Nógrád. 1972. január (28. évfolyam. 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
•WWW r I dézetek Mikszáthművekből „Az akarnok akar, mindig akar, mindent akar. Akar valamit, ha alszik (mert fél szeme nyitva van), akar valamit, ha nem alszik (mert az egyik szemét akkor is behunyva tartja), akar, ha azt mondja, hogy akar, és akar, ha azt mondja, hogy nem akar. Az akarnok arra való, hogy akarjon és hogy akarj k, Már úgy született az akarásra. A filoxéra csak a szőlőtőkén terem meg, o hernyó csak a faleveleken, de az akaVnok megterem mindenütt. A filoxéra és a hernyó szolidabb lények, mert azok tudják, mit akarnak, tudják, hogy nekik meg kell enni egyiknek a szőlőt, másiknak a falevelet, de az akarnok sohasem tudja, mit kell megennie. A filoxéra és a hernyó bizonyos logikai oknál fogva vannak. Először terem meg a falevél, aztán a hernyó. De emitt megváltozik a rend; előbb az akarnok terem meg és csak azután a falevél. S, a lét szubtllis nüanszalba mélyedve, ha a filoxé- rának kellene megenni a faleveleket és a hernyónak a szőlőtőkét, egyik sem vállalná o másikat; de az akarnok nem olyan makacs, az akarnoknak minden mindegy, az akarnok mindent akar, csak egyetlen egyet nem akar: akaratoskod- ni.. (Galamb a kalitkában) „Ami pedig a protekciót Illeti, hiszen Igaz, ami Igaz, vannak liyen történeteim. El is mondtam egyiket-mósikat, de nem ilyen istentelen mártásban. Sokkal jobban tisztelem a minisztereket, hogysem az ő eszükön megkísérelném túljárni. Ó, isten mentsen engem attól a gondolattól! A felsőség a2 Istentől van. Őket a gondviselés állította az ügyek élére, és a gondviselés erre a rövid időre annyi ésszel látja el őket, hogy mi, jámbor mamelukok, abba bele se nézhetünk, mint a napba, nemhogy megzavarhatnák.,. (Mesék a protekcióról) „Az író olyan, mint a havasi kürt; csak messziről jó hallani." ........Meitóztassanak ezek után elképzelni, hogy mlkoi ha lálom után beküidözik ezeket a mondatokat, egyszerre kisül, hogy nekem csak egyetlen gondolatom volt, s könyörtelenül átadnak mindjárt az örök feledésnek, üe jól is teszik. Mit is csinálhatnának velem egyebet? Emiéktáblókat illesszenek a volt lakásaimra? És ugyan mit véshetnének rájuk? Csupa havasi kürtöket. - De bár beletörődtem sorsomba, mégis hiú az ember, bánatot okoznak azok az emléksorok, jelmondatok, szikrácskák, melyeket az olvasók ke- gyeletesen megőrizve az elhalt írók után, relikviák gyanánt koronként beküldöznek az újságokba. Mintha mérges nyíl fúródnék Ilyenkor szívembe. Ah, istenem, az én havasi kürtleim! Egy napon ők is beérkeznek a szélrózsa minden irányából. Ó, szegény, szerencsétlen havasi kürtjoim!" (A havasi kürt és az óra) „Csodálatos az a közömbösség, az a fatalizmus, amely lyel meghal a magyar paraszt, makocssug néiküi, keserűség nélkül. Azt mondja magában: »az én sorom már betelt«, é; meghajtja az akaratát, es szelíden diktálja toliba a nótárius úrnak az utolsó intézkedését, vagy pedig azt mondja magában: »minek vagyok én már itt tovább«, mint ahogy Csépi Marci tette, mikor o bakterségből kimaradt, megkérdezvén o feleségétől; van-e még valamijök? — Hót volt még egy egész kenyerök meg a hordó alján egy kis nyerskáposztájuk, ezi ette a Marci két napig szakadatlan; mikor az utolsó kenyeret bevágta, másnap estefelé, lefeküdt a kemencepadkára, a csizmáit a feje alá tette, behunyta a szemeit, és meghalt, mivelhogy