est fő műsoráról, amelyben Raffai Sarolta Utolsó tét című kétrészes drámáját láthattuk felvé­telről, a Katona József színház előadásában. Raffai Sarolta régi ismerésünk a képernyőről is, nemrégiben ismerkedhettünk meg kü­lönös életével, amely a Bács-Kiskun megyei tanyákról indult és ez ideig a kalocsai könyvtárig, valamint az országos hírig jutott el. Raffai Sarolta tanyasi tanítónő volt, ott foglalkozott intenzíven az irodalommal, főleg sokat olvasott és iátó szemmel járt. Típusokat és konfliktusokat figyelt meg, s közben írt is egy-egy érdekes portrét, érdekes szituációkat sűrített össze elbeszélésben, később regényben,. Drámai próbálkozásai közül ez a harmadik már, s úgy tudjuk, az első azok közül, amelyet fővárosi színház mutatott be először. A téma rendkívül időszerű, kissé átpolitizálva aizt mond­hatnánk, hogy a kispolgáriság leleplezése .szocialista életviszonyaink között. Egyúttal két olyan generáció küzdelme is, amelyek közül a fiatalabbik már teljesen szocialista befolyás alatt áll. Nem vélet­len, hogy Bözse asszony (Mészáros Ági) vágya a jól fizető maszek életmód iránt megbukik, Imre fiuk (Fülöp Zsigmondi és Imre menyasszonya, Jutka (Ronyecz Mária) ellenállásán. S talán még a passzív Láng Dezsőnek, a férjnek (Kálmán György) is némi pozi­tív szerepe volt ebben. A kevés szereplős darab nagyon illett a képernyőre. \ ★ A maii, csütörtöki műsorból olvasóink figyelmébe ajánljuk a Számítógép Magyarországon sorozat 9. folytatását (18.30), a Fehér Lajos afrikai és közel-keleti útjáról szóló riportfilm n. részét (18.55) és az Európa bölcsője című sorozatot, amelyben a perzsák birodalmába, művészetünk és irodalmunk szülőhelyére pillant­hatunk be (21.40). L. Gy. Szerkessz velünk! a nögradi űttörök és kisdobosok híradója Salgótarján ötvenéves Ismerkedünk városunkkal! Ahogy közeledik Salgótar­ján várossá nyilvánításának ötvenedik évfordulója, egyre többet hallunk arról, miképp készülődnek városunk dolgo­zói és fiataljai a nagy jubi­leumra. Ebből a készülődés­ből a mi rajunk, a Mártírok úti Iskola hetedik B. osztá­lyának Lenin raja sem akar kimaradni. Célul tűztük ki, hogy megismerkedjünk Salgó­tarján múltjával, jelenével. Feldolgozzuk városunk gazda­sági és kulturális intézménye­inek munkáját, történelmét és jövőbeli fejlődését. Rajvezetőnk, Szepesi Antal- né tanár néni minden paj­tásnak és minden őrsnek fontos megbízatást adott. Ra­junknak mind a harmincöt tagja külön-külön érdekes és izgalmas feladatot kapott. Különösen tetszenek nekünk az őrsi kutatási feladatok. A Ludas Matyi őrs tagjai például a város művelődési otthonaiban és könyvtárai­ban kutattak, azok múltjáról és érdeklődtek a jelenlegi munkáról. A mi őrsünk, a Partizán őrs; a munkásmozgalmi és a bányamúzeumiban tett láto­gatást. Elmentünk a megyei levéltárba is, ahol a város történelmének iratai, doku­mentumai után érdeklődtünk. Nagyon érdekesek és tanulsá­gosak voltak ezek a látoga­tások, sok-sok élményben volt részünk. A rajösszejövetelre min­denki hozta a begyűjtött anyagokat. A felkutatott do­kumentumokat, adatokat, fényképeket, újságcikkeket' megvitattuk, a kiválogatott anyagból tablót készítettünk. A tablókat végül a csapatott­honban kiállítottuk. Úttörőcsapatunk, a 3616-os számú Lovász József Úttörő­csapat kulturális programmal is készül a jubileumra. Ének­karunk Zeke László tanár bácsi , vezetésével új kórus­művet tanul, Szüts Pál: ,Nézd a várost!” című mű­vét. Az énekkar valamennyi tagja lelkesen készül a be­mutatóra. Csapatunk tagjainak állan­dó feladata figyelemmel kí­sérni az országos és helyi újságokat, folyóiratokat, és összegyűjteni a Salgótarján­ról szóló írásokat. Rendszere­sen figyeljük a televízió és rádió műsorait, és ha váro­sunkról esik szó, azonnal szó­lunk a többieknek, hogy néz­zék, vagy hallgassák végig a műsort. Szeretnénk megis­merkedni azzal, hogyan véle­kednek, mit mondanak má­sok a mi városunkról, Salgó­tarjánról. Szabó Péter őrsvezető Mikszáth Kálmán: KÍSÉRTET lublón IP. — A király izgatottan kelt föl, és a kormányzó vállára tette a kezét: — Nagy oktondi vagy te, Kozanovicz; ha te nekem az­zal’ jössz: egy szép asszony halálát javaslom, hogy azt az asszonyt én le nem fejezte­tem, előre tudhatnád; de hogy­ha te nekem azzal jössz: egy szép asszonyt lefejeztettem, hogy azt én fel nem támaszt­hatom, előre tudhatnád.., S ezzel szelíden intett a ke­zével távozhatást. A szepesi kormányzó min­dent értett, s térdet hajtva ment ki a selyembrokát-füg- gónyös ajtón. De még lent sem volt a márványlépcsőknél, mikor utolérte egy királyi apród. — A felség visszakívánja nagyságodat. A király egészen az ajtóig elébe jött, s mielőtt csak szól­hatna is. a függöny mellé vonta: — Aztán valahogy ne bo­londozz, Kozanovich, vitesd az asszonykát valami kolos­torba, ahol a kísértet esetleg rá nem akad... — Aztán ne­vetve hozzátette: — s ahol a király esetleg ráakad... Így történt, ilyen messzi­ről, egészen a trón környéké­ről keletkeztek annak n kö­rülménynek az indokai, hogy a Kaszperekné Anna szolgá­lója, akit eddig még a szú­nyog sem csipkedett (sovány volt annak is), egyszerre di­vatba kezdett jönni. Két de- ii lovaskatona csapta neki a szelet élethalálra. Az egéisz utca csodálkozott rajta, hogy ugyan mit kapnak rajta? Szeplős is, kancsal is, s aztán a járása milyen lompos! No, ezek a bolond katonák hová tették az eszüket! De végre is a szerelem csak szerelem. Nem lehet megma­gyarázni. Az utca belenyugo­dott. Az Ancsurkának pedig mindjárt eleinte nem volt el­lene semmi kifogása. Csak épperi választani nemigen tu­dott köztük. Megengedte hát (miután különben igen jó paj­tások voltak), hogy szombat estéken együtt járjanak hoz­zá (inkább, mintsem egymást agyonverjék), amikor is be­eresztvén őket a kis kapuaj- tón, künn üldögéltek néha egész éjfélig a pitvarajtó előtt, ■hallgatván a közeli tóban a különböző fajtájú békáknak egyetlen, örök nótáját, mely szinte csúfondárosan hangzott be a szerelmi turbékolásba: Mit varrsz, mit varrsz, , mit varrsz? Pa-pu-cso-cso-cso-cso­cso-csot Kinek, kinek, kinek? Urraknak, urraknak, urraknak. NÖGRÁD — 1972. január 20., csütörtök Egy ilyen szép költői estén azonban, midőn Kaszperek már több napja nem mutat­kozott a láthatáron, egyszer­re vége lett mindennek, pe­dig akkor is olyan szépen vartyogtak, kuruttyoltak ' a szegény békák. Ah, a hűtlen gálád lelkek! De jól megmondta az Anka keresztanyja: „Ne higgy, fi­am a katonáknak; fényes gomb. piszkos lélek”. Hát az történt, hogy egyszerre csak megállott nagy ostorpattogás­sal a kapuajtó előtt négy prüszkölő táltossal, egy köny- nyű szekérke. A kocsis a né­ma Bobrik András Obgart- ról. mert néma ember kellett nekik (ez az egy volt az egész környéken), leszállt és megko­pogtatta a kapuajtót. Nosza, erre a jelre megfog­ták Ankát a katonák, belök­ték a fáskamrába, aztán be­rohantak a Kaszperekné szo­bájába, s úgy, amint volt egv szál szoknyában (éppen vetkőzés közben érték) ki akarták hurcolni a szekérre. A szegény megijedt terem­tés nem is ellenkezett, tudta már. hogy tehetetlen, hogy ez felsőbb parancs, csak azt kér­te. hogy legalább becsületes ruhát vehessen magára, és mondják meg, hová viszik. A katonák vállat vontak: — Ki tudhatná azt! A szemei megteltek köny- nyekkel, de azért maga ment ki szilárd léptékké!. ms<ía ült fel a kocsira: így kellett an­nak történni. Csak amikor már fenn volt az ülésen, akkor jutott eszé­be valami. — Engedjenek le, kérem, még egy cseppet, valamimet ott bent felejtettem. A katonák haboztak, de olyan szívreható volt a hang­ja, hogy lehetetlen volt meg­tagadni. Leugrott ruganyosán, és a szobájából, ahova az egyik katona bekísérte, hogy kék, csíkos tarisznyát hozott magával a vállára akasztva. Ugyan mi volt benne? Üti pogácsa bizonyosan nem. Mind igen jól volt ez elren­dezve. Senki sem vett észre semmit. Az egész utca aludt, csak ritka házban pislogott mécs: még a kutyáik se ugat­tak. A katonák fölnyergeit lo­vai oda voltak kötve a sarog- lyához: azokat leoldozták, és nyeregbe pattantak. Az And­rás közibe vágott a négy