elhatározta, mert nem volt itt semmi dolga, so keresnivalója többé... Nem rém őelőtte a kaszás ember — hanem afféle kedélyes alak, aki egy kicsit szinte hozzátartozik a famíliához; ő vitte el magával a nagyapót is, nagyanyát is deszkát árulni Földvárra, a napamasszony kezéből is ő vette ki a kanalat örökre. Nem igazságtalan, mert mindenüvé elmegy, nem ellenség, mert akit lekaszabol, annak mindnek elveszi minden baját Azért is a neve »Halál komp«. Mert csak koma ő, nem valami nagy hatalom, jön, megy a bolondos kaszájával egy felsőbb rendelés szerint, s figyelmezteti is a jámbor hivő lelkeket barátságos jóakarattal, mái amennyire az ő üqyefogyottságától telik, hogy merre jár, s van-e valami szándéka.’’ (A zöld légy ét a sárga mókus) „Még most is, hosszú évek múlva, midőn úgyszólván könyvek között élek, egyszer csak elfog o csömör tőlük, s megszáll valami csodálatos vágy egy olyan könyv után, melyben száraz levendulalevél van — nem pedig nagy ideák és nagy megfigyelések. Talán nem is könyv az, amire szomjazom, hanem a falu, a kis templom emléke rezeg a szívemben.” (Prakovszky, a siket kovács) „Budapest átlátszó város; nem oly nagy, hogy a háztömkelegek végtelen homályából az írók fantáziája meghizlalja magát, de arra már elég nagy, hogy a gnómok, erdei manók, limfók, nimfák kiköltözködjenek belőle. Még a kísértetekre is bajos ráfogni, hogy ekkor és ekkor, pont éjfélkor a Váci utcán jártak volna, míg ellenben Szentmihályfalván vagy Bágyonban bátran tehetik, hogy előlépkednek a temetőből Itt a miszticizmus is száműzve van, mert a lóvonatú vasutak már nem közlekednek éjfélkor a Kerepesi úton, s a kísértetek nem jönnek el olyan messzire. A poézls kellékes kosarából nagyon sok hiányzik; nincs virágillat, nincs harmat, nincs madórdal. Harmat helyett por van, virágillat helyett szappan- és petróleumszag, madárdal helyett verkli.’’ (Galamb a kalitkában) 8 NŰGRÁD - .1972. január 16., vasárnap Mikszáth Kálmánnak Hozok én is egy-két szál virágot, Marmancsot, akáczot, ibolyát. S köszöntőm — apró lantos diákod — Mikszáthfalva örökös urát! A virágom magyar földről téptem, Magyar szívből fakad a dalom. Vedd, hallgasd oly hű hódolatképpen, A mily hűn hódolva én adom. Tudom — s ez serkent dalos örömre — Babérozzon bár a nagyvilág, S himnuszozzon harsonák érczöble: • — Virágod a mezei virág, S egy dajkadalt, halk mesehangjával Mely száll ■ Zsong faluról falura, Nem cserélne száz rezesbandával Mikszáthfalva dicső nagyura. Nincs ily nagyúr több ma e hazában, Földi kincse, rangja bármi nagy. Égi kincsek áldott birtokában Te a lelkek szuverénje vagy! Mint a nap, teremtő hővel, fénnyel Uralkodik mindenek felett: Bimbót pattant, kalászt zsendít, érlel A te napfényes költészeted ,,, Honnan keltél diadalmas útra? Honnan hoztad csuda őserőd? — Nógrád földjén, ott kicsiny faludba’ Megállók egy sírh'alom előtt, Hova hű gyermekszerelmed, hálád Visszaszáll a dicsőség delén, —. Engedd, hogy bokrétám első szálát Ez egyszerű sírra tegyem én... Hogyan jártad? — Hogy im ideértve Rózsák lepik tövises utad. — Sorsvezérlő csillagodnak fénye Egy szerető, hű szívre mutat. Lelked, kezed ha didergett, fáradt, Nyert új erőt annak melegén. —- Engedd, hogy az egész bokrétámat Hódolva elébe tegyem én! Hiszen tudom, hahogy talál benne Egy-két ékes szirmot, levelet, Mely néked is örömödre lenne: Holnap már asztalodon leled, S ha oda már nem fér, lesz gazdája, A virágzó Mikszáth}aluba’, Megkapja, ki szivednek is drága: A falu két dalják, „kisura így hát nagyúr, te szegény apródod Magadnak im, semmit sem hozott. Volt es marad örökös adósod, De porolni, tudom, nem fogod. Nincs egyedül e kedves bajával. Százak, ezrek adósid neked S költészeted zengő aranyával Dúsan őket még te fizeted! Egy szó, mint száz,., nincs ily úr, hiába! Bármi rang környezze s bármi mód. Te neked a királyok királya: Isten adta a danáczíód’. — Mérhetetlen áldott égi kincsed Nagy városra, kicsiny falura Pazar szívvel oh, még soká hintsed: Magyar lelkek örökös ura! Lampérth Géza Mikszáth Kálmán és kézjegye (Benczúr Gvula olaifestménvel ESTI.KÖSZÖNTŐ (Mikszáth Kálmánnak) Szerencsés jó estét kívánok A nagy utolsó mohikánnak, A kiben éi még maga az ös nép — S folytatja folyton kifogyhatatlan, Nyugati sápadt alkonyulatban, Tündéri bájos meseszövését. Szerencsés jó estét kívánok A nagy utolsó mohikánnak, A ki leikében még csupa hajnal. Szavcijárása bűvös derűs még. Könnye is jóság, nem keserűség, S bölcs hite bátran bír meg a bajjal. Szerencsés jó estét kívánok A nagy utolsó mohikánnak, A kinek színes tolikoronája Hanyatló esten ótragyog. Szívem repesve tekintek rája, Mint biztató istencsodára! Van még magyar, vagyunk még magyarok I KOZMA ANDOK Mikszáth Kálmánná: A horpácsi birtok A szabadelvű párt bukása után Kálmán most'már csak a megvett birtokban találja minden örömét. Tavasz felé szép idők jártak, és azért tervbe lehetett venni, hogy most már kiránduljunk a „domíniumot” megnézni, de ő csak húzta-halogatta, most ezért nem. most azért nem, de én jól láttam, hogy fél a csalódástól. Később azonban, amikor a föld és a fák illata megcsapta, nem tudott többé ellenállni, és elhatározta, hogy éiúsvétra kimegyünk ün. nepelni Horpácsra Nosza, megindult legott a levélváltás a nővéremmel. Én kiküldők egyet-mást Budapestről, 6 visz egyet-mást Mo. horáról, ami még azonfelül szükséges, megveszi útközben Balassagyarmaton, és virág* vasárnapon átmegy Horpácsra Kálmán vett két lipicai lovat Erdélyből, a kocsikat, szerszámokat kiküldtük Buda. pestről, így semmi sem állta útját kimenetelünknek. Intézkedtem, hogy két kocsi várjon szerdán reggel a vasútnál Vácott. Az idő azonban rossz volt.. Vasárnap óta szakadt az eső. és az eget még mindig sűrű felhők borították. Én telve voltam aggodalommal, hogy lesz, mint lesz ebben a gyalázatos időben? Kálmán megfázik, talán meg is betegszik, lehetetlen, hogy az egész télen fütetlen szőbák átmelegedtek volna. Vácon szakadó záporban ültettem be Kálmánt és Lacimat az egyik kocsiba, én pedig beülök Bercivel a má. síkba, és megindulunk a rétsági országúton. A lipicai lovak Kálmánnal vágtatva haladtak, úgy hogy a másik fogat, amelyiken én ültem, meglehetősen elmaradt. Borsosberényben azonban, ahol egy kissé fújtatni megálltunk, hírét hallottam, hogy a kocsma felett a hegyoldalban a lipicai lovak elakadtak, úgy hogy az uramnak és fiamnak ki kellett szállni, és az esőben, sárban gyalog menni fel a hegyre. Most már unszolni kezdtem a kocsist — gyorsan, gyorsan — hiszen a táskák is velem vannak, hadd öltöztetem őket száraz ruhákba, addig amíg nem késő. Az eső eközben elállt, a szél szétkergette a felhőket; berobogtunk az udvarra, én azonban nem láttam semmit, míg nővérem meg nem súgta, hogv a híveimre ráparancsolta az általam szétajándékozás végett kiküldött öreg ruhákat. Most már nyugodtan beléptem az első kis szabába, ott látom Kálmánt egy nagy karosszékben ülni a kandalló előtt, szájában pipával és ar. cán végtelen boldog mosoly- lyal — Ilonka, fiam — mondja halkan és igen meghatva — jöjjön és nézze! Megtaláltam mindazt, amire vágytam. Ezek a gerendás, alacsony szobák, a kistáblájú ablakok, a kandalló, melybe a nyitott kéményen át a szél be-bedudorász, mind-mind gyermekkoromra emlékeztetnek. Mi is, ismerőseink is, ahová névnapokra vendégségekbe jártunk, mind ilyen házakban laktunk. Ha behunyom szemeimet, szinte magam előtt látom Francka és Tinka nénit, a jóságos két öreg kisasszonyt. Gedulyné nagynénémet, az öreg nagytiszteletű asszonyt, amint gyöngéd kezével boglyas fejemet simogatja. Látom az édesanyámat fehér főkötőjében, mint tipeg ki a konyhá. ba, hogy nekünk bőséges lakomákat készítsen . Eközben telentették az ebédet. Most körülnéztem, ezt a kis szobát, s a mellette levőt a nővérem hálószobáknak rendezte be, és milyen lakályosnak, barátságosnak látszott minden, az én kimustrált pesti fehér függönyeim, képeim, mintha mindig a falon lógtak volna. Az ebédlőbe egy kis előszobán át kellett mennünk, ez még egy kissé kezdetlegesen volt bútorozva, de a falba épített kredencen volt egy szép bogárhátú kenyér, mely friss illatával betöltötte a szobát. Az asztal szépen fel volt terítve, és a levesestálban pá- rolgott a jóféle húsleves, majd főtt hús következett sóskamártással, ez már a kertből lett szedve, ami Kálmánt ab. ba a boldog illúzióba ringatta, hogy az egész lakoma a birtokból került ki. Azután 1ött töltött káposzta, rántott bárány és túrós rétes, mindazok a falusi ételek, miket Kálmán a legjobban szeretett. — Bizony azt hiszem, varázslattal vagyok megszállva — mondogatta —, hogy lehet ez? Én csak rántottára voltam elkészülve... és itt min. den van, még a kávéfőző géperőkében !s éppen úgy forr a kávé, mint Budapesten. Odább megyünk. A ház bal sarkán közvetlen a fal mellett, egy óriási jegenyefa. — Ni. itt áll az őr katona — mondja Kálmán és szinte megdöbbenve néz a faóriás tetejére. Ez már jóformán rügyezik, de a lombkoronáján itt-ott száraz ágak látszanak. Szeretné ezt is megtisztíttatni, de fél a magasba embert fel- küldeni, hát csak szomorúan sóhajt. Egy kissé feljebb egy csoportban négy nagy vadgesztenyefára bukkanunk. — Itt lenne nekem jó nyáron át üldögélni — mondja Kálmán —, hátha még előtte egy vlrágpad lenne muskátlival ah, de boldog lennék. Én biztattam, hogy ezt könnyedén elérheti, egypár napszámos ezt mind megcsinálhatja. — Nem, nem — mondja —, most nem szabad haszontalan kiadásokat csinálnunk. Mikor proponáltam, hogy a fák alatt utakat vágatok, ismét csak ezt felelte. Lassan- kint felértünk a kert legmagasabb pontjára, itt aztán elérte Kálmánt a legnagyobb fokú lelki gyönyör, a kert lankás részén megpillantott egy olyan óriási nyárfát, hogy ötven ember is elférhetne az árnyéka alatt. Nézi, nézi... majd behunyja a szemeit, és bizonyára lombokkal ékesítve képzeli azt maga elé. Ne. kém este megvallia, hogyha Szontágh Antal megmondta volna, hogy a kertben egy ilyen fa van, bátran kérhetett volna a birtokért többet is, mert ő azt is megadta volna. Mikor visszakerültünk a ház elé, azt mondta, hogy fájdalommal azt hallotta az inastól, hogy a kutyák elszé- ledtek. egy se lakik már a portén Megvallom, ez a dolog engem is lehangolt, má® 4