pej­nek, s megindultak, mint a forgószél, isten tudja merre. Nem látta azt senki, csak a csillagok. A két katona a ko­csi mellett vágtatott. Kaszperekné. kívül a váro­son egypár közömbös szót in­tézett a kocsishoz. A kocsis visszafordult. ránevetett, s hallatta a némák idétlen hang­ját. Mindent megértett. Ez a hang megmagyarázta neki. amit nem tudott. — Téged úgy elvisznek, hogy sohase akadjon rád sen­ki. Mária kitörölte szeméből a könnyeket, tudta már. hogy meg nem ölik, csak elveszí­tik, hogy meg ne lehessen ta­lálni. Aztán elmosolyodott... Ó, szegény városi tanács! Ti csak az ördög ellen hada­koztok. De arra nem gondol­tatok, hogy egy asszony is a játékban van. Pajtások, ügyelem! Bizonyára valamennyien tudjátok, hogy most, január végén ünnepli Nógrád megye székhelye, Salgótarján, várossá nyilvá­nításának ötvenedik évfordulóját. Az esemény nagy jelentőségű Salgótarján életében. A vá­ros minden lakója nagy-nagy szeretettel és figyelemmel készül az évforduló ünnepségeire Ebből bizonyára ti, úttörők, kisdobosok sem akartok kima­radni. Ezért várjuk leveleiteket, beszámolótokat, mit tudtok ti Salgótarjánról! Beszélgessetek olyan idős nénikkel és bácsik­kal, akik még ismerték a régi. „kenyereden Tarjánt1’. Meg va­gyunk győződve arról, sok érdekes dologgal fogtok találkozni, amelyek kiegészíthetik a Salgótarjánról ismerteket. A várossá nyilvánításról iskolátokban is megemlékeztek. Szeretnénk, ha erről is tudósítanátok bennünket. Számítunk minden pajtás lelkesedésére, és várjuk a leveleket! Budapesti találkozó Érdekes találkozón vettem részt nemrégiben, amiről sze­retném tudósítani a ..Szer­kessz velünk” rovatot. Január 5-én a Pajtás szerkesztősége Budapesten találkozót rende­zett. amelyre engem is meg­hívtak. Nagyon sok élményben volt részem. Megismerkedtem a Pajtás szerkesztőségének mun­katársaival. a szerkesztőség­ben azzal, hogyan is készül a gyerekek kedvelt lapja­Majd tapasztalatcsere kö­vetkezett. Mi kérdeztünk, és a felnőttek válaszoltak. Utá­na ünnepélyesen adták át egv hajó makettjét a budapesti vízi úttörőknek. Megismer­kedtünk a hajó történetével.- és készítőiének életével is. Délután filmet néztünk az V. országos úttörő-találkozóról, maid a tarpai lovastúráról. Kedves élményekkel búcsúz­tunk el egymástól. Urbán Gabriella Karancslapujtő KRÓNIKA Örsünk téli feladatairól, azok teljesítéséről szeretnék beszámolni. A téli próba azt követeli. hogy rendezzünk szánkóversenyt. szánkótúrát- Sajnos, ezt nem tehettük meg a szünidőben, mivel hó nem esett. A többi feladatot sike­resen elvégeztük, a szánkó­verseny pótlására nedig meg­rendezzük az őrs téli vetélke­dőjét. A versenyre máris pla­kátok híviák fel a paitások figyelmét. Reméljük, iól si­kerül. mindenki iól szórako­zik. és egyúttal a tudásunk is gyarapszik. (Beküldte: Vigh Tibor őrsvezető, Mohora.) * örömmel olvastuk a NÖG- RÁD-han. hogy a karcagi té­li úttörő-olimpián részt vett Tresó Béla is. Sajnos, az új­ságban Tresó Józsefként sze­repelt a neve. Mivel őt Bélá­nak hívják. é6 igazán megér­demli. hogy halljunk róla, szeretném, ha pontosan és jól ismernék meg a pajtások Tre­só Béla nevét. (Cs. J. Balas­sagyarmat) — örülünk, hogy észrevetted a sajnálatos téve­dést, örömmel teszünk eleget kérésednek, és javítjuk ki Tresó Béla nevét. * Dorogházáról küldött leve­let Bakos Gabriella, hatodik osztályos tanuló- Hoszú verset írt az évszakokról. Egv vers­szakot mi is közlünk belőle: „A fenyő alatt hóember áll, Kit minden gyerek csodál. Mellette ajándékok halmaza, Mackó is ül csodálkozva...” ★ Reméljük. Gabriella, a vei- selés mellett a tanulást sem hanyagolod el... Lúdas Matyi Szívesen látott vendég megyénkben az Állami Báb­színház társulata, különösen a gyermekek örülnek láto­gatásainak. Ezekben a na­pokban különösen kedvelt történettel, a Lúdas Matyi­val látogatnak el hozzánk. Vendégszerepeitek és -sze­repelnek Balassagyarmaton, január 28-án lépnek föl Salgótarjánban, a megyei művelődési központban. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents